Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-06 / 260. szám

\ Kikérik a közönség véleményét Beszélgetés Salgótarján kulturális lehetőségeiről A József Attila Megyei Mű­velődési Központban — amely «státuséból és sajátos helyze­téből következően hálózati te­vékenységet is folytat, végső soron azonban a megyeszék­hely közművelődési arculatá­nak fő meghatározója — az ősz beköszöntével teljes üzem­mel elkezdődött a munka. Az idei esztendő hátralevő hónap­ijaiban számtalan, különböző műfajú és igényes kulturális program várja a város szóra­kozni, művelődni vágyó fel­rótt és ifjúsági korú lakóját. A műsorok kiválasztásának (gyakorlatáról és a kulturális lehetőségekről — természetes módon közel sem a teljesség Igényével — kértünk tájékoz­tatást a művelődési központ illetékes előadóitól. — A közönség kívánságát, óhaját a messzemenőkig figye­lembe vettük 1973—74. évi programunk kidolgozásánál — mondja Szoboszlai Béláné, aki elsősorban propagandatevé­kenységet folytat. — Az el­múlt évek tapasztalatait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az üzemek, gyárak, vállala­tok. hivatalok közönségszerve­zőivel állandó, rendszeres munkakapcsolatban vagyunk. Nem csak arra kérjük őket, hogy propagálják műsorain­kat, hanem megkérdezzük azt is. egy-egy előadásunk hogyan tetszett, milyen hatást váltott ki az adott termelőegység, vagy hivatal közösségéből. Ezeket a véleményeket jöven­dő munkánkban kitűnően tud­juk hasznosítani. — Ezenkívül milyen vissza­csatolási lehetőségeik vannak még? — A tájékozódásra, a gon­dolatok. vélemények kicserélé­sére egyszerű beszélgetések során adódik lehetőség. De ezen túlmenően, ami már tu­datos szervezettségre utal, ki­kérjük a szakszervezeti bizott­ságok véleményét is. Ily mó­don nyílik lehetőség műsora­ink hatásfokának felmérésére, valamint arra, hogy műsorain­kat a valóságos igényeknek megfelelően tervezzük. Az elkövetkezendő néhány hónap bővelkedik kulturális programokban. A sor élére a színházi bemutatók kívánkoz­nak: november elején mutat-, ja be a debreceni Csokonai Színház társulata Taar Ferenc Láng és tövis című riportdrá­máját. amelyet a színházigaz­gató író az 50 éves városi rangját tavaly ünnepelt me­gyeszékhely tiszteletére írt. Ebben az esztendőben kerül még a salgótarjáni ’színházba­rátok elé Erkel Ferenc Hu­nyadi László-ja a debreceniek előadásában, valamint a Szerb Antal Írásából készült zenés vígjáték, az Éjféli lovas és Gorkij Éjjeli menedékhely című drámája a szolnoki Szigligeti Színház művészeinek tolmácsolásában. Valamennyi darabot ifjúsági előadásban is bemutatják. tfl általános iskolái gyere­kek számára négy előadásból álló gyermeksorozatot tervez­nek. amelynek első előadásá-' ra október elején már sor ke­rült. További bemutatók ügyé­ben a tárgyalások a színhá­zakkal még tartanak. A leg­kisebbek. az óvodások szóra­koztatását a Gyertek, mesé­lünk! sorozattal, amely no­vember 5-én indul, komplex módon (báb- és élőszínház, film), az elmúlt évi tapaszta­latok felhasználásával oldják Közérdekű tevékenység A díszpolgári cím sídományozásáról Napjainkban sok szó esik arról, hogy nagyobb megbe­csülést, több elismerést kell kapnia a társadalmi munká­nak, mindannak a hasznos és fontos tevékenységnek, ame­lyet az emberek önzetlenül, energiájukat nem kímélve vé­geznek a*közös feladatok meg­valósításáért. Éppen ezért kisérte nagy ér­deklődés Salgótarján város Tanácsának rendeletét, a dísz­polgári cím adományozásáról. A városi tanácson elhangzott egy olyan kitétel, hogy a vá­ros tanácsa különös tisztelettel viseltetik azok iránt, akik a varos érdekében kifejtett ki­emelkedő társadalmi munka­iakkal kiérdemelték az embe­rek megbecsülését. Valljuk be, nem kis dolog ez. Salgótarján város Tanácsa úgy rendelkezett, hogy azok a? állampolgárok, akik a vá­ros érdekében kimagaslóan sokat dolgoznak, és ezáltal közmegbecsülésnek örvende­nek. Salgótarján város dísz­polgárává választhatók. A díszpolgárrá választás a fanács hatáskörébe tartozik, melynek tagjai döntenek eb­ben a' kérdésben. A díszpolgári rang különös megtiszteltetés, magas kitün­tetés, így a díszpolgárok vá­lasztására javaslatot tehetnek a különféle társadalmi szer­vek, illetve a tanács végrehaj­tó bizottsága. Akit Salgótarján város dísz­polgárává választanak erről oklevelet, emlékplakettet és igazolványt kap. A rendelet külön hangsúlyozza, hogy azok az emberek, akik ezt a megtisztelő címet elnyerték, különös megbecsülést ’ élveméi? minden fórumon. A díszpolgári cím adomá­nyozásáról alkotott tanácsren­delet minden bizonnyal hozzá­járul a közösségért évek óta sokat, rendszeresen és áldo­zatkészen dolgozó állampol­gárok nagyobb megbecsülésé­hez. A tanácsrendelet ezúttal arról is rendelkezik, hogy a díszpolgári címet ne csak Sal­gótarján város lakói, hanem olyanok is megkaphassák, akik esetleg másutt laknak, de ezért a városért sokat tet­tek. Mindez a tanács dönté­sétől függ. Hozzá kell tenni még azt. hogy már eddig is voltak dísz­polgárai Salgótarjánnak. Hogy a tanács kiegészítette az ille­tékes rendeletet, azzal a cél­lal tette, hogy egységes, nyílt/ könnyen áttekinthető legyen a díszpolgári cím adományozá­sára vonatkozó döntés. '.neg. A komoly zene kedvelői szá­mára négy előadásból álló hangversenysorozatot hirdet­tek élvonalbeli, sőt világhírű magyar hangszerművészek és énekesek fellépésével. Mind­két — felnőtt és ifjúsági — sorozatot az eredeti elképze­lésekkel ellentétben, objektív nehézségek folytán, előrelát­hatólag novemberben indítja., útjára. A filmklub — amely egyként szói a felnőttekhez és a KISZ korosztályú fiatalok­hoz — a klubtagság vélemé­nyének figyelembevételével a mai olasz (filmművészet leg­színvonalasabb filmjeiből ad értékes válogatást. A Moziüze­mi Vállalat szervezésében működő Art Kino előadások Jancsó Miklós filmrendez/ művészetével Ismertetik meg a mozinézőket * . Az általános és középiskolás tanulók iskolamozija — amelynek műsora szorosan a tananyaghoz igazodik — no­vember 15-én keAlödik, s még ebben az évben sor kerül egy diáknapi rendezvényre is. A kulturális programot könnyű­zenei műsorok, valamint kép­zőművészeti és fotókiállítások egészítik ki. A város más művéiődési otthon jellegű intézményei — a Kohász Művelődési Központ, a Bányász és az öblösüveg- gyári Művelődési Ház — ki­sebb közösségekre építő, sajá­tos eszközeikkel, ha viszony­lag szerényebben is, de nagyon hasznosan és érdekesen szer­vezik szűkebb környékük la­kóinak közművelődését, és te­szik színesebbé a megyeszék­hely kulturális életét. Sulyok László A KERTBEN még színesek a virágok, a székeli is kint vannak. Két nénike söpröget, takarítják a lehullott levele­ket. Közberí meg-megállnak, váltanak néhány szót Aztán folytatják tovább. Barátságos sárga ház a Má­jus 1. úton. Rajta a tábla: öregek napközi otthona, Sal­gótarján. A kis irodában Sári Béláné fogad, ö az otthon ve­zetője és egyben az ide járó idős emberek kedvence. Csak Erzsikének szólítják. Mindent elintéz, megcsinál, rendbe tesz. Ha kell gyógyszert ad, bekö­töz sebeket. Felolvas az új­ságból és jó zenét keres a rá­dióban. — Van nekünk kialakult napi programunk — meséli a vezetőnő. — Reggel nyolcra érkeznek az ide járó idős asz- szonyok. Fél ötig aztán bőven jut idő sok mindenre. Meg­reggelizünk, aztán, ha van délelőtt tévéműsor, bekap­csoljuk. Sokat szól a rádió és nemrégiben vettünk lemez­játszót. Az egyik Mária néni a sok közül — legalább nyolcukat hívják így —, közbeszól: — Nem unatkozunk, az biz­tos. Tudja kedveském, nekünk az is szórakozás már, ha csak beszélgetünk. Közben kötöget­1 ■ —­....— 1 —, ................ .................... Ö regek napközi otthona íz ajtó nyitva áll... ni, horgolni szoktunk. Margit néni a főhorgolómester, ö az. aki a névnapokra az aján­dékba szánt terítőcskét meg- horgoija. Mert az otthon rendjéhez az is hozzátartozik, hogy meg- ünneplik a névnapokat. Leg­utóbb Mária- és RoZália-napot tartottak. Pontosan tíz ünne­pelt volt. Mindegyikük egy doboz csokoládét, égy iy>rgolt terítőcskét, na és természete­sen szép vörös szegfűt kapott. Kellemes a környezet. Az idős nénik kényelmes karos- székben üldögélnek. Van aki nyugágyban pihen. A fürdő­szobában meleg víz, sőt már hajszárító is van. Az átlagos életkor hetvenöt év. Aranka néni a legfiatalabb a hatvan­két évével, a legidősebb. Mária néni pedig már betöltötte a nyolcvanötöt... Kéthetenként jöri az orvos. Mindenkitől megkérdezi, ho­gyan érzi magát, jó-e a felírt gyógyszer, szúr-e, fáj-e valahol? Erzsiké ' pedig szorgalmasan v feljegyzi, kinek mit mondott az orvos. Az ablak alatt kézimunká- • zik egy másik Mária néni, Mráz Ignácné. Róla büszkén mondják a többiek, hogy szemüveg nélkül fűz a tűbe és a keze alól csodálatos min­ták kerülnek kL — Engem a magány hozott ide. Otthon csak a négy falat néztem, a fiatalok dol­goznak, Itt kényelmeseit elül­dögélek, érzem, hogy vannak körülöttem, hallok „ hangokat. Én szeretek ide járni. A többiek helyeselnek. El­lenvélemény egy sem akadt. Még a kosztot is dicsérik. A Jóbarátbói hordják ide a reg­gelit. ebédet. Amikor ott jár­tunk, reggelire * szalámit, ke­nyeret és kávét, ebédre levest, rizst, pörköltét, almát kaptak. Sárinéval arról beszélge­tünk. hogy az otthon huszon­öt férőhelyes. Sok pénzébe került a tanácsnak, amíg lét­rehozták, ma is bőven áldoz­nak rá. Mégis csak tizenné. A lakato&szaKmunkás- oklevelet 1954-ben szerezte meg. Gyermekfejjel jegyez­te el magát ezzel a foglal­kozással. Nem bánta meg. — Két műszakban dol­gozom. Nem messze lakom a bányagépgyártól. Igaz, hogy lakatos a szakmám, de 3—4 év óta hegesztőként dolgozom. Valahogy ott ra­gadtam. De nem tekintet­tem véglegesnek. A szívein mindig visszahúz a laka­tosok közé. — Milyenek a kereseti lehetőségei ? — Nálunk csoportbére­zést alkalmaznak. Az a vé­leményem. hogy a régi szakmunkásokat még job­ban meg kellene becsülni. A bérezési módszerben az nem tetszik, hogy csak a hónap végén tudom meg, mennyit kapok a mun­kámért. A bányagépgyár szak­munkása 36 éves, Kiss Jó­zsefnek hívják. Munka és család mellett közéleti sze­repet is vállal. Egyike Sal­gótarján 85 tanácstagjának. Zagyvapálfalván, a 76-os körzetben bízták meg a la­kók érdekeinek képvisele­tével. öt utca, kertes csa­ládi házak. Így emlékezik: — A kezdet még .az if­júsági mozgalomra nyúlik vissza. Jól működő KISZ- szervezet vezetőségi tagja voltam a felső faluban. Ma is szívesen emlékszem ar­ra, hogy milyen sok tár­sadalmi munkát végeztünk. Utat javítottunk, hidat épí tettünk. A tanácstagi megbízással járó gondokról kérdezzük. — Minden héten járok a városi tanácson. Errefelé más jellegűek a problémák, mint a bérházak környé­kén. Jön az egyik válasz­tópolgár: lebontották a patakon átvezető hidat a Makarenko utcában. A má­sik szóvá teszi, hogy nincs ellátva korláttal a gyalog* járóhíd, beleeshetnek a patakba az arra járók. Régi gondunk volt, hogy az ut­cából hiányoztak a szemét- tárolók» A háztartási hulla­dékot az emberek kiöntöt­ték a patakba. Sikerült a szeméttárolókat beszerezni. Hetente ürítik. Közérdekű panaszok. Kiss József, az újdonsült tanácstag már eddig ]ól vizsgázott. Megszerezte a bizalmat. A választópolgá­rok látják, hogy, az ígérge­tésen túl a cselekvés me­zejére lép. Munkájának van látszatja. — Egyik gond megoldó­dik. keletkezik egy másik. A vízkérdés sem egyszerű ebben az '„alvó városban”. Ásott kút akad, vezetékes víz nincs. Pedig kellene! .Érdeklődtem a tanácson. Elmondották, hogy néhány év múlva napirendre ke­rül a vezeték elkészítése. Addig várni kell. Megér­tettem, hogy csak addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. És a lakók is megértették. Az észrevételek közül1 természetesen a járda sem maradhat ki. Nagy az épít­kezés a közeli Hársfa ut­cában, hatalmas zöld te­hergépkocsik hordják erre­felé az építőanyagot. Ezek összetörték a járdalapok egy részét. Hatvanméteres szakaszról van szó. Mátrai­ék már saját maguk meg­csinálták. Egy kis anyag kellene, a többit társadal­mi munkában elvégeznék. Szépülne az utca, sártól kímélhetnék' a cipőket. — Van még egy vessző- paripám. Az iskolánál új híd kellene a patakon át. Talán nincs is még egy ilyen hajtűkanyar a város­ban. A híd rettenetesen keskeny. A 11 méter hosz- szú Ikarus autóbuszok alig tudnak átmenni rajta. Már többször megjegyeztem, hogy a buszok kidöntik a híd korlátját. Bizakodom, hogy egyszer azért megfe­lelő h(don lehet megközelí­teni a városrészt. — Hogyan tart kapcsola­tot a választópolgárokkal? Munkásember, közöttük él. Ajtaja nyitva áll, ha valakinek valami gondja van. És elmennek hozzá. Elbeszélgetnek a világ dol­gairól is. A i közéleti ember két szenvedélynek hódol. Sze­ret vadászni és galambokat tenyészteni. Mióta tanács­tag lett, kevesebb alkalom­mal kerül le a puska a szögrőL U. 1. Közös munkával Salgótarján iskolásaiért * Mindannyian örülünk an­nak, hogy Salgótarjánban ko­moly hagyományai vannak a bársadalmi munkának, a közös összefogásnak. Emlékezzünk csak rá, hogy milyen nagy lel­kesedéssel építették szocialis­ta brigádok, szülők, óvó nénik az óvodákat, hogy minél több gyereket tudjanak elhelyezni. H fson loan nagyszerű össze­fogás tanúi lehettünk az el­múlt hónapokban. Most az is­kolás tantermeit, illetőleg a napközik helyiségeit bővítették ugyancsak társadalmi munká­val a megyeszékhelyen. Szin­te nincs is iskola, ahol ne dol­goztak volna munkások a gye­rekekért. A napokban avatták frl a Csizmadia úti iskolának — ahol a legtöbben dolgoz­lak — újonnan épült két tan­erőiét, úttörőszobáját, torna­termi öltözőit és más, a jobb, kényelmesebb munkát. szolgá­ló helyiségeit A hangulatos ünnepségen ott voltak az épí­tőle, hogy személyesen .kíván­janak jó tanulást a gyerekek­nek. gyen vannak pillanatnyilag. — Miért? — Nehéz megfogalmazni. Sokan szégyenük, hogy ide járnak. Mert megszólják a szomszédok, ismerősök, hogy na, szegény, ez is ide jutott... Pedig a valóság nem ez. Aki itt van. annak rögtön megvál­tozik a véleménye. — Hogyan? — EZEKNEK AZ Idős asz- szonyoknak van lakásuk, leg­többnek családja is. Csakhogy a fiatalok dolgoznak, minden­ki a munkahelyén, vagy az iskolában eszik, 'nem érnek rá főzőcskéink Egyedül érzik magukat a lakásban, társaság­ra vágynak. Az öregek nap­közije arra szolgál, hogy itt kfellemesen töltsék el a napot. Hasonló korúak jönnek ösz- sze, tudnak beszélgetni, tenni- vennL Inkább öregek klubjá­nak nevezném, azzal a kü­lönbséggel, hogy többet ad, mint egy klub. Emlékszem, amikor én kezdő védőnő vol­tam, alig tudtunk gyereketet találni a bölcsődébe. Ma meg már tülekednek a helyekért, ígv van ez valahogy az öre­gek napközijével is... Min­denesetre mindenkit szívesen látunk, nálunk az ajtó mindig nyitva áll... A PÉNZÜGYI és számviteli főiskola kihelyezett tagozata Salgótarjánban már második éve működik. Az ipari tagoza­ton indult meg az oktatás, amelynek színvonala, a tan­anyag felosztása,, a hallgatók által történő elsajátítása azo­nos az anyaiintézetével. A főiskola tagozata Salgó­tarjánban korszerű épületben működük, biztosítottak az ok­tatás kulturált főtételei. Amint azt dr. Lukács Lajos karigazgató a tanévnyitó ün- nességen is hangoztatta: fejlő­dő felsőoktatási intézményről van szó, amely társadalmi igényt elégít ki. A salgótarjá­ni tagozattal kapcsolatban pe­dig megjegyezte: minden elis­merés megilleti a megyei és a városi párt-, állami szervek vezetőit, akik az oktató-nevelő munka korszerű körülményeit megteremtették itt a Karancs aljában. A tagozat oktatókara idén szintén tovább fejlődik, a sze­mélyi és a tárgyi feltételek az anyaíntézetével egyenrangú képzést tesznek lehetővé. A főiskola marxista—leninista világnézettel rendelkező vál­lalatgazdálkodási szakembe­rek, üzemgazdászok képzését végzi. A hallgatók a főisko­lán nem csak szakmát tanul­nak, hanem a közösségért ten­ni akaró és tudó, áldozatkész emberekké válnak, a szocia­lista gazdaság fontos posztokra kerülő szakembereivé. ★ A KISZ-vezetőségválasztás napján két csinos hallgatóval, Koszbrihán Évával és Qszvald Katalinnal beszélgettünk. Égj t őként, az ifjúsági szerve­zetben is felmerült mór az a gond, hogy több a leányhall­gató a főiskolán, mint a fiú, így az ifjúsági, főleg szórakoz­tató jellegű rendezvények megszervezése gondot jelent. Ez azonban csupán» kisebb gond, s bizonyára nem áthi­dalhatatlan. Kosztrihán Éva a második évfolyam KISZ-titkára (még a vezetőségválasztás előtt zajlott a beszélgetés.) Oszvald Katalin elsőéves. Arról beszélgetünk: hogyan sikerült beilleszkedni a főiskolásoknak Salgótarján társadalmi, szellemi életébe? Megtalálták-e 'a városban a helyüket? Milyen lehetőségek állnak nyitva előttük a főis­kolán kívül a kulturálódóéra, gólyabál szórakozásra, mozgalmi élet éléséra és így tovább. A főiskolai körülményekkel, a tárgyi ellátottsággal a hall­gatók elégedettek. - Korszerű, világos épületben, modern fel­szereltség közepette gyarapít­ják ismereteiket. A diákottho­ni ellátottság is jó, kielégíti az igényeket. A hallgatók a város szívében levő Karancs Szálló­ba» étkeznek, az étterem igé­nyeiknek ugyancsak megfelel. Az ország különböző részé­ből Salgótarjánba került fia­talok, leányok és fiúk nap, mint nap tapasztalják a vá­rosszerte megnyilvánuló ro- konszenvet, gondoskodást. — Kapcsolatot szeretnénk teremteni mindenekelőtt né­hány ipari üzem KlSZ-szerv.e- zetével — jegyzi meg Kosztri- hán Éva. S elmondja, tavaly már próbálkoztak a kohászat- üzemek KISZ-eseivel, ez a kapcsolat azonban még nem jött létre, újabb próbálkozá - sokra lenne szükség. Egyébként a főiskolások'' a középislcolák ifjúsági szerveze­teivel már eredményesen mű­ködnek együtt, s ez főleg a kö­zépiskolák diákjai számára bd zonyulhat majd a . jövőben hasznosnak. A főiskola jőlen légi . épületében egyébként. KISZ-lklub működik, Lakatár Mária másodéves hallgató a klubtitkár. Itt kellemes kör­nyezetben zajlanak a szakma' programok., Hetente kétszer lemeaklub működik. Kosztrihán Éva őrömmel említi, hogy idén október 27-én gólyabált rendeztek. Tu­lajdonképpen ez volt Salgótar­jánban az első igazi gólyabál,, Nyitótánc, gólyaavatás is sze­repelt a programjában. A KISZ-szervezet kapcsola­tot tart a budapesti anyailnté- zrt ifjúsági szervezetével is; 'továbbá a zalaegerszegi kihe lyezgtt meizőgszdaság! tagozat hallgatóival. E kancsó! a tokát a jövőben szorosabbra kíván­ják fonni. a főiskolásokat egyéb­ként Salgótarján város szere­tettel fogadta. E fiatalok rend­szeres látogatói a városi szín­házi előadásoknak a megyei József Attila Művelődési Köz­pontban, s a filmklubnak is tagjai Színházbérlettel rendel­keznék. Megtalálták helyüket az égülő városban, amely ott­hont nyújt nekik. A t

Next

/
Thumbnails
Contents