Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÖQRÄD AZ ' M 5 2 M P N & G R £ D MEG Y t1 BIZOTTSÁGA ÉS A M fGYI.1 T AHÁ‘C S t <i bfrft XXX. EVF., 67. SZÁM ARA: 80 FILLER MÁRCIUS 21., CSÜTÖRTÖK pqtavwíx Forradalmi ifjúsági napolt ’74 ff Van még' «Eolg-siaik, éppen e!é • t • • • Tanácsköztársasági emlékülés — Nemzedékek találkozója Színpompás fáklyás felvonulás — Politikai nagygyűlés és koszorúzási ünnepség--------------------------- ■ ■ ------------............................ ■ " . ............. „ A kor nagy dologra hí” A dicsőséges Magyar Tanácsköztársaságot idézzük — 1919. máricus 21-ét. A magyar tavasz három forradalmi emléknapja közül a középső ez: történelmi folyamatosságban és a társadalmi fejlődésmenetben is közbülső tartóoszlopa annak a hídnak, amely 1848. március 15-ét, a polgári demokratikus forradalmat és szabdságharcot 1945. április 4-ével. a nemzeti felszabadulás és győzelmes szocialista forradalom kiindulópontjával összeköti. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte és tevékenysége ugyanúgy az emberi haladás élvonalába emelte az országot és népét, amint 1848—49 hősies küzdelme tette azt a 19. század derekán. Hiszen a magyar koimmün első követője volt a Nagy Októbernek, a modern történelem korszakos változásának. S ezzel egyúttal fontos példa és bizonyíték is volt nemzetközi méretben, és értelemben a harcnak egy olyan szakaszában, amikor a fiatal Szovjetunió a belső és külső forradalmi ellenség egyesült támadásának volt kitéve. Így látta ezt Lenin ezekben a napokban: „Egyedül Oroszország példája nem volt érthető az egész világ munkásságának. Tudták hogy Oroszországban szovjet van — mindnyájan a szovjet mellett vannak. de megijedtek a véres harc borzalmaitól. Magyar- ország példája döntő lesz a proletártömegek számára, az európai proletariátus és dolgozó parasztság számára, mert azt bizonyítja, hogy nehéz pillanatokban a szovjethatalmon kívül senki más nem tudja kormányozni az országot. öreg emberek azt szokták mondani: »felnőttek a gyerekek, emberré lettek, most meghalhatunk«. Mi nem készülünk meghalni, mi haladunk a győzelem felé, de amikor olyan gyermeket látunk, mint Magyarország, ahol már szovjethatalom van, akkor azt mondjuk, hogy mi már megtettük a magunkét nem csak orosz, hanem nemzetközi méretekben is, és hogy mi kibírunk minden szörnyű nehézséget, hogy teljes győzelmet arassunk.” S éppen mert a magyar kommün mélységesen internacionalista volt, a forradalmi felszabadítási világküzdelem tevékeny osztagának vallotta magát, s ebben a szellemben cselekedett is — ezért lehetett olyan igazán magyar, a valóságos nemzeti érdekek képviselője és kifejezője. Győzelmének, majd széles tömegbázisának az volt az alapja, hogy helyes válaszokat adott a dolgozó tömegek kérdéseire a magyar társadalom évtizedes megoldatlan problémáira. Nagyon kevés idő állt rendelkezésére a tanácshatalomnak, hogy építőprogramját megvalósítsa, hiszen szinte az első pillanattól kezdve fegyveres harcot kellett folytatnia a munkás uralom védelméért, a nemzeti függetlenség biztosításáért az antant imperializmus és csatlós csapatai ellen. A magyar Vörös Hadsereg hősi harca — különösen a felvidéki hadjárat idején — a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek támogatását élvezte. Maradandó értékű volt azonban a szocialista átalakítás elkezdett kísérlete is. Negyed századon keresztül rágalmazta a Horthy-reakció ennek a rövid 133 napnak intézkedéseit, s ez a gátlástalanul hazug propaganda természetesen nem volt teljesen hatástalan. De a magyar nép legvilágosabban látó erőiben, mindenekelőtt a munkásosztályban soha sem tudták feledtetni a kommün emlékét. A magyar munkás nem feledte, hogy a gyár az övé lett, a bankokat államosították, a munkásellenőrzés révén hozzákezdett a termelő munka szocialista irányításához. A munkásság, a parasztság az értelmiség és a középrétegek leghaladóbb elemei a megvalósított tanácshatalomban a régi úri rend szétzúzását és a népuralom megteremtését látták. A szociális törvénykezésben — mindenekelőtt a munkáscsaládok és gyerekeik sorsának javításában — pedig történelmi igazságtevést. Az egyik legfényesebb és hosszú évtizedekre világító fejezete a tanácshatalomnak a kultúra, a népművelés olyan felvirágoztatása, amely a magyar szellemi életnek minden értékét felkarolta, s ezzel minden nagy alakját Lukács Györgytől kezdve Bartók Bélán, Kodály Zoltánon át Móricz Zsigmondig, Krúdy Gyuláig és Babits Mihályig a kulturális forradolom lelkes segítőjévé, résztvevőjévé tette. Nem hiába írta 1919 tavaszán Babits Mihály: Magyarok: a kor nagy dologra hí, Mi vagyunk az idők postásai, Mi küldjük szét a vörös levelet, Melynek pecsétjei vérző szívek. S sokan remegnek, ha a posta jön, De még többeknek lesz ez szent öröm, Hogy nem volt annyi vér és annyi könny Hiába, mert már a nagy óra jön. A Magys- Tanácsköztársaság bukása után az ellen- forradsl-Ti és a kommün egykori ingatag támogatói közül is nem kevesen mindenképpen azt igyekeztek bizonygatni, hogy a tanácshatalom a belső támogatás hiánya miatt omlott össze. Ez azonban nem felel meg a tényeknek. Bár bizonyos hibák, mindenekelőtt a parasztpolitikában, a két munkáspárt egyesítésének módjában, az antantígéretek jóhiszemű elfogadásában 1919 nyarán valóban gyöngítették a belső frontot, a tanácshatalmat csak külső intervenció, katonai túlerő tudta legyőzni. Kedvezőtlen volt a nemzetközi helyzet, a Szov- jet-Oroszország nem tudott katonai segítséget adni. Ahogy Krupszkája nemrég megjelent könyvében elm,ondja, Lenin is azt vallotta, hogy a Magyar Tanácsköztársaságnak, szemben a hatalmas kiterjedésű Szovjet-Oroszor- szággal nem volt hova visszahúzódnia a polgárháborúban. Abban azonban, hogy a felszabadulás után a most már kedvező nemzetközi helyzetben a magyar munkás- osztály olyan erősnek, vezetésre képesnek mutatkozott, a népi hatalom viszonylag gyorsan felülkerekedett, rendkívüli szerepe volt az 1919-es példának. S azóta is, a Magyar Tanácsköztársaság tanulságai és emléke beépültek a magyar szocialista átalakítás gyakorlatába és elméletébe. A magyar kommün örökké élni fog a megvalósuló szocialista Magyaroszágban! • Nemes János Ülést tartott az MSZMP KB A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 19—20-án kibővített ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a Politikai Bizottságinak az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatóját; a munkásosztály helyzetéről szóló jelentését; a közművelődés helyzetéről és fejlesztéséinek feladatairól szóló előterjesztését, valamint a párt szervezeti életével kapcsolatos kérdésekben előterjesztett javaslatát. Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) Aktívaülés Salgótarjánban Jól segítették a tanácsok és hivatalok munkáját Egy esztendő munkáját vitatták meg tegnap délelőtt a Közalkalmazottak Szakszervezete Nógrád megyei Bizottsága azon az aktívaülésen, amelyet Salgótarjánban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában tartottak. A tanácskozáson jelen volt Prieszol Olga, a közalkalmazottak szakszervezetének főtitkára, Lipták József, az SZMT megyei titkára és dr. Horváth István, a megyei tanács elnökhelyettese is. A köszöntő után Aranyi László, a megyei bizottság titkára adott számot az elvégzett feladatokról, a megvalósított tervekről, illetőleg szólott a még soron levő gondokról. A megyei bizottság részt vállalt a tanácsokat, bíróságokat, ügyészségeket és egyéb, a szakszervezethez tartozó szerveket érintő határozatok ismertetésében, végrehajtásában, illetőleg az ellenőrzésben. A legfontosabb feladatok közé tartozott a tanácsok munkáját segítő tevékenység. Az elmúlt évben a megyei bizottság több ízben is foglalkozott az ügyintézés, az ügy- félfogadás, az állampolgárok tájékoztatásának helyzetével. Számok és adatok bizonyítják, hogy az ügyintézés közelebb került az állampolgárokhoz, a törvényesség és a színvonal javult. Jó tapasztalatok bizonyítják Salgótarjánban például az ügyfélszolgálati iroda létrehozását, ugyanezt javasolja a szakszervezet Balassagyarmat város Tanácsának is. Sokat tettek a tanácsok a szakmai és politikai műveltség javításában, továbbképzéseket, különféle oktatásokat tartottak." (Folytatás a 2. oldalon) Több mint tízearen a Tanács köztársaság téren — Jó reggelt Salgótarján! — köszöntötték tegnap reggel TIT-székház klubjában Is a várost az ország minden részéről összesereglett fiala- kedves és megható pillanatok lók. A Tanácsköztársaság tér korán benépesült. Vonattal, tanúi voltak a fiatalok, ami- különautóbuszokkal, egymás után érkeztek Nógrád megye kor a régi harcostársak vi* járásainak küldöttei. KISZ-tagok, úttörők, hogy részesei le- szontlátták egymást, felelevehessenek a forradalmi ifjúsági napok salgótarjáni országos níteiték az egykori eseménye- rendezvényeinek. Kilenc órakor a megyei pártbizottság székhazának nagyterme munkásmozgalmi daloktól visszhangzott. A fiatalok és a meghívott veteránok ünnepi hangulatban várták a tanácsköztársasági emlékülés kezdetét, amelyen többek között részt vett Matúz József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, és Barabás János, a KISZ központi bizottságának titkára is. A tanácskozást Gyenge Sándor, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára nyitotta meg: — Jóleső érzés, hogy az if- időszak ifjúsági mozgalmi te- júságd szövetség 1919. március vékenységét ismertette. Mar- 21-re való me “'emlékezésének kó Imre, a Magyar Partizán központi rendezvényeire Sál- Szövetség titkára referátu- gótarjánban kerül sor. Ügy mának címe: A magyar ellen- érezzük ebben benne van Sál- állási mozgalom volt. Ezután gótarján és Nógrád megye dr. Szomszéd Imre, az munkásmozgalom-történeti MSZMP Salgótarjáni járási múltjának, az itt élő emberek Bizottságának hős harcának elismerése, és ellenállási és a ma élők munkájának meg- galmak Nógrád megyében lebecsülése. Megyénk lakói — köztük fiatalok — tudatosan törekedtek és törekszenek a forradalmi, történelmi múlt ápolására. Emlékülésünk célja, hogy visszaidézzük azok élményeit, akik az elmúlt évtizedek eseményeinek még cselekvő részesei, vagy szemtanúi voltak. Az is célunk. mából tartott előadást. Délelőtt több mint kétszáz úttörő Karancs bérén y b en. randevúzott. Érdekes színfoltja volt a FIN rendezvénysorozatának az a társadalmi munka, amelyben a tizenkilenc megye küldötteinek képviselői vettek részt. A március 21. játszótér hogy megismertessük, és még befejezési munkáit végezték jobban megszerettessük a mai fiatalokkal a haladó történelmi múlt ápolását, biztosítsuk számukra elődeik történelmi tapasztalatait. A megnyitó után Siklási András történész A Magyar Tanácsköztársaság és hatása a következő évtizedek társadalmára címmel mondott referátumot, Bakó István, a Tanácsköztársaságot követő el, fűmagot vetettek, varos salakot terítettek. A játszóteret ünnepélyes külsőségek között Varga Gyöngy, a KISZ salgótarjáni városi bizottságának titkára adta át a gyerekeknek. Délután nemzedékek találkozójára került sor. A megye- székhely üzemeinek fiataljai a munkásmozgalom veteránjait szegfűvel köszöntötték. A Tözsér K. János kazári veterán Horváth Évával és Páldi Zoltánnal beszélget a nemzedékek találkozóján (Fodor Tamás felvételei) két, s nem győztek az ifjabb nemzedék kérdéseire válaszolni. Este hét órától úttörők és KISZ-tagok fáklyás felvonulása kezdődött. A Malinovsz- ki.j útról és a megyei tanács felől haladt a Tanácsköztársaság térre a menet a. salgótarjániak sorfala között. A térén Csaba Péter „énekeltette” meg a nagygyűlés résztvevőit, majd úttörők fanfár- jele után Deák Gábor, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára köszöntötte a fiatalokat. Az elnökségben helyet fogtitkára az iáit Matúz József, az MSZMP partizánmoz- Nógrád megyei Bizottságának. titkára, Hoffen István, a Nógrád megyei Tanács elnöke, Barabás János, a KISZ központi bizottsága titkára, valamint a megye és a város politikai és tömegszervezeteinek, üzemeinek képviselői. Az ünnepről Szabó Ferenc, a KISZ kb intéző bizottságának tagja, a Magyar Úttörőik Szövetsége főtitkára emlékezett meg. — Hagyománnyá vált már, hogy a magyar történelem hárem. nagy tavaszára együtt emlékezünk. Ügy látszik, az idén mintha az időjárás is megerősítené a tavaszra való emlékezést, hisz’ hetek óta rügyfiaJkaseitráian süt a nap. Ez, a szinte háromszoros, négy- szeres rügyfakadás bennünket is megerősíthet abban, hogy amikor múltúnk dicsőséggel és áldozattal teli haigyomá- mányaira emlékezünk, akkor őszinte reménykedéssel bízzunk abban, ami a fiatalok számára is legfontosabb: a jövőben — kezdte beszédét Szabó Ferenc, majd hangsúlyozta, hogy történelmiünk három tavasza 1848. március 15-ie, 1919. március 21 -e, és 1945. április 4-e egyformán kivételes nagyságú történelmi esemény. — 1919. móroius 21-én — miután az uralkodó osiztályok a világháborúiban teljesen legyengítették az országot, Károlyi Mihály már nem talál- hatott más utat, mint hogy átadja a hatalmat az igazi' hazafiaknak, a munkásoknak. Ki állt akkor szemben valóságosan az imperialista, intervenciós csatlósokkal ? A magyar (Folytatás a 2. oldalon)
