Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Régi karácsonyok VAAxvA^VVAA<AArVV«>A^\ArVVVVKarácsonykor olyan a család. mint egy kagyló. Bezárkózik. hogy gyöngy születhes- sék. Koccintanak, isznak: a szeretetre. amely átüt szegénységen. álnokságon, a szeretetr re. amely megújhodást hoz. Ilyenkor kislányos hajfürtjeit és virágok letéphetetlen özönét kívánja újra az anva. sudaras ostorral hajt csodanyájat az apa. élményekért sóvárog a gyerek. Pegazus támad a vágyból és fölröppen a Saturausig. Nemcsak felszáll, elidőz. A képzelet csillagokon ficánkol. amelyek ütköznek, kergetőznek egyre vadabbul. egyre szilajabban. míg fényük enavé nem olvad. Kábul az emberke, hunyorog, mkid azon csodálkozik, hogy miiven hamar helyükre szökkentek a csillagok! Csöngettyűk. gyér- tyák. angyalhaj. Nem elég a varázs! Több kell! Meséért rimánkodik. A szülő csak erre várt. Most teletűzdelheti hajfürtjeit margarétával. búzavirággal, mes tátikával. A szeme is ebből a három virágból áll. Könnycsepp ül pilláira úgy szövögeti magában a történetet. A gyerek a szemébe néz. a réten terem, szirmokban für dik. Felfedezi, hogy milyen szép az anyja. Eddig észre 6e vette. — Anyukám! Űgy-e most már nagy vagyok. Mondd, a Jézuska hozza a fát? Kérdez, de reszket, hogy ne hallja az igazat; nem a Jézuskát félti, hanem a misztikumot. Sietve újat kérdez: — Anyuka, tényleg karácsonykor születtem? Biztosan szidtál. Sebaj. Szenteste nem fog az átok. Sírtam? Nem sírhattam. Egy ajándék nem nem sírhat. Az ajándéknak a karácsonyfa alatt a helye. Fövwwwwwvvwvvwv« lőtte csengettyűk, gyertyák. ; ngyalhaj. Az egész égbolt. Talán akkor is a csillagokkal játszottam. — Ha visszatérsz a földre, gyermekem, elmondom, milyen ajándékot kaptam egykor én. Édesanyánk börtönben ült. Én voltam a családban a legkisebb. beengedtek hozzá. Vé. kony kis szoknya volt rajtam, majd megvett az isten hidege, tott a hóban. Anyám ott ült a cella közepén. Magához vont. betakart a nagykendőjével, úgy vigasztalt. Záporoztak a könnyeim. Mikor magunkra hagyott a Az apa a csodanyáj közé csördít. abból ki is válik egy és pereg a mese. — Karácsony közeledett. Nem volt pénzünk, nem vo't fenyőnk. Apánk nekibuzdult, hogy elmegy az erdőre. Hideg csikorgó tél volt. Az ablakról lekapartam egy tenyérnyi jégvirágot. úgy néztem apánk után. Odasereglettek a testvéreim is. Egytől egyig csendben voltak, arcukon félelem. Apánk bizonytalanul baktaLeültünk. vártunk. A Szűcs csendőr kíméletlen. A Szűcs csendőr kegyetlen. Retteg tőle a környék. Ha börtönőr. anyám benyúlt a apánkat elkapja... Szerettem kötényébe és kis figurákat volna utána futni, hogy kézen rakott az asztalra. A vacsorá- fogva visszavezessem. Már ké- jából gyúrta, kenyérből és ső. Nem érném utói. Hol jár- sós vízből. Madárkák voltak, hat? A téglagyáron túl lehet, kenyér madárkák. Volt szár- elhagyta a Mohás-forrást. nyuk, csőrük, szemük. ..Va- felért a hegyre, beveti magát rázsló vagy édesanyám, igazi a fenyvesbe, választ egy forvarázsló” mondtam. Anyám a fülemhez hajolt, úgy súgta: ..Az egyiket, a nagyszárnyút iuttasd el a kovácsműhelybe e szavakkal: hadd repüljön. A többi a ti* éd.” más fenyőt, kivágja, zsákba dugja. Indul visszafelé. És ekkor — nyílt az ajtó. Belépett apánk. Minden szem rámeredt. Soha n'em örültem ajándéknak, mint akkor. Lehajtotta fejét, a kezét dörzsölgette és lassan, titkon végigmért minket a tekinteté- úgy vei Föllélegeztünk. ..Hadd repüljön — kiáltotta a kovács és úgy megpörgetett a karjaiban, hogy keringtem, mint a madárkák; mert felröppentek ám! És amerre szállnak, nyomban v kalász terem, Virágok nyílnak: margaréta, búzavirág meg tátika. Varázsló volt édesanyám, igazi varázsló. — Most te jössz, apukám! - lelkesedik a gyerek. Karácsonyfánk nem volt —. de ott volt közöttünk az apánk. A gyertyák csonkig égtek az ablakban, mi pedig lefeküdtünk, jobb időket remélve. Koccintanak, isznak: a szeretetre. amely átüt szegénységen. álnokságon, a szeretetre, amely megújhodást hoz. Kontó István A HINTA H»! tárt Anna öt és hét kö. zott És tegnap tizenkettőtől kettőig? Mikor csengetnek, 6 jönnek az idei év elsősei, a eopfosok, és a masnisak. kettes sorban lefelé, kifelé és a kapuban hangoe, cérnaszál-kó- rusban mondják a köszöntést: „Jó napot kívánok!” — merre indult eL merre járt ezután Anna? Ma már tudjuk: a hinta! Ez a mákony. ez a szenvedély. ami e próbálatlan elsőst még mindig rabságban tartja. „Ha még egyszer nem jössz haza iskola után egyenesen, nincs többé csoki!” És elmúlik öt. él hat. és gyújtják kint a lámpákat, hogy fél az ember, indulunk keresni — egy puli. egy fiú. egy apa — mint az egyik expedíció az eltévedt földnyelte má„Hol jártál?” Csend. áll. lóg a kezében a táska, s szeme éj. oly bársony, és hallgat. „Nem beszélsz!?” ..Hol voltál?” Halkan mondja: a hinta... Nincs csoki. Na és aztán? Mert mi kell: csoki vagy bábszínház? A bábszínház. Színház vagy szalvéta? A szalvéta. Hinta vagv szalvéta? És ezt miért is kell kérdezni? Évekkel ezelőtt kezdte. Lógott az óvodából, mert hintázott Ment. reggel az' Engels téren át. és úgy csábult el az üres. elhagyott hintáknál, mint az italos, aki munkába menet betér az első kocsmába. Bátyja, ha' megverte, nem sírt. de eltűnt. Hintázott. Ajándékot kapott: szaladt, hintázott. Örömet, bánatot a hintába öli. Egyszer azt mondtam magamban: „Na. ezt a lányt jóllakatom hintával, lerészegítem. csömört kapjon, hogy soha többé ne kelljen neki”. Kimentünk a Ligetbe. Egész közel a Vidám Parkhoz. Behal“ látszott a fák közé az a sok bohóc mókás lárma. „Na. most hintázz!” Leültem egy padra, és ő fel a hintára. Na, majd nemsokára mondja: „Menjünk csak a mókákhoz”. De nem mondja, csak fel. le, ég, föld, behunyja a szemét és repül. Sakkozom. Egy partit, kettőt. De nem szól. csak hintát cserél: azon a másikon milyen? Komorodik az kiő. kiürül a kis park. Fúj a szél. cseperész. én összegombolom a kabátot — ő szóljon elébb —. de a hinta csak repül. Sötét lesz. kihalt a Liget az ágak hajladoznak, a levelek hullnak, örvényben keringenek, az elalvó őszi parkban csak egy hinta csikordul. egy kislány hajtja mind feljebb és feljebb. Őszi esők érkeztévei a fővárosi tanács — igen bölcsen — leszereltette a közterekről a hintákat De ő ismer egy nem közteret Magánhinta, egy kert közepén. Sötétedésben átbújik a kerítésen és hintázik. Zughintázó. titkos hintás. — Merre jár Anna? — ha majdan egyszer, tizenöt—húsz év múlva egy fiatalember ezt kérdi tőlem és tanácsot és vigasztalást vár. csak így válaszolok majd neki: ..Megbántottad? Ha hazajön, vedd karodba és ringasd, hintáztasd. a bánat tőle így száll el”. Mert én is. most is. ha vele vagyok és nem szólok, fogja a kezemet lóbálja és hintáz- zuk a kezünket s egyszerre csak nevetünk, hogy milyen érdekes: hinta nélkül is lehet repülni! Kőbányai György Varga Domonkosi A KISDED Az anyáknak jó. Gk néhány óra múlva már kezükbe is foghatják, karjukra is fektethetik a kicsit, hogy megkínálják duzzadó mellükkel, melyben a szülés után mindjárt gyűlni kezd az édes anyatej. Az apák egyelőre arra vannak ítélve. hogy csak egy üvégablakon, vagy egy üvegfalon át vehessék szemügyre sarjadékukat. hogy vajon kire ütött Apjára, vagy anyjára? Hét gyermekem közül hatot én is így pillantottam meg; egy-egy ápolónő halászta ki a csecsemőszoba sok kis ágyának valamelyikéből, s mutatta meg bentről. az üveg mögül, hogy „ez az”! Nem voltam elragadtatva tőlük. Egyik csúnyább volt mint a másik. Igaz, ahogy végignéztem a kiságyakon, a többi gyerek se látszott szebbnek. Akik sírtak. azoknak még el is torzult az arca, de a szépen hallgatók se nagyon dicsekedhettek. Csak néztem, milyen öreges az ábrázatuk. Nincs rajta még semmi a néhány hónapos csecsemők, egy-két éves kisgyerekek ártatlan bájából. Azokat lehetetlen fogatlan vénségnek. ráncos aggastyánnak elképzelni. Ezeket minden további nélkül. Nem sok fantázia kell hozzá, hogy az ember ugyanezt az arcot hetven—nyolcvan évesen lássa. valahol az élet túlsóL végén, már a halál partján. Szerintem csakugyan ilyenek —, vagy legalább ilyesfélék — lesznek, akik magas kort érnek meg. Az élet utolja ebben is visszakanyarodik az elejéhez. De azért jó érzés volt látnom; az én gyerekem. Apa lettem. Megint apa lettem. A hetediket aztán sikerült mindjárt a szülőszoba - ajtajában meglesném. Anyjával együtt hozták kifelé. Az fáradtan, de boldogan mosolygott ezt is megérte, hogy egyszer itt vagyok. Mindig erre vágyott, hogy közös erővel szüljünk, hogy amíg vajúdik érezhesse testi-lelki közelségemet, s ne kelljen arra gondolnia; napi dolgaim után futok, s talán nem. is törődöm vele... Megitattam ’ egy kis narancslével. s közben a gyereket nézegettem; Hát lány lett, megint lány. holott már ő volt a harmadik, akit Tonrii- Bébinak becéztünk, amíg az anyja hasában kucorgott (mint jövendő Tamás-Ba- lázst.) Nem volt rajta persze semmi lányos. Ezzel a képpel, ezzel a jól fejlett orral fiúnak is születhetett volna. Mérges voltam egy kicsit, de igyekzetem nem mutatni. — Ugye szép? — kérdezte az anyja, ahogy eddig is minden gyerekéről elkérdezte. . — Érdekes, hogy milyen lila — tértem ki az egyenes válasz elől. — Az nem számít! — szólt Tél (0. G. Verejszkij) (Apai vallomás) közbe az ápolónő, — Az semmit sem számít. Eddig csakugyan úgy tudtam, hogy a gyerekek vörösen jönnek a világra. Vörösen és ráncosán. Ráncok nemigen látszottak Júlia-Mártán. a fején legalábbis nem. Vörösnek már Inkább volt mondható, de akkora lila foltokkal, hogy a2 én szemem szinte csak azokat látta. — Ugye szép? — kérdezte megint az anyja. — Én azt hiszem, hogy ilyen szépet még nem szültem! — Nagyon szép — hagytam rá. — Újszülöttnek igazán nagyon szép. Elértette, hogy ez mit jelent. — Mit akarsz? Még húsz perce sincs, hogy megszültem! Ettől csakugyan meghatódtam. Ez a kis lilaság alig húsz perce él önálló emberként. Nekünk mi az a húsz perc? Semmi. De neki; egész eddigi élete. —Ná menjetek! — mondtam. mert láttam, hogy a tolókocsi végén várakozó fehér köpenyes fiatalember már türelmetlen. — Még megcsaphatja itt valami huzat. Döglesztő júliusi meleg volt. Bár jött volna valahonnan egy kis légáramlat! De egy húszperces gyerekről csakugyan el tudtam gondolni, hogy lehetne jobb helyen is. mint ez a hosszú kórházi folyosó. — Hát szervusz. — mondta az anyja megadóan. — Szervusz! Akkor holnap jövök. — Gyere, gyere! Csak a hajára mertem egy csókot lehelni, meg ne fertőzzem valahogy, aztán a fiatalember már tolta is el. A kicsit az ápolónő vitte a karjában. Annak még egy puszit se adhattam. Mikor a folyosó kanyarulatában eltűntek, a közeli lépcsőn indultam lefelé. Töo- rengve persze. Hát megint lányom lett. No nem baj. Most negyvenhét éves vagyok, hatvanhét leszek, mire betölti a huszadikat. Ha megérem. De lehet, hogy meg se érem. Egy lány mégis hamarabb felnp. Férjhez is mehet, ha úgv jön so-ia... 11 vAnplr jártak a fejem- , I»ycuntben 3 húszperces gyerekről. Aki közben ugyan már huszonöt perces lett. ha nem harminc... Órámra néztem. Igen, lehet, hogy éppen most tölti be a félórát. Nevetnem kellett. Ég én már azon gondolkodom, hogy megy majd férjhez! Másnap nyoma sem volt rajta a lila foltoknak. De ettől se lett sokkal csinosabb. Hasonlítgattam a többi gyerekhez, meg tudnám-e különböztetni tőlük. Ha egy másikat nyomnának a kezembe, elfogadnám-e? Anyja ugyanis a kórházba ■ való bejövetele előtt megint elmesélte a régi történetet — gyerekeink nagy örömére — hogy a Mag- dust majdnem elcserélte. Nem ő tehetett róla. Készült haza a János-kórházból, "s vitte be a holmit, pólyát, miegymást a csecsemőszobába, mert mondták neki,, hogy kivételesen ott öltöztetheti át a kicsit. Kis Magdusnak előzőleg leesett valahogy a csuklójáról a szokásos vászonszalag. dé minden ágy végére oda volt írva a benne fekvő gyerek neve így csak a Varga Mária Magdolna feliratot kellett keresni. Az ügyeletes ápolónő könnyen megtalálta. Kapta ki a gyereket, s már adta is oda az anyjának, bér az egy kicsit furcsállta, hogy nem sárgább. Bent a szobában úgy vette észre, hogy nemigen múlik a szülés utáni sárgasága. De gondolta, tán á világítás teszi. Hámozta ki a nyűtt 1 kórházi , hacukából, akkor meg az nem tetszett neki. hogy ilyen sovány. Eny- nyit fogyott volna? Mindegy, majd visszahízza! Arról már volt elég tapasztalata, hogy szülés után eleinte mindig fogynak a gyerekek. Húzza rá a kis inget, akkor veszi észre, hogy a csuklóján szalag vám. Mégis tettek rá másik szalgot? A rékli ujjába is bebújtatta a két vé-; kony karját, majd jöhet a pelenka. gumipelenka. pólya, minden. Már egészen bepó- lyálta, még a főkötőt is ráadta. csak az arca látszott ki, amikor gyanút fogott. Eddig, ha a kelleténél kevésbé sárgának is, ha soványnak is, de sajátjának érezte a kicsit. Most viszont mintha egy idegen arc nézett volna rá a pólyából. Megfogta’ a gyerek kezét, s feljebb húzta a rékli úját. hogy megnézze a vegytintával rótt. csupa nagybetűs feliratot a csuklóját övező szalagon. Majd leült. HITES ZSUZSANNA, s ő majdnem elvitte haza! — Ez nem az én lányom — mutatta az ápolónőnek. Az is megijedt. — Csak nem? — nézték a Zsuzsika ágyát; abban is feküdt egy csecsemő. A csuklóján nem volt szalag. Akkor ez csak a kis Magdus lehet. Anyja jól megvizslatta azért. nehogy megint tévedjen. De az épp olyan sárga volt, amilyennek lennie kellett, épp olyan húsos. s az arca is nagy orrú Vargát mutatott. Biztonság okáért az ápolónő végignézte valamennyi gyereket; mindegyiknek ott volt a szalag a csuklóján. A feliratokat már nem olvasta el, minek? Zsuzsika egy-kettöre visszakerült a kórházi ruhákba, majd az ágyába, aztán jöhetett a Magdus öltöztetése. pólyázása. Csak én nem értettem odakint. miért tart mindez ennyi ideig.... Nagyon valószínű hogy én a Zsuzsikát is elfogadtam volna saját lányomnak. Nem jöttem volna rá soha, hogy ez nem lehet Magdus, Addig is gyanakvással hallgattam, ha az ismerősök az újszülötteket apjukhoz, anyjukhoz hason- lítgatták, de azóta méginkább azt hiszem, hogy ennek kevés értelme van. Egy ilyen kicsiről egyszerű ránézéssel csak azt lehet vitathatatlanul megállapítani, hogy ’fiú-e vagy lány. Nem hiába veszett ösz- sze Salamon király korabeli két zsidó anya se, hogy melyiküké az életben maradt gyerek? Szerintem mind * kettő joggal hitte, hogy a* övé. A salamoni ítélet se azon alapult, hogy melyik ismerte fel a kicsiben a magáét, . csak azon; melyik volt gyöngébb szívű, érzékenyebb lelkű. S az meg is érdemelte, hogy övé legyen az élő csecsemő, aki immár nem csak az éjszakai agyonnyomatást úszta meg, hanem a királyi parancsra történő kettévága- tást is. Egy ismerősünk mégis fején találta a szöget. Félig legalább is. Harmadik fiamra, Kisdombira mondta naivan; „Felül az anyjára hasonlít, alul az apjára”. Ő nyilván az arcára értette, de mi másképp értelmeztük, s azóta is nevetünk rajta. ámnakfalá£V0f. dása, régesrégen, ötesztendős korában. Akkor született meg a kisöccse. Odaengedték a bölcsőjéhez, hogy ő is lássa. Nézte a nyakig bepólyált csecsemőt, de nem szólt egy szót se. — Na, hogy tetszik — kérdezte a dadus. — Ugye szép? —■ Szééép — felelte vontatottan. — Csak a feje csúnya. — Te kis csúnyaság! — mondtam én is gyakran a* enyémeknek. életük első hónapjaiban. Sokszor anyjuk fülehallatára. de ő ezt persze csak játéknak vette. Hisz a vak is látta — ő szerinte —•, hogyan lesznek napról napra pofápbbak, formásabbak. gyönyörűbbek. Szó. ami sző; ahhoz képest, hogy milyen csúnyácskának születtek, csakugyan csinosod- ni látszottak. Még az én szigorú szememben is. Bár tükörbe se kellett néznem, hogy tudjam; tekintve, hogy az én gyerekeim, ennek a csinoso- dásnak is vannak korlátái. (Részlet az író készülő könyvéből a Kölyökkóstolga- tóból) Apá | NÓGRÁD — 1973, december 24., hétfő tt I
