Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

Vonalgondozó a vasútnál DRÉGELYPALANK, Rá­kóczi út 21. Kis, piros tetős ház. az udvaron hatalmas ga­lamból. Sinka József foglalko- zását a fején levő tányérsap­ka távolról elárulja. Vasutas. Útra készül, a kis Kómár motorral bíbelődik az udva­ron. — Szokolyára megyek Mo­csári Jóskához. Ezzel a kis mól orral egy óra tizenöt perc alatt odaérek. Galambász sp >rttársam. Két postagalam­bot viszek eladni. Hogy jó ára van-e? Gyűrűs galambok ezek. Darabja megér nyolc­van forintot. A külföldi pos- tagulambért adnak száz, meg kétszáz forintot is. Homok, alacsony ember Sinka József. A MÁV-nál A nővérszállás megépítésé­nek gondolata már régebben felmerült. Végül is természe­tes követelmény, hogy az el­dugott kis községben működő intézet — ha nem helybelie­ket foglalkoztat — rendel­kezzék személyzeti lakással, hiszen ilyen helyen még al­bérlet sincs. A nógrádigárdonyi TBC- gyógyintézet — ahol a bete­gek fele már más légzőszerv! megbetegedések miatt került ide — most 160 ágyas. Óriásit fejlődött ez az intézet azóta, hogy aiz első betegek helyet kaptak. A legnagyobb, és leg­szembetűnőbb eredmény, hogy a főépületben ma már kizá­rólag a kórtermek, és a gyó­gyításnál közvetlenül használt helyiségek vannak, hiszen ré­gebben az ebédlő, és a gaz­dasági irodák is csak a fő­épületben kaptak helyet. — Most már nem is lesz feladat az intézet újabb ágyakkal való bővítése, hiszen a megye betegeit el tudjuk látni — mondja Gyimesi Jó­zsef, a főkönyvelő — Az a cél, hogy a kissé még min­dig zsúfolt kórtermeket bő­vítsük, és az alkalmazottak­nak lakást biztosítsunk. Az intézet parkja nagy, és ízépen gondozott Már kije- 1 ülték a leendő nővérszállás helyét is, közvetlenül az új gazdasági épületek mellé épí­tenék. De a megvalósítás még odébb van egy kicsit, a mun­ka két évnél előbb nem kez­dődhet. 1951 óta dolgozik. Korábban a fővárosban különböző épít­kezéseken kereste kenyerét. Legénykorában pedig Tóth Vincénél, a tehetős helyi gaz­dánál szolgált. Volt. amikor az erdőben dolgozott. Közel a Börzsöny. — Nagy keletje volt vala­mikor a vasútnak. Ezzel a foglalkozással már bevonulá­som előtt is próbálkoztam. Állami alkalmazottak voltak a vasutasok, nagy becsben tartották őket, mert biztos nyugdíjt jelentett. A napokban múlt harminc éve, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot. Merre Is járt akkor Sinka József? Kutat az emlékezeté­ben. Azután felidézi, hogy Azt mondják, nem szabad telhetetlennek lenni. Ahogy körbe járjuk az ebédlőt — külön étkeznek a betegek, és külön a személyzet —, és be­járjuk a irodaházat, valóban úgy tűnik, itt már nincs mit kívánni, — Pedig az anyagi prob­lémák könnyebbek is mint az egyéb természetű gondok — mondja a főkönyvelő. — Ré- ges-régi baj — és nem is „helybeli” — az arvoshiány. Nem mintha az intézet bár­milyen tekintetben alulmarad­na más egészségügyi szakin­tézményekkel szemben. Csak az a probléma, hogy a fiatal orvosok nem szívesen jönnek ilyen eldugott helyre. Szinte állandóan van üres orvosi státusunk. De azt dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a betegek soha, semmiben nem szenvednek hiányt, mert akár az orvosak, akár az ápoló­nők szolgálati beosztását te­kintve, mindig sikerült zök­kenők nélkül megoldást ta­lálni. A betegek már bevonultak a parkból, csak a Vízbe lépő nő szobra magasodik a főé­pület előtt. De már a Képző- művészeti Alaptól ajándékba kapott szobor sincs „egye­dül” nemrégiben Korányi mellszobrát is elhelyezhették a nagy, szépen gondozott park­ban. —- orosz — 1944 márciusában katona volt Ukrajnában. Épségben megúszta a háborút. A MARA terelődik a szó. Vonalgondozó a Drégelypa- lánik—De j tár közötti vasút­vonalon. Mi a feladata? — A pályafelügyelet. Már ötödik éve ezt csinálom. Ez idő alatt történt néhány kü­lönös eset. Egyszer eltörött a sin. Régi volt már, nem bírta a terhelést Észrevettem, intézkedtem, így nem siklott ki a vonat. Kaptam is érte háromszáz forint jutalmat. Másik alkalommal a dejtári átjárónál a gyerekek rossz viccet eszeltek ki. Köveket raktak a sínre. Jött egy sín­autó. kisiklott Személyi sérü­lés is történt. A szolgálat különösebben nem nehéz. Am az őszülő hajszálak már arra emlékez­tetnek, hogy a vonalgondozó közel áll a nyugdíjhoz, öt­venkilenc éves. Minden má­sodik hétfő és szombat sza­bad. A keresetre nem panasz­kodik, órabére 10.70 forint Feleségével, idős édesanyjá­val és két leányával él egy fedél alatt. Kiesni a megszokott élet­ritmusból, nyugállományba vonulni nem könnyű dolog. Az emberi szervezet megszok­ta a rendszeres munkát. A vonalgondozó mit csinál, ha nyugdíjas lesz? — Jövő májusig van időim gondolkozni. Lehet hogy to­vábbra is bedolgozom a vas­útnak. Többet foglalkozom az állatokkal. Most is van ötven postagalambom, Megyek ver senyeztetni, röptetni a galam­bokat. Az a bánatom, hogy nincs galambórám. Drága, és csak Szlovákiában lehet hoz­zájutni. Pedig nagyon kelle­ne! A kutyák is kedvenc álla­tai közé tartoznak. A portát mostanság csupán Kormos őrzi. Sokat ugat, tehát nem harap. Nagy bánata Sínka Jó­zsefnek, hogy egy hónapja el­lopták a foxiját. Pedig nem szokott elcsaviaroigni, és éber kutya volt. Patkányok és macskák ellen hatásosan szol­gált. Mert a macskák nagy ellenségei a galamboknak, megeszik őket. i TERMÉSZET és ember köl­csönösen hatással van egy­másra. A közeli Börzsöny különösebben nem hozza láz­ba a vonalgondozót. Ritkán iár ki a hegyekbe gombázni. Csirkegombát, királygombát, vargányát találni errefelé. — Az asszony jó pörköltet csinál belőle — bizonykodik, azután begyújtja a Kómárt. Indul Szokolyára galambot eladni. Rozgonyi István Balassagyarmatról és a környékről /önnek Nővérszállás, orvoshiány Tankok, hajók, repülőgépek Homokterenyét. „Ha alkotok, kikapcsolom az időt...” Azt mondja az édesanya: — Emlékszem rá jól. Még olyan pici volt, hogy alig tudta megülni a háromKereiíú kerékpárt, mégis arra hasz­nálta, hogy elcsavarogjon ve­le. A cséplés idején elment traktorokat nézni. Csak ült az a csepp emberke és erősen figyelte a gépeket. Aztán mi­kor ötéves lett, akkor sem ér­dekelték az üzleti játékok. Kardokat csinált magának, azzal szórakozott. Fordul a kulcs a zárban, az édesapa id. Kapás Vilmos bevezet a garázsba. És amit a falakhoz erősített polcokon látunk igazán ámulatba ejt. Tankok, hajók, repülőgépek — modellek. Az igazi nagy járművek élethű, kicsinyített másai. Kicsinyített? Az egyik tank, amellyel még lőni is le­het, nyom vagy 25 kilót. — Minden a fiam keze- munkáját dicséri. Ez a szenve­délye, a hobbija. Látja ezt a vetítőgépet? Még általános is­kolába járt, amikor készítet­te. Vettem neki az üzletben egy igazi gyári vetítőt. Azt hiszi kellett neki? Nem. In­kább még azt is átalakította — meséli az édesapa. Hogyan lehet egy vár ágyújából cigarettát lőni? Hát ez iglizán egyszerű. A pa­rányi építmény felvonóhidján álló parányi ágyúba cigaret­tát teszünk golyó helyett, az­tán megforgatjuk a torony tetején levő szélkakast és... és máris hullik a cigaretta. De mekkora huzatja van! — Ennek a várnak az alap­jait a Duna kavicsából rakta ki a fiam. Amikor katona volt Vácott, ott gyűjtötte az apró köveket. Átmegyünk a barkácsmű- helybe. Indítgatjuk a kis gé­peket. A gyalugéptől a kö­szörűig mindent a „gyerek” csinált itt. Az édesanya fel­megy a lakásba. — Várjanak csak, majd leszólok telefonon! A házi gyármányú készülék, amely a műhelyt a konyhá­val köti össze, máris csörög­ni kezd. Éppen indulnánk az ezer­mestert, ifj. Kapás Vilmost megkeresni, amikor az udva­ron, a fészerben meglátjuk a munkagépet és a félig kész helikoptert. A munkagép, amolyan mindenttudó. Lehet vele szántani, földet hordani. A készülő helikopter sem ne­vezhető modellnek. Egy ember bőven elfér benne. Miért nem száll fel? Még nincs motorja. Homokterenyéről, a szülői házból a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyárába hajtunk. Itt dolgozik ifj. Kapás Vilmos, lakatos. Nagyon csendes, halk szavú fiatalember. — Már az iskolában kez­dődött. Kedvtelésből, magán- szorgalomból kezdtem mo­delleket készíteni. A szakraj­zot, meg a fizikát kedveltem, de a matematikával hadilábon álítam. — Az első alkotás...? — A hajómodellek. Azok­kal indult az egész. Bármit készítek, az 'első az, hogy megnézem, megalkotom a formát. Aztán az arányossá­got vizsgálom. Néha vázlatot is csinálok. Az anyagot a megmunkálhatóság szerint vá­lasztom ki. — Több, mint harminc mo­dellt gyártott. Melyik a leg­kedvesebb? — A legtökéletesebb áll hozzám a legközelebb. Ami­ben sok munka van. Talán a harckocsi a kedvenc, mert abbán villamossági munka is van. Az működteti. — Honnan szerzi az anya­got? — Egy darab a MÉH-telep egyik sarkából, a másik darab a közepéből. — Készít-e modellt a kö­zeljövőben? — Még nem tudom. Jelen­leg nagyon leköt az iskola. Kompresszorkezelői tanfo­lyamra járok. Nem árt, ha ez is megvan a lakatos meg a villanyszerelői szakma mel­lett. Aztán meg van egy au­tóm is. Azzal kéne már fog­lalkozni. Mert eddig a sza­bad időmet a hobbinak szen­teltem. Ügy van az, tudja, hogyha elkezdek valamit al­kotni, hát kikapcsolom az időt és csak azt érzékelem, ami előttem van... — vkm — Cserhát katlanjában — Pedig igen fontos ne­künk ez a 12 személyes nő­vérszállás. A közlekedés ugyanis nem a legjobb, hi- " '.en késő este nem jön busz Balassagyarmatról. Pedig az estére beosztott nővérek nem mehetnek el előbb 11 óránál. S ha ninics busz — itt kell aludniuk. Igaz ugyan, hogy most is van egy épület, amit először béreltünk, majd az intézet — illetve az állam — tulajdona lett, de ez nem korszerű. Messzebb is van, tehát semmiképpen nem az igényeknek megfelelő. S ak­kor. amikor úgyis nehéz ápo­lónőt „kapni” és valljuk be őszintén, nem könnyű ez a munka, szorított az időbeosz­tás — ápolónőink igazán meg­érdemlik, hogy elfogadható szállást biztosítsunk nekik. A tervek egyébként meg- vahnak az épületre, a beru­házási költség most másfél millió forint körül van, de mire az építés megindulhat — valószínűleg többe kerül. Ami pedig a másik elkép­zelést, a kórtermek kényel­messebbé tételét illeti, arra is vannak tervek. Ezek ugyan még később valósulhatnak meg, mint a nővérszállás, hi­szen újabb pénz kell, újabb épületre. A kastélyból ugyan­is szeretnék kihozni az összes gyógyászati eszközt, hogy a felszabaduló helyen kórter­met rendezhessenek be. így külön kerülne a röntgen, a „nyógvszerszobák”, s akkor r zsúfoltságot végképp me0 lehelne szüntetni. K ellemes a levegő, de nem ajánlatos még kiülni a szabad ég alá, ha még olyan hívogató is a fényben fürdő rét. Hideg a föld, akár a jégszekrény. Ha mégis kiül az ember és bele­feledkezik a beszélgetésbe, úgy jár, mint a minap Nye- mecz Rudival jártunk. Meg- gémberedett a testünk. Ki­ülünk. mert az irodában so­kan voltak. Nem lehet így beszélgetni. Kint pedig szép idő volt Ez a felsőtoldi vidék va­rázslatos. Egymásba hajló szép, kövérhátú hegyek. Most lehelik ki a telet. Kék párá­ba burkoltak. A patak, a Szilha pedig a hegyek lábánál milyen csörgést, karattyolást rendez! Mentén meg a rét! Oda ültünk ki Nyemeczcel. Szerencsénk volt, hogy Sze­keres Ferenc, a főkönyvelő, ma is mint sok esztendővel ezelőtt, kifogyhatatlan a tré­fából. Nyemecz Rudolf, a párttá tkárixSl lett tsz-elnök, gondterhelt. Oka van rá. Er­ről beszélt a szokott megfon­toltságával. Ahogy a napfény­től hunyorgott, ráncos lett az arca. Megőszült fiatalon. A fényben ez is jobban lát­szott. Mondta a gondokat. Ügy tűnt, jólesett, hogy be­szélhet róla. És ekkor ez a nagykópé Szekeres, akinek súlyos a teste, mégis észre­vétlen megközelített bennün­ket és egy légpuskával éppen ogy a fenekünk alá nem lőtt. A lövedék ott p orzott mellettünk. Nyemecz félkapta a fejét és meglátta a kerítés mögött jót nevető Szekerest, aki már szedte is a lábát. Rákiáltott: — Te, az istenedet... A templomtoronyban delet kongatott a harang. .Ebédelni siettek Szekeres és munka­társai, de a könyvelő nem hagyta ki. hogy ránkijesz- szeiu Jó is, hogy ilyen ke­délyesen fogják fel az életet. Ha nem így lenne, nem is tudom, mi történt volna vele. Éveken át szanálták őket. Mielőtt kiültünk a rétre, Csór József, a kutasói tsz pártti.t- kára volt Nyemecznél hiva­talos minőségben. A közgyű­lést készítik elő. ahol dönt a tagság a két Told és a Kuta­sóhoz tartozó tsz-ek egyesü­léséről. A közgyűlés előkészí­tése nagyon komoly dolog. Zoltán, az állattenyésztő. Sza­bó Mihály, a fóagronómus, Ott volt az irodában Halmosi aztán Nyemecz Rudolf, meg a vendégek, mert Csór Jóská­nak volt egy kísérője is. Már­is vita keletkezett. A felső­told iák az alsóitoldiákkal együtt hírneves szarvasmar­ha-tenyésztők. Most is szép az állományuk. De azt mond­ták rájuk, hogy drágán te­nyésztenek. Valóságos vihar kavarodott ebből ott, akkor az irodában. Szabó, a főagro- nómus, elő a papírt, ceruzát és számolt, majd bizonyított, hogy az nem igaz. Aztán a legelőről esett szó. Csór Jós­ka régi taposó már, legalább úgy ismeri a toldi határt, akár a benszülöttek. Halmosi Zoltánnal vitatkozott, aki azt állította, hogy gyenge a lege­lőjük. Csór azt mondta erre: — Rendbe kell hozni. Az állatot nem lehet kicsapni, mint isten a legyet... Az az igazság, hogy Hal­mosa Zoltán aggályoskodik az egyesülés miatt. Emberi dolog ez. Sokat dolgozott a közös­ért, és még nincs tisztában azzal, hogy mit hoz az egye­sült*. De megadta magát, és rábólintott Azért az arcán volt az érzése. — Jó, majd meglátjuk... Nem csupán az irodában, hanem a toldi tsz-tagok köré­ben is kerekednek most viták. Nyemecz Rudi nagyon körül­tekintő ember. Jó politikai érzéke van. Évekig párttit­kár volt Felsőtoldom. Ott is született, ismeri az embere­ket Onnan került az építő­iparba, majd hozták haza, közel tizenöt esztendeje an­nak. Nem túlzás, minden pál­cikájával a dolgozó emberek közé tartozik. Érthető, ha az ereiének nagy részét arra for­dítja, hogy sikerüljön ez az egyesülés, és a tagok tulaj dór nosi érzése ne csorbuljon, ha­nem erősödjék. Ezért négy- szemközt, csoportokban, beszél a nagy lépésről, ö nevezi így az egyesülést Legutóbb a gépcsoportnál tanácskozott az emberekkel Ott is Herééi Jóska, a traktoros volt a töbhiek nevében a szószóló. — Jó lesz az nekünk? — Jó lesz. —Nyemecz na­gyon határozott Az irodában folyó vitát is egy diarabig szótlanul hallgat­ta. Nem akart beleszólni, ha nem muszáj. Szabó, a főagro- nómus már könnyen beszél, megy Fefsőtoldról vissza Pest megyébe. Halmosi Zoltánt pe­dig megérti és meg is kell értenie Nyemeczmek. Akkor szólalt meg, amikor az állat- tenyésztő ezt mondta: — Én nem vagyok az egye­sülés ellen. Legyen, csak ne úgy járjunk, hogy két gyen­géből egy nagy gyenge lesz. . Nyemecz Rudi halk szavú ranber, és így is válaszolt Halmosi szavára, mindenkinek szólva, aki körülötte volt: Értsük meg emberek, nincs más utunk. így egy esz- tendőben annyit tudunk ke rasni, hogy egy gépet veszünk. és vége a pénznek. Ez értel­metlen, Ha nagyobb gazdaság leszünk, több pénzt keresünk. Ennek van értelme... Csend lett, a gondolkodás csendje. Halnio6i tekintetében Is a megértés volt ö tudja a pénztelenség keserűségét most leginkább. Azon fáj a feje, hogy a tejhűtő nem mű­ködik. és nem kell csak egy kicsi felmelegedés, a tej meg­romlik. Micsoda kár keletkez­het abbóL Megcsináltatni nem lehet, újait kell venni, de miből?! Valamit változni fog a helyzet, mert éppen, hogy az egyesülésre készülnek, kaptak az államtól 5,5 millió forintot a tehenészeti telep korszerűsítésére. Ha nem moz­dulnának, hanem maradnának, mint régpn, ez a pénz sincs. Elhallgatott a harangszó. A hirtelen csend felébreszti az embert merengéséből. Nye­mecz is feltekintett. Mintha magának mondta volna: — Poli tikai munka, ez most a fontos-.. N em lesz Toldom semmi baj. Az emberek meg­érzik, mi a hasznos. Mert Nyemeczék, a párttagok talpon vannak. Csórék is Kutasón. Az emberek pedig jót akarnak. Fárasztó munka hisznek nekik, mert tudják, lesz, amíg elvégzik az egye­sülést. de a Cserhát katlan­jában kemények az emberek. Bobál Gyula NÖGRAD - 1974. március 24., vasá4ta$» Ä i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents