Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-22 / 299. szám

jövő heti tévéajánlatunk A lövő héten hétfőtől va­sárnapié nézhetjük a televí­ziót amely az ünnepekre, sőt az egész lövő hétre gaz­dag. színes műsorról gon­doskodott. Hétfőtől szerdáig naponta láthatjuk a jaoáni útirajfilmet. — a csehszlovák sorozot folytatásait —. a Tükrös című népművészeti sorozat kisfilmeit. valamint Thor Heyerdahl RA expedí­cióiról készített filmjét A hétfői műsorból kiemel­kedik József Attila meséjé­nek televízió változott — Csoszogi. az öreg suszter —. mely 18.40 órakor kezdődik. Utána Beethoven IX. szim­fóniáiét közvetítik Herbert von Karaian vezényletével. A Tükör képeik című iro­dalmi öszeállítás után 20.30 órakor az És mégis mozog a föld című Jókai regény tévé- változatának első részét lát­hatjuk. Kedden játsszák A pala­csinta» király című gyer­mekfilm első részét, az esti programban pedig viszont­láthatjuk Greta Garbót és Chartas Boyert a Walewska grófnő című 1937-es ameri­kai filmben. Szerdán délután Moliere két vígjátékét mutatja be a televízió, este pedig Dohná- nyi Ernő A tenor című víg­operája kerül képernyőre. A csütörtöki nap főműso­ra Kun Zsuzsa Balettcipő című programja lesz. mely 20.10 órakor kezdődik és a balettirodalom remekeiből mutat be részleteket. A nép­szerű Ötszamközt műsorban Tahi Lászlóval beszélget Vitrav Tamás. Pénteken 20.10 órától 21.55 óráig a Mesélő városok: Pá­rizs című összeállítását lát­hatjuk. mely Anatola Fran­ce, Guy Foissy és Simone de Beauvoir jelenetei mellett Párizsról szóló verseket hal­lunk. Szombaton 18.35 órakor a nemzetközi munkásmozga­lom dalait hallhatjuk. 20 órától pedig viszontlát- iuk a francia sorozatból köz­kedvelt Arsene Lupint. Az éjszakai előadásban csehszlo­vák sorozat kezdődik Porlep­te históriák címmel. A vasárnapi műsorból két programra hívjuk fel olva­sóink figyelmét. 20.05 órakor kezdődik a szovjet Jevgenvij Svarc színdarabja alapján készített NSZK tévéfilm. A sárkány melv felnőtteknek szóló mese a zsarnokságról és a szolgalelkűségről. A hí­rek után 21.45 órától Bartók Béla három színpadi művét: A fából faragott királyfit. A kékszakálú herceg várát és A csodálatos mandarint nézhet- iü meg. az első kettőt a ma­gyar Állami Operahóz. a har­madikat pedig A Pécsi Ba­lett együttesének előadásá­ban. illetve közreműködésé­vel. — e — Vendégeink voltak Másodszor is elsők lettek A pécsi Dr. Doktor Sándor Művelődési Központ amatőr- színpadának sikere az idei ba­lassagyarmati irodalmi színpa­di napokon senkinek sem oko­zott meglepetést. A2Í elmúlt esztendőben is ez az együttes lett a fesztivál egyik nagydí­jasa. Sikerük legfőbb ková- csolója, dr. Sződy Szilárd ta­nár. Magas, vékony, szakállas fiatalember. A csoport tagjai­nak megértő barátja, nemcsak vezetője. 1970 óta áll az együt­tes élén. — 1970-ben már a főiskolán tanítottam — emlékezik visz- sza. — Volt középiskolás diák­jaim és a főiskolások ekkor jöttek a csoportba. — Majd ars poétikájukkal folytatja: — A színpadot közéleti fórum­nak tekintjük, a szellem esz­közével kivánunk hatni a kö­zönségre. Á csoport és az én érdeklődési köröm szerencsé­sen megegyezik: az ember mint társadalmi lény izgat bennünket, az, hogyan alakul­nak, esetleg deformálódnak az emberi kapcsolatok a külön­böző élethelyzetekben. Ügy ér­zem, hogy célkitűzésünket, a társadalmi töltésű közéleti színházat sikerült megvalósí­tanunk. Az együttes sokfelé szere­pelt már, Baranyán kívül is. A múlt évben összesen körül­belül ötven fellépésük volt. Ez próbára teszi a szereplőket, egy kicsit megterheli. De min­dig szívesen vállalják a meg­hívásokat. Különösen klubok­ban, kisebb közönség előtt sze­retnek fellépni, ahol bensősé­ges kapcsolatot lehet és tud­nak teremteni a közöséggel. A kamaraműfajt is ezért kedve­lik: azt bárhol, bármilyen kö­zegben meg lehet csinálni. — Stenczer Béla, a pécsi műszaki főiskola épületgépész hallgatója a színpad oszlopos tagja. A népirtó, gondolkodást megtiltó vezér alakját félel­metes eleganciával formálta meg Nemes György Csendes beszélgetés című darabjában. Egykori Sződy-tanítvány. — Hogyan lett a színpad tagja? — Nem tudnám megmon­dani, hogyan, és miért? —i gondolkodik el a kövérkés, ro­konszenves fiatalember. — Az elvakult tudós Társaságban a neves termé­szettudóst. Ernst Haeckelt megkérdezte csinos asztaltárs­nője: — Professzor úr, hogy áll Darwin tanaival? ön is azt hiszi, hogy az ember a ma­jomtól származik? — Nagyságos asszonyom — válaszolt udvarias meghajlás­sal Haeckel — álljon egyszer anyaszült meztelenül a tükör elé és elég lesz egyetlen pil­lantást vetnie magára, hogy belássa: nincs a világon olyan gyönyörű majom, amelytől ön származhatna. Már kisiskolás koromban sze­repeltem mesejátékokban... Es szerettem Szilárdot mint tanárt. Valószínű, ez lett az oka színpadi tagságomnak. — Miért szereti csinálni ezt a — pluszmunkát? — Mert a próbák élményt jelentenek. Csodálatos dolog, amikor egy irodalmi nyers­anyagból, a „semmiből” kiala­kul egy kész produkció. Élve­zet szerepelni. Néhány ember játszik egy darabban. Egymás­ra vannak utalva. Érzik egy­mást, és bíznak egymásban. Ez a siker nélkülözhetetlen ele­me. Az amatőrszínpadnak híre komoly tekintélye van Pécsett. Taglétszámát előzetes meg hallgatás útján növeli. Völgy Agnes biztosítási ügynök is így került az együttesbe. — Hob­bim a játék — mondja a csi­nos kislány —, a mindennapi munka után feloldja a ben­nem levő feszültséget. A csoporttal jött dr. Sződy Szilárdné, Szöllősi Margit is, aki 1965 óta amatőr színját­szó. Nemcsak szerepel, ha kel­lett, plakátokat is festett, és szendvicsezett, azaz egy-egy műsort hirdetve élő plakát gyanánt járkált az utcán. — A közönségért minder színpadnak magának kell megküzdeni — jelenti ki ha­tározottan. — Ez nehéz mun- ca, de a közönségért mindig érdemes dolgozni. Az együttes tagjait, azt a 20—25 törzstagot ez a szélién» latja át: a játék komolyságá­a vetett hit, a játék szere te te. — ok — Kénytelen voltam ez idáig sok szégyenteljes dolgot föl­jegyezni. Naplóm befejezése­ként is keserű viszolygással kell írnom e sorokat. Mint­ha eltökélten és huzamos időre szakítottunk volna va­lamiféle emberiséggel Az új-aradi réten még min­dig áll a kilenc akasztófa. Ezek mellett ásták meg Len- key János sírját. Február ti­zedikén reggelre tűzték ki a temetést. Mezítelenre vetkőz- tették az elhunytat és ládába szegelték. Ügy rendelkezett a várparancsnokság, hogy a ládába zárt tetemet a vár szemeteskocsija szállítsa a magásott sírhoz. Papról nem gondoskodtak. Ellenben ki­rendeltek egy káplárt és két szuronyos őrt Lenkey Károly mellé, nehogy szökésre adja a fejét a kezén-lábán megva­salt fogoly. Érthetetlen, miképpen ve­szíthette el ennyire józan eszét Howiger tábornok és Emst törzshadbíró vak gyű­löletében. Legalább a látszat kedvéért óvakodniok kefllett volna ettől a vérlázító hulla- gyalázástól. Hiszen az eljárás önmagáért beszél: még azokat is megbotránkoztatja, akik magyar gyűlöletük ellenére mentesek az alantas indula­toktól. A szemetet fuvarozó kocsis magasan felülmúlt bennünket erkölcsi érzékével. Ügy tett, mintha nem tudná, merre vannak a bitók. Pedig nagyon is jól tudta, sőt látta a havas mezőből fólmeredő fenyóosz- lopokat. Mégis, váltig kérdez­gette a szembe jövő civilek­től. merre találja a magyar tábornokok vesztőhelyét. Ér­deklődése felkeltette a járó­kelők kíváncsiságát, ő pedig készségesen elmondta, miért kell az akasztófákhoz mennie. Egyetérthetett vele a káp­lár és a két szuronyos őr, Lenkey Károly is szólhatott a civilekhez, mert másképpen zajlott le a temetés, mint ahogy azt a vórparancsnok- ságon eltervezték. Az új-aradi rét helyett a város ellenkező végébe, a köztemetőbe hajtot­ta lovait a kocsis. Egyre töb­ben kísérték a halottat. Mi­vel a minorita rendház mel­lett haladtak el, beszóltak a szerzeteseknek. Csodálatos, hogy mindez a város szeme láttára történt, mégsem siet­tek a besúgók a városparancs­nokságra. Mire értesült Howiger tá­bornok az esetről. Lenkey Jánost már eltemették rendes szertartással a polgárok, a városi köztemetőben Habár fogcsikorgatva, de tudomásul 4 NÓGRÁD — 1973. decembet 22., szombat EGY-EGY... Szász Péter a Fiúk a térről és a Kapaszkodj a fellegekbe című filmekkel lett ismert is népszerű filmrendező. Legújabb alkotása: Egy kis hely a nap alatt — bizonyos értelem­ben a kalandfilmelemeket is ügyesen felhasználó Fiúk a térröl-nek folytatása. Egy fér­fiú egyetlen, fővárosban töltött napjáról szól a film, amelynek operatőrje Zsombolyai Já­nos, szereplői pedig a Plusz-mínusz egy nap című Fábri-filmben megismert Bencze Fe­renc (képünkön), Margittal Ági, Ion Bog, Bencze Ilona és Erdélyi Kati. Az elmúlt napokban két si­keres hangverseny megrende­zésére került sor Salgótarján­ban. A város állami zeneiskolá­ját 1955. decemberében ala­pították. Ezt a „születésnapot’ — most már hagyományosan — az intézet tanárai és tanu­lói évenként közös hangver­sennyel ürmepUk. A napok­ban tartott hangverseny első felében az intézet legjobb ta­nulói játszottak. Hangulatos és változatos programjukból ne­héz lenne bárkit is kiemelni, de meg kell említeni Ph. E. Bach: Két táncát (Nagy Ár­pád, Moravszki Ágnes, Nagy Tamás előadásában), Men­delssohn: Dalát (Sándor Já­nos). valamint Nagy Zsuzsa (gordonka) és Miklós Ágnes (hegedű) érett muzsikálását. A tanárok műsorában Kmetty Józsefné (fuvola) és Virág Lászlóné (zongora) Händel: G-dúr szonátájával értek el igen szép sikert. Stí­lusos előadásuk a hangver­seny értékes része volt. Hän­vette a tényt a várparancs­nok és a törzshadbíró. Ez utóbbi szűkszavú értesftést küldött Haynaunak: „Folyó hó kilencedikén az itteni vár fogdájában a meg­őrült és az orvosok által már régen föladott Lenkey János lázadó főnök halál folytán fo­gyatékosságba jutott Ezt a legalázatoeabban be­jelentem. Ernst.” A kötellező formulát, hogy ,.a legalázatosabban bejelentem”, magam is alkalmazni fogom hamarosan. Kérem a nyugdí­jaztatásomat. Életkorom épp úgy lehetőséget nyújt erre, mint a császári és királyi hadseregben leszolgált évek száma. Napról napra keserűbb az életkedvem ezen a meghódí­tott földön. Sietnem kell in­nen. Lesütött szemmel, a fe­lejtés valószínűtlen reményé­vel. Soha többé nem térek vissza Magyarországra. Erő­vel szerzett prédaként akkor sem kellene, ha valódi hasz­not húzhatnék belőle. Vendé­geskedni pedig barbár pasz- szió ott. ahol nálunknál kü­lönb férfiakat akasztottunk. VÉGE del ritkáin hallható, két hege­dű-zongorára írt g-moJl szoná­táját Füzes Zsigmomd, Virág László és Virág Lászlóné nagy közönségsikerrel játszot­ták. Ugyancsak kuriózum volt Mozart fagottra és gordonká­ra Irt szonátája, melynek zá­rótételét Rozgonyi István (fa­gott) és Farkas Erzsébet (gor­donka) játszották. Az előadás azt igazolta, hogy érdemes a megszokott művektől eltérni, hisz’ olyan gazdag a zeneiro­dalom és oly sok az alig-alig hallható művek száma. Csaj­kovszkij: Meditációja a szí­vesen hallgatott, népszerű művek közé tartozik. Érthető sikert aratott előadásával Fü­zes Zsigmond is. Csajkovszkij: Falun, és Iljinszkij: Pillangó című művét Péceli István (klarinét) és Péceli Istvánná (zongora) tűzték műsorukra. Különösen az utóbbi darab hangulatos és virtuóz előadás sa aratott lelkes tapsot. A hangverseny befejező mű­sorszámaként a zeneiskola vo- . «négyese mutatkozott be Haydn: G-dúr vonósnégyesé­vel Torják Vilmos, Csekei Lászlóné hegedű, Virág Lász­ló brácsa. Farkas Erzsébet gordonka. A hangverseny szépszámú közönsége — tanulók és szü­leik — sok tapssal köszönték meg az ügyes növendékeknek ás a tanároknak az értékes zenei produkciókat. * Az Országos Filharmónia első ifjúsági bérleti hangver­senyére ugyancsak a napok­ban került sor a megyei mű­velődési központban. A mű­sor programjának megfelelő­en. — A szonátától a vonósné­gyesig — a Salgótarjáni Álla­mi Zeneiskola tanárai a zene- történetnek azt a folyamatát mutatták be. mely a kamara­zene kezdeteitől a legklasszi­kusabb formájáig, a vonósné­gyesig vezetett. Fasang Árpád kit a város tanulóifjúsága már több éve ismer, kinek előadá­sait mindig élvezettel hall­gatják, ezúttal is lekötötte az általános iskolás hallgatósá­got. Érzékletesen és világosan mutatta meg a fejlődés út­ját az elhangzott műveken keresztül. A szonáta útját jelző művek — Händel: G-dúr fuvolaszonáta (Kmetty Jó­zsefné fuvola, Virág Lászlóné zongora) és két hegedűre írt g-moll szonáta (Füzes Zsig­mond, Virág László, hegedű Virág Lászlóné). Beethoven: Á-dűr gordonka-zongoraszo­náta (Farkas Erzsébet gordon­ka, Péceli István zongora) a híres F-dúr (Tavaszi) szonáta (Füzes Zsigmond hegedű, Vi­rág Lászlóné zongora) és Haydn: G-dúr vonósnégyes (Torják Vilmos, Csekei Lász­lóné, Virág László, Farkas Erzsébet) — kiválogatása is minden tekintetben szerencsés volt Érdekesen egészítette ki a hangverseny programját Fáv Erzsébet énekművésznő, egy- egy Mozart és Haydn-áriá­val (Lakatos Katalin zongora­kíséretével) segítette a kor zg- nei nyelvének megismerteté­sét. Az általános iskolás tanu­lókból álló közönség látható élvezettel és érdeklődéssel hallgatta a műsort, mely nem csupán szórakozást, hanem elsősorban az iskolai tanulmá­nyok kiegészítését jelenti. Erdő a városban A Szovjetunióban a zöld Övezetek eloszlása nem egyenletes; Arhangelszkben, Kalugában, Kirovban, Nov- gorodban sok van belőlük — Permben, Gorkijban és más iparközpontokban viszont ke­vés. Az egyes városok iparának "ejlődésétől függően és a la­kosság jelenlegi, valamint várható lélekszámát figyelem­be véve most zöldövezet te­/ lepítési normákat dolgoztak ki. így például az 500 000-nél népesebb ipari központokban ezer lakosra 155—160 hektár park, kert és liget jut. Moszkvában jelenleg ezer lakosra 130, Leningrádban pe­dig 126 hektár park. kert és liget jut. A nagyvárosokban a zöldövezetek egyes részeinek ideiglenes lezárását javasol­ják, hogy az erdő „pihenhes­sen” egy kicsit.

Next

/
Thumbnails
Contents