Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-13 / 265. szám
I Arckép az A fedett buszmegállóban ülők is láttáik őket, ahogy viaszáérfkeztek 'a sétáról Mindig kedves egy csoport kisgyereket látni, ahogy csivitel- ve, rakontóntlankodva, párosával sétálnak az óvónők mellett. Ilyenkor gyakran , megesik, hogy édesanyák, nagy- namiáik megállítják a kis csoportot, odaadnak egy zsebkendőt, vagy sebtében egy csomag cukrot a gyereknek, s az óvó nénit megkérdik: Ma hogy viselkedett az én Jaii- esikiám? Sajátos«« érdekes, nagy türelmet igénylő, és felelősség- teljes az óvónők munkája. A legkisebbek nevelése, éppen alakuló egyéniségük első meg- t orrnál ás; i roppant nehéz feladat. És talán legnehezebb ott, ahol a lehetőségek szűkre szabottak. ahöl az anyagiak hiánya korlátozza az elképzeléseket. — Ide mió vagyok. Szeptembertől dolgozom képesített óvónőként. Régebben is dolgoztam, akkor egy másik község óvodájában, die képesítés nélkül. A képzőt Kecskeméten végeztem, levelmón. Tanulhattam. mert éppen gyermekgondozási segélyen voltam otthon a kisfiam születése után. Varga Kálmánná, a nagy- csoportosok óvónője, 25 gyerek napközbeni ^pótmamája”. Cserhátsurámy, aíiol él, elég kis község ahhoz, hogy felvetődhessék a kérdés: elégedett-e a lehetőségekkel? — Vonnak dolgok, amin nem lehet változtatni. Azért tanultam, hogy gyerekekkel foglalkozhassak, és mivel itthon találtam munkát, van helyem, eszembe sem jutna elmenni. Sót, most éppen az a baj nálunk az óvodában, hogy kevés az óvónő. Sók minden közbejött, betegség, személyes okok, a lényeg, hogy kevesen vagyunk ennyi gyerekhez. Eaért sok most a munka, kissé fárasztó ta — És a íarje? 0 le itt dolgozik? — Igen, a tanácson. Ráadásul van munkán kívüli elfoglaltsága is. Dolgozik a KISZ-szerve zenben, tűzoltóparancsnok, es aktív sportoló. Vidéki éCteüimteégl házaspár. De —- mindketten ottlwnxnaradtak, nem is vágynak sehová. Persze azért kivételes helyzetben vannak, mert kocsijukkal ha kedvük szottyan, elruorarvhatnek Balassagyarmatra moziba, vagy akár a fővárosba, ha éppen egy jő színházi előadást akarnak megnézni. — És itthon, a községben? — Már csak irodalmi művekből ismerős az a „képlet”, hogy kis településeken csak néhány emberből állhat az úgynevezett értelmiségi társaság. Én is ismerek itt mindenkit, engem is ismernek — mindig ven társaság. Már egy ldubot is életre akartunk hívni, de Idáig ez valahogy nem sikerült. Azt hiszem, meg kellene próbálni még egyszer, hiszen Cserhátsurányban is van elég fiatal. Mindenesetre a munkám az elsődleges, amiben a legtöbb ötömet találom. S ha valaki ezzel elégedett — én. pedig az vagyok —, a többi kisebb-nagyobb öröm jön magjától. — 0.3.— e Hetvenöt éven Essak-Magyar országon az áramszolgáltatás Bimotiiág Ceredeu Emberek és esetek TANKÖNYVEK fölé bajod. Az asztalon lexikonok. Szilas- pogonyi otthonéban, beszélgetünk Gál Sándorral, a Ce- redvölgye Termelőszövetkezet döntőbizottsági elnökével. — Marxista egyetemre járok. Tanulmányi szabadságon vagyok. Nem csak szakmailag, hanem politikailag is szeretnék mindig többet tudni. A szövetkezetben, belső ellenőr- és személyzetisként dolgozom, emellett a döntőbizottság elnöki tisztét is betöltőm. A közös gazdaság egyik vezetőjének véleménye szerint Gál Sándor különösen jói Ismeri a szövetkezeti törvényt', a Munka Törvénykönyvét, józan ítélőképességű, így az általa irányított btaattsá" maradéktalanul ellátja feladatát. — A szövetkezetbe tizennégy évvel ezelőtt léptem be. A döntőbizottságot tavaly márciusban alakítottuk meg. öten vagyunk benne. Akad művezető, könyvelő, állatgondozó a bizottságban. Tavaly tizenhárom ügyet tángyaltunk. Ebből kilenc esetben a tagnak, vagy alkalmazottnak volt igaza. Három ízben elutasítottuk a panaszt, míg égy eset a bíróságra került. — Nem sok egy év alatt tizenhárom jogvitás eset? — kérdezzük. — Szerintem nem. Arra utal. hogy a tagság ismeri a döntőbizottság hatáskörét, élni tud a lehetőséggel. Ezért tettünk iá vada mi ti A megalakulás után közgyűlésen ismertettem, hogy mi a döntőbizottság feladata Párttag- gyűléseken és téli oktatásokon szintén tájékoztattuk a tagságot erről a kérdésről. Az üzemegységekben felhívásokat tettünk közzé. Minden hónap utolsó szombatján, jelentkezhetnek a tagok, ha sérelem éri őket. a döntőbizottságot öt évre választják meg. Nagy a hatásköre, felelőssége! Senkinek nem tartozik számadással, csak a közgyűlésnek. A szövetkezet elnöke, vezetőségi tagsága, jogtanácsosa nem lehet tagja a bizottságnak. Elfogultság még így is előfordulhat. — Ez akkor áll fenn, ha rokoni, vagy baráti kapcsolat van a bizottság valamely tag-i 1a, 6b a panaszos között. Az apósom állatgondozó. Súlygyarapodásra fizetik. Havonta 30 —40 kilót gyarapodtak a hízómarhák. Az egyik hónapban viszont semmit nem nőtt a sutjaik! Utólag kiderült, hogy a rossz mérlegelés miatt. így az elmaradt 1500 forintot megkapta. Engem Czene F. Géza helyettesített a döntőbizottságban. Az idén három esetben, fordultak a bizottsághoz. Az egyik szövetkezeti tag száznyolcvan. kilós kocát kívánt értékesíteni a szövetkezeten keresztül. A sertés leugrott a járműről, kényszervágásra került A tag 3600 forint helyeit csak 1400-at kapott Döntőbizottság elé került az ügy. A szövetkezeti tag 1700 forint kártérítést kapott, hiszen nem volt vétkes a dologban. Hamarosan, összeül ismét a döntőbizottság. Szintén érdekes ügy. Az egyik juhász a nyáron megvált a szövetkezető!. Gyárba ment dolgozni. Kevesli a végelszámolás összegét. Ebben a kérdésben kell döntenie a bizottságnak. De vannak olyan esetek Is, amikor elég, ha Gál Sándor szól valamelyik vezetőnek, és máris elintéződik a dolog. Ez esetben nincs szükség a döntőbizottság összehívására. Az ügy elintézéséről írásban értesítik a panaszost KÖZEL KÉT éve működik Cereden a szövetkezeti döntő- bizottság. Munkáját felelősséggel. igazságosain látja el. Kerülnek mindenfajta szubjektivitást. Ök döntik el. hogy egy vitás kérdésben végül d kinek van igaza. Nagy a felelősségük. Eddig megfeleltek a bizalomnak! Rozgonyi István A JUBILEUM alkalmából ünnepséget tartottak az liMÁSZ-naiL A villamos energia őskoráról és az azóta megtett útról érdeklődtünk ml is Valóczi Ernőtől, az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatójától. — A történészek szerint üarella Henrik bíró 1892-ben kérte az engedélyt, hogy Salgótarján községbe bevezethesse a villanyt- Biztosítsák számára 30 évre, hogy csak tőle vásárolják az áramot. Eger után, ahol 1894-ben kezdődött a villanyvilágítás, Salgótarján következett 1895-ben. Ezzel megelőzte Miskolcot. ahol 1900-tól van villany. Az akkori helyzetre j eliiemző, hogy poklául 1896-ban 120. egyenként 16 gyertyafényes villany volt. A mécseshez hasonló fényerő, a gyakori áramkimaradás mellett az ár is magas volt. Egy kilowattóra áramért 18 tojásnak megfelelő árat kellett fizetni, ma az egy tojás ’árát sem éri el. — A századforduló után a villamos energia térhódítását jelzi, hogy a városok egymás után létesítették a villanytele- 1 veket. Gőzgéppel hajtott egyenáramú dinamók voltak ezek. Nevezetes dátum 1912., amikor a Salgótarjáni Kőszén-bánya RT vízválasztói erőműve megkezdte a termelést- Ez ma Salgótarján fűtőerőműve. Itt épült ki 1928-ban a 66 kV-os feszültségszint, ahonnan Hatvanon át Szolnokig 132 kilométer hosszú távvezetéket csatlakoztattak. Ez volt abban az időben az ország legmagasabb feszültségszintje. Még egy jellemző adat: 1925-ben áramszolgáltatási területűnkön egy négyzetkilométerre 2500 kilowattóra éves fogyasztás jutott, ma ennek csaknem százszorosa — mondta az igazgató. — AZ EMLÍTETT összehasonlítás is sejteti, hogy a felszabadulást követően bőven volt tennivaló. Mit hallhatnánk énről? — A felszabadulás Időszar kában Nógródban 40 közigazgatási egység volt villamosítva, 98 várt bekapcsolásra. A háború nem kímélte az erőművet, de a vezetékeket sem. A károk helyreállítása nagy energiát igényelt és később az államosítás adott hatalmas lendületet- a fejlődésnek. Az 1951- évtől kezdődően 12 év alatt az országban elsőként értük öl területünkön, hogy minden közigazgatási egységet villamosítottak. A falu villamosításához 1087 kilométer közép- és 1200 kllxr méter kisfeszültségű hálózatot, 346 transzformátonállomást kellett felépíteni. Ebben az időben kezdődött a mezőgazdaság villamosítása. A vállalat területón 15 év alatt 1200 termelőszövetkezet és állami gazdasági major kapott saját transzformátorállomást. A régi városi hálózatok rekonstrukcióját is el kellett végezni ezzel párhuzamosan. — mondta Válóczi elvtárs. Ezután arról 1 szólít, hogy a vállalati átszervezések, a műszaki feltételek javítása, korszerűsítése együttesen eredményezték a fogyasztók jobb energiaellátását. A rohamosan növekvő vil- lamosenergi a-igény és -forgalom pótló automatizálásra fordította a szakemberek figyelmét Ebben a vállalat úttörő szerepet vállalt Egy sor hálózati automatikai, dolgoztak ki, és alkalmaznak sikerrel. Sokat tettek a közvilágítás fejlesztéséért is. Húsz évvel ezelőtt például 19 700, ma több mint 140 ezer közvilágítási lámpát üzemeltetnek. A JUBILEUM jó alkalom a számvetésre. Különösen az elmúlt évtizedek eredményei bizonyítják, hogy mérföldé« léptekkel haladtak a fejlődés útján. Ezeken az eredményeket fémjelzi, hogy 12 alkalommal ny«rte el a vállalat a büszke Elüzem címet, kétezer pedig a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vánriorzászlajét A tennivaló ma sem kevesebb. Az ötéves tervben megszabott feladatok megvalósításán fáradoznak, de a tervezők már a jövőt készítik elő. A vállalati kollektíva eredményei biztosítékot jelentenek ahhoz, hogy ezek a még nagyobb tervek is valóra Valinak. Közülük most a jubileum alkalmából Molnár László főszerelő kormány kitüntetést kapott, ketten a Nehézipar Kiváló Dolgozója, 14*en pedig a Vállalat Kiváló Dolgozója jelvényt, 16-an elismerő oklevelet, 160-an a ' törzsgárda valamilyen fokozatát kapták. Összesen 370 ezer forint jutalmat fizettek ki. Nem feledkeztek meg azokról sem, akik már nyugdíjban vannak és korábbi munkájuknak megvan a gyümölcse. Közülük 44 kapott jutalmat. Eredményeikhez. ha kicsit megkésve is, csak gratulálni tudunk a jubileum alkalmából. B. J. Banánerdők f Kubában í Kubában kétfajta banánt termelnek, mindkét fajta rendkívül kedvelt. Az országban, 53 ültetvényen, 30 900 hektáron nő banán, de az ültetvények még terjeszkednek és mindinkább felöl tik a kar- szerű gazdaság képét. Az alquizari banán -mi n ta- gazdaeég hároméve« múltra tekint vissza. Idén 2500 hektáron dolgozik, jövőre már háromezrem. Alig 70 kilométerre fekszik Havannától. Ha repülőről nézünk le rá, Alquizar — ez a kisváros — szinte eltűnik a zöld banánerdőben. Hagyományos banántermelő vidék ez. A talaj porhanyóé, mélyen művelhető. Alig észrevehető lejtése, domborzata és belső rétegei öntözésre rendkívül alkalmassá teszik. A mintagazdaság a munkafolyamat első és utolsó mozzanatéra helyezi a hangsúlyt. Az egyik a talajéi ők észítés, a másik a betakarított termés válogatása és fertőtlenítése. Átlagosan évi tizenkét mázsát takarítanak be hektáronként, de a szűzföldek hozama a tizenhét mázsát is meghaladja. Jelenleg 42 banán változattal kísérleteznék. Szívós, gyorsan érő, tápdús fajtákat akarnak nemesíteni. A banán egyébként Ázsiából származik és a XVI. század végén jutott el az Újvilágba, így Kubába is. . Idegen nyelv és elektronika Moldávia fővárosában, Kisi- nyovban, a Lenin Egyetem 9 karának háromezer hallgatója tanul idegen nyelvet speciális rádióetekitronikus berendezés segítségével. A fiataloknak, akik a köztársaság városaiból és fialivai- ból, valamint külföldről érkeztek ide tanulni, erre a célra felszerelt előadótermek és nj^lvi laboratóriumok állnak rendelkezésükre. Az egyetem nyelvi laboratóriuma több mint 2000 programot dolgozott k-i az angol, a francia, a spanyol és a német nyelvet tanulók számára. Az oktatás folyamatának megszervezése a Szovjetunió iskoláiban és felsőoktatási in- \ t ézményeiben ma már elképzelhetetlen a modem technikai eszközök alkalmazása nélkül. A magnetofonok, lemezjátszók, filmvetítők épp olyan svTítőtáfcsai és szövetségesei lettek a pedagógusoknak, mint a tankönyvek. — Fenomenális fizikai felfedezést tettem! — állított be hozzám enyhén fél- nótás barátom, akit köreinkben fellengzősen Boci névvel illetünk, mivel naponta talál valami új kaput, amit bámulhat. Most is sugárzó szemekkel extázisbán áll előttem, és egy professzor fel- sőbbségével magyaráz: — Biztosan emlékszel arra, amikor az általános iskolában az öreg Balambér apó a melegített kétforintossal bűvészkedett. Tudod, amikor azt tanultuk, hogy a testek melegben összehúzódnak, hidégben kitágulnak... azaz fordítva, melegben tágulnak, de mindegy. Akarom mondani nem mindegy... — De ember! — vágtam közbe — ezt már a középkorban is tudták! TEMPÓ — Ezt igen, de várd ki a végét. Mostanában megfigyeltem, hogy minden munkámmal lemaradok. Néhány hete egyre csak gyűl a restanciám. Megfigyelésem szerint a jelenség kezdete egybeesik a hideg idő beálltával. Nem akarlak a részletekkel untatni, a lényeg a következő: a hidegben összehúzódik az idő. Érted? — Nem •— mondtam, és bólintottam, mert tényleg nem értettem. ■ — Gondolkozz! Ha a tárgyak összehúzódnak, összehúzódik az idő is, kevesebbet lehet elvégezni egy egysége alatt. No, de ne szo- morkodj — mondta, mivel egyre szélesebben vigyorogtam. — Megtaláltam az ellenszert. Tempó, öregem, tempó! Ha az ember intenziven mozog, hőt termel, a hő kitágítja az időt, és meg van minden oldva. Te... izé... nem segítenél megfogalmazni a levelet a Nobel-bizottság- nak? — Kérdezte közismert álszerénységével. Válaszom egyértelmű volt, bár próbáltam tapintatos lenni. — Nézd, Boci — mondtam némi megfontolás után. — Az irodalmi Nobel-díjat ketten sem kaphatnánk meg. Az pedig, hogy a fizikusok diját odaítélő bizottság halálra röhögje magát, túl nagy veszteség lenne a világnak. Nézzünk szembe a valósággal. Ha a megoldásod helyes volna, akkor elég lenne, ha mindenki zsebradiátort cipelne magával a hozzá tartozó kazánnal, és annyi ideje volna ahány lapát szenet rátesz. Nyugodj bele barátocskám, a No- bel-bizottság marhákkal nem foglalkozik. Ügy ni, most pedig semmi hálál* kodás, csukd be az ajtót kívülről, szer- vusz. , Egy darabig még morfondíroztam, nem kellene-e elmeorvoshoz küldeni a fiút? Még hogy az idő összehúzódik, hm. Nem tud dolgozni. Jó vicc! Világ életében lusta volt... Ebben a pillanatban fennakadt a szemem. A naptáron. Micsoda? Már dekád vége van? Hű azt a... én meg lemaradtam a normámtól! Hogy is mondta ez a zseniális gyerek? Tem- Dó! Tempó! TEMPÓ! Izé... nem tudja falaid a Nobel-bizott- ság címét? — 2- — Színes ceruzák „A gyakorlati órákat szeretem a legjobban, ott olyanokat rajzolunk, mint a meséskönyvekben!” — lelkendezett Hollókőn az első osztályos Fábián Katika. Tolltartójából hamar elő is kerültek a színes ceruzák, s padtársának, osztálytársának a szöszke Héricz Tibikének mutatta büszkeséggel a sok-sok hegyes írószerszámot. „És ezt mind én hegyeztem ki — igaz, néha otthon is segítenek ebben —. úgy nézd meg őket Tibiké!” — mutattaa színes „csokrot". Hát igen a ceruzahegyezés az nem biztos, de hogy Katika töri ki hegyüket egytől egyig, az igen NÓGRAD — 1973. november 13„ kedd &
