Nógrád. 1973. december (29. évfolyam. 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

Á város és vonzása A NAPÓKBAN ismét tár­gyalta Salgótarjánban 3 vá­rosi művelődési bizottság azo­kat a teendőket, amelyek a megyszékhely és a vonzáskör­zetébe tartozó községek kul­turális együttműködésében, s a városban dolgozó munkás­ság kulturális helyeztének ja­vításában előttünk állnak. Az ezzel kapcsolatos anyagot a nyáron a végrehajtó bizottság is elfogadta. Tervezik, hogy januárban összehívják a von­záskörzetbe tartozó községek vezetőit, a szakszervezet, a megyei művelődési intézmé­nyek, a TIT képviselőit, a négy városi nagyüzem párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőit, hogy a munkásműve­lődés időszerű feladatairól ki­cseréljék tapasztalataikat, il­letve szóljanak a teendőkről. A közművelődés-politika kö­zéppontjába a közművelődést meghatározó párt- és tanácsi határozatok a munkásműve­lődést állították. Ennek egyik legtöbb gondot jelentő része az ingázókkal, a bejáró munká­sokkal való foglalkozás. E te­rületen rendelkezünk egyéb­ként a legkevesebb módszer­rel országos — s természete­sen helyi — viszonylatban is. E kérdésnek számos politi­kai előzménye is ismeretes. Utalunk a kultúrcentrum-ha- tározatra, a megye közműve­lődési helyzetét tartalmazó dokumentumokra, Salgótarján középtávú művelődési tervé­re, a. megye munkássága élet- és munkakörülményeit feltáró vizsgálatra, s még sorolhat­nánk. A szakszervezet is sú­lyának megfelelően foglalko­zik e kérdéskörrel. Szóljunk néhány szót a mun­kásművelődés, valamint a be­járó munkások művelődési ál­lapotáról. Mi indokolja, hogy a bejárókról külön is beszél­jünk? Többi között az, hogy megyénkben az iparszerkezet alakulása hosszabb távon is újratermeli a bejáróállapotot.' Az 1975-ig szóló városi műve­lődési terv a vonzáskörzet kulturális fejlesztésének igé­nyeit általában megfogalmaz­ta. Ez mindenekelőtt az üzemi művelődési otthonok feladata­ként fogja fel a lakótelepi, a munkásszállási igények kielé­gítésén túl a bejárókkal való foglalkozást is. Melyek azok a községek, ahonnan a legtöbb munkást foglalkoztató üzemek adatai szerint a legtöbb bejáró? E községek Salgótarjántól 7-—35 kilométeres körben fekszenek, Karancslapujtő. Nógrádme- gyer, Endrefalva, Somoskőúj­falu, Kisterenye, Nagybátony, Nagylóc, Karancsberény, Ka- rancsalja, Karancsság, Etes. A város vonzáskörzete, persze, ennél jóval szélesebb. AZ MSZMP Társadalomtu­dományi Intézete által 1971- ben a salgótarjáni munkások körében folyatott művelődés­szociológiai vizsgálat szerint a munkásság 60,2 százaléka helyi lakos, 39,8 százaléka ingázó. Ez az állapot pedig közismerten számos nehézsé­get rejt magában. Egyében kívül a közlekedési, illetve az ebből fakadó gondokat említhetjük. A bejárás, a na­pi egy-, vagy több órás uta­zás igen sok energiát von el az ingázóktól. Továbbá, a közlekedés kötöttségei nem teszik — vagy csak nehézsé­gek árán teszik — lehetővé azt, hogy az ingázok a város, a művelődési otthonok stb. kínálta művelődési lehetősé­gekből kivegyék részüket. Ugyancsak közismertek azok az adatok, amelyek a hiányos iskolai végzettségre vonatkoznak. S tapasztalat szerint a bejáró munkások körében ez a hiány fájóbban jelentkezik. Ebből következő­en szakmai műveltsége is alacsony e rétegnek általá­ban. A Sagótarján vonzáskör­zetéből bejáró munkások kö­zött például az általános is­kola nyolc osztályát 14 éves korig el nem végzettek ará­nya mintegy tizenöt százalék. Látszatna kézenfekvőnek tűnhet a megoldás; az üze­men belüli, a város, illetve a lakóhely, a község által nyújtott művelődési lehetősé­gek összehangolása. Azonban ez rendkívül sok részkérdést vethet fel, amelyek megvá­laszolása elengedhetetlen. S jegyezzük meg azt is: a gya­korlati lehetőségek megszer­vezésével, koordinálásával is akadnak gondok. Az üzemen belüli művelődési hatások komplex alkalmazása, a szo­cialista brigádmozgalomban e vonatkozásban még nem megfelelően kihasznált lehe­tőségek, a feladatok közötti differenciálás, a rétegen belü­li differenciálás megannyi részkérdés. A munkások szakmai képzé­séről szóló rendelkezések meg­valósításában ugyancsak áll­nak előttünk feladatok. A gazdasági vezetőknek esze­rint kötelező teendőjük a szakmai továbbképzés meg­szervezése is. (Szakmásítás, szakmai továbbképzés). Az ipari szakmunkásképző inté­zet a D-tagozaton belül gon­doskodik a végzett szakmun­kások szakmai tov” ’-■képzé­séről. Gondoskodik, feltéve, ha a létszám engedi. A városi művelődési szerveknek e vo­natkozásában is lehet fontos szerepe a koordinálásban, szervezésben és így tovább, Az általános műveltség hiá­nya a szakmai képzést is akadályozza. Az általános is­kolai végzettség megszerzésé­re ma már számos lehetőség­gel számolhatunk. A beiáró dolgozók esetében szükséges­nek tűnik, hogy a vonzáskör­zetbe tartozó falvakban is meginduljanak, s népesek le­gyenek az iskolai végzettséget nyújtó különböző felnőttokta­tási formák. Ennek koordiná­lására is szükség van. Ez is a város szolgáltatása lehetne a falunak. PERSZE A VÄROS eddig is adott szolgáltatást művelődési téren is. A megyei művelődési intézmények ezután is kivi­szik szolgáltatásukat a fal­vaknak (műsorok, TIT-előadá- sok, akadémiák stb.) Ezeket még inkább össze lehetne hangolni, szolgálva az általá­nos műveltség színvonalának emelését. Nem egvík napról a másik­ra megoldható feladatok ezek. A város és vonzáskörzete ösz- szefogásának további e’•öle­sét is igénylik. T. E. Munkára nevelés ez is... Ä munka tette emberré az embert. A munka, a termelés az alapja mindennek. Ezért fontos, hogy a felnövekvő nemzedéket minél korábban a munka szeretetére, megbecsü­lésére neveljük. A munkára nevelés egyik eszköze az isko­lákban folyó gyakorlati okta­tás, melynek keretében a ta­nulók alapvető technológiai fogásokat sajátítanak el. és közben megismerkedhetnék a jól végzett munka örömével is. Sok iskola mellől még hiány­zik a tanműhely. Vagy azért, mert régi az iskola, vagy azért, mert egyelőre nincs rá pénz. Baglyasalján sem volt leg­alábbis nem annyi, amennyiből egy ilyen létesítmény felépít­hető. Az új tanműhelyt mégis felépítették, szombaton át is adták, e héten már dolgozhat­nak benne a gyerekek. A pat­ronáló üzemek mellett a leg­nagyobb támogatást a szülők társadalmi összefogása jelen­tette. Sok ezer munkaórát ajánlottak fel. Volt. aki egy­maga több mint száz órát tel­jesített. Két nyugdíjas végez­te az ácsmunkát, egy család a bádogosi teendőket. Szép­számmal dolgoztak olyan kör­nyékbeli lakosok is, akiknek nincs iskolába járó gyerme­kük, unokájuk. Ügy érzem, a munka becsü­letére nevelés ebben a tanmű­helyben már az átadás előtt el­kezdődött. A gyerekek a gya­korlatban láthatták, tapasztal­hatták, hogy a munka több mint kereseti lehetőség, hogy valóban becsület dolga. A szü­lők mellett a tanulók is kivet­ték részüket az építésből, ere­jükhöz mérten hozzájárultak a műhely létrehozásához. Ott dolgoztak édesapjuk, édesany­juk mellett, együtt élték át az alkotás örömét. Előleget, be­mutató foglalkozást kaptak az úgynevezett Élet iskolájából, ahol szüleik ez alkalommal je­lesre vizsgáztak. A megnyitóra díszes meghí­vóval invitálták meg azokat, akik húsznál több társadalmi munkaórát dolgoztak. Hatva- nan teljesítettek legalább húsz órát. Ki gyalog, ki kerékpáron érkezett a még festetten falú épülethez. Amelyikük a leg­többet dolgozott a tanműhe­lyen, beszélgetés közben azt mondta: „Ügy érzem, köteles­ség ez, nem is jár érte köszö­net. Szükség volt rá. hát csi­náltuk. Jutalmunk a munkánk látszata; az. hogy a gyerekek jobb körülmények között ké­szülhetnek arra. hogy a he­lyünkre lépjenek.” Munkára nevelés ez is, — g — Boldogan világosított fel, hogy a kivégzések Pesten és Aradon a legméltóbb emlékez­tetőül szolgálnak a bécsi forra­dalom évfordulóján. Tavaly október hatodikán gyilkolják mag a boldog emlékezetű La­tour osztrák hadügyminiszter urat. A bécsi csőcselék a ma­gvarok lázadásából merített ■'.torságot. Jellemző az uralko­dó és Haynau táborszernagy úr nagylelkűségére, hogy beérték ilyen enyhe figyelmeztetővel. így tanított ki az összefüg­gésekre Josef Tichy őrnagy. Hálás csodálkozással nyugtáz­tam a felvilágosítást. Erre még jobban nekibátorodott, és ajánlotta, hogy ismét vacso­rázzunk együtt a Hajó ven­déglőben. Kénytelen voltam elháríta­ni kedvességét. Arra hivatkoz­tam, rendkívüli elfoglaltságom miatt hátrányba kerültem ren­des napi munkáéiban. Sdk a beteg, ébresztőtől takaródéig dolgom van közöttük, há lel­kiismeretesen. gondoskodni akarok róluk. És valóban, e tekintetben a lehető legőszin­tébb voltam Tichy őrnagyhoz. Mert ha történetesen egyetlen beteg sem lenne a várban, ak­kor kitalálok valami hihető hazugságot, hogy semmiképp ne kelljen az őrnaggyal vacso­ráznom. * Meglátogattam Lemkey Já­nost, okótber hatodika egyet­len túlélőjét a karmaikba ke­rült lázadó vezérek közül. Re­ménytelen állapotban van. Ül­dözési mániája mind hatalma­sabban eluralkodik rajta. Ha egyáltalán lehetséges ép elmé­jű ember számára, hogy meg­kísérelje átélni tudatbomlásá­nak folyamatát, Lenkeyvel a következő történhetett. Az általánosan ismert drá­mai eseményeken belül a leg­személyesebb lelki katasztró­fán kellett átesnie. Akár hir­telen, akár fokozatosan, de ez a katasztrófa feltétlenül bekö­vetkezett nála. Miként én ke­resem most tragédiájának okait, úgy kereshetett ő is vá­laszt valamilyen megrendítő dilemmára. A nagy különb­ség a dilemma térfogatában lehet, és abban, hogy a be­tegnél a vájaszkere&éshez igen 4 NÓGRÁD — 1973. december 2,, vasárnap „Valami könyvet a Skodá~ól, vagy amiben autók vannak, lehetne találni?” — kuter tott a polcokon Kőszegi László harmadik éves villanyszerelő-tanuló. „Inkább a műszaki könyveket szeretem kivinni, sokat lehet belőlük tanulni!” — mesélte Balassagyarmaton„ a Madách Imre Járási Könyvtárban a fiatal szakemberjelölt. Barátjával, Polgár Gáborral böngésztek, aki a Szántó Kovács János Szakközépiskola tanulója. &ejl@é8 klubélet a férni pernél A gyár bejárata melletti hirdetőtáblán egy ízlésesen megrajzolt, újságfotókkal dí­szített, nagyméretű plakát a gyári ifjúsági klub soron kö­vetkező táncos-zenés prog­ramjára invitál. Az ebédlő melletti faliújságon sakk' és asztalitenisz-versenyt hirdet­nek. Jártam már más alkal­makkor is a Balassagyarmati Fémipari Vállalat területén, de altkor nem tapasztaltam — a klub programjára vonat­kozóan — ekkora méretű „hírverést”. Pozitív változás történt — állapítottam meg gyorsan magamban, mielőtt jekopogtattam a KISZ csúcs­szervezete titkárának ajta­ján-. — Igen. az új KlSZ-válasz­tások után a gyári klubélet is megélénkült — fogad Tóth Tamás, aki hivatali elfaglalt- ságát tekintve műszaki fej­lesztési csoportvezető. — A választások idején derült ki ugyanis, hogy a tagság töb­bet akar az eddigieknél, nem elégítik ki az esetlegesen és gyéren megtartott programok. — Korábbi kezdeményezé­seink — folytatja — sorozato­san kudarcot s vallottak. Egy­két embernek megfelelt ugyan, a többségnek azonban nem. Az igények felmérésé­vel kívánunk ezen változtat­ni. Készítettünk egy tesztla­pot, amelyen 30 rendezvényt soroltunk fel. és elküldtük minden KISZ-tagnak, jelöl­heves lelki megpróbáltatás társult. A lélek és az értelem közös erőfeszítésében meg­bomlott a harmónia. Pszichi­kai rogigyanását minden bi­zonnyal a tudat elbizonytala­nodása követe. S ahogy fo­gyatkozott a lelki erőtartalék, úgy süllyedt a támasz nélkül maradt ész a képzelődés út­vesztőibe. Csalk egy, vagy né­hány tévedésnek kellett kicsí­ráznia benne. Ezek aztán ön­magukat fejlesztették mind burjánzóbb organizmussá. Amilyen mértékben terjeszke­dett ez az organizmus, olyan mértékben hullott szét Lenkey János személyisége. így a mi­nőségében visszájára fordult értelem és érzelem immár a kór tökélyét építi tovább, egé­szen a pusztulásig. Pillanatnyilag sém vitás, hogy betegségét valódi démo­nok váltották, ki: mi, osztrá­kok. Belső tusakodása közben összekeveredtünk a levegődé­monokkal, amelyek csak Len­key János számára léteztek. A vesztére törő fantomlényeík be­népesítették kóros képzeletét. (Folytatjuk) jék meg az általuk ajánlott műsorokat, írják fel kívánsá­gaikat — Az eredmény? — Várakozásunk alatt ma­radt A beérkezett javaslatok­kal nem tudtunk mit kezdeni, annyira sokfélék voltak. — S a mostani fellendülést minek tulajdonítják? — Mindenekelőtt a kezde­ményezőkedv megnövekedé­sének. Mostanra kialakult egy nagyobb létszámú aktív gár­da, amelyik szívügyének te­kinti a klubmunkát és min­den igyekezetével arra törek­szik, hogy a lehető legjob­ban használja ki a helyi adottságokat. A vállalat három KISZ- alapszervezete mintegy száz fiatalt tömörít. Két fizikai és egy alkalmazotti-műszaki ál­lományú alapszervezet műkö­dik. A klub munkájának ki­alakításában és szervezésében az utóbbi játssza — egyelőre — a kezdeményező szerepet. Hogy miért éppen ez az alapszervezet? Mert az ebbe tartozó fiatalok munkabeosz­tása a legkedvezőbb, mert ők tudnak a legszélesebb réte­gekkel, a leggyorsabban kap­csolatot teremteni. Az első lépés tehát jól sikerült: a klubélet rendszeressé vált, és egyre több érdeklődőt vonz. A második lépést, most kell megtenni; a két, munkásfi­atalokat tömörítő alapszerve­zet tagjait minél nagyobb számban kell az aktív kez­deményező és szervező tevé­kenységbe bevonni. S ha az­tán majd érzik, hogy a prog­ramok kialakításában az ő véleményüknek is tekintélye, súlya van, hogy a klub szol­gáltatásainak nem csak egy­szerű elfogadói, hanem fele­lős formálói is, az lesz az igazi siker. Csordás János, TMK-laka­tos, a 3. alapszervezet tagja társaival együtt rendszeres lá­togatója a klubnak. — Hogy érzi ott magát? Új barlang Egyedülálló föld alatti utat nyitottak Grúziában, az Iveri- hegységben. A Novij Afon- ban kezdődő alagútrendszer az Anakopi cseppkőbarlang­hoz vezet. A barlang kilenc terme számos érdekességet rejt: az egyikben például két kis tó van, a másikat pedig egy., keskeny 130 méter hosz- szú híd szeli át. A barlang megnyitását végző kutatók — jól — válaszol lakóm“ kus tömörséggel a csendes szavú fiatalember, de aztán folytatja. — Régóta itt a klubhelyiség a gyárban, de a tevékenység, hogy mit és mennyit kellene csinálni, csak most van kialakulóban. Alap­szervezetünk tagjainak több mint fele jár a klubba ját­szani, beszélgetni. Vannak ér­dekes társasjátékok, sakkok^ lehet rexezni, pingpongozni, vagy éppen televíziót nézni. Szeretjük a zenés-táncos ösz- szejöveteleket is, meg a já“ tékos szellemi vetélkedőket — Ügy hallottam, hogy alapszervezetük még nem kapcsolódott be olyan mér­tékben a klub tervező, szer­vező munkájába, mint ameny- nyire a csúcsvezetőség azt igényelné? — Valóban Így van, így érezzük mi is. A taggyűlésem éppen ezért tűztük magunk elé célul a klub életébe vald aktívabb bekapcsolódást. El­képzeléseink megvalósítású“ val mi is hozzá szeretnénk járulni a tartalmasabb, jobb munkához. Mert nekünk is vannak ötleteink, amelyeket — bizonyára — az eddigi fő szervezők, az 1. alapszervezet tagjai szívesen fogadnak majd. Fábián Imréné műszaki' raj­zoló, az 1- alapszervezet tag­ja néhány friss tervet ismer­tetett: — Többen javasolták, hogy a klubon belül bridzskört ala­kítsunk. így legalább azok, akik ismerik ezt az érdekes játékot, megtanítanák a töb­bieket. író-olvasó találkozót is rendezünk majd. A gyár vezetősége megad hozzá min­denféle — erkölcsi és anya­gi — támogatást. Most már csak a három aiapszervezet szorosabb együttműködésére van tehát szükség, más szóval az alap­szervezetek célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítására. — S — Grúziában egy 80 centiméternyí átmérő­jű szűk hasadékon ereszked­tek le ide. A közeljövőben vi­szont már speciális konstruk­ciójú, elektromos vontatásű vagonokból összeállítqtt sze­relvények közlekednek a más­fél kilométer hosszú alagúton. Novij Afon tursztikai komp­lexumát naponta 6—7 ezren látogathatják.

Next

/
Thumbnails
Contents