Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-27 / 72. szám

Pilinyi „cipő99 Korszerűbb gyártmány — nagyobb felelősség A ZIM salgótarjáni gyárá­ban a hagyományos gyár-rész­legben hosszú évtizedeken ke­resztül cs.ak széntüzelésű be­rendezéseket készítettek. A piac lehetőaá'gei azonban az utóbbi időben változtak. A hagyományos gyártmányokból kevesebb kell, tehát csökken a termelés, ugyanakkor egyre nagyobb az igény a gáztűzhe­lyekből. A gáztűzhelyek sze­relése viszont nagyobb szak­tudást, felelősséget is követel az ott. dolgozó műszakiaktól, munkásoktól egyaránt. Az elmúlt napokban a ha­gyományos gyárrészlegben is megkezdték a gáztűzhelyek gyártását. Ez azonban új mun­kaszervezést kívánt, ami kitér- jetit a szerelőszalagok átalakí­tására, a munkaerő átcsopor­tosítására, sőt a dolgozók szak­mai képzésére is. A felkészü­lés. a nagycsarnoki gáztűzhely- szereidében történt, ahol két hétig tanulták művezetők, munkások együtt a sartlkség'es tenni valókat. A szerelést a Petőfi Sándor nevét viselő háromszoros, aranyjelvényes szocialista bri­gád kezdte meg, és rövid idő alatt elérte a napi száztíz da­rabos teljesítményt. Ez első­sorban annak köszönhető, hogy a szocialista brlgád'tagok nagy felelősséggel készültek a szá­mukra teljesen új munkára. Az eddigi tapasztalatokból megállapítható, hogy rövid Időm belül ők is elérik majd azt a napi darabszámot, ame­lyet a nagycsarnok: szereidé­ben a már begyakorlott bri­gádok elérnek. Az új gáztűzhelyek átvétele, meózása igen nagy körülte­kintéssel történik. Csak kivá­ló minőségű áru juthat tovább. Igen szigorú előírások vannak a gáztűzhelyeknél, amelyeket be kell tartani. A tömörségi vizsgálat például azt jelenti, hogy minden összetételt kü- löm-íkülön vizsgálnak, nlncs-e esetleges szivárgás, ami ve­szélyt jelenthetne később a háziasszonyra. A csapok eV lenőrzése, a sütő lángbeállítá- sa ugyancsak műszeres vizsgá­lattal történük. A felkészülés, a gyártás megkezdése tehát megtörtént. Kisebb zökkenők is voltak, azonban ezeken sikerült ha­marosan úrrá lenni a munká­soknak és mind egyenleteseb­bé válik a termelés. M. I. A HEB uixagőlfa Az igények és lehetőségek összhangja A lakosság életszínvonalá­nak és szabad idejének növe­kedésével előtérbe kerül a nö­vekvő szabad Idő célszerű fel- használására, az ország megis­merésére, az egészségesebb életmódra való törekvés. Mindez láthatóan megnyilvá­nul abban is, hogy növekszik a belföldi turizmus, a szabad időt mind többen és mind na­gyobb arányban arra szánják, hogy hazánk történelmi neve­zetességekkel rendelkező és természeti szépségekben gaz­dag tájait felkeressék, egészsé­ges környezetben pihenjenek. Ennek ellenére az ország sokrétű turisztikai adottságai Jórészt kihasználatlanok. Az Idegenforgalom néhány ismer­tebb tájegységre és döntően a nyári hónapokra koncentráló­dik. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság most kezdődő vizs­gálata — melyben a Nógrád megyei NEB is részt vesz — arra keres választ, hogy a bel­ső turizmus fejlődését — a meglevő természeti, környezeti adottságok ellenére — milyen tényezők gátolják. A városok környezetének kiépítettsége, megközelíthetősége, tisztasága, kereskedelmi és egyéb szolgál­tatások színvonala nyújta­nak-e megfelelő lehetőséget a rövidebb-hosszabb idejű ki­kapcsolódúsra, pihenésre. A motorizáció terjedése és a rövldebb munkahét széles kö­rű bevezetése következtében nő a hétvégi kirándulások szá­ma. Ugyanakkor fokozódik a több napos kikapcsolódás igé­nye is. Ezért felvetődik a kü­lönböző szálláshelyekkel való ellátottság gondja. Annak el­lenére, hogy mind több kül­földi turista látogat hazánkba, a vendégéjszakák mintegy négyötödét belföldiek veszik igénybe. Ez maga sürgetővé teszi az olcsóbb szálláshelyek — C-kategóriás szállodák, tu­ristaházak stb. — számának növelését. Az olcsó, de kultu­rált szálláslehetőségek hiánya jellemző a kiemelkedő termé­szeti adottságokkal rendelkező vidékeken is. Emellett nem megfeleli az ellátási környe­zet, a propaganda- és szerve­ző tevékenység sem. Ezért a vizsgálat feladata, hogy meg­állapítsa: a belső turizmus irá­nyítása országosan és területi­leg mennyire kézben tartott? Az idegenforgalmi igények ki­elégítésére hivatott szerveze­tek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek hogyan biztosít­ják a lakosság növekvő turisz­tikai Szükségleteinek kulturált kielégítését? Nógrád megye nem tartozik a nagy idegenforgalmú me­gyék közé. Külföldiek — álta­lában átutazó jelleggel — a megyei turistaforgalom mint­egy nyolcvan százalékában ré­szesednek. Ugyanakkor a bel­földiek által igénybe vett évi 100—120 ezer vendégéjszaka arra figyelmeztet, hogy a bel­földi Idegenforgalom a megyé­ben nem elhányakolható. A megye több — országosan Is figyelemre méltó — természe­ti, régészeti, népművészeti ne­vezetessége, a turisztika szem­pontjából számításba vehető területeik feltárása, a hétvégi pihenőhelyek létesítésének le­hetősége és az ezekkel össze­függő egyéb kérdések indo­kolttá teszik a vizsgálatot, melynek tapasztalatairól és eredményeiről ugyancsak tájé­koztatni szeretnénk az olvasó­kat. Tari János, a megyei NEB főrevizora Elnök a beosztottai ró I A kis területen gazdálkodó termelőszövetkezetek vezetői, az ott dolgozó szakemberek egyáltalán nincsenek irigy­lésre méltó helyzetben. Egy­részt a tsz továbbfejlődésének lehetőségei jelentenek idővel gondot. másrészt ahg'&lig nyílik módjuk az üj, korsze­rűbb technológiák alkalma­zására. hisz’ az ehhez szük­séges nagy táblák nehezen alakíthatók ki, s a fejlesztési feladatokra 1» kevés jut. Pilisnyben is hasonló cipő­ben járnak. Boraik Béla tsz-elnök tavaly februárban került a szövetkezet élére, de már azelőtt is figyelem­mel kísérte a pillnyiok mun­káját. — Egy-két év múlva elke­rülhetetlen lesz a szomszé­dos termelőszövetkezetekkel való egyesülés — mondja, amikor a jövőről kérdezem. A szakemberei már nagy vonalakban kialakították az Idei elképzeléseket, legfonto­sabb feladat a juhtenyésztés fejlesztésére alakult társulás tennivalóinak végrehajtása. A ludányhaláazi, endrefalvi, saéicsényfelfalusi termelő- szövetkezetekkel közösen ha­tároztak erről. A pllinyíek re­ménykednek a társulás sike­rében. Az ez évi célkitűzések va­lóra váltásához a feltételeket biztosítottnak látja a gazda­ság elnöke. Bizakodása nem alaptalan. Tapasztalt szakem­berekkel van körülvéve. — Tíz-tizenöt éves gya­korlattal rendelkeznek az ágazatvezetők. A legidősebb közülük harminchat éves. Szorgalmasan végzik munká­jukat. önállóak, kezdeménye- zőek. A tagsággal is jól ki­jönnek. Az, hogy több mint egy évtizede Pilinyben van­nak azt bizonyítja: megta­lálják számításaikat — ma­gyarázza Bozsik Béla. A főagronómus nemrégiben eltávozott a szövetkezetből. Nem nézeteltérések miatt. Családi problémái, lakásgond­jai voltak. Még nincs a he­lyére senki, íay a középszin­tű vezetők felelőssége még tovább növekedett. „Bizalommal fordulnak hoz­zám” — mondja Bozsik Bé­la. — Gyakran látom, hogy napi 10—12 órát dolgoznak. Ennek ellenére nem panasz­kodnak. Megszokták már, hogy ez együtt jár a hivatá­sukkal. — Milyen a kapcsolat az elnök és beosztottai között? — Rendszeresek a munka­értekezleteik. Komoly dolgok­ról esik szó, de senki sem érzi magét íeszélyezetten. Problé­mák persze nálunk is akad­nak. Ha úgy érzik, a döntés előtt alaposabban meg kell beszélni egy-egy kérdést, bi­zalommal fordulnak hozzám — válaszol az elnök. Varinak azonban területek, árú elégedetlenkedik. mert a szakemberei ritkán szakíta­nak időt például a szakmai kiadványok, folyóiratok tanul­mányozására. — Azt mondják: elég. .ha az elnök elolvassa. Ezt á> landóan szóvá teszem irf kik. Ki« termelőszövetkezet a pilinyi. mindössze 1010 hektá­ron gazdálkodnak, a tagot száma is alig több mint Ö0. a szakemberek pedig négyen vannak. Naponta találkozna. . így akarva-akarutlan sz á esik a munkáról. Az elnot sokszor csak mosolyogva 1"" gyeli, hogy milyen szenved- lyes viták folynak a szűk Irodában. — Szfvvel-iélekkel csinál­ják. Másként a mezőgazdasá­gi termelés irányítása, veze­tése elképzelhetetlen — jegy­zi meg, majd még hozzáte­szi: — Deák Imre például fő­iskolára Jár Sokszor csak késő este és vasárnaponként tud könyvet venni a kezébe. A többiek sem mondtak le a tanulásról hisz’ tudják, a technikusi végzettség holnan már kevés lesz. A gyakorla­ti tapasztalatokat nem árt magasabb szintű elméleti fel- készültséggel kielégíteni. Az elnök maga is egyete­met végzett, jogos elvárása, hogy a beosztottjai »e ma­radjanak el a szakma fejlő­désének követelményeitől. A pilinyi szakemberek nemcsak munkatársait, bará­tok 1». Ez jó hangulatot te­remt a gazdaság vezetői kö­rében. feszültségmentesen, a tagokkal való egyetértésben haladnak előre. Sz. Gy. Mátraizőllősi fiatalok Vegyenek resst a község életében Jelképeink (l.) NEMZETI ZÁSZLÓNK A magyar nép múltját, je­lenét, jövőjét beszédesen kife­jező egyik legszebb jelképünk a piros-feher-zöld nemzeti zászló. A történelem különbö­ző szakaszaiban mindig jelen­tő» szerepet játszott. Elegendő, ha a nándorfehérvári csatára hivatkozunk: Dugovics Titusz magával rántotta a mélybe a kaputorony ki&zögelésére zász­lót kitűzni szándékozó törököt. Hőstettével leiket öntött a magyar várvédőkbe, és meg­félemlítette a rohamozó törö­köket. A magyar történelem még számtalan — a zászlóval kapcsolatos eseményt jegyzett tel. Honnan ered nemzeti zász­lónk három színe, hogyan ala­kult ki? A honfoglaló magyarok zász­lószíne piros volt. Szilágyi Sándor írja könyvében, hogy I. László király a kunok el­leni csatában vörös zászlóval a kezében rohant az ellenség táborának. A kereszténység felvétele után — az ezüst je­leként —lassan a fehér szín is elterjedt a piros mellett. Ettől kezdve a magyar zászló piros­fehér csfkozású lett. Ezt bizo­nyítják a Képes Krónika mi­niatűrjei. A XVII. századtól kezdve a zöld színt is kezdik felhasználni. A három szín véglegesen a francia forrada­lom hatására 1018-toan egye­sült. Az 1848-as XXI. törvény­cikk 1. §-a szentesítette a pi- ros-fehár-zöld színű zászlót a magyar nép hivatalos zászla­jává. A nemzeti zászlót 1848 után az uralkodó osztály többször eredményesen használta fel a dolgozó nép érdekei ellen. Alatta több százezer magyart küldtek értelmetlén halálba a második világháborúban. A felszabadulás után kapta meg a háromszínű zászló iga­zi, emberi szimbólum tartal­mát. Általa is tiszteljük hala­dó történelmi hagyományain­kat. történelmünk dicsőséges fejezeteit magunkénak vall­juk. E megbecsülés újabb ta­nújele, hogy jelentősebb ünne­peinken — liktő. április 4. óta — a Parlament előtt ünnepi külsőségek közepette felvon­ják az állami zászlót. Ezeken az ünnepeken minden telepü­lésen ott lobognak a vörös meüett a nemzetiszinű zászlók, Ezek nem egyszerűen . botra feszített színes anyagok. Töb­bek annál! Erről így vallott Kosztolányi Dezső, a költő: „Csak bot és vászon de nem bot és vászon hanem zászló mindig beszél. Mindig lobog. Mindig lázas. Lelkem, te is, te is — ne bot és vászon — légy zászló." Bózvári József Régi emlék — fiatalokkal kulcsár felv, — Itthon maradni? Nincs annak értelme, mert Mátra- szőllősön nincs munkalehető­ség a fiatalok számára. A ter­melőszövetkezetben dolgozott egy-két fiatal, de már ők is eljárnak. Az Igaz, hogy még az utazással együtt is jobban Járnak, mert az állattenyész­tőknél nincs szabad szombat, de még vasárnap sem, hiszen az állatot mindennap kell etetni. Bolla József, a községi ta­nács elnökhelyettese a fiatalok legjobb ismerője. — Talál a környéken mun­kát mindenki. Közel esünk Pásztóhoz, de a jó közlekedés miatt még a Salgótarjánba be­járás sem okoz problémát. Mátraszőllősit találni minden ipari üzemben Turjántól Hat­vanig. Ügy tűnik, a bejárás nem is kényelmetlen, mert a községből szinte senki nem költözik el. De azokat a szép, háromszobás, alagsori helyisé­gekkel épülő házukat meg le­het nézni, amelyeket mostaná­ban emelnek. A bejárás úgy jelentkezik a község életében, ahogy másutt: nagyok az igé­nyek, az ipari centrumhoz mé­retezettek. És ez az igény nyil­ván a fiatalok között a leg­hangosabb. hiszen ők azok, akik leginkább a szórakozási lehetőségekben szeretnének válogatni itthon. Igaz, a mun­kahely környéke munkaidő után is nagy vonzerőt jelent, sokan ott keresik és találják meg a lehetőséget a kikap­csolódásra, szórakozásra. De azt el kell ismerni, hogy ter­mészetes igény, ha a többség itthon szeretné jól eltölteni a szabad idejét. Hogy miképp kellene tartal­masai! eltölteni ezt, még nin­csenek kialakult „hagyomá­nyai” Szőllősön. Kultúrház van, s benne KISZ-helyiség, játékokkal is fel van szerel­ve, csak éppen az összetartó NÖGRAD - 1974. erő hiányzik ahhoz, hogy az asztaliteniszezésen kívül meg­szervezzenek egy olvasóklubot, vagy egy TIT-előadás után ér­deklődést keltsenek. — Jelenleg nincs kultúrház- igazgatónk. A régi igazgató éppen azért mondott le, mert nem ért el gyors, látványos eredményeket. Pedig a fiata­lokra nem lehet panasz. Ami­kor igazán szükség van összefogásra, a munkájukra, akkor szívesen segítenek. így volt ez a presszó építésénél, ahol az egész község végzett társadalmi munkát. Hogy mos­tanában nincs ilyen megmoz­dulás, annak inkább a szer­vezés hiánya az oka. A KISZ- titkár is bejáró dolgozó. Így hát időhiány miatt valóban nehéz megszervezni a külön­böző akciókat. Most keresgélik a kultúrház- iguzgatónak alkalmas embert, mégpedig olyat, aki erélyes is tud lenni, ha kell. Mert uz mégis kevés egy kultúrház programjának, hogy kétheten­te táncmulatságokat tartsanak. Persze, nem akarunk igazság­talanok lenini, ez is terfnés/.e- tes igény, de éppen azért kel­lene olyan valaki, aki komo­lyabb rendezvényekre is ösz- sze tudná szedni az embere­ket. — Nemrégiben rendezték meg az ifjúsági parlamentet a KISZ-esek, vállaltak is társa­dalmi munkavégzést. Mi csuk annyit kérnénk tőlük, hogy tartsák rendben a mozi kör­nyékét, hogy ne verje fel a gaz a parkosított területet. Re­méljük, hogy megtartják vá’- lalásaikat, mert ez a közvetlen „hasznon” túl azt is jelente­né. hogy a fiatalok részt vesz­nek a község életében, és ma­gukra vállalják a közösségi munka egy részét — mondotta befejezésül a tanácselnök-he­lyettes. — orosz — 27., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents