Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)
1973-12-18 / 295. szám
Kétszázhatvan hűséges gyerekolvasója van Hátságon a gyermekkönyvtárnak, amely hétfő és szombat kivételével mindennap nyitva tart. Háromezer kötet könyv várja a fiúkat és lányokat, akik válogathatnak a szebbnél szebb és jobbnál jobb olvasnivalókban. A legfiatalabb olvasók közé tartozik Termán Viktória, aki még óvódás korban iratkozott be, és azóta is rendszeres könyvtárlátogató. Ezek közé tartozik Csáthy Attila, Bertalan Feri, Fái Csilla és a két Bea testvér, Brigitta és Mónika Fényképezte: Kulcsár J, Megváltozott a szemlélet harc a se'ejt el!en Sikeres A ZIM salgótarjáni gyárában ezt az évet a „Dolgozz Hibátlanul’' mozgalom előkészítése évének nyilvánították. Megalakult a 19 tagú intéző bizottság. ezenkívül négy munkacsoport a meghatározott féladatok megoldására. Először a gyártóeszköz-gazdálkodásnál, vagyis a szerszámkészítésnél kívánják bevezetni ezt a minőségi mozgalmat. Egyébként háló di- agramos tervet készítettek a DH-mozgalom bevezetésére. Ügy tervezték, hogy 1975. januárjában már az egész üzem területén megvalósítják a DH-mozgalom célkitűzéseit. Rövidesen a gyártáselőkészítésben jelentkező problémákat tűzik napirendre. Mindezt Sándor Lászlótól, a DH-mozgalommál kapcsolatos intéző bizottsági titkártól hallottam. A minőség javítása, a Bélejt csökkentése azonban nemcsak a DH-mozgalomtól függ. Sokféle módszer van a jobb munkára, a minőségi követelmények fokozására, a selejt csökkentésére. Egyetlen szocialista brigádnál vizsgáltuk ezt. Józsa Ferenc vezetésével, a Dózsa Györgyről elnevezett szocialista brigád például a vasöntödében ma már az aranyjelvény elnyeréséért versenyez. A selejt 1 százalékos csökkentését vál-. lalta az idén. Egner Gyula, versenyfelelőstől értesültünk, hogy ezt a felajánlást jelentősen sikerült is túlteljesíteniük. és a selej tcsökkentéssed ez a 10 fős brigád háromnegyed év alatt több mint 120 ezer forint megtakarítást ért el. Az öntödében Bandur Mihály tói, a brigád műszaki patronáló j ától érdeklődtünk, hogy tulajdonképpen mit jelent az üzemrésznél a selejt 1 százalékos csökkentése ? — A háromnegyed éves termelésünk 9200 tonna öntvény. Ha ezt vesszük alapul, akkor az 1 százalékos selejtcsókkenr tés 92 tonna öntvényt jelent Vegyünk egy átlagos öntvény- árat, ne sokat, csak kilónként 15 forintot. Ezt szorozzuk be a megtakarítással. (Kiszámoltuk. 1 millió 380 ezer forint megtakarítást jelent az öntödében 1 százalék selej tcsök- kentés). . — Jobban odafigyeltünk a technológiai utasításra — mondja Józsa Ferenc brigádvezető, aki éppen egy targoncáról formázó hcfmokot szórt le. A műszaki patronálónk is sokat segített, de általában közös érdekké vált a selejt- dsökkentés. Bár mi formázunk, de sokkal gyakrabban átjárunk az öntvénytisztítóba és megnézzük, hogy miből adódott a selejt — Keresetben mit jelent önöknek a selej tcsökkenés? — Elsősorban azt, hogy nálunk a selej tért nem fizetnek. Ha a termék selejtessé válik, hiába dolgoztunk. Van vita azon, hogy valami formázási selejt, vagy anyaghiba, de végső soron vállaltuk a ser lejtcsökkentést Ezért törődünk egyre jobban egymás munkájával is — kapom a választ. — Lehetne-e még jobban csökkénteni a selejtet? — Bizonyára, ha jobbak lennének a feltételek. A homokkal néha baj van. A tárolása. a szárítása nem megfelelő. Kicsi a kapacitás. Ez aztán gondot okoz. A vas minősége sem mindenkor megfelelő, és ebből is. selejt származik. Ha ezeket a gondokat sikerülne megoldani, bizonyára még kisebb selejtszázalékkal dolgoznánk — mondta a brigádvezető. A ZIM salgótarjáni gyárában, illetve az öntödében ma már a brigádok körében nemcsak beszédtéma a selej t* csökkentés, hanem egymásra is ügyelnek. A íormázót egyre jobban érdekli az öntés és az öntvénytisztítás is. Pénzt jelent ez a brigádnak és természetesen a vállalatnak is. Ezért folyik a verseny, esnem is sikertelenül. A Dózsa György brigád a szocialista brigád aranyjel' vény elnyeréséért indult versenybe. Ehhez az szükséges, hogy fejenként 2000 forint, illetve náluk a tíz tagot figyelembe véve 20 ezer forint megtakarítást érjenek eű. Ezt sikerült igen jelentősen túlteljesíteni már háromnegyed év alatt. Versenyezni a minőség javításáért, a selejt csökkentéséért, tehát nemcsak a DH-mozgalom keretein belül lehet. Ezt bizonyítja a Dózsa György brigád esete is. B. J. HŰSÉGNYILATKOZAT B iztosan hallottak már erről a gyakori megnyilatkozásról, A barátaim aat mondták, amikor egy közeli eset kapcsán «szóiba került, hogy jellegzetes és „üldözésre érdemes” szokásról van szó, amelynek formái változnak ugyan, de lényege ugyanaz. Vegyünk hát elő egy oikornyás példát, nem kell túl sokat kutatod utána. A középkorú férfi gondosan megfésülködött, megigazította nyakkendőjét, és bekopogtatott újdonsült főnöke ajtaján,. „Kedves főosztályvezető elvtársi Engedd meg, hogy szerénységem is kifejezze őstainite oromét és tiszteletét aobál az alkalomból, hogy évtizedek gyötrelmei után végre méltó ember került közéletünk e fontos és nagy felelősséggel járó posztjára. Gratulálok. Otthon sokat beszélgettünk rólad, és képzeld, a feleségemnek Is so. volt a véleménye, hogy kiválóbb embert aiigiba találtak volna érre a beosztásra. Mondtam is neki: tudod, szívem, most végre megnyugszom, kiegyensúlyozott körülmények között fogok élni. Jókedvvel, felszabadultan adhatom majd képességeim. legjavát. Elvégre nem mindegy, hogy ki áll a kor- mányríídnál, nem igaz? Ne vedd udvarlásnak, kérlek, de mindig arra vágytam, hogy egy ilyen ember oldalán dolgozhassak a közösségért. Még egyszer gratulálok, és bocsáss meg, hogy zavartalak. Bármire szükséged van, csak szólj. Biztosáthaitlaik: mindig és mindenben melletted leszek, számíthatsz rám.” A „dicső” férfiú hajlongva hátrált ki az irodából, és titokban megsiimogiaitta a párnázott ajtót. A? eset nem a múlt századiban játszódott le, nem a felszabadulás előtt, még csak nem is a múlt évben. A módszer egy kicsit — vagy nagyon? — utat keres magának életünkben. Tudom, a hűség- nyila tkoziatot régebben talp- nyalásnak hívták, enyhébben szólva helyezkedésnek, iróni- kusan pedig bölcs előrelátásnak. Irodalma olyan gazdag, hogy szinte félve nyúlok ehhez a témához. Aggodalmamat azonban legyűri az az izgalom, amelyet mai és javarészt közéleti változatai idéznek elő. Ügy érzem, beszélnünk kell róla. Ismereteim szerint mindig is két feltétel kellett ahhoz, hogy éljen és terjedjen ez a dicséretesnek éppen nem mondható szokás. Az egyik az, hogy legyenek emberek, akik nem képességeikkel és a munkájukkal, hanem simulékony, hízelgő modorukkal, elvtelen dörgölődáésükkel, ha úgy tetszik udvarlásukkal akarnak talpon maradni, vagy előrejutni. (Ezek rendszerint nem a tehetségesebbek.) A másik, hogy legyenek emberek, akik elviselik, eltűrik a hajibókolást, s később hiúságuk annyira kifejlődik, hogy mór él is várják azt. S, ha a társadalmi közeg olyan, hogy bár nem táplálja, el is ítéli, de mégis elnézi e gyakorlatot, akkor szocialista viszonyok között is terjedhet a hűségnyilatkozat- kultusz, a talpnyalás. Érdemes hát önvizsgálatot tartanunk. Igyeikszünk-e kiirtani ezt a régről átszivángott nyavalyát? Teszünk-e valamit ellene? Miért termelődik újra bennünk? Elvárjuk-e, hogy közvetlen munkatársaink hűségnyilatkozatokra pazarolják energiájukat, vagy megelégszünk azzal, ha tisztességesten, becsülettel dolgoznak? Miiből ítéljük meg az embereket? És meddig hisa- szük, hogy a szavak, a nyilatkozatok, a hűség'esfcük fejezik ki az együttműködés szándékát, és nem a cselekedetek? Egy igazgató beiktatása után két évvel panaszolta, hogy az első napokban a műszaki és az irodai gárda minden tagja külön-lkülön bement hozzá, és támogatásáról biztosította. Csak egy ember mulasztotta'ed a hűségnyilatkozatot, s az éppen a helyettese volt. Az nem tűnt föl neki, hogy a munkaVegyes érzelmek a taggyűlésen ÍXagyobb segítségei a romhányi alapsxervexetnek! Amikor megtudtam, hogy a romihányd községi pártszervezet 27 tagot számlál, s összetétele rendkívül ..heterogén”, akkor határoztam el. hogy részt veszek az év végi beszámoló taggyűlésen. Abban az alapszervezetben, ahol a legtöbb a pedagógus, de megtalálható az orvos, a postás, a könyvtáros, a kőbányász, a tanácsi dolgozó, nyugdíjas és háztartásbeli, ott van mit mondania a vezetőségnek, akad miről vitatkozni a pártr tagoknak. A pártalapszerve- zet, a pártvezetőség egész éves tevékenységét kellett volna mérlegre tenni, s megmondani — a bírálat és önbírálat hangján —. ki mit tett az elmúlt évd beszámoló taggyűlésen hozott határozat végrehajtásáért, ki hogyan teljesítette. vagy nem teljesítette pártmegbízatását és még sok mindent. A meglepetés akkor érte az embert, amikor végighallgatta Papp Jánosné pedagógus, alapszervezeti titkár beszámolóját, amelyet a vezetőség nevében terjesztett elő. Mondar nivalóját az alapszervezet vezetősége mindössze 12 percbe foglalta össze! Nem azt akarom mondani, hogy az órákig tartó beszámoló híve vagyok, de tüstént éreztem, hogy 12 perc alatt egy 27 tagú párt- alapszervezet munkáját értékelni. a következő év feladatait meghatározni, aligha lehet megfelelően. Csak felszínesen! — amint azt hozzászólásában az egyik párttag. Kovács Tibor is megfogalmazta. Hiányérzettel távoztak a taggyűlésről a párttagok. Egy óra alatt elhangzott a beszámoló, nyolc párttag véleménye, de az összefoglaló is! A beszámoló taggyűlés után beszélgettünk az alapszervezet titkárával. Papp Jánosné- val. Néhány „érvelését” el kellett fogadni, a legtöbbel azonban vitatkozni szükséges, a nyilvánosság előtt is. Rend-' ben, hogy Papp Jánosné végső soron csak szeptember elsejétől gyakorolja titkári funkcióját, van mit pótolni az elődje munkájából, az azonban már egyáltalán nem érthető, amit mondott: „Nem akartam csúnya dolgokat mondani egy-egy párttag magatartására”. Talán azért nem. mert nem ismeri még eléggé a párttagokat — három éve tagja az alapszervezetnek — vagy éppen a vezetőség sem foglalt állást a személvre szóló dicséret, vagy bírálat ügyésnk közül senki sem kopogtatott be hozzá ilyen szándékkal, s az sem, hogy bár bizalmatlansággal vette körül a helyettesét, mégis ő támogatta a legősztotébben és leghatásosabban a törekvéseit. M egkérdeztem egy politikai vezetőt: vannak-e a tarsolyaiban hasonló tapasztalatok? Sokáig beszélgettünk. Először a táviratokra emlékezett. Sokat kapott, amikor beiktatták. Tudta, hogy a jókívánságok között vannak őszintén, barátiak, elvtársiak is. Tudta, hogy sokat a titkárnők küldtek, ez a megbízatásuk, főnökük talán nem is tudott róla. És meggyőződése szerint voltak számító hűségnyilatkozatok elég nagy szómban. Ez később be is igazolódott. Csaknem mindig valamiféle érdek fűződik a hűségnyilatkozathoz. fis rendszerint nem a vállalat, a gyár, az intézmény a közösség érdeke. Mégis vannak, akik eltűrik, sőt élvezik. Pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ha valaki azt mondja.: „Tudod, veled mindig egyetértettünk, még akkor is, amikor nem volt egészen igazad”, akkor számítani lehet rá, eLőhb-utiótoto benyújtják a „számlát”. 3 ó volna lemondani a hűségnyilatkozatokról ! Mert kifacsar emberi jellemeket és értékel két, és a szép szavak mindig kevesebbet mondanák a tétben? A beszámoló azt bizonyítja, hogy erre a taggyűlésre sem a vezetőség, sem a párttitkár nem készült fel! Annál inkább a párttagok. De erről később. Ha kiragadva is. hadd idézzek a beszámolóból: „A vezetőségi üléseket és taggyűléseket megtartottuk”. De ezenkívül, erről semmi több! .......a t aggyűlések látogatottsága 70 —80 százalék ... Továbbra is 3—4 fő azoknak a párttagoknak a száma, akik indokolatlanul is hiányoznak”. De. hogy mit tettek ennek megszüntetéséért. arról már semmi. „A pártmegbízatások adása, végzése nem megfelelő. Kevés a névre szóló konkrét feladat. A jövőben a vezetőség nagyobb gondot fordít erre a fontos tennivalóra”. Aztán megint semmi kommentár, vagy konkrét feladati rész. „Alapszervezetünkhöz nem tartozik KISZ-szervezet” — állapítja meg a beszámoló, és elintézi azzal, hogy Tóth Erzsébet. a községi könyvtár vezetője, pártvezetőségi tag. sokat tesz a fiatalokért. Vajon eny- nyi is elég egy községi alap- szervezetnél? Vagy inkább azt az utat kellene keresni, hogy a faluban levő. és sehová nem tartozó fiatalokat egy közsésj alapszervezetbe tömörítsék? Aztán szó esett a vezetőség munkájáról, a pártoktatásról, az ügyviteli munkáról, talán öt—ihat mondatban. A feladati részt iss összesen hat félmondatban határozták meg! Ennyit a beszámolóról. Amikor vitatkozni kezdtünk a taggyűlés tartalmi munkájáról, az alapszervezet titkára őszintén mondotta: nem sok segítséget, kapott a novemberben megalakult csúcsvezetőségtől, még kevesebbet a járási pártbizottságtól! Pedig ez a segítségnyújtás nagyon is hiányzott, hiszen maga az alapszervezet titkára is új embernek számít a pártszervezet élén. „Én csak ennyiről tudok, ennyiről is adhattam számot” — mondotta a beszór getés során. Akkor önkéntelenül felvetődik a kérdés: vajon a párttitkár, avagy a vezetőség beszámolója hangzó tfe el a romhányi község! alapszervezet év végi beszámoló taggyűlésén? Vagy miért hiányzott, miért tartogatták egy későbbi taggyűlésre a felsőbb pártszerv minősítését az alapszervezetről? Vegyes érzete támadt a krónikásnak ezen a taggyűlésen. Inkább hiányérzete! Hiszen egy olyan alapszervezetben, ahol rendkívül vegyes a tagság összetétele, tapasztalt, régi kommunisták, fiatal, új párttagok is megtalálhatók, s szinte mindenki más-más munkahelyen dolgozik, a vezetőségnek többre kellett volna törekednie. A párthatározatok helyi végrehajtásától a pártíegyelmen át egészen napjaink feladatáig szólni kellett volna a párttagok, a kommunisták helyéről, szerepéről. . A felszínes, elnagyolt beszámolóhoz így is nyolcán szóltak hozzá! Termán János nyugdíjas, idős ■ párttag fogalmazott helyesen: dolgoztunk, de lehetne többet is tenr.i pártunk politikájáért, hiszen a párttagság zöme nálunk fiatal. Felelősek vagyunk a községért, mi történik, milyen a politikai hangulat? Nem társadalmi, hanem pártmunkáí kell végezni, ami valamennyiünk. kötelessége — hangoztatta Termán János. S mennyire igaza van! Egy hasznos és eredményes taggyűlés megrendezése. annak tartalommal való megtöltése is fontos párt- munka.’ A fenti kritikai megjegyzések csak. okulárul szolgálhatnák! "" ‘ Somogyvári László Tél a földeken Időben befej az őszi munkák A hó befedte a földeket, A határban szántó traktorokkal is csiak elvétve találkozhatunk. Mezőgazdasági üzemeinkben elkezdődött a - számvetés az 1973-as évről. Leltározások. készletek felmérése, tehát a zárszámadások előkészítése. A termelőszövetkezetek tagjai és alkalmazottai, az állami gazdasági dolgozók szorgalmas munkát végeztek az idén is. Munkájukról csak elismeréssel lehet szólni, pedig ez az év sem volt könnyű. Mezőgazdasági üzemeink erő- gépállománya továbbra is heterogén. elhasználódott, ezenkívül a száraz talaj komoly erőpróba elé állította a gépeket. / A nehéz munkavégzés miatt a gépek üzemzavara gyakoribb volt, mégis az elmúlt évhez képest közel két héttel előbb befejezték üzemeink a mező- gazdasági munkákat. A mélyszántás mindig az utolsónak elvégzendő munka- folyamatok közé tartozik. Megyei szinten a közös gazdaságoknak és a háztáji gazdaságoknak közel 44 ezer hektáron kellett a mélyszántást elvégezni a tavaszi vetésű növények alá. A havazás után — helyesen — az üzemek nem álltak le a szántással, hanem ahogyan a fagyok engedték, folytatták e fontos munkát. Traktorosaink a hideggel is dacoltak. Az áldozatkész munka eredményeképpen a mélyszántást — megyei szinten — 93—95 százalékban elvégeztük. A járások közül a pásztóiban közel 100 százalékban, 9 ezer hektáron be* fejezték a mélyszántást az elmúlt hét végére. Ai balassagyarmati járásban még 600—7ó0 hektár mélyszán. tassal adósak az üzemek, az időjárástól függően minél hamarabb be kell fejezni a még meglevő területek szántásat. Megyénkben az országos helyzettől kedvezőbb a mélyszántás állása, holott adottságaink. domborzati viszonyaink miatt nagyobb a gépek igénybevétele, nehezebb vé- végezni a szántást. Igaz, a kukorica betakarításával az üzemek többsége már több, mint két hete végzett De elvétve akadnak még tö. rétién foltok, és több helyen a 'kukoricaszár még kinnvan a földeken. Az aicsony kukoricatermés különösen indokolja, hogy a betakarított termést gondosan, szakszerűen tárolják üzemeink. Minden szemre szükség van. A Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vál. lalattól nyert információ szerint a csöves kukorica felvásárlása a tervek szerint folyik. Eddig mintegy 1509 vagonnal vásároltak fel. Az alacsony termés ellenére többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Összességében úgy ítélhető meg, hogy mezőgazdasági üzemeink jó évet zárnak. A következő év termése földben van. A .talaj a szükséges műtrágyát is megkapta. Az őszi munkák is időben befejeződtek. A jól végzett munka öröme önbizalmat ad az üzemek vezetőinek, és ennek alapja lehet jói átgondoltan, megalapozottan a jövő év elé nézni. tekniél. Jávori Béla r NÓGRÁD - 1973. december 18., kedd / I
