Nógrád. 1974. február (30. évfolyam. 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
A múlt emlékeinek húsa zdetlől tanácstag Beszélgetés dr. Molnár Pál történész műzeumigazgatóval A kisiskolásoktól aggastyánokig mindenki ismeri Zagy vapálfalván Mustó Lászlót Igazi közéleti ember. Tanácstag, szervező titkár, munkásőr. Így. nyíigáJományba vonulása után js kevés szabad idővel rendelkezik. Az emberek ügyes-bajos dolgait intézi, a környék gyarapodásán serénykedik. A tanácsok 1950-ben alakultak meg. Zagyvapálfalva akkor még önálló tanácsú község volt. Mustó Lászlót 1950-ben választották meg tanácstagnak, és azóta folyamatosan bírja az emberek bizalmát. — Az első választáskor miként lett a választópolgárok képviselője? — A felszabadulás után reszt vettem a párt újjászervezésében, Az újjáépítés nagy munkája is reánk hárult Zagyvapálfalván. A falujárómozgalomban Lucfalván, Kis- bárkányban és Nagybárkány- ban segítettünk a falusi parasztságnak. Az 1947 augusztusi választáskor Benczúrfal- ván voltam. Néhány hőzöngő kisgazda kilátásba helyezte, hogy megver. A választás politikai előkészítése mégis kitűnően sikerült. Az MKP több inint 32 százalékot kapott. Így az első tanácsválasztáskor már nem voltam ismeretlen a közéletben. A városi tanácsban — hiszen Zagyvapálfalvát a 60-as évek elején Salgótarjánhoz csatolták — a Csokonai, a Kölcsey és a Rózsafa utcában lakó mintegy 280 családot képviseli. Név szerint ismer mindenkit. Tanácstagi tennivalói ellátására mindig tudott időt szakítani. Pedig a síküveggyárban, a húzóüzemben is egész emberre volt szükség. Három műszakban, 42 éven át szolgálta jóban rosszban a gyá-rat, mint csoport- vezető. Még manapság is bejár a gyárba. Tanítványai, munkatársai ott dolgoznak. Ma is büszke rá: néha olyan munkaműveletet is kitűnően megcsináltak, amelyre még nem volt technológiai utasítás. — A tanácstag szerepét 1950-ben még kevesen látták világosan. Milyen volt az indulás? — Mindenekelőtt nagyon nehéz. Sokan azt sem tudták, hogy mi a feladata a tanácsnak. Menet közben sokat tanultam. Rendkívül lelkes tanácsüléseket tartottunk. Szavakban és tettekben igyekeztünk megértetni, hogy a tanács a közösséget szolgálja. Akkor még 80-an voltunk tanácstagok. Később lecsökkent a szám 50-re. Még 1954-ben különböző bizottságokat hoztunk létre. A művelődési és oktatást állandó bizottság elnöke lettem. Társadalmi elnökhelyettesnek 1957-ben választottak meg, és ezt a tisztséget egészen az egyesülésig betöltöttem. A tanácstagi munka — mint mondja — alapjában akkor sem volt más, amikor még a község lakóit képviselte. Viszont változtak azóta a mindennapi tennivalók. Gyarapodott a költségvetés. Régen, amikor 1 millió forint felhasználásának sorsáról döntöttek, már nagyon büszkék voltak. Korábban ugyanis ennyi sem jutott. — A tanácstagnak kissé- diplomatának is kell lennie. Tudnia kell nemet mondani! A körzet és a város érdekeit egyeztetni, fontossági sorrendet felállítani. Ha emberségesen megmagyarázza u tanácstag, hogy a csatorna elkészítésénél ma még fontosabb a lakásépítés, akkor a választó bizonyos, hogy nem sértődik meg. — Közel negyedszázados közéleti szereplése során mire volt a legbüszkébb? — Viharos viták nyomán sikerült felépítenünk a Csokonai kultúrházat, Az alapokat leraktuk, de még nem tudtuk, hogy miből húzzuk fel a falat. Sokan hitetlenkedtek. A lelkesedésünk több volt, mint a pénzünk. Mégis felépítettük. Az más kérdés, hogy nem kultúrházként funkcionál. A figyelme mindenre kiterjed. Egyszer észrevette, hogy egy idős asszony házának a fala dőlőfélben van. Azonnal mozgósított egy kőműves kisiparost, és néhány nap alatt rendbehozták a házat. Hosszú idő után sikerült rendbehozatni a falun' átvezető közutat is. Vezetékes vizet kaptak a családi házak. — Fájlalom viszont, hogy a Rózsafa utca keveset kapott. A Kölcsey Utcában elkészüli az út és kiépült a vízvezeték-hálózat. Viszont a Rózsafa utcában rossz állapotban van az út, és a víz bevezetése is a jövő feladata. A tanácson úgy hallottam, hogy 1975-ben lehet róla szó. A félreértés elkerülése végett azonnal hozzátette, hogy neki, mint tanácstagnak, mind a három utca egyaránt fontos. Azt szeretné, ha együtte sen fejlődnének. Ismerve Mustó László lelkesedését, és a közügyek iránt megnyilvánuló szorgalmát, bízvást leszögezhetjük, hogy ez rajta a jövőben sem fog múlni. Rozgonyi István A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum a régi bányai kórház épületében kapott elhelyezést, néhány esztendővel ezelőtt, amikor korábbi épületét a város rekonstrukciós építkezései során lebontották. Ideiglenes elhelyezés; amíg pár éven belül az új, korszerű múzeum fel nem épül. Addig viszont ebben — a múzeumi célokra szinte alkalmatlan — épületrészben kell dolgozni, ellátni mindazokat a feladatokat, amiket egy Ilyen közművelődési intézménynek kell. Ezek: a gyűjtés, a feldolgozás és a kiállí- táspublikálás. A három funkció szervesen kapcsolódik egymásba. egyik a másikától elválaszthatatlan. értelmetlen. — Jelenleg mivel foglalkoznak kiemelten? — kérdeztük Dr. Molnár Pál múzeumlgazgatói, aki egyben a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatója is. — A középtávú tudományos tervcélkitűzések alapján pillanatnyilag legfontosabb feladatunk a munkásosztály kialakulásával, osztállyá szerveződésével, szervezkedésével, a megélhetéséért és a politikai hatalomért folytatott harcával kapcsolatos tárgyi és dokumentációs emlékek gyűjtése, a nagyüzemek kialakulásától napjainkig. Tekintettel arra hogy a nógrádi ipar közel kétharmados arányban Salgótarjánban települt, jobbára az emlékek gyűjtése Is itt történik; az eredményeket is a város dolgozói számára hasznosítjuk — Mit jelent ez kőnk1 rétan? — Készülünk a felépülő múzeumban, létrehozandó új, állandó kiállításra, amely a múzeum hagyományos eszközeivel, kéziszerszámok, használati eszközök, dokumentumok, makettek stb. felhasználásával bemutatja mindazokat a harcokat, amelyek jelenlegi eredményeinkhez vezettek. A kiállítást három egységben: az iparfejlődés, a munkások életének alakulása és a munkás- mozgalom egységében rendezzük meg. Az új kiállítással az egészséges lokálpatriotizmust, az iparmedencéhez való kötődést is szeretnénk elősegíteni és a múzeum közművelődési, A jövő szakmunkásai A 211. SZÁMÚ IPARI Szakmunkásképp Intézet a megye legnagyobb oktatási intézménye. Mintegy másfélezer fiatal végzi itt tanulmányait az A, B, C tagozatokon, illetve szakközépiskolai oktatásban, A tanulóotthonokban több mint százan nyertek elhelyezést. A 23 tanműhelyben a tanműhelyi munkahelyek száma 445. Több mint íélszáa szakoktató végzi az oktatást. Ugyancsak az adatokhoz tartozik, hogy jelenleg 38 szakmát oktatnak az intézetben, az oktatott szakmák száma a jövőben nőni fog. Ez a salgótarjáni intézet j,kinőtte’’ a ruháját. Zagyvapálfalván már dolgoznak a cölöpverő gépek, az új intézetet alapozzák, amely a korszerű követelményeket figyelembe véve késéül. Többi között itt kap helyet a tanulóotthon is. amely most a Fürdő utcában működik, s valamikor munkásszállásnak készült. (Petényi László nevelő tanór összeállította az intézet történetét, Salgótarján iparoktatásának történetébe ágyazva. Az adattár részére e munkát a Munkásmozgalmi Múzeum megvásárolta.) Hogvan készül a jövő szak- munkás-generációja a választott életo-üvára? Napjainkban e'ívre inV-v^b sok szó esik a s -n’-munkáskén-résről, Érthe tő is ez mórt hiszen — amint azt az Élet és Irodalom múu évi szeptember 15-1 szamában Máriéssy Judit is hangoztatta: „Az ipari tanulók a vezető osztály tagjai lesznek. De vajon felkészültek-e a vezetésre, beleszólásra, politizálásra, a Szakmai tudás állandó bővítésére és a nem szakmai tudás elsajátítására?” Ismeretes, a szakmunkás- képzés új „gazdái” az 1973/74- se tanévtől a megyei tanácsok. Így — egyében túl — arra is lehetőség nyílik, hogy a gondokat ott oldják meg a jövőben, ahol azokat a leginkább ismerik. A jövőben az oktató-nevelő munka színvonalának emelése elsőrendű feladatként szerepel. (Egyébként a szakmunkásképzés fejlesztésére a IV. ötéves tervben csaknem másfél milliárd forintot költöttek.) A Szakma Ifjú Mestere versenyek, a tanulmányi versenyek, egyéb vetélkedők évenként kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tanulók számot adjanak szakmai tudásukról. általános műveltségükről. ízlésüknek fejlődéséről, tájékozottságukról. A Szakma Ifjú Mestere versenyeken a salgótarjáni 211. számú Ipar; Smkmunk-.sk. i- ző Intézet tanulói a múlt évben. it> igen jó eredményt értek el, a megyei intézetek között az első helyet szerezték meg. Az idei versenyek is ezt jelzi. Mindez bizonyítja a szakmai és az általános műveltség emelkedését. Amint azt az intézet híradója, a „Szakmunkástanuló” egyik cikkének szerzője megjegyzi: „A társadalom fejlődése nagymértékben függvénye annak, hogyan készül fel az ifjúság a jövő feladataira. Az iskolából kikerülő szakmunkások — ismerve azokat a forrásokat, melyekből meríthetnek — tudásukat folyamatosan gyarapíthatják...” Az intézetben jól működik az iskolai könyvtár, jelenlegi állománya több mint 6000 kötet. Igaz, összetétele körül még akad javítanivaló, hiszen az állománygyarapítás eddig inkább a szépirodalomra összpontosult, s ezen módosítani kell. Elsősorban a szakirodalmat kívánják gyarapítani a jövőben. Egyébként az iskolaűjság például folyamatosan közli az ugyancsak rendszeresen bemutatott szakmákkal összefüggő szakirodalmat. Az iskolaúíságot Varga-Ba- lázs Vilmos kulturális nevelő tanár szerkeszti. Megyénkben ő tu. első, aki ebben n funkcióban működik oktatási intézményben, s feladata mindenekelőtt a szűkebben vett oktató-nevelő munkán túl, a tanulók iskolán kívüli idejének szervezése, a közművelődési, s egyéb programok szervezése. A többszörösen kiváló KISZ-klubban élénk az élet. A klub az iskolai KlSZ-szer- vezet nevét (Szalvai Mihály) viseli. Vezetője a kulturális nevelő tanár. Jelenleg több mint félszáz tagja van a jól felszerelt ifjúsági klubinak, amely hetenként kétszer tart nyitva. A klubban a szűkebb értelemben vett politikai programok aránya körülbelül 25 százalékos, a művészeti programoké 30 százalékos, a természettudományiaké pedig 20 százalékos. S természetesen, kötetlen, szórakoztató jellegű programok is vanak. TÁRSADALMUNKNAK, szocialista rendünknek szakmailag "jól képzett, művelt szakmunkasokra van szükségé, olyanokra, akik nem csak szakmájuk kiváló specialistái, hanem a közélet aktív cselekvő részesei is lesznek. A szakmunkás-bizonyítványt ebben az intézetben sem adják ingyen. A tanulók keményen megküzdenek érte. Nem ered- menj ielenui. (te) nevelési funkcióját megfelelőképpen betölteni. — S addig? — Az 1972 májusában, Salgótarján várossá nyilvánításának fél évszázados évfordulója tiszteletére nyitott várostörténeti kiállításunk töli be mindezeket a feladatokat. Továbbra is változatlan, nagy érdeklődés mutatkozik meg a kiállítás iránt. Már valameny- nyi iskola, honismereti szakkör, a szocialista brigádok többsége megnézte; eddig közel nyolcezren tekintették meg... Itt szeretném megjegyezni, hogy új megyetörténeti kiállításunk minél sikeresebb megrendezése érdekében is. a váró* történetéhez hasonlóan. kérjük a város lakóinak segítségét a tárgyi és dokumentációs emlékek gyűjtésében — A múzeum, köztudott. kiállítási hely hiányával küszködik. Miként hidalják át ezt az objektiv nehézséget? — Ügy, hogy a múzeum kilép helyéből, időszakos és vándorkiállításokat rendez a város egy-egy intézményében vagy vándoroltatja azokat. A Kohász Művelődési Központban például már hagyományosnak ' tekinthető a megyei képzőművészek őszi tárlata. Az évfordulók kapcsán megrendeztük a kamarajellegű Mikszáth. Madách. Petőfi vándorkiállításokat, amelyek a salgótarjána iskolákon kívül eljutottak a megye más helységeibe is. Egyébként két iskolával van közvetlen kapcsolatunk: a Bolyai Gimnáziummal és a Szakmunkásképző Intézettel. Számukra rendszeresen tartunk történeti előadásokat. ők pedig a gyűjtésben segítenek. — A múzeum publikációs tevékenységet is folytat. Ez a tudományos kutatások közzétételét Jelenti, amely hatékonyan segíti az oktató-nevelő munkát, másrészt propagandamunka is. Miiyen kiadványokra számíthatunk az idén? — A megyei monográfia — amelynek megszületésében közreműködtünk — negyedik kötete április elején jelenik meg, a többi: a Múzeumi Közlemények évkönyv, a munkásmozgalom kezdeti időszakának soron következő dokumentumkötete később. Az SZMT-vel közösen szeretnénk a szakszervezeti mozgalom 1898—1948 közötti időszakának tanulmányait közzétenni, aztán az 1948 utániét is. Sulyok László A salgótarjáni fiatalok pályaválasztása Amint azt a megyei pálya- választási tanács és a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet által kiadott pályaválasztási tájékoztatóban is olvassuk, mindinkább szükség van arra, hogy a reális társadalmi igényeket összeegyeztessük a pályaválasztás előtt álló fiatalok egyéni elképzeléseivel. vágyaival. A pályaválasztási döntés komoly feladat, egy életre meghatározza az egyén életét. Nem mindegy tehát, hogyan történik a pálya- választás. A közoktatás-politikánk megyei feladatairól szóló határozat 16 hangsúlyozza: az iskolai pályaválasztási munka hatékonyságát javítani kell. S ennek egyik feltétele, hogy a pályairányítás sok éves pedagógiai folyamatot jelentsen, szervesen kapcsolódjon a> tanulói személyiBégformáláshoz. Ugyanakkor, persze arra is szükség van. hogy a pályairányítási tevékenységet mind jobban támogassák az iskolán kívüli tényezők, mindenekelőtt a fiatalok munkáját igénylő gazdasági egységek, üzemek, vállalatok, intézmények. A Salgótarjánban működő Nógrád megyei Pályaválasztási Intézet múlt évben felmérést készített, megvizsgálta a pályaválasztási szándékokat az általános iskolák VII. osztályaiban. Az volt a cél. hogy jelzést kapjunk az általános iskola utáni tervekről, tájékozódjunk a pályaválasztási munka hatékonyságáról. a még előttünk álló feladatokról. (A megkérdezett tanulók most Vili. osztályosok.) Hogyan alakul Salgótarjánban a fiatalok pályaválasztása. a továbbtanulás, a munkába állás? A szándékfelmérés több mint 400, most végző nyolcadik osztályos tanulót érintett Salgótarjánban. A 421 tanuló közül gimnáziumban 106, szakközépiskolában 153, szakmunkásképzésben 138 fiatal kíván továbbtanulni. Gép- és gyorsírást hatan szeretnének tanulni. Két fiatal a vizsgálat idején még nem döntött, munkát vállal majd 16 tanuló. Mi szűrhető le ezen adatokból? Annyi b'zonyos. hogy megyénkben Salgótarjánban «• Balassagyarmaton akarnak * legtöbben továbbtanulni. (Ez kiderül az itt nem említett, de általunk ismert járási adatokkal való összehasonlításból.) Ez természetes is. hiszen a legtöbb szellemi foglalkozást űző szülő itt él, s az ipari koncentráció szintén magas. Gimnáziumba és szakközépiskolába Salgótarjánban készülnek legtöbben. Természetesen, az iskolává' lasztés és a pályaválasztás nem minden esetben fedi egymást, többen bizony Salgótarjánban sem tudják, mik szeretnének lenni a választott iskola elvégzése után. Érdemes továbbá megvizsgálni azt is, hogy hogyan alakul a szakmunkásképző intézetbe jelentkezők szakmaválasztása. S ezen belül a fiúk és a lányok szakmaválasztását is vizsgálhatjuk. Például a műszerész- pályával kapcsolatos érdeklődők Salgótarján városban vannak a legtöbben, a nógrádi adatokat vizsgálva. Kicsi az érdeklődés az öntő, a kovács, a gépi forgácsoló, a szerszám- készítő. a vegyipari szakmák stb. iránt. A leányok szakma- választásával kapcsolatban megemlítendő, hogy például igen kevesen választják a műszerész, a nyomdaipari, a kö- tő-hurkoló stb. szakmákat, de feltűnően sokan készülnek fodrásznak, pedig ebben a szakmában már túlképzés van. Szóljunk néhány szót a középfokú pályaválasztásról is. Még mindig jelentős azok száma. akik középfokú végzettséghez kötött irodai munkakört jelölnek meg. A salgótarjáni fiatalok továbbtanulása. elhelyezkedése biztosított. Elsősorban a feldolgozóipar várja a fiatalokat Igen lényeges, hogy az isko* iák. üzemek, társadalmi szervek. tömegszervezetek és mű* lődésii intézmények összehangoltan segítsék Salgótarjánban is a pályairányítást, a fiatalok pályaválasztását. Igen jelentősnek tartjuk az üzemek, vállalatok propagandatevékenységét Ennek fokozása, a munkaerő-utánpótlás szempontjából nekik is érdekük. összehangolt, jól megalapozott pályaválasztási progranr mai javítható a városi pályaválasztási tevékenység. x. a. i
