Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
I W. Somerset Maugham: * A tücsök és a hangya K isfiú koromban könyv nélkül meg kellett tanulnom La Fontaine néhány meséjét, és tanulságukat gondosan el magyarázták nekem. Megtanultam a tücsök és a hangya meséjét is. amely arra szolgált, hogy a fiatalsággal megértesse: egy tökéletes világban a szorgalom elnyeri jutalmát, a könnyelműség pedig büntetését. Ebben a csodálatra méltó mesében (bocsánatot kérek, hogy olyasmit mondok el, aminek tudását mindenkiről előzékenyen feltételezik. ha ez nincs is egészen így) a hangya szorgalmasan dolgozik egész nyáron, hogy téli eledelét összegyűjtse, miközben a tücsök egy fű-. szálon ül, és dalolva dicsőíti a napot Eljön a tél, és a hangya bőségben él, a tücsöknek azonban üres a kamrája: elmegy a hangyához, és kér egy kis eledelt. Akkor a hangya felteszi neki a klasszikus kérdést: — Mit tettél a meleg időben? — Éjjel-nappal munkában voltam. Fűnek-fának folyton daloltam. — Daloltál? — rendben van, komám —, akkor ma táncolj szaporán! Nem perverzitásnak tartom, hanem Inkább a gyermekkor következetlenségének, amely erkölcsi szempontból sok kívánnivalót mutat, hogy ebbe a leckébe sohasem tudtam belenyugodni. A tücsökkel rokonszenveztem, és hosszú időn keresztül, ha csak megláttam égy hangyát, rögtön eltapostam. Ilyen sommás (és ahogyan azóta felfedeztem, egészen emberi) módon akartam kifejezni az erénnyel és a józan ésszel szembeni ellenkezésemet Ez a mese jutott önkéntelenül is eszembe, amikor minap George Ramsay vei találkoztam; egy étteremben ebédelt egyedül. Soha nem láttam még embert, akinek arcán ilyen sötét kétségbeesés ült Maga elé bámult a levegőbe. Mintha az egész világ terhe az ő vállára nehezedne. Megsajnáltam, mert mindjárt gyanítottam, hogy szerencsétlen öccse csinált megint valami galibát. Odamentem hozzá, és kezet nyújtottam. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Nem a legjobb hangulatban — felelte. — Megint Tómmal van baj? Sóhajtott — Igen, megint Tómról van szó. •Az elbeszélést a világhírt! fr« születésének 100. évfordulója alkalmából közöljük. — Miért nem veszed le róla a kezedet? Mindent a világon megtettél már érte. Tudhatnád, hogy reménytelen eset. Azt hiszem, minden családban akad egy tékozló fiú. Tarn már húsz esztendeje keserves megpróbáltatást jelentett családjának. Elég tisztességesen kezdte életét: felcsapott kereskedőnek^- megházasodott, két gyermeke született. A Ramsay család tagjai mind tekintélyes emberek, és minden jel arra mutatott, hogy Tom Ramsay is hasznos és tiszteletre méltó életpályát fut be. Egy szép napon azonban, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kijelentette, hogy nem fűlik a foga a munkához, és hogy nem való neki a házasság. Élvezni akarja azéletet. Nem hallgatott semmiféle ellenvetésre Otthagyta feleségét és irodáját. Volt egy kevés pénze — abból két boldog esztendőt töltött el Európa különböző fővárosaiban. Kalandjainak híre időnként eljutott rokonaihoz, és mélyen megbotránkoztatta őket. Tom valóban élvezte áz életet. Rokonai fejüket csóválták, és azt kérdezték, mi történik majd, ha elfogy a pénze. Hamarosan rájöttek: Tom kölcsönkért. Elragadó volt és gátlástalan. Soha nem találkoztam senkivel sem, akinek — ha kölcsön kért — nehezebb lett volna nemet mondani. Biztos jövedelemre tett szert barátaitól, és könnyen szerzett új barátokat. De mindig hangoztatta. hogy unalmas dolog a pénzt hasznos dologra kiadni; a pénzt csak akkor élvezi az ember, ha fényűzésre költi. A fényűzéshez a pénzt bátyjától, George-tói szerezte. De rá nem pazarolta elragadó modorát George komoly férfiú volt és érzéketlen öccse bájos modorával szemben, George tisztességes és rendes ember volt Egyszer-kétszer elhitte Tom ígéreteit, hogy megjavul, és jelentős összegeket adott neki, hogy újrakezdhesse életét. Tom autót és pompás ékszereket vett a pénzen. Amikor a körülmények George-ot ráébresztették arra, hogy öccse sohasem tér jó útra, és beszüntette a segítségét Tóm minden lelklls- meretfurdaláa nélkül zsarolni kezdte. * Egy tekintélyes ügyvéd számára nem kellemes, ha öcs- csét kedvenc éttermének bárpultja mögött látja viszont, amint éppen koktélt kever, vagy klubja előtt várakozik egy taxiban a sofőrülésen. Tom szerint bárban dolgozni vagy taxit vezetni tisztességes elfoglaltság, de ha George néhány száz fonttal lekötelezi, a családja jó hírneve érdekében, hajlandó abbahagyni. George fizetett. E gyszer Tom majdnem börtönbe került. George kétségbeesett. Alaposan utánajárt az egész tisztességtelen ügynek. Tóm ezúttal valóban túllőtt a célon. Mindig féktelen, könnyelmű és önző volt, de addig soha nem követett el becstelen — vagyis George szerint törvénytelen — dolgot; és ha feljelentik, bizonyára elítélik. George nem engedhette meg, hogy egyetlen testvére börtönbe jusson. A férfi, akit Tom becsapott, egy Cronshaw nevű ember, nagyon bosszúvágyó volt. Mindenáron bíróság elé akarta vinni az ügyet; kijelentette, hogy Tom gazember, és meg kell büntetni. George-nak végtelen sok fáradságába és ötszáz fontjába került, amíg az ügyet elintézte. Soha nem láttam még oly dühösnek, mint amikor megtudta, hogy Tom és Cronshaw együtt utazott el Monte-Carlóba, azon nyomban, mihelyt a csekket beváltották Egy boldog hónapot töltöttek el ott. Tom húsz évig járt lóversenyre, fogadásokat kötött, kártyázott, a legcsinosabb lányoknak csapta a- szelet, táncolt, a legdrágább éttermekben étkezett, és elegánsan öltözködött. Mindig olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Bár elmúlt negyvenhat éves, senki sem gondolta volna harmincötnél idősebbnek. A legmulatságosabb asztaltárs volt, és bár mindenki Ismerte léhaságát, mégis szívesen volt együtt vele. Jókedve, töretlen derűje ellenállhatatlan vonzást gyakorolt mindenkire. Sohasem sajnáltam tőle, hogy rendszeresen megadóztatott létfenntartása érdekében. Minden font, amit kölcsönöztem neki, azt az érzést keltette bennem, hogy én vagyok adósa. Tom Ramsay mindenkit ismert, és mindenki ismerte Őt. Lehet, hogy elítélték könnyelmű életmódjáért, de akarva-akaratlan mindenki szerette. Szegény George csak egy évvel volt idősebb semmirekellő öccsénél, de hatvannak látszott. Soha életében két hétnél hosszabb szabadságot nem engedett meg magának. Mindennap már fél tízkor ott ült irodájában, és hatig ki sem tette onnan a lábát. Becsületes volt, szorgalmas és tiszteletre méltó. Jóindulatú feleségét soha, még gondolatban sem csalta meg, és négy leányának mintaszerű apja volt. Jövedelme egyharmadét tervszerűen megtakarította és azt tervezte, hogy ötvenöt éves korában abbahagyja a munkát, és egy kis házba vidékre költözik, kertjét műveli és golfozik. Élete feddhetetlen volt. örült, hogy öregszik, mert Tom is öregedett. Kezét dörzsölgetve mondogatta; — Minden jól ment, ami Tam fiatal és jóképű volt, ds csak egy évvel fiatalabb nálam. Négy év múlva ötvenéves. Akkor nem lesz olyan könnyű az élete. Mire betöltőm az ötvenet, rám harmincezer font vár. Húsz éve mondogatom. hogy az árokparton fejezi be az életét. Majd meglátjuk, hogyan ízlik neki a szegénység. Majd meglátjuk, mi a jövedelmezőbb, dolgozni, vagy henyélni. Szegény George! Sajnáltam: Azon tűnődtem, helyet foglalva mellette, vajon milyen szörnyű dolgot csinált Tom már megint. George szemmel láthatólag nagyon rossz hangulatban volt. — Hallottad, mi történt? — kérdezte. A legrosszabbra voltam elkészülve. Az jutott eszembe. hogy talán Tom ez egyszer mégis csak a rendőrség kezébe került. George alig bírt megszólalni. — Nem tagadhatod, hogy egész életemben keményen dolgoztam, tisztességtudó, szorgalmas, rendes és egyenes ember voltam. Egy szorgalmasan és takarékosan eltöltött élet után visszavonulhatok, és nyugodtan élhetek biztonságosan elhelyezett tőkém kamataiból. Mindig megtettem kötelességemet az életben ott, ahová a sors állított — Ez igaz, — És nem tagadhatod, hogy Tom mindig lusta, könnyelmű, hanyag és becstelen gazember volt. Ha lenne igazság a földön, már régen a szegényházba kellett volna jutnia! — Ez is igaz, George arcát döntötte a yér. — Tom néhány hete eljegyzett egy öregasszonyt aki az anyja lehetett volna. Hát most ez az asszony meghalt és mindenét ráhagyta. Félmillió fontot, egy jachtot, egy házat Londonban és egyet vidéken. George Ramsay az asztalra csapott — Hát van igazság? Mondd? Van igazság? A fene egye meg, nincs igazság. N em tudtam magam türtőztetni, nevetésbe törtem k. George bosszúvágyó arca láttán. Hátradőltem a széken, és a nagy hahotázásban majdnem a földre huppantam. George ezt soha nem bocsátotta meg nekem. De Tom gyakran meghív ebédre bűbájos mayfairi házába, és ha hagy néha valami csekély őszszeget kölcsönkér, ez csak a szokás hatalma. Egy fontnál sohasem kér többet. Karig Sára fordítása Uiniiiiiiii>iiiiiiHiiinuiHiiRimuuiiiiniiiiiiimiHnMiiiiiiHiiiiimiiiiiiHiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiimiiiiiiiiiHiMiiiHiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiiMiniiiiiiiimnniinnmiiinffliiHiiiimiiiiiiiiii A katona sokat gondolt Kőbányai János: LÁTOMÁS arra a lányra, aki ágas-bo- gas, vad képletű fákat rajzolt. Ezeknek a fáknak a # törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak, ide-oda kígyóztak, nagy mérgesen görcsökbe gubóztak, karcsún hajlongtak, széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta bennük; mindig szertelen, szúrós össze-vissza ágakat, karcsú kedvességet, görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efölé lassú karikákban sárgapiros napot kanyarított, amely élénk színeivel megtörte a faágak sötét kontúrját. Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a színek, úgy olvadtak szét a ceruzavonalak a katona emlékezetében. Kora hajnalban kelt — a fák sárga-barna rőt leveleit söpörte; nagy halmot rakott belőlük a ge- reb lyével —, ilyenkor ágas- bogas vad képletekben táncoló fákról álmodozott. Később a fák kopaszon karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett megkülönböztetni a mindent ellepő hótól. Csikorgó fagyokban állt őrt a katona, amikor már mindent beszór! az éj és kialudtak a város csillag-tejútrendszer fényei. Feje felett kései vadlibák húztak el délfelé. Kimért léptekkel járt á keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie. Egyszer mikor olyan ítéletidő dühöngött, hogy azt hitte, nem bírja tovább — észrevette a fát. Mínusz 20 fokot mértek akkor — sivít- va szántotta a havat a szél, s az őrtálló katonák arcába- nyakába fútta. A kis göcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy bemeszeljék a törzsét — csoda, hogy nem vágatták ki —, amely minder; rendszer és alakzat nélkül nyújtotta most alacsony ágait a katona felé. Annak meg ismerősek voltak ezek a göcsörtök, e rövid karcsú törzsből az ég felé szaladó kacskaringós ágak, melyek most a szél alatt, nyögtek. Egyszercsak fűszeres haj- zuhatag omlott az arcába, fehér nyak csigaháza villant, könnyen szálló füstillatot érzett, nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapaszkodott. A következő pillanatban már maga méltatlankodott a legjobban, hogyan is azonosíthatja a lányt a fával. Sietve folytatta útját. Amikor ismét a fához ért, elfordult és meggyorsította lépteit. Ez így ment jópárszor. A fához érkezett és hirtelen megcsókolta annak egyik ágát. Hüs kéregízt érzett a szájában és elszaladt. Orosz István: CSENDELET Sárközi György* HAZATÉRÉS Mint amikor szülőföldjére Tér meg a régen elvetődött, Hol minden talpalatnyi főidnek Szlne-szaga beleévődött, Melyet ismer a templomdombig A híd alatti görbe fűztől, S melynek egy-egy sötét kéménye Leikébe most is visszafüstöl, Ügy térek vissza végre hozzád, Esők, havak, hévségek múltán, S boldog-ismerősen merengve Szerelmünk ködfutotta múltján Fölfedezem minden vonásod, Mely még a régi, s mégis más már. S ráismerek elmúlt magamra Sok emlékgyújtó villanásnál. Rámismerek — rádismerek — Mosolyogva és meghatottan Nézek körül a kedves tájon, Melyben annyi emlék-halottam Van eltemetve, s félénk csókkal 0 Hajolok a gyengéd halomra, Mely minden tévedt vándorúiról Visszahí csöndes nyugalomra. •A verset a mártírhalált halt költs születésének 78. évfordulója alkalmából közöljük. JÉKELY ZOLTÁN: önarckép babérkoszorúval Ö jaj, e-földi TnegdicsŐülés! Lihegve,, félaléltan az „érdem oszlopára” kötve!.., Csokonai vitéz, elbírtad volna-é, harminckét évesen, mit zord korodtól hasztalan kívántál — s ami alatt én, kétszer annyi éves — halottsápadt — clngáran rosködok, mióta soha nem reméltem, s érdemeden, szállt halvány homlokomra koszorú, s árnyalja zöldelőn a duzadó erek vad lüktetését halántékomon—? S mi ez a rezgő zizegés. apró neszek játéka még az éj közepén túl Is — mert hallom a csendben — ? Koszorúm nt talán a posthumusság nyirkos, hűvös fuvalma zörget.!?... NÓGRÁD — 1974. január 27., vasárnap V
