Nógrád. 1974. március (30. évfolyam. 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

A tervezésiül az átadásig Határidő: 1974. első fél év vége Próbaüzem: 1974. április 21. — Itt láttuik még azelőtt, ar­ra meat — mutatnak jobbra, majd ismét mások így vála- s£o..njSj.v: itt volt, de már el­ment. A megkérdezettek a R rmhányi Épí tési és Kerámia- gyárbun, dolgoznak. így vála­szolnak, amikor Termán. Ist­vánt, a beruházási osztályve­zetőt keresem. Hosszabb kere­téi után megtalálom. Azt mondja: — Csak akkor vagyok az irodában, ha valamilyen prob­léma merül fel, s a tervre van szükség — majd így folytatja: — Sietnünk kell, hogy a Rjimhény II. beruházása is ha­táridőre elkészüljön. — Hol tartanak ma? — Február 21-én vettük át próbaüzemelésre az anyagelő- kí szító részt. Ennek segítségé­vel a beméréstől kezdve a por- gyártásiig minden munkafo­lyamatot elvégzőnk. — Mivel biztatnak az eddi­gi tapasztalatok? — Jól működik, reméljük, később sem lesz vele gond. Eddig ide. ebbe az üzemrész­be a Romhány I-foől szállítot­ták át a szükséges port a -máz- készítésihez. Most már az új berendezés állítja elő ezt az anyagot. — Mikor kezdődött a beru­házás? — Az előkészületi munka meg 1972. végén. Valóságban azonban tavaly januárban,. Az új gyár, a Romhány II. száz- mii® óba kerül. Átadási határ­ideje: 1974. első fél év vége. — Sikerülni fog? — Azért adták a pénzt, hogy sikerüljön. Az egész új üzem próbaüzemelését előrelátható­lag április 18-án kezdik meg, ami egy hónapig tart — Jelenleg milyen munká­kon dolgoznak? — Befejeződött a szállítóke­mence építése, elkészült a mázolatian áru égetésére szol­gáló kemence is. Ez utóbbit március 18-án gyújtjuk be. A száradási idő alatt a kemence szerkezetéből eltávolítjuk az építés során bekerült nedves­séget. A szárítás ütemét az oiasz szerelő határozza meg. Azt hiszem, az előbb említett száradás egy hónapot vesz igénybe. Szerelik a préseket és a portalanító berendezést. Ne­héz megmondani, hogy me­lyik vállalat, hol tart, mert szinte egymás mellett dolgoz­nak, szorosan egymásba kap­csolódnak a befejezési munká­latok. Dolgozik a rétsági TÖ- "VÁLL kőművese, a Gép- és Felvonó Vállalat, a Villany- szerelőipari Vállalat és a Pro­metheus Tüzeléstechnikai Sze­relő Vállalat szakembere. — A programihoz képest, hói van elmaradás? — Apróbb ütemkiesések vannak, de ezek nem lénye­gesek. Ugyanakkor más mun­káknál pedig előbbre tartanak. — Ön szerint minden felté­tel megvan a határidő előbti átadáshoz? — Igen. — Mivel magyarázható ez? — Része van ebben a jó ter­vezésnek. A Romhány II-nél nem volt lényeges tervezői módosítás. Valószínű, a terve­zők felhasználták a hódmező­vásárhelyi tapasztalatokat is. Aztán személyesen jó a kap­csolatom a Szi üké ti,pari Ter­vező Intézet tervező kollektí­vájával. Azok a módosí tások, amelyek előfordultak, nem je­lentettek lényeges költségtöbb­letet, mert nem kellett a már koré bban elvégzett munkát új - ra csinálni. De az itt dolgozó vállalatoknak sem volt új a feladat. A korábbiaktól elté­rően, ahol lehetett, magyar gépekkel pótoltuk az importot, bár a magyar gépeket megsze­rezni esetenként majdnem egyet jelent a lehetetlen,nel. — Az előbbieken kívül kik segítettek még? — A termelőüzem vezetői. Megértették, hogy nekik lesz jó, nekik készül, ezért vállal­ták azokat a kényelmetlensé­geket, ami azzal jár együtt, hogy termelünk és közben be­ruházunk. — Elégedett a kivitelezők­kel? —A lehetőségeket figyelem­be véve igen. A gyár vezetői viszont nem. Szeretnék mi­előbb üzemeltetni az új be­rendezéseket. Gyorsabb tem­póra serkentenek. Amit lehet, megteszek az építőkkel együtt, de nem szabad elfeledni, hogy nekik sem könnyű termelés közben építeni, beruházni. — Várható megtakarítás a beruházásnál? — Pénzben nem. Akkor lesz csak olcsóbb, ha a tervezett­nél előbb kezdődik meg az üzemszerű, folyamatos terme­lés. Ennek mielőbbi megvaló­sítását indokolja a meglevő létszám ésszerű és hatékony foglalkoztatása is. Ügy hírlik, hogy ezzel a be­ruházással még nem tekintik befejezettnek az üzem fejlesz­tését? Bővebben nem szólnak távlati elképzeléseikről, mert mint mondják: hiányzik a pa­pírról a szabad utat biztosító pecsét. V. K. ..Mint szervezetben az erek' Milliók a közművekre Salgótarjánban Amikor egymás után emel­kednek egy városban a házak, épülnek az utak, nyílnak új üzletek, kevesen gondolnak arra, hogy mindezek csak úgy valósulhatnak meg. ha megfelelő közművek szolgál­ják az embereket. A víz- és csatornahálózat, a telefonkábelek, a villany­vezetékek nélkül emeletes házakat. üzleteket építeni egyszerűen nem lehetne. És, hogy milyen nagy baj a víz­vagy az áramhiány, akkor látjuk igazán, ha nincs. Ezért nyugodtan mondhat­juk, hogy a közművek egy egy városban — így Salgótar­jánban is — hasonló szerépet töltenek be, mint az emberi szervezetben az erek. vagy az idegek. Ami a föld alá kerül — márpedig a közmű- rendszereket ott helyezik el — azokkal, mivel nem lát­hatók. keveset foglalkozunk. A Salgótarjáni városi Ta­nács az elmúlt években sok millió forintot költött a köz­müvekre. Bár a város víz- műrendszerének építése lé­nyegében megkezdődött az 1930-as években, de az egy­séges fejlesztési elképzelések csak a felszabadulás után kezdtek kialakulni. Az egész város vízellátását alapjaiban meghatározó elképzelések pe­dig csak Salgótarján általá­ros rendezési tervének el­készültekor láttak napvilágot. Ezekre a közművekre na­gyon nagy szükség van. így építették meg a városközpont és Salgótarján északi térsé­gének vízellátását szolgáló pipis-hegyi, kétszer ötszáz köbméteres víztározót és szi­vattyútelepet. illetőleg a Rá­kóczi úti főnyomóvezetéket és a különféle ivóvízcsatorná­kat. Jelenleg a mélyéoítők a Gorkij-telepet a Kemerovo és a Sebaj-telepet a belső területekkel összekötő ivó- vízvezeték éoítésén dolgoznak És még ebben az évben el­kezdődik a Gorkij lakótelep és egész Zagyvapálfalva jobb • ellátását biztosító Gorkij-te- lepí, ugyancsak kétszer öt­száz köbméteres víztározó- és szivattyútelep építése. Ennyit a vízről. A közmű­vek másik fontos része a szennyvízelvezetés és tisztítás. Hogy ezt hiba nélkül tudják ellátni, ezért került sor az elavult, és már rendkívül szűk Rákóczi úti szennyvíz- főcsatorna átépítésére, amely hosszú hónapokig tartott a város szívében. A munkálatok ebben, az évben fejeződnek be véglegesen, és szükségessé vált egy űj, nagy befogadásé csatorna építése a Sebaj lakóteleptől a Beszterce ven­déglőig. A szennyvizeket tisztítani kell, ezt minden város szak­emberei nagyon jól tudják. A mostani telep már nem képes erre a feladatra, ezért a városi tanács szükségesnek tartotta annak bővítését, amely ez év folyamán befe­jeződik. Az említett közművesítések­re a tanács Salgótarjánban közel százmillió forintot köl­tött — illetve költ — a ne­gyedik ötéves tervben. És ez az összeg még nem tartal­mazza a lakótelepeken belüli közmüvek költségeit. Sok pénz ez a százmillió forint, látni pedig semmit nem lehet beiőle. Ennek el­lenére ugyanolyan fontos cé­lokra fordítják, mintha lakást építenének; A pénzt a városi tanács csak úgy tudta előte­remteni, hogy nagy összegű közművesítési hitelt vett fel, és abból épített. De ez a sok millió forint még mindig nem elég. Saj­nos még a következő évek­ben is lesznek ellátatlan te­rületek a megyeszékhelyen, és az is bizonyos, hogy egyes családi házas övezetek igen gazdaságtalan és költséges közművesítése csak hosszú évek múlva oldható meg. Végezetül nem árt elmon­dani, hogy a közműveket, amelyeknek építési és fenn­tartási költsége rendkívül je­lentős, hosszú időszakra ter­vezik. Ezért Salgótarjánban az a gyakorlat alakult ki, hogy az üzemeltetők, a terve­zők és egyéb szakemberek az eddiginél tevékenyebben vesznek részt a munkálatok előkészítésében, tervezésében és magában a megvalósítás­ban. Föld alá épített milliók ezek a pénzek, az igaz. De az egységes és nyüt város- politikának szerves részét je­lentik. és egyúttal hosszú évekre meghatározzák Sal­gótarján színvonalát, további fejlesztését, sajátságos arcu­latát. Duda Lajos műszaki főelőadó Negyedszázad a pártapparátusban Pete Imre portréja nem szenzáció, csak bemutathatja életének és munkásságának néhány főbb állomását. Palotáson született 1916. no­vember 24-én. Szülei gróf Sós- berger birtokán dolgoztak. Ap­ja szőlőcsősz, anyja summás volt. A család többi tagja — a három fiúgyerek — a „ház­tartást’’ vezette: előkészítették és szüleik helyett is megették a pár falat ennivalót, segítet­tek, amiben csak lehetett. Im­re — a legidősebb — tízéves korában már félrészes és al­kalmi munkás volt. A kiseb­bek tüzelőt gyűjtöttek, min­dent hazavittek, ami kezük ügyébe került. Nyomorúságos életükön azonban senki és semmi nem változtatott... Életének új fejezete A felszabadulás gyökeres változást jelentett életükben. A család öt katasztrális földet kapott, „saját magának ter­melt”. Mindannyian azt tet­ték, amit szívük és lelkiisme­retük diktált, amire becsüle­tes két kezük módot nyújtott Pete Imre bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A közsé­gi Nemzeti Bizottság elnöke lett. Részi vett a kommunista párt szervezésében, a földosz­tásban és az iskola államosí­tásában. 1945. márciusában tagja lett a kommunista párt­nak. A Nemzeti Bizottságban betöltött tisztségét ettől kezd­ve pártmegbízatásként látta el. Mint elnöknek a pártok közötti koordináció és kapcso­lattartás, az államigazgatás helyi szerveinek megalakítása és a választások politikai elő­készítésének irányítása volt a feladata. Az ő munkájának is eredménye, hogy Palotáson 1945 őszén 200 kommunista tevékenykedett, s a 45-ös vá­lasztások jelöltjeinek 70 szá­zaléka a pártjának képviselő­je volt. 1947-ben kéthetes párt­iskolát végzett. Az iskola el­végzése után alapszervezeti párttitkár lett. A pártvezetés is elhatározta a mezőgazda- sági termelőszövetkezet létre­hozását. Két évig tartó küzdelem árán 1949-ben megalakult a Palóc Tsz. A közös gazdaság­ban 16 család dolgozott. A tsz pár talapszervezet első számú vezetőjének Pete Imrét vá­lasztották. A sokak által lebe­csült, becsmérelt tsz-parasz- tok 180 hold területen, két ti­nóval és három lóval meg­kezdték az úttörő munkát, a szocialista falusi viszonyok ki­alakítását. És mindezt „fizet­ség nélkül...” Az értelmes és agilis Pete Imrére egyre több feladatot bízott a párt. 1950- ben a rétsági járási pártbi­zottságra került, a bizottság mezőgazdasági osztályának ve­zetőjeként dolgozott. Még eb­ben az évben nagy megtisztel­tetésben volt része: megvá­lasztották a megyei pártbi­zottság tagjának, s négy évig tevékenykedett ebben a minő­ségben. Három évig távol élt családjától, irányította a já­rás mezőgazdaságát. ráki földműves-szövetkezetek fuzionálása révén megalakult sziráki ÁFÉSZ politikai veze­tője lett. Időközben törődött önképzé­sével is. 1954-ben öthónapos pártiskolát végzett. 1964-ben a szécsényi mezőgazdasági tech­nikumban érettségizett. 19 ben befejezte a marxista—le­ninista esti egyetemet. Tanult — és hadnagyi rendfokozatot kapott — a tartalékos tiszti tanfolyamon is. Áldozatkész, a közös ügyért, a népi demokráciáért végzett munkája nem maradt elisme­rés nélkül. Jogos és büszke tulajdonosa a Szabadság Ér­demérem bronz fokozatának, a Szocialista Munka Érdem­éremnek és a Munka Érdem­éremnek. Ezenkívül több párt- és állami kitüntetést kapott. Több alkalommal részesült jutalomban. 1954-től a Hényeli Állami Gazdaság függetlenített párt­titkáraként dolgozott. Munká­ja elismeréseként újabb nagy feladatot kapott: 1956-ban ki­nevezték a pásztói járási pb osztályvezetőjének. Az ellenforradalom alatt és utána tudta, hol a helye fegy­vert fogott. Munkásőr lett, védte a néphatalmat, szervez­te a pártot. A konszolidáció után ismét a pártbizottság ve­zető munkatársaként tevé­kenykedett. Legfontosabb fel­adata a kollektivizálás volt. Több községben ő irányította közvetlenül is az agitációt. És 1961-ben a pásztói járásban befejeződött a tsz-szervezés.. 1965-ben újra szülőfalujá­nak politikai vezetője: az egyesült palotási tsz függetle­nített párttitkára. E funkciót 1971-ig töltötte be. Ekkor párt­feladatként a palotási és a szi­Nyugdíjban A nyomorúságos és kegyet­len gyermek- és ifjúkor, a fel- szabadulást követő harc, az ember fizikai és szellemi energiáját nagy mértékben igénybe vevő élet és tevé­kenység, az egész embert igénylő pártmunka megtette hatását: egészsége megrom­lott. 1968-ban kórházba került. Betegen is dolgozott tovább. És egy napon — nem lehetett tovább dolgozni: szervezete nem bírta. Kérte nyugdíjazá­sát. 1973. május 1-én— a munka ünnepén — Pete Imre nyug­díjas lett. A pihenésre, a nyugalomra nagy szüksége van, mégis ott van a párttestületekben, a ta­nácsban, aktív résztvevője 3 társadalmi munkaakciónak és a közéletnek. Tóth Istvá» Többen mondtak véleményt A kollektív tárgyaltak A ZIM salgótarjáni gyár­egységében is értékelték a kollektív szerződés elmúlt évi végrehajtását. Többek kö­zött megállapították, hogy a gyár az elmúlt évben betar­totta az új munkaszabályo­zást, azonban nem tudták ér­vényt szerezni, hogy az egész­ségre ártalmas munkahelye­ken ne túlórázzanak a dol­gozók. Ennek oka az állan­dó jellegű munkaerőhiány. Tavaly már több változta­tást kellett eszközölni a kol­lektív szerződésben is. Ezek, mint módosítások szerepel­nek ma már a szerződésben. Ilyen a fiatal dolgozók és a törzsgárdatagság jutalomsza­badságának módosítása, a la­kásépítési alap, illetve szabály­zat kidolgozása. Módosítás történt a bérfejlesztés követ­keztében az éiszakai pótlék fizetésében is. Ezt húsz szá­zalékban írja elő a kollektív szerződés. Több munkakate­góriát módosítottak. A szakszervezeti tanács­ülésen tizennégyen mond­tak véleményt és a vita az üzemi demokrácia erősödését tükrözte. A legnagyobb vitát törzsgárdaszabályzat mó­dosítására tett javaslat vál­totta ki. A vállalat képvise­lője ugyanis azt javasolta, hogy a törzsgárdaévek után járó szabadságot a jövőben pénzben is megválthatják. Ezt az indokolná, hogy évről évre erőteljesen növekszik a törzs- gárdalétszám —. jelenleg már mintegy 1700 dolgozó tartozik ide — és ígv a juta­lomszabadságok is évről évre záporodnak, ezenkívül a szo­cialista brigád címek elérése után ugyancsak jutalomsza­badság jár. emiatt több ezer óra esik ki a termelésből. A szakszervezeti tanács azonban nem értett egyet a jutalom- szabadság pénzbeni meg­váltásával. tehát nem fo­gadta el a javaslatot. A kollektív szerződésben módosították, illetve megszi­gorították a fegyelmi előírá­sokat. Az egy napi igazolat­lan mulasztás már az évi ré­szesedés felének elvesztésével jár. két nap hiányzás pedig a teljes elvesztést vonja ma­ga után. A késéseket is fi­gyelembe vették, mint csök­kentő tényezőt a nyereségré­szesedésnél. Több olyan módosításra is sor került, ami a dolgozók érdekeit, jogait védi. Ilyen például, hogy az üzemi ba.- esetet szenvedett dolgozónál, amennyiben az nem sajá. hi­bájából történt — a betegé - lomány idejét is munkában töltött időként számolják el. Üj dolog az is. hogy akik az 1950-es években a gyárnál voltak ipari tanulók, és ie- lenleg is ott dolgoznak ide­jüket folyamatosan be kell számítani a törzsgárdaía?- ságnál. A leszerelt, sorköte­les katonák rendkívüli sza­badságát is módosították. A kollektív szerződés módosítá­sára egyébként csaknem har­minc javaslat érkezett a mű­helyekből. brigádoktól, ame­lyek a mérlegelés után álta­lában már szerepelnek a mó­dosított kollektiv szerződés­ben. yi. i. Március ír NOGRÁD - 1974. március 16., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents