Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
4 ULßOWlA^ IVilág proletárjai, egyesüljetek.1 NOQRAD AI MSZMP NOf.PAü Ml r.YCt RlIÖnSAGC. ts A M. f-OYVI T A N £>■< $ XXIX. ÉVF., 301. SZÁM ARA: 1 FORINT 1973. DECEMBER 24., HÉTFŐ NÉPÜNK KARÁCSONYA Solcesztendős, szép szokás nálunk, hogy karácsony napjain mesébe ülőn hatalmas fenyőfát állítanak föl a Parlament kupolacsarnokában. A tündiércsillogásiú fáihoz több ezer kisdobost — úttörőt hívnak meg az ország mindéin vidékéről. E gesztussal nem Is az Országiház kapuja, hanem az ország szíve tárul ki apró honfitársaink előtt A felnőtt Magyarország rémo- solyog az ünnep örömétől izgatott gyeirmekregiment- re, s e mosoly mögött az a józan fölismerés is ott vám, hogy a kis vendégek közül nem egy a Tisztelt Ház tagjává lesz majdan... Az or-, szág magamagát örvendezteti meg a gyermekek ánrwilió, boldog vidámságával. A népet amely voltaképpen oda tehetné ez ország karácsonyfája alá elmúlt esztendei szép álmainak, sok fáradalmának, bőséges eredményeinek ajándék csomagjait is. Egy óv hosszú idő. A 365 nap alatt sok minden keresztül hullhatott az emberi emlékezet rostáján. Mert nincs esztendő, amin ne hagyna nyomot természeti csapás, balesetek sora, vágy éppen olyan emberek halála, akiket közel érez-' tünk a szívünkhöz... A nép memóriája — akárcsak a fák évgyűrűje — emlékezik a társadalom sorsának nehéz pillanataira. De nem feledi a jó termések, a sikeres erőfeszítések örömét sem. Az ünnep gondolatokat dajkáló csöndje ezért je-' leinti valamelyest egész éves tevékenységünk számiba vételének alkalmát is. Kicsit játszva, kicsit komolyan föltehetjük magunknak a kérdést: mit tettünk ebben az évben az ország fenyőfája alá? Ha a nagy társadalmi realitások' mérlegén latolgatjuk ezeket, akkor is a családihoz kell gondolatban visszatérnünk. Ebben az évben több figyelmet, gondoskodást kapott a család mint más években. A figyelem jele, az az országszerte tapasztalható igyekezet, ahogyan a nő- és ifjúságpolitikai határozatokból eredő feladatokkal foglalkoznak. Az, hogy további kedvezményekkel segítik a munkáscsaládoikat az önálló otthon megteremtésében. A családot szolgálja végső fokon az a rendelkezés is, mely az év közepétől csökkentette bizonyos állami és társadalmi szervek dolgozóinak munkaidejét... A családok gondján, könnyítő jelentős határozat alapján 1-974. január 1-től évi 1660 millió forinttal növelik a szociálpolitikai juttatások 'értékét. Nagy dolgok ezek? A jövő is igjent bólint majd a kérdésre. Határköved egy megfontolt, az adottságokkal józanul számoló építő tevékenységnek. Az a szólás-mondás járta valaha, hogy a tájékozattam ember nem lát túl a faluja tornyán. Talán valahogy így volna mai ez a gondolat: vajmi keveset tud a világról, aki nem néz túl a karácsonyfa csúcsán díszelgő üveggömbök csillogásán. Az is az idei karácsonyhoz tartozik: a minap hallottam olyan panaszt, hogy Valaki motorkerékpárt szeretett volna vásárolni karácsonyra a fiának s — anyagi okokból — kikötött egy rendes kerékpárnál. Bánat ez? Nem öröm, de miért volna bánat!? Hisz minden kirakatban lát az ember valamit, amire, már nem futja a pénzéből. De volt-e olyan karácsony országunk történetéiben, amikor többen tudtak valami ajándékkal kedveskedni annak, akit szeretnek? Aligha volt. Pedig a karácsony, amely a hagyomány szerint békességet hozott a jóakaraté embereknek, mem is az ajándéktól karácsony. Ennek az ünnepnek a báját, hangulatát a békesség adja meg. Társadalmi méretben pedig a bizalom és a biztonság. Bizalom az ünnepi után következő napok tartalmában és érteiméiben. És a becsületes munka, a becsületes élet biztonsága... Jó, ha erre is gondolunik, amikor érezzük az ünnepi kalács ízét és a földíszített fenyő illatát. Hiszen ennek az ünnepnek mai varázsát nem annyira a hozzá fűződő kegyes történetek adják, hanem az az emberi jóság, szorgalom és becsület, amely a másik ember számára örömöt, békességet és ünnepet teremt. Salgótarján felszabadulására Most egy hadi jelentéssel kellene kezdenem. Azzal, hogy huszonkilenc évvel ezelőtt a fel" tarcóztathatatlanul előrenyomuló, dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadította Salgótarjánt. Felszabadult, sörökre szabad lett egy kis bányászváros, amelynek lakossága több mint negyedszázadon át nyögte a bányabárők, a gyártulajdonosok elnyomását, rettegett a napsütésben csillogó csendőrkakastolltől, felszu- ronyozott puskájától. Mindemnek egyszerre vége lett. A bányába, a pincékbe, óvóhelyekre bújt, itthon maradt lakosság a havas tarjat világító napfényre jött a felszínre, s ha kemény vonású, de mégis mindig mosolygós szovjet katonákkal találkozott. — Mir... mir... — béke, béke van, mondották a katonák öregeknek és fiataloknak. És azon az estén előkerültek az eldugott karácsonyfadíszek, Diót, almát, aszalt szilvát ággattak a családok a fenyőfákra, az óvóhelyen maradt gyertyacsonkok hintették a békesség fényét az első boldog és szabad karácsonykor Salgótarjánban. De ott volt a fenyőfa alatt a vörös csillagos szovjet katonák legszebb ajándéka: a város felszabadulása. 1944. december 24. A, szeretet, a béke ünnepét azonban még kisebb-nagyobb zaj verte fel. A kozák katonák lovainak pattogását a tankok dübörgése követte, hogy még ezen az estén mind több magyar, Nógrád megyei falu lakója ünnepelhesse szabadon, boldogan a szeretet ünnepét, karácsonyt Huszonkilenc év telt el azóta. 1944. december 24-e történelmi dátum lett a salgótarjániak számára is. Es ez a történelmi dátum sokat jelent a fél évszázadát nemrégen ünneplő város életében. Egymás után tűnnek el a régi bányász-kolóniák, épülnek az új, korszerű lakóházak ezrei, A sötét és kenyeret- len Tarjánból világviszonylatban is elismert új városközpont emelkedik. A várost övező hegyeken, ahol 29 évvel ezelőtt még ágyúk voltak beásva — emeletes, új otthonok épülnék. Otthont kapott a kultúra, új általános iskoláit, gimnáziumok mellett megnyitotta kapuit a város első főiskolája. Űj köntöst öltenek magukra a csaknem százesztendős gyárak, de mellettük újak is nőnek ki a földből, hogy biztos megélhetést, boldogságot, egyre magasabb életszínvonalat biztos:1, - sanak a megyeszékhely lakosságának. Huszonkilenc év alatt új város született a régi helyén. Felsorolni is sok és hosszú lenne mindazokat a létesítményeket, ■ amelyekre méltán lehetnek büszkék a Salgótarjánjai-:, amelyekét nagyapáink csak álmodtak, s ez az álom az első kozák katona megjelenése, a város felszabadulása után, a dolgozó emberek ezreinek összefogásával, áldozatvállalásával valósulhatott meg, a párt, a munkás- osztály vezetésével. ,És keli-e ettől nagyobb ajándék a salgótarjániak karácsonyfája aki a felszabadulás 29. évfordulójának estéjén, 1973. december 24-én ?Aligha, hiszen itt minden önmagáért beszél. Ma, a szeretet ünnepen isméi együtt ül a család. Az ilyen családi összejövetel jo alkalom az emlékezésre is. Emlékezzünk hát most a szeretet, a béke ünnepén azokra a hősökre, akik lehetővé tehették számunkra, hogy immár huszankilencedszer mondhatjuk együtt: Mir! Béke! jrjpjLlL AEÄOOMYT!
