Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

„Tibiire is hozzánk készül..." Jakusék a Szőlő sorról A két Jakus Ludmilla Harkovba üzen Egy munkáscsalád Balassa­gyarmaton. Jakus Sándor és felesége jóformán gyerekkorá­tól dolgozik. Amit elértek, a maguk erejéből van. Két ke­zük munkája a kis házban, a bútorokban, minden egyes da­rabban. ami a Homoki szóló elnevez éeű utca 9-es szám alatt található. A családban három gyerek. Közülük kettő már dolgozik, a legkisebb iskolába jár. Dolgos,---...--­ri műszakok szabják meg, és akiknek élete elválaszthatat­lan a kábelgyártól... A soron egyedül álló ház ab­lakából barátságos fény csa­logat. Mindent elborít a hó. Három kutya is elószalad a váratlanul érkezők „fogadásá­ra”. Nyílik a kerítésajtó és Jakus Sándor ódáidéit: — Jöjjenek csak bátrain, a hangjuk nagy csak. Bár ez a bundás hamis egy kicsit... Az egész család itthon van. A férfiak — Jakus Sándor és fia, akit ugyancsak úgy hív­nak, mint az édesapját — ép­pen éjjelesék. A fiatal Jakus még az ágyban pihen. — Ilyenkor jogos — moso­lyog az édesanyja, aki éppen az aznap esti főcséshez készü­lődik. — Csak úgy lehet dol­gozni, ha valaki alaposan ká­ul ússza magát. A másik kereső Márta, a nagylány. Tibiké a család leg­kisebbje hetedikbe jár. A jó meleg kályha mellé kuporo­dott, ahol egy apró kutyát daj'kálgait Az idősebb Jakus magyaráz­za: — Sanyi vám oda a ku­tyákért. Azért iß van ennyi a ház körül. Tibiké úgy látszik örökölte a bátyja kedvtelését. A kutyák meg a légpuskák. Örák hosszat szöszmötólnek, ha éppen úgy esik a sora. Jakusék egy éve költöztek Ide a Szőlő sorra. Jakusmé elégedett: — Éveken keresztül olyan udvarban laktunk, ahol raj­tunk kívül még két család élt. Nagy előbbreiépés nekünk ez a kis saját otthon. Gyűjtö­gettünk rá, nem mondom, adósságot is fizettünk, de most már a miénk. Bővíteni akar­juk, kevés az egy szoba. Ha­marosan arra is 6or kerül. Igazi kábelgyári család a Jakusóké. Az édesapa húzógé­pem dolgozik, Sanyi ugyancsak. Jakusné a tmk-ban takarít, Márta dobcsomagoló. Négyen egy üzemben. Bármelyiküket kérdezem, egyforma a leleményük. Elé­gedettek a helyükkel. — Lényegében Sanyi „vitte” az egész családot a kábelba. <3 törzsgárdatagmafc 6izámít már az üzemben. Én magam húsz évet dolgoztam a szikvíz- üzembem. A feleségem a bú­torgyárban volt. Mártának e az első munkahelye. Ügy gondoltuk, jobb lesz egy he­lyen dolgozni A fiiam velem van egy műszakon, Márta minden reggel az édesanyjá­val indul ök délelőttösök mindig — sorolja az idősebb Jakus. — Megérte? — Megtaláljuk a számítá­sunkat. Én egy kicsit nehe­zen hagytam ott a régi mun­kahelyemet. Húsz év az mégis csak húsz év. Itt, a húzógépen havi nyolcszáz forinttal többet keresek, ez sokat nyom a lat­ba. Több a szabad időm is, jobban elteszek-veszek a ház körül. Hozzáteszik még, hogy a fiú tanította be az apját az új munkahelyen, és az édesapa jó tanítványnak bizonyult A ,.pénzügyminiszter” az édesanya: — Mindannyian megfogjuk a munkát, szépen keresünk Ha jól megszámolom, havi nyolcezer összejön. A gyere­kek is fillérig hazaadják a fi­zetést. Azt mondják, ami szük­séges, azt megveszi anyu... — Szép pénz együtt — Igaz. De ennek a fele el­megy evésre, különféle kiadá­sokra. Mert azon nem spóro­lunk. Fizikai munkát vég­zünk mindannyian, kell a jó koszt. Inkább a ruhán húztuk Tibiké, aki ugyancsak a gyár­ba megy majd... Kulcsár József felvételei meg magunkat. Kellett a pénz a házra. Most megint gyűjtö­getünk, a bővítésre. Szép, ké­nyelmes lakást szeretnénk­Az édesapa hozzáteszi". November és december hó­nap folyamán tíz előadásból álló filmesztétikai előadásso­rozatot hallgattak a salgótar­jáni 211. sz Szakmunkáskép­ző Intézet „kiváló” címmel kitüntetett Szalvai Mihály ifjúsági klubjának tagjai. Az előadások, amelyet Mráz Jó­Az Állami Biztosító több mint egy évtizedes hagyomá­nya, hogy az új esztendő el­ső két újszülöttjét megajándé­kozza. Mint már köztudott, 1974 első fővárosi és vidéki csecsemője húsz—húszezer fo­rintos életbiztosítási kötvényt kap, ami a felnőtt élet kü­szöbén, 18 éves korban vált­ható készpénzre. A realitás érdiekében a két szerencsés újszülöttet az Állami Biztosí­tó budapesti központjában az a húzógépnél — Most az ősizön kivül-belül tataroztunk. A konyhába mo­zaik padlót raktunk, a szobá­ba parkettát, ki is festettünk. Tavasszal aztán hozzáfogunk a nagyobb építkezésihez. A gyárban kaptunk bontási anyagot, tudták, hogy szüksé­günk van rá. Rendesen körül­kerítjük a házat Tavasszal esküvőre is szá­mítanak. Márta menyasszony. Egy nógrádimaroali fiú a vőle­génye, aki matróz. A Dunán hajózik. Márta rögtön odaszól: — Az ünnepekre hazajön, vagy a karácsonyt vagy a szilvesztert itthon tölti... A karácsonyra készülődik az egész család. Minden év­ben levágnak egy disznót Ja- kusné kacsákat is töm, A gyerekek nevetnek. — Anyu jód tart bennünket most is. Két kacsát vágunk, lesz töltött káposzta, na meg az elmaradhatatlan pörkölt. A karácsonyfa alá ajándékok is kerülnek. Mindannyian itthon Leszünk, pihenünk, beszélge­tők, kényelmesen töltjük az ünnepet Eigy munkásicsalád a sok kö­zül. Erős szálakkal kötődnek a műhelyhez, a gyárhoz. így nem csoda, ha Jakusékinál a legkisebb gyerek, Tibiké így búcsúzik: — Ha végeztem az iskolá­val, én is a gyárba készülök... zsef tanár tartott, a televízió kijelölt filmjeihez kapcsolód­tak. A sorozat december 22- én este hat órakor kezdőd"- játékos szellemi vetélkedővel ér véget. Az előadások költ­ségeit — a munkásművelődés támogatására — a Salgótar­jáni városi Tanács fedezte. új év második órájában köz­jegyző jelenlétében jelölik ki azok közül, akik 1974 első hatvan percében jöttek a vi­lágra. A sorsoláshoz hivata­los értesítések szolgálnak ala­pul: Az Egészségügyi Minisz­tériummal kötött megállapo­dás alapján ugyanis az ország valamennyi kórháza, kliniká­ja, január 1-én 0 és 1 óra kö­zött született csecsemőkről te­lefonon értesíti az Állami Biz­tosító ünnepi ügyeletét az 1974. január 1-én 0 és 1 óra között született csecsemőkről. Ezért is kérik a szülőket, hogy — A télről kérdeznek, s én arra az, utcára gondolok. Ar­ra az utcára, a távoli Harkov­ban. amely a Szverdlova ne­vet viseli. A tél. a karácsony, életem nagy fordulói és ez az utca örökké összetartoznak. A gondolataimban. Az egyik Idézi a másikat. — A gyermekkor. A Szverdlova utcában szület­tem. ott jártam iskolába, ott éltem életem legönfeledtebb eveit — a gyermekkort. Igen. a karácsony... Békés, meg­hitt. szép ünnep. Minden or­szágban. minden családban. Talán csak a szokások, a ha­gyományok mások egy-egy határon belül. Nálunk, a Szovjetunióban december 31- én. szilveszterkor ünnepük a karácsonyt. Már délután kez­dik díszíteni a hatalmas, pla­fonig érő, tűlevelű fenyőfát. Uveggömböket, játékokat, vi­aszfigurákat aggatnak’ rá. Meg diót, almát, csokoládét. Ná­lunk szaloncukor nincs. A fa nagyon szép. nagyon pomoás. talán díszesebb, mint itt Ma­gyarországon. És van az ut­cákon is. a nagy tereken. Két hétig pompázik a karácsony­fa. január 13-ón szedik le — a régi orosz naptár szerint ekkor köszönt be az úi év. Hi­vatalosai! már nem így van. de a hagyományokat őrzik az emberek. Aztán eljön az este — foly­tatja a mesélést Ludmilla doktornő, és idézi az orosz karácsonyesték hangulatát — Este jönnek a vendégek. Rokonok, barátok, ismerősök. Mert nálunk a karácsony nem csupán rokoni ünnep, inkább baráti. A házigazda Mint általában a községi, nagyközségi művelődési há­zak többsége, a pásztói Lo­vász József Művelődési Köz­pont is a fiatalok részvételé­re tervezi rendezvényeinek ló részét, számukra működ­teti a különféle klubokat szakköröket, amatőr művészeti csoportokat. S ez valahogy így is van rendjén; hiszen min­dem korban á fiatalok alkot­ták — már csak koruknál, viszonylagos függetlenségük­nél fogva is — a társadalom legaktívabb, legmozgékonyabb rétégét Bizonyos szempontoól es részben ők jelentik a tár­sadalom hajtóerejét a jövő zálogát. Az ifjúsági törvény — többek között — ilyen meggondolások alapjain szüle­tett meg, elősegítve a fiatalok természetes Igényeinek és tö­rekvéseinek megvalósulását Ma már egyre több olyan rendezvényről, megmozdulás­ról hallunk, amelyeket a kör művelődési intézmények ki­zárólag a fiatalok érdeklődé­sének kielégítésére szervez­tek. A pásztói művelődési központban pédául külön szín­házi előadásokat rendeznek a gyerekeknek és az ifjúság­nak. A kiállítások tervezésé­nél is— 80 százalékban — rá­juk számítanak. Ugyanígy a néptánccsoport, a kamarakó­rus és -zenekar, a báb- és Képzőművészeti szakkör mű­ködtetésénél. A múlt években még ifjúsági hangversenyek­kel is megpróbálkoztak, de kevés sikerrel. A filmklubot sem szervezték újra; annyira ne jelentsék külön az öröm­hírt a biztosítónak, mert a magánközléseket nem veszik figyelembe. A szerencsés új­szülöttet és a boldog kisma­mát Budapesten az Állami Biztosító központja, vidéken az illetékes megyei igazgató­ság képviselője köszönti új év napján. Ezúttal egyébként a 27. és a 28. ÁB-t)ébit várják, az el­múlt 12 esztendő alatt 2' gyermek — 15 kislány és V kisfiú kapták meg az Allan Biztosító húszezer forintos új­évi ajándékát. terít, van paradicsommártás- sal leöntött hal. van húsos derelye. kocsonya, disznóhús- ,ból és finom francia saláta. Es van sok-sok sütemény. Torta. A vodkát és a pezsgőt a vendégek hozzák maguk­kal. Hoznak még virágot, díszdobozt is. Nálunk nem divat az. hogy karácsonykor inget, harisnyát, meg ilyene­ket ajándékoznak. Ez csak születésnapokon szokás. Szó­val. így van a karácsony es­te — reggelig tart a vígasság. 2. — 1962. december 31.. ka­rácsony. Hatalmas hó volt. juj de széD. magas hó! Ro­pogott a lábunk alatt. Min­den csupa fehér volt. Én is csupa fehérben voltam. Men­tem az esküvőmre a magyar vőlegénnyel. Szólt a zene. az anyakönyvvezető elmondta a beszédet. Pezsgőt bontottunk. Sok barát volt ott. Az eskü­vői vacsora a Szverdlova ut­cában. .. Nem vagyok babo­nás. de tizenhármán ültünk az asztalnál. Akkor még egy szót sem tudtam magyarul. A magyar fiúk a férjem ba­rátai énekeltek 6zép magyar dalokat. Orosz pezsgőt, meg vodkát ittunk. És karácsony volt... A tv tetején ott állt a picike mű­karácsonyfa — picike dí­szekkel. gömbökkel. Kint Pe­dig nagyon hideg volt. Két ev múlva, télen megszületett a nagyobbik lányom. Ludmil­la. Akkor is nagy-nagy tél volt és a karácsonyt a Szverdlova utcában ünnepel­tük. Ugyanazt a karácsony­fát díszítettük fel. amely az esküvőnk napján állt a tv tetején. kezdetlegesek voltak — a rossz, régi gép miatt — a ve­títés körülményei, hogy töb­bet ártották vele az ügynek, mint használtak. A fiatalok azonban e visszafejlődés el­lenére is — mert ha csak számszerűen nézem, akkor erről van szó — megtalálhat­lak művelődésüket, szórako­zásukat a nagyközségben. A filmszínház műsora — alig pár heies késéssel játssza a legújabb műveket — jónak mondható. Az átalakított könyvtár is sok értékes olvas­nivalóval várja a vendégeket. S amit e két intézmény nem tud nyújtani, mert nem funk­ciója, azt a művelődési köz­pont biztosítja. A fiatalok — talán még ez idő szerint is — legkedvel­tebb találkozóhelye az ifjú­sági klub. Az elmúlt évek­ben két ízben is elnyerte a kiváló címet. A munka azon­ban nemrégiben hullámvölgy­be jutott — új ifjúságiklub- előadő került a művelődési központhoz, aki ezekben a napokban dolgozta ki a január elsejétől átszervezett és meg­reformált klub programterve­zetét. — A hagyományos, játékos művelődési és szórakozási formák a jövőben is megma­radnak — mondja a klubta­gok zömével csaknem egyko­rú Mezei István előadó. — Az eltérés annyi lesz, hogy hetente egy olyan kötött prog­ramot iktatunk be, amikor vitaindító szándékkal isme- rettérjesztő előadásokat tar- tunK, és bevezetjük a havonta fizetendő tagdíjakat. Az ifjúsági klub tízegyné­hány fiatalt számláló törzs- gárdája kitartott a klub mel­lett a változás, a tapogató­zások időszakában is. Cseh Máriát, a helybeli varroda betanított munikásnőjét pél­dául el sem lehetne kerget­ni innen. Nyolcadikos korá­ban jött először. Azóta rend­szeresen eljár. Most tizenhét esztendős. Társadalmi ünne­peken verset mond. Mindig maga kéri a feladatokat, mi­jein segíthet. De lehet számíta­ni a többiekre is, bár ők in- íább csak a szórakozás ked­véért jönnek el. — Jól érzem magáim a fa­lumban — mondja Kohári A Szverdlova utcai törté­netek itt megszakadnak. A parányi kis fenyőfa is Ma­gyarországra került. — 1965-ben Karcagon ültük az első magyar karácsonyt. A kis orosz fenyőfa ekkor már a magyar tv tetején állt. Aztán a karácsonyi szokások is keveredtek. Az orosz hal mellé magvar fcjoosztaleves került, az orosz pezsgő mellé magyar pálinka. És volt ka­rácsony december 24-én is. meg 31-én is. 4. — 1968-tól élünk Salgó­tarjánban. Egy évvel előtte született meg a kisebbik lá­nyom. Andrea, ö már csak a magyar karácsonyokat is­meri. Azt is elmondom, hogy a karácsonyfa minden évben olyan magas, amilyen Lúd. milla. ő pedig már nagy­lány. Még most is igyek­szünk az orosz karácsonyok, hoz igazodni. Mindig január 13-ig akarjuk a karácsonyfát megtartani. Nem lehet. A központi fűtés miatt. Gyorsan megkopasaydnak az ágak. — És mi van a Darányi műkarácsonyfával? Ludmil­la doktornő örökvidám. mo­solygós arca egy pillanatra eikomolyodik. — Elvittem az édesanyám­nak, a - Szverdlova utcába. Minden évben feldíszíti, gyer­tyákat gyújt rajta. És egy. szem lányára gondol, aki a messzi Magyarország egyik városában ünnepli a kará­csonyt .. V. Kiss Máris László, MÁV-lakatos. — Meg­találom itt a helyemet, a szó* ragozásomat. Moziba, könyv- tárba járok. A művelődési központba minden este be­nézek — ha csak néhány percre is —, a vonattól haza­felé menet. Kedvelem a tár­saságot. A klubban sok já­ték van, lehet beszélgetni és tanulni is. Nagy László — aki a pék szakmában dolgozik — nem mindenloen ért egyet klubtár­sával. Szerinte a mozi, az ol­vasás és a művelődési köz­pont programja nem biztosít a fiatalok számára elegendő szórakozási lehetőséget. A té­nyek ismeretében kételkedem ennek igazságában. Szavai is engem látszanak igazolni: — Vidám természetű ember va­gyok, az élet örömei érdekel* nek. A klubban is inkább a játékos foglalkozásokat Iá* togatom. — mondja. Ügy ér- zem. Nagy László — gondo­lom, mások is, és nemcsak Pasztán — szűkén értelmezi a művelődés, a szórakozás fogalmát: csak kötetlen játr szadozást értenek rajta. Ha elfogadom ezt az értelmezést, akkor lehetséges, hogy igaza van: Pásztón kevés a szóra- kozás —, de ez nem tragikus, mert ha elegendő nincs, van bőséggel. Bolyós József kocsirendező a vasútnál: unalmasnak és megszokottnak tartja a pász­tói életet. A klub komolyabb tárgyú kötött foglalkozásait kényszerűségből hallgatja. De azért eljön, mert nem tud máshová menni. Itt találko­zik a barátaival: megbeszélik a tévéműsort, a focizások ide­jét, sakkoznak, társasjátéká­nak. Estéről estére ezeket csinálni valóban egyhangú lehet, egy kis olvasással kel­lene talán frissíteni. Egy klub programjának ki­alakítása — az elhangzott vé­lemények is bizonyítják — nem könnyű dolog. Sok-sok szempontot, érdeket kell fi­gyelembe venni. A hivatalos elképzelésekből bizony néha engedni kell. a tagság együtt tartása érdekében. A pásztói klubban együtt maradt a tag­ság, s reméljük, így lesz ez az új évben is, amikor a játék már nem lesz egyeduralkodó. Sulyok László 4 NÓGRÁD - 1973. december 23., vasárnap Csata! Erzsébet Szellemi vetélkedő filmesztétikából Húszezer forint az első újszülöttnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents