Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-26 / 71. szám

Kijárok Drégelypalánkról A megye nyugata kapuja Rrégeiypaiáink. A nemzetközi főútvonalom gyorsam, a vasúti szárnyvonalon lassan közelít­hető meg. Így a munkaképes korú, kijáró dolgozók zöme autóbusszal ingázik. Reggel el­indulnak Vác és Budapest irá­nyába., többen Balassagyarmat felé. Manapság DrégelypaIán­kon. a munkavállalók hatvan százaléka kijáró dolgozó, ösz- szesen kétszázan vannak. Ezek nyolcvan százaléka férfi, húsz százaléka nő — közli Tóth István, a községi közös tanács elnöke. A korábbi évekhez; évtize­dekhez viszonyítva az eljáró dolgozók száma Drégely palán­kon és környékén csökkent. Jól jövedelmező munkalehető­ségek adódtak. Országos hírű a helyi termelőszövetkezet, amely bogyós gyümölcsök ter­mesztéséből, feldolgozásából tesz szert számottevő nyere­ségre. A termelés, feldolgozás, értékesítés folyamatának egy­ségesítésié jegyében hozták lét­re a palánk! szörpüzemet, amely főleg nőd munkásokat foglalkoztat. A helyi, a hont! és az iipolyvecei termelőszö­vetkezet közös fafeldolgozót lé­tesített. Késztermékeket (pél­dául ládákat) valamint fél­kész termékeket értékesítenek. A megye egyik legdinamiku­sabban fejlődő ipari szövetke­zete működik Drégelypalán- kon. A megyén kívül is jelen­tős értékű munkát végeznek. Drégelypalánkon és Nagyoro­sziban több mint száz dolgo­zónak adtak munkalehetősé­get. Ezek zömmel olyan se­gédmunkások, akik korábban a mezőgazdaságból élitek. A tanács helyzete nem könnyű. Ugyanis a község.poli- tikai tevékenységbe nehezen vonhatók be azok az emberek, akik kora hajnalban útrakel­nek, és este fáradtan érkeznek haza. Szabad idejüket Inkább családi körben töltik, vagy a háztáji bogyósokkal, szőlővel, kiskerttel foglalkoznak. Olyan intenzív fajta földiepret, mál­nát, ribiszkét termesztenek, melyek óriási haszonnal adha­tók el. A helyi munkalehetőségek megteremtésének folyamata idén és a jövőben tovább tart. A tanácsiak véleménye sze­rint a Szondi ipari szövetke­zet készülő új csarnokában 150 nő találhat munkát. A terme­lőszövetkezet tervei között két tojóház és egy tésztaüzem léte­sítése szerepel. Egyre sürgetőbb feladat a szolgáltatási igények kielégí­tése, melyekben újabb munka­lehetőségek rejlenek. Kőmű­vesre, asztalosra, csőszerelőre, villanyszerelőre, üvegesre van igény. A szolgáltatási igények kielégítése terén számítanak a Szondi szövetkezet közremű­ködésére. Elöregedés tapasztal­ható a termelőszövetkezetek­ben is, ahol a gépi technika egyre inkább tért hódít. Drégelypalánkon a tanács vezetőinek az a véleménye, hogy az ötödik ötéves terv vé­géig nagyrészt megoldódik a helyi munkavállalók helyi foglalkoztatásának kérdése. R. I. Cikkünk nyomán Az erdők védelme mindannyiunk érdeke Az erdő — mint ilyen — fa­anyagának ipari alapanyagot, mezőgazdasági, továbbá építé­si anyagot, valamint fűtő­anyagot adó rendeltetésén túlmenően, mind nagyobb mértékben közjólétet szolgál. Mind nagyobb területeket je­lölnek ki kirándulóhelyekké, és mind nagyobb összeget fordít népgazdaságunk a dol­gozók hétvégi felüdülését szolgáló kirándulóhelyek, jó­léti erdők kéllemesebbé téte­lére, különböző létesítmények, pihenőhelyek, esővédők, kilá­tók, sétautak, parkírozók, is­meretterjesztő, szemléltető táblák stb. létrehozására és karbantartására. Népgazdasá­gunk ezekre a célokra 1974- ben erdőgazdaságunkon ke­resztül közel ötmillió forintot fordít: Sajnos, fájó szívvel kell ta­pasztalnunk, hogy a beruhá­zásoknak nagy részét felelőt­len személyek rongálják, tönkreteszik. Ezt mutatja az a tény is, hogy ez évben az ötmilliós jóléti ráfordításból 650 ezer forintot a létesítmé­nyek felújítására kell költe­nünk. Már ezek a számok, is mutatják, hogy mennyi — gondatlanságból, avagv vir­tuskodásból okozott kár . éri az erdőt. A még nagyobb károkat okozó tűzkár értéke és mér­téke is egyre emelkedik. A tűzkárokkal okozott anyagi károk érzékeltetésére szolgál­jon a következő pár szám­adat: egy hektár (1,74 kh.) erdőtelepítés 30—40 ezer fo­rintba kerül. Ha tehát, csak egy hektárnyi — a kívülál­ló személynek gazosnak, bozót­nak tetszp — terület leég, ennyi kár éri a népgazdasá­got. Az erdő végleges kiterme­léséig 40—100 év, tehát más­fél emberöltő szükséges. Ed­dig, főleg a fiatalabb években állandóan ki van téve a tűz martalékának, a megsemmi­sülésnek. A telepítési költsé­gen kívül természetesen még sok pénzt kell rákölteni, amíg nagy erdő lesz belőle. Az er­dőgazdálkodás is nagyüzemi módon folyik. Ennek egyik feltétele, hogy minél nagvobb összefüggő — azonos korú — erdőrészletek legyenek. EGY SZÁL GYUFA Egy gondatlanul eldobott gyufaszál, c'garettavég, vagv egy meggondolatlanul rakott és otthagyott tűz. csak egy ecetben is, ha egv ilyen er- ö^részletre talál, már milliók­ban tudjuk kifejezni az oko­zott kárt. Itt lehetetlen a tűz oltása, miután pillanatok alatt terjed, különösen, ha egy kis szél is elősegíti azt. Különösen veszélyes ez a szé­pen gyarapodó fenyőerdő te­rületeinkre, amelyek fokozot­tabban tűzveszélyesebbek, de annál értékesebbek, mert kül­földi behozatalt takarítunk meg velük. E lap hasábjain február 27- és Tűzveszély az erdőben címmel már megjelent egy felhívás. Ez is azt bizonyítja, hogy társadalmunk érzi a sú­lyát ennek a veszélynek, a jóvátehetetlen erdőtűznek. A cikk írója nagyon helyesen boncolgatta az erdei tüzek megakadályozásának lehető­ségeit. Mi, erdőgazdasági dol­gozók ugyancsak csatlakozunk a cikk írójának elgondolásá­hoz, de engedjék meg az ol­vasók, hogy még többet kér­jünk. Mi tudjuk leginkább, hogy mennyi kár származik éven­ként a gondatlanságból és fi­gyelmetlenségből. Sajnos a milliókra rúgó károk sehon­nan sem térülnek meg nép­gazdaságunknak, mert azt egy felelőtlen gyermekcsoport, egy a helyzetet már felmérni nem tudó öreg bácsi, vagy egy szál gyufát gondatlanul el­pöccintő kiránduló okozta. Tudomásul kell vennünk, hogy ez mindannyiunk kára. Meg­előzni csak úgy lehet, ha ki­zárjuk a tűz lehetőségét. Fel­sőbb szerveink intézkedései nyomán, erdőben tüzet rak­ni szigorúan tilos! Ha ennek érvényt akarunk szerezni, akkor a tűz kelet­kezését kell megakadályozni. Az erdőben, annak közelé­ben nem szabad tüzet rakni. Minden tavasszal gyakran lát­hatunk az út menti árkokban, a legelőkön, vagy kaszálókon széltől szított, száguldó tűz- lángokat őrizetlenül, amiről nem lehet megállapítani, hogy mikor és hol áll meg! Kérjük a lakosságot, hogy tartsa be a tűzrendészet! elő­írásokat! Ne rakjon tüzet az erdőn, vagv annak közelében! Ha valahol mások által rakott tüzet találnak őrizetlenül, azt öntevékenyen oltsák el! Ha terjedő tüzet észlelnek az er­dő közelében, vagy az erdő­ben, amelynek továbbterjedé­sét nem tudják megakadá­lyozni, legrövidebb úton je­lentsék az erdészetek tűzoltó­ságának. rendőri szerveknek, vagv a tanácsnak. Kérjük, ha erdei tűz oltására riasztják a lakosságot, ne vonakodjanak az abban való részvételtől. Végül pedig — és nem utol­sósorban — figyelmeztessék a tűzveszélyt okozókat, ha le­het akadályozzák meg ebbeni tevékenységükben, ha pedig ez nem vezet eredményre, jelentsék fel a szabálytalan­kodókat. Az illetékes tűzren­dészet! és rendőrhatóságokat, valamint tanácsi szerveket e lap hasábjain keresztül arra kérjük, hogy az érvényben levő rendelkezések adta szankciók szigorúbb érvénye­sítésével a szabálysértőket vonják felelősségre, és pél­dásan büntessék meg. Csak így tudunk érvényt szerezni a tűzveszély megelőzésének. Palánki Károly erdészeti rendészetvezető A tanácstagoké a szó A módszer dicsérete A TANÁCSTAGI beszámo­lókon a sok hozzászólás, jó javaslatok, hasznos viták mel­lett még egy érdekes kérdés vetődött fel Salgótarjánban. A jelenlevő választópolgárok kis, zöld füzetecskét kaptak, amelyre nagy betűkkel írták rá: Tanácsrendelet-tervezet. A módszer és az eljárás Salgótarjániban egyelőre na­gyon újnak számít. A tanács­tagok elmondották, hogy a városi tanács új tanácsrende­letet kíván alkotni, amely in­tézkedik a lakóépületek és in­gatlanok házirendjéről. Még­pedig kötelező érvénnyel. Aki bérházban lakik, gya­korlatból tudja, milyen sok vitára, felesleges bosszanko- dásra, nem egyszer családi perpatvarokra adnak okot a kisebb-nagyobb házimunkák, a szőnyegrázás, az erkélysöp­rés. Előfordult már, hogy jó szomszédok Is összevesztek azon, melyikük milyen han­gosan hallgatja a rádiót, bömböl-e a televízió? Nem beszélve a kutyákról. Mert az különszám. Aki­nek kutyája van, foggal- körömmel „harcol” a kutyák jogaiért. Velük homlokegye­nest ellenkező nézeteket val­lanak a gyermekes szülők, és azok a felnőttek is, akiknek nem tetszik, hogy a parkok­ban kutyát sétáltatnak. Vagy otthon a lépcsőház kutyauga­tástól hangos. Ezért határozott úgy a vá­rosi tanács, hogy legközelebbi ülésén tanácsrendeletet alkot a házirendről, amely Salgó­tarján lakóit egyformán érin­ti. A tanácstagok elmondták azt is a megjelent választó- polgároknak, hogy a tanács­rendelet alkotása most külön­bözik az eddig hozottaktól. Elsősorban abban, hogy ezt a rendelettervezetet megvitat­ják azok, akiket elsősorban érint, tehát a bérházak lakói. Elmondják véleményüket, hozzáfűzni valójukat, javasla­taikat, és azt is, ami nem felel meg az igényeiknek. Mindezt a nyílt várospolitika jegyében. Ki vitatná, hogy a meg­gyorsult élettempó, a városi élet követelményeket ró a lakókra. Mert mindenkinek szüksége van pihenésre, nyu­galomra. csendre. Ugyanakkor a lakóépületek is védelemre szorulnak, ami ugyancsak közérdek. Mindez azonban csak a családok, a lakóbl- zottságok, a tanács és az In­gatlankezelő Vállalat együttes közreműködésével valósítha­tó meg. A TANÁCSRENDELET-TER­VEZET, ^amelynek vitája egé­szen április 15-ig tart, kiter­jed Salgótarján területén min­den lakóépületre, beépítetlen ingatlanra, de azokra is, akik állandó, vagy ideiglenes jelleg­gel tartózkodnak az épület­ben. Akik eddig elmondták a véleményüket. egyetértettek abban, hogy a társas együtt­élés szabályaihoz szorosan hozzátartozik: a lakásokban lakóik lehetőleg tartózkodja­nak a másokat zavaró, zajos tevékenységtől. A háztartási gépek zaja este nyolc és reg­gel hét óra közötti időben ne zavarja a családok nyugal­mát. Az épületekben — mennyi vita adódott abból, hogy a háziasszonyok egymás fejére rázták a rongyot vagy a sző­nyeget — ezeket a munkákat a meghatározott takarítási időben szabad elvé­gezni. A porszívó porzsák­ját pedig ugyancsak nem cél­szerű az erkélyről szerteszór* n,i. Szigorúan tilos az abla­kon, vagy az erkélyen keresz­tül kidobálni különféle tál* gyakat, vagy folyadékot ki* önteni A tanácsrendelet részlete* sen intézkedik a háztartási munkák végzéséről, a tüze­lőanyag tárolásáról, a közös használatú helyiségek és te* rületek használatáról. Meg­szabja, hogy a városképet le­hetőleg ne rontsák akiterege­tett ágyneműk, és ruhák, és virágot csak biztonságosan rögzített tartókban lehet elhe­lyezni. ÉPPEN ezért bocsátotta ilyen széles körű vitára a tanács a jóváhagyandó rende­letet mert amint azt a ta* nácsülés jóváhagyta, igen szi­gorúan veszik a megtartását Külön tanácsrendelet intézke­dik majd a kutyák tartásá­ról és a gépjárművek tárolá­sáról. Azzal pedig mindenki egyetért, hogy aki a közös együttélés szabályait nem haj­landó betartani, azt meg kell büntetni. Ellene szabálysér­tési eljárás indul. — cse — Már vízen at első vjforlóshaiók A Balatonon — bár a hi- vadítókat is vízire rakiák m!- vatalo« szezonnvitásra mos után valamermvi't fe'ül flották cak máiusban kerül sor - ajbói festették A haj6k rend. mar vízre raktak az első vi- ., . J t óriásba .jókat. A hét végén az s®®1"®5 járataikat azonban utolsó nagy vitorlásokat, a csak később kezdik meg. Élénkül a határ Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszö­vetkezet dolgozói — Kanyó Ferenc és Csernyik József, a Gőzeke-dülőban küimbináturukkaJ taUjclókészítést végeznek Ingázó fiatalok Saigéfariánfól Zagyvaszántóig Minden hétköznap délu­tán az állomáson gyülekez­nek. Vonatindulás előtt 20 perccel még alig lé­zengenek néhányan az üres padok között, de 15 perc múlva már utat törni sem lehet a tömegen ke­resztül. Kezükben táska. vagy szatyor — jó kis súlyuk van a könyvektől. Legtöbb­jük csoportokban érkezik, hiszen mindnek van is­merőse a lakóhelyéről, vagy a szomszéd faluból. De olyanok is akadnak, akiket kizárólag az utazás hozott össze. Ök legalább olyan pontosan, és majd­nem olyan sokan utaznak, nap mint nap a községből a városba, mint akiket a munkáink köt Salgótarján­hoz. ök a tanulás miatt ingázzák végig a nap egy, két vagy éppen három órá­ját. — A „kettőhuszonnégyes- re” várunk. — a számok az indulás idejét jelzik, a vonat Hatvanig megy. — Melyik községből jár­nak a legtöbben Salgótar­jánba? A főtéri állomás jegy­pénztárosa, széttárja a karját. — Ki tudná ezt ponto­san? Legtöbbje Pásztóig „bezárólag” váltja a jegyet, de van, aki Jobbágyiba, sőt. Zagyvaszántóra utazik. Látni rajtuk, hogv diákok, arcról ismerősek. Ennek a vonatnak, egyébként — né­hány percen balül itt lesz — két diákkocsi is van az elején. Nagv már a nyüzsgés, az állomás nagyórái negyed hármat mutatnak. A srác rágógumit rág. nadrágszára legalább 35 centi széles. Furcsa, hogv egvedül jön fel az aluljáróból. A párbeszéd lakonikus rövidségű. — Hová? — Pasztára? — Iskolából? — Igen. Gimnázium. — De hát Pásztón is van gimnázium! Miért kell ak­kor annyit utazni? — Tarjánban mégis más. — S ha végez, akkor is bejár a megyeszékhelyre? — Nem, ide nem. Vagy otthon dolgozom, vagy ha sikerül, főiskolára megyek — akkor meg máshová fo­gok utazni. A következő megkérde­zett — csak úgy találomra — Göröcs József szakmun­kástanuló. — Másodéves lakatos va­gyok a 211-esben. Tarra utazom. — Mikor kell kelni regge­lente? — Korán, ötkor indul a vonat. — Mennyit utazik na­ponta? — Két órát. de ki lehet bírni. Van utazási kedvez­mény is. — Mikor vannak legtöb­ben? — A hétfő az egy bor* zasztó nap. Nemcsak, hogy hét eleje, de még piaci nao is. Akkor aztán moccanni sem lehet, olyan zsúfoltak a kocsik. Szabó Katalin nem diák, nem is utazik minden nap, de a vonatozásból neki is jut. — Vizsláson lakunk. Há­romszor bejövök hetente, mert otthon alig lehet vá* sáro’ni. a környékünkön nincs is üzlet. így aztán majdnem mindegy, hogv vonattal bejövök-e. vagy otthon gyalogolok jó dara­bot. ha szükség van akár élei miszerre, akár másra. S végezetül Molnár Irán, aki nem diák — de fiatal — . ám a napi utazá6 ..él­ményében” osztozik a kst- tőhuszonnégyesek táborá­val. — Két éve. Azóta dolgo­zom az öblösüveggyárban. Vizsláson lakom. a vona­tom fél 5-kor jön regge’en* te. A gyárban behordó va­gyok havi 1400—1500 forin­tért. — Megéri? — Ha válogatni nem le­het. . .? S ez már nem riport­alany. ez 'már a hangosbe- mondó: — A ..B”-vágányra Hat­vanig közlekedő Szemé yvo- nat ("kérik. A vágány mel­lett tessék vigyázni! Orosz Júlia NÖGRAD - 1974, március 26., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents