Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

Cikkünk nyomán Rútságon javul az £ram- sxo.gaAatas Lapunk február 8-i számá­ban Áram-álom címmel meg­jelent panaszra a Magyar Vil­lamos Művek Tröszt az aláb­bi választ juttatta el szer­kesztőségünkhöz : „A fenti cím alatt a villa- mosenergia-szolgáltatásban Rétság környékén felmerült zavarokról közzétett észrevé­telek helytállóak. Mivel ugyanennek a környéknek enregiaellátási panaszaival a T. Szerkesztőség 1973. július havában is foglalkozott, hadd idézzük fel a lakosság meg­nyugtatása céljából akkor adott válaszunkat. Rétság és környéke villa- mosenergia-ellátás szempont­jából meglehetősen kedvezőt­len helyzetben van, egyrészt minden főelosztó-hálózati (120 kV-os) tápponttól távol esik, másrészt a községek kisfe­szültségű hálózatának egy ré­sze a korábbi kisebb terhe­lésekre készült, így kis kereszt­metszetű. A problémák megoldáséra az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat, amely a közelmúltban az Észak-dunán­túli / V'.’nszolgáltató Vállalat­tól vette át a területet, a kö­vetkezők szerint intézkedik: A kisfeszültségű vezetékek keresztmetszetének cseréjére Rétságon 1973—74-ben sor kerül. 1975—76 években Ba­lassagyarmaton főelosztó­hálózati táppont létesül. Rét­ságon előreláthatólag 1974- ben kirendeltséget szervez­nek. addig is a kihelyezett szerelőpárt URH-rádióval lát­ják el. Eddig sikerült a térség két­irányú ellátását biztosítani a biztonság fokozása érdekében. Az energiaellátási problémák­kal kapcsolatban a lakosság türelmét kérjük. Egyben kér­jük, ha hibákat észlelnek, sürgősen értesítsék a balassa­gyarmati kirendeltségünket, vagy a rétsági szerelőpárt, hogy az üzemzavarokat gyor­sabban tudják elhárítani. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalattól kapott tájékoztatás szerint az 1974-es évben már az áram­szolgáltatás javulásának ered­ményei feltétlenül észlelhetők lesznek.” Válaszol at illetékes 4 Közúti Iga xgatóság Borbélynál A kisváros esti csendjét semmi sem zavarja. Az utcák kihaltak, alig járja itt-ott egy. egy hazasiető ember. A kira­katokat az utcai lámpák gyé­ren világítják, nyomasztóan kellemetlen a sötétség és a csend. A kisváros egyetlen nyitva levő borbélyműhelyé­ben két mester ül a kályha mellett nincs vendég, és így pihennek, beszélgetnek. A csendet az ajtó nyikorgása szakítja meg, mire felpattan a sápadt arcú „főnök", és már­is tessékel be a székbe. Na. gyot puffan a megfordított párna az ülőkén, a felszálló por lassan elül, s közben nya­kamba kerül a — nem mond­hatnám, hogy teljesen tiszta — takaró. Közben kapom a kér­dést, . mit parancsol, uram? Csak egy nyírást. Hajmosást, szeszbedörzsölést és egyebet nem? Nem kérek, hideg van, náthát kapok, és távol lakom, vigyázni kell ilyenkor az egészségre. Többet nem szól a mester, csupán körül-körüljár — ha már mosás, bedörzsölés nem lesz —, legalább a jó munkáért fizessen a páciens. Oldalról még ritkítóollóval ké­rem elálló sörtélmet megnyir­bálni, mert igen rendetlen a hajam, s amint kissé növek­szik, eláll füleim felett, és úgy nézek ki, mint a pofás bak­macska. Közben nagy robajjal befut egy általános iskolás fiúcska, akit a pihenő mester vesz ke­zelésbe. Még le sem ült, már­is mondta kitervezett mondó- káját. Haja eléggé hosszú, en­nek oka volt az, amit elmon­dott. — Borbély bácsi kérem, csak nagyon keveset tessék le. szedni a hajamból, csak any- nyit. hogy a tanár úr lássa, hogy itt voltam. Maradjon hosszú a hajam, hiszen „hi­deg” van. és megfázik a fe­jem. Én anyukámmal megbe­széltem, hogy maradhat hosz- szú, csak mégis a tanár úr lássa, hogy voltam borbélynál. A tanár úr nem mondta, hogy rövidre vágassam, nem... ezt nem mondta, csak utasított, hogy menjek borbélyhoz, mert... S itt vagyok, de ké­rem ... s akadozó hangja fél­beszakadt, mert a kopaszodó, öregedő,' szemüveges bor­bély mit sem törődve a mondottakkal, mint súly- golyót dobálta a fiúcska fejét, megunva a témázást. Szótlanul fogta a nagy fésűt, a villanyollót, és hozzálátott a fej „rendbehozatalá’’.hoz. Az olló berregése miatt a fiú töb- *T>i mondanivalója már érthe. tetten maradt, úgy látszott, hogy azt a mester sem hallot­ta, amit nagyban bizonyít, hogy a fiúcska elégedetlen ar­cát láttam az előttem levő, nagy tükörben. A mester meg­lehetősen megkopaszította a fiút, mintha erre külön pa­rancsa lett volna a tanári kar­tól. S mit sem törődve a fiú elégedetlenségével, az átvett pénzt mérgesen dobta a fiók. ba. A fiú állt, állt a szék mel­lett és várta a visszajáró ap­rópénzt. A mester azonnal felfigyelt a türelmetlen vára­kozásra s látva, hogy a pénz­ből vissza is várnak, újra ki­nyitotta a fiókot, „kotorgált”, csörgetve az aprópénzt. Hm... nincsen... kevesebb a pénz, mint ami visszajárna, s ezzel az Összesepert érméket mar­kába vette, és mutatta a fiú felé. A fiúcska a pénz közé helyezte két ujját, és óvatosan kiemelte a neki tetsző pénzda­rabot, zsebre vágta, öltözött és ment. Elköszönésére a meste­re nem reagált, csupán a má­sik mester félszájjal mosolyog­va. fejével félfordulatot téve pillantott a távozó után. Kovács István AZ OLVASOK FÓRUMA KISZ-oktatás Felsöpetényben A múlt év november 4-én 14 fiú és 21 leány részvételé­vel Indult meg Felsőpetény községben a „Világ ifjúsága kör” című oktatási forma, összesen 14 alkalommal tar­tottunk foglalkozást, ahol a központilag kiadott, javasolt témákon kívül minden aktuá­lis párt- és állami határoza­tot, intézkedést megvitattunk, így többek között napirenden szerepelt a népgazdasági ter­vünk 1973. évi teljesítése, 1974. évi feladataink, terveink, de a népesedési politikánkból eredő feladatok, határozatok is szóba kerültek. Tizennégy alkalommal 538 fő jelent meg, vagyis egy-egy előadásra 38,4 hallgató jutott. Ez azt igazolja, hogy a még nem KISZ-tag fiatalok is örömmel látogatták foglalko­zásainkat, melyeken mintegy tíz kisfilmet, köztük honvédel­mi, egészségügyi, természettu­dományi, politikai, munkavé­delmi stb. témájúakat vetítet­tünk díjtalanul. Ezenkívül szá­mos politikai könyvet, folyó­iratot s nem egy esetben a NÖGRÁD című napilapot is forgattuk, ismertettük, bemu­tattuk, hasonlóan számos me­zőgazdasági szakkönyvet an­nak érdekében, hogy a kis­kerttel, a háztáji kisállatte­nyésztéssel foglalkozók ezen keresztül is hasznos javasla­tokhoz, tanácsokhoz jussanak. Harminckét festményt, rézkar­cot, reprodukciót is bemutat­tunk kiállítás és egyben vá­sárlási lehetőség formájában a rétsági ÁFÉSZ útján. Véleményünk szerint az MSZMP X. kongresszusának beszámolójában foglaltaknak híven teljesítettük ebben az oktatási évben feladatunkat. V. A. Felsőpetény Tavas% as Ipoly mentén Harmadik hely esést nyertek köxli Az 1974. március 22-i NÖG- RÁD-ban megjelent „Ne dob­juk sárba a forintokat” című cikkre szükségesnek látjuk az alábbi választ adni: — A kisbárkányi út felújí­tását a KPM Közúti Igazga­tóság végzi saját fenntartási keretének terhére. A cikk írója kifogásolja, hogy nem építjük ki 6 méter szélesség­re az utat. és ezért szerinte ,,sárba dobjuk a forintokat ’. A kisbárkányi bekötőút álla­pota annyira leromlott, hogy a felújítása mindenképpen in­dokolt, de sajnos a megyében még nagyon sok hasonló ál­lapotú út van. Mivel a ré­szünkre e célra biztosított hi­telkeret még nem képes fe­dezni a megyei úthálózat egy­két év alatt történő felújítá­sát, így maradnak olyan utak is, ahol még a meglevő szé­lességben sem tudjuk ez év­ben az út állapotát lényege­sen javítani. Ilyen körülmények között a forgalom nagysága szerint döntjük el, hogy a tárgyév­ben sorra kerülő felújítás ke­retében, melyik út kerülhet szélesítésre. A panaszolt út forgalomnagysága a legkiseb­bek közé tartozik, ígv a szé­lesítési programba nem tud­tuk bevenni. Befejezésül szeretnénk meg­nyugtatni a völgyön közleke­dő Volán gépkocsivezetőket, és az azok nevében író E. L. gépkocsivezetőt is. hogv nem mindig a gondolkodás hiánva m'att döntenek az arra ille­tékesek úgv. bogv azt a dön­tést nem mindenki tartja he­tesnek — hanem az össze­függések 'óbb isr-jozotében. Timmer Zoltán KPM Közúti Igazgatóság főmérnöke A hatvan—salgótarjáni és a szolnoki pályafenntartási fő­nökségekhez tartozó szocialis­ta brigádok helyi versenyei­nek győztesei mérték össze tu­dásukat a Hatvanban megren­dezett csomóponti vetélkedőn. Ezen a salgótarjáni VII-es pá­lyamesteri szakasz Kossuth- brigádja mint a helyi ver­seny első helyezést nyert bri­gádja vehetett részt, E középdöntőn a tarján! bri­gád a rangos harmadik helyet szerezte meg a Heves és Szol­nok megye területéről részt vevő vasutas, versenyző brigá­dok'között. Jól megállták he­lyüket, a politikai kérdésekre minden zsűritagtól a maximá­lisan adható pontszámot kap­ták. A MÁV Budapesti Igazgató­ság képviselője, Juhász Sán­dor, a szakszervezet területi bizottsága részéről Solymosi Rudolf, de a KISZ-t és aszol, noki főnökséget képviselők is a legjobb véleménnyel .voltak a salgótarjáni pályamesteri szakasz versenyzőinek felké­szültségéről. A harmadik he­lyezettnek kijáró 1200 forint jutalmat is megkapták, jog­gal érdemlik, hogy bemutas­suk őket: Sipos Béla brigád­vezető, Pozsár István. Fekete István, Sulyok György és Te­lek László, valamint a sza- kasz pályamestere: Lassú Im­re. Valamennyien kiérdemel­ték az elismerést és a dicsé­retet. Szűcs Ferenc Hatvan A kedvező időjárás munkára indította a mezőkön a gépeket és az embereket. Akármerre járunk, nap mint nap zajosabb körülöttünk a habár. Minden­felé csak a traktorok zúgó hangjait lehet hallaná, ame­lyek a tavaszi talajelőkészitő, illetve vetési munkálatokat végzik. így van ez Ludányha- lásziban is. A növénytermesz­tésben dolgozó emberek ilyen­kor szorgalmasan végzik mun­kájukat, mint hírvivői a ta­vasának. A ház körül a kertekben a növényeket szerető ember is megtalálja a munkát és szor­galmasan tevékenykedik, hogy szebb és jobb termésered­ményt; érjen el, mint az előb­bi években. Ifj. Nagy Ferenc, a ludány- halászi Ipolymente Egyesült Termelőszövetkezet gépcso­port-vezetője újságolta, hogy a termelőszövetkezetük jól há­lád a tavaszi talajelőkészitő, illetve vetési munkálatokkal. Elmondta, hogy azoknak a nö­vényeknek a vetését már be is fejezték, amelyek nem olyan érzékenyek a várható hűvösebb idővel szemben. A tavaszi műtrágyázást is elvé­gezték, és tavaszi árpából 130 holdat, mákból pedig 15 hol­dat vetettek. Jelenleg a kuko­rica talajelőkészitő munkála­tait végzik. Gyebnár Béla, a műhelyfőinök szólt közbe, hogy a mai modern növénytermesz­tésben nélkülözhetetlen az egyre fokozódó gépesítés. Tá­jékoztatott arról, hogy az itt levő gépek 80 százalékát kija­vították, a többi alkatrész hiánya miatt várja a javítást. A beszerzés után ezekre a fel­adatokra is sor kerül. Ápri­lisban elkezdik a kombájnok javítását is, és bevezetik a gé­pek rendszeres szervizét, amellyel elősegítik az üzem­biztos munkát. Hasztalan időtöltés. Mester Pállal, a ludényha* lá6zi Losonczi út 92-ben be­szélgettem a minap, aki azzal a kérdéssel fordult hozzám; miért nincs rendszeres nyit- vatartás a szácsényi állomáson levő tápkiadóban. Elmondta, hogy amikor vásárolni szeret­ne, másokkal együtt mindig zárva van a tápkiadó. De hiá­ba keresik a nyitvatartási idő­beosztást, az sincs feltüntetve. Szerettem volna megnyugtató választ adni a közérdekű pa­naszra. melynek során meg­tudtam, hogy egy beteges bá­csi dolgozik ott. és nem tudja a rendszeres nyitvatartást biz­tosítani. Ezért kérjük az érin­tetteket, gondoskodjanak a rendszeres myltvatartásról, mert félnapos várakozásokra hasztalanul senki sem töltheti idejét. Rubint János liUdányhalászi, Losoncai út 71. A Kolosai család Vége a tanításnak a jobbá­gyi iskolában, a gyermekek őníetodten rohannak az utcá­ra. Felszabadult örömmel töl­tik a szabad időt. Kisebb cso­portokba osztódva indulnak hazafelé szüleikhez. Egy bar­nahajú copfos kislány azon­ban mélabúsan ballag a 21-es műúton. Már jól elhaladt a falutól, mikor utolérjük, és felvesszük a kocsira. Útközben elmondja, hogy a két megye határán (Nógrád és Heves) a pi™ ■ .................rmrwftri N egyedszázada ismeri már a kis fogaskerekek, rugók, fin mi szerkezetek működésének mechanizmusát Palotás István órásmester. A szécsényi Szolgáltató Szövetkezetben dolgo­zik, s körülötte sok-sok fiatal ismerte már meg a javítás fortélyait, sajátította el a mes­terfogásokat Képünkön egyik szakmunkástanulójával ifj. Szmolnik Lajossal régi falióra felújítását végzik. _ kulcsár — vasúti őrházban laknak. Így jutottunk ©1 a Koloasi család­hoz. Az apa épp’ a fejőssel van elfoglalva. Áz édesanya pedig Marikával Szolnokra ment kórházba — tájékoztat a leg­idősebb fiú, Ferenc, ő már a nyolcadik osztályt járja. Ma­ritka hatodikba, Anikó harma­dik osztályba jár, a kis Judit­ka pedig ötéves. Mire ide éra fiú a beszélgetésibe, akkorra bejön az apa Is. Szabolcsból jöttek ide lakni, előbb Tata­bányán dolgozott, majd egész­ségi okokból otthagyta a bá­nyát és Pilisi Béla pályames­ter hívó szavára jött vasutas­nak. — Most már öt éve lakunk itt, ahol a vonat csak áthalad, de nem áll meg — jegyzi meg tréfásan, majd tovább folytatja: — Három gyerme­kem Jobbágyiba jár iskolába, elég fárasztó nekik a bejárás. Igaz, vettem két szovjet ke­rékpárt. de sajnos, nincs kül­lő hozzá, nem lehet kapni. így a gyerekeknek gyalog kell megtenni ezt a három kilomé­teres utat, oda-vissza hat ki­lométer naponta. De ha ide­haza vagyok, akkor én, vagy a Feri fiam elébük megy ke­rékpárral. Van azonban, hogy a lelkiismeretes sofőrök felve­szik őket. Ezeknek az ismeret­len kedves embereknek ezúton mondok köszönetét, hisz’ fele- baráti szerétéiből jelesre vizs­gáznak. Salgótarjánban dol­gozom mint kocsirendező. A házunk táján két tehén van, sertéssel és baromfival fog­lalkozunk. A tejet a család el­fogyasztja. Feleségem szülei már idősek, és szükség van a segítésükre, ezért úgy tervez­zük. ha lesz hozzá erőnk, ak­kor ott, Szabolcsba fogunk épí­teni, és oda megyünk lakni. Mire Juditka iskolás lesz, már neki nem kell ilyen mesz- szire járni iskolába. Én pedig továbbra is a vasút köteléké­ben maradok — mondja be­fejezésül Koloasi Sándor. Ruman Imre LegelőtisstíUís társadalmi munkában A Nőtincs községi közös Ta­nácshoz tartozó Felsőpetény, Szendehely és ösagárd közül a lakosság számát tekintve egyik legkisebb, alig 500 fős községünk Ösagárd. Ám a ré­gi falusi szokások s közte kü­lönösen a kisállattartási, te­nyésztési hagyományok itt vi­rágoznak még a legjobban. Ebben nagy szerepe van a ke- szegi Zöld Mező Termelőszö­vetkezet vezetőinek is, akik évről évre messzemenő gon­doskodással kísérik figyelem­mel az állattartók gondjait, az alomszalma-, takarmány- és egyéb ellátási feladatokat. E gondoskodás összhangban van népgazdaságunk szarvasmar­haprogramjával, mely messze­menően ugyancsak sok-sok kedvezményt nyújt a háztáji gazdaságoknak. 384 szarvasmarhát tartunk nyilván a négy községben, s ebből 222 Ösagárd községben van, az állami kedvezményben területünkön összesen 103 jó­szágtartó részesült, és ebből 49 ősagárdi. Ez is igazolja az ot­tani lakosság szorgos tevé­kenységét, amelyet mint régi hagyományt oly formában is ápolnak, hogy minden év ta­vaszán 2—3 napot térítés nél­kül minden állattartó a lege­lő tisztításával tölt el. Most Pijár János tanácstag vezeté­sével, irányításával folyik ez a munka, hogy jó fű és tiszta legelő legyen. A tejet a Váci Tejipari Vállalat naponta szál­lítja el. gond, panasz ezen a téren sincs. . Dicséret a szor­galmas társadalmi munkások­nak, azt kívánom, kövessék egyre többen őket a község egyéb szépítési, fejlesztési munkáiban is. Vidovszky András *■ Nőtincs NÓGRÁD - 1974. március 28., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents