Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

Alkotóbb vitával Ezekben a napokban sű­rűn egymást követve foly­nak már a termelőszövetke­zeti zárszámadó közgyűlé­sek. Megyénkben is több ezer szövetkezeti tag ül a tárgyalóasztalhoz . megvitat­ni, mérlegelni az elmúlt év­ben végzett munkát. A köz­gyűlések — amelyek a tsz- ek legnagyobb eseményei —, csak akkor töltik be hi­vatásukat, ha az azon részt vevő emberek a legapróbb részletekig megbeszélik a gazdálkodással járó gondo­kat, hasznosításra ajánlják a jó tapasztalatokat, mérle­gelik, hogy a tagok az esz­tendő során gyakorolhat­ták-e jogaikat, nem szen­vedett-e csorbát a szövetke­zeti demokrácia. Tehát sok a megbeszélni való és erre a közgyűlés a legalkalma­sabb fórum. Az eddig lezajlott tanács­kozások tapasztalataiból ki­indulva azt a következtetést lehet levonni, hogy legtöbb helyen nem a várakozásnak megfelelő a vita a zárszám­adáson. Volt olyan termelő­szövetkezet, ahol a vezető­ség beszámolóját néma csend követte. Végül nagy unszolásra egy idős tsz-tag emelkedett fel és csak any- nyit mondott: „Én nagyon meg vagyok elégedve...” A fiatalabbak mocorogtak, vol­tak, akik kuncogtak, és ez jelezhette, hogy nem min­denkinek ez a véleménye, csak éppen nem volt senki sem hajlandó azt elmonda­ni. A másik véglet az. ami­kor olyan ellentét van a kö­zösön belül, hogy végnélküli és a feszültségtől szinte ösz- szefüggéstelen kiabálásba fullad a közgyűlés. Szeren­csére a megyében erre alig- alig akad példa. Ugyanis mezőgazdasági üzemeink az elmúlt évben nagyon ki­egyensúlyozottan dolgoztak. Szép eredményeket értek el a termelésben. Erre a leg­jobb példa, hogy alig két üzem került a veszteségesek listájára az elmúlt évi jó­val tízen felülivel szemben. Nem jó sem az, amikor nem szóinak a tagok, de az sem jó, ha érzelmektől fel- fűtve kiabálnak, és szemé­lyes sérelmeikre keresnek ;gy orvosságot. Hangsúlyoz­zuk: az idei zárszámadási közgyűléseken ez utóbbira nem ismerünk eddig példát sem. Az viszont nem fogad­ható el, hogy jó volt az esz­tendő, és akkor már nincs a tagoknak mondanivalója. A történelem nem tart szá­mon olyan gazdát, aki az év végét befejezvén, nem törő­dik semmivel. Ez túlzott fényűzés lenne, vagy nagy­fokú nemtörődömség. Mai nyelven szólva: „lezser­ség ...” Ez a mi szövetke­zeti parasztságunkat, sok» fáradsággal művelt földjeink első számú birtokosait nem jellemezheti. Ott, ahol le­zajlott a zárszámadás — és ilyen szép számban van már a megyében —, és nem szól­nak a tagok, hanem vita nélkül elfogadják a vezető­ség jelentését, valami nem stimmel. Azért készül a ve­zetőség jelentése a tagság számára, hogy azt a tagok — hiszen ők dolgoztak egész esztendőben az üzemben — véleményezzék. Nincs olyan vezetőség, amely hibátlanul látta volna el a munkáját. Ha van, akkor örüljünk an­nak, de adjunk számára az elkövetkező esztendőre újabb jó tanácsokat, és ezt is ott, a közgyűlésen. A múltkoriban egy zár­számadást megelőző beszél­getésen azt mondta a tsz elnöke, arra a kérdésre vá­laszolva, hogy vajon felszó­lalnak-e az emberek: „Sen­kit nem készítettünk fel a beszédre.” Nincs is szükség, hogy felkészítsenek egy tsz- tagot a saját érdekeit szol­gáló megjegyzésének, véle­ményalkotásának kifejtésé­re. A zárszámadó közgyűlést azért biztosítja a szövetke­zeti törvény, hogy vezető, szövetkezeti tag ott elmond­hassa. ha kell. szenvedélyes vitában kifejthesse vélemé­nyét. A törvény adta jogok­kal élni kell. — B — Világ proletárjai, egyesüljetek! XXX. EVF„ 34, SZÁM ARA: 1 FORINT W«. FEBRUAR tO., VASÁRNAP Javult a termelőszövetkezetek jövedelmi helyzete Befejezéshez közelednek a zárszámadó közgyűlések A termelőszövetkezetekben befejezéshez közelednek a zárszámadó közgyűlések. A tavalyi munka eredményeit ösz- szesítő számvetést a tsz-tagok a legtöbb gazdaságban már meg is vitatták, és az esetek döntő többségében a beszámo­lót úgy fogadták el, bogy megerősítették a vezetőséget ed­digi munkájában. A közgyűléseken megvitatják, jóváhagy­ják az 1974. évi termelési és fejlesztési terveket is. A zárszámadások a mező­gazdasági üzennek javuló jőve»- delmi helyzetéről tanúskod­nak. A termelés dinamikus növekedése — 1973-ban a tsz- ek bruttó termelési értéke az előző évhez képest 10 száza­lékkal emelkedett — és a költ- ségszüxt javulása eredményér képpen gyarapodott az üze­mek. által realizált jövedelem. A mérleg szerinti eredmény a szövetkezeti szektorban egy év alatt 19 százalékkal lett na­gyobb, a tsz-efc bruttó jöve­delme pedig közel 9 száza­lékkal haladta meg az 1972. évit A jövedelem növekedésével összefüggésben, változtak a jö­vedelem felosztásának ará­nyai. A jövedelemből képez­hető fejlesztési alap a szövet­kezeti szektorban 12 százalék­kal nőtt 1973-ban. Kedvező, hogy — amin t ez a zárszám­adásoknál bebizonyosodott — a fejlesztési alapot a szövet­kezetek többségében a koráb­binál kisebb arányú hitelvisz- szafizetési kötelezettség terhe­lt A tagság számára előnyös, hogy az egy foglalkoztatottra jutó átlagjövedelem 6—7 szár zalékkal lett nagyobb.- Ez a növekedés a termelékenység javulásával is összefüggésbe hozható, mert a termelésnöve­kedést a tsz-ek — ugyanúgy, mint az állami gazdaságok — a foglalkoztatottak számának csökkenése mellett érték eL (A közös munkáiban foglalkoz­tatott dolgozók száma a tsz- ékben egy év alatt 3 százalék­kal csökkent, miközben a nyugdíjas és járulékos tagok, valamint az időszaki alkalma­zottak létszáma az 1972. évi szinten maradt.) A zárszámadó közgyűlése­ken a tagság a legtöbb helyen elkötelezte magát arra, hogy a korábbinál nagyobb mérték­ben növelik a biztonsági ala­pot. Az alapba helyezett jöve­delem országos viszonylatban számottevően, növekedett egy év alatt, de az is bebizonyo­sodott. hogy az alap összege a bruttó jövedelemnek csak mintegy 13 százalékát teszi ki, s így mindent egybevetve or­szág osan az eredmény még nem kielégítő, de mindeneset­re fejlődést jelent az egy év­vel korábbihoz képest. A bizr tonsági alap képzésénél, — a jövedelmi helyzettől függően — eléggé nagy differenciált­ság alakult ki a tsz-ek között. A zárszámadási beszámolók tanúsága szerint a javuló ter­melési eredményeik annak Is köszönhetők, hogy az üzemek többségében fejlődött az üzem- és munkaszervezés, va­lamint a költséggazdálkodás. A költségek, ráfordítások szer­kezeti változása ezt a tenden­ciát erősíti meg, amennyiben széles körben bontakozik ki a technológiai fejlődés, (szakosí­tott állattenyésztő telepek, kor­szerű, zárt termelési rendsze­rek stb. alakulnak ki), s ez­zel együtt a foglalkoztatottak száma csökkenőben, van. Ily módon az összes költségen be­lül az anyag- és anyagi jel­legű költség növekedik az át­lagot meghaladó mértékben, a munfcabérköltség ennél kisebb ütemben, emelkedik. (MTI) Arab csúcs várható Egy azűk korú arab csúcs­konferencia íétrehosaaa érde­kében magas szintű tanácsko­zások és kapcsolatfelvétel volt az elmúlt napokban az arab világban — írja az Akfabar el Jóm című kairói hetilap. Ér­tesülések szerint a tervezett találkozón a Golan-ferjnsíkon levő csapatok szétválasztásá­nak lehetőségeit vitatják majd meg. A napok óta tartó diplomá­ciai aktivitásból arra követ­keztetnek, hogy a csúcskonfe­renciáin. Egyiptom, Szaúd-Ará- bia, Szíria. Algéria, esetleg Marokkó is ■ részt vesz majd. Fejszal, szaúd-arábiai uralko­dó e hét elején üzenetet kül­dött Saadat elnöknek, s kül­ügyi allamminiszteret. Ómat Saakkafot ■ pénteken Uama. :r kászba indította. Üzenetváltás zajlott le Kairó és Algír kö­zött is. s péntek este az egyip­tomi fővárosba érkezett Hasz- ützán. marokkói király szemé­lyes képviselőiéi, Ahmed a! Dlimi ezredes. Ugyancsak Kairóba várják hétfőre Nime­ri, szudán L elnököt Az arab államfők legutóbb november végén Algírban tar­tottak csúcskonferenciát s itt elhatározták, hogy a jövőben félévenként ismét összegyűl­nek a folyamatban lévő vitás kérdések tisztázása, valamint politikai, katonai és gazdasági stratégiájuk egyeztetése érde­kében. (MTI) Harcok Del* Ikl fi am ban A Saigon! hadsereg száraz­földi erőkkel nagyszabású tá­madást indított pénteken, a központi fennsíkon, a DIFK ellenőrzése alatt álló Dúc N-ghiep es környéke ellen. A szárazföldi erőket támogatja a Saigoni tüzérség és a légierő is. s mint a főparancsnokság közölte, folyamatosan külde­nek erősítéseket, A saigoni támadás azért is rendkívül súlyos akció, mert Dúc Nghiepet jelölték ki a dél-vietnamj felek köaös meg­egyezéssel arra, hogy a. fo­golycsere keretében jövő hét keddjén átadják a DIFK fog­ságában lévő saigoniak egy csoportját (MTI) KL ANÉTÁS A E TÁJNAK... AKIRŐL most szó lesz, ze­niiMiiiiiiiiiiiiiMil nesz ember. Szolgálatkész a mosolya, finom eleganciáról tanúskodik meghajlása. Ha­ján már ott a kora, a sok de­rűs tekintettől szeme sarká­ban is sűrűsödnek a ráncok. Orra alatt ujjnyi bajuszkája is szürkül, de még mindig ott van minden faluban, ahol ilyenkor farsang táján meg­csendülnek a forintok. Hang­szere karcsú vonalú, fényes billentyűkkel cicomázott kla­rinét. Bő, sok napot látott sötétkék zakója belső zsebé­ben lapul. Az egyetlen ember talán, aki a zárszámadást kö­vető vigasságról még nen: ké­sett. Mikor belep a zajgó so- kadalomtól zsúfolt terembe, apró olajbarna szeme felcsil­lan. Egy mozdulattal megiga­zítja nyakkendőjét. Senki nem figyel rá, .de meghajtja magát, leírhatatlan mosolyra húzódik ajka, kezét főúri in­téssel emeli. — Sok egészséget, arany barátaim, hogy nyalom a jó szíveteket... A jókedvtől zúg a sokada- lom, cseng a pohár, árad a szó, cifráz a nevetés. Ki törő­dik Oláh Gézával, a klarinét nagymesterével. Ez Gézát nem zavarja. Nevet ő is, pe­dig nem hallotta, min, nevet­nek. De egy. klarinétosnak al­kalmazkodni kell a társaság­hoz. Nevet hát. Jóízűen, haj­longva hozzá, időközönként idegesen a nyakkendőjéhez kapkodva, es megkezdi jól felkészített helyezkedési ak­cióját. Gézának már rendkí­vül kifinomodott az érzéke az irányban, hogy mikor kell a belső zsebéből elővenni a klarinétot. Tekintete hihetet­len fürgeséggel figyeli a szó­rakozó embereket, de a mo­soly el nem fogy az arcáról. Aztán egyszer megakad egy csoporton, ahol felül kereke­dett a jókedv. Mert ebben aztán a közgyűlés után nincs hiány mostanságban. Ez az ideje falun most az igazi far­sangnak. Oláh Géza óvatosan visszavonul a helyiség leg­csendesebb sarkába. Mert semmit sem szabad elsietni. Elő a hangszert. Minden kis eresztékét nagy szakértelem­mel végignyálazza, aztán ösz- szeilleszti, csavarja, vizsgál- gatja tüzetesen, szeméhez kö­zel emelve. Néma ujjgyakor­latok következnek. Aztán a szájához emeli, de már a fal felé fordulva, és alig hallha­tóan belelehel. Finom hallá­sával felfogja a klarinét al­kalmazkodását. Még egy utol­só csavarás a klarinét fején, és aztán jön az igazi, a száj bőséges nyálazása, majd szembefordulás az emberek­kel. És Géza, mivel szája tel­jesen foglalt,, szemével nevet ahelyett is. De nevet ellenáll­hatatlanul és felszól a klari­nét. .. Egy pillanatig csend a vi­gadalomban FeMerülnek az arcok, majd a legjobb kedvű­ek nótéra gyújtanak. Akik a nótával megkéstek, azt kiált­ják a zenésznek: — Trotya, ide is — mert így becézik. ö pedig fújja-fújja szaka­datlanul, míg tart a vigada­lom, vagy pedig addig, amíg egy teljes banda nem érkezik a színhelyre, és el nem nyomják klarinétjának hang­ját. Ilyenkor már teljes a kavarodás. Hiába Géza eről­ködése, a zenekarral nem tud versenyezni. Pihenőre fogja hát a hangszert, mert ő csak egyedül tud játszani. Az ed­dig örök mosolyra merevedett arcát megvetően lebiggyeszti. Szétszedi hangszerét, zsebre teszi, a nyakkendő ilyenkor is fontos. Az ajtóig somfcv- dál, ahol útrakészen felhajtja nadrágja szegélyét. Amikor megfogta a kilincset, még visszanéz: — Értenek is ezek a muta­táshoz. .. HÁTAT fordít a vigada­itimiitimiHSimi lomnak. Neki már ott nem sok babér teremhet. De csa' az első villanylámpáig borús a tekintete. Ott zsebéből egy kész kimutatást vesz elő. Raj­ta pontosan a közgyűlések he­lye és időpontja. Belenéz, vá­logat, aztán felvillan a tekin­tete, és indul egy másik fa­luba. Oda, ahol jobban meg­értik művészétét. A jó zenés- ilyenkor nem tétlen >’’»et. B. Gy. Fájdalmainkat enyhítik, me­leg, biztató szavukkal köny- nyebb lesz betegségünk is. ágyunk szélén ülve nyu- godtabbá teszik gyógyulásun­kat. Nem hiába hangzik fel innen is. ormán is a kórhá­zi ágyakból: Nővérke, ké­rem! Segítsen! Munkájukat szerető, segítőkész, szorgal­mas betegápolónöket keres­tünk fel1 Salgótarjánban, s örökítettük meg ókét munká­juk közben.. Meglátogattuk a megyei kórház különböző osz­tályait, ahal az orvosokkal közösen, s azokat segítve, a betegeik mielőbbi felgyógyulá­sán fáradoznak. A kórház melletti nővérszálláson pedig a megye különböző községei­ből érkezett, és itt munkahe­lyet találó ápolónak korszerű, barátságos körülmények Kö­rött találtak otthont rnaguk­Figyelemme! A növc- oí‘honban A teteg és ápolónő

Next

/
Thumbnails
Contents