Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

Kétszázhatvan hűséges gyerekolvasója van Hátságon a gyermekkönyvtárnak, amely hét­fő és szombat kivételével mindennap nyitva tart. Háromezer kötet könyv várja a fiúkat és lányokat, akik válogathatnak a szebbnél szebb és jobbnál jobb olvasnivalókban. A leg­fiatalabb olvasók közé tartozik Termán Viktória, aki még óvódás korban iratkozott be, és azóta is rendszeres könyvtárlátogató. Ezek közé tartozik Csáthy Attila, Bertalan Feri, Fái Csilla és a két Bea testvér, Brigitta és Mónika Fényképezte: Kulcsár J, Megváltozott a szemlélet harc a se'ejt el!en Sikeres A ZIM salgótarjáni gyárá­ban ezt az évet a „Dolgozz Hibátlanul’' mozgalom előké­szítése évének nyilvánították. Megalakult a 19 tagú intéző bizottság. ezenkívül négy munkacsoport a meghatáro­zott féladatok megoldására. Először a gyártóeszköz-gaz­dálkodásnál, vagyis a szer­számkészítésnél kívánják be­vezetni ezt a minőségi moz­galmat. Egyébként háló di- agramos tervet készítettek a DH-mozgalom bevezetésére. Ügy tervezték, hogy 1975. januárjában már az egész üzem területén megvalósítják a DH-mozgalom célkitűzése­it. Rövidesen a gyártáselő­készítésben jelentkező problé­mákat tűzik napirendre. Mindezt Sándor Lászlótól, a DH-mozgalommál kapcsola­tos intéző bizottsági titkártól hallottam. A minőség javítása, a Bé­lejt csökkentése azonban nem­csak a DH-mozgalomtól függ. Sokféle módszer van a jobb munkára, a minőségi köve­telmények fokozására, a se­lejt csökkentésére. Egyetlen szocialista brigádnál vizsgál­tuk ezt. Józsa Ferenc vezeté­sével, a Dózsa Györgyről el­nevezett szocialista brigád például a vasöntödében ma már az aranyjelvény elnye­réséért versenyez. A selejt 1 százalékos csökkentését vál-. lalta az idén. Egner Gyula, versenyfelelőstől értesültünk, hogy ezt a felajánlást jelen­tősen sikerült is túlteljesíte­niük. és a selej tcsökkentéssed ez a 10 fős brigád háromne­gyed év alatt több mint 120 ezer forint megtakarítást ért el. Az öntödében Bandur Mi­hály tói, a brigád műszaki pat­ronáló j ától érdeklődtünk, hogy tulajdonképpen mit jelent az üzemrésznél a selejt 1 száza­lékos csökkentése ? — A háromnegyed éves ter­melésünk 9200 tonna öntvény. Ha ezt vesszük alapul, akkor az 1 százalékos selejtcsókkenr tés 92 tonna öntvényt jelent Vegyünk egy átlagos öntvény- árat, ne sokat, csak kilónként 15 forintot. Ezt szorozzuk be a megtakarítással. (Kiszámol­tuk. 1 millió 380 ezer forint megtakarítást jelent az öntö­dében 1 százalék selej tcsök- kentés). . — Jobban odafigyeltünk a technológiai utasításra — mondja Józsa Ferenc brigád­vezető, aki éppen egy targon­cáról formázó hcfmokot szórt le. A műszaki patronálónk is sokat segített, de általában közös érdekké vált a selejt- dsökkentés. Bár mi formázunk, de sokkal gyakrabban átjá­runk az öntvénytisztítóba és megnézzük, hogy miből adó­dott a selejt — Keresetben mit jelent önöknek a selej tcsökkenés? — Elsősorban azt, hogy ná­lunk a selej tért nem fizetnek. Ha a termék selejtessé válik, hiába dolgoztunk. Van vita azon, hogy valami formázási selejt, vagy anyaghiba, de végső soron vállaltuk a ser lejtcsökkentést Ezért törődünk egyre jobban egymás munká­jával is — kapom a választ. — Lehetne-e még jobban csökkénteni a selejtet? — Bizonyára, ha jobbak lennének a feltételek. A ho­mokkal néha baj van. A tá­rolása. a szárítása nem meg­felelő. Kicsi a kapacitás. Ez aztán gondot okoz. A vas mi­nősége sem mindenkor meg­felelő, és ebből is. selejt szár­mazik. Ha ezeket a gondokat sikerülne megoldani, bizonyá­ra még kisebb selejtszázalék­kal dolgoznánk — mondta a brigádvezető. A ZIM salgótarjáni gyárá­ban, illetve az öntödében ma már a brigádok körében nem­csak beszédtéma a selej t* csökkentés, hanem egymásra is ügyelnek. A íormázót egy­re jobban érdekli az öntés és az öntvénytisztítás is. Pénzt jelent ez a brigádnak és ter­mészetesen a vállalatnak is. Ezért folyik a verseny, esnem is sikertelenül. A Dózsa György brigád a szocialista brigád aranyjel' vény elnyeréséért indult ver­senybe. Ehhez az szükséges, hogy fejenként 2000 forint, illetve náluk a tíz tagot fi­gyelembe véve 20 ezer forint megtakarítást érjenek eű. Ezt sikerült igen jelentősen túl­teljesíteni már háromnegyed év alatt. Versenyezni a minő­ség javításáért, a selejt csök­kentéséért, tehát nemcsak a DH-mozgalom keretein belül lehet. Ezt bizonyítja a Dózsa György brigád esete is. B. J. HŰSÉG­NYILATKOZAT B iztosan hallottak már erről a gyakori meg­nyilatkozásról, A ba­rátaim aat mondták, amikor egy közeli eset kapcsán «szóiba került, hogy jellegzetes és „ül­dözésre érdemes” szokásról van szó, amelynek formái vál­toznak ugyan, de lényege ugyanaz. Vegyünk hát elő egy oikornyás példát, nem kell túl sokat kutatod utána. A középkorú férfi gondosan megfésülködött, megigazítot­ta nyakkendőjét, és bekopog­tatott újdonsült főnöke ajta­ján,. „Kedves főosztályvezető elvtársi Engedd meg, hogy szerénységem is kifejezze őstainite oromét és tiszteletét aobál az alkalomból, hogy év­tizedek gyötrelmei után végre méltó ember került közéle­tünk e fontos és nagy felelős­séggel járó posztjára. Gratu­lálok. Otthon sokat beszélget­tünk rólad, és képzeld, a fele­ségemnek Is so. volt a véle­ménye, hogy kiválóbb embert aiigiba találtak volna érre a beosztásra. Mondtam is neki: tudod, szívem, most végre megnyugszom, kiegyensúlyo­zott körülmények között fogok élni. Jókedvvel, felszabadul­tan adhatom majd képessége­im. legjavát. Elvégre nem mindegy, hogy ki áll a kor- mányríídnál, nem igaz? Ne vedd udvarlásnak, kérlek, de mindig arra vágytam, hogy egy ilyen ember oldalán dol­gozhassak a közösségért. Még egyszer gratulálok, és bocsáss meg, hogy zavartalak. Bármi­re szükséged van, csak szólj. Biztosáthaitlaik: mindig és min­denben melletted leszek, szá­míthatsz rám.” A „dicső” férfiú hajlongva hátrált ki az irodából, és ti­tokban megsiimogiaitta a párná­zott ajtót. A? eset nem a múlt századiban játszódott le, nem a felszabadulás előtt, még csak nem is a múlt évben. A módszer egy kicsit — vagy na­gyon? — utat keres magának életünkben. Tudom, a hűség- nyila tkoziatot régebben talp- nyalásnak hívták, enyhébben szólva helyezkedésnek, iróni- kusan pedig bölcs előrelátás­nak. Irodalma olyan gazdag, hogy szinte félve nyúlok eh­hez a témához. Aggodalmamat azonban legyűri az az izgalom, amelyet mai és javarészt köz­életi változatai idéznek elő. Ügy érzem, beszélnünk kell róla. Ismereteim szerint mindig is két feltétel kellett ahhoz, hogy éljen és terjedjen ez a dicséretesnek éppen nem mondható szokás. Az egyik az, hogy legyenek emberek, akik nem képességeikkel és a mun­kájukkal, hanem simulékony, hízelgő modorukkal, elvtelen dörgölődáésükkel, ha úgy tet­szik udvarlásukkal akarnak talpon maradni, vagy előre­jutni. (Ezek rendszerint nem a tehetségesebbek.) A másik, hogy legyenek emberek, akik elviselik, eltűrik a hajibókolást, s később hiúságuk annyira ki­fejlődik, hogy mór él is vár­ják azt. S, ha a társadalmi kö­zeg olyan, hogy bár nem táp­lálja, el is ítéli, de mégis el­nézi e gyakorlatot, akkor szo­cialista viszonyok között is terjedhet a hűségnyilatkozat- kultusz, a talpnyalás. Érdemes hát önvizsgálatot tartanunk. Igyeikszünk-e kiirtani ezt a régről átszivángott nyavalyát? Teszünk-e valamit ellene? Mi­ért termelődik újra bennünk? Elvárjuk-e, hogy közvetlen munkatársaink hűségnyilatko­zatokra pazarolják energiáju­kat, vagy megelégszünk azzal, ha tisztességesten, becsülettel dolgoznak? Miiből ítéljük meg az embereket? És meddig hisa- szük, hogy a szavak, a nyilat­kozatok, a hűség'esfcük fejezik ki az együttműködés szándé­kát, és nem a cselekedetek? Egy igazgató beiktatása után két évvel panaszolta, hogy az első napokban a műszaki és az irodai gárda minden tagja külön-lkülön bement hozzá, és támogatásáról biztosította. Csak egy ember mulasztotta'ed a hűségnyilatkozatot, s az ép­pen a helyettese volt. Az nem tűnt föl neki, hogy a munka­Vegyes érzelmek a taggyűlésen ÍXagyobb segítségei a romhányi alapsxervexetnek! Amikor megtudtam, hogy a romihányd községi pártszerve­zet 27 tagot számlál, s össze­tétele rendkívül ..heterogén”, akkor határoztam el. hogy részt veszek az év végi be­számoló taggyűlésen. Abban az alapszervezetben, ahol a legtöbb a pedagógus, de meg­található az orvos, a postás, a könyvtáros, a kőbányász, a tanácsi dolgozó, nyugdíjas és háztartásbeli, ott van mit mondania a vezetőségnek, akad miről vitatkozni a pártr tagoknak. A pártalapszerve- zet, a pártvezetőség egész éves tevékenységét kellett volna mérlegre tenni, s meg­mondani — a bírálat és önbí­rálat hangján —. ki mit tett az elmúlt évd beszámoló tag­gyűlésen hozott határozat vég­rehajtásáért, ki hogyan telje­sítette. vagy nem teljesítette pártmegbízatását és még sok mindent. A meglepetés akkor érte az embert, amikor végighallgat­ta Papp Jánosné pedagógus, alapszervezeti titkár beszámo­lóját, amelyet a vezetőség ne­vében terjesztett elő. Mondar nivalóját az alapszervezet ve­zetősége mindössze 12 percbe foglalta össze! Nem azt aka­rom mondani, hogy az órákig tartó beszámoló híve vagyok, de tüstént éreztem, hogy 12 perc alatt egy 27 tagú párt- alapszervezet munkáját érté­kelni. a következő év felada­tait meghatározni, aligha le­het megfelelően. Csak felszí­nesen! — amint azt hozzászó­lásában az egyik párttag. Ko­vács Tibor is megfogalmazta. Hiányérzettel távoztak a taggyűlésről a párttagok. Egy óra alatt elhangzott a beszá­moló, nyolc párttag vélemé­nye, de az összefoglaló is! A beszámoló taggyűlés után beszélgettünk az alapszerve­zet titkárával. Papp Jánosné- val. Néhány „érvelését” el kellett fogadni, a legtöbbel azonban vitatkozni szükséges, a nyilvánosság előtt is. Rend-' ben, hogy Papp Jánosné vég­ső soron csak szeptember else­jétől gyakorolja titkári funk­cióját, van mit pótolni az elődje munkájából, az azon­ban már egyáltalán nem ért­hető, amit mondott: „Nem akartam csúnya dolgokat mondani egy-egy párttag ma­gatartására”. Talán azért nem. mert nem ismeri még eléggé a párttagokat — három éve tagja az alapszervezetnek — vagy éppen a vezetőség sem foglalt állást a személvre szó­ló dicséret, vagy bírálat ügyé­snk közül senki sem kopogta­tott be hozzá ilyen szándék­kal, s az sem, hogy bár bizal­matlansággal vette körül a he­lyettesét, mégis ő támogatta a legősztotébben és leghatáso­sabban a törekvéseit. M egkérdeztem egy poli­tikai vezetőt: van­nak-e a tarsolyaiban hasonló tapasztalatok? Sokáig beszélgettünk. Először a táv­iratokra emlékezett. Sokat ka­pott, amikor beiktatták. Tud­ta, hogy a jókívánságok kö­zött vannak őszintén, baráti­ak, elvtársiak is. Tudta, hogy sokat a titkárnők küldtek, ez a megbízatásuk, főnökük ta­lán nem is tudott róla. És meggyőződése szerint voltak számító hűségnyilatkozatok elég nagy szómban. Ez később be is igazolódott. Csaknem mindig valamifé­le érdek fűződik a hűségnyi­latkozathoz. fis rendszerint nem a vállalat, a gyár, az in­tézmény a közösség érdeke. Mégis vannak, akik eltűrik, sőt élvezik. Pedig egyre nyil­vánvalóbb, hogy ha valaki azt mondja.: „Tudod, veled min­dig egyetértettünk, még akkor is, amikor nem volt egészen igazad”, akkor számítani lehet rá, eLőhb-utiótoto benyújtják a „számlát”. 3 ó volna lemondani a hűségnyilatkozatok­ról ! Mert kifacsar emberi jellemeket és értékel két, és a szép szavak mindig kevesebbet mondanák a tét­ben? A beszámoló azt bizo­nyítja, hogy erre a taggyűlés­re sem a vezetőség, sem a párttitkár nem készült fel! Annál inkább a párttagok. De erről később. Ha kiragadva is. hadd idéz­zek a beszámolóból: „A veze­tőségi üléseket és taggyűlése­ket megtartottuk”. De ezen­kívül, erről semmi több! .......a t aggyűlések látogatottsága 70 —80 százalék ... Továbbra is 3—4 fő azoknak a párttagok­nak a száma, akik indokolat­lanul is hiányoznak”. De. hogy mit tettek ennek megszünte­téséért. arról már semmi. „A pártmegbízatások adása, vég­zése nem megfelelő. Kevés a névre szóló konkrét feladat. A jövőben a vezetőség na­gyobb gondot fordít erre a fontos tennivalóra”. Aztán megint semmi kommentár, vagy konkrét feladati rész. „Alapszervezetünkhöz nem tartozik KISZ-szervezet” — álla­pítja meg a beszámoló, és el­intézi azzal, hogy Tóth Erzsé­bet. a községi könyvtár veze­tője, pártvezetőségi tag. sokat tesz a fiatalokért. Vajon eny- nyi is elég egy községi alap- szervezetnél? Vagy inkább azt az utat kellene keresni, hogy a faluban levő. és sehová nem tartozó fiatalokat egy közsésj alapszervezetbe tömörítsék? Aztán szó esett a vezetőség munkájáról, a pártoktatásról, az ügyviteli munkáról, talán öt—ihat mondatban. A fel­adati részt iss összesen hat félmondatban határozták meg! Ennyit a beszámolóról. Amikor vitatkozni kezdtünk a taggyűlés tartalmi munkájá­ról, az alapszervezet titkára őszintén mondotta: nem sok segítséget, kapott a november­ben megalakult csúcsvezető­ségtől, még kevesebbet a já­rási pártbizottságtól! Pedig ez a segítségnyújtás nagyon is hiányzott, hiszen maga az alapszervezet titkára is új embernek számít a pártszer­vezet élén. „Én csak ennyiről tudok, ennyiről is adhattam számot” — mondotta a beszór getés során. Akkor önkénte­lenül felvetődik a kérdés: va­jon a párttitkár, avagy a ve­zetőség beszámolója hang­zó tfe el a romhányi község! alapszervezet év végi beszá­moló taggyűlésén? Vagy mi­ért hiányzott, miért tartogat­ták egy későbbi taggyűlésre a felsőbb pártszerv minősíté­sét az alapszervezetről? Vegyes érzete támadt a kró­nikásnak ezen a taggyűlésen. Inkább hiányérzete! Hiszen egy olyan alapszervezetben, ahol rendkívül vegyes a tag­ság összetétele, tapasztalt, ré­gi kommunisták, fiatal, új párttagok is megtalálhatók, s szinte mindenki más-más munkahelyen dolgozik, a ve­zetőségnek többre kellett vol­na törekednie. A párthatáro­zatok helyi végrehajtásától a pártíegyelmen át egészen nap­jaink feladatáig szólni kellett volna a párttagok, a kommu­nisták helyéről, szerepéről. . A felszínes, elnagyolt be­számolóhoz így is nyolcán szóltak hozzá! Termán János nyugdíjas, idős ■ párttag fogal­mazott helyesen: dolgoztunk, de lehetne többet is tenr.i pártunk politikájáért, hiszen a párttagság zöme nálunk fi­atal. Felelősek vagyunk a községért, mi történik, milyen a politikai hangulat? Nem tár­sadalmi, hanem pártmunkáí kell végezni, ami valamennyi­ünk. kötelessége — hangoztat­ta Termán János. S mennyi­re igaza van! Egy hasznos és eredményes taggyűlés meg­rendezése. annak tartalommal való megtöltése is fontos párt- munka.’ A fenti kritikai megjegyzé­sek csak. okulárul szolgálhat­nák! "" ‘ Somogyvári László Tél a földeken Időben befej az őszi munkák A hó befedte a földeket, A határban szántó traktorokkal is csiak elvétve találkozha­tunk. Mezőgazdasági üzeme­inkben elkezdődött a - számve­tés az 1973-as évről. Leltáro­zások. készletek felmérése, tehát a zárszámadások előké­szítése. A termelőszövetkeze­tek tagjai és alkalmazottai, az állami gazdasági dolgozók szorgalmas munkát végeztek az idén is. Munkájukról csak elismeréssel lehet szólni, pe­dig ez az év sem volt könnyű. Mezőgazdasági üzemeink erő- gépállománya továbbra is he­terogén. elhasználódott, ezen­kívül a száraz talaj komoly erőpróba elé állította a gépe­ket. / A nehéz munkavégzés mi­att a gépek üzemzavara gyakoribb volt, mégis az elmúlt évhez képest kö­zel két héttel előbb befe­jezték üzemeink a mező- gazdasági munkákat. A mélyszántás mindig az utolsónak elvégzendő munka- folyamatok közé tartozik. Me­gyei szinten a közös gazda­ságoknak és a háztáji gazda­ságoknak közel 44 ezer hek­táron kellett a mélyszántást elvégezni a tavaszi vetésű nö­vények alá. A havazás után — helyesen — az üzemek nem álltak le a szántással, hanem ahogyan a fagyok en­gedték, folytatták e fontos munkát. Traktorosaink a hi­deggel is dacoltak. Az áldo­zatkész munka eredménye­képpen a mélyszántást — me­gyei szinten — 93—95 száza­lékban elvégeztük. A járások közül a pász­tóiban közel 100 százalék­ban, 9 ezer hektáron be* fejezték a mélyszántást az elmúlt hét végére. Ai balassagyarmati járásban még 600—7ó0 hektár mélyszán. tassal adósak az üzemek, az időjárástól függően minél ha­marabb be kell fejezni a még meglevő területek szántásat. Megyénkben az országos helyzettől kedvezőbb a mély­szántás állása, holott adottsá­gaink. domborzati viszonya­ink miatt nagyobb a gépek igénybevétele, nehezebb vé- végezni a szántást. Igaz, a kukorica betakarítá­sával az üzemek többsége már több, mint két hete végzett De elvétve akadnak még tö. rétién foltok, és több helyen a 'kukoricaszár még kinnvan a földeken. Az aicsony kukori­catermés különösen indokolja, hogy a betakarított termést gondosan, szakszerűen tárol­ják üzemeink. Minden szem­re szükség van. A Gabona­felvásárló és -Feldolgozó Vál. lalattól nyert információ sze­rint a csöves kukorica felvá­sárlása a tervek szerint fo­lyik. Eddig mintegy 1509 va­gonnal vásároltak fel. Az alacsony termés ellenére többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Összességében úgy ítélhető meg, hogy mezőgazdasági üze­meink jó évet zárnak. A kö­vetkező év termése földben van. A .talaj a szükséges mű­trágyát is megkapta. Az őszi munkák is időben befejeződ­tek. A jól végzett munka örö­me önbizalmat ad az üzemek vezetőinek, és ennek alapja lehet jói átgondoltan, megala­pozottan a jövő év elé néz­ni. tekniél. Jávori Béla r NÓGRÁD - 1973. december 18., kedd / I

Next

/
Thumbnails
Contents