Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-10 / 263. szám
Édes illatok, Bódítóan kellemes illatot lehelnek ki a sütők. Glédában állnak a tortalapok, masszahe- gysk várják, hogy ügyes kezek ínyenc süteményeket készítsenek belőlük. A szó szoros értelmében édes szakma ez. A salgótarjáni 74-es cukrászüzemben édes es sós süteményeiket, cirádáa tetejű tortákat, finom nyalánkságokat remekelnek a cukrászok. A készülő sütemények illata az utcára is kiszivárog. A járókelők nagyokat szippantanak belőle, s magukban azt gondolják: bezzeg a cukrászok! Nekik biztosan csömörük van már az édességektől ! — Szó sincs róla — nevet Unger Judit, az üzem fiatal cukrásza. — Ezt csak úgy mondják az emberek, hogy a pék nemi szereti a kenyeret, a cukrász undorodik az édességtől. Én már két éve dolgozom c ukrászüzemben, de most is nagyon szeretem a süteményeket. Nem lehet ezzel eléggé betelni! — A sajátodét is megkóstolod? — Mindig. Jól is esik, meg legalább tudom, hogy milyenre sikerült. Jutka mindig veretett otthon sütni-főzni. Ügyes keze, jó érzéke volt hozzá. Ezért is döntött a cukrász szakma mellett. Három évig tanulta a mesterség csínját-binját, míg végül otthon lett a szakma minden fogásában. Most két éve gyümölcsözteti tudását. — A tanulásról nem tettem !e — mondja. — Most is tanu- iok, harmadikos vagyok a vendeglatóipari szakközépiskolában. Persze levelező tagozaton végzem az iskolát, s így komoly iervek is „gyakorolhatom” a család legnagyobb örömére. Csak hót tanulni is nagyon szeretnék. ,. Persze minden éremnek két oldala van. Judit azt is elmondja, hogy a szakma — minden szépsége mellett — bizony nagyon fárasztó. Naphosszat állnak a munkaasztalok mellett, a sütők előtt, jön- nek-mennek a megrakott tepsikkel. — Még a tízórainkat is állva fogyasztjuk el — teszi hozzá. — Régi üzem ez, nem valami fényesek a szociális körülmények. Megérett már a lebontásra, talán nemsokára jobb helyet kapunk. Éppen masszát vert, amikor néhány percre kizökkentettük munkájából. — Lekváros piskótatekercshez kell majd a massza. A mai napi „adagban” egyébként még tortakarikák is szerepelnek. Lesz mit csinálni. És aki nap-nap után édességekkel dolgozik, vajon mit szeret a legjobban? — Enni mindegyiket — nevet. — Készíteni a csemegéket, mint például a gesztenyés roládot, a marcipán bevonatú csokoládés süteményellet. De minden munkának van legalább egy-egy olyan mozzanata, ami miatt szívesen csinálom. Sok fiatal dolgozik a 74-es eukrászüzemben. A dolgozóknak legalább 80 százaléka 30 éven aluli. Mégsem véletlen, hogy áppen Unger Juditot kaptuk „ceruzavégre”. Judit a cukrász szakmában indított Ki minek mestere? versenyben, élete .első versenyében a legjobbak között végzett. — szénái — nem könnyű. Még egy évem van hátra. — És aztán? Judit nevet, pedig nem tré- Saszámba mennek tervei: — Aztán alighanem tovább tanulok. Persze, ez még mesz- sze van, nem is mondhatom biztosira. Arra gondoltam, hogy vagy főiskolára megyek, vagy a közgazdasági egyetemen felvételizek. — Ez azt jelenti, hogy szakítasz a szakmával? — Hogy őszinte legyek, nem tudom mondja kicsit tanácstalanul. — Szeretem a szakmámat, nagyon szép dolog ez. Külön előnye, liogy otthon Felhúzták a függönyt, megyeszerte elkezdődtek a KISZ 1973/74. évi politikai oktatásai. A legkülönfélébb formákat, fórum, vitakör, előadássorozat stb. használják fel a fiatalok arra, hogy tágítsák ismereteik körét, alakítsák világnézetüket. Sok mindentől függ, hogy milyen sikerrel zárul az oktatási „évad”. Nem mindegy, hogy az oktatási körökben résztvevő fiatalok mennyire aktívak: egyszerűen végighallgatják a kör vezetőjének mondandóját, vagy alkalmazva már korábbi ismereteiket, vitát kezdeményeznek egy-egy érdekes, izgalmas kérdésről. A politikai oktatás sikerének kulcsát az oktatás vezetője, a propagandista tartja a kezében. Nem túlzás, s talán a hasonlat sem sántít, ha azt állítjuk, hogy a propagandista: együttesének „karmestere”. Rajta múlik az oktatási kör harmóniája, a végkövetkeztetések egybeesem gége. Nagyrészt a propagandistán áll, hogy meg tudja-e értetni a fiatalokkal a hazánkban és a világban zajló eseményeket, gzok összefüggéseit, a fejlődés irányát, tendenciáit. Ez a KISZ-oktatás célja, s ezt az eredményt csali úgy lehet elérni, ha jó propagandisták állnak az oktatási kör élére. Munkájuk alkotó munka. Módszereiket .a konkrét helyzethez igazodva kell megválasztaniuk. Munkájuk ugyanakkor igen. felelősségteljes is. A propagandisták felelősségét jelenti az oktatási forma megválasztása után az is,' hogy a körbe tartozó fiatalok az ő irányításuk, segítségük mellett sajátítják el értékes, hasznos ismereteiket. A tőle kapott észrevételeket fogadják el, tanulják meg. Ezek után már nem túlzott a propagandistákkal szemben támasztott követelmény: nevelő tevékenységük legyen tudatos, önálló, felkészülésük komoly, alapos. Amellett, hogy megtiszteltetés egy oktatási kör vezetőjének lenni, hogy kis áldozatot követel ez a munka. Egyetlen propagandista sem engedhet meg magának tájékozatlanságot politikai járatlanságot. „Naprakész” felkészültségével, alapos politikai ismereteivel alapozza meg saját tekintélyét is a kör résztvevői előtt Akkor igazi az oktatás, ha a tagok érdeklődéséből fakadó, szenvedélyes vita alakul ki. Ha a fiatalok nemcsak egyszerűen meghallgatják, hanem be is fogadják a hallottakat. L’ art pour 1’ art, vitát provokálni azonban nem érdemes. Hiába erőlteti a vitát a propagandista, ha a tagok nagy része nem rendelkezik az ehhez szükséges ismeretekkel. Ebből legfeljebb meddő kérdezz-felelek játék alakulhat ki, amelyet unnak a fiatalok és amellyel nem lehet elégedett a propagandista sem. Szinte felbecsülhetetlen értékekkel gazdagodik azonban az a fiatal, aki a KISiZ-oktatásokon megtanul jól vitatkozni, elfogadhatóan érvelni. Mindenekelőtt segíti a művelődés iránti igény fokozását, az értelmi erők fejlesztését. Jól vitatkozni csak az tud, aki érveket tud felvonultatni, ehhez viszont széles körű tájékozottság, mély műveltség kell. Fejleszti a beszélgetés, a vita a kifejezőkészséget is. Hányszor találkozunk a tétova mentegetőzéssel: tudom mit akarok mondani, csak nem tudtán megfelelően kifejezni magamat! Pedig a választékos beszéd, a jó kifejezőkészség, a helyesen értelmezett intelligencia egyik legfőbb megnyilvánulási formája. A propagandistának az is az egyik dolga, hogy fokozatosan pontos, szabatos választ igényeljen a résztvevő fiataloktól. Természetesen nem lehet felírni a jó propagandista receptjét. Valamennyiőjüknek saját körükhöz alkalmazkodva kell kialakítaniufe a legjobbnak ígérkező módszereket. Igyekezetük eredménye pedig a fiatalok tudásának lemérésekor, „végelszámoláskor’ derül ki. — sz — NAPJAINK IFJÚSÁGA iiimiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiimiMiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii,iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiii!iiiiitiiiiiiiiimiitiiiiiimi Mind a ketten nagyon várjuk... Recept helyett A fiatalasszonyon a szürke kötény ruha már sejtetni engedi a gömbölyödő vonalakot. Mosolygós, kedves, és amikor arról esik szó. hogy kisbabát vár, még inkább felderül az arca. Halász Zoltánné a Salgótarjáni Volán Vállalat gyors- és gépi ránője. Két esztendeje dolgozik itt az irodában. Szereti amit csinál. Még hozzáfűzd: — Remélem, a főnökeim Is így gondolkodnak... Halásznának a férje is a Volán dolgozója, autószerelő. Két esztendővel ezelőtt házasodtak össze. Mint a fiaitól házasok általában, azóta szorgalmasan spóroltak, takarékoskodtak. — Mire? — Egyelőre az anyósomék- nál lakunk, itt, Salgótarjánban. Jól vagyunk, nem panaiszkodhatom. Külön szobánk van, elég ez nekünk. De tudja, hogy van ez. Később szeretnénk egy saját otthont. Egy kicsit tágasabbat. Két szobát, fürdőszobát, konyhát... A fiatalasszony most öthónapos terhes. Ilyenkor lehetetlenség nem megkérdezni, kisfiút vagy kislányt várnak? — Én megsúgom, hogy kislányt szeretnék, a (férjem azt mondta, neki mindegy. De van egy olyan érzésem, nem bánná. ha fiú lenne. Aztán elgondolkodva mondja: — Azt hiszem, nem is az a fontos, hogy fiú, vagy lány. Csak egészséges legyen. — Mi lesz a neve? — Ha kisfiú, akkor Zoltán. Ha kislány, Ildikó. Tudniillik bennünket így hívnak... — Nagyon várják? — Mind a ketten nagyon- nagyon. Akartuk ezt a gyereket, és később még egyet. Az a jó, ha két gyerek van. Egyedül unatkozna. — Vásárolt már valamit a kisbabának? — Már nézegetem a kirakatokat, milyen holmik vannak. Nagyon aranyosak. De mindig azt hallom, nagyon előre nem jó megvásárolni semmit. Persze, ez csak babpna, ilyenre ne adjon az ember. Sok-sok szép kis ruhácskát szeretnék majd. Aztán elmeséli, gondolatban be is rendezték a szobát. Hova kerül a kiságy, a többi bútor. Azért, hogy a kicsinek minél nagyobb nyugalma legyen. Már azt is megvitatták, a szobahőmérsékletnek milyennek kell lennie, és hol legjobb aludni egy gyereknek. — A csecsemőgondozási könyvet már meg is vettem, most az a legizgalmasabb olvasmányom. — Ismeri a kormány legutóbbi határozatát? — Olvastam az újságban, hogy január 1-től felemelik a gyerekgondozásd díjat, meg még sok mindent, örültem a nyolcszáz forintnak. Mert otthon szeretnek maradni. Legalábbis jó ideig. Szeretném látni, hogyan növekszik, fejlődik a kicsi. Enyém legyen minden mozdulata, az első mosolya, a gőgicsélése... Aztán bevallja, először nem is akarta elhinni, hogy kétezer-ötszáz forintot kap mindem édesanya babakelengyére. Valahogy túl soknak tűnt. Aztán elolvasta még egyszer, és a hír igaznak bizonyult. —■ Márciusban, meglesz a baba. Nagyon boldog vagyok. Tudom, hogy megváltozik az életünk, nehezebb lesz, lemondással is jár. De gyerek nélkül nem lenne teljes. — cs ~ A szakadékokhoz hozzátartozik a mélység, s az, hogy többségében nem áthidalha- tatlanok. Az a szakadék, amelyről szó lesz, nem mélységéről, szélességéről, meredek falairól híres. Sőt nem is híres, inkább tanulságos. Hét évvel ezelőtt új titkár, Kácsor Lajos került a balassagyarmati „Ipoly” Bútorgyár 26 tagú KISZ-alapszervezet élére, ötleteivel új színt vitt a mozgalmi munkába. Ahogy az évek teltek úgy terjedt jó hírük a város KISZ-berkeiberi. A mostani vezetőségválasztó taggyűlésen azonban a tagság csak a hallgatóság szerepét töltötte be. — Időközben megtudtam az okot Elmondták, hogy véleményük szerint a vezetőség és a fiatalok között „szakadék” volt. Nem tiltakoztam, igazuk van. Ebben én is „ludas” vagyok. Az utóbbi időben túlzottan az én véleményem érvényesült. A korábbi időszaktól eltérően taggyűléseinket, vezetőségi üléseinket rendszertelenül tartottuk, inkább a soron következő feladatokra összpontosítottuk energiánkat — sorolja Kácsor Lajos, majd még hozzáteszi — Remélem az új titkár áthidalja ezt a „szakadékot.” A KISZ-vezető egyik jó tulajdonsága, hogy belátja a hibákat, annak ellenére, hogy nem voltak rosszak elképzelési. Kácsor Lajosnál ez különösen fontos, mert a KISZbői egyenesen a pártvezetőségbe vezetett útja. Szervező titkárnak választották. Mellette pártmegbízatásként a KISZ-alapszervezettel való kapcsolattartást kapta.--• A fiatalok az új vezetőségből nem hagytak távozni. Termelési felelős lettem. Annak, aki hosszú éveken keresztül megszokta az ifjúság veitek el a társadalmi munka ellenértékeként. Munkájuk értéke ennél persze jóval nagyobb. — Az elképzeléseim általában találkoztak a fiatalok igényeivel, legalábbis ezt tükrözi, hogy a rendezvényeken szép számmal részt vettek. Nemrégiben új klubot kaptunk, s ezáel együtt új lehetőMié a „szakadékon Merne a cégállomá* SS körében végzett mozgalmi munkát, nehéz lenne máról holnapra abbahagyni — jegyzi meg, amikor új megbízatásairól esik szó. A vezetés nem éppen legjobb módszere ellenére a KISZ-szervezet eredményekben bővelkedő két evet tudhat maga mögött. Különösen a termelést segítő tevékenységük kimagasló. Jól illusztrálja ezt a pénztárkönyv bevételi rovatának alakulása. Míg 1962- ben 15 ezer forint volt, tavaly hatvanezer forintot könységekeí is. Nem hagytuk kihasználatlanul — magyarázza Kácsor Lajos. Pár nappal ezelőtt a KISZ Nógrád megyei bizottságától meghívót kapott. Átadta az új titkárnak, hátha neki szól. Végül egyikük sem jutott el a megyeszékhelyre. így Balassagyarmaton adták át Kácsor Lajosnak a legmagasabb KISZ-kitüntetések egyikét, a KISZ Érdemérmet. — Gondolni sem mertem rá. A KISZ-taggyűlésen pár szóval . megköszönték hétéves munkámat, s ezzel kész is volt. Utána tudom meg, hogy másodszor részesült e kitüntetésben. Ilyennel kevesen dicsekedhetnek az országban. Ebben az évben Kácsor Lajos újabb állomáshoz érkezett a mozgalmi munkában, de nem -végállomáshoz. Mar a pártvezető szemével nézi a soron következő feladatokat. — A politikai oktatásra összpontosítunk. A fiatalok két oktatási körben vesznek részt. Az egyiket az új KISZ-tagok számára szerveztük. A másik fontos dolog a taglétszám emelése. Jelenleg már hatvantól is többen vagyunk — sorolja. — A „szakadékkal” mi lesz? — érdeklődöm tőle. Mosolyog. — A bútorgyár KlSZ-esei- nek van egy jó hagyománya. Minden évben valami újjal próbálkoznak. Ez szükséges is ahhoz, hogy jó munkáról adhassunk rendszeresen számot. s a módszereknek nem kell feltétlenül ismétlődniük — válaszol, majd hozzáteszi: — Az új vezetőség már építi a „hiaat.” Ezt úgy kell érteni: a rest úgy szüntetik meg, hogy a két oldalt egymáshoz „tolják.” A KISZ-szervezet vezetősége és tagsága, bár faipari dolgozók, de így kovácsolnak üjabb sikereket közösen. Szabó Gyűl»
