Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-13 / 10. szám
Szádat elnök és közvetlen munkatársai Asszuánban tanácskoznak. Az elnök (középen), jobbján Gamazi vezérkari főnök, balján Fahmi külügyminiszter. A kép jobbszélén: Hafez Iszmail, az államfő nemzetbiztonsági tanácsadója Gyorshír: Tunézia és Líbia egyesül TUNISZ (MTI) A hírszolgálati irodák szombaton. gyorshírben jelentették, Tunézia és Líbia egyesülését. A két észak-afrikai airab ország ezután Iszlám Arab Köztársaság néven, egyetlen elnök, közös kormány és alkotmány irányítása alá fog tartozni. Az erről szóló nyilatkozatot szombaton délután a tunéziai Dzserbában írta alá Burgiba és Kadhafi elnök. A két orrszág egyesítését jóváhagyás végett népszavasra bocsátják, január 18-án. Tunézia és Líbia egyesítését a két államfő teljes titoktartással készítette elő, Kadhafi ugyanis magánjellegűnek minősített látogatásra érkezett pénteken este Dzserbába. Bur- giba szombaton délelőtt csatlakozott hozzá, és délután már alá is írták a nyilatkozatot. A váratlan lépés azért is keltett általános meglepetést megfigyelők körében, mert türelmetlen politikájáról közismert Kadhafi 1972 decembe rében már javaslatot tett szomszédos Tunézia elnöké nek az egyesülésre, méghoz zá a teljes nyilvánosság előtt. Burgiba akkor részletesen ki fejtette, hogy miért tartaná elhamarkodottnak az az on na egyesülést. Mint akkor han gozfcatta, az igaz egység eléré séhez „talán évszázadok kellenek.” Jugoslav állásfoglalás — arab oldalon Szombaton a jugoszláv lapok közölték a külügyminisztérium szóvivőjének állás- foglalását „egyes magas rangú amerikai tisztségviselők részéről elhangzott és az arab országokhoz intézett figyelmeztetéssel kapcsolatban”. A jugoszláv szóvivő nyilatkozatában többek között hangsúlyozza: „Minden népnek és országnak elidegeníthetetlen joga. hogy a szabadságért folyó harcban minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vegyen és természeti kincsei fölött szabadon rendelkezzék. Az erre vonatkozó jogokat és alapelveket a világszervezet számos határozata és az ENSZ- alapokmánya is rögzíti”. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi, egyébként is robbanékony közel-keleti hely zetben az erőszakkal val közvetett fenyegetőzés is a válság elmélyítéséhez vezet Éppen ezért megalapozót több kormány aggodalma az efféle kijelentések miatt Így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Dűl a harc q „fekete arany" körül Lassan már megszokja a világ, hogy az olajválság hirer kerülnek unos-untalan az újságok címoldalára, az elmúlt hét azonban még „ola- jozottabb” volt: sok minden forgott a „fekete arany” körül. Még az igazi, a sárga arany árának az emelkedése is azzal a pénzügyi bizonyta- .aftsaggal függött össze, amit az olaj gondok okoztak. S, ha a dollár értéke — öt év óta Kivételnek számító módon — szintén felszökött, akkor ez .öbbek között megint csak az olajláznak volt köszönhető. (Akár áttételesen is: a nyugat-európai országok gazdaságát inkább rázkódtatta meg az olajválság, a nyugat-európai valutákhoz — és a jenhez — képest tudott megerősödni a dollár...) Az elmúlt hét fontosabb ..olajhíre”, hogy Nixon amerikai elnök meghívót küldött nyolc ország külügyminiszterének: február ll-én jöjjenek Washingtonba á nyugati világ közös olajpolitikájának meghatározására. Franciaország még nem válaszolt, a többiek már beleegyeztek e „fogyasztói konferencia’’ megrendezésébe. Ennek ötletét egy hónapja vetette fel Kissinger Londonban, most további egy hónapot szántak az értekezlet előkészítésére. Kétségtelen, hogy február 11-ig az Egyesült Államok igyekszik meggyúrni a, japánokat, az angolokat, a nyugatnémeteket, s a többieket, hogy az amerikai elképzeléseknek megfelelően hangolják össze energiapolitikájukat, olajvásárlásaikat Fenyeget as USA Az Egyesült Államok, a hét elején kemény hangot használt az olajtermelő és olajexportáló országokkal szemben, különösen az arab államok címére hangzottak el ismételt fenyegetéseket. Schlesinger hadügyminiszter katonai beavatkozás lehetőségét emlegette, Ford alelnök pedig az amerikai élelmiszer-szállítmányok visszatartását helyezte kilátásba arra az esetre, Az előzetes megállapodások szerint Genfoen egyhónapos szünet után január 14-én folytatódik az európai biztonsági és egvüttműködési konferencia. Ebben a szakaszban a részt vevő 35 állam képviselői, szakértői bizottságokban. albizottságokban és munkacsoportokban a helsinki külügyminiszteri tanácskozás ajánlásai alapján megfogalmazzák azokat a dokumentumokat. amelyek együttesen — későbbi magasabb szintű jóváhagyás után — Európa chartáját, kontinensünk békés jövendőiének nemzetközi érvényű törvényéit alkotják. A genfi tanácskozás — amelynek első fordulóia szentem bér 18-tól december közepéig tartott — kétségtelenül az egész európai biztonsági konferencia legnehezebb szakasza. A nehézségek abból adódnak, hogy olyan dokumentumtervezeteket kell előkészíteni és végleges szöveggel papíron rögzíteni, amelyek mind a harmincöt ország számára elfogadhatóak és azok egyetlen pontját egyetlen ország sem ellenzi. Az általánosan már eddig is elfogadott elvek és gyakorlati teendők mellett azonban vannak ' még olyan véleménykülönbségek. amelyek egyrészt a különböző társadalmi rendszerű országok ideológiájából. , másrészt a tőkéscrszágok egymás közti ellentéteiből fakadnak. További nehézségeket okoz. hogy amíg a szocialista országok n béke és biztonság, az együttműködés politikai alaoelveit tekintik elsődlegesnek, addig bizonyos tőkésállamok ezeket szeretnék alárendelni egyetlen — a konferencia napirendjén alpontként szereplő — témakörnek, az általuk „emberek és eszMásodik forduló Genfben mék szabad áramlása” elnevezésű kérdésnek. A nézetkülönbségek ellenére az első genfi fordulón elért haladással elégedettek lehetünk. A 35 ország képviselői jobban megismerték egymás álláspontját kölcsönösen előterjesztették kormányaik véleményét a fő témák részleteiről és megindulhatott a közös pontok keresése, az eltérő vélemények közelítése. A második forduló tehát egy előrehaladottabb álláspontról startolhat. Mindenekelőtt az vált világossá az összes résztvevők előtt, (vagy legalábbis világossá kellett váljék), hogy a szocialista országok egységesek az alapelvek megítélésében: először le kell fektetni a béke és együttműködés politikai téziseit. Közülük csak a legfontosabbakat említjük1 kontinensünk államhatárai véglegességének elismerését, az országok területi sérthetetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, a vitás kérdések tárgyalásos megoldását, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzés kivetését a nemzetközi politika gyakorlatából. Ezek a béke legfőbb biztosítékai és ezekre épülhetnek az együttműködés további tényezői: a gazdasági, kereskedelmi, tudományos-technikai kapcsolatok, a kultúra különböző területein folytatandó közös munka. Szükséges ezen kívül. hogy az Európa-charta létrehozása után legyen egv állandóan működő nemzetNÓGRÁD — 1974. január 13., vasárnap közi szerv, amely a konferencia utáni teendőkkel foglalkozik. Lássuk kissé részletesebben a hovatovább hírhedetté váló napirendi alpont, amelyet egyfelől az emberiességi kérdések, másfelől az „emberek és eszmék szabad áramlása” néven említenek. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az e témakörbe vágó problémákat csakis az európai biztonság politikai elveinek rendezése és rögzítése után lehet érdemben eldönteni. Más kérdés, hogy ki mit ért a két különböző elnevezésen. A szocialista országoknak nincs okuk kitérni és nem is térnek ki a témakör megvitatása elől. Sőt! Abban a helyzetben vagyunk, hogy amikor a kérdés pusztán olcsó propagandisztikus vonatkozásait félreteszik és a tények nyelvén kezdik a Párbeszédet, a túlsó fél egyszeriben érvek nélkül marad. Mit jelent az .hogy „emberek és eszmék szabad áramlása”? Ha egy nyugati ország jószándékú állampolgára a szocialista országokba kíván utazni, úgyszólván órák alatt víziumhoz jut. Ezzel szemben például hazánk nyugatra utazni kívánó állampolgárai a megmondhatói an" nak, mennyi utánjárás, várakozás. bosszankodás árán jutnak vízumhoz. S az eszmék a kulturális értékek kölcsönös terjesztése? Rideg, de cáfolhatatlan statisztikai számok igazolják, mennyivel több nyugati szerző könyveit.. színdarblait. filmjeit stb. teszik hozzáférhetővé a szó-, cialista országokban, mint fordítva. Köztük olyan szerzők is tekintélyes számban szerepelnek, akik közismerten nem a szocializmus eszme: talaján állnak. Az úgynevezett „emberek és eszmék szabad áramlásának” képviselői azonban egyáltalán nem a valódi kulturális értékek cseréjére és kölcsönös terjesztésére gondolnak. ök azt szeretnék, ha az európai béke és együttműködés ürügyén, szabad kezet kaphatnának a szocialista országokba tervezett ideológiai diverzióhoz, ellenséges propagandához. magyarán szólva büntetlenséget kívánnak olyan cselekményekhez, amelyeket a szocialista törvényesség büntetni rendel Azt szeretnék elemi, hogy a szocialista országok kívülről jövő nyomásra változtassák meg törvényeiket, szokásaikat, hagyományaikat. Mi ez. ha nem a belügyekbe való beavatkozásra tett kísérlet Márpedig a belügyekbe való beavatkozást az európai együttműködés alapelvei kizárják. Remélhetjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló szándékok képviselői a genfi tanácskozások most következő időszakában belátják törekvéseik hiábavalóságát. Az akadályok elhárulása nagymértékben meggyorsíthatja a konferencia munkáját. Európában « biztonsági rendszer megteremtése után is kétfajta társadalmi rendszer. kétfajta egymással szintézisre soha nem hozható ideológián alapuló társadalom marad. A konferencián tehát nyilvánvalóan nagy szerepe van a kölcsönösen elfogadható kompromisszumoknak. A legfőbb érdek azonban közös: a béke megőrzése. Ezért bízunk abban, hogy mindkét fél keresi és megtalálja az együttműködés megfelelő elveit, és formáit y ezért tekintünk optimistán a genfi második forduló elé. C. Tóth Béla ha az arab olajtermelők továbbra is fenntartják a szállítási tilalmat Az OPEC, az olajtermelő és -exportáló országok szervezete a hét elején Genfben fontos ülést tartott. Ezen úgy határoztak, hogy április ,1-ig rögzítik az olajárakat, addig nem drágítják tovább legfőbb kincsüket. Az OPEC késznek nyilatkozott tárgyalni az infláció megfékezése végett tehető intézkedésekről az olajimportáló országokkal. Az olajtársaságok (az amerikai ESSO-tól az angol BP-n át a holland—angol Shell-ig) szuper profitjának korlátozására hívták fel a termelőországok képviselői a nyugati tő- ' késországok kormányait. Az olajválságnak ez kétségtelenül érdekes és messze kiható vonása: fokozódik az ellenérzés a trösztök profithaj- hászásával szemben, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a nemzetközi társaságok szemérmetlenül harácsolnak mind az olajtermelők, mind a hazai fogyasztók rovására. A közvélemény nyomására mind több nyugati kormány kezd közvetlen tárgyalásokat az olajtermelő országokkal — — a nemzetközi trösztöket kikapcsolva... Franciaország például Szaúd-Arábiával készül nagyszabású olajszállítási megállapodást kötni. Az olajválság és a közel- keleti probléma összefüggése kézenfekvő: A genfi tárgyalásokra is sürgetően hat a nyugati országok olajgondja. Ennek ellenére a héten az egyiptomi—izraeli katonai alkudozás még semmi eredményt sem hozott, és nem került sor a sokat emlegetett Dajan-terv előterjesztésére sem. (Ennek lényege: Izrael visszavonulna a Sinai-félszi- get közepe táján levő hágókig, cserébe a Szuezi-csatoma keleti partján levő egyiptomi erők létszámának csökkénté- sét követeli, illetve a csatorna üzembehelyezését. A tárgyalások folytatását január 15-re halasztották. Nyilván azért, hogy időt adjanak Kissinger amerikai külügyminiszternek egy újabb közvetítő kísérletre. Nixon ipviselője valóságos „inga- .ratot” bonyolít le Asszuán (itt tartózkodik Szádat elnök) ás Jeruzsálem között, közeli- leni próbálva az egyiptomi ás az izraeli kormány a kibontakozás lehetőségének kapcsolata álláspontját 4 Sxavietunió nyugodt.,. Világszerte figyelmet keltett eközben a szovjet hírügynökségnek az a jelentése, amely a szovjet kőolajtermelés tavalyi eredményeit és idei tervszámait ismertette. As idén 450 millió tonna kőolajat termelnek ki. mintegy 30 millió tonnával töbhet mint tavaly. Így a Szovjetunió az egyetlen ipari nagyhatalom, amely saját olajával nem csak a saját szükségleteit képes kielégíteni, hanem jelentős mennyiséget exportál is, mindenekelőtt a szocialista országokba. A TASZSZ jelentése rámutatott arra, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a Csehszlovákiába, Lengyelországba, Magyarországra és az NDK-ba irányuló szovjet olajexport 40 százalékkal több volt, mint az előző tervidőszakban. A magyar—szovjet kapcsolatokban jelentős eseményre került sor á héten: Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság új külügyminiszterének első külföldi útja Moszkvába, yezetett. Vendéglátójával, Andrej Gromikóval, majd — bár az eredeti programban ez a találkozó nem szerepelt — Leonyid Brezsnyewel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával véleménycserét folytatott a két ország közötti barátság és együttműködés továbbfejlesztéséről, továbbá időszerű nemzetközi problémákról, köztük az európai biztonság kérdéseiről. A genfi iái nyalások Január 15-én folytatja munkáját Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet; ez a konferenciának már a második szakasza, ahol a harmadik, a befejező szakaszban aláírandó dokumentumokat vitatják meg és szövegezik... A szovjet- magyar külügyiminiszteri találkozón kifejezték a két fél eltökéltségét, hogy konstruktív módon hozzájárulnak az értekezlet sikeréhez és mielőbbi befejezéséhez. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom két jelentős eseményére kell még felhívnunk a figyelmet: Prágában a Béke és Szocializmus című folyóirat tevékenységét 66 testvérpárt értékelte, a tanácskozáson Óvári Miklósnak. a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett az MSZMP küldöttsége is. Óvári Miklós felszólalásában megállapította, hogy a Béke és Szocializmus hatékonyan járult hozzá a forradalmi mozgalom elméletének fejlődéséhez Az NSZK-beli Essenben 12 nyugat-eurönai kommunista párt küldöttei tanácskoztak a munkásmozgalom egy új, milliós tömegeket érintő kérdéséről: az úgynevezett vendégmunkások helyzetéről, érdekeik védelméről. Az Izvesztyija Púja Frigyes látogatásáról Púja Frigyes magyar külügyminiszter moszkvai hivatalos baráti látogatásának szentelte szombati kommentárját az Izvesztyija. Borisz Rogyionov, a lap hír- magyarázója bevezetőjében rámutat, hogy a látogatás nemcsak a magyar—szovjet kapcsolatok újabb eseményét jelentette, hanem a moszkvai diplomáciai év nyitóesemé- nyét is. s Az Izvesztyija a Magyarország című hetilap véleményét idézve megállapítja, hogy a két ország kapcsolatait nemcsak az álláspontok egysége, hanem a közös nézeteken alapuló akcióegységre való tö- .rekvés is jellemzi. Az Izvesztyija kiemeli, hogy a magyar külügyminiszter látogatása idején a felek megerősítették eltökéltségüket: minden lehetséges módon hozzájárulnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeréhez. Rogyionov méltatja a szocialista országok gazdasági integrációjának jelentőségét, amely az enyhülés körülményei között tovább növekszik. „Az integráció emeli a közösség gazdaságát új fokra, teremti meg a feltételeket a népek anyagi é kulturális életszínvonalána gyors emeléséhez és ugyanak kor új lehetőségeket tár fe arra is, hogy minden egye szocialista ország — az egyen lőség alapján, — bekapcsolóé jék az összeurópai gazdaság együttműködésbe, a nemzei közi munkamegosztásba”. A szovjet lap felhívja a f: gyeimet ezzel összefüggésbe arra is, hogy éppen két szc cialista ország — az NDK i Magyarország — terjesztő alapvető értékű javaslatot« az európai biztonsági érteke* let elé az összeurópai gazda sági, kereskedelmi, tudomá nyos-miűszaki és környezetve delmi együttműködésről. Emlékeztetve arra, hogy szocialista országok az elkf vetkező évben ünnepük fel szabadulásuk harmincadik é\ fordulóját, az Izvesztyija hú magyarázója így értékeli szocialista országok közösségé nek helyzetét: „A szocializmn országai ma az egész vilá előtt a társadalmi dinamis mus, a holnapba vetett hit, népek békéjének és biztonsá gátiak véleges győzelmiébe ve tett bizalom megtestesítőikén jelennek meg”.
