Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

Menyecske a régi A hosszú parasztlocán kö­pű tok sorakoznak gondos renaoen egymás mellett; a hombárra es a falakra akaszt­va: sarló, guzsaly, motolla, ke­resztfa és egyéb gazdasági szerszámok, a paraszti élet jobbára már múzeumi rekvj- zitumai függenek. Hollókő, ez az önmagában is, nemcsak környezetében, festői palóc kisközség az ország középis­kolásainak és természetjárói­nak állandó, kedvelt kirándu­lóhelye. Az utcákon, a házak udvarában gyakran megfor­dulnak a filmesek is. ha év­százados hangulatú falusi kép­re van szükségük. A fehérre meszelt falak szinte vakítják a szemet a té­li napsütésben. Ettől ,a fehér­ségtől válik el itt-ott a hal­ványkék. Milyen kár: a palóc paraszthá.zak eredeti színe mindig a fehér volt. A múzeum a falu közepén áll. Tapasztott földjén évről évre sok százan fordulnak meg. A látogatók benyomásai­ról, érzéseiről a vendégkönyv bejegyzései vallanak. íme, mutatóba kettő: „Rendkívül szép, és érdemes vigyázni er­re az egész szép falura!” — „Nagyon tetszettek a régmúlt Idők emléken” A múzeum rendjére, tiszta­ságára a gondnok, özvegy Fá­bián 1-ajosné tsz-tag vigyáz. Közvetlen, közlékeny asszony, s mint általában a hollókői emberek, büszke a falu hírne­vére. De neki van egy külön „büszkesége” is: megmintáz­ták az 1942-es papír kétpen- gösön. — Hogyan is történt?... —• érdeklődünk kíváncsian. — Tizenhét éves voltam ak­kor, 1938-ban, Alig pár hóna­pos volt a lányom, Marika. Az utcán egy magas ember sétál­gatott, és fényképezett. Meg­Mai t 14.50: A nagy ábráméi. Fran­cia film. A világhírű francia festő, August Renoir fia, Jean Renoir rendező készítette 1937-ben ezt a filmet, ame­lyet 1958-ban a brüsszeli vi­lágkiállítás alkalmából rende­zett .nemzetközi szavazáson a zsűri az 1895 és 1955 között készült legjobb tizenkét film­je közé sorolt A szavazás cél­ja az volt, hogy a filmtörténet első tizenkét, legjobb művekö­kérdezett engem is, nem en­gedném-e magamat lefényké­pezni. Hogyne engedném, fe­leltem neki ... A templom előtti kis hídon aztán lefény­képezett. A fényképező magas ember Horváth Endre budapesti gra­fikusművész, volt, aki a balas­sagyarmati Palóc Múzeum igazgató javai járt a jellegze­tes palóc kisközségben.. A é v é a j á n i zott megtaláljuk — a többi között — Eisenstein Patyom- kin -páncélosát, Chaplin Aranylázát és Vittorio de Sica BiciMitolvajok című filmjét is. Érdekes, hogy A nagy ábránd egyik szereplője, az osztrák származású amerikai rendező­színész. Erich von Stroheim, kétszeresen is „érdekelt” a brüsszeli 12-ben. A most be­mutatásra kerülő filmben ő alakítja a fogolytáborrá vál­hnre Lászlót Két év nyolc hónap Kisregény 18. — Az én számvetésem, saj­nos elég rosszul álL — Ez nem biztos. Hiszen tudod: a rossz után jó követ­kezik. — Ezt nem élég tudni. Ezért élni is kellene. Es az a nehez... Amikor Kapelláró elköszönt, Petterson felügyelő elővette a naplóját, amelyet évek óta vezetett. Amióta a büntetőLn- tézetbe került, egyre inikább szükségét érezte gondolatai rendezésének, s ez a szándé­ka végül is a naplóirás egy rendhagyó változatában teste­sült meg. Elhatározta, hogy csak az érdekesebb, pontosab­ban a számára különösen megkapó karaktereket próbál­ja megrajzolni azokban a di­menziókban, amelyekben al­kalma nyílt ismerni, látni őket, s nem cselekményeket rögzített, a történés mögötti vonulatok — indíték, szán­dék. s egyéb, a lélektan .té­makörébe tartozó, cselekvés- mögötti tényezők — érdekel­ték Azt már a kezdet kezde­tén tisztázta magában, hogy alanyait nem bűnözőkként ke zeli, sőt, legalább is amíg fel­jegyzéseit írja róluk, függet­leníteni igyekszik magát a rájuk rótt bírói ítélet mérté­kétől is. Azokat a fiatalkorú­akat. akik a keze alá kerül­tek, úgy kezelte, mint akik­nek itt kezdődött tiszta lap az életükben, itt találják meg következésképpen azokat a fogódzókat, amelyek ' további éveik során — akkor is, ha magukban elátkozzák a bün­tetés időszakát — cselekvése­ik mércéjéül szolgálnak majd. Pettenson ugyanis hitt ap, em­beri jóságban, amint kiderül ez az ilyenfajta feljegyzések­ből is, mint az alábbiak. „Kés. Amikor rendes nevén, Lacinak szólítottam, nem vet­te tudomásul. Háromszor szó­lítottam a nevén, a végén ki­abálva szinte, igen, igen te ott, te kajlafülű, talán elfelej­tetted a nevedet? Arcán fur­csa szégyenkezés látszott, nagy barna szeme csak ké­sőbb csillant fel, mint aki ré­gen hallotta nevén nevezni magát és akkor elhatároztam, 4 NÓGRÁD - 1974. január 27., vasárnap bankón Képesítés nélkül fényképről később grafikát ké­szített, ez került a kétpengős- re. A szép, ifjú palóc me­nyecske — a képzőművészet­ből vett kifejezéssel élve pa­lóc madonnának nevezném — természetes anyai örömmel és büszkeséggel tartja maga elé, a magasba gyermekét. Egysze­rű kép, talán épp ebben az egyszerűségben magával raga­dó. Az egykori palóc fiatalasz- szony ma már nagymama, a néhány hónapos csecsemő pe­dig két eleven, vidám gyer­mek édesanyja. Fábiánná spirálos füzetet húz elő a szekrény fiókjából. Ebbe ragasztották be a fény­képet és a pénzt, amiből, bár az ő képe díszítette, sosem volt elege, sosem. — A fiam csinálta — ma­gyarázza —, hogy legalább ez az egy kép megmaradjon. Az az ember küldött nekem be­lőle vagy tízet. De mind elké- regették, szétvitték tőlem: Tarjánba, Terenyére. Megígér­ték, hogy majd visszahozzák, csak másolatot csinálnak ró­la... De hát azóta se hozták vissza. — Később, ha idegen jött a faluba — meséli tovább öz­vegy Fábiánná —, mindegyik azt az asszonyt kereste, aki a papírpénzem van. A szép Ro­zit keresik, mondták, mert a, fénykép után már csak így hívtak. Sokan irigykedtek is rám. Az anyósoméit meg ha­ragudtak, hogy mindig me­gyek fényképe zkedni, miért nem dolgozom inkább... Az uram, az nem bánta, eredj csak, mondta, nyugodtan. És én mentem, szívesen. Az emlékektől egy kicsit el­homályosul a tekintete. Me­lege is lett egy kicsit. Rés- nyíre nyitja hát az ajtót. Az­tán becsukja, és elrakja a fő­zetet. Búcsúzunk. A kapuig kí­sér. ahogyan szívesen látott vendégeket szokás. Sulyok lánM a t u n k toztatott vár parancsnokát, Rafenstein lovagot, s ő ren­dezte 1923-ban az eredetileg négy és fél órás Kapzsiság — gyilkos arany című filmet, amit szintén a 12 között talá­lunk. Az első világháború francia hadifoglyairól szóló történetben láthatjuk még Jean Gabint, Dita Pariót, Pierre -■ Fresnayt és Jacques Beckert. A film magyar vo­natkozása: zenéjét Kozma Jó­zsef szerezte. Felsőfokú oktatási intézmé­nyekben ezekben a hetekben a nappali tagozatos hallgató­kon túl. az esti és a levelező tagozatokon is zajlanak a vizs­gák. A pedagógusképző intéz­mények folyosóin várakoznak a vizsgára azok a levelező hallgatók is. akik maguk is pedagógusok... és tanítanak. Képesítés nélkül, egyelőre. Hogyan is állunk Nógrád- ban, hányán, és hogyan ta­nítanak iskoláinkban képesí­tés nélkül? Napjainkban kü­lönösen fontos ez a kérdés, hiszen amint azt a közoktatás­politikánk megyei feladatairól szóló párthatározat is hang­súlyozza: ,_A gyermeki szemé­lyiség harmonikus fejlődését, stabil alapismeretek nyújtá­sát a magasabb szintű álta­lános és szakmai műveltség, befogadóképességek megala­pozását az általános iskolai oktató-nevelő munka színvo­nalának növelésével kell biz­tosítani.” Már pedig a képe­sítés nélküliek éppen ezen is­kolatípusban, illetve az óvo­dákban tevékenykednek. Nem mindegy tehát, hogy a képe­sítés nélküliek száma hogyan alakul, illetve tevékenységük­kel mennyire lehetünk elége­dettek. Mielőtt azonban erről kicsit részletesebben is szólnánk, feltétlenül szükséges azokat az eredményeket hangsúlyoz­nunk. amelyek azt mutatják, hogy megyénkben az általános iskolai szaktanár-ellátottság hogyan javult az utóbbi évek­ben? Igen fontos minőségi mutató ez. s dicséri a megyei pedagógusmunkaerö-gazdái- kodást. Javuló tendenciáról beszélhetünk. A Nográrí me - gyei Tanacs VB. művelődés­ügyi osztályán nyert tájékozó­dásunk szerint őt év előtt például 52.0 százalékos volt megyénk általános iskoláiban a szak taná r -ellátottság. Jelen­leg már 72,9 százalékos. Ez igen nagy fejlődés! Hiszen öt évvel ezelőtt szaktanár-ellá- tottságimk az országban a legrosszabb volt. Azóta hat-— nyolc megyét magunk mögött hagytunk. Hogyan sikerült ezt az eredményt elérni? Az okok, természetesen, szerteágazók. Csupán néhányat említünk közülük. Mindenek­előtt törekedtünk a nappali tagozatos beiskolázás növelé­sére. Igen jelentős tényező az is, hogy ebben az időszakban több társadalmi ösztöndíjat adtak ki. Mindenütt szigorúb­ban ragaszkodtak ahhoz, hogy­hogy soproni küldöm, lassam megalázásnak veszi-e? Szemé­ből eltűnt a csillag, visszazu­hant korábbi állapotába, mint amikor még nem figyelt a nevére. Elhatároztam, hogy Lacinak fogom szólítani ez­után mindig. Egyszer oda­mentem hozzá, megkérdeztem milyen dalra emlékszik kis­korából, s hagytam gondol­kodni. Szégyellte magát, za­varban volt, valószínűleg a pokol fenékére kívánt, aztán — mint az óvodások szokták — elmondta valamilyen da­locska első sorát. Rákérdez­tem. a dallamát tudja-e. Dú­dolt valamit, mutáló kamasz­hangon, halkan, mert nyilván attól félt, kinevetik a többiek. Pedig te szépen tudnál éne­kelni, biztattam, éreztem elég­gé kegyetlenül, ezzel is nö­velve gátlásait társai előtt. Hetek múltán derült csak ki, hogy milyen sok éneket tud, mint mondiftta, amire egytől egyig anyja tanította, s fogé­konyságát a dallamok iránt abból is láttam, hogy a bör­tönéletre átszövegezett dalo­kat rendszerint ő kezdte el.” „Kiesd. A szülei jómódúak. A jómódú szülők közül elég sokan tovább akarnak fiata­loknak látszani, mint amed­dig valóban azok. Ennek egyik velejárója, hogy sokszor hagyják magára a gyermekü­ket. A gyerek — ha nehezen is — megtanul egyedül élni, olyan jelentőséget tulajdonít a játékszereinek, mintha sa­ját sorsának hordozói, ilyen­formán szövetségesed lenné­nek a magányban. Tulajdon­képpen el kellett volna ven­nem tőle az acélgolyókat, nem volt hozzá szívem. Ugyanígy a négerbabát is, de ezt sem tudtam megtenni. Játssz, Ki­csi, gondoltam, mentsd át, ha ez egyáltalán lehetséges gye­rekkorodat abba a világba, amely már a felnőttek vilá­ga, ahol a játék sokszor ugyanaz, csak a tét nagyobb.” „Bika. Sajnálom, hogy elvit­ték a csoportból, szívesen megakadályoztam volna, ha módomban áll. Minden em­bert, akivel találkozik, meg­jegyez magának. Agresszív alaptermészetű. Ahogy ott Kapellarót lefogták... Kicsi­ben minden együtt volt ab­ban az akcióban, ami a nagy gengszterbandák akcióira jel­lemző. Azzal a különbséggel, hogy Kapeilárót ezúttal mind­össze figyelmeztetni akarták, tudják, hogy léteznie, hogy felemelt fejjel és gyanútlanul közeledett valaki felé. Alti el­várja, hogy féljenek tőle. És a küzdelem nem dőlt el. Ta­lán nem lenne szabad éldön­tetlenül hagyni a küzdelme­ket. Negyven éven felül a szívtrombózis emiatt vált ti­pikus férfibetegséggé. Lehet­séges. hogy az életben nincs befejezett küzdelem? És ha így van. csakugyan a halál az egyetlen, ami pontot tesz mindennek a végére? Bikát alighanem vissza kell hozatni ide. És egyszer megkérdezni tőle, miért tett kék keresztet a fiú Kapelláró vállára. Meg­győzni őt arról, hogy a huli­ganizmus mélyén valami szív- szárító szánalmasság rejlik, olyan természetellenes maga­tartásforma. amelybe nem a kárvallottak fáradnak bele először, hanem akik kigondol­ják a félelemokozást.” (Folytatjuk) a képesítés nélküliek mielőbb oklevelet szerezzenek. Végül, de nem utolsósorban, sokat javult az utóbbi időben a pe­dagógusok élet- és munkakö­rülménye megyénkben. S itt a központi intézkedéseken túl, a tanácsok is dicséretet érde­melnek ez irányú tevékenysé­gükért. Lássunk ezek után néhány adatot, most már a képesítés nélküliekről Jelenleg me­gyénkben összesen 237 képe­sítés nélküli nevelő működik. Közülük 145 már tanítókép­zőben. illetve tanárképző fő­iskolán tanul, tehát elindult a szükséges képesítés meg­szerzésének útján. A képesí­tés nélküliek közül 80 az óvónő (ez sók. a megyében működő óvónők húsz százaléka). 156 pedig tanító, vagy tanár (ez a pedagógusok tíz százaléka). Ebben a tanévben 70 új ké­pesítés nélküli pedagógus kezdte meg működését. Más megyékhez viszonyít­va, Nógrád megye kedvező helyen áll a képesítés nélkü­liek alkalmazásában, s e ked­vező helyet tendenciájában is megőrizheti. Igen sok me- gye tőlünk'-sokkal több képe­sítéseikül it kénytelen alkal­maznL heUV1-1. Azért persze nem lehetünk elégedettek. Mi várható a jö­vőben? Balassagyarmaton. 1975-ben már elhagyják az iskolát azok a lányok, akik középfokú óvónői oklevelet szereznek az óvónőképző szakközépiskolai osztályokban. Arra törek­szünk. hogy az általános is­kolákban is mind kevesebb képesítésnélkülit alkalmazza­nak. Hiszen az, hogy alkal­mazni kell őket. kényszer. Annak következménye, ho?v az erőfeszítések ellenére m..C mindig kevés a pedagógus. hatékonyabb oktató-nevelő traink^ megköveteli, hogy mind több szakképzett peda­gógus működjön iskoláink­ban, magas szintű pedagógiai ismeretek, birtokában, s azt a gyakorlatban helyesen al­kalmazva. Amint azt Szabó Ferenc, a megyei művelődésügyi oszt 'y helyettes vezetője megjegyez­te: „A képasítósnélkü’iJk kicsit úgy tanulják a peda­gógiát. hogy csinálják.. Valóban, s tegyük hozzá, többségük tiszteletet érdemel erőfeszítéseiért. Az is tény, hogy pedagógus állományunk egy része valamikor szintén képesítésnélküliként kezdett tanítani. Ha helyes a pedagó­gus pályáról alkotott fogal­muk, s az „menet közbe:'.” nem torzul, akkor teljes érté­kű pedagógus válhat belőlük. Persze, hosszú-hosszú évekig fokozottan szükség van arra, hogy az önértékelésihez szük­séges önkontrollt is kialakít­sák magukban, fejlődésük elősegítése érdekében. S a gyakorlati munka mellett, bi­zony az intenzív tanulásra is szükség van. Ezt legtöbben vállalják. Egyébként kényte­lenek is, alkalmazási feltétel, hogy egy éven belül sikere» felvételi vizsgát tegyenek va­lamely tanító-, illetve tanár­képző intézetben, Motírt Képzőművészkor a Báuyász Művelődési Házban Először az. üres nagytermen kell keresztülmenni, azutan egy folyosóin annak, aki a salgótarjani Bányász Művelő­dési Ház képziőművészkörét keresi. A feltáruló ajtó mö­gött kétszobányi helyiség, kör­berakott rajzbakokkal, köz­vetlenül a színpad szomszéd­ságában. Eredetileg talán öl­töző vagy társalgó lehetett a lapos boltozattal kettéosztott terem. Most a képzőművész szakköré. Hatan-nyolcam ülnek a ba­kokra támasztott rajztáblák mögött. Fiatalok; fiúk, lányok. Van, aki elmélyül a munká­ban, van, aki beszélget a mel­lette ülővel. A táblákra tűzött lapokon súrlódó hangot adva fekete nyomokat hagy a rajz­szén. A szak’körvezető Iványi Ödön festőművész. Így hatá­rozza meg a szakkör felada­tát: — Célunk az, hogy a tehet­séges fiataloknak és időseb­beknek módot adjunk képző- művészeti ismereteik bővíté­sére, arra, hogy egymástól is tanuljanak, továbbfejlesszék tehetségüket. A fiatalokat esetleg képzőművészettel kap­csolatos pályára irányítjuk. Pillanatnyilag 18 aktív tagunk van, legtöbbjük a megyeszék­hely középiskoláinak tanulója. Most csak kevesen jöttek eL Nemrég állítottuk át a szak­körig foglalkozásokat keddről hétfőre, az, idősebbek ezért nincsenek most itt — Mit szoktak rajzolná? — Elsősorban fejtanul­mányt, alakot, embert. Most belső teret rajzoltak a gyere­kek. — Kapnak a szakkör tagjai előadást művészettörténeti, művészetelméleti témákból? — így nem lehet mondani. Inkább beszélgetni szoktunk, spontán, ha valamiről szó esik. Ma például a poszt­impresszionizmus „került terí­tékre”. Nickel Géza a Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola másodikos diákja. A belső teret ábrázoló rajzot már levette a tábláról, újat tűzött föl. — Mit rajzolsz? — Ez egy épületterv. Az el­lentéteket akartam ábrázolni, egy nagyobb alapterületű la­pos tömbből emelkedik ki ez a... talán toronynak nevez* hetem. — Miért jársz szakkörre? — Nagyon > szeretek rajzolni. Nem árt, ha tanulom is. Asbóth László a Bolyai diákja. Az ő táblájára kismé­retű lapok varrnak fel tűz ve. — Mozgásvázlatok — mond­ja —, legszívesebben embert rajzolók. Ez a legizgalmasabb. Az izmok játéka, a (ej ele. Azért szeretem, mert forma - gazdag téma. Grafikus, vagy rajztanár szeretnék leraú. A szomszédos rajzlap mö­gött fiatal lánynak magyaráz a szakkörvezető. — Több önbizalom kell! Fi­gyeltem, hüt csináltál, felrak­tad, letörölted, megint felrak­tad, megint letörölted. El kell kezdeni, és csinálni kell. Akinek magyarázott, Pál Klara, szintén madáchos. — Mióta rajzolsz? — Egészen kisiskolás ko­romtól. Először iskolai rajz- szakkörre jártam, két éve jöt­tem ide. Szeretem a társasa­got, itt mindig jó a hangulat. Legszívesebben ruhákat rajzo­lok, persze, az más, mint amit itt csinálunk, A szakkörvezető éppen tér­del, és egy padlóra terített rajzot elemez. — Vannak, akik a szakkör­ből kikerülve valóban művé­szekké. rajztanárokká lesznek. Ide járt például Hibó Tamás. Egy másik volt szakkört tag, Molnár Béla, az egri tanár­képzőt végezte, most rajzot ta­nít. De akiknek nem sikerül ilyen pályára kerülni, azok sem hagyjak abba. Van a ta­gok között nyugdíjas, van hen­tes, Hegedűs Adolf pedig, aki legutóbb a komlói kiállításról dijat hozott, vízvezeték-szere­lő. Egyik sem akar festő len-, ni, de szeretnek rajzolni, és jól csinálják. Heti egy alkalommal négy órát rajzolnak a szakkör tag­jai. Legtöbben más körökbe is eljárnak, igyekeznek ismere­teiket bővíteni. Biztos, hogy legtöbbjükből nem lesz hiva­tásos művész, de ha „csak” értő tárlatlátogatók lesznek, ha „csak” annyi hasznuk van a szakkörből, hogy megtanul­nak látni, ügyesedik a ’«■ezük, fejlődik a formaérzékük, már nem eloocsékolt idő, amit ott töltenek 5 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents