Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

Ä régi. gépeket korszerűbbek váltják fel Mikita Lajosné a présműhelyből került az új automata - bakelitpréshez Egész termelésünk a jár- síolja Diósjenőn a VILLTESZ műprogramhoz kapcsolódik. Ipari Szövetkezet párttitká- Autóbuszlámpákat, -irányjel- >■». Varga Sándor, tokét és autóteszt-bemérő — Mennyi az éves tervük? műszereket gyártunk — újsá- — Nyolcvanmillió az egész Sebaj'telepsn sok a baj szövetkezeté. A telephely ter­vét, termelését nem szoktuk különválasztani. Nehéz is len­ne. Mi is gyártunk alkatré­szeket. a budapesti telephely számába, és ők is nekünk. Itt is végzünk végszerelést, és ott is. Az idei tervet' túlteljesít­jük. jövőre pedig mintegy tíz- százalékos termelésnövekedés­sel számolunk. — Megrendelőik? — Az Ikarus és az AUTŐ- KER Vállalat. Olyan termé­kek ezek. amelyekből mind több kell, nem félünk attól, hogy munka nélkül maradunk — mondja a páttitkár, és még megemlíti, hogy a szövetkezet mintegy 350 dolgozója közül H0 a diósjenői telephelyen tevékenykedik. — Korszerűsödünk — kap­csolódik. a beszélgetésbe Né­meth Sándor üzemvezető, aki műhelylátogatásra invitál. Már kialakult a szerelde, a revol- vereszterga-műhely. Ezen kí­vül van automataműhely présüzem, festőműhely és újabban bakelitprésműhély. — Ez a három ú j gép. R— 16-os revolvereszterga, most van szerelés alatt. Egyébként több régi gépet selejtezünk Üjakat, modernebbeket, na­gyobb termelékenységűeket állítunk a helyükre. — Két hete működik a két új lengyel bakelitprés gép. Ön­kéntes jelentkezés alapján ke­rültek ide a nődolgozók. Mosi a betanulási időszakban egy- gépet kezelnek, de később egy személy két gépet is ki tud szolgálni. Ezekből még újabb gépek jönnek és akkor a sző. vetkezet egész bakelitalkat- rész-igényét ki tudjuk elégíte ni. Egyébként az a cél, hogy ezzel is csökkentsük a koope­rációt. Három műszakban ter­melünk ' a bakelftpréseknél. mert ezt kívánja a technoló­gia. Ezek a gépek ugyanis nagy hőfokkal dolgoznak, fel­fűtésük időt igényel — mond­ja a párttitkár. Nem tudom, hogy Sefoaj- telep honnan kapta nevét, de azt meggyőződéssel' állíthatom, névadóját többszörösen meg* hazudtolja. Salgótarján észa­ki lakótelepén hangulatos, norvég típusú házak mellett családi jellegű társasházakat építenék. Kicsit távolabb szén sorházak sorakoznak. Ez utób­bi egész utca vagy inkább ki­sebb lakótelep, amelynek 152 lakásából 57 már majdnem teljesen elkészült. Csak a fű­téssel. pontosabban a gázsze­reléssel. -bekötéssel és külön­féle hatósági eljárással van baj. Leginkább szembeötlő a B— 5-ös jelű épület, ha egyálta­lán fokozatot lehet még ér­zékelni a késedelem, a baj és a hitelét vesztett ígérgetés között. Jelentős vállalati se­gítséggel négy családnak épí­tettek itt lakást. Az épület még a nyár végén elkészült, kisebb huzavona után beköl­tözhettek a lakók. Mondták, ígérték, hogy a lakások falá­tól négy-öt méterre húzódó gerincvezetékről a gázt bekö­tik. Teltek a hónapok, egyre hűvösödött az idő. majd novem­ber utolsó napján beköszön­tött a tél. de az ígéret csak ígéret maradt. A Tsz-ek Sze­relő- és Építőipari Közös Vál­lalkozása (Ludányhalászi) nem készítette el a csatlakozást. Telefonon és személyesen mi is többször kerestük a veze­tőket, de hiába. Tegnap dél­előtt két munkást találtunk az építkezésnél, űk azt mond­ták, hogy még aznap befeje­zik a munkát, rajtuk már nem múlik, a TIGÁZ és más hatóság átveheti a munkát. Ha gázt adnak, akkor fűthet- nek a lakásokban. Valóban így lesz. nem jön közbe sem­mi baj és akadály? A lakók véleményét nem kérdezhettem meg. mert a tűtetlen lakásokban nem bír­ták tovább. Először a két kisgyermekes család költözött vissza a nagyszülőkhöz. A többiek albérletbe vagy ki tudja hová menték. Mit érez­tek ezek az emberek, akik ezt a tortúrát elszenvedték, aki­ket becsaptak, akiknek ígér­gettek? Mi a véleményük a ludányhalászi TÖVÁLL-ról és általában a jelenlegi lakás- építkezésekről? A vitathatat­lan eredményeket saját sor­suk rideg valósága eltakarja. Jó lenne, ha a felelősök mu­lasztásuk következményeit vé­giggondolnák. Az említett eset kivétel és csak négy családot érint? Nem tehetnek róla. mert nem kaptak anyagot? Vajon más mulasztás nem történt? Az esetet lehet magvarázgatni. De inkább a tanulságokat kell levonni, de a mulazstást nem szabad megismételni. Ugyancsak a Sebai-télepen dolgozik a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Háromszor négy lakás két hónapja elkészült, de a gáz­bekötés hiányzik. villany sincs. További 57 lakást még ebben az évben át szeretné­nek adni. de a művezető, a helyi technikus semmit sém tud arról., hogy a gázt ki és mikor szereli. A vállalat fő­mérnöke azt yálaszolta. hogy végre megszerezték a szüksé­ges csöveket, ma vagy hol­nap a helyszínre szállítják, saját csőszerelő részlegük ha­ladéktalanul elvégzi a bekö­téseket. A sebaj-telepi elkészült la­kásokban az idén valóban lesz gázfűtés? Ha okunk len­ne is, de nincs jogunk eleve kételkedni. Az elhangzott ígé­retet feljegyeztük, és a lehető legszélesebb körben a nyilvá­nosság elé tártuk. Azt is kö­telességünk szóvá tenni, hogv a ludányhalászi TÖVÄLL és a Tanácsi Építőipari Vállalat szerződés szerint elvállalta a munkát. Ismerték az anyag- beszerzési lehetőségeket, te­hát ennek megfelelően kellett volna intézkedni. <F. L.) — Űj termékük van-e? — Nincs, hacsak a csomag térvilágító lámpa alkatrésze­it nem vesszük új terméknek Ebből ötszáz egységre való már elkészült, most egy két­ezres szériába kezdünk. B. J. Természetes kötelességként A »• „Tegnap találkoztam az öreg Bozókuval — jegyezte meg beszélgetésünk közben váratí»- mul a tanácsi vezető, s valami különös meleg­ség csengett a hangjában. — Tudod, ő volt a szakszervezeti bizalmi abban a műhelyben, amely életem első munkahelye volt. Bozóki szaktárs vezetett el engem a munkásmozga- lomhoz, ő vitt el a munkásotthonba, ő adott először a kezembe értékes, szocialista szelle­mű könyveket. Nem sajnálta az időt ró, szár­nyai alá vett engem és a műhely hozzám ha­sonló többi ifjúmunkását is. Néha eszeimbe jut az öreg — folytatta némiképpen eltűnőd­ve —. s ilyenkor elgondolkozom azon vajon a mai fiatal munkások találkoznak-e ilyen Bo­zóki szaktársakkal, akik egyengetik _ az útju­kat a mozgalomhoz.” Különösnek tűnhet aiz első pillanaibbani e töprengés. Hiszen, ma az üzemekben erős pártszervezetek, ifjúsági szervezetek működ­niük, amelyek szinte „hivatalból” alapvető teendőik közé sorolják a törődést a fiatalok­kal. A pártszervezetek mindűntaLan arra sar­kalják a KISZ -szervezeteit, hőgy legyenek bátor és határozott képviselői az üzemi fia­talok érdekeinek, s egyúttal fejlesszék politi­kai fogékonyságukat, közéleti érdeklődésüket. Faggassuk akáimely üzemi pártszervezet ve­zetőit — tanácskozások, napirendek, akciók egész sorát említik válaszként, melyek mind az ifjúságpolitikád határozat megvalósulását szolgálják az adott' munkahely, kollektívájá­ban. S a ’kérdés — melyet nemcsak etóbb emlí­tett ismerősöm fogalmaz meg eképpen — mégis jogosult. Okkal töprenghetünk el rajta: vajon mindenütt kellőképpen fáradoznak-e azon, hogy a munkásság új generációiban ki­alakuljon a szó teljes és. igaz értelmében vett osztályöntudat? Vajon eléggé felkészítjük-e a munkásfiatalokat arra a felelősségre, amely a hatalmon levő, a társadalmat vezető osztály­hoz való tartozással jár? Bizonyos, hogy sok kedvező eredménnyel találkozhatunk, s a párt ifjúságpolitikai ha­tározatának megszületése óta a 'fejlődés e tekintetben is meggyorsult. Üzemi pértszer- vezfeimk azonban tovább javíthatnák e mun­ka eredményességét, növelhetnék hatását, ha néhány dologra jobban gondolnának, s ha egyes jó elgondolások, törekvések általános­sá válnának. Kezdtjük ott, hogy némelyik üzemi RISZ- szervezet ma még nem eléggé otthona a mun­kásfiataloknak. Akadnak egyébként olajozot­tan működő eredeti kezdeményezésekkel büszkélkedő, olykor látványos eredményeket is felmutató KlSZ-szervazetek. amelyek több­nyire a műszaki, vagy adminisztratív terüle­ten, dolgozd fiatalok igényeit, érdeklődési kö­rét elégítik ki, s nem jut elóg erejük, figyel­mük az ifjúmunkásokra. Természetesen hibás és káros dolog lenne mesterséges megkülön­böztetéseket tenni az ifjúsági mozgalomban. de az is biztos, hogy nem lehet jó az az Üze­mi ifjúsági szervezet, amelynek programja, a Legfőbb tennivalóikat illetően nem az ifjú­munkásokra szabott. Ennek pedig feltétele, hogy valamennyi szintű vezető tesfcületber. kellőképpen legyenek képviselve a munkás- fiatalok. Ez nem statisztikai., hanem politikai, kérdés — s jól teszik azok a pártszervezetek, amelyek a KISZ most folyó választásai idején erre külön figyelmet fordítanak. , s ­Nem elegendő azonban, ha a munkásfiata­lokkal való törődés leszűkül a KLSZ-ne. A fiatalok nevelése, politikai megedzése nem csupán az ifjúsági szervezet dolga. Azok a pártszervezetek járnak helyes úton, amelyek követelményként szabják ezt minden gazda­sági, munkahelyi vezető, valamennyi- társa­dalmi szervezet számára. Hiszen a mi körüi- ményeink között — de sokszor elmondták, le­írták már ezt! — a vállalati, üzemi, gyárt szervezetben irányító tisztséget betöltők mindegyike politikai felelősséget is vállal. S talán nem. túlzás azt mondani, ha áltáléiban nem tekinthet közömbösen az irányítása alá tartozó terület politikai hangulatára, állapo­tára, úgy kétszeresen 'igaz ez az ott dolgozó fiatalok tekintetében. Nem háríthat tehát minden teendőt és felelősséget aiz ifjúsági szervezetre. S ha esetleg probléma akad, nein kérdezheti csupán azt, hogy „hol volt a KISZ?” — aizt is .meg kell kérdenie: „hol vol­tam én, hol voltunk mi?” E gondolkodásmód kialakítását a páriszer- vezet külöpEéle módszerekkel segítheti: pél­dául azzal; hogy egy-egy vezetőt — vagy tár­sadalmi szervet — külön beszámoltat a mun­kásfiatalok nevelésében kifejtett tevékenysé­géről, vagy ha mási, átfogóbb beszámoltatások kapcsán ezt is szerepelteti a kérdések között. De még fontosabb az olyan légkör kialakítá­sa, amelyben ez mind a vezetők, mind a szo­cialista módon gondolkodó munkások számá­ra magától értetődő kötelezettséggé válik. Amelyben természetes, hogy az adott műhely, üzemrész régejbbjr dolgozói nemcsak a gyakor­lati eljárásokat, szakmai fogásokat mutatják! meg a pályakezdőknek, hanem bevonják* őket a közösségbe, a mozgalmi szervezete® életébe, s nemcsak szakmai ismereteik bőví­tését segítik, hanem világszemléletük esiszív lódását, mélyülését is. Olyan légkör szüksé­ges; ehhez, amelyben minden kommunista munkás ezt külön pártmegbízatáB nélkül is eleve kötelezettségének érzi, s amelyben a pártcsoport, az alapszervezet ezt magától ér­tetődően várja el és kéri számon tőle. S nem­csak a párttag, hanem a pártonkívüli szak- szervezeti aktivisták, szocialista brigádveze- tök is hasonló termesaeteeséggel törekednek Ügy, ahogyan ezt az a bizonyos szaktárs tette annak idején... Bézők: Gyenes László Dejtári kertész Hát nekünk mit hozol?” ír KELLEMES, kora nyári ké­peket elevenít fel brigádjáról farkas Ferenc. Szinte látni, amint az asszonyok szorgos kezei nyomán cseperedő pa­lánták zöldellnek a dejtári termelőszövetkezet földjén. A másik kép frissebb. A szocia­lista brigád tagjai közül né- hányan az éjszakát is kinn töltik a bereki-dűlői paprika­tábla mellett. Gyengén pislá­koló tüzek, égfelé törő vékony füstcsíkok árulkodtak róluk. Hogy ne vesszen kárba a hosszú hónapok munkája, a korai fagytól óvták a zöldség­féléket. A kertészkedés gon­dos munkát és nagy szakér­telmet igényel. Sokszor egy­két évnek kell eltelnie, amíg megismerik az újfajta növény tulajdonságait. A felelősségből Farkas Fe­renc dupláin is kiveszi a ré­szét. Először mint a kertészet, másodszor, mint a szocialista brigád vezetője. Pontosabban fogalmazva, az asszonyokért, mert az „Erdei Ferenc” szo­cialista brigád mind a tizen­hat tagja asszony. Első hal­lásra furcsának tűnik, hogy vezetőjük pedig férfi. — Nincs ebben semmi ki­vetnivaló — mondja Farkas Ferenc — még jó is, mert az asszonyok nyugodtabban mondhatnak véleményt, s én is bátrabban szólhatok, nem húzzák fel az orrukat. Ritkán fordul az elő, hogy a brigádvezetőnek valamiért szólnia kell, de azért akad erre is példa: — Édes lelkem! Beszélges­sünk valami másról — szok­ta mondani, ha munkaközben egyik-másik asszony valame­lyik falubeli dolgát veszi a szájára. Mostanában már másról folyik a szó, az öltöz­ködésről, a gazdálkodásról... A szocialista brigád tagjai nemcsak a munkában léptek előre, szemléletük is nagyot fejlődött. A hétköznapok I un­kája összetartó közösséggé ko­vácsolta őket. Amikor példá­ul tavalyelőtt jutalmat kap­tak, két betek is volt a bri­gádban, akik emiatt nem ve­hették ki részüket a brigád vállalásainak teljesítéséből. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy a jutalomból ők is ré­szesüljenek. Ez nem valami­féle gesztus volt az asszonyok­tól, így fejezték ki együvé- tartóV.ásukat. A közelmúltban pedig Teplánszki Sándomét látogatták meg, aki a balas­sagyarmati kórházban feküdt. :— Szükség is van az össze­fogásra, mert csak igy tudunk eleget tenni az egyre növek­vő követelményeknek. Azon vagyunk, hogy jó minőségű zöldségfélék kerüljenek stand­jainkra, a munkások asztalá­ra — jegyzi meg a brigádve­zető, aki korábban a balassa­gyarmati termelőszövetkezet kertészetében dolgozott. On­nan jött haza Déjtárra. Ke­dve áll a brigád élén. Az új vagy inkább a régebbi kör nyezetbe való illeszkedé gyorsan ment, mert Farka Ferenc tősgyökeres dejtári Annyira jól sikerült, hogy küldöttnek választották a me zőgazdaságban dolgozó szo­cialista brigádvezetők II. or­szágos tanácskozására. Az asszonyok, — köztük r felesége — azt kérdezték tő le: — Hát nekünk mit hozol Pestről? A brigádvezető titokzator arcot vágott, úgy válaszolt. — Majd meglátjátok... Tapasztalatokat hozott. Vas kos füzetet tele jegyzetekké' tapasztalatokkal, amit Dejtá- ron szeretne hasznosítani. Egyelőre azonban az idei vállalások teljesítése foglal­koztatja. Személyenként húsz óra társadalmi munka elvég­zését tűzték célul. Bosszan­kodnak, mert eddig erre ke­vés lehetőséget találtak. Most azt kutatják, hol lelnek ilyen alkalmat. Csak ez hiányzik már. hogy bizonyosnak látsz- szon a Szocialista brigád cím újabb elnyerése. Az asszonyok, és Farkas Ferenc is bizakodó. Ügy ér­zik, erejükhöz mérten min­dent megtettek, hogy a ker­tészetből minél több hasznot hozzanak a termelőszövetket- zetnek. A SZOCIALISTA BRIGÁD vezetője évente egyszer kerül nehéz helyzetbe, a nők nap­ján. Ilyenkor tizenhat cso­kor hóvirággal és tizenhat csomag cukorkával állít be az asszonyok közé, s a munka mellett szakítanak pár percet az ünneplésre is. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1973. december 12., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents