Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
Ki segíthet ? Mai arcok mai emberek Tíz Elf ÖTn nap íren — Most fog megváltozni a helyzet, mert jött kérdezősködni? Ha tíz évé nem változik ... — mondták, nem mondták, de így fogadtak. A tíz év valóban azt bizonyítja, hogy az eset reménytelen. Teljesen reménytelen ... A tények, vagy legalábbis azok a dolgok, amelyeket most, utólag tényként fogadnak el: Mihálygergén, a József Attila Művelődési Házra legutóbb panaszkodtak a KISZ-fiatalok. Illetve nem is a kültúrházra, hanem az ott működő büfére, mely a litkei ÁFÉSZ-é. Panaszkodott erre a büfére már sok mindenki, mert a délután 1 órától este 9-ig való nyitvatartás azt jelenti, hogy rendezvényeket, kulturális előadásokat, politikai oktatást, egy-egy mozielőadást szinte soha nem lehet megtartani, A részegektől, és idegenektől, akiknek annyi a „kultúra”, hogy bejönnek a nagyon ügyesen középre elhelyezett büfé pultiához — ebből a helyiségből nyílik jobbra is, balra is a klub, moziterem —, iszogatnak, kiabálnak, csinálják a mindennapi kis „felhajtást”. A kultúrház építésének idején az ÁFÉSZ anyagi támogatást adott a tanácsnak azzal, hogy alkalmi büfét nyit. rendezvények ideje alatt működteti. hűsítő italokkal, kávéval. cukorkával. A büfé vezetője: — Számtalanszor kiszólnak Ide a mozielőadás, vagv KISZ- oktatás ideje alatt, hogy csendesebben ! Egyébként ebből az „előcsarnokból” kell felmenni lépcsőn a községi pártszervezet helyiségébe is. A oárttitkár is sokszor szólt már a büfé ellen. A büfé vezetőnője: — Hideg van itt, nem fű- tenek. Akik bejönnek, már csak ezért is megisznak valamit. Egyébként is, aki nem az ivásért jön az is megveszi azt az egy-két üveg £ört. hiszen annyira kéznél van. Igen, mert a sör hűsítő Ital. Később a bort is kinevezték ennek, végül az összes pálinkafajta. és a többi égetett szesz is megkapta ezt a „státuszt”. Mert, hogy árulják. És bárkinek- Vadidegeneket is kiszolgálnak — ahogy minket is —, nem kell ahhoz a kultúra után érdeklődni! Kelemen József a kultúrház igazgatója: — Én már annyit tiltakoztam ellene, hogy belefáradtam. Ott nem lehet megtartani egy énnekkari próbát, vagy a tánccsoport próbáját! A községbeliek is tiltakoztak, amikor a hűsítő italok szépen átvedlettek pálinkává. De ebben van az üzlet. A kultúra házában a mozielőadást kellett másnapra áttenni a büfé miatt. Lenkó Gyula, a KISZ-tit- kár: — Nagyon sok feladatunk van éppen most, mert most kezd az alapszervezet összerázódni. Politikai oktatást kezdtünk, már csak három előadás van hátra. A gyerekek bizonyos témákról külön is szeretnének hallani, igényesek. TIT-előadásokat is akarunk szervezni, játékos vetélkedőket, kultúrrendezvénye- ket. Csak, sajnos, semmi nem megy háborítatlanul. Mindig van rendbontás a büfében ivók miatt. Az is igaz, hogy a KTSZ-fiatalok egy része sem bánja, hogy ott van két lé- oésre a „terülj asztalkám!” Persze, van sok Idegen is, hiszen az aitó mindig nvitva áll. Már ott tartunk, hoev az ajtónak nyitva sem kell lennie. A fiatalok nagy részének saját kulcsa van a klubhelyiség* den hez, kint megveszik az italt, aztán beülnek oda „szórakozni”. Komolyan szóba került, hogy az ajtóra biztonsági zár kellene. Fenes Lajosné, 1958. óta dolgozik a tanácson, titkár: — Tavaly jelölő gyűlésen, most pedig a falugyűlésen megint szóba került a büfé. A községbeliek tiltakoznak, inkább azt kívánják az ÁFÉSZ-tól, hogy ezt megszüntetve, egy szép presszót építsenek. Ez anyagi ügy — saját dolguk. A tanács is segít az ÁFÉSZ-nek, már területet is adtunk, ahová a mostani büfé kihúzódhatna, hogy legalább ne középen lenne a kul- túrházban. Megmondom őszintén, én még azt a szerződésfélét soha nem láttam, mely az ÁFÉSZ-nek „mindenkori” jogot biztosít az árusításra — persze csak üdítő italokra. Mert hogy van ilyen szerződés az akkori — tíz évvel ezelőtti — tanácsvezetők, és az ÁFÉSZ között, az anyagi' támogatás fejében. Minden érdekeltet — pro és kontra — össze sem lehetne szedni. Üzleti meggondolásból bele sem lehet kötni az ÁFÉSZ ügyeibe, hiszen minden cég ott üzemeltet büfét, ahol az kifizetődő, és nyilván úgy állapítja meg a nyitvatartási. ahogy a forgalom, a látogatottság diktálja. Ehhez csak annyit, hogy Nógrádme- gyerben pontosan ez volt a helyzet, s mióta megszűnt a büfé, van színes klubélet, jól működik a KISZ — és nem ment tönkre az ottani büfé üzemeltetője sem. Tehát vannak egy jó üzletnél magasabb szempontok is. Vagv nincsenek? Valóban teliesen reménytelen. mint akár tíz évvel ezelőtt volt? Orosz Júlia Űj termékeket ígér a Férfi Fehérneműgyár Vált-lapos ing — Rövidített zakó — Húsvétkor kirakatban I „A tanító néni tanácstag. Mihálygergén az iskola udvarán vidáman szaladoz- nak a gyerekek. Aztán gondolnak egyet, nagy kört alakítanak. és máris messzire hallatsak, hogy „Ég a gyertya, ég...” Vidámságban tehát nincs hiány, ami nem is csoda, mert az óraközi szünet arra való. hogy a gyerekek ki- ugrándozzák magukat. A tanító néni Zsélyi Gyu- láné, btt sétálgat az udvaron és bíztatja tanítványait: — Most mozogjatok, beszélgessetek. ne az óra alatt. A mihálygergei iskolában egyébként most már az alsósok maradtak. A nagyobbak Litkére járnak a „Jó kis gárda a mienk..." 1974-ben többféle új termékkel gazdagítja kínálatát a Férfi Fehérneműgyár. Tetszetős fazonú, jeáns-karakterű. műszálas alapanyagú ingek varrásával kezdték az idei tervet a vállalat Halom utcai üzemében. Az ing váll-lapos. hólos elejű, és hátú, kétzse- bes, zsebfedős. erősen karcsúsított kivitelben készül. A sa- rokkézelős szabásvonalú, kétsorosán dísztűzött modell újfajta, kéttűs ujjbevarró és egyéb speciális gépeken készül, és így,, technológia meghonosítását is jelenti a gyárban. A dolgozók az ismerkedést az új berendezésekkel már a múlt év vége előtt megkezdték, s ma már a begyakorlás van soron. Igazán nem hittem volna, hogy végül is bekövetkezik az, ami végül is bekövetkezett. Előbb a szemem dörzsöltem meg. később a fülemet is. de tényleg nem érzékszervi csalódásról lehetett szó, mert az illetékes szakember man- dókáját mások is úgy értették. mint szerénységem. A bejelentés így hangzott: — A konfekciós ruhák méretei nem tartottak lépést az emberek testalkatának változásaival. A vásárlók panaszai jogosak. A konfekcióipar által alkalmazott mérettáblázat még 1948-ban készült, jócskán elavult- Űj mérettáblázatra volt tehát szükség. Elkészítésében végre sikerült az első eredményeket elérni. Ezzel a hivatalosnak tekinthető nyilatkozattal feltehetőleg sokak szívéről esik le nagy kő. Eleddig ugyanis inkább a konfekciós nadrág esett le róluk és főként nem a szívükről. Ezután azonban másképpen lesz. nem nekünk kell alkalmazkodnunk a kész ruhához, hanem annak mi- hozzánk. Az előzmény pedig az. hoev több tízezer felnőttről és gyermekről vettek meMásik újdonság a rövidített zakó és dzsekis fazonban a Ramona Ktsz hurkolt anyagából készülő béleletlen autóskabát. Előnye, hogy kényelmes, jó mozgást biztosít, nemi gátol a vezetésben, emellett takarja a derekat, zsebe pedig igazodik az autósigazolvány méretéhez. A szakmai bemutatón a gyártmányfejlesztési bizottság hat fazont fogadott el. Autóskabátot eddig is varrtak, de hurkolt anyagból még eddig nem gyártották. Két alapfazont készítettek a tervezők, az első az ing és a zakó „ötvözete”; nyakléces, elől gombos, kézelőbe fogott hosszú ujja van. míg a másik alapfazon kihaj- tós, dzseki fazonú, derekán övben végződik. Lesz olyan autóskabát, amelyet az oldalrészen két gombbal szabályozhatnak, s lesz olyan is, amelyet gumírozott övvel látnak el. A kabátok gombbal, húzózárraí, a későbbiekben pedig patentmegoldóssal készülnek majd. Egyelőre meggypiros és szilvakék színben mutatták be őket, de a színskála tovább bővül. Közvélemény-kutatással döntik el, hogy az újabb szériákat teve- szőr, olívzöld, szürkésdrapp, avagy törtzöld színekben varr- ják-e majd. Az elfogadott fazonokból négy modell gyártása kezdődött meg, az első ötezres tétel húsvétkor jelenik meg a boltok kirakataiban. (MTI) {szünetben vidáman játszanak a gyerekek. szép. új iskolába, iskolabusszal. — Ebben az évben huszonnyolc gyermekem van. Elsőtől negyedikig tanítom őket. Most éppen nyolc elsős kisiskolásunk van. A tanító néni jól ismeri a tanítványait. Ez nem is csoda, mert az iskolába lépés első pillanatától kezdve egész negyedikes korukig foglalkozik mindegyikkel. Nemrégiben a Magyar Rádió gyermekrovata is ellátogatott Mihálygergére. A gyerekek szavaltak. énekeltek, aztán meghallgatták a Nyit- nikék műsorában.----Nagyon szépen szerepeltek. büszke voltam rájuk. Z eélyiné évek óta tanít ebben az iskolában. — Megszoktam, megszerettem a falut, a gyerekeket is. Nagyon lelkes kis gárda, jó velük együtt dolgozni. Három esztendeje pedagóiguskölcsönnel házat építettünk, véglegesen meg- telpeszünk itt. Beszélik, hogy... az ember teszi a ruhát... retet, az adatokait antropológusokkal. majd matematikusokkal elemeztették. És ezután elkészítették az új test- méretláblázatot a lcészru- hák nagyüzemi gyártásához. A közeljövőben tehát már nem kell drága szabókhoz menniük a köpcösöknek vagy az égimeszelőknek, lehetséges, hogy készen is kapnak maguknak az állami boltokban. Lehetséges, mondom ve- lemszületett gyanakvással, mert sajnos, egyelőre még több az emlékem a régi konfekcióiparról, mint pénzem az új készruhához.' Ezt persze csalt a magam nevében mondom, mások bizonyára nem így vannak vele. Elképzelem például, hogy sok embertársam az eddigi konfekcióstné- retekkel is elégedett volt. Ok voltak a készruhák gyártóinak é« eladóinak örömei. mert belepasszoltak a szabványba. Csak bementek a ruhaboltba. azt mondták, hogy kémek egy ötvenes férfiöltönyt, rájuk adták és mintha rájuk öntötték volna. A ruházati szakemberek szerint Ilyen szerencsés alkat volt a vásárlók mintegy negyven— negyvenöt százaléka, vagyis nem egészen a fele. Én viszont nem vagyok ilyen szerencsés alkat, mert magasságomhoz képest hosszú a lábam. meg a karom, kilóg a régi szabványból. Mind ez ideig azt hittem, hogy bennem van a hiba. Emlékszem. amikor hosszas előkészületek után elindultunk szüleimmel, hogy megvesszük nekem az első hoszú nadrá- gos öltönvt. még mindhárman tele voltunk reménnyel. Közösen kiválasztottunk egy amolyan jó strapabíró anyagót. aztán belebújtam a nadrágba. amelyben elveszett a fenekem, viszont előjött a bokám, ezzel szemben a zakó hasban volt bő és vállbán szűk, míg újjban meglehetősen rövid- Elszörnyedve néztem a tükörbe, az eladó kedvtelve nézett rám és kijelentette, hogy nem baj, majd belenő a fiú. Szüleim nem nagyon hittek neki és rámutattak arra, hogy már jelenleg is kilóg az öltönyből a kezem meg a lábam, mi lesz akkor később. Mire az eladó három vagy négy hasonlóan sikertelen ruhapróba után leszögezte, hogy nem tud rattunk segíteni, az én testalkatom nem normális. Ifjúkori megaláztatásomat számos más kudarc követte, amely közül egyik sem járult hozzá önérzetem visszanyeréséhez. Több helyen már komoly, felnőtt férfinak tartottak, kivéve a ruhaboltokat. Ha beléptem a készruhabolt- ba az eladók egy ideig ugyan lelkesedtek, hogy úgy állnak rajtam az öltönyök, mintha csak rám szabták volna ' őket, aztán amikor kiderült, hogy mégsem rám szabták őket, akkor lemondóan legyintettek. És azt mondták, hogy hiába, nincs mit tenni. a. kedves vevő alkata nem normális. A statisztika szerint hasonlóan járt a vásárlók öt- ven1—hatvan százaléka. Így aztán nem csoda, hogy velem együtt sokan elveszítették az önbizalmukat, hiszen külön-külön mindannyian azt gondolhattuk. hogy bennünk van a hiba. amiért nem igazodunk a szocialista ipar és kereskedelem szabványaihoz- Ügy hírlik, hogy az új mé- rettáblázat szerint készült ruhákat kísérletképpen már árusítják néhány budapesti üzletben, valamint Debrecenben. Székesfehérvárott és Nagykanizsán, a jövő évtől kezdve pedig úgyszólván mindenütt. Ez csakugyan jó hír. de az emberek sajnos, telhetetlenek. Mert máris hallottam olyan hangokat, amelyek szerint az élet más területein sem ártana felülvizsgálni > a régi szabványakor Szerencsére fogalmam sim^ hogy mire gondolhatnak. Árkus József A tanító nénit tanácstagnak is megválasztották. Akkoriban meg is kérdezték a gyerekek: „A tanító néni igazán tanácstag...?” f Szép ez a kis iskola. A tanteremben sok virág. Hatalmas cserépkályha adja a meleget a padokon még külön kispárna is a gyerekeknek. Az egyik sarokban televízió. .. — Rendszeresen nézzük az Iskólateleviziót, sokat segít nekünk. Egyébként gyakori vendég az iskolában a '-Tiácselnök és tanácstitkár, megkérdezik, mire van szükségünk kell-e szemléltető eszköz, könyv, vagy más- egyéb? Mondtam, is a múltkor már mindenünk megvan, nem is tudunk mii kérni.., Tervezgetnek is A tanító néni vezetésével iskolamúzeumot szeretnének berendezni. Már összegyűjtöttek egy csomó népművészeti tárgyat. tányérokat. köcsögöket, tálakat. — Ez csak a kezdet. A mi kis múzeumunkban a kender feldolgozását akarjuk bemutatni, ennek nagy hagyománya van. Áz eszközöket már összeszedtük. és ha a másik tantermünk megüresedik. hozzálátunk a berendezésnek. Egyúttal úttörőszobának is használjuk, ahol a gyerekek a délutánt kellemesen eltölthetik. Már mindannyian nagyon várjuk, hogy kiírhassuk az ajtóra: Iskolamúzeum... Cs. E. NQGRAB — 1974. február 5., kedd
