Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

\ Mai arcok — mai emberek A K n IA c KSZTElíII K.l E orvos ! Síz enyhe tél keduez a mezőgazdaságnak Jól jött a csapadék, zavartalanul telelnek az őszi vetésű növények Jól telelnek az őszi vetésű növények, a mezőgazdasági nagyüzemek agronómusai kedvezőnek tartják az elmúlt hetek időjárását — mondotta Lukács Béla MÉM főosztály­vezető-helyettes az MTI mun­katársának. A november vé­gi hirtelen lehűlés a jelek sze­rint nem okozott említésre méltó kárt a gabonákban, a búza az elmúlt három hónap­ban szépen megerősödött, fej­lődött, s miután nagyobb fa­gyok sem tették próbára a növényeket, nem okozott gon­dot a hótakaró hiánya sem. örvendetes, hogy az elmúlt hetekben 40—60 milliméter- nyi csapadékot kapott a talaj, a nedvesség a legjobban azo­kon a vidékeken hasznosult, ahol hó formáiéban érkezett a csanadék, a lassú olvadás ugyanis lehetővé tette a ta­laj „átázását”. Ez igen ljed­vező a növények számára és a talaj szerkezetét is kedve­zően befolyásolta. A tél hát­ralevő időszakában azonban további esőkre, illetve csapa­dékra lenne szükség, mert a talaj vízkészlete még így is az átlagos alatt marad, tekin­tettel arra, hogy az elmúlt másfél—két évben a szokásos­nál lényegesen kevesebb ned­vesség-utánpótlást kaptak a földek, s ezért szükség lenne a „vízháztartás” egyensúlyá­nak helyreállítására. A decemberi fagyok miatt a traktorosok két-három hé­tig nem tudták folytatni az őszről elmaradt mélyszántást, de a december végi. illetve a januári enyhülés után felen­gedett a talaj és így a mező­gazdasági nagyüzemekben — egészen kis kivételtől eltekint­ve — a mélyszántással min­denhol megforgatták, porha­nyósabbá tették a talajt. Leu hetővé tették, hogy az őszi betakarítás után a földeken kinn maradt növényi marad­ványok a talajban elbomolja­nak és ez később elősegíti a jó minőségű magágy készí­tését, a tavaszi vetésekhez. Az enyhe, helyenként tava- szias időjárás lehetővé tette a mezőgazdasági munkák meg­kezdését, természetesen tö­meges munkáról még nincs szó, de a szőlő- és gyümöl­csös kertekben a szokásosnál két héttel hamarabb hozzá­láttak a metszéshez, a fák megtisztításához és a műtrá- - gyák kiszórásához. A hajtatóházakban a palán­tanevelés előkészületei adnak munkát a szakembereknek. A tavasz közeledtét jelzi, hogy megélénkült a kereslet a ker­tészeti vetőmagvak iránt. (MTI) Nógrádgárdonyban a szép, régi kastély messzire sárgállik • fák között. Hatalmas park veszi körül az épületet. Kell is, mert a Majláth grófok haj­dani kastélya ma tbc és tüdő­beteg gyógyintézetnek ad ott­hont. Az elmúlt évtizedekben sokan hagyták el gyógyultan az intézetet. Aki idekerül, csönd, nyugalom veszi körül és igazi, szakavatott orvosi gondoskodás. Az intézet igazgatója, dr. Bogdándi Emil,, főorvos első szavaival mindjárt a kollégáit dicséri: — Nagyon jó gárda jött össze nálunk, jó szakemberek az orvosaink. Méghozzá vala­mennyien nők. Csak közös munkával lehet jó eredmé­nyeket felmutatni. Bogdándi főorvos ebben az évben jubilál. Harminc esz­tendeje Szegeden avatták dok­torrá. Méghozzá akkor, ami­kor a szovjet csapatok ágyúi már Makónál hallatszottak... — Szeged messze van. Ho­gyan került Nógrád megyébe? — Akármilyen furcsán hangzik, szülész-nőgyógyász akartam lenni. Aztán bele­csöppentem a tbc-gyógyításba. Fejér megyében, Csákvárott volt egy nagyon szép kastély. Ott alakítottunk ki elsőként kórházat, mindig szívesen em­lékszem vissza azokra az évekre. A csákvári egyébként ma is nagyon szép, modern intézet. Ami engem illet, 1958- ban költöztem Nógrád megyé­be. ide Gárdonyba. Pontosan nyolc beteggel kezdtük a gyó­gyítást. — És ma?-- Százhatvan beteget ápo­lunk pillanatnyilag. De tavaly ha; százhetvenhatot engedtünk haza gyógyultan. Érdekes az itteni munka. A főorvos ezt mondja: — Képzelje el, hogy a har­mincas években évente negy­venezer gyerek betegedett meg tüdővészben. Ma az or­szágban legfeljebb, ha száz. Akik hozzánk kerülnek, leg­inkább régi fertőzést cipelnek magukkal, a tudő-tbc az idő­sebb kor betegsége lett. Ennek mi, orvosok örülünk a leg­jobban. — Óriási a változás... — Igen, mert olyan nagy­szerű tüdőgondozó szakhálózat épült ki Magyarországon, amely párját ritkítja. Minden megyében, sőt járásban van tüdőgondozó intézet. Ma Ma­gyarországon minden egyes ál­lampolgárról tudjuk, milyen állapotban van a tüdeje. A tökéletes hálózat és szűrés mellett a modern gyógysze­reknek, a megfelelő kórházi ágyaknak is köszönhető ter­mészetesen, hogy a régi, ma­gyar népbetegség eltűnt. Per­sze nagy pénzeket költöttünk és költünk ma is a gyógyítás­ra. Egyébként az intézetnek sa­ját nagyszerű kertészete, me­legházai, ezernégyszáz kötetes könyvtára, rádiója, televíziója szolgálja a betegeket. Heten­te kétszer filmet vetítenek. _— Karácsonykor salátát et­tünk. A retek, a friss zöldség­féle mindennapos a betegek asztalán. Itt fontos az étkezés. A 10—15 kiló hízás nem rit­kaság. Az egyik operált bete­günk soron kívül túrós pala­csintát kért. A konyha meg­csinálta. Bogdándi főorvos az elmúlt harminc esztendő alatt sok szép eredményt mondhat ma­gáénak. Elismert szakember, akinek mindene a munka, az intézet, a gyógyítás. Nemrégi­ben kapta meg a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, ame­lyet a megyei tanács elnöke nyújtott át az intézetben. — A meglepetés percei után örültem. Az elismerés mindig sarkallja az embert. — Legszebb emléke? — Az orvos; munkához, a gyógyításhoz fűződik. Évekkel ezelőtt egy fiatal csont-gümő- kóros beteg került hozzám. Járni sem tudott. Azóta telje­sen meggyógyult, fontos be­osztásban dolgozik, megbe­csült ember. Egyébként az intézet dolgo­zói között nagyon sok volt be­teg van. Itt szakmát tanultak, idekötődtek. — Szórakozása? — A munka után rögtön az utazás. Hadd dicsekedjek el, hogy mi itt, az intézetünkben nagyon szép társasutazásokat szervezünk. Voltunk Lenin- grádban. Jugoszláviában, Er­délyben. Olaszországban. Na­gyon meghatott, amikor Le- ningrádban az egyik takarító­nő, aki még soha nem volt túl Magyarország határain, önkéntelenül is összecsapta a kezét a repülőtéren, és így kiáltott: — Uram isten, de messzire jöttünk, hogyan fo­gunk hazaérni?! Aztán ő volt, aki a következő évben legin­kább sürgette az utazást. Az idén is készülünk a bolgár tengerpartra. A főorvosnak két gyermeke van. A lánya az édesapja hi­vatását választotta, orvostan­hallgató. A fia negyedikes gimnazista, és mindenáron népművelő akar lenni. — Elégedett ember? — A munkában mindig elé­gedetlen, nyughatatlan va­gyok. Állandóan többet, újat akarok. Mint ember akármi­lyen nehéz helyzetbe kerül­tem. mindig elégedettnek tar­tottam magam. Ma is azt val­lom. az állandó tevékenység tartja meg fiatalnak az em­bert . . Csata! Erzsébet Receptek VAGDALT LIBAMELL A konyhakész libamellről a húst lefejtjük és 20 dkg ser- ! téshússal ledaráljuk. Adunk hozzá egy tejben megáztatott és kinyomkodott zsemlét, sót, borsot, majoránnát, egy kis fej reszelt és világosra pi­rított hagymát, egy egész tojást, két apróra vagdalt ke­mény tojást, összedolgozzuk és visszahelyezzük a mellcsont­ra. mellbőrt zsírjától megtisz­títjuk és ráhelyezzük a hús­ra, cérnával átkötjük, köze­pes tűznél megsütjük. Burgo­nyával és párolt káposztával tálaljuk. BABAPISKÓTA KAKAÖKRÉMMEL, TEJSZÍNHABBAL A babapiskótákat megken­jük kakaókrémmel és tejszín­habbal díszítjük. A kakaó­krém elkészítéséhez szüksé­ges: 16 dkg vaj, 16 dkg cukor, 3 egész tojás, 3 dkg kakaó, A vajat habosra keverjük és félretesszük. Azután habüst­be beleütjük a három tojást, hozzáadjuk a cukrot és a ka­kaót, majd az egészet jól el­keverjük. A habüstöt forrás­ban levő víz fölé állítjuk és a krémet sűrűre főzzük benne. Amikor kissé kihűlt, aprán­ként belekeverjük a vajba, és megkenjük vele a piskótákat. SAVANYÚ KÁPOSZTÁVAL KEVERT HÜSSALÄTA Fél kg nyers, savanyú ká­posztát 30 dkg csíkokra vá­gott párizsival jól összekeve­rünk, salátástálra halmozzuk, a tetejét finom salátaolajjal kissé meglocsoljuk, kemény tojásszeletekkel díszítjük. Defenzív közlekedés Bélyeggyűjtő hírek A kubai forradalom győzel­mének 15. évfordulójáról négyértékű sorozattal emlé­keznek meg, amelyen régebbi bélyegirajzok ismétlésével mu­tatják be a történelmi esemé­nyeket. A gyarmatosítók el­len küzdő Amilcar Cabral mártírhalálát 13 centes bélyeg gyászolja. Lenin halálának év­fordulóján bélyeg és emlékbé­lyegző is hozzájárul a kubai nép kegyeletének lerovásához. ♦ Írország az idén hét emlék- kiadást tervez, amely összesen 12 bélyegből áll. Régi kelta rajzok alapján három állatáb- rájú értékkel gazdagítják for­galmi sorozatukat. Etiópia vesszőből és háncsból fonott népművészeti munkákkal dí­szíti öt új bélyegét. Jersey szigetét az enyhe tengeri idő­járás Európa virágoskertjévé varázsolja. Nálunk még ki sem hajtanak a 'növények, ott már teljes virágzásban pom­páznak. A kis sziget négy bé­lyegen is hirdeti fontos ex­portcikkeit: a fréziát, az ane- monát. a kardvirágot és a I pompás nőszirmot. A szovjet posta hat kopek névértékű bélyege a Kreml havas tornyát ábrázolja. Távolmaradás és távolság- j tartás — ez a defenzív közle- I kedési taktika lényege, an- l nak egyik meghirdetője, dr. j Gerhard Munsch szerint. S közel háromszáz oldalas könyvben (benne a közismert „tízparancsolattal”) magya­rázza a korszerű a korábbi­nál biztonságosabb gépjármű- használat és a helyes gépkocsi- vezetői magatartás legfonto­sabb összetevőit. Aki nem csupán tételeit kívánja „be­vágni”. hanem tanulmányoz­za. sőt: készséggé is hajlan­dó elsajátítani a könyv szem­léletét, alighanem kevésbé „ön. és közveszélyesen.” köz­lekedik majd. Hogyan? Hát az országuta­kon. városi utcákon, tereken valóban ilyen fékeveszett le­het a másféle közlekedés? Nem túlzó merészség a nem kellően korlátozott gépkocsit kényszerzubbonv nélkül szá­guldó őrülthöz hasonlítani ? Ha nem tudjuk a kezünkre adott gépet humanizálni, az legkisebb mulasztásunkat, idegességünket. pontatlansá­gunkat azonnal „felnagyítva”, megsokszorozva tükrözi visz- sza. A tükör mélye viszont — az utak. országutak való­sága — mi magunk vagyunk: gyalogosok vagy gépkocsival haladók; valamennyien egy­formán törékeny emberek. Akik akkor is bűnhődhetünk ebben az oly gyakran nem kellően fegyelmezett közleke­dés1' „ítélethozatalban”. ha teljesen vétlenek vagyunk! A defenzív vezetési szem­lélet épp ez utóbbi okok miatt mellőzi n „kinek van igaza, kinek nincs” című. a balesetek megtörténte után immár merőben elméleti kér­dés-felelet vizsgálódást. Akit a forgalom egyszer is átpréselt a maga „húsdaráló­ján”, annak nincs alkalma többé moralizálni. A közle­kedésben ugyanis nincs , .erő­sebb” és „gyengébb”. Édes­keveset ér az agresszivitás, hiszen az áldozatok listáján egyaránt szeretjeinek erősza­kosak és határozatlanok. Aki tehát dodzsempályának néz­né a mindig valahová és va­lamiért igyekvő motorizált világot, az alighanem elfelej­tette a közlekedési kétszer­kettőt. Nem jogi. harc folyik az utakon, amelyben minden­áron érvényesíteni kell saját vélt, vagy valóságos érdeke­inket, hanem puszta előre­haladás, mindenféle értelmet­len kivagyiság nélkül. Azösz- szetört kocsi, az oly sokszor hallott-olvasott gyászjelentés vagy baleseti krónika a de­fenzív vezetés létfontossága melletti mindennapi, egysze­rű érvelés. De talán, még helyesebb lenne, ha nem is csupán az ilyen gépkocsivezetés hasznát bizonygatnánk. A korszerű és biztonságosabb közlekedés­hez nem elegendő a négy ke­réken járók mégoly kitűnő tájékozottsága. udvariassága, tehát' szinte tökéletes „tá­volmaradása és távolságtartá­sa”. Az utcákon és az utakon gyalogosan is ott vagyun - valamennyien s valljuk meg, olykor a legelemibb közleke­dési ismeretekkel sem rende- kezünk. hiszen nem kell a gyalog"1! KRFSZ-ből vizsga - nunk. Ösztönös óvatossá gmk serit át, szinte a legend ? hályogkovács öntudatlan biz­tonságával a válságos közle­kedési helyzeteken. A mai forgalomban autós­nak és járókelőnek egyfor­mán tudnia kell: olyan áramlás részei vagyun k mindannyian, amelyben való­ban életre-halálra felelős mindenki mindenkiért! S miután ahány gépkocsivezető, annyiféle, és természetesen gyalogos sincs két egyforma, ráadásul a közlekedés egyé b körülményei is szüntelenül változnak, valamilyen állan­dó készenléti és előzetes biz­tonsági állapotban keil köz­lekednünk. Ami természete­sen korántsem, jelent semmi­féle különleges felajzottságot, csak számos nyugodt, jó be­idegződést, felkészült reflexe­ket. megfelelő gyakorlatot. Egyfajta általános közleke­dési szemléletmódosulásról beszéltünk tehát. Olyan — járművezetőre és gyalogosra egyaránt vonatkozó — visel­kedésről, amelyben az éssze­rű és céltudatos közlekedési magatartás természetes része az általánosabb erkölcsi elő­rehaladásnak. önismeretre es egymás iránti tiszteletre gon­dolunk, amelyben 0 távolma­radás és távolságtartás volta­képp közeledés. Egy úticélhoz, felnőttebb önmagunkhoz. Nádor Tamás AUTÖ- ÉS MOTORKERÉKPÁR-TULAJDONOSOK FIGYELMÉBE! A kötelező gépjármű' felelősségbiztosítás Ha a küldemény tulajdonváltozás, vagy egyéb ok miatt nem volna kézbesíthető, az autós, a motoros a lakóhelye szerint illetékes igazgatóságnál, illetve AB-fióknál — a múlt évi díj befizetésének igazolásával — veheti át a postautalványokai és a többi felsorolt nyomtatványt 1974. évi, január 1-én esedékes díja a hó végéig pótlékmentesen fizethető. A díjnak e határidőn belül történő befizetése a gépjármű-tulajdonosok érdeke. Az autósok két részletben, januárban és júliusban fizethetik a díjat Az Állami Biztosító névre szólóan megküldi tulajdonosoknak — a díj befizetéséhez szükség« — a tájékoztatót, — a gépjármű-kárbejelentő lapot, — ä változásjelentő nyomtatványt gépjármű ­postautalványokat.

Next

/
Thumbnails
Contents