Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

Taggyűlési tapasztalatok Kedvező változás Karancslapuftőn Városfej lesiíési — várospolitika Salgótarjánról lengyel mérnökkel beszélgettünk A termelőszövetkezet párt- alapszervezetének 37 tagja van Karancslapujtőn. Külön alapszervezet működik Ka- rancsalján és Etesen. A na­pokban megtartották a beszá­moló taggyűlést a szövetkezet központi alapszervezetében. A párttagok munkaruhában ültek be a taggyűlésre, töb­ben néhány perce fejezték be a munkát, szálltak ki a trak­tor. a gépkocsi nyergéből. Po- nyi Ferenc, a fiatal párttitkár értékelte az alapszervezet és a vezetőség idei munkáját. A számvetést szókimondó hang­nem, kritika és önkritika jel­lemezte. Ennek illusztrálására íme egy részlet a beszámoló­ból: „Alapszervezetünk tevé­kenységének színvonala a ko­rábbi években nem volt ki­elégítő. Ebben döntő szerepet játszottak az ismert objektív okok. de voltak szubjektív té­nyezők is. Hiányzott a nyílt­ság. az őszinteség. Szinte sen­ki nem bízott senkiben. Ez­zel együtt említendő a bírá­lat elmaradása. Több esetben azért, mert a bíráló olykor érez­te ennek utóhatását, különösen, ha gazdasági vezetőt bírált.” A gazdálkodás tervszerűsé­gének hiánya következtében sokasodtak a szövetkezetben a pénzügyi nehézségek, es mint közismert, a tavalyi gaz­dálkodás nyomán több mint ötmilliós veszteség keletke­zett. Szanálni kellett a gazda­ságot. Tavasszal új vezetés kapott bizalmat. Módszeresen láttak munkához, és ehhez minden szövetkezeti dolgozó, különösen a párttagság segít­ségét igényelték. Néhány hó­nap alatt kedvező változás következett be. Hozzászólásá­ban Gergely Sándor szövet­kezeti elnök elmondotta, hogy várhatóan közel kétmil­lió forint nyereséggel zárják az idei esztendőt. Óriási ered­mény ez! Különösen azok tudják sokra értékelni, akik ismerik az előzményeket. A kedvező változások érez­tették hatásukat az alapszer­vezet munkájában. A gazda­sági vezetés egyértelműen a politikai és gazdasági munka szerves egységét igényli. A megváltozott légkörben az alapszervezet munkája szinte ugrásszerűén javult. Ezt tá­masztotta alá a minősítés is. A területi pártbizottság bizta­tónak ítéli meg a helyzetet, de látja a fogyatékosságokat is. A pártrendezvények láto­gatottsága az utóbbi hónapok­ban javult. A véleménynyil­vánítások korábban — függet­lenül a napirendtől — gazdál- kodáscentrikusak voltak. Ma­napság .már más a helyzet, igyekeznek a napirendekhez kötődni. Felelősségre vonják azokat, akik netán igyekezné­■gy lätfäk a munkások Az utóbbi időben igen... A volt bányaépületlben talált otthonra átmenetileg, az új gyár felépüléséig a Budapesti Harisnyagyár nagybátomyi te­lepének „durvább” arukat elő­állító részlege. Most, az év vé­ge előtt nagyon igyekeznek, szeretnétek minél több árut értékesíteni, mivel az év első felében különböző objektíjv, szubjektív okok miatt nem si­került a tervbe vett progra­mot maradéktalanul teljesíte­ni. A jelenlegi munkatempó­ból viszont arra lehet követ­keztetni, hogy biztosítottak ^ a folyamatos termelés feltételei. ¥ ■ — Nem unalmas mindig ezt csinálni ? — Van, amikor Igen, de leg­többször nem. — Miért? — Mert szeretem. mert megszoktam, mert jói lehet veie keresni. — Mindig folyamatosan tud dolgozni? — Az u többi időben igen. Előfordult, hogy gőzhiány miatt állni kellett másfél órát. két héttel ezelőtt. Ilyen azon­ban nagyon, ritkán történik. Ez az idő sem ment veszendő­be. Brigádigyűlést tartottunk, megbeszéltük közös dolgain­kat. Egyébként, ha kevés a megmunkálásra váró félkész áru, akikor szólok a csoport- vezetőnek és az intézkedik. — Mindig? — Eddig még igen. — Mennyit tud . teljesíteni egy műszakban? — Száznyolcvan, kétszáz tu­catot, illetve attól függ, hogy milyen erőm van. — S ezt mi határozza meg? — Hogy odahaza mennyit kell dolgozni, fáradtan, vagy kipihenten jövök műszakra. — Az elmondottakat figye­lembe véve, mennyi a havi keresete? — Ezernyolcszáz-kétezer fo­rint. — Elégedett vele? — Nincs különösebb pa­naszra okom — válaszol, majd fordít egyet a témán és a következőkkel folytatja: — Az én nagy gondom odahaza van. öten lakunk egy szoba- komyhás lakásban. Kislányom kiskorú, házasságkötés! enge­déllyel ment férjhez, most várja a kisbabát. Lakás kelle­ne. — Ebben csak a tanács tud segíteni. — Voltam ott is, de csak öröklakást tudnak biztosítani, ehhez pedig nincs pénzünk — mondja Dudás Sándomé. Vidám, jókedélyű, nyúlánk termetű Pál Balázs Jolán. Két hónappal ezelőtt jött vissza szülési szabadságról. — Nehéz, volt újra kezdeni, megszokni a munkát? — Nem, mert szeretem és jól érzem magam. — Van elég munkája? — ’ Nem pamaszkodhatom. Igaz én csak két hónapról tu­dok nyilatkozni. — Ön szerint miit jelent az, hogy nem panaszkodhat? — A teljesítményemre gon­dol? — Igen, — Százküencven tucatot ké­szítek egy műszakban. Ez az első hónapban 146 százalékot, illetve 2600 forintot jelentett. — Hogyan tudta ezt elérni? — Folyamatos, egyenlő üte­mű, gyors munkával. Füstös Dezsőné, az adjusztá­lásban dolgozik. Feladata a különböző harisnyáik, zoknik párosítása. — Türelmest, jó szemet és sok figyelmet kíván ez a mun­kakör. Eddig még sikerült megfelelni a követelmények­nek, nem volt nézeteltérésem a vezetőkkel — kezdi a beszél­getést, majd így folytatja: — Munkánk kisebb zökkenőktől eltekintve mindig volt. Időn­ként — mivel nem kaptuk meg időben a félkész árut Budapestről, meg Gyuláról —, órabérben kellett dolgozni, így volt májusiban, júniusban. Azóta folyamatos az ellátás. Ha jó árut kapunk, akkor töb­bet, ha gyengébbet, akikor ke­vesebbet keresünk. — Ezen úgy segítünk, hogy mindenkinek egyformán jutta­tunk a jobban és kevésbé jól fizető munkákból — kapcso-' lóajk a beszélgetésbe Füstös Dezsőné csoportvezetője. ♦ A beszélgetésekből kiderül, hogy olyankor van zökkenő a folyamatos munkaellátáehao. amikor a testvérvállalatoknál valamilyen ok miatt megsza­kad a termelés folyamata. Az itt keletkező késést, esetleges mulasztást a nagybátonyiak- nak kell pótolni, mivel az ő jó munkájuk által válik kész­áruvá a termék, amiért pénzt kap a vállalat. V. K. nek a kritikát elfojtani, a segítő szándékú vélemény- nyilvánításról valakit lebe­szélni. Az alapszervezet és a vezetőség lépésről lépésre ha­lad előre, hogy jelentősségé­nek megfelelő tekintélyre te­gyen szert. Gátat kívánnák szabni a pártszerűtlen meg­nyilvánulásoknak. Egyesek csak nehezen kezdik tudomá­sul venni, hogy a párt belső dolgai nem tartoznak illeték­telen személyekre, akik rossz­indulatúan csemegéznek egyes bíráló megjegyzéseken. Sok szó esett a taggyűlésen a szervezeti életről, a politi­kai oktatások látogatottságá­ról az eszmei-politikai felké­szültségről. Csokorba foglal­ták a legsürgetőbb tennivaló­kat. Továbbra is fokozni kí­vánják a tagság aktivitását, megkövetelik a Szervezeti Szabályzatban foglaltak betar­tását. Az elvszerű bírálatot az őszinteség -jellemezze! Fo­kozni kell az egységes kiál­lást a határozatok végrehaj­tásában. Az alapszervezet munkájá­nak hatékonysága az idén szemmel láthatóan javult. Ar­ra van szükség, hogy e ked­vező tendencia tartóssá vál­jék. és a pártszervezet elvi, politikai irányítása a jövőben még eredményesebb legyen, (r. i.) Sikeres év a bánya- gépgyárban Már a leltárra készülnek, az évi jól végzett munka tudatában, a salgótarjáni bányagépgyárban. Egész évben egyenletes, jó ütem­ben folyt a termelés, és ez alapot adott arra, hogy sür­gős, soron kívüli munkákat is elvállaljanak. Így szállí­tottak a mátraaljai szénbá­nyák megrendelésére, a vi- sontai Thorez külfejtésre szállítóberendezéseket és csehszlovák exportra szalag­görgőket. Az év végi határ­idő helyett már karácsony előtt befejezték az export­szállítást. A bányagépgyárban jól felkészültek a következő évre, tehát- zavartalan lesz a termelés megkezdése. Ezekben a napokban már a leltárra készülnek, ugyan­akkor előzetesen számba vették az idei eredményeket is. Bár valamelyest csök­kent az üzem létszáma, mégis a tavalyi 166 milliós árbevétellel szemben. az idén 187 millióra számíta­nak. Dicséretükre válik, hogy a nyereség is több mint 8 millióval meghalad­ja az előző évit. KARÁCSONT másnapján csengett a telefon. Idegien ki­ejtéssel ismerős hang szólalt meg. — Itt vagyok Salgótarján^ ban, Janek, Krakkóból Barátom telefonhívásának nagyon megörültem. Az idő láthatatlan kereke egyszeriben három évtizedet pergett visz- szafelé. Mert harminc éve múlt, hogy a németek lero­hanták Lengyelországot és Ja­nók, az érettségi előtt álló diák édesapjával és sok tár­sával együtt Magyarországra menekült Janeík nálunk érett­ségizett, majd három évet ta­nult a műegyetemen és a fel- szabadulás után került haza Krakkóba. A Karancs Szállóban talál­koztunk és egy vodka után sé­tára indultunk az ünneplő Salgótarjánban, Lengyel barátom nem is­mert rá Salgótarjánra. Pedig fogadkozott, hogy ő nagyon jól emlékszik a felszabadulás előtti városra. Akkor üzemi gyakorlaton két hetet töltött az acélgyárban és.az első na­pokban olaj folyt a ruhájára. Most, karácsony másnapján bizonygatta, hogy harminc év­vel 'ezelőtt, kis üzletek között, valahol a mai Karancs helyén tisztította foltos ruháját. Elő­ször csak ámult, aztán egyre jobban lelkesedett,, hogy mi­lyen szép épületeik emelkedő nek a hajdani Szilágyi udvar helyén. Elismeréssel szólt ar­ról is, hogy a rossz hírű kocs­ma helyén most európai szín­vonalú, rangos kultúnközpon- tot lát. Kereste a régi közfür­dőt és én alig titkolt büszke­séggel mutattam a mai Pécskő utcát, szemben a garzonházat, kicsit lejjebb, a hajdani ingo­ványos vásártér helyén a csil­lagházat, a Szilárd-udvar cse­lédviskói helyett az erkélyes bérházaifcat — Rosszul emlékeznék, én úgy tudom,' hogy Salgótarján középületei, házai a háború alatt nem pusztultak el? Mi történt itt, hogy újjáépítették az egész városközpontot — kérdezte Járnék. — A város politikai arcula­tát a munkások határozzák meg Salgótarján történelme ruem nyúlik évszázadokra visz- sza, dé újabb kori történelmé­nek jelentőségéről a munkás­MevviisváHák — intézkedtek A balassagyarmati népi el­lenőrök a közelmúltban meg­vizsgálták a nógrádkövesdi termelőszövetkezet gazdálko­dási, pénzügyi és bizonylati fegyelmét. A szövetkezet vezetői a fel­tárt hiányosságok megszünte­tése érdekében máris több in­tézkedést tettek. A társadal­mi tulajdon védelmének biz­tosítása céljából raktárt és műhelyt építettek, amelyben megoldódik a legszükségesebb anyagok tárolása. A szakem­ber-ellátottságról is gondos­kodnak. A termelőszövetke­zetnek ' jelenleg két ösztöndí­jasa van. Teljesítménybérezés és anyagi ös&tirmés a napirenden A vasasszakszervezet titkára a kohászati üzemeknél A vasasszakszervezet 1973- kai osztályvezetője. A vita ban összesen húsz vállalatot során elhangzott, hogy az számoltatott be a szakszerve- országos ‘tapasztalatok szerint zeti munkg különböző fázi- a nyereségérdekeltségi rend- sairól. A Salgótarjáni Kohá- szerben néhány nemkívánatos szati Üzemekben december jelenség is felszínre jött. A 21-én zajlott le az a szak- Salgótarjáni Kohászati Üze- szervezeti bizottsági ülés. meknél azonban eredményes- amelyen Merlák Ervin szb- nek és jónak minősítették a Vtitkár előterjesztésében napi- teljesítménybérezési formák rendre került a teljesítmény- gyakorlatát, de óva intették a bérezés helyzete, annak for- gyár . vezetőit a helyes ará­méi és hatékonysága a válla- nyak megtartására és alaki- lati gazdálkodásra. fására. Szimpatikusnak és A szakszervezeti bizottsági megfelelőnek minősítették a ülésen részt vett Koltai End- gyár törekvéseit, amelyben a re, a vasasszakszervezet tit- végzett munka szerinti diffe- kára és Ohm Károly, á szák- renciáltság és megbecsülés szervezeti központ bérpoliti- jut kifejezésre. O. B, mozgalom olyan. dicsőséges korszaka tanúskodik, mint a Magyar Tanácsiköztársaság 133 napja, a második világháború partizáoharco&ainak érdemei és a felszabadulást követő idő­szak tettei, a munkásmozga­lom elismert eseményei. De a szó klasszikus értelmében en­nek a városnak nincs múltja. Ugyanis a jelentéktelen, tele­pülés életében csak a XIX. század közepi fejlődés hozott változást, amikor a nehézipar fejlődésével egyre nagyobb létszámú lett és egyre jelentő­sebb politikai súlyt vívott ki magának a város munkássá­ga. De a mun(kásvárost a ka­pitalizmus nem látta el meg­felelő köz-, kulturális és egészségügyi intézményekkel, nem építettek elegendő utat és járdát, a szolgáltatások a rendkívül kedvezőtlen orszá­gos átlagnál is rosszabbak vol­tak. A mi rendszerünknek a város középületeit, útjait, a lakásokat, a kereskedelmi há­lózatot nem lehetett tovább­fejlesztenie, hanem meg kel­lett teremteni, viagy legalább­is alapvető átalakításokra volt szükség. Mindezt úgy kellett tennünk, hogy a legfőbb alap, a gazdasági szerkezet is vál­tozásra szorult, a gazdaságos energiastruktúra a szénbányá­szat fejlődésének megálljt pa­rancsolt, az elavult, régi üze­meket korszerűsíteni kellett. LENGYEL barátom főbb vo­násaiban ismeri hazánk ener­giahelyzetét, mégis meglepte, hogy a nógrádi iparmedencé­ben milyen gyorsan követke­zett be az iparszerkezet válto­zása. a párt és a kormány se­gítségével milyen körültekin­tően, mennyi emberséggel si­került a termelést átalakítani. Az elmúlt két éviben Salgó­tarjánban 1186-tal szaporodott a munkahelyek száma, az ipa­ri termelési érték 16,5 száza­lékkal, a vállalati bérek 9,9 százalékkal növekedtek. Az utóbbi két évben megközelí­tően annyi lakás épült, mint az előző öteves terv idősza­kában, jelentősen fejlődött . a kulturális, egészségügyi ellá­tás és javult a lakossági szol­gáltatás is. Előbb a Schuyer Ferenc úton, majd az Arany János úton. sétáltunk, s lengyel ba- __ _______ .1________ Á rván, de rátomnak egyre jobban tetszett az új Salgótarján főleg az egységes és korszerű elgondo­lást dicsérte. Hogyan sikerült? Kiváló építészt foglalkoztat a város, vagy talán az egész in­tézet Salgótarjánnak dolgozik — kérdezte Janeík. — ígért az építész és a vá­ros is díjat nyert. De azt hi­szem, hogy nem ebben rejlik a dolog nyitja. Sakkal inkább abban, hogy Salgótarján mun­kásváros, itt következetesen, érvényesítik a párt politiká­ját. Sikerült teljesíteni az öt­éves terv időarányos részét, ez megfelelő anyagi alapot adott ahhoz, hogy a szép terveket megvalósítsuk. A helyi párt­vezetés fokozott figyelmet for­dított a beruházások koncent­rálására és gyorsítására. Az üzem- és munkaszervezés, a szocialista munfcaverseny újabb tartalékok forrásait nyi­totta meg. Es ha iskolára, óvo­dára nem volt elegendő pénz, akkor a szülők, a szocialista brigádok és a vállalatok segí­tettek. — Vajon tartós lehet-e a társadalmi összefogás, a város vezetősége ezután is számít­hat-e a lakosság segítségére?, i— Igen, ebben biztos va­gyok, hiszen a lakosság érzi, látja, hogy ebben a városban minden áz emberért, a felnö­vő újabb generációért törté­nik. Hivatkoztam arra, hogy a városi pártbizottság legutób­bi ülésén tárgyalta a város pártbizottságai munkájának továbbfejlesztését. Olyan ha­tározatot hoztak, hoigy a váro­si pártbizottság legfontosabb feladata továbbra is a párt politikájának helyi végrehaj­tása, a munka megszervezése legyen, a sajátos körülmé­nyekhez való következetes al­kalmazkodással. A határozat arról is intézkedik, hogy a pártbizottságok munkájában kerüljenek előtérbe a város­politikai .és városfejlesztési feladatok. A LENGYEL mérnök eisg hallásra nem értette, hogy nőiért szóltam én városfejlesz­tésről és várospolitikáról. A két fogalom nem azonos? Vagy pontosabban mi a kettő közötti különbség? A kővetke­ző cikkben erről esik majd szó. meddig?... Mintha a közuzalékba ágyazott tábla így kiáltana: „Segítség: Megfulladok!” Nem a légszomj miatt, hanem az elhagyatóiíság érz-1 se és a nemtörődömség okozta dü htől. Ha egy táblának egyáltalán jogában van mérgelődni. Hosszú hónapok óta áll így, árván. Valamikor büszkén jelezte* Hogy a raróspusztai vasútállomásnál is megállhatnak az autóbuszok Az utasok es az autóbuszvezetők néha még mély együttérzésüket is kifejezik ha tekintetűk e táblára vetődik. — Ejnye, ejnye — mondják. A tábla pedig ilyenkor még lejjebb süllyed szégyenében, mert gazdaja, a 2. számú Volán ügyet sem vet rá. Nem tudni, mi okból. Talán, azért, mert „csak” félté teles megállót kell jeleznie1' Most, a téli hónapokban lesz i deje a táblának is elgondolkodnia miért nem tordőnek vele, miért hagyták, hogy a keményebb raivfl arra Járók, .jókat kuncogjanak. S az ünnepek alatt a táblák karbantar- sebb^elvef P“r orájuk arra’ hogy «gondoljanak valami tisztessége­Vagy talán arra számítanak, hogy egy picit még alább merül a csak MÁV.. ,-nak látszik? kőhalomban és d MÁVÁ.. — sz. gy. — 1 NÓGRÁD — 1973. december 28,, péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents