Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

Ha hozzák a kóstolót az aztán a jó szokás...! >lil édiiü k csal ádiház-épíiési forma alatt? A halálraítélttel teljes élet­nagyságban már nem talál­koztunk. Még alig virradt, éppen csak liajnalodott, ami­kor utolérte a végzet. Pedig ez a napja is úgy kezdődött, mint bármely másik. Ked­venc ételét, a kukoricát kap­ta talán csak az volt gya­nús. hogy nem az ólban, ha­nem az udvaron rakták elé. Aztán meg aprócska szemei­vel azt is azonnal felfedezte, hogy a gazdán kívül idegen emberek is állnak körülötte. A kés, amellyel életét ki­oltották. most ott fekszik az sv-dalon, a böllér kezeügyé- b«n. Szalonnáját, amely tes­tét a hidegektől védte, felda­rabolva, besózvn teknőbe rak­ták. Halála miatt senki sem bánkódik. — A disznónak az a dol- ea. hogyha jó) meghízik le­éljük. Ez a mienk meg már jócskán, megérett a vágásra. Szép nagy állat volt: 250 ki­lós. De tápláltam is már ta­vasztól. Egy étkezésre két li­ter kukoricát és két liter da­rát adtam neki — mondja a háziasszony, Kiss Mihályné, aki nem szívesen veszi hogy zavarjuk, hiszen a szomszéd­asszonnyal. Zuzka nénivel éppen a hurkabelet rőfölik. Odabent a kis konyhában szorgoskodik a böllér. Bér­ezés Pál, meg a segítőtársa. A csikós sparhelton fortyog a víz. — Sok disznót levágott-e már a télen a faluban? — kérdezzük a mestertől. — Ez. a Mari néni éké volt a huszadik. Szép, kövér állat, lesz belőle vagy 25—30 szál kolbász, 20—30 darab hurka A háziak, a disznóölések el­maradhatatlan tartozékával, a borral kínálják a segédkező- ket. A böllér elutasítja az arany színű folyadékot:— Nem lehet előre belemenni a dol­gokba. Először legyen kész a töltelék hurkába, kolbászba Vigyázni kell az ízekre, hi­szen egy egész évre való készletet csinálunk. Majd es­te a disznótoron bepótolom. — Előfordult-e már. hogy a disznó bizonyult erősebbnek? — Egyszer volt olyan, hogy megugrott i disznaja, puská­val kellett lelőni. Rőfölik a hurkabelet — Mari néni, mesélje el, milyen falun egy disznótor? — Estére. ha már minden­nel elkészültünk, Ö6zehívjúk a rokonságot és megüljük a tort. Először levest eszünk, aztán következik a disznóhús jó erős tormával, utána töl­tött káposzta kerül a vendé­gek elé. a sort a sült kol­bász. meg a hurka zárja. S. hogy a sok fogásos vacsora meg ne feküdje a gyomrun­— kulcsár — felv. kát, borral, sörrel nyomatjuk le. — Visznek-e kóstolót az is merősöknek, szomszédoknak? — Viszünk hát. Bár ná­lunk, Szügy ben az a mondás járja; ha hozzák a kóstolót az aztán jó szokás, de hr vinni kell. az már rossz. No de ez csak amolyan tréfa. Senki nem veszi komolyan... —vkm— Eredményes évet sáriak A takarékszövetkezeteknél ezekben a hetekben készül­nek az 1973. évi zárszámadá­sok, amelyeket a februári küldöttgyűléseken vitatnak meg és hagynak jóvá. így a takarékszövetkezetek gazdál­kodását részleteiben is jellem­ző számadatok még nem áll­nak rendelkezésre, de az ope­ratív nyilvántartásokból, sta­tisztikai adatokból már most is megállapítható, hogy mű­ködésük az elmúlt évben ered­ményes volt. Bővült a takarékszövetke­zetek hálózata, tevékenysé­gük ma már 97 községre ter­jed ki, ahol 118 300 lakos él. A tagok száma 2490 fővel nőtt és elérte a 22 715-öt. Az álta­luk befizetett részjegyalap 3.7 mPlió forint. A takarékszövetkezetek egyik alapvető feladata a ta­karékosságra való nevelés, a lakosság pénzbeli megtakarí­tásainak összegyűjtése. A ke­zelt betétállomány 1973. de­cember 31-én 151 millió fo­rint volt, ami 30 millióval több az előző évinél. A betétek 13 ezer betétkönyvben vannak, amelyekből 850 gépkocsinye- remény-betétkönyv. A beté­tek után jóváírt kamatösszeg 6 millió forint. A betétállomány növekedé­se az alaoia annak, hogv a tagság részéről jelentkező köl­csönigényeket a takarékszö­vetkezetek ki tudlak elégíte­ni. A takarékszövetkezetek azonban betétgrűitő munká­jukkal társadalmi és népgaz­dasági érd°’reket is szolgál­nak o)v mórion. tin«v az álta­luk gyűjtött betétek számot­tevő részét nem használ'ák fel helyi célokra, hanem az álla­mi pénzügyi szervek rendel­kezésére bocsátják hasznosí­tásra. Ez az állam és a ta­karékszövetkezetek kapcsola­tainak legjelentősebb gyakor­lati megnyilvánulása, ami je­lenleg mintegy 100 millió fo­rintot tesz. A betétállomány-növelés arányában, valamint a hitel- politikai irányelvekben meg­határozott mértékben növe­kedett a folyósított kölcsönök száma és összege. Az év fo­lyamán a takarékszövetkeze­tek 8 ezer 316 esetben folyó­sítottak kölcsönt 67 millió 198 ezer forint összegben tagjai­nak; nagyrészt építkezésre és személyi kölcsönként. Az év végi kölcsönállomány 53 mii lió forint volt. A két fő tevékenység — : betétgyűjtés és kölcsönfolyó­sítás — mellett kedvezően alakult az egyéb pénzügyi te­vékenység: a biztosítás, a totó-lottó árusítás és a béke­kölcsönkötvény beváltása is. Az 1973. év tapasztalatai ismét igazolták, hogy a taka­rékszövetkezetek vezetői, dol­gozói eleget tudnak tenni a megnövekedett követelmények­nek. Fejlődött kezdeménye­ző készségük, munkájuk ha­tékonysága. A szövetkezetpo­litikai elveket masukévá té­ve a tagoknak, mint tulaldo- nosoknak érdekeit szem előtt tartva tevékenykedtek. Fele­lősségteljes munkájukkal óv­ták és gyarapították a szövet­kezeti vagyont, emelték szak­mai felkészültségük színvona­lát. Mindez reménvt ad arra, hősi'’ a takarékszövetkezetek az 1974. évben is eredménye­sen látják el főt adataikat. Varga Lajos NÓGRÁD - 1974. formát 24., csütörtök Játékmúzeum Jubilál; fennállásának 20. évfordulóját ünnepli az idén az NDK-ban az Érchegység egyik nevezetessége — a seif - feni játékmúzeum. A maga nemében szinte egyedülálló intézménynek az elmúlt két évtizedben több mint 2.8 mil­lió látogatója volt a világ 90 államából. Az érdeklődők há­rom évszázad 10 000 játékfaj­tájában gyönyörködhetnek a sei ffeni múzeumban — a töb­bi között például egy 6 méter magas játekpiratnisban is. Ennek a kérdésnek ismer­tetésére azért gondoltunk, mert többször elhangzott olyan panasz hogy a családi- ház-építkezök miért nem kap­hatnak szociálpolitikai ked­vezményt. Erre » kérdésre a korábbiakban már válaszol­tunk és csak röviden utalunk arra, hogy a több szintes több lakásos épületek építésé­nek szélesebb körű elterjesz­téséhez jelentős gazdasági cé­lok is fűződnek. Ilyenek példá­ul az építési területek, telkek jobb kihasználása, a közmű­vesítés gazdaságossága stb.. mint amire korábbi anya­gunkban már kitértünk. Most az ÉVM és a Pénzügyminisz­térium állásfoglalásának meg­felelően közöljük, mit kell ér­teni a családiház-építés jogi fogalma alatt. A családiház-építés az olyan lakóházépítés, amely­nek során földszintes, vagy legfeljebb háromlakásos több szintes lakóépület épül. A pénzügyi feltételeik; megálla- pításfl szempontjából családi háznak kell minősíteni így például a csupán egyszintes épületrésszel (fedett kapube­járóval. garázzsal stb.) egy­beépített kétszintes lakásokat tartalmazó láncházat is. A hagyományos szabadon álló családiház-építésnél kor­szerűbb beépítést és gazdasá­gosabb területkihasználást biztosító csooortos lakóház­építéseket (földszines sor- és átviumházat, kétszintes laká­sokkal épülő láncházal) — ha egy tömbben egyidejűiig leg­alább négy lakás épül — az építési kölcsön nyújtásánál — a családi házakra vonatkozó kölcsönfeltéteieken belül — előnyben kell részesíteni. A kölcsönösszeg megállapí­tásánál hasonlóan kell elbírál­ni az olyan lakóházépítést is. amelynek során a rendelet szerint, földszintes vagy leg­feljebb há romiak ásos több szintes lakóház épül. Ilyen esetben a bérből és fizetés­ből élőknél a kölcsön a csa­ládi házakra megállapított összeg felső határáig nyújtha­tó. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium által vagy megbízásából kiadott* illetőleg a jövőben kiadásra kerülő tervgvűjteményben, katalógusban, szereplő lakóé­pületfajták közül a pénzüv. vi feltételek megállapítása szem­pontjából. azokat kell több szintes lakóépületnek, illető­leg csoportháznak teltinteni, amelyek a korábban említett követelményeket kielégítik. (ÉVM.—PM.-közlemény már ismertetett esetei.) (>r. M. J. Korunk h&t a neurózis Világszerte észtéit jelenség az emberek fokozott ingerlé­kenysége, idegessége. Ma min­denki, mindig, mindenhol ideges. Tudjuk, hogy a mai kor a rohanás, a sebesség, a vágtatás kora. Mindenki ro­han, siet valahová, és a nagy hajszában a legkevesebbet sem törődik idegrendszere igénybevételével. Az idegfeszültség alapja a félelem a szorongás. Főleg, ha indokolatlan. A helyénvaló félelem természetes, ésszel mérhető, kézzel fogható. Ki nem fél a villámlástól, a meg­vadult bikától, a hamis ku­tyától, az aljas embertől, a részeg gépkocsivezetőtől, vaigy a repülőgép eltérítésétől?! Bi­zánc, fél mindenki, de csak Átmenetileg. Ha a veszedelem megszűnik, enyhül a nyomás, feUélegzik, felszabadul. Nem ez a veszedelmes, hanem az, ami elhúzódó, ami tartós, ami hónapokig, esetleg évekig gyötri az embert. És az, amit már nem is félelemnek, ha­nem szorongásnak nevezünk. Ez az időtartambeli különb­ség húz határvonalat az egy­szerű idegesség és a bonyolul­tabb neurózis közé. A hétköznapi élet útón- útfélen. olyan változatos inge­rekkel, olyan sokrétű behatá­sokkal „kedveskedik” az em­bernek, hogy nem egy akad közöttük, ami kellemetlen, riasztó, félelmetes lehet és — indokoltan — feszültté tehet valakit. Ám ez átmenetű A neurózis feszültsége, félelme tartós. A kőrös idegfeszültség alap­ját képező félelemnek számta­lan oka lehet. Például valami­lyen testi vagy szellemi meg­terhelés, kifáradás, elCsigá- zottság. az alvás hiánya, sú­lyos grmdok, betegségtudat vagy egyéb ártalom. Az egy­szerű idegesség is ilyesféle. Ott is az idegegyensúly zava­rával találkozunk, de ez, az ártalom elmúltával önmagától </» helyreáll. Az egyszerű ideges­ség elmúltával az izgalmak és gátlások túlfeszátettséige meg­szűnik, de a kórosé nem. Ez a komoly hasonlatosság teszi nehézzé a kétféle feszültség szétválasztását, annál inkább, mert jellemző tünetei is egy­formák: túlzott ingerlékeny­ség, fáradékonyság, türelmet­lenség, indokolatlan dühkitö­rések és kedélytelenség, a fi- g)"elemösszponit06Í tás csökke­nése és — kóros idegfeszült­ségnél, neurózisnál — a vege­tatív idegrendszeren át kiala­kult testi panaszok. Ez az, amit úgy határozhatunk meg, hogy a neurotikus beteg fé­lelmében képzelt betegségbe menekül. A neurózis kezdete a leg­többször a gyermekkori neu­rózis. A félelem oka a neuroti­kus szülő, a feszült környezet, a fejetetején álló otthon. Okozhatja az iskola, a tante­rem hangulata is. Persze en­nek a tantermi neurózis ki­alakulásának rendszerint ve­leszületett hajlam az oka. A kórkép alakulása később a felnőtték neurotikus szoron­gásának megfelelően idomul. A vegetatív neurózis az idegfeszültségnek az a kóros állapota, amikor a beteg a környezetből érkező és a sa­ját szervezetében, keletkezett olyan ingereket is tudomásul vesz, amelyeket az egészséges meg sem érez. A neurotikus, sajnos* túlértékeli ezeket a meglevő, de igen gyenge in­gereket, és szenved is miattuk. Ezért válik képzelt beteggé* hipochoderré. Ilyenkor szív- zavarokról, szívtáji fájdal­makról, szívdobogásról* emésztési rendellenességekről* pwffadásérzésiről, fény- és hangérzékenységről, álmatlan­ságról, arcrángatózásról, vég­tagremegésről panaszkodik. Ezek azok a tüneteik, amelye­ket a köznyelv „szíviidegesség”, „gyomaridegesség”, „ideges­ség”, fejfájás néven, emleget Megelőzhető a neurózis? Próbáljuk ezt a hétköznapok nyelvén a mindennapi életre vetítem. A családban, a kör­nyezetben, a munkatársak, a barátok között teremtsük meg — persze a lehetőségeknek megfelelően — a nyugalma^ a békét, a derűt, a káros iz­galmaktól, a feszültségtől, a félelemtől való tökéletes men­tességet. Szokják meg a fia­talok — a felgyorsult élet­tempóhoz alkalmazkodva —, hogy nyugodtan szem,benézze­nek a feladatokkal, és ne fél­jenek soha semmitől, senki­től, még a legveszedelmesebb valakitől: önmaguktól sem! Reméljük, a fenti sorok el­olvasása után kicsit elgondol­kozunk: a mindennapi életen hogyan j.avíthatuk, hogy ke­vesebb idegfeszültség, feszült­ség érjen bennünket. Termé­szetes, hogy ez nemcsak raj­tunk múlik. El kell érnünk, hogy kevesebb legyen a neu­rózis a tanteremben, az utcán, a munkaoadok között, a hiva­tali szobában, a lakásban. Egészségünk kívánja így. Dr. Tóth Piroska Éltes, színes népviseletüket mind gyakrabban öltik magukra a legéndiek is. A Röpülj páva kör tagjaira méginkább vo­natkozik ez, hisz’ szép népdalaik éneklése közben feltétlenül elvárja közönségük, hogy a környék jellegzetes viseletéi hordják. A legéndiek sok-sok helyen bemutatkoznak. Hívják őket a szomszédos községekbe, nagy művészeti seregszem­léken szerepelnek, gyakran kell hát belebújni a tengernyi olsószoknyába. Rácz József né, Hugyecz Istvánná és Králik Istvánná — képünkön — szép legéndi népviseletükben. — kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents