Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-25 / 20. szám
Szovjet fotóművészek Mikor kezd kiállítása ZA Szovjetunió — ma" címmel nagyszabású fotó- tárlat nyílik január 25-én a Novoszty Sajtóügynökség (APN) és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében Budapesten. « Műcsarnokban. A 700 kiállított alkotást 350 ezer fotóból válogatták ki. Felkértük Nyikolaj Jugov elvtársat, a -kiállítás igazgatóját és Vitalij Tyerdatov elvtársat, a kiállítás művészeti vezetőjét, ismertessék olvasóinkkal a kiállítás célját. — Célunk az volt, hogy a művészi fotó eszközeivel mutassuk be a Szovjetunió mindennapjait, átfogó képet adjunk hazánkról, a kétszázöt- venmilliós nép életéről. •Azt szeretnénk, hogy a ki állítás minden látogatója képzeletben egy szovjetunióbei i utazás részvevője lenne, hogy lássa Kamcsatka működő tűzhányóit, Ukrajna és Kazahsztán tágas mezőit, a Távol- Észak zord vidékét és a Fekete-tenger örökzöld partvidékét, a Pamir lavináit, a szibériai tajga hófödte tájait, a szovjet sarkvidék jégmezőit és a déli szovjetköztársaságok vadregényes pusztaságait. A kiállítás látogatói képet kapnak arról is, hogyan élnek és dolgoznak a szovjet emberek, milyen szerepet játszik életükben a művészet és a tudomány, milyen fogékonyak a humor és a szépség iránt. Megismerkedhetnek a szovjet városokkal', ~épületekkel, iskolákkal, sportlétesítményekkel, gyárakkal és kulturális intézményekkel. A kiállítás bemutatja, hogy az eltelt fél évszázad folyamán milyen hatalmas utat tettek meg a Szovjetunió népei nemzeti kultúrájuk, gazdaságuk fejlesztésében. A közös harc, a közös munka kovácsolta megbonthatatlanná a szovjet állam valamennyi népének barátságát, amely a sokoldalú, kölcsönös gazdasági segítségnyújtás és a nemzeti kultúrák kölcsönös gyarapításának alapja. A tárlat megrendezésének gondolata még a hatvanas években vetődött fel. A Novoszty Sajtóügynökség ekkoriban tette közzé felhívását: mindenki, akinek birtokában vannak a Szovjetunió mai életét ábrázoló fényképek, küldje be legjobbnak ítélt felvételeit. A felhívásra tömegével érkeztek hozzánk hivatásos és amatőr fotósok felvételei. Jól szemlélteti ezt a már említett tény: a mostani kiállítási anyag 700 fotójának kiválogatásához 350 ezer fotót kellett végignézni! * A Budapesten bemutatásra kerülő képek válogatása során nem tettünk különbséget hivatásos és amatőr fotósok között. A szerzők között vannak olyan neves mesterek, akiknek munkái a New Yörk-i Modern Művészetek Múzeumában, a Brit Királyi FényképésEeti Társaság tárlatán és más- nemzetközi fotósfórumokon is láthatók. Más fotósok viszont most szerepelnek először a nagyközönség előtt. Gyűjteményünkben szerepelnek olyan munkák, amelyek annak idején heves vitákat váltottak ki, de minthogy bátor művészeti kísérletező kedvről, a fotóművészet útkereséséről tanúskodnak — helyük van a kiállításon. A válogatás során nem törekedtünk arra, hogy a modern fotóművészet valamely irányzatát vagy éppenséggel műfaját előnyben részesítsük a többivel szemben, mert Voltaire ama gondolata vezérelt bennünket, mely szerint „minden műfaj jó, kivéve az unalmasat”. K. G. Gábor Andort SIE & A bundás-cilinderes úr idegesen járkált fel és alá az utca sarkán. Ezt láttam már mesziről. Mikor én is odaértem, hirtelen mellém lépett, és megszólított: — Uram, a legkisebb kö- nyöradományt is... Csodálkozva néztem rá, ámbár az az alapelvem, hogy aki kér. annak adni kell. ö megértette csodálkozásomat, és így folvtatta: — Háztulajdonos vagyok, pesti háztulajdonos ... A szívem összefacsarodott. megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van. Mind négyemeletes ... — Rémes! — mondtam én. — Tizenkét házban háromszázhatvan lakó! Csupa nagy lakás, csupa nagy lakás! — Iszonyú! És nem fizetnek, ugye. egy krajcárt se fizetnek? — Ügy van. Ketten egv krajcárt se fizetnek. De egy sárgaréz krajcárt se! * G£bor Andor sziiW'-sének az elbeszélést, amelyet Iül8- ban irt. — Ketten? — Igen. Ketten. Nagyon meg voltam törve. Megcsókoltam a háztulajdonos jobb arcát. — Köszönöm — mondta S —, köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll. — Üresen? Óriási! És megcsókoltam a háztulajdonos bal arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét balról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem ... — Sokkal ugyebár? — Nagyon sokkal. Havonként három forinttal. Mert azt mondja, hogy most az emberek otthon ülnek éjszaka, nincs kapupénz-jövedelem, '"ekem kellett pótolnom. — Havonként három forinttal? — Annyival — mondta ő. és belemeredt az éjszakába. — Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta. — És a családjával, nemde? — Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha családom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legszűkösebb megélhetésre sem futja. Hiába minden. Nem futja. Lesújtottan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis gyermek halálára című elégiáját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földretapo- sottat nem tudnám felemelni... — Jóember... — mondottam —, jóember... hát mégis mi a szándéka? — Nem tudom — válaszolta tompán. — Talán eladom a járadékaimat... — Ne! Azt ne! — kiáltottam ijedten. — Hiszen most aligha kanna értük valamit. — Aligha! — dadogta az árva. — Ha négymillió koroHOGY MIKOR is kezd ód jele? Már tudni illik, az általános iskolás gyerekek mozgalmi nevelése. Kissé ijesztő a kérdés is, a megfogalmazás is, de a lényeg, hogy mikortól kell a közös játékot, a csaik összetartozásra szoktató vidám programokat fokozatosan felváltania a tudatos mozgalmi nevelésnek? Nagyon érdekes statisztika készülhetne arról, hogy az úttörőszövefcség az elmúlt években milyen jelmondatokban jelölte meg egy- egy év munkamódszerét és céljait. És, hogy milyen eredményeket értek el. Ha nyomon lehetne követni a jelmondatok értelmezését, és az értük vállalt feladatokat később, amikor a hajdani úttörőből KISZ-tag, vagy éppen funkcionárius lesz — talán egycsapásra érthetőkké válnának a jelmon datok mögé „becsempészett” célok is. A KISZ-szel, mint ifjúsági mozgalommal, rengeteget foglalkozunk. Próbáljuk kideríteni a hibákat és elismerjük az eredményeket — amelyek valóban elismerésre méltóak. De az úttörők munkájáról, terveiről, a belső szervezettségről kevesebbet beszélünk. Ha meg mégis, akkor valamiféle ,,gyermeklapst.ilus- ban”, úgy valahogy: „A pajtások remekül szórakoztak, a túra végén paprifcáskru mnli t főztek maguknak.. ”, vagy: „A gyerekek a táborban majdnem felnőttek módjára viselkedtek, volt napiparancs, jelentés, és őrség...” Először is: nem felnőtteket kell majmolni, és nincs szükség arra, hogy 10—13 éves gyerekek magas szintű előadásokat hallgassanak a munkásmozgalom történetéről. Mindennek alapja a közös játék, az egymásrautaltság „gyerekes” megnyilvánulása, de mindez rendszerben, és ,egy távolabbi cél érdekében. Milyen KISZ-tag lesz abból — ha ugyan lesz valaha is —, aki soha nem érezte a kollektív munka, a közös siker örömét, aki nem tudott egyéni programjáról lemondani, ha a többiek hívták, akinek fogalma nincs arról, hogy egyáltalán mire való a szervezetibe tömörülés!? És a kollektív tevékenységre való nevelés: úttörőkorban kell elkezdeni. A KISZ Salgótarján városi bizottságának ülésén valakit azzal a kizárólagos feladatta bíztak meg, hogy tartsa a kapcsolatot az u: ■ törőcsapatokkal, ellenőrizze munkájukat, ls a nyolcadikosok között agitáljon a KISZ-b" való belépésre. Ha a bizottság így döntött, akkor bizonyára fontos az úttörők KISZ-tag - gá átképzése. A megyei úttörőelnökség ez évben is olyan feladatokat tűzött az úttörőcsapatok elé, melyek megoldása megköveteli elsősorban, a tájékozottságot, az érdeklődést, másrészt aktivitásra serkent. A megye: könyvtár ez évben is meghirdeti az Olvasónapló-pályázatot. Lesz expediciós útinaplo- pályázat is. A kulturális program, a vetélkedők, bemutatók a Nem térkép e táj jelmondathoz kapcsolódnak, s ebben annyi lehetőséi van, hogy ügyes ifjúsági vezetők, pedagógusok a hazafiságra nevelés ^Iső lépcsőfokaként is felfogadhatják. Egyébként is, mind a kulturális, mind a sportversenyek követelményei között szerepel, hogy: a tankönyvben nem szereplő verset, prózát, vagy a tananyagban nem lelhető előadói megoldást kell választani. Tehát már ebben megmutatkozik a plusz, az iskolán kívüli, az, hogy bár az úttörő még gyerek, érezze, hogy többet kell adnia, mint a hasonló kooniakniak. FELTETTÜK a kérdést, hogy mikor kezdődjék a nevelés? Talán így rossz a fogalmazás. Az időpont végül is adott, hiszen amint kisdobosból úttörő lesz valaki, „érett” az úttörői feladatokra. Inkább azt kéne százszor átgondolni, hogy miképp kezdődjék ez a nevelés? Ha az első lehetőséget elszalasztjuk. vagy rosszul kezdünk hozzá. 20—22 éves korban nehezebb már alap nélkül KISZ-taggá, leendő párttaggá nevelni valakit. O. J. ............ -.ÚT—» A kenyér Manapság az eldobott kenyérdarab elég gyakori látvány. Pedig népünk a kenyeret — de még a kenyér héját is mindig tisztelte, becsülte. A kenyér az élet, ha kenyér van. minden van — mondták régebben az öregek. A kenyér ősét — a Biblia tanúsága szerint — valószínűleg Egyiptomban, sütötték először. Innen terjedt el aztán a kenyérsütés mestersége észak felé. A lisztből dagasztott. búboskemencében és kenyérgyárban sült gömbölyű kenyérhez azonban hosszú volt az út. Sok idő eltel amíg mai formájában asztalunkra került. Jobban ízlik Pásztón, Nagy János, kisiparos pék sütödéjének elárusító . helyisége már korán reggel hangos, a vevőktől. A környező községekből: Hasznosról, Mátrakeresztesről is bejönnek kenyeret vásárolni. Aki hét óra körül érkezik, az legtöbbször üres kézzel távozik. Az óráimra pillantok. Alig múlt hat óra.-t- Van még kenyér? — kérdezem a pékségből kilépő, hátikosarat cipelő asszonyt — Van még. de siessen! — válaszolja, aztán megkér, hogy segítsem fél a hátára a kosarat. Négy darab három kilogrammos kenyér van benne. Csodálkozásomat látva magyarázza: — Tudja, a szomszédoknak is viszek. — Miért itt vásárol? — kérdezem. Auréltól kérdezem, mit Szól a „konkurrenciához”. — Tudunk róla. — mondja, — hogy vannak akik Nagy János sütödéjében vásárolnak. A magyarázat egyszerű. Ötvenötös finomliszttel dolgozik, olyannal, amiből mi a félkilós kiskenyeret és a süteményeket sütjük. Itt az üzemiben BL 80-as lisztet használunk nagyobb meny- nyiségben. — Minden tőlünk telhetőt nát adnak érte, akkor sok. De lehet, hogy még azt se kapom meg. Egyebe nincs? — Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében ... egy cukorgyáram Pozsonyban ... egy gőzfűrészem Szlavóniában ... egy gabonatáram Bánátban ... úgy állok, mint az ujjam, mint a meztelen ujjam! És mutatta az ujját. Csakugyan: a nagy gyémántgyűrűkön semmi ruha nem volt. Felvittem magamhoz az élet e kivert kutyáját. Leültettem az asztal mellé, kenyeret adtam neki, friss és jó ízű sárga kenyeret. Mohón evett, nagy falatokat nyelt. Szerettem volna a nyakába borulni tönkrement embertársamnak. — Istenem — sóhajtott ő evés közben. — Hat hónapja nem ettem kenyeret! A sírás most már az én torkomon szorongott: — Hát mit evett, szegény, szegény barátom? — Csak zsemlét! — mond— Jobban ízlik mint az üzleti. Meg aztán a szalonna is jobban csúszik ilyen kenyérrel — teszi hozzá mosolyogva. majd megköszöni a szívességemet. Bemegyek az üzlethelyiségbe. Érezni a frissen, sült. kenyér ínycsiklandozó illatát. Jó néhányan állnak a pult előtt, pedig ahogy elnézem, már nem soknak jut ebből a sütésből. Egy idős bácsi bizalmatlanul végigmér, de azért válaszol a kérdésemre. — Régebben. az asszony otthon mindig sütött. Ma már nincs kedve hozzá. A sütőteknő felkerült a padlás- , -a. Ezért pékkenyeret veszünk. Az íze majdnem olyan mint az otthonié, volt. — Ha van kedvem, kicsit korábban kelni, akkor eljövök ide, de legtöbbször az üzleti kenyeret veszem — mondja egy fiatalasszony. Aztán közelebb hajolva még megjegyzi: — Bár az utóbbi időben a kenyérgyári minőség is elérte az itteniét. Legalább is a családom nem panaszkodik rá. A beszélgetésre odafigyelnek néhányan. Egy fejkendős néni vitatkozólag közbe is szól. — Bizony az üzleti kenyér, gyakran gancás, nehéz. Ha megszárad egy kicsit. már nem szeretik a gyerekek. Érvelnek az asszonyok, ki így. ki úgy. Közben tolakodnak. S a polcokon már alig van kenyér. A minőség érdekében A Nógrád megyei Sütőipari Vállalat pásztói 15. számú üzemének vezetőjétől. Tatár NÓGRÁD - 1974. megteszünk a minőség javítására. Előfordul azonban, hogy a liszt nem egészen megfelelő, áramszünet van, sőt. szakemberhiány is közrejátszik az időnként jelentkező problémáknál. — Három kocsink von, s a környékre ezekkel szállítjuk a kenyeret. Tőlünk független tényezők — csúszós út, a kocsi „lerobbanása”, esetleg üzemanyag-fennakadás — miatt néhány helyre nem tudunk az adott időre szállítani. Ilyenkor besegít Salgótarján és Nagybátony is. Az egész heti rendelés 590 mázsa körül van. Ezt csak előtermeléssel tudjuk biztosítani. Emiatt előfordul, hogy nem jut egészen friss áru az üzletekbe. Üzemünk hatvan emberrel dolgozik. A három műszak nem nagyon vonzza a fiatalokat a szakmához. Pedig a kenyér „ legelső eledel a világon. Nagyon szép feladatának tartom ezt a munkát. Milyen a jó kenyér? Kiss Lajos néprajztudós szerint az a jó kenyér, amelyik „jól sült, szépen felhasadt, a bélé pöfetag. fes- lős, foszlós, olyan mint a spongya”. két hétig is jó puha, szívós . A pásztói kenyérgyár dolgozói is azon fáradoznak, hogy a korszerű gépek segítségével a lehető legjobb minőségű kenyeret készítsek. Sokak szerint törekvésük nem is sikertelen. Legjobb bizonyíték erre a kenyérüzletek vásárlóinak egvre növekvő száma, akik inkább választják a nyugodt légkörű vásárlást, mint a hajnali felkelést. a kényelmetlen tolakodást. Adorján László január 25., péntek 5
