Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
Á Vigadó helyén ZIM-kulturotlhon Félév előtt Ellenőrzés, értékelés, osztályozás AZ ELLENŐRZÉS, értéke. lés, osztályozás pillére az iskolai oktató-nevelő tevékeny, s-égnek. Hogy a korábbi években célját illetően kicsit eldeformálódott, arra az oktatáspolitikai határozat meglehetősen hangsúlyozottan hívta fel a figyelmet. Eszerint: „Értékelési rendszerünk a tanulmányi átlag növelésére ösztönöz és nem honorálja kellően az egyes területeken kiemelkedő tanulókat, a tanulók személyiségét. A mérési módszereink pontatlanok, azonos iskolatípuson belül az iskolák eredményei nehezen, vagy alig hasonlíthatók össze." A határozat óta már történtek intézkedések e probléma feloldására is. Például a középiskolákban eltörölték az átlagosztályzatot. Ez is arra ösztönöz, hogy ne a jegyhajihászás legyen a fő motiváló tényező. Osztatlan lelkesedéssel fogadta-e megyénk középiskoláinak pedagógus társadalma ezt az intézkedést? Hogyan állunk középfokú intézményeinkben jelenleg az ellenőrzéssel, értékeléssel, osztályozással ? Elsősorban e kérdésekre keresték a választ minap a balassagyarmati 217. számú Szakmunkásképző Intézetben megtartott középiskolai igazgatói munkaközösségi értekezlet résztvevői. S természetesen, szót ejtettek , további teendőkről is. Néhány gondolatról szólunk csupán e rendkívül gazdag kérdéskörből. Tapasztalat szerint, az átlagosztályzat eltörlése általában kedvező fogadtatásra talált a középiskolákban, Akadtak azért olyanok is, akik aggályaikat hangoztatták. Miért? Attól féltek, hogy egyes „mellék- tárgyakat" a tanulók elhanyagolnak, mert csak az érettségihez, a felvételi vizsgához szükséges tárgyakat tanulják intenzíven. Indo- kolt-e e „melléktárgyakat” tanítok részéről a tartózkodás? Mindenesetre annyi máris világosan látszik, hogy ez az említett tárgyakat tanítókat arra ösztönzi: az ed. diginél még ötletdúsabban, még színesebben, a módszertani kulturáltságban állandóan gazdagodva oktassák, tanítsák tárgyukat Így a tanuló mindinkább belső igény, bői tanulja e tárgyakat is. Mindez, persze, ha nem is új igény, némiképpen újszerű feladatot jelenthet adott esetben. Az oktatáspolitikai határozat más helyen említi, hogy a munkás és paraszt származású tanulóknak általában alacsonyabb a felkészültsége, mint például az értelmiségi és alkalmazotti szülők gyermekeinek. Ez szintén szempont az osztályozásnál és értékelésnél, de nem lehet indok liberalizmusra, s nem is mentheti azt. Elsősorban a követelményben és felkészítésben kíván újszerű feladatokat. Nyilvánvaló, hogy a munkás és paraszt szülők gyermekeinek hátránya a jegyekben, az osztályozásban is jelen lehet, s ezen segíteni kell. De semmiképpen sem úgy, hogy velük kapcsolatban a követelmény-, szintet szállítjuk le. A segítésnek is több módja van. Csak utalásképpen említjük például a korrepetálást, a tanuló- szobai munka erősítését, a kollégiumi elhelyezést, a szakköri munkát, a diák érdeklődési körök tevékenységét, a személyes figyelemmel kísérést, a szülőkkel való kapcsolat erősítését, és így tovább. Mindez . előmozdítja, hogy e tanulók hátrányos helyzete fokozatosan csökkenjen, s ugyanakkor a követelmény sem lesz kevesebb velük szemben. AZ ELLENŐRZÉS, értékelés, osztályozás a nevelő munka, az egész iskolai tanítás csúcsterülete. E három tényező érvényesülése esetén megbízható fejlődési tükröt kapunk a tanulóról. A tanulók értékelése a tanulók megismerését jelenti. Egy jó minősítés egész életre elindíthatja a tanulót. Az ellenőrzésnek, értékelésnek, osztályozásnak, természetesen számos területe van a különböző iskolatípusokban. E munkát jól összehangoltan szükséges irányítani. Ha az iskolavezetés mélyen látja az ellenőrzés, értékelés, osztályozás gondjait az intézményben, akkor képessé válik olyan javaslatok foganatosítására, amely elősegítheti a tanulók fejlődését. A középiskolai igazgatói munkaközösségi értekezlet időszerűségét csak fokozza, hogy közeleg a félévi osztályozó értekezletek ideje, ahol a neveltségi szintet rögzítik. A beszélgetés kapcsán kiderült például, hogy az ellenőrzésnek még ma is egyik fontos lehetősége az óralátogatás. Hagyományos mód, de képet ad a szaktanári munkáról, a tanulók munkájáról, az iskolai légkörről stb. De emellett keresni kell az újabb és újabb módszereket, mind az ellenőrzésben, mind az értékelésben. A tanulókat kevés csak jegygyei minősíteni, a jegyen túl a tanuló személyiségével kapcsolatos megfigyeléseket is rögzíteni kell. Nagy jelentősége van a pedagógiai tudatossággal történő megfigyelésnek (gyakorlati foglalkozáson, kiránduláson stb.) is. E „csendes” megfigyelés alkalmával a pedagógusnak mód nyílik megfigyelni a tanuló mozgását, dinamikáját, s ez a tanulók értékeléséhez újabb szempont lehet. S alapját jelenti a közösségszervező tevékenységnek is. (így tanári oldalról segítünk az ifjúsági szervezetnek, segítjük a diákönkormányzatot is.) Ezért az olyan jellegű foglalkozásokat, amelyeken e megfigyelésre lehetőség van, az iskolavezetésnek támogatnia kell. Gyakorlati haszna beépül az oktató-nevelő munkába. A szorgalmi és magatartási jegyek meghatározásánál is több felvetéssel számolhatunk. Ma már az a tendencia, hogy a tantestület meghatározza azon kritériumokat, amelyek segítségével — természetesen a Rendtartás alapján — e jegyet kialakítják. Az ifjúság és a szülők számára is szükségesnek látszik e kritériumok ismertetése. A szécsényi gimnázium például írásban küldte el állásfoglalását a szülőknek, hogy tanulmányozzák, s adjanak ők is további javaslatokat. Ez ugvanis általános emberi minősítés is kell, hogy legyen. TÖBB MAS fontos kérdéorő' te szólhatnánk még, például az igazgatóhelyettesek szere péről és így tovább. A félév közeledik. A gyakorlat bizonyítja majd, hogy mennyire fejlődtek ki megyénk középfokú intézményeiben az ellenőrzés, értékelés és osztályozás korszerű módszerei. T. E. Bihari, hajdúsági fiúk voltak mindannyian. Jó bordába szőtt férfiak, akiket a toborzó sorozásokon alaposan megválogattak. A magyar pusztán megtanultak tűrni, az osztrák hadseregben megtanultak en- gedeüimesikedm. Baj soha nem volt velük. Bízvást hihették a magasabb parancsnokok, hogy a hosszú időben gondolkodó huszárok nem vetemednek hirtelenségre, csendesen fognak viselkedni távoli körletükben mindaddig, amíg döntenek sorsuk felől. De megint kiderült, hogy a valósáig mindig más, minit amilyennek hisszük. Levél érkezett az egyik huszár kezéhez. Az otthoniak leírták, ml minden történik a jövendőjére készülődő Magyarországon. Két nyomtatvány is volt a borítékban. Az egyikben a lázító költő, Petőfi verse, a Nemzeti dal. Á másikéin felszólítás az országhatárokon túl állomásozó magyar csapatokhoz, hogy térjenek haza, mert otthon van rájuk szükség. Kéziről kézre jártak ezek a nyomtatványok. Miegfogaimzott a szándék: haza, Magyarországra. Az ilyesmi lehet persze léha ötlet, könnyelmű ábrándozás. Gyakran a végig gondolt, vagy ennem csak dédelgetett szán- rák is megnyugtatja a lelket. S boldog az ember, ha-cselekvés nélkül túljutott gondján. Nehéz oknak kell szorítani az akaratot, ha a szándék a veszélytudat ellenére sem áll meg a képzelt cselekvésnél, hanem átlendül a tényleges cselekvésbe. A titkot sem könnyű megőrizni. Százharminc ember nagyon sok ahhoz, hogy elegendő lenne a közönséges hallgatás. Dicsekvés, kétség, aljasság, saószá- tyárság, és még ezernyi más örök emberi hajlamból egyetlen. is elegendő lett volna a kudarchoz, mielőtt még tettre kerül a sor. Tisztek nélkül, szabályzat nélkül bizonyította katonai erényeit a század. Tüzetesen, hibátlan konspirációval eszeltek ki a szökési tervet Még azt is kiszagolták jó előre, mikor marad tisztek nélkül a század. Előkészületeikről semmi nem árulkodott, ment a részfeltételek biztosítása egybeesett a kötelező napi foglalkozásokkal. Még az is az önszorgalom bizonyítéka volt, hogy május huszonnyolcadi- kán ebéd után, ezen a nyárias meleg vasárnapon fürödni vitték a század lovait a Dnyeszter vizéhez^ A pihent, fürdéstől felfrissült lovakkal visszatértek a laktanyába. Ahogy a tisztek sürgetésére tanulták és oly?’ sokszor gyakorolták, gyorsan és alaposan felkészültek a hosszú menetelésre. A legnagyobb elővigyázatossággá'! megtöltötték táskájukat éles lőszerrel, nyúlt ruháikat, erősen használt puskáikat hibátlanra cserélték. Maguknak élelmet és egyéb szükséges útra valót, a lovaknak pedig takarmányt málháztak. óvakodtak azonban attól, hogy magukkal vigyék díszegyenruhájukat, vagy a század pénztárát. Már sorakozóm fogta a kantárszárat a százharminc huszár, épp nyeregbe akartak szállni, amikor váratlanul visszatért a laktanyába FLath Pompejusz ifjú hadnagy. Nem akart hinni a szemének. A fülének se, amikor közölte vele megmásíthatatlan szándékát a legénység. Tiltakozott, fenyegetőzött, mire elvették fegyverét. A málhás szekerek egyikére kényszerítették, így hozták magukkal gondos őrizette L Sötét este volt, amikor elindultak. Pompás rendben, huszárokhoz méltó parádéval hagyták el a laktanyát A kivonuláshoz illő dallam szólt a trombitából. A Lenkey-huszárolk számoltak a szökés gyors felfedezésével. Nem is kívántak többet. csak egy órányi előnyt. Gyorsan a legcsekélyebb zavar nélkül átúsztattak a sötét Dnyeszteren. Még egy szé- naszál sem veszett a folyóba. Arra is volt gondjuk, hogy Fiath Pompejusz hadnagyot kényelmes ladikkal vigyék át a túlsó partra. Enyhén délnyugatnak tartva siettek, ahogy csak tudtak a májusi éjszakában. Eltökélték. ha üldözőik beérik őket, fegyveresen szállnak szembe velük. Rendesen, ahogy harci helyzetben szokás, elő- és utóvédekről. * illetve oldalbiztosítókról gondoskodtak. Fiath hadnagyra már nem kellett vigyázniuk. Önként lovagolt velük. Óvatosan elkerülték Sztaniszlaut, s a hazai föld felé közeledők csalhatatlan A kis, földszintes épület, az egykori Vigadó már a húszas években a munkások találkozóhelye volt Az egykori Vigadót az ötvenes évek első felében vette át a bányától az akkori tűzhelygyár — ma a LAMPART ZIM salgótarjáni gyára — azóta kultúrház. Az intézménynek az üzemi kultúrházak között is sajátságos a helyzete. A gyár dolgozóinak közel nyolcvan százaléka vidékről jár be dolgozni, így nem sok lehetőség marad különféle kultúrházi rendezvényekre, hiszen munka után mindenki siet haza a családhoz. A kultúrháznak nincs függetlenített dolgozója, az igazgató is tiszteletdíjas. A hagyományos üzemrész főművezetője Merlák Mihály, ö ismerteti az éves terv fontosabb feladatait. — Tevékenységeink közül egyik legkiemelkedőbb a szocialista brigádok kulturális vállalásainak támogatása. Emellett kivesszük részünket a dolgozók szakmai továbbképzéséből is. Törődünk a környéken lakó nyugdíjasokkal. Számukra 15 TIT-előa- dást rendezünk egy évben. A szocialista brigádok számára is TIT-előadásokat szerveznek, évi hatvanat. Az ú j gyártmányok előállításához szükséges tudnivalók elsajátítására tanfolyamokat szerveznek. Különféle olvasómozgalmakban is részt vehetnek azok, akik ezt igénylik. Az üzemnek ötezer kötetes könyvtára van a kultúrház- ban, ezt szintén tiszteletdíjas könyvtáros kezeli. A központi állományból az üzem területén letéti könyvtár is működik. Százhúszkötetes állomé-' nyát havonta cserélik. Ez elsősorban a vidékieknek jó, akiknek nem kell a könyvért a kultúrházba menni, a munkahelyükön választhatnak. Az állománynak nagy része — mintegy hetven százalék — szépirodalmi mű. Szakiroda- lom a műszaki könyvtárban áll az érdeklődők rendelkezésére, amely azonban nem a kultúrház keretein belül működik. Az olvasók száma körülbelül 250. Szakkörök te Tannak. A fotószakkör létszáma 15—20 fő. Legutóbbi kiállításukon a gyár múltját és jelenét mutatták szimatát kővetve az volt a tervük, hogy Körösmező irányában kaptatnak fel a Kárpátokra. * Lenkey János leszerelési kérelmét elutasították. Rendelkezési állományba helyezték, ami annyit jelentett, hogy felettesei kénye-kedve szerint várakoznia kellett további sorsára Sztaniszlauban Sok jóra nem számíthatott. Lényegében leváltottnak tekinthette magát, effelől tehát bizonyos lehetett. Annál kevésbé mondhatta ugyanezt a jövőjéről. Ama május huszonnyolca- dikai vasárnapon barátjával, Orsich hadnaggyal vacsorázott késő este, amikor hírét hozták százada távozásának. Nyomban átlátta, ezért is őt tehetik felelőssé. Az eset példátlanul súlyos volt. A leg- okosabbmak azt vélte Lenkey, ha percnyi késedelem nélkül felkeresi a dandárparancsmo- kot és jelenti a szökést, noha de facto nem volt már a század parancsnoka. Arról hallgatnák a föl jegyzések, hogy a kérdéses időben hol tartózkodott Festetich kapitány, a megbízott parancsnok. Éjszakai álmából ébredt Kalliany dandártábornok. Ijedelme ellenére gyorsan keltett határoznia. Annyit azonban megértett, hogy az önkényesen hazatartó század mindenre elszánhatta magát, a fegyveres harctól sem riadna vissza, tehát gyermekbeszéd lenne a haditörvényekkel ijesztgetni őket. Okosabbnak vélte a tábornok. ha büntetlenséget ígér megbánás esetére. Ez is gyermeki elgondolás volt, dehát így történt. Megparancsolta Lenkey- nek. tűzön-vízen át érje utol a századot és szép szóval bírja visszatérésre a huszárokat! be. Előkerült néhány archívnak mondható fotó is. Igen nagy létszámú a bélyeggyűjtő kör. Nyolcvan tagot számlál. Időszakonként a filatelisták is rendeznek kiállításokat. A kultúrház kapcsolatban áll a Csizmadia úti Általános Iskolával. A felső tagozatosok irodalmi és képzőművészeti szakkörét a kultúrház patronálja, illetve fizeti a szakkörvezetői tiszteletdíjat. A szakköröket az iskola pedagógusai vezetik. Az irodalmi szakkör a különféle üzemi és kultúrházi rendezvényeken, társadalmi ünnepeken ad műsort, a képzőművészek rendszeresen rendeznek kiállításokat. Népszerűek a szakmai képzések. Legutóbb vagy harmincán végezték el a targoncavezető tanfolyamot. A raktárosi tanfolyam még folyik. Mint a legtöbb üzemi kultúrotthoin- ban, itt is igen látogatott az általános klub. Igaz, az elmúlt hónap végén volt egy kis baleset, — felrobbant a tévé- készülék, mintegy tíz—tizenkétezer forintos kár keletkezett — azonban a látogatók száma nem csökkent, minden este csattognak a billiárdgo- lyók, körülülik a sakkasztalokat. A klubba is elsősorban nyugdíjasok és környéken lakók járnák. Nemcsak a gyár dolgozói. A kultúrház évi költségvetése 150—160 ezer forint. Ennek csaknem kétharmadát a rendezvények bevétele adja. Ezek bálok és egyéb táncos összejövetelek. Van amelyiket vetélkedő előz meg, például volt már nagyüzemi szintű szavalóverseny is itt, amin a LAMPART ZIM öt gyára, illetve gyáregysége vett részt. Emellett a kultúrház épületében tartják az üiemi pártoktatás foglalkozásait és egyéb üzemi rendezvényeket. A művelődési'ház, ha maga nem is rendez nagyobb kulturális programokat, jelentős szerepet játszik a kultúra terjesztésében. Kooperálva a megyei művelődési központtal, megszervezi ennek látogatását az üzem dolgozói között. Különféle rendezvényekre, előadásokra hívja fel dolgozói figyelmét, és szükség esetén biztosítja a megfelelő számú belépőt. Merlák Mihály beszélt a legközelebbi tervekről is. — Jövőre a KISZ-eseknek kezdeményezésére filmklubot indítunk. Van keskenvfilmvetítési lehetőségünk, ezt használjuk ki, a filmek után pedig a fiatalok megbeszélhetik a látottakat. Ha elegendő igény lesz, irodalmi kört is szeretnénk szervezni. Bővíteni kívánjuk a könyvtári ellátást, letéti állományt szeretnénk elhelyezni az új kulcsöntödében, mivel a másik üzemi letétünk a gyár túlsó végén van, és az itt dolgozók — köztük a tralk- sok — nem mindig jutnak el oda. Nehéz olyan üzemben a közművelődési munka, ahol a dolgozók nagy része bejáró, mint ebben a gyárban is. Talán vannak még kihasználatlan lehetőségek, hiányzik például a műszaki klub, azonban a meglevő lehetőségeket a művelődési ház igyekszik kihasználni. — R — NŰGRAD - 1973. decembert., vasárnap T évémozaik Mottó: Minden változik, épp a tévéműsor ne tenné? A Svéd Televízió magyar estet adott. A helyi műsorújság ez alkalomból több oldalas illusztrált cikket közölt. Más képek mellett látható — csodák csodájára —- a Hungária Kávéház belseje is: vendégekkel, teljes pompájában. Jó a svédeknek, ők már láthatták azt, aminek szilveszteri „feltámadásában” mi még csak reménykedünk... Az egyik kéz agyagot formál. A másik megszólaltat egy hangszert. Az egyik öreg és erőteljes; Kántor Sándor 82 esztendős népművész, fazekasmester keze. A másik fiatal, csaknem törékeny finom ujjú: Kocsis Zoltán zongora- művészé, aki ezúttal csembalón játszik egy Bach-dalla- mot. Ám nemcsak az ő képernyőn látható kezük az új „Fabula” tárgya. Babits, Engels, Hemingway és Juhász Ferenc írásai is vallanak majd „A kéz”-ről a (hasonló alcímű) fiataloknak készülő műsorban. A december elsején forgatásra kerülő Fabuia írója, műsorvezetője — mint máskor is — Vargha Balázs. Ugyancsak Vargha Balázs a gazdája az 1974. januárjától induló „Ki játszik ilyet?” című tévésorozatnak, amelyben a műsorvezető bemutatja, hogy milyennek képzeli az „embernek való iskolát”. A tizenéves nézők, miközben különböző ismereteket szereznek, nyelvi, zenei, matematikai vagy rajzos feladatokat is megoldhatnak, s ráadásul alkalmanként még legalább egy-egy jáítékot is megtanulnak. Gyurkó László Az egész élet c. színpadi művének televízió-változatát a közeljövőben forgatják. Rendező: Dö- mölky János. Lengyel József három művének tévéadaptációját Egri István rendezi az év utolsó hónapjában. „A kulcs”, „A német” és az „Antikriton” című Jelenetek egyaránt egy-egy emberi magatartásforma ábrázolásai. Sánta Ferenc ismét filmet ír a televíziónak. Olasz történet című novelláját „képer- nyősíti”. Orbán Tibor, a kecskémét színház rendezője viszont csat most mutatkozik be írószerepben. Üj szemléletű Antigonéja a tévé egyik dramaturgjának kezébe került, ak — mint említette — foglalkozik a „tévésítés” gondolatával. A „szomszéd” televíziók gyakran örvendeztetnek meg magyar vonatkozású eseményekkel. íme néhány példa:, 1. A Csehszlovák Tv nemrég vetítette Fábri Zoltán Körhinta című filmjét. 2. Az NDK Tv „Slágemaptár”-ában legutóbb Kovács Kati szerepelt. 3. Gáli József Ballada a tűzről című mesefilmjét Is az NDK tévénézői láthatták. A Francia Televízió Lisz Ferenc-sorozatot sugároz. J műsor egyik gyakori közre működője a magyar származá sú Kentner Lajos zongoramű vész. Sipos Tamás dramatu mondja: Több-éves előkész let után a kamerák elé kéri Fejes Endre „Cserepes Me git”-ja. Reggeltől estig forg tunk, s mindannyian érezzü talán még a „Jó estét nyál nál is nehezebb fába vágtuk fejszénket. De még a gyakr holtfáradt színészek is önké kérik most némelyik felvái megismétlését. S ha elkészül űlmnyersanyag, (ahogy i nevezzük: a muszter), mi denki izgatottan lesi az ere ményt, még az is, aki másk szükségtelennek érzi az ily önkontrollt. Ahogy monda szokás: „együtt van” tehát csapat: Sulyok Mária, Mens ros László, Csomós Mari; rendező- Szőnyi G. Sándor, operatőr: Bornyi Gyula, technikusok, a díszletező egyszóval mindenki. Épp cs, Fejes Endre hiányzik. Az véleménye: „A balhét közösi visszük el, de ez már a ti f citok.” Nos, mi reméljük, hói nem kell majd ezért a focié szégyenkeznünk.” (Folytatjuk) Nádor Tamás
