Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)

1974-02-08 / 32. szám

Antiemberek Az élet szép, élni csoládatos. És a toll most mégis keserű Vádaskodásba csap, a kedves olvasó döntsön: okkal — jog­gal-e? Délután 3 óra 5 perckor az egyik legforgalmasabb gyalo­gosátkelő előtt udvariasan, a szabályokat betartva, megállt egy Volga, hadd menjenek a várakozó emberek dolgukra, felszállni az ott veszteglő .vil­lamosra, Felszabadult mosoly az arcokon, kedves integetés a gépkocsivezetőnek, siet fia­tal, öreg, mindenki igyekszik ét a zebrán, szaporán, hogy visszaadja a pilóta emberi gesztusát. Kár volt, istenkísér­tés volt. Szempillantás. és meghűlt a vér, görcsbe ugrott a szív, zöldbe torzult az arc. A szabályoknak, az emberség­nek és mások életének fittyet hányva elrobogott az álló Vol­ga mellett a CO 88-60-as rend­számú, hatalmas vajszínű ko­csiján az antiember, egy ele­gáns, fiatal hölgy képében, pontosan egy fentire a még hálálkodó, siető tömeg orra előtt. És ősszel, egy keddi nanon. Miskolcon, a nyomdaigazgató baktatott hazafelé a langyos alkonyati nansütésben. és lát­ta, hogy néhány antiember rongálja a telefonfülkét, ben­ne a készüléket, odament, szólt, és leütötték. És télen, szerda hajnalban. Debrecenben a Bikából há­rom rendőr rakott ki egy ran­dalírozó antiembert, aki a só­gorával fenyegetőzött, akinek a sógora nagyonis becsületes ember. És nemrégen, csütörtökön, vagy pénteken, Budapesten. Üjpest tájékán a szolgálatot teljesítő, az emberek békéjét és a társadalom rendjét vé­dő rendőrnek támadt és ököl­párbajt vívott egy antiember. közel száz szurkoló biztatása, vagy éppen ellenérzése mel­lett. És pénteken, szombaton, va­sárnap bömbölteti a táskará­dióját a Szigeten, a parkok­ban az antiember. a fölfoko­zott hanggal zavarva a béké­re, pihenésre áhítozókat. Az élet szép, de az élet le­hetne szebb is, — az antiem- berek nélkül. De sainos itt vannak, itt élnek közöttünk ők is, és gátlástalan cseleke­deteikkel csúf szeplőket rak­nak életünk szépülő arcára. Beszélni kell róluk. írni. ten­ni kell ellenük, hogy életünk zavartalanul szép legyen. Az antiember idegen test a szo­cialista társadalomban, mint jelenség zavar, taszít, megbot­ránkoztat, elítélésre kénysze­rít. Viszont a tényekkel ak­kor is szembe kell néznünk, egyszer túl kell jutnunk az Ldealizálgató álmodozásokon. Vágjunk a közepébe, a fi­Ahol mindig tavasz van Az első kérdésem az volt; hogyan készülnek a tavaszra? Megmosolyogtak. Itt tulajdon­képpen mindig tavasz van — válaszolták. Az üvegházakban egyenletes a meleg, páradús a levegő, és élénkzöld színekben pompáz­nak a növények. Az üvegház több hajóból áll. A legmelegebb hajóban húsz fokon felüli a hőmérséklet, a melegigénves növényeket — jácint, tulipán, pálmafélék — nevelik itt Lévai Klára, a salgótarjáni városi kertészet telepvezetője végigkalauzol a növények, vi­rágok birodalmán. Amely ki­csit az ő birodalma is. hiszen csaknem 13 éve dolgozik a vállalatnál. Nagy szeretettel és nagy szakértelemmel beszél a kertészet munkájáról. — Itt, a legmelegebb hajó­ban hajtatjuk a jácintot, tu­lipánt — készülünk a Julian­na. Zsuzsanna napra. A haj- tatási idő 14 nap; addig meleg és sötét helyen tartjuk a nö­vényeket. Utána világosságra tesszük, csökkentjük a hőmér­sékletet. és jöhet a névnap. — Milyen a forgalmuk? — Öriási a kereslet a nö­vények. virágok iránt. A Ja­kosság egyre igényesebb. Sok­szor bizonyult már kicsinek a kertészetünk, az ellátást ille­tően. Megállunk a következő ha­jóban; a gyönyörű színű cik­lámen. cinerália elfeledteti a kinti hűvös nyirkos telet. — Azért csak várjuk az igazi tavaszt. Hiszen a nap­fényt semmiféle mesterséges fénnyel nem lehet pótolni. A nőnapra mintegy 1200 tuli­pánt készítettünk elő piros és sárga színekben. Nálunk az igazi tavaszt az hozza meg, amikor az egynyári palántá­kat vetni tűzdelni kezdjük. A parkok részére 150 ezer pa­lántát kell termelni — ezeket május végén kezdik kiültetni. A szegfűház ilyenkor, tél végén nem nyújt látványossá­got. Annál érdekesebb azon­ban, hogy honnan is „gyöke­redzik” ez a kedvelt virág. — Szardínia szigetéről szál­lítják repülőgéppel a pesthi­degkúti Rozmaring Tsz-be a sima dugványt. Itt gyökerez- tetik és úgy továbbítják hoz­zánk. Szeretem ezt a fajtát, mert nagy virágú és jó tulaj­donságú. Emlékszem. 1972 no­vemberében és az elmúlt év tavaszán rengeteget eladtunk belőle. — A növények között élő. ezekkel foglalkozó embernek van-e kedvenc virága? — kérdezzük Lévai Klárától. — Nem tudok választani, mindegyiket egyformán sze­retem. — vkm — atalság elenyésző kis részéről beszéltünk eleddig, őket titu­láltuk antiembernek. (Bár ez az „élőlényfajta” nem csak közülük kerül ki). Elenyésző? Az egészhez viszonyítva tehát semmiség, ha matematikai példával volna dolgunk. Mondhatnánk, elhanyagolható tétel, a második tizedesnél abbahagyhatjuk az osztást. Csakhogy az ember nem ma­tematikai tétel, a társadalom számára nemcsak az egész, de az egyetlen ember is drága. Egyszerre kell egyért, és min­denkiért csatáznunk. Igen, magunkért, hogy nyugalom­ban éljünk, és akár ellenük­re, de őérettük is. Igen. ne­kik magyarázzuk meg, hogy az élet szép ... Nem vagyunk (ne legyünk) széplelkű üdv­hadsereg! Ha szépszóval, ne­veléssel, ráhatással nem megy, akor a törvény szigorával, a közvélemény roppantó erejé­vel lépjünk fel ellenük. A törvény adminisztratív eszkö­zei is széles skálájúak. prog- resszívek: a figyelmeztetéstől a nevelőmunkán at a börtön­ig. De a nevelés eszközei, ter­mészetesen, még gazdagabbak. Az antiember lelket, nyugal­mat, testi épséget veszélyezte­tő magatartásának többféle oka lehetséges, ezekre sem szándékoztunk kitérni, hiszen nagyrészt ismerjük őket. tud­juk, hogy mennyi bajt okoz az emberi butaság, a műve- 'ttlenség, az irigység, a rom­boló hajlam, a hősködő ki­vagyiság, a sértett hiúság szülte düh, mindez meglocsol­va szesszel. A biológiai adottságok, a lelki alkatok tanulmányozása orvosok, szakemberek dolga. Bár annyit mindannyian tu­dunk, hogy a munka, a csa­tád, a könyv, és a sport a leg­nehezebb élettani szakaszokon is átsegítik az embert. Más­ról szeretnék most néhány szót ejteni. Jól tudjuk, hiszen a szemünk előtt történt, min­dennap tapasztaljuk: megnö­vekedett a fiatalság szaktudá­sa, magasabb a műveltsége, igényesebb az élet, igényesebb az iskola, és ez így van rend­jén. De a csata több mezőn folyik. Otthon, a családban, az iskolában, az üzemben, hi­vatalban, az utcán, a kocsmá­ban, csatatér maga az élet. Az ifjúság nevelése, közöl­tük az eltévedteké is. vala- menyiünk gondja. Általában nehéz, sokrétű munka, külö­nösen nehéz az említettekkel bánni. Ez esetben talán jogos és érthető bennünk a nemes düh, a türelmetlenség is ta­lán, de legalább ennyire szük­séges részünkről a megértés, a szigor mellett a dicséret, ta­lán a tapintat sem fölösleges. Megfogni a kezüket és elve­zetni őket a könyvtárakig, le­írni milyen könnvű, megtenni milyen nehéz. Es megismer­tetni vélük a jól végzett mun­ka ízét, a kapott megbecsü­lés örömét, ez sem könnvű. És persze, eszközünk még a pofon, az a makarenkói po­fon. amelvet ez esetben a tár­sadalom kénytelen adni az arra rászolgálónak. Igaz is. Makarenko. Talán ismét elő­vehetnénk egyszerű, bölcs könyveit. (suha) Két asszony találkozott a pályaudvar előtt: Kis&né és Nagyiné. Melegen üdvözölték egymást, elhangzott az ilyen­kor szokásos „ezer éve nem láttam”, azután Kisané meg­kérdezte: — Miért olyan ideges? — —Minden okom megvan rá — sóhajtott Nagyné. Kép­zelje, reggel elment a lányom hazulról a hivatalába, az Eximpexhez és délfelé azzal állított haza, hogy férjhez ment. Nem is tudtam, hogy van vőlegénye. — Nahát! És tegnap még nem is szólt egy szót sem a fiúról ? — Egy mukkot sem. — Na és ki a kedves ve je? — Mit tudom én? — Hát nem együtt jöttek meg a házasságkötés után? — Dehogy jöttek együtt. A vejem elutazott. — Egyedül ment nászúira? — Nem nászúira. Fellépése volt Lajosmizsén. Dobos egy kis zenekarban. Nem mond­hatta le a fellépést, mert még kezdő és ön ül, hogy dolgozhat Áram-álom 'Energiahiány nincs hazánkban. Áramhiány van. Külö­nösen Rétság környékén. Vagy inkább áramkimaradás. Áramellátási zavarokról gyakran kapunk hírt erről a kör­nyékről. Érmek pedig számtalan kellemetlen következmé­nye van. Legutóbb például február 5-én hosszú órákon át nem kapott villamos energiát Tolmácson a csiszolókorong­gyár, és a munkások termelés helyett udvarscpréssei fog­lalkoztak. De hát nincs olyan nagy udvar amelyet nem tudna negyven ember gyorsan kitalcarítani! A rétsági kemping­üzemben, és a Pannónia HTSZ helyi telepén jobb híján szintén tébláboltak a munkások. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy a keletkezett anyagi kár jelentős, a Lókosvölgye Ter­melőszövetkezet 15 ezer csirkéjét pedig csak a szerencse mentette meg a pusztulástól. Az ÉMÁSZ illetékeseitől érdeklődtünk a kimaradás okairól. A tisztánlátáshoz tudni kell, hogy a környéken ma még az ÉDÁSZ biztosítja az áramot, viszont az ÉMÁSZ kezelésében van a, hálózat. Az említett napon Nagyoroszi­ban szigetelőrobbanás és vezetékszakadás következett be A gerincvezetéken szintén felrobbant egy szigetelő, Nógrá- don meghibásodott a transzformátor, valamint az egyik oszlopkapcsoló is felmondta a szolgálatot. A baj csőstül jött, holott még az időjárási körülmények sem voltak kü­lönösebben mostohák. Egyik hiba láncreakció módjára elő­idézte a másikat. Magyarázat van, de a károsultakat ez nehezen vigasz­talja. Nyilvánvalóvá vált. hogy a hálózat elhasználódott, a toldozás-foltozás csak időlegesen segít a gondokon. Azért némi reménysugárt nyújt, hogy jövőre Balassagyarmaton elkészül az új 120 kilovoltos állomás, és a szakemberek azt ígérik, hogy megszűnnek az áramellátási panaszok. És addig mit lehet tenni? Egyrészt várni! A gazdagabb Vállalatok a meglepetések kiküszöbölésére vásárolhatnak aggregátort. A háztartásbeliek petróleumlámpát, vagy gyer­tyát. És reménykedhetnek abban, hogy ritkább lesz a vá­ratlan áramszünet, mint eddig volt, beteljesül az áram­álom! i —R— Fiatalok a gépek mellett Sikk föl dobozni a SlKK-ben 1 'W jfl V'-pÉl1 .... — Mit mondjak... KISZ- tag vagyok, ez is eléggé le­foglal . Szeretek szórakozni. i«m\, *­moziba, presszóba járni. / \ Irviiib ,i" !-i :i % Az egyik nagy asztal mö­gött Rákóczi Sándomé dolgo* zik. Vasalónő. Törzsgárda tag, *•Ui * ,-2! w mm ■■ÉH még a valamikori ruházati rMlH ktsz-ben kezdte a munkát. Felkerülnek a gombok a kabátokra Már a tavaszra készülnek a szécsényi SIKK Ktsz var­rodájában. Ott jártunkkor ja­vában készülték a ballonka­bátok, amelyeket néhány hét múlva magukra húznak az asszonyok és lányok. Nemcsak Nógrádiban, hanem az ország sok-sok városában. Az üzemvezető, Mészáros József elmondotta, hogy a szécsényi fióküzem készítmé­nyei nemcsak a budapesti Váci utcában kaphatók, ha­nem számos áruházban, ruhá­zati szaküzletben. Negyvenhatan dolgoznak eb­ben a kis varrodában, első­sorban betanított munkások. Sok mindent készítenek, szőr- mebundától egészen az emlí­tett ballonkabátokig. A körülöttünk * álló asszo­ny ók, lányok mosolyognak: — Mi is szeretjük a szépet, és az a jó munkánkban, hogy mindig újat nyújt. — Mennyi ballonkabátot varrnak? — Ha jól megszámoljuk, egy hónapban ezernégy—ezer­ötszázat csinálunk. Nézze meg, a legújabb szabásvonallal ké­szülnek! Igazán divatosak, szépek a kabátjaink. — Kereset? — Ha az ember megfogja a munka végét, az ezerhat— ezernyolcszáz forintot megke­resi. Persze, ehhez hozzátarto­zik, hogy általában száz.szá­zalék felett teljesítünk... A terem egyik sarkában a gombfelvarrók dolgoznak. Ez már az utolsó műveletek közé tartozik. Tóth Piroska és Percze József né keze gyorsan mozog, ahogy egymás után felkerülnek a gombok a bal­lonokra. Piroskáé a szó: — Két éve dolgozunk, na­ponta legalább hatvan kabát megy keresztül a kezünkön. Gondolja csak él. minden egyes kabátra legalább tíz— tizenkét gomb kerül. Igazán elégedettek vagyunk. Tiszta, szép munka, az a vélemé­nyem, hogy jobban járok, mintha más üzemben keres­nék munkát. Dancsák Gabriella varrónő. Ül a gépe mellett, és a ka­bátokba szerkeszti bele a bé­lést. — Nógrádszakáli vagyok, naponta busszal ' jövök Szé- csénybe. Héttől négyig dolgo­zom. átlagban ezeröt—ezerhat- száz forintot keresek. Nagyon szeretek varrni, de szabni is. Otthon gyakorolom a tudo­mányomat, és mindig örülök, ha egy-egy szoknyát, nadrágot jól megcsinálok. — Szakmunkás? — Igen, Balassagyarmatra jártam iskolába, varrónő a szakmám. Pillanatnyilag hét- ötven az órabérem, erre még a teljesítmény arányában ka­pok pénzt. Naponta legalább hatvan ballonkabátot megcsi­nálok. — Műszak után? — Akkor még Balassa­gyarmathoz tartoztunk. Ami­kor megalakult nálunk a SIKK Ktsz, ennek a munkása lettem. Az órabérem a legma­gasabb az üzemben, dehát nem is csoda, hosszú évek óta vasalok. Az üzemvezető rögtön hoz­záteszi, hogy nagyon ügyesen. Hiába, a hosszú gyakorlatot nőm lehet letagadni. Egyéb­ként is azt minden varrónő tudja, hogy a ruhák küllemé­nek „lelke” a vasalás. Rákócziné mosolyog: — A munkámat nagyon sze­retem, szívesen végzem, de otthon soha sem vasalok... Az „EDIT” ballonkabátok- kal tehát nincs baj S/.öcsém­ben. Az öt szabász, aki elő­készíti a munkát, igazán nem tétlenkedik, bőven ellátja a műhelyt. Van mit tennie a varroda dolgozóinak, akik egyébként egy brigádot alkot­nak, a nevük Petőfi brigád. Küzdenek a szocialista címért, és ha így folytatják, bizonyo­san sikerül elnyerniük a meg­tisztelő rangot... Cs. E. Készül az új lengyelországi lexikon A lengyel Állami Tudomá­nyos Könyvkiadónál befeje­zéshez közelednek a „Lengyel- ország” című lexikon munká­latai. Az új, tekintélyes ki­advány részletes adatokat tar­talmaz majd az ország hábo­rú utáni fejlődéséről; a nép­gazdaságban, a tudományban, a kultúrában és a techniká­ban elért eredményekről. A lexikont 30 témacsoportra bontott 200 részletes cikk, sok­sok számadatot tartalmazó táblázat, térképek, színes fény­képek és reprodukciók, gra­fikonok, híres emberek port­réi egészítik ki. Az új lexikon 1974. júliur 22-én lát napvilágot — Len­gyelország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. A vasalás is fontos munka (Kulcsár József felvételei) iAz o lánya — Persze, persze. És mond­ja Nagyné, szépen dobol? — A lányom azt mondja, hogy túl hangosan. Albérlet­ben. lakik és folyton veszek­szik vele a főbérlő, amikor gyakorol. — És most maguknál fog do­bolni. Hát nem irigylem ma­gát, kedves Nagyné. — Eddig olyan szép, csen­des lakásunk volt — sóhajtott az asszony, azután megkérdez­te: — És a maga lánya? Ap is nagy lehet már... — Ö is hivatalba jár. De vele nincs semmi bajom. Az én lányom nem olyan.. — Hogy érti ezt? — Na, ne sértődjön meg. Csaík azt akartam mondani, hogy amennyiben, valaki ko­molyan udvarolna neki, az én Ilonkám megmondaná - ne­kem, bemutatná, a fiú eljárna hozzánk, lenne eljegyzés és szép esküvő a házasságkötő teremben. — ök is ott esküdtek, Saj­nem olyan.., nos, én csak a fényképet, lát­tam. — Nézze, az a fontos, hogy szeretik egymást. — Lehet, hogy a fiú szere­ti az én Andreámat, de ő nem azért ment hozzá. — Hanem? — Elmondom, no de mit ácsongunk itt a pályaudvar előtt? Sétáljunk vagy üljünk be valahová. — Nem lehet, a lányomat várom, Debrecenből. A nővé­remhez utazott két napra, akinek tegnap volt a szüle­tésnapja. Engem is meghívtak, sajnos, nem tudtam lemenni. De meséljen. Miért ment férj­hez a lánya, ha nem szereti azt a dobost? — Fogadásból. Van ugyanis Andreának egy új barátnője, akivel fogadott: ki megy előbb férjhez. A fogadás sze­rint, aki megelőzi a másikat, az nyer. [ NÓGRÁD - 1974. — És mit nyer? — Egy gyönyörű pulóvert, amelyet a Kossuth Lajos ut­cában láttak meg egy kira­katban. Aranylamé. — Nahát! Ilyesmiben fogad­ni! És ezért íérjhezmenni-t Amikor nem is szereti azt a dobost. Az én lányom nem tenne ilyesmit. De vigaszta­lódjék, kedvesem, ha a veje .befut, nagyon sok pénzt fog keresni. — Ezzel vigasztal? Magá­nak könnyű, a maga lánya, az más. Abban a pillanatban fiatal csinos lány lépett melléjük: — Szia mama! — Azután Nagynéhoz fordult: — Kiss Ilona Annamária vagyok. — Szép lánya van — mond­ta Nagyné. — Gratulálok! — Szép és jó. Na, hogy utaztál? — Remekül. Ja és nehogy elfelejtsem, tegnap férjhez- mentem Debrecenben. És képzeld, nyertem egy gyönyö­rű aranylamé pulóvert. Palásti László február 8., péntek 5 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents