Nógrád. 1974. január (30. évfolyam. 1-25. szám)
1974-01-18 / 14. szám
A gazdasági együttműködés társadalmi előnyei irta: dr. Csizmadia Ernő, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője A X. pártkongresszus határozatai alapján kedvező teltételek nyíltak a gazdasági kooperáció fejlődéséhez. A közös vállalatokról az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletét adott ki és megfelelő súlyt kapott a kérdés más jogszabályokban, például a szövetkezeti törvényben is. Az együttműködés szorosabbá válása tapasztalható az állami vállalatok között is, a fejlődés azonban itt lassúbb ütemű. A kooperációk az utóbbi években főleg a szövetkezeti szektorban értek el figyelemre méltó eredményeket. Ez részben összefügg azzal is, hogy a szövetkezetekben általában kisebb üzemi méretek alakultak ki, fejlesztési lehetőségeik szűkösek. Ha viszont összeadják fejlesztési forrásaikat, társulva olyan feladatot is előnyösen megoldhatnak, amelyre külön-külön egyiküknek sem lenne elég erejük. A gazdasági összefogásra irányuló törekvés következik a szövetkezés általános alapelvéből is, tehát abból, hogy a szövetkezetek az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató, egymást kölcsönösen támogató közösségek. A szövetkezeti iparban 714 ipari szövetkezet részvételével jelenleg 40 társulás működik. Ezek közül 17 társulás a szövetkezetek anyagbeszerzését, 9 társulás a szövetkezetek exporttevékenységét, a többi pedig szolgáltatásaival a szövetkezetek egyéb tevékenységét segíti. Erősödik az ipari szövetkezetek együttműködése a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetekkel is. A fogyasztási szövetkezetek 400 résztvevővel 85 egyszerű társulást, 15 megyei beszerző vállalatot hoztak létre, s ezenkívül 5 országos közös vállalatot működtetnek. Mintegy 80 ÁFÉSZ vesz részt tsz-ek- kel közösen alakított egyszerű gazdasági együttműködésben, továbbá 459 ÁFÉSZ működik együtt a termelőszövetkezetekkel a zöldség-gyümölcs értékesítésben, az újjászervezett MÉK-ekben. Az ipari szövetkezetekkel közösen vesznek részt az ÁFÉSZ- ek a gyomai kötöttárut termelő társulásban és a Budapesti Szövetkezeti Áruház építésében. A fogyasztási szövetkezetek egyszerű társulásai általában a közös beszerzés és részben az értékesítés, továbbá a több szövetkezet érdekeit szolgáló beruházás, karbantartás, szolgáltatás ellátására, illetve helyi nyersanyagok feldolgozására és értékesítésére alakultak. Jelentős mértékben hozzájárulnak az egyes körzetek ellátási színvonalának javításához. A mezőgazdaságban 1973. év elején 477 társulás működött. Égy-egy társulásban átNövékvő a szocialista A Nikex külkereskedelmi vállalat — amely összimportjának kétharmad részét a szocialista országokkal bonyolít- a le — 1974-ben mintegy 20 százalékkal növeli behozatalát ezekből az országokból. Tavaly e legnagyobb _ gépipari '•külkereskedelmi vállalatunk összesen csaknem 100 millió rubelért vásárolt a szocialista államoktól, többek között öntödei, kohászati berendezéseket. ipari szerelvényeket, cement- és házgyárakat. A szocialista piacról származó nehézipari berendezések lagosan 13—14 résztvevő található, túlnyomó többségük termelőszövetkezet. Több száz tsz nem egy, hanem több társulásnak is tagja. A társulásokban részt vesznek az állami gazdaságok is és néhány élelmiszeripari állami vállalat is. A mezőgazdasági társulások termelése az utóbbi három évben megkétszereződött, 1972- ben 8 milliárd Ft-ra rúgott. Jelentős szerepet töltenek be a termelés korszerűsítésében az ipari termelési rendszerek elterjesztésében, a mezőgazda- sági építkezésekben, gépjavításban és szolgáltatásokban. Nő a szerepük a lakosság élelmiszer-ellátásában is. 1972- ben több mint 100 ezer hl tejjel, 1537 tonna hús- és sza- lonnakészitménnyel, 2700 tonna vágott baromfival. 11500 tonna tartósított zöldség- és gyümölcskészítménnyel járultak hozzá a lakosság jobb ellátásához. A kooperáció nem öncél, hanem a több és hatékonyabb termelés eszköze. A társulások alapításában és fejlesztésében következetesen érvényesíteni kell az önkéntesség elvét, továbbá azt is, hogy a társulások mindazokat az előnyöket és jogokat élvezzék, amelyekben bármely szövetkezet és vállalat részesülhet. Vagyis a társulok ne legyenek hátrányosabb helyzetben amiatt, mert valamilyen célt közösen valósítanak meg. Azt a helyes elvet, hogy az állana szükség esetén az egyes tevékenységeket — nem pedig az egyes üzemi tormákat — részesíti előnyben, a jövőben célszerű lesz kiegészíteni a szövetkezetekből és állami vállalatokból álló vegyes jellegű társulások, továbbá a vertikális irányú kooperációk fokozottabb támogatásával. Az eddigi eredményekre alapozva a jövőben, főleg a következő irányban célszerű fejleszteni a gazdasági együttműködést: — a műszaki fejlődés, a korszerű technika, technológia, ügyvitel és termelésszervezés elterjesztésére, ezen belül a mezőgazdaságban az iparszerű termelési rendszerek fokozatos térhódításának! elősegítésére; — a vertikális irányú' együttműködés bővítésére; a szövetkezetek egymás közötti1 kapcsolatainak fejlesztésével egy időben a szövetkezetek és állami vállalatok kooperációjának erősítésére; — a gazdálkodó egységek gazdasági tevékenységét segítő szolgáltatások előmozdítására; — a dolgozókat közvetlenül érintő lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében. A tapasztalatok jól mutatják, hogy a termelés növelésének, koncentrálásának és hatékonysága tokozásának bevált útja hazánkban is az együttműködés erősítése, a gépimport országok ból növekvő vásárlását a szervezettebb piackutatás, a fokozódó igény teszi lehetővé. Több idei importszállításra már a múlt év végén megkötötték a szerződéseket. Már eddig is sok mozdonyt, tehervagont vásárol a Nikex lengyel, csehszlovák, valamint román vállalatoktól ,a MÁV-kocsipark felújítási, di- eselesítési és villamosítási programja keretében. Előreláthatólag több mint 10 millió rubelért vesz a Nikex szovjet gyártmányú Diesel-mozdonyt (tavaly 2,5 millióért importáltak). gazdálkodó egységek közötti kapcsolatok szorosabbra fonása. Ezt a folyamatot a társadalmi és műszaki fejlődés egyaránt ösztönzi. Eredményeként javul a termelőeszközök kihasználása, a dolgozók foglalkoztatása és gyorsul a gazdasági fejlődés. További fontos tapasztalat, hogy a I kooperáció erősödése kedvezően hat nemcsak á gazdasági, hanem a társadalmi viszonyokra is. Mennyiben szolgálja az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek együttműködése a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok továbbfejlődését? Annyiban, amennyiben a kooperáció kedvezőbbé teszi a feltételeit annak, hogy az egyes üzemeket és településkörzeteket tekintve csökkenjenek a termelés koncentrációjában, szakosodásában, a cserében, az elosztásban a termelőerők alacsonyabb fejlettségi tokán kialakult különbségek és az ebből származó feszültségek. A kooperáció nem törli el automatikusan a szocialista tulajdon két formájának különbségeit, de egyengeti közeledésük íjtját, előmozdítja a gazdálkodás azonos, szocialista vonásainak erősödését. Kedvező feltételeket teremt a ma még meglevő társadalmi különbségek csökkentéséhez minden olyan esetben, amikor a kooperáció révén a termelőerők és a termelékenvség valóban lényeges mértékben növekszik. Annak eredményeként ugyanis, ha iparosodik a falu, erősödik az urbanizáció, gyorsul a falusi társadalom és a parasztság átalakulása. A gazdasági együttműködés erősödése tehát közvetve kihat a falu és város közötti eltérések, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbségek csökkenésére is. Mindez jól mutatja, hogy a gazdasági kooperáció ösztönzése és fejlesztése nemcsak szűk termelési érdek, hanem fontos társadalmi és politikai érdek is. Az öreg álló óra sok mindenről tudna mesélni. Elmondhatná, mi minden történt a pásztói termelőszövetkezet elnökének - szobájában. Szenvedélyes viták, az elnök csendes töprengései, hosszú monológjai, rövid szóváltások, termelőszövetkezeti tagok panaszkodása zajlott az ébenszí- nű szekrénybe zárt óra előtt, mintha nem is időmérésre állították volna egykor a falmélyedésbe, hanem örökös tanúnak. Három és fél évvel ezélőtt régi ismerős költözött a szoMunkahelyen. közéleiben Felelős passión Felelősségteljes megbízatás, legyen az munkahelyi, vagy közéleti — számtalan követelményt támaszt a megbízást vállalóval szemben. Egyik fontos kritérium a tapasztalat. Csakhogy az élet minden területén felelős beosztásban egyre több fiatalt találunk, pedig nekik nyilvánvalóan kevesebb a tapasztalatuk, mint a 10—20 évvel idősebbeknek. Tehát látszólag ellentmondás van: rábízhatjuk-e á fiatalokra az irányítást, s ezzel engedünk-e a követelményekből, vagy pedig mindenki iskolai végzettségétől, rátermettségétől, függetlenül járja-e meg fokonként a „létrát”, ahogyan ez évtizedekkel ezelőtt egyetlen lehetőség volt? Salgótarján ipari város, megyeszékhely, az adottságokat tekintve természetes, hogy sok fiatal él és dolgozik itt. Van egy aktív réteg, s ez a réteg részt vesz a gazdasági, társadalmi és politikai kérdések megvitatásában, sőt önálló cselekvővé válik. De a fiatalok egy része passzív, pedig az ifjúságpolitikai határozat adta lehetőségeken túl is, éppen Salgótarján az a város, ahol égető szükség van fiatal műszakiakra, értelmiségiekre, és aktív ifjúsági vezetőkre, akik nemcsak gazdasági, de politikai — a KISZ-re gondolva — vonatkozásban is hallathatják hangjukat. Mi oka van hát a passzivitásnak? Annak ellenére, hogy a fiatalok mind nagyobb számban vesznek részt választott testületek munkájában, közülük kevesebben vállalkoznak egyéni irányításra. Egyrészt, mert a munkásfiatalok egy része, akikkel foglalkozni kell, úgynevezett .nehéz” anyag. Évente 400-an az iskola befejezése után, vagy munkahelyváltozáskor nem jelentkeznek át a helyi KISZ- szervezetbe sem. Sokan vannak a nagy ipari üzemeknél, akik nem végezték el az általános iskolát. Az új üzemeinkben pedig — mint a BRG, vagy a Ve- gyépszer — még csak most indult meg a munkássá válás folyamata, az ott dolgozóknak először is a munkarendet, munkafegyelmet kell megszokniuk, csak azután lehet számolni aktivitásukkal akár a munkahelyen, akár a közéletben. Ilyen okokból nem vállalja sok fiatal az irányitól munkát, hiszen nem lehet gyorsan látványos eredményeket elérni. Van más probléma, is. Emelkedett a fiatal műszakiak és közgazdászok száma, közülük egyre többen kerülnek felelős gazdasági beosztásba, és szakmailag kifogástalanul végzik munkájukat. Csakhogy a mozgalmi életbe való bevonásuk messze van a kívánttól. Jellemző erre például a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatóinak kapcsolata az üzemi fiatalokkal. Igaz, hogy a főiskolások java nem helybeli, és a főiskola elvégzése után nem is szándékozik Salgótarjánban maradni, de még ez sem akadályozhatja a kapcsolatteremtést. A főiskolások segíthetnének a fizikai dolgozók gyerekeinek a felvételikre való felkészítésben, és magas szintű tanulmányaik alapján a propagandamunka segítésében. Az acélgyárban, és a síküveggyárban megindult a Kiváló Ifjú Mérnök, Közgazdász-mozgalom, de kevés részvevővel. Az FMKT-k munkája is alig érződik a gyakorlatban, a ZIM-ben és az öblösüveggyárban, majd hogy nem formális. A „leckét” hát feladtuk. Az idősebb generáció, a gazdasági, politikai vezetők bíznak a fiatalokban, vállalati döntések előtt kikérik a véleményüket, segítik magánéletükben. A vállalatoknál a lakáselosztá&kor az előírt 20 százaléknál magasabb arányban kaptak lakást a fiatalok. Átlag 30 ezer forintos kamatmentes kölcsönt ad egy-egy vállalat a lakásvásárláshoz. Adott a szakmai, és politikai továbbképzés lehetősége is. Tapasztalatot minden ki csak maga szerezhet, de lehetőség van, vállalkozó kedv kell hozzá. Nem az a. kérdés, hogy megbízzuk-e a fiatalokat, hanem az, hogv a felelős beosztásra alkalmas fiatalok minél többen vállalják az ilyen jellegű munkának minden „menet közbeni” próbatételét O. J.—» Konténeres szállítás Áprilistól Salgótarjánban is Magyarországom, a konténeres szállítás első jelentős lépései 1970-ben történtek. Az öttonnás konténerekben 5837 tonna árut szállítottak a MÁV vonalain. Tavaly az árumeny- nylség 39 847 tonna volt. Ez a vasúton fuvarozott összes áru- mennyiséghez képest minimális. de a növekedés tükrözi, hogy ez a szállítási mód azoknál a vállalatoknál, ahol az adottságok megvannak, szívesen alkalmazzák. Magyarországon Miskolc, Debrecen, Győr, Budapest voltak az elsők, s ma mér 12 állomás szerepel a konténeres forgalomban, Salgótarjánra 1974. április 1-ével kerül sor. A belföldi, konténeres szállítás módja: a konténert a feladó telephelyétől az átvevő telephelyig szállítják úgy, hogy a telephelytől a MÁV- állomásig a közútfuvarozást a Volán végzi, hasonlóan a MÁV rendeltetési állomásától az átvevő telephelyéig. A vasúti ki- és berakást ugyancsak a Volán végzi. A konténerfuvardíj Salgótarján—Budapest között mintegy 700 forint, mely magában foglalja az 5 kilométer közúti fuvardíjat, és a vasúti kocsiból való ki- és berakást is. E két állomás között a fuvarozási idő 24 óra, de az ország bármelyik, a konténer-fuvarozásba bekapcsolt állomásig 48 óra. A konténert a vasúti pályaudvarról gépkocsi viszi a vállalat telephelyére, mely a konténer megrakására egy órát díjtalanul várakozik. A konténer csaknem minden áru szállítóiéra alkalmas, a szellőzése biztosított. Gépesített rakodásnál megfelel, mert a konténerbe a szokványos rakodó - targoncák beközlekedhetnek. A konténeres szállítás bevezetése és elterjedése érdekében a következő ötéves tervben az állam egymilliárd forintot biztosít a közlekedési vállalatoknak. BORÚRA DERŰ Nem állt meg az idő... bába. Korábban a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjeként sűrűn járt dr. Bencze Barna a termelő- szövetkezetben. A hivatali munkát nem az ő számára találták ki. Amikor a tanácstól távozni akart, több kedvező ajánlatot kapott, ö azonban nem könnyen szerezhető babérokra vágyott, pedig ilyen állást is választhatott volna. Megkeresték a járás és a megye vezetői is. Arra kérték, ha érez elég erőt magában. vállalja el a pásztói termelőszövetkezet vezetését. Gondolkodási időt kért. — A gazdaság negatív megyei csúcsot állított fel. Tízmillió forinton felüli mérleghiánnyal zárta az évet — mondja. Ilyen körülmények között nehezen találtak volna megfelelő embert, aki nem egykét évre vállalja a megbízatást. Öt a nehéz feladat csábította. Kommunista felelősségérzetére és szakmai szare- tetére számított. Kiválasztotta a társakat is. Fiatal szakembereket akik alkotni akartak. Tőlük is kérte, ne egy évre válasszák a pásztói termelőszövetkezetet. — Lassan kikecmergünk a kátyúból — jegyzi meg tömören. Ezek a szavak egy elképzelés megvalósulásához kötődő optimizmusát jelzik. Az eredmény, amelyért küzdeni kellett napi 14—16 órai munkával is, már a következő évben jelentkezett. Hárommillió forint nyereséggel zárták az 1971-es esztendőt. A tervek nagyok. A 200 tag és harminc vezető 1980-ra 100 millió forint értéket szeretne előállítani. Dr. Bencze Barna tervei is ehhez kötődnek. — Olyan az egész, mint egv sakkjátszma. Az embernek négy-öt lépésssél előre kell gondolkodnia, a több húzás közül mindig a legjobbat választani, mindenben az optimumot, a legkedvezőbb arányokat keresni. Szerencsére jó szakemberek munkájára lehet alapozni, a tagság pedig megértette: közös jövőnk érdekében a szokottnál feszítettebb ütemben kell dolgoznunk — vélekedik. Korszerű vezetéselméletet tanul. Az elnöknek, a vezetőnek nemcsak szakembernek kell lennie, hanem jó politikusnak is. Ha más lehetőség nincs szabad idejéből áldoz, hogy gyarapítsa ismereteit. Erre tanítja a fiatalabb szakembereket is, bár ő sem idős, negyvenedik évében jár. Kora ellenére több országos mezőgazdasági szervezet és társaság tagjának választották. Doktori disszertációját, amely Nógrád megye termelőszövetkezeteinek talajviszonyaival foglalkozott, ma is sokan hasznosítják. — Jó kapcsolatot sikerült kialakítani a debreceni és a gödöllői agrártudományi egyetemekkel. Több kandidátusjelölt keres meg, hogy a mi gazdaságunknál szerezzen szakmai tapasztalatokat. Ebből mi is merítünk — jegyzi meg dr. Bencze Barna. Később úgy fogalmazott: egyelőre kockázatos „játékot” folytatnak a gazdálkodásban, A készletek azonos szinten való tartása mellett növelik a termelést és amit lehet, a fejlesztésre fordítanak. — Sok az a tízmillió... Az optimizmus oka, hogy mindig van rejtett tartalék. A munkaszervezésben, a mezőgazdasági termelés fokozásában, s ha minden kötél szakad, marad az áldozatvállalás. Az utóbbira még nincs szükségük. Szabó Gyula NOGRÁD - 1974. január 18„ péntek 3
