Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

Csak a mi forradalmunk, a szocializmus győz

Jelenünk forrása9 jövőnk záloga

Ünnepség, koszorúzás Salgótarjánban

Ácséi György ünnepi

Ünnep van. Még alig több mint félévszázados, de az emberiség évezredes vágyait fejezi ki: nemcsak a jobb, hanem a jó, nemcsak az igazabb, hanem az, igaz, nemcsak a teljesebb, han-em a teljes, az értelmes emberi életért. Ezért közös ünnepe ez a világ jobbik részének — országunknak, személyes ünnepe önöknek is, minden igaz embernek.

A történelem rejtett törvényeit tudatosító évek mind újabb és újabb milliók számára teszik nyilvánvalóvá, hogy ezen a napon világtörténelmi korszak, új naptár kezdődött: október napja 56 év távlatából sem halványodik — a költő szavával: „nőttön nő tiszta ténye”. Ezen a napon roppantak meg a kizsákmányoló társadalom mozdíthatajtlamnak tartott alapjai, hitelüket vesztették évezredek csalhatatlan szentenciái: „Amíg a világ világ, mindig kell lennie gazdagnak és szegénynek, úrnak és szolgának”.

Lenin már október napjaiban figyelmeztetett arra, hogy a szocialista forradalom győzelme egy csapásra nem oldhat meg mindent, nem szüntet meg azonnal minden egyenlőtlenséget, csak egyet: az ember ember általi kizsákmányolásét. De ezzel a világtör* ténelmileg példátlan „csak”- kal éppen, azt az egyenlőtlenséget szüntette meg, amely — mióta az emberiség történetét jegyzik — minden más igazságtalanságnak, egyenlőtlenségnek forrása és táptalaja. Ezzel a „csak”~kal adott az emberiségnek hasonlíthatatlanul többet és mást október, mint az előtte való forradalmak.

Nem egycsapósro

56 évvel ezelőtt nem mindenki látta meg október világfordító jelentőségét. Meglátták és felismerték a világ legjobb erői, közöttük a magyar haladás legjobbjai, Adyt idézve: „Az idők kedveltjei”. De felismerték a tőke urai, a világ haladásának legádázabb ellenségei, a tegnapok erői, akik addig soha nem látott szervezett egyetértésben indították meg a fiatal szovjet állam elleni harcukat. Elbuktak

— a szocialista, forradalom áldozatos harcban győzött. Azóta is szüntelenül formálja a világot: ma már három kontinens szocialista országainak társadalmában sokszorozod ik meg ereje. És mindaz, amit a fejlett tőkésországok munkásai maguknak kivívtak, elválaszthatatlan attól, hogy 1917. Qroszonszágábam testet öltött a „kommunizmus kisértete”.

József Attila 42 évvel, ezelőtt

— történelmileg csupán tegnap — még úgy jellemezte a világot, hogy a gyarmatosító birodalmak falják, szaggatják Ázsiát, Afrikát, a „... kis búvá országokra rálehel a látott tőke sárga szája”. A kis búvó országok mára hős és győztes Vietnamoikká váltak: Ázsia és Afrika felszabadult vagy a szabadságért most küzdő országaiba már nem lehet könnyen belefalni. A „tíz nap, amely megrengette a világot”, olyan földcsuszamlást indított el, amely romba döntötte a meígdönthetetleninek hitt imperialista gyarmatbirodalmaikat és egy új világ megalapozásához rendezte a történelem talaját.

De ez az új nem egy helyen .most is vérben születik. A Chilében lejátszódó tragédia mutatja, hogy a reakció ma is megkísérli gyilkos leheletével megfojtani, a saját sorsát kezébe vevő népet és ha veszélybe kerül a monopóliumok uralma, aSwgv Pablo Neruda, a nagy forradalmár költő mondja: megtalálják „az ezerszer megvásárolt zsarnokok” ,,a nép korbácsolására éhezők”-et. és ronggyá tépik az alkotmányt, lábbal tipornak jogot és demokráciát'. Mi, a proletár internacionalizmus harcosai, sohasem akartuk exportálni a magunk forradalmát, de tanulságunk, a világ tanulsága, hogy mindig és

mindenütt szembefordulunk az ellenforradalmak exportjával. Nem kétséges, hogy a chilei nép háromesztendős vívmányait csali ideiglenesen tiporhatják szét a barbár csizmák, mert a megízlelt jogok és népszabadság élményét az emberekből ki nem irthatják soha! Miként a Magyar Tanács- köztársaság az ellenforradalmi rendszer végső bukásáig az elnyomóknak a legfőbb rémét, a proletariátusnak pedig felejthetetlen mementót jelentett, ugyanúgy bizonyos, hogy Chilében nem az ellenforra- dalmároké, a mögöttük megbúvó imperialistáké lesz történelmileg az utolsó szó, hanem azt Chile népe fogja kimondani.

Az emberiség sorskérdése

Háború vagy bélié — az emberiség egyetemes sorskórdé- se. Ebben is új korszakot nyitott a Szovjetunió. Története során nem egyszer mentette meg a világot, az emberiséget:

— Megmentette, amikor 1917-ben — ahogy Lenin megfogalmazta . .az első bolsevik forradalom kiragadta az imperialista háborúból, az imperialista békéből az első százmillió embert...”, de Lenin hozzáfűzte: „Az elkövetkezők ki fogják ragadni a- ilyen háborúból és az ilyen békéből az egész emberiséget.”

— Megmentette, amikor le- g-őzte a fasizmust; 29 millió szovjet ember áldozta életét, hogy megsemmisítse a történelem legbarbárabo erejét,

— Megmentette a második világháborút követően, amikor megtörte az amerikai atomano- nopóliumot és elhárította az „amerikai évszázad” társadalmi haladást, népek függetlenségét, kultúráját pusztító fenyegetését;

— És megmenti most, amikor kezdeményezéseivel elhárítja a tenmoniukleáris háború rémét és megteremti a világ békéjének feltételeit.

Október győzelme a béke győzelme. Hála a Szovjetunió létének, a Szovjetunió Kommunista Pártja Brezsnyev elvtárs által meghirdetett béke- progiramjánaík, a szocialista tábor erejének, a mi kontinensünk, Európa, mióta- csak írott történelme van, most éli egyik leghosszabb békekorszakát. Hovatovább a világon mindenütt e-lködösíthetetdenül nyilvánvaló: a szovjetellenes6ég — békeellenesség.

Tudjuk, hogy a béke még nem minden, de korunkban béke nélkül nincs semmi. A felnőtté vált emberiség éppen a szocialista béke-politika elvi alapján tudja a világ különböző pontjain felhangzó fegyver- zajból kihallani: ki védi otthonát, hazáját és ki fenyegeti, bitorolja a mások otthonát, hazáját. Ezért érti népünk politikánkat és tudja:

Miért támogatják az értünk is küzdő vietnami testvéreinket tegnap a harcban, ma a békés építőmunikában,

Miért tá/mogatj-uk az araib népek antiimperialista harcát; hogy az elüzöttek házukba, hazájukba visszatérhessenek, azt megtarthassák, hogy minden nép élhesse a saját, biztonságos életét, hogy szűnjön meg Közel-Keleten is a fenyegetés, a béke veszélyeztetése.

Jogosan bizakodhatunk, hogy napjainkat és jövőnket egyre kevésbé fogják jellemezni fel-fellángoló fegyveres konfliktusok. Megkezdődött a békés egymás mellett élés korszaka. Ez együttműködés is, harc is. Együttműködés az egész emberiségért a béke védelmében, a tudományiban, a gazdaságban; de éles harc az ideológiában, verseny a termelésiben, a szellem területén, a kultúrában azért, hogy ki tud többet, újat, élni érdemeset adni az emberiségnek és e béke alapján kifejlődő versenyben bizton tudjuk: csak a mi társadalmunk, a szocializmus győz.

Történelmi örökségünk, hogy 1919-ben a magyar prorádió- és tévébesséde

letariátus, a magyar nép elsőként győzött október útién. A haladást és hazát egységben látó forradalmi elődeink örökségét, a népet szolgáló kommunisták, internacionalista hazafiak vitték és viszik tovább. Így forrt és forr elválaszthatatlanul egybe szocializmus és magyarság, hazaíi- ság és internacionalizmus.

Nemcsak a történelem változott

Nemcsak történelmi körülményeinket változtatta meg a szocialista forradalom győzelme, nemcsak nagy nemzeti sorskérdéseink megoldását tette lehetővé, de ezzel együtt formálja szemléletünket, változtatja igényeinket, céljainkat az élet kisebb és legnagyobb dolgaiban egyaránt.

Ma természetes, ha felháborodunk, amikor a fizikai munkát — vagy ami ma nálunk társadalmi rang: a munkást és a parasztot — lebecsülő nézetekkel — bármilyen elvétve is — találkozunk. A világ egy részén ma is, alig harminc évvel ezelőtt Magyarországon is ez volt a természetes.

Ma joggal nyugtalanikodúnlk, ha néhány egyetemünkön nem növekszik szocialista igazság- érzetünknek megfelelően a munkás- és piarasztfiatalók aránya; tegnap magától értetődő volt, hogy a munkás- és panasztgyermékefenek nem volt helye a felsőoktatásban.

Ma bosszankodu nk, ha a nagyobb társadalmi felelősséget és megbízatást nem mindig a legrátermettebbek kapják. Holott tegnap nem a munka, a tehetség, hanem a tehetcs- ség, a vagyon, szabta meg az emberek sorsát, jövőjét Csak a tegnapot, mát holnapot egységben nézve látjuk világosan: mi az, amit a szocializmus hozott a világmaik és benne a mi népünknek is.

De mát tagadjuk, ma is akad néhány finnyáskodó — József Attila jellemzésével élve „erényes lény, ki csalódni ügyes”, — aki „elvileg egyetértő a szocializmussal, de a gyakorlat próbatevő nehézségeitől csalódottan fordul el. Nem vállalja a „nehéz hűséget”, csak azt sorolgatja: mi mindent nem oldottunk még meg. Nem veszi tudomásul, amit elértünk, amit elért a nép. Mindarra, ami új feladatunkká lett, csak ürügyként hivatkozik, hogy tagadhassa eredményeinket.

Von még mif tennünk

Mi magunk mondj üli elsőként, hogy az évszázadokon keresztül felhalmozódott tennivalók sorát megoldva még korántsem oldottunk meg mindent. A megtett lépések új feladatokat hoztak és hoznak:

— a munkásosztály hatalmát

— és ez a döntő! — kivívtuk és megvédtük, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta minden lehetőséggel;

— igazságos társadalmi rendet teremtettünk, de még sokat kell tenni, hogy az egyes embereket és a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság;

— szocialista gazdaságot építettünk, de még nem tudjuk minden előnyét jól kihasználni;

— megrövidítettük a munkaidőt, de még nem tudtuk mindenki számára természetessé tenni a szabad idő eltöltésének embert gazdagító, kulturált formáit;

— megtörtük az egykori uralkodó osztályok kulturális monopóliumát, de még nem mondhatjuk, hogy művelődésünk mindenütt és mindig szocialista emberhez illő ízléssel, tudással jár;

— demokratikussá tettük oktatási rendszerünket, de még nem szüntettük meg mindenütt az egyenlőtlen feltételeket, hátrányokat;

— rendszerünk biztosítja a jogegyenlőséget a nők számára, de ez nem mindig jelent igazi egyenrangúságot is; nem mindenütt tudtuk még a gyakorlatban elérni, hogy a nők, különösen a kisgyermekes anyák — bár helyzetük az utóbbi időben is javult — minden társadalmi hátránytól mentesüljenek.

Ez mind igaz, de vak, aki nem látja: a szocializmus győzelme teremtette meg a feltételeket, hogy mindezekkel a kérdésekkel szembenézhessünk és főként, hogy meg is oldhassuk azokat!

Ugyanakkor ma is időszerű az, amit Lenin 1921-ben mondott a forradalom győzelmét követő építőmunka lebecsülői- ről; „Akinek ez a munka »unalmas«, »nem érdekes«, »érthetetlen«, aki az orrát fintorgatja vagy pánikba esik, vagy megrészegülve »a régi lendület«, a ”régi lelkesedés«, stb. hiányáról szaval, azt jobb »felmenteni a munkától« és irattárba tenni, hogy ne »árthasson«.

Ma a forradalmi magatartás követelménye: nem álforradalmi frázisokra, nem is öntelt megelégedésre van szükség, hanem az építőmunka állandó, szívós, mindennapi folytatására.

Ezért is elutasítjuk a forradalomnak ártó, az imperialisták kezére játszó álforradalmi hangoskodást, jelentkezzék az Távol-Keleten, vagy bárhol. Elutasítjuk a nacionalizmust, a nemzeti gyűlölködést, jelentkezzék az akárhol, és bármilyen jelmezben, visszautasítjuk, mint az internacionalista összefogást és a szocialista nemzeti egységet megbontó kártevést.

Nem félünk a jövendőtől

Kölcsey Ferenc lolian 150 esztendeje született meg a Himnusz. Másfél évszázada mondjuk: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”. De csak a mi társadalmunkban mondhatjuk először őszintén és hitelesen, hogy annyi balsors után lezártuk a múltat és nem félünk a jövendőtől. Ez az első olyan korszak, amikor egész népünkben feltámadott a valóságon alapuló vágy a „tudatosan megszerkesztett jövő” iránt: Az ország a népé. E népnek sohasem volt térkép e táj, de a szocialista Magyarországon nyeri el ez a szép kifejezés „édes haza” a maga valóságos és teljes értelmét, mert a nép ma nemcsak tanúja, hanem alakítója is jövőjének.

Büszkén néz népünk a megtett útra, a szocialista építésben elért eredményeire. De október a soha meg nem elé- gedés ünnepe is. Mi nem mondjuk, hogy álljunk meg; ifjúságunkat senki sem késztetheti tétlen kesergésre azzal, lrogy könnyű nektek, a készbe születtetek. Az új és új nemzedékeknek kell szocialista forradalmunkat folytatniok, továbbvinniök. És ez semmivel sem könnyebb, nem kevésbé magasztos történelmi lecke, mint ami elődeiknek osztályrészül jutott. A forradalmárok sohasem csak valami ellen, hanem mindig valamiért küzdöttek. Ennék a küzdelemnek az eredménye, hogy most és nálunk nem barikádokon és vérrel, hanem dolgos kézzel, gondolkodó fővel kell folytatni a harcot. A fiataloknak mondom: forradalmunkhoz elszántság kell: október forradalmi elszántsága.

Október nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a- magyar kommunisták, a szocializmus felépítésén dolgozó magyar nép nevében tisztelettel emlékezünk a szovjet forradalmárokra, akik 1917-ben vezették és győzelemre vitték a forradalom ügyét.

Forró testvéri szeretettel üdvözlöm a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján töretlenül haladó Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjet Szocialista Köztársaságok

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére Salgótarjániban a szovjet felszabadulási emlékműnél tegnap délután ünnepi megemlékezésre került sor. Ez alkalommal a megyei, városi és járási pártbizottságok, a tanácsok, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront képviselői, a fegyveres erőik, a salgótarjáni üzemek, a megyei, járási és városi KISZ-szervezetek képviselői helyezték el a kegyelet és hála koszorúit A koszorúzási ünnepségre Salgótarjániba érkeztek és az emlékmű talapzatára koszorúikat elhelyezték a hazánkban ideiglenesen tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői is.

Este a megyei József Attila Művelődési Központ nagytermiében. rendezték meg a forradalomra emlékező ünnepséget Ez alkalommal Szabó Aládár, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára mondott ünnepi köszöntőt.

— A munkás hétköznapokat szegélyező ünnepek sorában a legjelentősebbnek november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját tekinti a haladó világ —, min- deniki, akf küzd a békéért, a szocializmus építéséért, a becsületes emberi életért. — Majd így folytatta:

— A szocializmusit építő országok, népek számára kiváltképp’ jeles ünnep, amikor az orosz forradalom győzelmére emlékezünk, mert jelenünk forrásának, jövőnk zálogának tekinthetjük az Aiuroria-cirkéló jeladását.

Mi, magyarok: is tisztelettel és büszkeséggel emlékezünk a világot megrengető tíz napról, mert sorsunk gyökeres változásán érezzük a forradalom győzelmiét.

Majd arról beszélt, hogy bér 56 év telt el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, de a történelmi távlatiból 6em csökken kisugárzó ereje, ellenkezőleg; minid szélesebben terjed. A győztes október nagy fordulatot jelentett az emberiség történetében: nyitánya volt proletáirforradalmak és a gyarmati forradalmak korseaikánalk, és alapjaiban rendítette meg a kapitalizmus világrendszerét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szovjethatalom, az első szocialista állam megalakításává! a szocializmusért, a haladásért, a békéért küzdő erők legfőbb támasza és segítője. Ebben rejlik az októberi forradalom szellemének, eszméinek örök' időszerűsége.

— 1917 példája — mondotta Szabó Aladár —. a hamu alatt parázsló forradalmi tüzet hamar lángra lobbantotta a magyar munkások legjobbjai körében. is. Alig másfél évre a pétervári győzelmet követően, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Városunk, Salgótarján kommunistáit, dolgozóit jogos büszkeség tölti el, ha a dicső 133 napról esik szó. Mert a Tanácsköztársaság harcaiban az akkor még nagyközség munkásságának élenjáró szerep jutott.

Közigazgatásilag Salgótarján 1922-ben, lett város. De valamennyien tudjuk, a fel- sizabadulás hozta meg annak lehetőségét, hogy valódi várossá formálhassuk lakóhelyünket. Erről szói Tlaar Ferencnek aiz ünnepségen bemutatott riportdrámájia, amely ötiven év történetét mutatja be.

Beszédét a következő szavakkal fejezte be:

— Városunk, megyénk, hazánk anyagi és szellemi felvirágzása,, sikereink, eredményeink forrása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében keresendő. Ezért ünnepelünk mi is a Szovjetunió nemzeti ünnepén, kösizöntjük a szovjet népet, a szovjet embereket, akikhez őszinte nagyrabecsüléssel, baráti, elvtársi kötelékekkel kapcsolódik megyénk is. Az októberi forradalom [győzelmének évfordulója, a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság nagy ünnepe.

A haladó nemzetközi munkásmozgalom harcosai ünnepelnek november 7-én. Hajtsuk meg mi is a tisztelgés zászlaját a nagy október ünnepe előtt. Örök dicsőség emléküknek ! Példájuk lelkesítsen alkotó, fegyelmezett munkára, növelje felelősségünket a mindennapok cselekedeteiben,

Ezt követően, a debreceni Csokonai Szín:há2 művészei nagy érdeklődés közepette mutatták be Tlaar Ferenc Láng és tövis című dotoumen- tumdnámáját.

Táviratok

az évforduló alkalmából

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága táviratban köszöntötte testvérmegyénk, Kemerovo területi bizottságát és az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat személyi állományát,

A táviratok a következőképpen szólnak:

„Az SZKP Kemerovo területi Bizottsága I. titkárának, Afanaszij Fjodorovics Jestokin elvtársnak,

KEMEROVO.

Kedves Jestokin elvtárs!

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 56. évfordulója alkalmából Nógrád megye kommunistái és dolgozói nevében szívből jövő üdvözletünket küldjük önöknek és testvérmegyénk népének.

Kívánunk önöknek, drága elvtársak, a proletár internacionalizmus elvei szellemében újabb sikereket a kommunista társadalom építésében.

A magunk részéről a jövőben is fáradhatatlanul törekszünk arra, hogy a Nagy Október célkitűzései hazánkban is megvalósuljanak, a népeink és megyeink közötti kapcsolatok tovább fejlődjenek.

Éljen megbonthatatlan testvéri barátságunk!

A végrehajtó bizottság nevében;

GÉCZÍ JÁNOS megyei első titkár.*

*

Távirat érkezett Kemerovóból is, címzett az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága.

„Kedves Géczi elvtárs!

Forró, szívélyes, elvtársi üdvözletem küldöm az egész világ népeinek ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából.

Őszinte üdvözletem küldöm önnek, Nógrád megye minden kommunistájának, sok sikert a szocializmus építésében.

Erősödjék és virágozzék a két megye igaz barátsága.

JESTOKIN

Kemerovo megye titkára”

Szövetségét, a szovjet népet, a szovjet embereket, akik azóta is a legtöbb és a legnagyobb áldozatot hozzák az emberiség ügyéért.

Köszöntjük a testvéri szocialista országokat, akikkel együtt küzdünk. Köszöntjük mindazokat a kommunista pártokat, haladó embereket, akik ma még az elnyomás, a kapitalizmus viszonyai között folytatják az 1917-ben megkezdett harcot.

Szívből minden jót kívánok önöknek, mindazoknak, akik ma és a holnapokban, itthon munkájukkal, emberségükkel, öntudatos helytállásukkal napról napra valósítják meg a jövőt, a szocializmust. (MTI)