Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
Kapcsolatok és házasság az értelmiségi fiatalok körében Az ipari fejlettség bizonyos szintjén túljutott társadalmakban mindenütt jelentkezik az ellentét a fiatalok biológiai és nemi érésénemeggyorsulása és a — számukra kívánatos — nyugodt és rendszeres szexuális élet anyagi-egzisztenciális feltételeinek késői kialakulása között. Ez az ellentét talán egyetlen rétegnél sem okoz akkora fe- ' szültséget, mint az egyetemre járó vagy pályakezdő értelmiségieknél. Érthetően, hiszen a közép- és felsőfokú iskolák, egyetem elvégzése következtében ez a réteg 6—8 évvel később válik önálló keresővé, mint az ipari szakmákban vagy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalság. Hogyan hatott és hat a tent ismerhetett ellentmondás értelmiségi Ifjúságunk viselkedésére? Mi a lényege a változásnak, amely — nem utolsósorban ennek az ellentmondásnak a hatására — az értelmiségi fiatalok kapcsolataiban, viselkedésében létrejött? — tizekről a kérdésekről formálódtak meg a feleletek abban a beszélgetésben, amelyet a cikk szerzője Lőcsei Pál szociológussal, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének munkatársával folytatott, — A változás lényege — hangzott a válasz — a nagyobb szabadságban van: a szerelmi élet, a szexuális élet, a párválasztás, a párkapcsolódás nagyobb szabadságában. A nemek közötti viszonynak talán nincs is olyan területe, ahol ez a megnövekedett szabadság kisebb-nagyobb mértékben ne éreztetné hatását. — Az értelmiségi fiatalok ma sokkal szabadabban ismerkednek, fesztelenebből barátkoznak egymással. Ez egyaránt vonatkozik a fiúkra és a lányokra. Ha egy diáklány utcán, villamoson, kiránduló- helyen saját kezdeményezésére megismerkedik egy fiúval, ez manapság sokkal kevesebb előítéletet vált ki, és szélesebb körű jóváhagyást kap a felnőttektől, mint 30 vagy 60 évvel ezelőtt — Az egyetemre járó és a már pályakezdő értelmiségi fiatalok sokkal önállóbban döntenek házastársuk megválasztásáról és házasságuk időpontjáról is. mint régen. Nem arról van szó, hogy a szülői ellenőrzés, a család befolyása a párválasztás tekintetében megszűnt voLna. Ez képtelenség lenne, különösen azoknak az egyetemistáknak, pályakezdő értelmiségieknek az esetében, akik számára házasságuk, otthonalapításuk anyagi feltételeit teljes egészében vagy túlnyomórészt szüleik teremtik meg. A szabadság lényege itt a fiatalok döntési jogának elismerése. Napjainkban egyre ritkábban fordul elő, hogy a szülő saját választását megpróbálja ráerőszakolni gyermekére. Néhány évtizeddel ezelőtt viszont az ilyen kísérletek és a velük járó tragédiák még elég gyakoriak voltak. — Az s kérdés, hogyan él az értelmiségi fiatalság meg* növekedett szabadságával? — Az összkép erről meglehetősen tarka. Ígéretes, biztató jelenségek és nyugtalanító tünetek keverednek benne, örvendetesnek tartom például azt a természetességet, nyíltságot és őszinteséget, amely a mai értelmiségi fiatalok, diákfiúk és diáklányok kapcsolatait áthatja. Jó dolog, hogy ennél a rétegnél a kapcsolatok egyszerűbben, praktikusabban, kevesebb szenvelgés és képmutatás közepette, rossz konvenciótól terhelten valósulnak meg, mint a mi fiatalságunk idején. Ugyanakkor értelmiségi fiatalok körében is gyakran találkozik az ember megdöbbentő tudatlansággal: például a gyermekgondozás, a terhesség vagy a fogamzásgátlás elemi ismereteinek a hiányával. — Emellett az összképet azért is nehéz értékelni, mert az értelmiségi fiatalság is több rétegű, erősen differenciált, ennek megfelelően különféle a reagálása is a kapcsolatok változására. Számos külföldi és néhány hazai felmérés bizonyítja, hogy az értelmiségi fiatalok, különösen az egyetemet végzettek vagy végzők később hozzák létre első szexuális kapcsolatukat, mint a munkásfiatalok. 1971-ben magam is részt vettem egy hazai szexológiai felmérésben. Bandukolva Kulcsár felv. Filmbarátok Kisterenyén A film népszerű művészet Kisterenyén. Az általános és középiskolában filmklub, filmszakkör és iskolamozi működik. A filmszakkör közel negyven gimnazistája kéthetenként rendszeresen filmvetítésen találkozik, utána megvitatja a látottakat. A november húszadikai első foglalkozáson még csak az éves programot beszélték meg, a ma délutánié viszont már filmet is látnak Bacsó Péter Kitörés című filmjét Kocsis László, a Nóg- rád megyei Moziüzemi Vállalat munkatársának irányítás- mellett vitatják meg a tagok. A vizsgálatot az egyik budapesti egyetemi kollégiumban végeztem, amelynek lakói túlnyomórészt sokgyermekes vidéki családokból származtak. Az eredmény a fiúk tekintetében egészen meglepő volt. A vizsgált 20—24 éves egyetemista diákfiúk 60 százaléka még egyáltalán nem élt szexuális életet. — Ez az arányszám persze nem általánosan jellemző. De sok mindent elárul a túlterhelésről, a lekötöttség időtartamáról és intenzitásáról, a belső feszültségről, amivel az egyetemi tanulmányok, a vizsgák szellemi-idegrendszeri megpróbáltatásai együtt járnak. E tényezőknek bizonyára fontos szerepük van a kapcsolatok elkezdésének késleltetésében. — Hasonló tendenciát mutat az egyetemisták és a diplomás értelmiségiek házasodási korátlaga is. Miközben a munkás- és parasztfiúk zöme 22—23 éves korban, a lányok 19—20 évesen kötik első házasságukat — a diplomás fiatalok, különösen a férfiak túlnyomó többsége, csak az egyetem vagy a főiskola elvégzése után, 24—25 éves korban, vagy ennél is később házasodik. Az erős hivatásszeretettől és ambíciótól vezetett egyetemisták ugyanis nem szívesen osztanák meg magukat a tanulás és a házasság, a felkészülés és az otthonépítés feladatai között. Ami pedig magánéletük megalapozását illeti, meggyőződésem, hogy a jó házasságnak, a családi harmóniának nem feltétele, hogy az egyetemi évek alatt házasodjanak. — Ha már Itt tartunk, mi a feltétele a jó házasságnak? — Talán az, hogy mindazok az értékek, örömök, javak, élmények, amelyeket a házasfelek egymásnak nyújtanak, legalább nagyjából egyensúlyban legyenek. A házasság — és ez érvényes a diákok, értelmiségiek házasságára is — addig jó, amíg a partnerek által nyújtott legkülönbözőbb értékek: érzelmi és intellektuális, szexuális és esztétikai, gazdasági és társadalmi értékek — nem külön-külön, hanem összességükben egyensúlyban vannak. És akkor xezd romlani a házasság, amikor ez az egyensúly megbillen. s az egyik vagy másik fél kezdi megrovidítettnek, kitt asznál tnaK érezni magát. — De hová lett ebből a teóriából a szerelem? — Benne van... mert a szerelem nem más, mint a házasfelek által egymás számára nyújtott értékeknek ez a bizonyos egyensúlya. Az egyensúly maga a szerelem. Szomráky Sándor ITärsacEeBimi munkáink rangja Szeretem a tárgyilagos megfogalmazást és a világos adatokat, de most mégis hiányérzetet és kétségeket hagyott bennem egy szám. Olvastam, hogy a lakosság egymilli- árd forint értékű társadalmi munkával járult hozzá lakóhelye szépítéséhez az elmúlt két évben. Megvallom, már a lakosság kifejezés sem tetszett a társadalmi munkáról szólva. Hivatalosan hangzó, passzív fogalom. Márpedig a társadalmi munkát korántsem tekinthetjük valamely — a szó eredeti „hivatalos” jelentésében — bürokratikusán intézett munkának, amit a puszta sokaság elvégez. Mit jelent az egymiUiárd forint? Káprázatos szám. A lakosság statisztikai fogalmában gondolkodva évente egy főre száz forint jut. De bizonyos-e, hogy egymilliárd forintot ért társadalmi munkánk? Milyen órabére, árfolyama van? Mondjuk, olyan munkákat foglal magába, amelyek révén egy város, egy falu vagiy egy intézmény költségvetése meghatározott kiadásoktól mentesült. Így érthető. Ebben az esebben parkosítást, vízvezeték- és járdaépítést, iskolatatarozást képzelhetünk a szám mögé. De mi van akkor, ha- egy úttörőraj gondoz egy magára maradt öreget? Az nem társadalmi munka? Vagy, ha egy brigád patronál egy árvát, ,.beszáll” valamelyik munkatárs fészekrakó, házépítő munkájába. Nem is beszélve a pártmunkások, a szakszervezeti aktivisták, a tanácstagok, a számos társadalmi szervben tevékenykedők vagy akár a minden szervezett kereten kívül közösségi érzésből, emberségből, megbízatásból, vagy együttérzésből ellenszoigAbatátí. nem várva tevékenykedők felbecsülhetetlen óráiról. Mindezt lehetetlen pénzben értékelni. Mindennek nem lehet árfolyama, foritértéke. Egyfajta erkölcs: érték is létezik. Igaz, gyakran hangoztatjuk: a társadalmi munkának rangja van» De, igazán akkor van rangja, ha a közvélemény nagyobb elismeréssel szól arról, aki ilyen módon is szolgálja a közös ügyet mint aki csupán abban szolgálja a közérdeket amiben anyagilag is érdekelt. Ügy vélem, nem egyértelmű még a közfelfogás. Mégsem szívesen írom le azt, hogy a társadalmi muttka közmegítélésén változtatni kell. Az ilyen kijelentés ugyanis nem változtat, semmin. Mindennapi szűkebb vagy tá- gabb környezetünkben kell megtisztítanunk a társadalmi munka forrásait attól, ami rájuk rakódott. Világossá kell tenni, hogy ez a munka közösségi érzésből és tettvágyból fakadhat Magyarán: ehhez lelkesedés kell. ✓ Ami az „egymilliárdos” megfogalmazásból kimaradt —. az éppen a lelkesedés, a sokféle és lelkesítő feladatot kereső tetitvágy, ami országszerte ezer és ezer tanújelét adja meglétének. Németh Ferenc Szakmai verseny, tanulási kedv Ahol mindenki jól jár —^glőnyök? A vállalat csak nyer vele, ha fiatal szakmunkásai bebizonyítják, hogy értik a dolgukat, elméletben és gyakorlatban megfelelnek a magasabb követelményelmek. A jó eredményt elért versenyzők előtt pedig megvan a lehetőség. hogy fizetésemelést, magasabb beosztást, jutalmakat kapjanak. / Ez a vélemény Nagy Györgyné, aki a pásztói Szerszám- és Készülékgyár műszaki osztályvezetője. A téma pedig a Szakma Ifjú Mestere cím elnyeréséért indított verseny. — Kétévenként hirdetik meg a versenyt, több szakmában. A mi vállalatunktól esztergályos, marós és lakatos Szakmákban indulnak versenyzők. Persze, a magasabb szintű verseny előtt nálunk is. másutt is háziversenyeket rendeznek. A készülékgyárban 5 marós, 14 esztergályos és 23 lakatos indul a háziversenyem — Az igaz, hogy a fiatalokban eleinte kevés á vállalkozó kedv. Nem lustaság ez, csak éppen senki nem szereti, ha a versengésiben elmarad a társai mögött. Most még a KISZ-eseket is megkértük, hogy agitáljanak, szervezzenek, beszéljék rá a gyerekeket a versenyen való részvételre. Az eredmény meg is mutatkozott, hiszen, két évvel ezelőtt kevesebben indultak. Pedig a „presztízst” is rneg kell védeni, hiszen korábban a versenyeken szép sikereket értünk el. Volt, hogy tároltunk, az első négy helyezettből három a mi dolgozónk volt. A háziverseny győztesei közül 2—3 versenyző vehet részt a magasabb szintű „viadalon”. A jó eredmény elérésének viszont előfeltétele a felkészülés. — Egy napon, január 5-én tartjuk a helyi versenyt elméletből és gyakorlatból is. A „központtól” kapott tételeket a gyár műszaki szakemberei dolgozták ki, azután kapták meg a versenyzők. Ezek a kérdések magasabb szintűek, mint egy átlag szakmunkásvizsga tételei. Tehát nemcsak az ismeretek felújítását kívánja, hanem komoly tanulást is. Ezért a háziverseny előtt konzultációkat tartunk az anyagból, hogy ami nem érthető, vagy nehéz, alaposan megbeszélhessük a versenyen résztvevőkkel. A készülékgyáriaknak annál is inlíább meg kell védeni a becsüetet, mivel az üvegipari — a magasabb szintű — verseny két szakmai vetélkedője ebben a gyárban folyik majd. — Az üvegipari verseny első díja 3 ezer forint, , és persze a saját vállalatok külön díjai. De a háziversenyünk részvevői sem járnak rosszul, hiszen a különböző ajándékokon kívül mindenképpen szakmai előrehaladást és megbecsülést jelent a jó eredmény. Volt rá példa az elmúlt vetélkedők után, hogy egy szakmunkás, épben jó szereplése alapiad felkerült ide, a műszaki osztályra. Ez a háziverseny szinte olyan, mintha „rejtett tartalékok” után kutatnánk. S a kutatás nem is hiábavaló. . A Szakma Ifjú Mestere címért folyó versengés tehát méltán népszerű, hiszen a vállalatnak és a részvevőknek is csak előnyük származik belőle. S még egy pozitívumba a kész szakmunkások hajlandók azért komolyan tanul ni, hogy egy versenyén indulhassanak — ahol le is maradhatnak —, akkor ezt a tanulási kedvet bizonyára máskor is ki lehet használni. o. j. Munkásareok A közlekedés szolgálatában Szerény, csendes ember a kisterenyei fűtőháznál Szilágyi József. Nehfz elképzelni róla, hogy húsztagú csoportot vezet. Olyan, aki nem a hangjával teremt tekintélyt magának, hanem — bármilyen furcsán hangzik is — szerénységével. Igaz, ehhez szakmai tudás párosul, és még valami. Bárki fordul hozzá tanácsért, segítségért, soha nem mond ellent. Amikor beszélgettünk, egymás után jöttek a munkatársai, ki ezt, ki azt kért és kapott tőle. — Kápolnán voltam inas. Mindjárt a hat elemi után, 13 éves koromban kerültem a la- katosmühelybe. Még él a tanítómesterem, de már 96 éves. Ügy volt akkor, hogy dolgozott az ember, aztán ha valaki felszabadult, akkor szerződtették a helyére. Ez soká tartott nálam is, mert négy év 8 hónapra szabadultam. Nem azért, mert ügyetlen voltam, hanem a későbbi szerződtetés miatt. — Dolgoztam Budapesten is egy évet, azután 1948-ban kerültem Miskolcra a MÁV-hoz. A. roncskocsik összegyűjtése volt az első feladatunk. A rossz részt ócskavasnak vágtuk fel, ami használható volt, azt a fiókműhelybe szállítottuk. Kellett a vasúti kocsi, az alkatrész is nagy érték volt. — Hogy lett mozdonyos? — Még 1949-ben a fűtőházhoz esztergályos kellett. A lakatosszakma mellett azt is megtanultam inaskoromban. Három próbamunkát kellett csinálnom. Így lettem esztergályos a fűtőháznál. Mikor bevonultam, akkor meg gépkocsivezető. Ide, Kisterenyére esztergályosként kerültem, 1954-ben. Voltam én már itt is minden, még armatúrás is. Mikor mi kellett. A szocialista brigádmozgalom kezdetén engem választottak vezetőnek. Két éve csoportvezetőnek neveztek ki. A csoportban négy brigád vari. Kazánosok, lakatosok, esztergályosok, alváza- sok, armatúrások, kocsijavítók. Sokféle munka előfordul a javításnál. — Hány szakmája van? — Lakatosnak tanultam, aztán esztergályosként dolgoztam több évig. Megvan az ívhegesztői, a villamostelep-ke-' zelői és a targoncavezetői vizsgám is. Ilyen a mi munkánk — mondja. Nem is csodálkozom most már azon, amit mások mondanak róla: sokszor vasárnap is vagy ünnepen is megkeresik, ha valamelyik mozdonnyal baj van. Közel lakik a fűtőházhoz, megtalálják. Nem rendel be mást, megcsinálja maga, legtöbbször köszönömért. A kisterenyei fűtőház arról is hires, hogy a saját feladatán, a tmk-munkáján felül vállal más fűtőházaktól is munkát, ha ott kevés a kapacitás. Mindebben Szilágyi Józsefnek is sok érdeme tűin. Nem véletlenül kapta meg már 1962ben a Kiváló vasutas jelvényt- A szocialista brigád kitüntetés több fokozatát is elnyerte. Ahogy a naplót nézem, nem érdemtelenül. Az idén három újítása volt, tavaly pedig hat. Ez ís a szakmaszeretet bizonyítéka. — A mozdonyok szolgálatában teljes szívvel, lélekkel — valahogy így jellemezték munkatársai is Szilágyi Józsefet. B. J. NÓGRAD — 1973. december 18., kedd i
