Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)

1974-01-18 / 14. szám

riégedett tnr&hüxfiegek Meat er aégek dics eret* Nőtincsen nemcsak a kör­nyező dombokat, hanem az utcákat is sűrűn ellepte a hó. A tanácsházán barátságos meleg fogad. Vidovszky András titkár és Kiss László tanácselnök, ter­vek fölé hajol. Most, év ele­jén bőven esik szó az elkép­zelésekről, fejlesztésről és fenntartásról; mindarról, ami a négy községet érinti. A nó- tincsi tanácshoz tartozik Szen­dehely, Felsőpetény és Ös- agárd. Három társközség, ahol az emberek ugyanúgy elvárják a tanács gondoskodását és tö­rődését, mint a székhelyköz­ségben. Kiss László, az elnök; — Célunk, hogy a szék­helyközség központi jellege kiemelkedjék. Ez természetes, hisz’ azért történtek a tanács­összevonások. Közös pénzzel, , , , ... . . _ közös erővel gyorsabban ha- felvetődött kerdesekkel, és el várjak a buszt. Együtt utaz­is mondják véleményüket. — Fejlődnek a társközségek a férfi­fodrász Kiss László tanácselnök: „Egyformán községünk.. II fontos valamennyi ladunk, nagyobbak a lehető­ségeink. De bizonyos alapve­tő ellátásnak minden község- Szendehelyen a régi, elavult, ben lennie kell. Ezt elvárják kis posta helyett az idén épí­tőiünk, még hozzá joggal. tenek modern, kényelmes oos- A tanácstitkár szól közbe: tahivatalt. A kezdeményezés — Szendehelyen régóta kér- a tanácstól eredt, tárgyalá- nek orvosi rendelőt. Tudjuk, sokat folytattak a postával, hogy szükséges, de ebben az amely anyagilag támogatta az évijen sajnos, még nem kerül- építkezést. A tanács kijelölte hét rá sor. Majd talán jövő- a területet, építőket keresett. Vidovszky András, titkár: .A íelsópetényieknak igazuk van” re. Nem megoldás, hogy az Az érsekvadkerti ktsz szak­óvoda épületében van a váró- emberei még most, a tavasz­szal meg is kezdik a munkát Ha minden iól nak az óvodásokkal. — Mi történik a régi épü­lettel? — A két régi tanterem kö­zül az egyiket könyvtár fog­lalja el, a másik KISZ-klub, De az ősagárdiak annak is nagyon örülnek, hogy két­százezer forintért utat épí­tünk. Ami Felsőpetényt illeti, itt most a körzeti orvos a leg­főbb téma. A négy községet pillanatnyilag egy orvosházas­pár látja el. Egyedül Felső­petény lóg ki a sorból, amely az orvosi ellátást illetően Al- sópetényhez tartozik. Csak­hogy a két Petény között any- nyira rossz a közlekedés, hogy a falugyűlésen tizenhárom közérdekű bejelentés közül hétben azt kérték az itt la­kók, hogy helyezzék át az or­vosi körzetet Nőtincshez. A tanács vezetői támogatják ezt az elképzelést, amely nem most merül fel először. Az orvosházaspár vállalná mind a négy községet véglegesen, és akkor megnyugodnának a felsőpetényiek is. A tanácstitkár helyesel: — Felsőpetényből Alsópe- ténybe a legelső busz hajna­li fél ötkor megy. A követ­kező már csak délben ... Nő­tincsen van az iskola, a kö­zös tanács, a tsz-iroda, ísv érthető, ha orvosilag is ide megy, szeretnének tartozni. Keres helyiség, de hát, sajnos, a pénzünk nem futja. Felsőpe- tényben még rosszabb a ren- augusztus 20-án avatjuk - gük"'T'rae"goldásT'remélhető- " ”” mondja a tanácselnök. Ar- jeg vajamj egyezségre jutunk. ra vigyázunk, hogy olyan Ennyit a társközségekről, epitkezeseket kezdjünk, ame- amejyejj ugyanolyan módon delő állapota, amely egy kis magánházban van. — Tehát? A tervek már készülnek, lyeket be is tudunk fejezni. mindkét helyen — Szendehe­lyen és Felsőpetényben — egyidőben építünk rendelőt, amelyben gyermekrendelő nácsadó is lesz, Szendehelyen felújították nemrégiben az óvodát, amíg orvosi újat nem építenek, az megfe- külön lel, Igaz, hogy kellene egy és terhesta- modem üzlet, presszót is ré- Félmillió fo- gén kérnek, de ezek még csak haladnak előre és boldogul­nak, mint a széküelvközség... Csatai Erzsébet Megérkezik a lány 19 éve­sen, üdén. vibrál körülötte a •levegő. Árad belőle a nyugta­lanság, a fiatalos tempera­mentum. Tele szájjal nevet: — Szépítés nélkül beszél­jek a szakmámról? Ügy mondjam el, ahogy érzem, a lelkem mélyén? Biztatom: — csakis úgy. Eikerekíti a szemét. — Kezd­hetjük! — Vágjunk a közepébe. Képzelje csak el! Bejön az Üzletbe a kedves vendég. Be­ül a székbe újsággal a kezé­ben. félteszi a lábát és olvas. Csinálhatom, uraim? — kérde­zem bátortalanul, nehogy megzavarjam az elmélyült ol­vasásban. Rajta — int a sze­mével és... és olvas tovább. Dolgozom; csattog az olló, zúg a gép, a vendég pedig csak olvas, olvas... Kész. A férfiember végre összehajto­gatja az újságot és kezdi ma­gát nézegetni a tükörben, napok, a hónapok, gyűltek az Ilyenkor már érdekli, hogy élmények, úgy szerettem meg mit csináltak a fejével. Bírál, egyre jobban ezt a szakmát, kritizál; hogy ő nem így kép- Igen, nem megszoktam, ha- zelte, nem ezt akarta. Én meg nem megszerettem. Soha nem nagyokat nyelek. felejtem el az első kedves Na, igen, a férfiúi hiúság, sztorit, az első borravaló tör- Ilyen is van. ténetét. Szappanoztam a ven­— Mondok mást. Jó? Elő- déget. de nagyon sután, szo- fordul, hogy a kedves ven- rongva. Azt hiszem, mindket- dég, enyhén szólva. Ittas álla- ten kínlódtunk. A művelet pótban tér be az üzletbe. Csu- befejeztével a vendég megju- pán egy arcborotválás erejéig, talmazott ötven fillérrel. Az Szappanozom az arcát, s ami kor véletlenül belepillant a az ötven fillér , akkor többet ért nekem, mint ma öt fo­ükörbe, hát, megháborodik a fint Az emberek nagyon ked- gyomra (ez rá a finom kife- vesek. Év végén néhány ven- jezés). Tanács: ittas ember dég bonbonnal ajándékozott ne nézzen a tükörbe! meg, de olyan is volt, akivel Vagy; az se rossz, ha a fér- együtt koccintottunk az új év- fi jözari állapotban érkezik a re­szépítőhelyekre. — Kikből tevődik össze egy — Ennyit a szakma árnyé- fiatal fodrász vendégköre? kos oldaláról. Nem is tudom — A törzsvendégeim a fia­miért ezzel kezdtem, amikor tál srácok — azt hiszem ez a napfényes oldal nagyobb te- érthető. Velük nagyon szere­ret tölt be a munkámban, tek foglalkozni. Jönnek és Nem mondom, hogy férfifod- kérik; — Te, Jutka, csak any- rász akartam lenni már kora nylra dolgozz a hajamon, gyermekkorom óta. Nem irton- hogy észrevegyék, fodrászmái dóm, mert nem így van. A voltam. Hiába, manapság a családom tagjai döntöttek; — hosszú haj dívik. S nekem Jutka, te fodrász leszel. Ti- legalább olyan fájdalom le­zennégy évesen örömmel nyesni a hosszú hajfürtöket, egyeztem bele. Magam elé mint a gazdájának.. Sokáig képzeltem a női fodrászüzle- fogok emlékezni arra a két tek hangulatát, csillogását és srácra, akik a katonaság mi­boldog voltam. De csak addig, att jöttek hajat vágatni. El- amíg ki nem derült, hogy készült a bakafrizura, s aztán számomra csak a férfifodrá- együtt szedegettük fel a föld- szök között van hely. Nem ről a haj tincseket. Papírba éppen túláradó örömmel csomagoltam nekik —elvitték, kezdtem a tanulást a Pécsíkő — És az idősebbek? Üzletházban. Ahogy teltek a — Azok is gyakran ülnek a székembe. Ügy vagyok én ezzel, hogy a kopaszodó idő­sebb emberekkel is legalább annyit foglakozom, mint a fiatalokkal. És tudja milyen hálásak érte? örülnek, hogy az ő kevéske hajukkal is van azért baj elegendő. — Munka közben miről fo­lyik a társalgás? — A fodrásznak diszting- válni kell. Hq a vendég nem kezdeményezi a beszélgetést, a fodrász is hallgasson. Az­ért a legtöbb férfi társalgó típus. Elmondják, hogy mit főzött a feleség, mi a problé­ma otthon, hogyan tanul a gyerek... Fociról én nem beszélek — nem értek a lab­darúgáshoz. Pedig a Pécskő- ben hétszámra ez a téma. Van olyan vendég, aki azt mondja, azért szeret nőkkel társalogni, mert azok legalább nem szövegelnek a fociról. — További tervek? — Minden fodrászvensenyen szeretnék részt venni. Egyszer megfigyelőként már ott ül­tem egy országos versenyen. Izealmas, érdekes, csodálatos volt. Legalább olyan, mint egv női fodrászverseny. Kiss Judit 19 éves férfi- fodrász szerint milyen az ide­ális modell? — Először is legyen az ar­cának karaktere, legyen dús, formálható haja, lehetőleg fekete színű. Persze, csak a fodrász. és nem a magánember számára... —vkm— rintba kerül egy-egy épület, elképzelések, de úgy érezzük, megéri, mert — Szendehely a legmozgal- a tervezők nagyon okos és masabb községünk, sok az át- szép megoldást találtak. A ta- utazó, építkeznek is a csalá- nácsülésen elmondottuk, hogy dók, egymás után emelked- még egy kis türelmet kérünk, nek a házak. Amire viszont A társközségek fejlődése nem tudunk megoldást, az a megfelelő a Nőtincsi közös Ta- víz. A kutakban évről évre nácsnál, az emberek elégedet- kesevebb az ivóvíz, itt már tek. — Valamennyi igényt nem tudjuk kielégíteni, az nyilván­osak a vízmű segítene. — ösagárdon mi újság? — Megszűnt az iskola, való De a társközségekből felsősök Keszegre, az alsósok küldött tanácstagok jól élnek pedig Nőtincsre járnak. A jogaikkal és megfelelően kép- szülők kérték ezt. Mindössze viselik falujukat. Itt külön tizennyolc alsó tagozatos gye- megemlíteném az ősagárdia- rek volt ösagárdon. Itt, a nő- kat akik olyannyira fölkészül- tincsi iskolában magasabb- ten' jönnek, hogy előtte kis szintű oktatásban részesülnek. ........... 1—i- Arról Is gondoskodunk, hogv re ggelente fűtött helyiségben maszek „tanácsülést” tarta­nak otthon. Foglalkoznak a Téiiifo rony mikroszkóp alatt Egy nézetmillimétemél ki­sebb területen több mint hat­van tárgyat tud elhelyezni Mihail Maszljuk, ukrajnai ezermester. Közöttük a világ asztali készleteket, sakkfigu rákat, esztergagépeket készít amelyeket csak mikroszkón­pal lehet látni. Gégespecia­listák kérésére több mint har­legmagasabb tévé tornyának, a mine miniatűr orvosi műszert moszkvainak a makettjét. Az készített, amelyeket operá- ügyes kezű ezermester olyan dóknál alkalmaznak. Hiúsági központ Taskentben Befejeződött az ifjúsági szállodához egy fesztiválok, központ építkezése Taskent- konferenciák és egyéb talál- ben. A magas szálloda tete- kozók megrendezésére alkal- jén presszó van, az alagsor- más tágas terem tartozik. Egy ban pedig valóságos kis sport- sor helyiségben különböző városkát alakítottak ki: úszó- szakkörök, film- és fotóstű- medencével, tenisz-, koséri ab- diók, könyvtárak működnek da- és röplabdapályákkal. A majd. Tartásdíjra kötelezve r>r> Vian-e szerényebb és «Ho­morúbb, mint az öregkor ma­gányossága? Mikor elmúlt | a gyümölcshozó nyár, s a sze­tálálni, hiszen sző szerint er­ről tettek tanúbizonyságot a gyermekeik — valamelyes tar­tásdíjat biztosítsanak. Az öreg dett fa magára marad az ősz- szülők, a perek elindítói rend­ben, sebekkel, kai. Van-e szomorúbb, mint a magára hagyott öreg édes­anya, édesapa? Felnevelte a horzsolások- szerint kisnyugdíjasok, vagy minimális járadékból élőik. A Hajdú-Bihar megyei bíró­ságon láttam az öreg cipész periratait. Nyolcvan felé járt gyerekeit, rájuk áldozott min- már; amíg az erejéből futotta, den erőt, energiát, évtizede- fenntartotta a kis műhelyét két. S a felnőtté lett fiú, leány Talpalt, foltozott Aztán meg­felrúgja a köteléket, hátat fordít mindannak, ami nem­csak kötelező Lenne, de elemi, emberi tisztesség. Századok óta él az emberi­rokkant. Két jól kereső gyer­mekét idézték be a bíróságra. Szenvtalemül, közönyösein mé­regették az öreget, az egyik végül is azt mondta a bíró­ségben a törvény, az apák és nak:^„maga kereste baját, anyák tisztelete, segítése. 1 Örökérvényű a törvény. Csak az emberre, a gondolkodó lényre érvényes. És csakis az ember tudja néhol, némelykor úgy elsza­kítani a családi kötelékeket, hogy szülője az élet alkonyán magára maradjon, érzelmi és anyagi támogatás nélkül. A jogban „tartási és egyéb rúak. Bírák perek” címszóval szerepel a szülőtartási perek csoportja. Ha a statisztikai adatok kö­zött búvárkodunk, első látás­ra is kitűnik, hogy számszerű­ségéiben nem túlzottan jelen­tős a szülőtartási pertömeg. miért nem gondolt időben öregségével?” Ezt a gyerekét az öreg ember, amíg a fiú kollégiumban lakott, a diplo­máért tanult, csomagokkal, a kis műhely szinte minden jö­vedelmével támogatta. Ezért „nem gondolt időben” az öregségével. Az öregek perei — szomo­rú on do tták el, milyen nehezen fordulnak az igaiz&ágosztás szerveihez az idős apák, anyák, S milyen keserves szemérmességgel tit­kolják, amíg csak tudják, ne­héz sorsukat. A perelt gyer­mekek túlnyomó többsége jó­Évente körülbelü 1300 ilyen módú, de legalábbis megfe­pert tárgyalnak a bíróságok; ítéleteikben a bírák arra töre­kednek. hogy az idős felpere­sek számára a lelketlen gyer­mekektől — nehéz más jelzőt lelő körülmények között él. 100—200 forintot kellene fizet­niük havonta, de inkább vál­lalják a pereskedést, mint­hogy önként adjanak. Töre­déknyi az olyan eset, amikor a felnőtt gyerek is nehéz sor­ban él, körülményei tehát nem teszik lehetővé a szülő- tartást. A tanácsi szociálpolitikai előadók azonban — s ez a tény erősen módosítja a vi­szonylag alacsonynak tűnő statisztikát — több ezer olyan esetről is tudnak, amikor az öreg szülő — nem fordul bí­rósághoz. Nam akar pert in­dítani a gyereke ellen, kíméli az önzőt, a kegyetlent. Jegy­zőkönyvek, környezettanulmá­nyok százai tanúsítják, milyen nehezen és milyen kevesek vállalják a pert, milyen rend­kívül nehéz arra rábeszélni egy-egy idős apát, anyát: ne legyen feleslegesen kíméletes, ne riadjon vissza attól, hogy megítéljék neki az elemi lét- fenntartáshoz szükséges össze­get. A szemérmesség, az örök­kön élő kímélet miatt kell olyan esetben is az államnak vállalnia a segítést, a támoga­tást, amikor lenne — nagyon is lenne —vérszerinti kötele­zett is. A családjogi törvényben ed­dig is szerepeltek a szülőtar- tássial kapcsolatos kötelezett­ségek. Alapvető módosításukra tulai dónképpen nincs szükség. A törvény azok mellett az apák. anyák mellett áll, akik becsülettel felnevelték a gye­rekeiket, s akiknek joguk van erejük fogytával a támogatás­ra. A szemlélet azonban nem törvény dolga. Nem törvény­nyel rendelhető el, vajon él-e a fiúban, lányban a szeretet­ten. kötelesség elemi mértéke: nem teremthetők. érzelmeit rendelettel, előírással. Belül­ről kell faikadaiuk. A törvény már csak arra szőri tfcozha tik, hogy kényszerítsen a segítség­re, papírra rögzítsen köteles­séget, s bírósági úton gondos­kodjék a végrehajtásról. Ez is fontos és szükséges. De sok minden kellene mellé. Szükséges lenne, például, hogy a szociálpolitika hivatott művelői maguk is kez'hmé- nrezzenek eljárásokat, mérle­gelve a körülményeket, meg­győzve az öregeket. Nem azért, hogy több legyen a t>er, módosuljon a statisz^ka. Azért, mert nem ■ tűrhető el egyetlen esetben sem a gyer­mek közömbössége, kívülállá­sa, kötelességeinek semmibe vevése. Az ilyen perelt —fi­gyelmeztetnek. Hírük kél, akárhogy vesszük, megszégye­nítést is jelentenek mind­azoknak, akik ellenében íté­let születik. Erre a megszé­gyenítésre pedig, sajnos még szükség van. Azért, hogy ha érzelmi töltés nélkül is, ha szeretet nélkül is, de köteles­ségből több jusson az öregek­nek. az utolsó éveiket kis jö­vedelemmel morzsolóknak. Várkonyi Margit NÓGRÁD - 1974 január 18.. péntek

Next

/
Thumbnails
Contents