Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

/ Megyei filmbemutatók 1 Zenei krónika Egy világsikerű film a mozikban A héten egyetlen új fiilm bemuta­tójára kerül sor. Luchino Visconti olasz —NSZK kop­rodukcióban forgatott film­jét. az Eilátiko- jofctafcat mesz- sze megelőzte híre, és most örülünk, hogy — némi késés­sel ugyan — végre a mi mo­zijainkba is el­jutott A világhírű olasz mester több filmjét láthatta már a magyar közön­ség, rajtuk ke­resztül megsze­rethette. Nagy siker volt ná­lunk is a Rocco és fivérei, amelyben mély em­beri együttérzéssel és nagy elhitető erővel ábrázolta egy Oél-Olaszorsizógból bevándo­rolt család milánói kálváriá­ját, drámai mindennapjait. De siker volt — ugyancsak egy jó évtizeddel ezelőtt — a Fe­hér éjszakák is, két hajdani világnagyság, Maria Schell és Jáen Marais főszereplésével. S remélhetőleg széles körben fog tetszést aratni az Elátko­zottak is. A film az SB-nefc az SA-val való leszámolásáról szól, töb­bek között arról a gyilkos éj­szakáról, amelyen sok ezer embert mészároltak le a fel­tüzelt és felbérelt SS-legé- nyek. Az esemény „a hosszú kések éjszakája” néven író­dott be a történelem könyvé­be. A film a nácizmus kitel­jesedésének rajza, s egyben, látlelet, és érdekes bizonyíté­ka annak, hogy a korabeli német társadalmi fejlődés szükségszerűen vezetett el a náci ideológia felülkerekedé- séhez. A rendező a következőképp nyilatkozött művészi törekvé­seiről filmjének nyilvános be­mutatása után: „Egyáltalán nem szándékoztam történelmi művet alkotni. Hitler hata­lomátvétele és a németorszá­gi politikai helyzet csak visz- szatükröződnek a szereplőkön, csak a szereplők egymáshoz való viszonyára vannak ha­tással, Azért akartam extrém' helyzeteiket elmondani, hogy képet adjak egy filozófiáról, egy fajról, arról a rothadás­ról, ami azokban az években Németországban erjedésben volt. Meg akartam mutatni azt a határt, amelyen túl a hamu beborította Szodomát és Gomonrát. Nem törődtem a realizmussal. Inkább azokra az Erzsébet-kori tragédiákra gondoltam, amelyek szereplői a gyilkosságban mozogtak és a gyilkosságban, a rosszhoz való szoros tapadásukban kí­sérteties nagyságukat látták”. A lob Ilin cselben izgalmas, érdekes fűimben több kitűnő, nálunk is jól ismert színész­szel találkozhatunk. Dirk Bo­garde, Ingrid Thulin és Flo­rinda Bolton főszerepet ját­szanak. A második műsor Aki rendszeres lapozgatója a Rádió és Televízió Üjságnak, az már hetekkel ezelőtt egy nem hivalkodó, mégis jól szembetűnő változásra lehe­tett figyelmes: a televízió ki* sérleti adása helyébe a "má­sodik műsor” kifejezés lépett. Ez első pillanatra formális változásnak tűnik. De nem az, több annál: nagyon is tartal­mi, lényegi, amit szóban is megerősítettek a Televízió mű­sorosztályának illetékes veze­tői azon a sajtófogadáson, amit a közelmúltban tartottak a Tévé Szabadság téri épüle­tében. — A televízió — november 8- tól — második műsorában át­tért a heti négyszeri adásnap- a. Ez már jogilag is teljessé teszi a néhány héttel ezelőtt csak papíron észlelteket. A második műsor elindítása és megszerkesztése nem egyszerű dolog: sok fejtörést jelentett — és jelent nap mint nap — a műsorosztály számára. A fő gond mindenekelőtt az volt: hogyan alakítsák ki a csator­na programját. A szakembe­rek ebben az ügyben több leülföldd televízióállomásnál tettek tapasztalatszerző láto­gatást. A tapasztalatok szerint, egy oktatójeliegű második műsor — amelyre eredetileg gondoltak — nem jelenti az első konkurenciáját. Sokkal szerencsésebb az a megoldás, amely az érdeklődés alapján a különböző programok gon­dos szerkesztésével a közönség számára válogatási lehetőséget biztosít. A szerkesztés elsőd­leges célja mindenekelőtt az, hogy a második csatorna programja — témában, tarta­lomban és formában — jól egészítse ki az első választé­kát, hogy oda is minél több izgalmas műsor kerüljön. A televíziókészülék-tulaj­donosok már most tapasztal­ak (ahol lehetséges a máso­dik műsor vétele), hogy egy- '••gy előadást először g máso- !k csatornán láthatnak — Idául a Dosztojevszkij regé­déből készült Karamazov jstvéreket —, vagy — ezt ..uijd tapasztalni fogják — ki- árólag ott. Természetesen ezek fordítottja is előfordul: az első csatorna néhány mű- orát megismétlik a másodi­kon, a többségét azonban nem. Hogy mit, mikor és melyik csatornán sugároznak, mit is­mételnek meg, az alapvetően a produkció minőségével függ össze. Az ellentétes program­ban mindenkor az adott csa­torna legsikerültebb, legszín­vonalasabb produkcióit ismét­lik meg. A második csatorna nézői például nemrégiben lát­hatták Euripidész—Sartre—Ily- lyés: Trójai nők című televí­ziós drámáját, amely az utób­bi hónapok egyik legátütőbb televíziós sikere volt. Sokan feltehetik a kérdést: miért kell oly sok szót vesz­tegetnünk a televízió második műsorának teljes jogú jelent­kezésére, ámikor az ország legnagyobb részében még nem fogható? Részben jogos a kérdés, de egészében, pers­pektivikusan nézve a dolgot, egyáltalán nem az. Mert hal­lottam már olyan ezermester­kedő emberekről, sőt, volt, akivel beszéltem, akik saját készítésű antennáikkal itt, megyénkben is tudták fogni a második csatorna műsorát. A jövő útja pedig mindenképpen az — technikai és közműve­lődési, szórakoztatási szem­pontból egyaránt —, hogy olyan adótornyokat építsünk szerte az országban, amelyek lehetővé teszik mindenki szá­mára a második műsor véte­lét. Természetesen az építés üteme — sok minden más mellett — leginkább a postai kapacitástól, anyagi lehetősé­geinktől függ. A második csatorna vételle­hetőségei jelenleg Budapest és Pécs környékén biztosítottak, az ottani tévéadótornyok által. A televíziónak pillanatnyilag arról, hányán foghatják a má­sodik műsort, pontos kimuta­tásai nincsenek. A televízió- készülékek nyilvántartásából azonban következtetni tudnak rá. A budapesti 600 000 készü­léknek a fele, a pécsi 150 000- nek hozávetőlegesen az egyö­töde alkalmas a második mű­sor vételére, tehát az egész or­szág lakosságának mintegy ti­zede foghatja ezt a progra­mot. Az év végén ez a kör to­vább szélesedik: a tokaji adó „belépésével” az ország észak­keleti részét kapcsolja be a hálózatba. Kíváncsian várjuk a további lépéseket, ami nyo­mán Nógrad egész lakossága is foghatja majd a második műsort, s a televíziós prog­ramokban ^kedvére válogathat. —S— Kovács Dénes — Bacher Mihály szonátaestjéről Akik ott voltak az új ze­neiskola hangversenytermé­ben az Országos Filharmónia koncertjén, joggal állapíthat­ták meg, hogy hosszú évekre viszamemően nfem volt részük a salgótarjániaknak hasonló zenei élményben. Kovács Dé­nes (hegedű) és Bächer Mi­hály (zongora) Beethoven-est- je megcáfolta azt a nézetet, hogy a kamarazene „nehéz” zene, mély csak a beavatot­tak számára nyújt örömet. A művészpár délutáni és esti közönsége nem szakemberek­ből állt. mégis frenetikus volt mindkét koncert sikere, mindössze azért, mert remek­műveket méltó előadásban szólaltattak meg. A szonátaest műsorán há­rom Beethovemnű szerepelt, a D-dúr, G-dúr és az Á-dúr (Kreutzer) hegedű—zongora szonáta. Nehéz lenne bárme­lyik mű előadását előtérbehe­lyezni hisz a maga nemében mindhárom szonáta kitűnő előadásban hangzott el. Az előadók már az elsőnek be­mutatott D-dúr szonáta köz­ben is megtalálták a szüksé­ges kontaktus* a közönséggel, Meglepő volt azonban a leg­kevésbé ismert G-dúr szoná­ta sikere, hisz’ épp az „isme­retlen”, a „slágernek” nem számítható művek esetében lehet lemérni egy-egy mű, vagy előadás igazi művészi erejét. A csodálatosan meleg hangú Guarnerius-hegedű lassú tételben hallott dalolá­sa, vagy az oroszos hamgvéte- telű parasztos táncmotívumok fogták-e meg a közönséget, talán a két fiatal művész tö­kéletes összjátéka — több éve állandó szonátapartnerek — nem szükséges eldönteni ah­hoz, hogy a megérdemelt si­kert lemérhessük. Nem volt meglepő. hogy az ismertebb Kreutzer-szonáta közben a koncertterem • légköre tovább forrósodott és a közönség hosszú tapssal köszönte meg a két művésznek a nagysze­rű zenei élményt. A lelkes tapsot Kovács Dénes és Bä­cher Mihály ráadásként az Á- dúr szonáta utolsó tételével honorálta. A koncert bebizo­nyította. hogy az évek folya­mán Salgótarjánban is kiala­kult egv — egyelőre még nem nagy létszámú — komoly ze­nét kedvelő törzsközönség, amely szívesen jár hangver­senyekre, ha értékes műveket hallhat. értékes előadásban. Az Országos Filharmónia, mint a példa is bizonyí.ia, mindent megtesz annak érde­kében, hogy más városokhoz hasonlóan Salgótarjánban is pezsgő zenei élet induljon meg. A hangverseny délutánján » Kovács—-Bächer művészpár a a Megyei Művelődési Központ­ban a középiskolás fiatalok­nak — helyesebben a Bolyai János Gimnázium tanulóinak — is nagy sikerrel mutatta be műsorát, melyen Virág László ismertetője adott út­mutatást a művek hallgatásá­hoz. Ezen a hangversenyen a bolyaisták teljes létszámban, mintegy ötszázan ismerkedtek meg Beethoven művészetével. Miért? Mert az iskola neve­lőtestülete komolyan veszi, hogy kezeik közül sokoldalú­an művelt, a különböző mű­vészeteikben jártas ifjúság ke­rüljön ki. Nem véletlen a ná­luk található kitűnő iskola­galéria a nagyszerű képzőmű­vészeti nevelés mellett, az öt­száz koncertlátogató sem. Sal­gótarján többi középiskolájá­nak diákjai is bizonyára szí­vesen hallgatják a szép és értékes muzsikát — ha ma még nem, jövőjük érdekében rá kell nevelni őket —, a középiskolák nevelői pedig remléhetően megtalálják majd a módját, hogy növendékeik is részesei legyenek azoknak a művészi élményeknek, melye­ké* az Országos Filharmónia hangversenyei nyújtanak. —I __ F é! évtized után Az ismeretterjesztő napok tapasztalatai AMIKOR ÖT évvel ezelőtt megszületett, érvek és ellen­érvek hangzottak el mellette, illetve ellene. Voltak, akik azt mondták; felesleges céoó, hi­szen nem tíz nap alatt, öm­lesztve kell eljuttatni az em­berekhez az új ismereteket, hanem fokozatosan, hosszú, kitartó munkával kell adni az új információkat Szerencsére ezt az egyoldalú véleményt a többség azonnal megcáfolta azzal: a tíznapos rendezvény- sorozat célja épperv az, hogy mintegy csokorravalót nyújt­son az egész éves munka so­rán jól kiforrt, vagy újszerű törekvésekből, a legaktuáli­sabb kérdésekből, s hogy még jobban ráirányítsa a figyel­met az ismeretek szerzésének hasznosságára, fontosságára. És különben is; ha, a könyv­nek, a művészetnek lehetnek hetei, napjai, miért ne lehet­nének az ismeretterjesztésnek is? Nos, azóta már a kételkedők előtt is bebizonyosodott a tíz­napos rendezvénysorozat élet- képessége, . hasznossága. Mert Pásztón, ebben az évben im­már ötödik alkalommal ren­dezték meg az ismeretterjesz­tő napokat — nem kis siker­rel. De legyünk reálisak, és valljuk be; a kezdet nem volt zökkenőmentes, sok problé­mával kellett megküzdeni. Olykor-olykor még az érdek­lődés hiányával is. Három év­vel ezelőtt például az akkori ismeretterjesztő napokat elem­ző beszélgetés során, az egyik rendező szerv, a művelődési központ vezetője a követke­zőket nyilatkozta. „Az embe­rektől, Pásztó lakosságától na­gyobb érdeklődésit és aktivi­tást várunk a jövőben. Kér­jük az intézmények, üzemek vezetőit, hogy személyes pél­damutatással serkentsék dol­gozóikat a művelődés iránti érdeklődésre és igényeik fo* kozásána. Ha ez megvalósul, s az igények találkoznak a mi célkitűzéseinkkel, akkor a kö­vetkező ismeretterjesztő na­pok még sikeresebben, zárul­nak az ideinél.” A „MI CÉLKITŰZÉSEINK” azt is be kell vallani, hogy ezek a célkitűzések kezdetben még nem voltak elég körülha­tároltak, világosak — a prog­ramok túl széles skálát ölel­tek fel. A programokban több volt a műsoros est, a szóra­koztató jellegű rendezvény, mint maga az ismeretterjesz­tés. És a kételkedő által hasz­nált" „ömlesztve” kifejezésben is volt valami. Színvonalas műsorok, budapesti együtte­sek, előadói esteik követték egymást — s az emberele, akik legfeljebb csak a havon­kénti színházi előadásokhoz és egy-egy ORI-műsorhoz szoktak, csak „kapkodták a fejüket”. Mert az igényeikhez kepest túlméretezett volt a kí­nálat. Talán nem is túlmére­tezett, inkább szokatlan. Gerencsér Miklós .* ARADI NAPLÓ (34.) És akkor a hídra lépett Knézich a roham élén. Hiába ontották rá kartácsot, »őrtü­zet, kiszórt bennünket állá- saíníkbói. A sors szeszélye, hogy honfitársait, a horvat granicsárokat szégyemítette meg. Rájuk' is mordult: „Hé, határőrök, messze, ide Horvát­ország! Vissza szépen! Arra, arra!” Nekünk, osztrákoknak nem mondott ilyeneket. Csak űzött NÓGRÁD — 1973. november 14., szerda bennünket. Knézich egyike azoknak a lázadó vezéreknél?, akiknek személyes bátoi'sága a mi oldalunkon is közismert volt. Egyetlen tábornokunk se vágyott szembekerülni dandárjával. S, hogy miért nem, ari'a megfelel ama útvo­nal, amelyről csak lesütött szemmel beszélhetünk: Isa- szeg, Vác, Nagysalló, Komá­rom, vagyis az oly sokszor emlegetett, s minden bizony­nyal ezután is gyakran szóba kerülő tavaszi hadjárat útvo­nala. Knézich Károlv számára ez az útvonal egyebek között annyit jelentett, hogy kiérde­melte a tábornoki rendfokoza­tot. Természetesen részt vett Budavár ostrománál is. még­hozzá északról, ahol a iegszí- vósabban védekeztünk. Itt sem térhetünk ki leckéje elől. Mindeddig egyetlen csatát sem veszített. Érthető, ha Damjanich balesete után őt bízták meg a hetedik hadtest parancsnokságával. Három hadosztály birtokában még ■ egyszer megmutatta, hová nőtt fel nem egészen alapta­lanul a tavalyi zászlóaljpa­rancsnok. A szőnyi csatában, ahol a magyarok részéről Gör­gey volt a fővezér, súlyos csa­pásokat mért ránk Knézich hadteste. Pedig akkor bizo­nyosak voltunk affelől, hogy ezzel a szőnyi mérkőzéssel pontot teszünk a háborúra. Hiába szólt mellettünk a nagy túlerő, Görgey kicsavarta ke­zünkből a győzelmet olyan ve­zértársai segítségével, mint amilyen Knézich Károly volt. De a szőnyi sikert nem tud­ták még egyszer megismételni. Hadászati erőik abszolút hátrányba kerültek, márpedig a hadászatban nincsenek cso­dák. Júliusban a Vágnál kísé­reltük meg azt, amit Szőnynél elszalasztottunk. Sor került a peredi ütközetre. Végre győz­tünk. Görgey fővezér Knézich Károlyt tette meg az etvjk bűnbaknak, azt állítván, hogy késve érkezett a hetedik had­test, nélkülöznie kellett a dön­tő pillanatban. Ezért verték meg őket Perednél, ezért kénytelen leváltani a hadtest- parancsnokot. Knézich Károly fegyelme­zetten, zokszó nélkül vette tu­domásul félreállítását. Mintha mi sem történt volna, a had­ügyminisztérium utasítására Pestre költözött és felsőbb kí­vánságra hozzálátott megalkot ni a magyar honvédség egysé­ges szolgálati szabályzatát. (Folytatjuk) \ Az apróbb-nagyobb hibái kijavítása, a túlkapások lefa­ragása után aztán az idén az ötödik ismeretterjesztő na­pokon már . világossá vált megfogalmazódott, hogyan ie lehetne a látványosságon túl valóban, praktikussá, minden­ki számára érdekessé tenni aj ismeretek terjesztésének nap­jait.. Az idei rendezvénysoro­zat programja már az új szel­lemben alakult;- kevesebb szórakoztató program, több ismeretterjesztés. A műsorfüzet és Beeső Ká­roly, a pásztói művelődési központ igazgatója segítségé­vel nézzük tehát, hogy mit kaptak az idén az érdeklődők, a „befogadók”! — Minden réteget szeret­tünk volna megmozgatni, az óvodásoktól a nyugdíjasokig, mindenkinek szerettünk volna adni valamit. Az az érzésem, hogy ez többé-kevésbé sikerült is. Újdonság volt az ifjúsági klubvezetők részére rendezett járási módszervásár. A mint­egy 15Ő—200 résztvevő nagyon sok. hasznos tanácsot, sőt kész programot kapott az ifjúsági klub színesebbé tétele érdeké­ben. Az általános iskolások pályaválasztási napon vettek részit, amelynek célja az volt, hogy a nyolcadikos gyerekek az üzemlátogatás, s az ezt kö- velő. vetélkedő során mégis - merjék a különféle szakmák lényeget, hogy segítséget kap­janak a pályaválasztáshoz. .. .és volt még szocialista brigádvezetők tanácskozása, járási klubvezetők és KISZ- kultúrosok közös foglalkozás,a. A járás területén rendezett programok közül említésre mélta az Ecsegen megrende­zett cigányainkét és az író-ol­vasó találkozók. „KÉT évé az ismeretterjesz­tő napok rendezői közé a ke­reskedelmi szervek is betár­sultak. A sok-sok árubemuta­tó, árukiéllítás célja nem el­sősorban az eladás, az árusí­tás, hanem az, hogy a vásár­lói?, szakemberek, tájékozta­tók segítségével megismerked­jenek a különféle áruk tulaj­donságaival. kezelésével, hasz­nálatával. Vagyis a kereskede­lem az árui mellé praktikus tanácsokait, ismereteket is ad. S ha a kereskedelmi szerve­ket valóban nem a forgalom novelese, hanem az áru és a vásárlók közötti kapcsolat el­mélyítése, az; áruknak a vá­sárlókkal való megismerteté­se vezérli, akkor a kereskede­lem is méltó helyet foglal" el az ismeretterjesztő napok programjában. k. f,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents