Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

Szolt?old Andrást Furcsák a felnőttek ANYJA ELKÜLDTE A KÖ­ZÉRTBE, vásárol!., anyja, mér­legre tette az almát, leült ve­le szemben, ránézett és ölébe ejtette a kezét. „Kevesebbet mértek, menj vissza, hátha pótolják.” A kisfiú elszaladt, félelemmel lépett a boltba. Az egyik árusnő rámosoiygott. at­tól bizalomra kapott, elé tette a csomagocskát. „Nem lehet, kisfiam. Kivitted az üzletből, ki van. írva. most már késő.” Jó. szelíd fényű beszéde volt a néninek. A pult alatt kicse­rélte az almát es a kezébe nyomta. Szótlan ért haza a kis. fiú, nem tudott igazán örülni, lógatta a fejét. Nem értette, mért volt kevesebb az alma. „No látod, ügyesnek kell len­ni. .. Maid te is megtanulod” — mondta az édesanyja. Iskolaszünet volt, fociztak az utcán, kergették egymást, ha elfáradtak nézegették a ki­rakatokat, minden csődületbe befúrták magukat. Egyik na­pon megszólította a folyosó- szomszédjuk. „Gyere, segíts .elvinni ezt a kis holmit, ide csak a harmadik utcába.” Este elgondolkozott a har­madik utcáról, de nem szólt az édesanyjának. Minek?... Meg megtiltaná, hogy máskor szorította a kezét: „Felejtsd el, katonadolog.” Hangja a járdán érte utol: „Aztán lás­salak, gyere máskor is. Ez jólesett. Ilyennek képzelte ap­ját, akit sosem ismert Anyjának mindent rendre elmondott. Sokáig nem beszél­jék nem a hangjával, a moz­dulatával kérdezte: „Hát ez meg mi? Kitől hallottad?!” Furcsáik a felnőttek, néha nem lehet megérteni őket. Lám még anyu sem kivétel. Etát hamarosan egy Cipel­tek róla. Ösztönösen kerülték, bői látta kiszállni, orvosímok mint láb a pocsolyát Hóna- lett a rendelőben. Nem sok polc múlva az újságban olva- idő múlva a Hurlcec lány sott egy elcsípett tolvajról, ak- mélykék Mercedesből tűnt kor horzsolódott fel benne a elő, szőke haja kékesre őszült, gyanúba kerülése behegedt így már nem tetszett annyira nyoma. Olyan élesen támadt a kisfiúnak. Egyik bokája fö- életre. mint moziból jövet, ha lőtt vékony aranyláncot hor- nappali fény tolul a szemébe, dott. A szökésről már nem be­Sffi’Lm'SÄ Ä «*•* '*”“'»*>”* Írmi nem hagyta nyugton. Va- fuvar°zta az ajándékokat a jan meglett a tárca? És ha drága szülőknek, dicsérték bő­nem, mit gondolt róla az a kezűségét, férjhez ment, fel­nő? Hátha söpréskor előkerült a pult alól, ahová ‘véletlenül berugdosták, A takarító oda­adta vagy nem adta oda. mondta az orvosírnokságot, elvált, bekerült ’ a telefon­könyvbe. Minden csoda leg­följebb három hónapig tart Kamaszodó kisfiúnknak va­lamivel tovább. Akkoriban történt, autóbu­szon indult Budára. A kalauz­nő véletlenül nem adott visz- írást hamisított az e.lenörzö- sza. „Bocsánat, nini kérem, én jébe. A kisfiú mélységesen kétforintost adtam.” Néhányan sajnálta a csapat kapusát, aki- odanéztek. „Ez a gyerek bő­vel néha megosztotta uzson- lond!” Valaki segített: „Talán náját. Szaniszlay apján tűnő- mégsem...” — „Nézze meg a dött, az aláíráson, amit az ő táskámat... Kár az ilyenből OKTÓBERBEN SZANISZ­LAY összeverten jött a su­liba. Harmadnapra lelohadt, de kék-zöld lett az arca. Beval­lotta, hogy az apja hagyta helyben. Intőt kapott, és alá­elkoszoljon. Szerelte az ilyen helyében elvállalt volna. Az ekkora cirkuszt csinálni! Ne- kalandot, izgalmas, mint a autóbui>z-vezető keze nyoma sze< itt van. öcsi. Légy vele eiko detekavkonyve, amit moháig virított a fiún. s egy boldog.” Markába nyomta a tet napra kölcsön adott. ,,Pen- yonainyj forradás később sem pénzt Nála nem volt több, ez- telt esti„ becsszo, es anyádnak tágított a homlokáról. Vala- zel a fél forinttal volt másfél, r”utaß^;, Nei^ erteile, hányszor bhrátjára nézett, fel- a visszaútra. Églett az arca, aztan még~ csúszott a tekintete, a fórra- gépiesen leszállt a célja előtt, das enálókeztette. Vajon mikor egyedül indult a kaptatónak a volánt fordítja, eszébe jut-e? Előtte a busz mászott a ker- Néha faggatta Ferkót, de úgy tekkel szegett keskeny úton, tűnt, apja elfelejtette a dől- mint poros ágra egy kék bo­got Cukrászdába vitte, sarok- gár. Lehetséges, hogy mégse házat tömött bele. A felnőttek kétforintos volt?... Véletlenül Egyszer pénzt talált nem ser kiszámíthatatlanok* néha túl nem adott vissza, persze, áz­tat. két forintot, azt este le- komolyak, máskor meg várat- tón resteilte; van ilyen. Hir­se mutatta meg. Lassacskán felgyűltek a tit­kai, mint kacat a nadrágzee- bében. Kavicstól rozsdás kis­lakaiig minden volt ott. Cse­reberélt vele, mint a többiek. tette az asztalra. A közértben mindig a mo­solygós néni elébe állt, már is­merte, össze is nevettek né­hányszor, barackot nyomott a búbjára, meg egy valódit a markába. Olyat mondott egy­szer. hogy neki is volt egy üyenforma fia, de már nincs, nem magyarázta, miért nincs, hirtelen elállt a szava, mint csapból a víz. ha elfordítják. Mintha tartozna a néninek va­lamivel, ha csak tehette, hosz- szan állt előtte, hadd nézze, a fia helyett is. gondolta. Szer­tefoszlott az a régi lidércnyo­mása. lanul elnézőek. télén összemosódott benne a M „ két arc: a közértbeli kiabáló Rákövetkező tavaszon Fér- és a knlauznő. Rendezni akar­ja újságolta. „Képzeld, apa ta gondolatait, de semtillkép­fe’csipett nekem egy potma- pen sem tudta összeszedni magát. Majd este anyunak... VACSORA UTÁNIG HALO­GATTA a dolgok Amikor vé­gigmondta. anyja rántott egyet a vállán. „Kölyök vagy még, mát. Elválik az öreg fiú.” Fo­ci után caplattak haza. Nya­lóka-kakast szopogatott. „To­vább dumáljam?...” — „Jö­het ...” — „Már voltam vele moziban. Oltári nő. Vasárnap „ ____________ __ k irándultunk, nyársról csepeg- sokat kell tanulnod, és ugyan­tette a zsírt a kenyeremre, csak sok mindent elfelej lened, Kicsit pisze és vörös, mint ez mielőtt..Nem mondta to- a..Leharapta a vörös cu* vább. A kisfiú tpporzékolni korkakas fejét, és hideg üveg- szeretett volna, hogy most, hangon felnevetett „Múlt hé- azonnal beszéljen vele tovább, ten még fekete volt, körömié- majd mint egy félénk kis ál- kete... Mit szólsz?” — „És az lat, amelyik vihar elől be’oú- anyukád? Mikor láttad? „Ferkó jik az odújába, csendben ma- Hónapok ^ múlva vásárlás elfordult, kifújta az orrát. radt. É<s mint évek előtt a közben ténfergett a jó szabok „Minden második vasárnap sarki közértben, megint hul- közt, a mosolygós éppen sza- kapok tőle egy tábla csokit, lámzani kezdett körülötte a badnapos volt, A vízimadár Ha kicsit előbb megyek, két- szoba, a bútorok, anyu, a mo- nyakú borosüvegeket nézte, töt. Azt mondta, sajnálja, hogy solygós, Szaniszlay. a családi esettintett, ő is megnő nemso- apué lettem.” Elhallgattak, átr képek, Hurkecék Etája, min- Kára. Mikor fizetni állt a sor- futottak a zebrán. „A pisze den. mint a tenger; szerencsé­éin a ba. várnia kellett. Hét végén este annyian összecsődültek, mintha ingyen árultak volna. A sok szatyor, dugig tele ko­sárkák közt ide-oda vergődött, irirnt sajka a tengeren. 'Egy­szer csak hullámzani kezdett az a tenger, megbolydult. Az emberek egymásra néztek, egy soros asszony kiáltozott. „El­lopták a pénzemet! A tárcá­mat! Fogják meg! Az elébb még Itt volt! Hol a tárcám? istenem...” A kisfiú a kiál­tozó mögött állt, lökdösődés támadt, kiszorult a sorból. „Ez volt, ni! Ez a kölyök, kapja el! Megismerem!” — ,A szeme sd áll jól” — mond. ia valajki. Erős kéz szorította, befelé rángatta a bolt mélyi- be, ahol az van kiírva: Iroda. Segélykérőn nézett körül, a mosolygóst kereste, egy szék­be lökték. „Mutasd a holmid! Te gazember!” Háttérben a . kárvallott fújtatott; tátogott, szerint: két muti mégis csak több. mint egv. Nem gondo­lod?... „A sarkon váltak el, barátja nem nézett a szemé­be; megesküdött volna, hogy a forradás tüzelni kezdett a homlokán, Ferkó gyakran el­maradozott, ha hívta, kibú­vót keresett, formája hanyat­lott, sok poíyagólt szedett be, túlságosan lefoglalták a ma­mák. Hurkecéktól megszökött a nagylány, az a sudár szőke, akire úgy feltapad a ruhája nem is tudja, hogy csinálta, mintha mindig fürdőtrikóban járt volna, a bikini direkt jól állhatott neki. Erről- a lány­ról mindenfélét összevissza gondolt, és az lepte meg, hogy nem szégyell te. Egyszer órák ig leste a lépcsőfordulóban. Eta meglátta, az álla alá nyúlt. re, most nem kiáltozott senki. Enyhén szédült. Anyja felé fordult, hogy be" enézzen nyugtató, barna szemébe, de ő lesütötte. Egészen váratlanul azt akarta kiáltani: „Segít­ség!” Az s-t már megformál­ta, de ajkai nem engedelmes­kedtek azonnal. Élesen a te­nyerébe vájta körmét, hogy ki ne nyíljon a szája. A kérdésekre válaszolni kell Kollányi Ágoston Kossuth- dijas filmrendezőnek, a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Művészének — SO. születésnap­ja alkalmából, művészi mun­kássága elismeréseként a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta. Vele készült az aláb­bi interjú. Munkásságát méltató sza­vaknál szebben jellemzik, a filmcímek: „Földből és tűzből”, „Az anyag szerkezete”, „Sző- nyi István”, „Fizika Ef-dúr- ban”, „Örök megújulás’, „Vi­rág és szekerce’, „Hobbym a csillagos ég.. —- Tudomány és művészet egyenrangú társak alkotói, módszerében. Hogyan lehetsé­ges ez? , — A megvalósításban sem­miképpen sem egyenrangúak. Én elsősorban tudományos kisfilmeket készítek. Am való igaz, számos képzőművészről is készítettem portréfilmet Ennek igen prózai magyaráza­tom. Ez sok esetben tragikus is lehet egy ember életében. Ügy hiszem, számomra a film megteremtette azt a lehetősé­get, hogy ezt a sokfelé fordu­lást valamilyen egységbe fog­jam, hasznosítsam. És mivel egy-egy szakterületen nem Rendelkezem annak a tudo­mányágnak a tökéletes isme­retével, összehangolom a ma­gam kíváncsiságát az emberek többségének természetes ér­deklődésével és ily módon próbálok egy-egy témáról köz­érthetően, mégis a lényeget megértve filmet készíteni. ezt nem nevezném hátrány» nak. Nemcsak a magam, de valamennyi kollégám nevé­ben mondhatom: számunkra sohasem fontosak a külső kö­rülmények; mindig csak a cél, hogy amit kitűztünk magunk elé, azt sikerrel megvalósít­suk. — Hogyan választja ki máit? — Valójában minden film születésének megvan a maga külön története. Vannak búj- káló témák, amelyek gondola­tát évekig hordozom magam­ban; vannak ötletek, amelyek egyik napról a másikra szület­nek; és van, amikor külső kö­rülmények, például a kor, amelyben élünk, tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre — Előfordult-e, hogy egy film révén tartósabb „vi­szonyba” került valamilyen tudományággal? — Igen. A biológiával va­ló ismerkedésem élménye több mint tíz esztendeig lekötött. Minél többet ismertem meg té- -ennek a csodálatos mikrovi­lágnak * titkaiból, annál in­kább fokozódott bennem a vágy, hogy felfedezéseimet megismertessem az emberek­kel. Számos kisfilmet készí­tettem erről a szakterületről. ta van. Egy-egy tudományos válaszolni kell. így született, többek között, a Hobbym a csillagos ég című távéfilm. Az űrkutatás eredményei felkel­tették az emberek érdeklődé­sét a csillagászat iránt. Az or­szágban több ezer amatőr csil­lagász él. Ezeknek az embe­reknek a tevékenységét ugyan csak „hobbynak” neveztük, a tudás, a megismerés vágya több, mint amit ez a szó ki­fejez; ennek a nagyszerűségé­ről szerettem volna hírt adni. — A rövidfilmek készítői­nek kevésbé van olyan látvá­nyos sikerekben részük, mint a játákfilmrendezőknek. Nem érezte ezt méltánytalannak? filmre való felkészülés komoly szellemi erőfeszítést igényel. Jóllehet, a filmek időtarta­ma mindössze tizenöt perc, hosszú hónapok, nem egyszer évek munkája rejlik mögöt­tük. Két nehéz tárna között, úgy Is mondhatnám, kikapcso­lódás számomra egy-egy mű­vészi portréfilm rendezése. Természetesen, csak azokról a művészekről készítek filmet, akiknek életművét jól isme­rem, akikről van személyes mondanivalóm. — Az egyetemen matema­tika-fizika szakon végzett. Miért választotta hivatásának a filmrendezést? — Ezt a kérdést már sok­szor feltették, és bevallom, mindig nehezen tudok rá fe­leletet adni. Rendkívül szétszó­— Nem. A rövidfilm és já­tékfilm két különböző műfaj. Aki egyszer elkötelezte ma­gát az előbbivel, az vállalta annak minden szépségét, és ha ródó volt az érdeklődési kő- úgy tetszilf, hátrányát is, de én ' — A megtisztelő állami dí­jak mellett, melyek azok a rejtett örömök, amelyek; a művész számára az elvégzett munka jó érzését jelentik? — A kisfilmek, látszólag, rövidéletűek. Am, ha leve­szik őket egy-egy mozi mű­soráról, elindulnak a maguk másik, hosszabb útján. Kul- túrházakban, gyári klubokban, munkásszállásokon vetítik őket; a tudományos filmek ma az ismeretterjesztésnek, más szóval, U népművelésnek nél­külözhetetlen segítőtársai. És eljutnak az országhatáron túl­ra is. Tíz-tizenöt évvel ez­előtt készült filmek szerepel­nek még távoli országok mo­zi-, illetve tévéműsoraiban, önmagában az a téhy, hogy az igény, az érdeklődés ilyen hosszú időn keresztül megma­radt — legszebb visszhangja munkámnak És. külön öröm­mel tölt el, ha arra gondolok, hogy egy-egy film, tizenöt percig Magyarországot képvi­seli valahol a vi1ó"w’ László Ilona Filmet írok A titkárnő szeme feketén csillog a sok kozmetikai szu­roktól. — Kis türelem, fiatalember, nemsoká magára kerül a sor! — mondja. Fél óra múlva bekopog a nagy igazgató ajtaján. Hangot nem hallok, lassan nyomom le a kilincset. A nagy igazga­tó iratok között turkál: — .Jöjjön beljebbl — Tiszteletem, igazgató úirrr! Felnéz, rámnéz, de látom, hogy csak néz, és nem lát. Aztán kicseréli a szemüvegét, felismer. — Áááá, maga az? — Meg­ismétli: — Maga az!... Na jó. Tudom már, maga írta a Ró­meó és Júlia forgatókönyvét. összevágom a bokámat. — Nagyon jó, mondhatnám nemek. Hiába, az a Sckszpír ügyes ember. A Rómeó és Júlia szép darab. Bár lehetne egy kicsit modernebb, nem mondom, azért szép. Csak egy hibája van. —■ Igenis, egy hibája van. iülvégre, igazgató úr, egyetlen egyszer Sekszpír is hibázhat. — Na ja, hát ő is ember, nem igaz? Az a baj, tudja, hogy a darab valahol... izé­ben játszódik... — Veronában, kéremszépen. „Két nagy család élt Veroná­ban” — ahogy Shakespeare is mondja. — Áhá, már emlékszem. Hát ez nem jó. Egyáltalán: rossz. A közönség nem tud­ja, hol van Verona. Ha a Bol­gár tengerpartion, vagy Moszk­vában volna, jobban tudnák, mert oda tuirisztiikáznaik főleg. Veronából csak a szalámit is­merik az idősebbek. A cselek­ményt áttesszük mondjuk... ide a Velencei-tő mellé, pél­dául Agárdra. mint üveg mögött a pikkelve gyöngyház körmével megesik vesztett potyka. Kiforgatták landozta. „Növögetünk, kisfiú? vedlett szatyrát, kiló cukrot ..JMo, nézd csak!” meg egy csomag kéttojásos csőtésztát leltek. A könny ép- A kisfiú komolyodni kez- pen megszületett a szemében, dett. sovány csirkemellé^ ki­dé még nem gurult le. Ha húzta, megkérdezte anyjától: most az édesanyja belépne... A boltvezető kiküldte a kí­váncsiakat, megtapogatta zse­beit, kiszórta a kacatot, szem ügyre vette. Erélyesen csapott a kilincsre, és a kül­ső ajtóig kísérte. Némi sus­torgás gyűrűzött a nyomuk­ba. A kisfiú szabad volt Tet­szett neki a boltvezető, a szi­gor?. ahogy az őgyelgőkre rá­szólt : . Engedjenek utat... Té­vedés volt.” Az ajtóban meg­hova szökött az Eta? „Mi kö­zöd hozzá?” — „Csak.” — „Nagylány már az, talán húsz is van.” Meglepte, hogy any­jából harapófogóval se húzott ki többet. „Az ő dolguk. Min­denkinek a magáé.” Ennyit fe­csérelt rá. A fiú nyaka meg­nyúlt, szempillái felcsapódtak. Virág nyílik így gyorsított filmen. „Szóval, az ügy le van zárva?” Maga ijedt el, ahogy kimondta. Anyja rákapta afe­NÖQRÄD — 1973. december 2* vasárnap Jánossy Ferenc: KISVENDÉGLŐBEN <— De kérem, Igazgató űr, a sírjuk is ott van Veronáján» — Miért? Agáidon talán nincsenek sírok? Aztán aa nem lehet, hogy Júliának daj­kája is van. Minek egy olyan nagydarab nőnek dajka? Ab­ból csinálunk egy Tempó Ká­té esz takarítót, vagy egy bejá­rónőt. Érti? — De... izé... — Hagyja csak fiam, job­ban értem én ezt, mint maga meg a Sekszi. És micsoda le­hetetlen név az, hogy Rómeó? Róbert vagy Robi. — De... — Majd maga fiam meg­csinálja, mert maga mai gye­rek. Maga érti, hogyan gon­dolom. Szóval, a két család haragszik. De miért harag­szik? Nem szeretem az ilyen komor dolgokat. A két család­nak egyáltalán nem szabad haragudnia egymásra. Sőt, na­gyon jóban vannak. Még üz­lettársaik is lehetnek, hiszen annyi kisipari engedélyt kiad­tak már, hogy még .. Mond­juk: Capulet és Montecchi üz­lettársak, övéit a ... mond­juk. .. Kapusi és Monostori cipőfelsőrész-készítő. A lányu­kat és a fiukat egymásnak szánják, de azok tudni sem akarnak a házasságról. Robi egy kis táncosnőbe van bele­bolondulva, Juliska pedig ... pedig ... no ... Juliska pedig beleszeretett egv huligánba. Eb­ből kiindulva bonyolódik a politikai esemény Az erkély­jelenetet kihagyjuk, mert er­kélydíszletünk nincs, ellenben a Plágovics majd szerez hoz­zá muzsikát, a dalt pedig eláneklik a bárban, mert bár­díszletünk viszont van bő­ven. A kriptajelenetet is ki­hagyjuk, egyrészt mert nincs kriptánk, másrészt nem hü­lyítjük a közönséget. Helyette Robi és Juliska nászútra men­nek a lillafüredi Palota Szálló­ba, s amikor visszaárkezneik, hoznak magukkal egy koszo­rút az apjuk sírjára. — De kérem, igazgató űr, ez nem a „Rómeó és Júlia”! — Na és ha nem? Hát ki mondja, hogv az? Egyszer ír­hat fiatalember valami kor­szerűt, valami eredetit is. Dénes Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents