Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
MÁTYÁS FERENC: Anyám Almokat hajszolón, őzek nyomában járt, mindig úton, — haza sose talált — anyám. Villámló időben elföldelt naparcod, harminckét éveddel csókra kinek tartod anyám? — szőke kontyod hol leng a mezőkön? Búzavirág szemed örökre megőrzőm. Beszakadt koponyák üregén a tegnap néz vissza rám, apám velük, — a sereg nagy. Alattam húsukból vezet út idáig, kóró a koszorú, a sírjuk beázik Kloroform-illat ül rajtuk, a táj reszket, — állok, mint a sárga márványkő keresztek. Megint a gesztenvefáktól indult el Két perc negyvenhét másodperc Minden erejét beleadta. Figyelte az * órát. Két perc negyvenhét másodperc. Ott állt az emel- kefcő tetején. A bringát otthagyta eldőlve az árokszélen kicsit előrehajolt, lihegett. ahogy a magasból visz- szatekintett.' Szétvetett lábbal állt az út közepén, végigmérte az lejtőt, nem bízott a legyőzött ellenfélben, kutatta sebezhető pontjait. Bal csuklóját a jobb kezében tartotta, mintha a pulzusát számolná. Még egyszer rápillantott az órára. Nyelvének hegye a szájpadlását tapogatta. — Már megint azzal a biholnapután meglesz a szövet* tani vizsgálat eredménye. — Mama. mikor eszünk? — Megvárjuk apádat. Az iskolában sose kellett rászólni, ült a padban, jobb kezével átfogta bal csuklóját. úgy nézte az órát Le kéne szorítani két perc negyvenöt másodpercre. Délután megpróbálta. Újra a gesztenyefától. Teljes erővei nyomta a pedált. Nem sikerült. Nem baj majd holnap. A kerékpár ragyogott az előszobában. Vacsorára palacsinta volt. Túrós és lekváros palacsinta. A lekvárban itt-ott még a barack fehér magja is benNem válaszolt Sanyinak, hadd suttogjon. Legszívesebben mosolygott volna, de nem is mosolygott. Furcsán érezte magát. — Tudod, a faterom... — Elmesélte az iskolábari a légót, a váratlansági tényezőt. Szomszédja ráhasalt a padra, úgy hahotázott. Aztán elkomolyodott, oldalt tarott fejjel. mint egy vizsgálódó tyúk méregette, és ő megint kényelmetlenül, furcsán érezte magát. — Milyen érdekesen beszélsz — kezdte a szomszéd, aki különben kedves. barna fiú volt. és már újra nevetett — mint egy születet angol. Uhateom — így. mond szegénykém, és ügy eszik... ki gondolta volna, ilyen váratlanul... — Igen erős szervezet és még minden lehetséges asz- szonyom... A mama kilépett az ajtón! Nem rejtegette, hogy sírt. Ráemelte könnyes szemét, és azt mondta szigorúan: — Na, menjünk. A hetedik operáció után már nem hagyta el a kórházat. Feküdt a feltomyozott párnának dőlve, olvasott. A mama palacsintáját hátrafeszített fejjel eresztette le a nyelőcsövén. Már nem volt szájpadlása. Elégedetten adta vissza az üres tányért, néJávor Ottó: Váratlansági tényező Tudod-e, hogy kik ők a pares dombokon? — éhség, ragály szárnyán szállt le a sok rokon a rögök szintjeire, hány kisangyal paraszt, s húgaim, kiket a bába meg a panasz lökött nyugalomba hallgatást tanulni, hol sötét van s nincs mód fölvilágosulni. A két kéz, szülénké, s örökölt erőnk tán nem kopott, dicső még a tömérdek munkán. Szavunk, ha sirató, ugye, te megérted? — sorsunk ne vak hittel; tudásoddal mérjed. TOLDALAGJPÁL: Táblakép A lantosok, az igricek s azok az ifjak, akiket tüzes szemük tett alkalmassá erre, lantot pengetve, szépen énekelve mind felvonultak, ök voltak az ünnep tündéralakjai, kik tovatűntek nyom nélkül, ahogy véget ért az éjjel egy sóhajtással, részeg nevetéssel. Akik asztalnál ültek: ettek, ittak. A tálakon a sok felhalmozott vad hevert, vakon, dermedten nézve őket, akik délelőtt a szívükbe lőttek, s mert kellett a vadászat, a mulatság, a fékeveszett indulat, a vadság, erőszak, szépség, mámor; kellett egyre az egész élet, nem csupán a terhe. ciklivel. Zoli! Hát hiába beszélek neked, én nem értem, ilyen nagy fiú. és mégis... Az öccse meg el akarta kunyerálni a kerékpárt, de 6 azt mondta: hogyisne. — .. .én, nem értem, ekkora nagy fiú és hiába beszél neki... — A mama csak nyomta a szöveget a konyhában. — Két perc negyvenhét másodperc. — Az is valami! Ha Ideadnád a bringát, én is megtennem! — morogta Sanyi. — Add ide! — Hogyisne. Letörölte a kerékpárt, még a küllőket is. Az előszobából belátott a konyhába. A mama vacsorát főzött. Minden este • vacsorát főz. délelőtt meg ebédet a gyermekélelmezési vállalatnál, mert szakácsnő, bár nem kövér, inkább sovány, pedig szeret főzni, és Zoli az iskola menzáján, ha palacsinta van. arra gondol: ezt a mama csinálta. — Apa? * — Légón van. De ha még egyszer azzal a biciklivel... Hátát nekivetette a falnak hallgatott. Egv hónapja elesett a biciklivel az emelkedőn. Egy fehér Opel kanyarodott be élesen a Rigó utcából, ő félrevágta a kormányt, rázuhant a járdára. A mama szentül hiszi, hogy a szájában az az izé, az a táivog az ütődéstői keletkezett. Egyébként holnap, vagy Jánossy Ferenc: ne úszott. — Mindig palacsinta, mert az a Zoli kedvence — nyafogott Sanyi, az öccse. — Mákosgubát sose csinál a mama. — Hallgass! Még sose hallotta ilyen élesnek a mama hangját. Sanyi sértődött pofával kussolt. Rávigyorgott öccsére. és kezdte nyelni a palacsintát. Tizenkettőt vágott be. Utána beültek tévét nézni. Ott ült a sötét szobában az egész család. Égett a szájpadlása. Most jutott eszébe. — Igaz is mama, megvan a lelet? — Majd még be kell menned az orvoshoz — mondta a mama, fölkelt, és kiment Apja nem szólt nézte a tévét. Lila volt az arca a visszaverődő fénytől. Mintha nem is itt ülne, hanem a légón ahogy a múltkor mesélt, nevetve utánozva az előadót, akit hat estéin át hallgatnak az üzem kisebbik ebédlőjében a fehér műanyaggal borított asztalok mellett, és ő egy apró kis embert képzelt el, aki nagy mellénnyel, mint ez a színész a tévében rácsap az asztal műanyag tetejére, ahová karikát nyomott a vizeskancsók alja: — Nem ér váratlanul az a váratlanság! tényező, hogy az úgynevezett pokol elszabadulásának a gombját megnyomják... — Állati röhejes. Ilyen mondatokat. De apa most nem mesél. Nézi a tévét lila arccal, A mama meg kiment — Úgyis, veszek egy autót, egy kis Fiatot. aztán leesik az állad. ü D ¥ A Ijedten körözött nyelvének hegye a szájpadláson. Nem, a nyelve hegye nem csal; egyre szélesedik. Az orvos megint kedves volt. — Csak föl a fejjel, fiatalember semmi baj, csak föl a fejjel, nem elhagyni magunkat! — Természetesen hátba is bokszolta, ahogy a haverokat szokás, de ő meglátta szeme mögött a rémületet Meghökkent. Csak égy pillanatig. — Igenis doktor úr! — vállalat von. Mit rémüldöznek. Hiszen két perc negyvenhét másodperc alatt... és le fogja szorítani két perc negyvenötre. Az operáció után indián- üvöltéssel fogadták a srácok. Ez jólesett. Az osztály- főnöke azt mondta: — Zoli, ne erőltesd a beszédet, ezután írásban felelsz. — Otthon azonban a könyvet a mama kezébe nyomta, hogy kérdezze ki. — „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog..." — Ott ültek az ablaknál, a mama az új karosszékben, ő vele szemben egy sámlin, közel a mamához majdnem a lábánál, a tampon ízét érezte szájában ég mondta a versét: —”... Mező jó illatot, az ég pedig szép..Miért nem javítasz ki! Készakarva rosszul mondta helyenként, maga se tudta pontosan, miért, talán hogy utána lecsaphasson: miért nem javítasz ki! Magában pedig: lám. én javí- lak ki, pedig a te kezedben a könyv, mégis. Azután kiszaladt futballozott, három védőt cselezett ki, úgy gurította be a labdát a kapuba. Máris rohant vissza, haja a homlokában, . kiáltott, kérte a labdát: — I. e. a.! I. e! — Valahogy így. De a kerékpárjához nem nyúlt. Este ültek a tévé előtt. Néha még megkérdezte, apa hol van. — Tudod, hogy a légóm. — Anyja hangja nem volt sem ideges, sem szomorú, olyan orvosi hang volt: csak föl a fejjel, fiatalember, és ő szeretett volna kiszaladni a focizok közé. de már este volt. és a tévé előtt ültek lila fényijén. Akkor legalább a váratlansági tényezőt mondaná el, amikor is az úgynevezett pokol elszabadulásának a gombját. .. De apa nincs itt, már alig van itt, úgy látszik, örökös előadássorozaton ül Illa fényben, figyeli az előadót, mikor nyomja le azt a gombot. Verseket mondott magában. -r- ..Az jó hírért névért...” Á képernyőn egy kenguru ugrált. Ismerkedjünk Ausztráliával! — Csak föl a fejjel! — mondta az orvos. Csontos volt az ökle és igen óvatosan bokszolta hátba. s-íntp simogatta. Már nem törődött vele. Kiküldték a rendelőből. A fehér aitó mögött meghallotta a mama hangját. — Csak én értem meg, mit hány percig mozdulatlanul nézte a tejszínű ablaküveget. Mintha kint fociznánaik, Álláig húzta a takarót, újra szétnyitotta a könyvet. Később fájni kezdett a bal szeme. Mintha nyomná valami. — Megerőltetés — mondta az orvos. — Sokat olvasol. Majd írunk szemüveget. — Megerőltetés — mondta a mamának — majd kapok szemüveget. , Amikor már egyik szemén se látott. történeteket gondolt ki. Lejátszotta magában Eger ostromát meg Esztergomét. nagy futballcsatákat vívott, és verseket szavalt: — „... az szép tisztességért ők...” — Balassira gondolt, aki mikor a lábát fűrészelték. .. Amikor a mama kezét érezte homlokán, egyszerre félbeszakadt minden várostrom, minden Izgalmas mérkőzés, a versek is elnémultak benne, elengedte magát. mint a kisgyermek a meleg vízben, s csak arra vigyázott sírva ne fakadjon. A foga osikorgott az erőlködéstől, és a mama iledten kérdezte: fáj valamid, fiam — ő meg a fejét ingatta: nem fáj semmi. Mielőtt végleg, elvesztette volna az eszméletét, még elbúcsúzott. Mert az m,ár búcsú volt. ahogy megszorította aoia tenyerét, a mama ujjait. Majd két kört rajzolt a levegőbe, a középső meg a mutatóujját egyenletesen mozgatta, biciklizett velük. Sanyi megértette azt súgta; köszönöm. Az ujjak azonban még tovább mozogtak a levegőben, számokat írtak: egy kettest, utána pedig azt. hogy negyvenöt, és Sanyi ezt is megértette, ö pedig tudta, mindent megtett, amit tehetett, és ez olyan volt. mint a mama keze a homlokán. A helyére új fiút ültettek! Padszomszédja rögtön plmesélte neki a váratlansági tényezőt. — Irtó klassz srác volt és képzeld, ilyen sztorikat hozott! — Haláli! — mondta a kő* vér, szőke fiú, ráhasalt a padra, úgy nevetett. Két hét múlva Sanvi kivezette az előszobából a kerékpárt. — Te Sanyi, hát csak nem engedem, meg, hogy te is! En jó... Hagyd csak — mondta a férle. és a mama elhallgatott. Sanyi a gesztenvefától indult. Ránézett az órára Két perc negyvenöt másodperc. Legalább. Aztán egyszer csak az iskola menzáját megtöltötte a tejnek és a tésztának a meghitt szaga. A diákok jókedvűen zörgették a tányérokat. Hosszú idő után újra palacsinta volt. Túrós és lekváros palacsinta.
