Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-16 / 12. szám
Salgótarján vízellátásának mielőbbi javítása, bővítése megköveteli, hogy még a téli, kedvezőtlen körülmények között is folytassák a Mihálygergén épülő víztározóból a megye- székhely felé vezető csatornahálózat földbefektetését. A Nógrád megyei Közmű és Mélyépítő Vállalat Vílicze Péter vezette szocialista brigádja végzi a sürgős munkát, „segítőtársuk”, egy korszerű csatornaásó gép 2 méter mélyen készíti el a csővezeték helyét — kulcsál- — CJ1 üzemben a cipészek Á régi, elavult, zsúfolt Karain-., utcai telephelyet az év elején újjal váltották fel a Salgó Cipőipari Szövetkezet dolgozói. Zagyvapálfalván, a volt kultúrházban, a BRG utódaiként létesítettek új, modem télephelyet. Az átalakításokra. bővítésre 3 és fél millió forintot fordított a szövetkezet. A saját erőhöz és a két évre szóló hitelhez még a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjából is kaptak mintegy másfél millió forintot. Egyébként ez az első alkalom ennél az 1945-ben megalakult, tehát megyénk legrégibb ipari szövetkezeténél, hogy hitelt. Illetve segítséget vettek igénybe. Az átköltözés zökkenőmentes volt, mert előre beépítették az új gyártószalagot. A karácsony és az új év közötti munkaidőt a régi telephelyen már előre ledolgozták, így ezt az időszakot használták fel a szükséges gépek áttelepítésére, az új üzem felszerelésére. Üj gyártószalagot építettek ki és január 2- án már itt kezdték a termelést. A régi üzemben levő gyártószalagot sem nélkülözik hamarosan. Folyamatosan. a termelés mellett kerül sor az áttelepítésre, és ezzel együtt az üzem további fejlesztésére. Rendek Sándorral, a szövetkezet műszaki vezetőjével jártuk végig az új üzemet. Tágas, kényelmes helyre kerültek a szabászok. A felsőrészkészítők is lényegesen jobb körülmények között dolgozhatnak. Kétségtelen, ma még nagyon tágasnak tűnik az egész új üzem. Van lehetőség tehát a további fejlesztésre is. Tavaly 60 ezer pár cipőt gyártott a salgótarjáni üzem. Ezen kívül 36 ezer pár bőrpapucs készült el Balassagyarmaton és a méretessel együtt elértük a 100 ezer párás termelést. Az idén 20 ezer párral többet szeretnénk elkészíteni — újságolja Pálkerti Gyula elnök. — Munkavédelmi árukat, kézvédő kesztyűket és egyéb bőrvédő felszereléseket is készítünk. Ezekből az idén a tavalyihoz viszonyítva mintegy 50 százalékos termelésfelfutás lesz — mondja. — Megrendelés van-e elegendő? — teszem fel a kérdést az elnöknek. — Ahogy eddig minden évben, úgy most is jól felkészültünk, és időben a szerződéskötésekkel. Az első féléves kapacitásunk például már szerződésekkel teljesen lekötött. Köztudott az is, hogy a cipő és a lábbeli szezonáru. Már most készülnek a nyári modelljeink, amelyeket februárban bemutatunk a kereskedelem képviselőinek. A második negyedévtől szállítunk belőlük. Jól bevált módszer az nálunk, hogy télen a nyári modellekkel jelentkezünk, viszont tavasz végén, nyár elején már az őszi. téli modelleket mutatjuk be megrendelőinknek. Egyébként szállítunk az ország nagy területére, újabban például a Hajdú megyei üzletekbe is. Cipőinknek jó hírük van a kereskedelemben és én ezt annak tulajdonítom, hogy például a reklamáció az elmúlt évben még az 1 százalékot sem érte el. Egyébként minden reklamációt gyorsan orvosoltunk, illetve kicseréltük a cipőt még akkor is, ha láttuk. hogy nem a mi hibánk, hanem esetleg erőszakos beavatkozás miatt váltak a cipők selejtessé. Mivel ilyen kicsi a minőségi reklamáció aránya, a vita helyett inkább orvosoltuk a bajt — válaszolt az élnök. A szövetkezet jól megalapozta a hírnevét gyártmányaival, és az elmúlt évek gazdálkodásával is. Fennállása óta még mindig tudott nyereségrészesedést fizetni, és nem volt egyetlen esetber. sem pénzügyi zavarban. Kétségtelen. az új üzem létesítése jelentősen igénybe vette anyagi lehetőségeiket. Erről is beszélgettünk, és a következőket tudtam meg. — A felvett hitelt két év alatt visszafizetjük, és még az idén marad mintegy fél millió forint a fejlesztésre, újabb gépek beszerzésére. Most már a gépesítés, a technikai fejlesztés kerül előtérbe nálunk is. Létszámfejlesztésre csak kis mértékben számítunk. és itt is csak a csökkent. de nálunk teljes értékűvé váló munkaerőkből. Ilyen lehetőség van. A szövetkezet dolgozóinak mintegy 20 százaléka olyan, aki másutt csökkent munkaképességű, itt viszont teljes értékű munkássá vált, tehát megtalálta számítását. — Evés közben jön meg az étvágy — tartja a közmondás. így vagyunk ezzel mi is, mert most már van új telephelyünk, lényegesen megjavultak a munkakörülmények, de egyre inkább érezzük, hogy a jövőben még több, korszerűbb gépre lesz szükségünk. Ezt majd úgy teremtjük meg, ahogy az anvagi erővel bírjuk — mondja a műszaki vezető. . •"»**•> • -• B. J. L ngyel szerszámgépek A legutóbbi három évben 46 százalékkal növekedett a lengyel szerszámgépek exportja. A lengyel szerszámgépipar termelésének egyharmadát exportálja. A „METALLEXPORT” Külkereskedelmi Vállalat több mint 100 országnak szállít szerszámgépeket, legnagyobb megrendelője a Szovjetunió és a KGST-országok. Az elmúlt években Lengyel- ország több fontos szerződést kötött a szerszámgépgyártás szakosítására és különböző kooperációkra. A Szovjetunió például 19 különböző típusú szerszámgépet szállít a lengyel iparnak, Lengyelország pedig öt típussal látja el a szovjet ipart. A szerszámgép- gyártás területén Lengyelország sikeresen fejleszti a sza- kn-ftást és a kooperációt az NDK-val és Csehszlovákiával. „Három esztendeje vagyok tanácselnök .. Futó László tanácselnök éppen három esztendeje dolgozik Karancskesziben, a tanácsházán. A termelőszövetkezet sóderbányáját vezette, amikor meghívták: — Laci, gyere hozzánk tanácselnöknek. Futó László vállalta ezt a cseppet sem könnyű és nem kényelmes beosztást. Fiatalember, a Karancskeszieknek továbbra is Laci maradt. — Ez jó dolog, mert érzem, hogy az emberek bíznak bennem. Ha újra kezdhetnék Minél jobban élünk, annál kevesebb a gyerek. Furcsa helyzet, de így van. A két világháború között feleannyi volt az élveszü- letési arány, mimt a múlt század derekán. Alig több mint egy évtizede a természetes szaporulat nulLpontna csökkent. Éppen annyi gyerek jött a világra, ahány ember meghalt! A kielégítő táplálkozás, a jobb életkörülmények, a mimdanlkine kiterjedő orvosi ellátás következtében növekszik az átlagéletkor. A születésekre ugyanezek az okok nem hatnak serkentően. Az 1963-<bam bevezetett gyermekgondozási segély nyomán mindössze kétezrelékes emelkedés következett, s ez az arány azóta állandósult; érdemi változás nem történt. De miért nem történt változás? A szemléletbén van a hiba! Zalában jártam a minap az olajosoknál, A hivatalos ügyek után szóba elegyedtem az egyik kútfúró mesterrel. Már nem is emlékszem, melyikünk kezdett először a családról, a magánéletről beszélni. Elmondotta, hogy ő nagyon jól kereső szakmunkás, felesége munkaügyis a vállalatuknál; saját házukban laknak, Trabantjukat nemrég cserélték Zsigulira, a nyáron már azzal tettek nyugat- európai körutat. Ök elégedett emberek. — És a gyerekek? — érdeklődtem. Előbb kicsit zavarba jött, aztán élesen válaszolt: — Ráérünk! Fiatalok vagyunk! Előbb élni, szórakozni akarunk! Majd egypár év múlva jöhet a gyerek. — Talán . , Kiderült, hogy harminckét esztendős, felesége huszonkilenc múlt. Meddig akarnak még várni, uramisten? Ma senkit nem hibáztatnak ebben az országban, amiért jól akar élni. Ha tisztességgel dolgozik, ám legyen háza, telke, vagy nyaralója Cserélje ki újból és újból modernebbre háztartási gépeit, autóját. De ne gyűjtsön mint a hörcsög csak, hogy még többje legyen! Az élet célját ne a státusz szimbólumot jelentő utazások, luxusvillák éa márkás gépkocsik jelentsék! Ne aszerint rangsorolják önmagukat és másokat, kinek futja többre! Eljön a pillanat, amikor rádöbbennek, hogy mitől fosztották meg magukat, amikor a jólét hajszolásában „leírták” életükből a gyereket — a gyerekeket! Fogalmuk sincs, hogy m,it vesztettek. Boldogtalanok! A kicsinyekkel való sok-sok gond és áldozatvállalásnál sokkalta több a tiszta öröm meghitt, ezernyi felejthetetlen pillanat®. Különben jó lenne tudni, hogy a mai gyermektelenek égy-két évtized múlva, hogyan alakítanák életüket — ha újra kezdhetnék? Akik' csak a más gyermekeiben gyönyörködhetnek, ha sétálni mennek. R. K. Édes, kedves, drága, egyetlen, felejthetetlen... (Ne haragudj, nem jut eszembe a keresztneved!) Az isten szerelmére, bocsásd meg nekem, hogy akkor szó nélkül ott hagytalak, s magammal hoztam mindent, ami lényegében a tiéd volt. Azon a végzetes napon, amikor elutaztam, valami szörnyű történt a memóriámmal, s ez azóta is folytatódik. Mindent elfelejtek... Azon a reggelen elfelejtettem, hogy nős vagyok, el sem búcsúztam tőled, aztán nem tudtam eldönteni, hogy az, amit összeszedtem a szobádból a tied vagy az enyém... Ha jól emlékszem volt egy gyerekünk (hogy fiú-e vagy lány, már nem tudnék visszaemlékezni!)... Látod, azon a végzetes napon a gyereket is nálad felejtettem, s azóta is nálad van. Miután ide megérkeztem, küldeni akartam neked egy kis pénzt, hogy felneveld a kis palántát (szerintem, mégis volt egy gyerekünk...), de ez az átkozott fejem!... Elmentem a postára, s ott derült ki, hogy otthon hagytam a pénzt... Hazamentem, fogtam a pénzt, visszamentem. Hát nem elfelejtettem, mit akarok A. Arkanov: Agyhiba tulajdonképpen? Amikor aztán minden eszembe jutott, a címed, a címed végleg kiment a fejemből... Nagyon restellem, de nem tudok most sem visszaemlékezni. .. Már hat éve, hogy fehér köpenyesek gyógyítják a memóriámat (ha jól emlékszem, az ilyeneket orvosoknak hívják). Ha majd rendesen vissza tudok emlékezni mindenre, végleg melletted maradok. Igaz, az orvosok már lemondtak rólam. .. Most egy régi ismerősömnél lakom. Ez az idősebb nő, a házigazda, szintén megkapja ezt a betegséget, nem tud visszaemlékezni arra, hogy hány éves. Állandóan azt akarja, hogy feleségül vegyem, de én nem tudom mit jelent az... Sokáig nem értettem, aztán nagy nehezen felfogtam. Azt jelenti, hogy „vegyem, meg neki...” a boltban. Utólag azt is megtudtam, hogy nem azt jelenti, de most már mindegy. .. Teljesen egyedül élek egy kétszobás lakásban... Egyedül nyolc fal között. Élek és sírok bánatomban. Nem tudom, lehet, hogy nem bánatomban sírok... f ölellek, te kedves, felejthetetlen! Volt férjed... (látod, a saját nevemet is elfelejtettem!)P. S, Igen, majdnem elfelejtettem. Emlékszel még a megismerkedésünkre? Vettem neked, egy kendőt 2 rubel 32 kopekért. Tudod, abban az üzletben, ahol olyan átkozottul nyikorgóit az ajtó. Most már emlékszel? Egy kövér nő állt a pult mögött. Ügy 34 éves lehetett, de csak 28-at vallott be. Most már biztosan emlékszel. A bal arcán volt egy barna anyajegy... Nos, kedvesem, egyetlenem, kérlek, küld vissza nekem azt a két rubel 32 kopeket, azaz két rubel 32 kopeket, a rózsás kendő árát. Lehet, hogy kék színű volt? Már nem emlékszem. Nem tudok visszaemlékezni. Istenem, mi lesz velem... Fordította: Saiga Attila Mai arcok — mai emberek Tanácséinak Karancskesziben A karancskeszi tanácselnök valamikor vájártanulóként kezdte. Munkáscsaládból indult, ahol mindenki „politizált”. Az édesapja párttitkáf volt, így természetes, hogy a 'iatalember már otthonról hozta magával a közösség sze- retetét, a becsületes munka igényét. — DISZ-titkár lettem — emlékezik a rég múlt évekre Futó László. — Aztán elkerültem Miskolcra, a bányaipari technikumba. Nagybá- lonyba helyeztek, szakoktató lettem. Aztán szó esik arról, hogy 1965-től párttag. Még a ka- tonaságnál lett tagja a pártnak. s végezte a rábízott munkát. Amikor tanácselnök lett, tudta, hogy Igencsak nehéz feladatot vállalt.' — A rang miatt? — Azt hiszem, egy faluban tanácselnöknek lenni nem jelent különösebb rangot. inkább sok-sok feladatot, felelősséget, aggódást a közös ügyért. Megmondom, a sóderbányában többet kerestem. Tudtam, nem lesz könnyű dolog a tanácselnökség. Már csak azért sem, meri Futó László elődjét mindenki tisztelte és szerette a faluban. — Ez még nehezebbé tette az indulást. Talán az elmúlt három év arra volt jó, hogy bebizonyítsam, megáílom a helyem. A tanácselnök jól ismeri a községet, annak jóformán minden lakóját. Elvégezte Szombathelyen az öthónapos tanácsakadémiát, azóta is mindennapos kezében a könyv. — Egy fiatalembernek talán mindig többet kell egy kicsivel bizonyítania — mosolyog a tanácselnök. — Emellett van egy olyan szokásom, hogy kimondom a nemet is. Persze csak akkor, ha arra van szükség. Az őszinteség sokat segít az emberék megnyerésében. Szerintem nem az a jó tanácselnök, aki mindent megígér, hanem az, aki világosan és érthetően megmondja, mire jut a közösség pénzéből, és mit kell elhalasztani. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, sokat lépett előre Karancskeszi. Olyan utaknak az építését fejezték be, amelyek már évek óta erre vártak. Jó négy-öt kilométer készült el. így ha jól megszámoljuk, egy évvel előbbre tartanak a tel- iesítésben. NÓGRÁD - 1974, — Amikor elnök lettem és a Petőfi utca vízbevezetéséről beszéltem, az emberek megmosolyogtak, amikor azt mondtam, hogy megcsináljuk. Húszéves gond volt ez Karancskesziben. Tavaly vizet kaptak a Petőfi utcaiak. Rendbehozták a Dobroda- patak hídját is. így most nem kell. a termelőszövetkezetből öt kilométert kerülni az embereknek. Természetesen nem kell azt gondolni, hogy Karancskesziben csak úgy, hipp-hopp megvalósulnak a tervek. Bár mindenki örömmel vette, hogy tavaly ősszel iskolananközi indult huszonhat gyerekkel. Régóta kérték ezt a szülők. De zsúfolt az általános iskola, és régi, korszerűtlen az óvoda. — Erre tartalékolunk. Hetvenöt személyes óvoda tervét csináltatjuk meg. A faluban sok a fiatal édesanya, akik dolgoznának, de nem tudják hova tenni a gyereket. A másik az iskola. Tanterembővítést csinálunk, a szülők már háromezer óra társadalmi munkát ajánlottak fel. Arról is szó esik. hogy a tanács gondjaiban sokat segít a termelőszövetkezet és a ktsz. Ha javítani vagy szerelni kell valamit, azonnal jönnek a szakemberek, elég egyszer szólni nekik. — így, közösen jutunk előbbre, mert ez Kare"cske- szi aprajának-nagyjánalc az érdeke. Csataí Erzsébet január 16., szerda 5
