Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
Tévémozaik Mottó; minden változik, épp a tévéműsor ne tenné? „Egy operában néma szereplőnek lenni, épp olyan, mint labda nélkül focizni, étel nélkül enni, hans nélkül beszélni.” Hang nélkül beszélni? — gondolta végig Pergo- iesi Űrhatnám szolgálójának egyik főszereplője: Móka Miki, vagyis Levente Péter, aki meglehetősen sajátságos feladatot kapott a vígoperába: néma szerepet játszik. — „Vállalom” — mondta aztán. Es sokat rögtönözve, önmagán te mulatva eljátszotta a némát, aki nem is igazi néma, csak éppen még beszélni is rest.. Az 1972. májusában az ország felnőtt lakosságánaík 71,2%-a rendelkezett lakásában televíziókészülékkel, vagyis 100 háztartásra 62 tévé jutott — közli, több érdekes adat mellett az MRT Tömegkommunikációs Központjának egyik új kiadványa hatónk televíziókészülék-ellátottságáról, Szegfű András tollából. (1967-ben a tv-készülékek aránya 41,9%, 1969-ben pedig 58,9% volt.) Különösen az 1500-nál kevesebb lakosú községek tévéellátottsága fejlődött: az utóbbi esztendőkben 26,5%-os volt a növekedés. Az 1500—5000 lakosú községekben ez az arány: 16,2%. A Gyurkó László magyarította „Aranyborjú” már az utómunkálatoknál tart. A forgatókönyvíró voltaképpen a mi viszonyainkra szabta, kor szerűsítette az Ili—Petrov szatírát Bender Oszkár — itt ez a neve — megszemélyesítője Darvas Iván. Ez a mai es honi kedves csirkefogó reszt vesz pL egy autóversenyen, természetesen több kilométer előnnyel indul, s valóban nem mindennapi győzelmet arat; vállalatot alapít, amelyben közgyűlés közgyűlést követ, de senki sem tesz keresztbe egyetlen szalmaszálat sem; hivatkozik Kalács, ka elvtársra, akinek annyi unokaöccse van, mint égen a csillag.... Bender Oszkár „szárnysegédei”: Harkányi Endre és Kibédy Ervin. Rendező: Szinetár Miklós. Filmrendező vendégszerepei a televízióban. Szabó István ren- oezi ugyanis Karinthy Ferenc Ősbemutató című művének te- levízióváltozatát. Ez is szatíra; az álművészet, a kisvárosi sznobság gúnyrajza. Két név a szereplői istáról: Tordai Teri, Mádi-Szabó Gábor. A Városligetben verkli szól: az utolsó verklis nyekergeti a zenélő taligát Nagyon átéh, mert ő még valahogy ott re- kedt a kintornás időkben. Két igen kedves, de tökéletesen részeg mai fiatalember a beattői hirtelen visszapárto: a dédapái muzsikához: ők1 is tokéra! akarják a „kurhiit”. N'agymehezen szót pontosabban zeneengedélyt kapnak, s addig tekernek-tekeraek, míg a miattuk várakozó tévévezérkar végül úgy dönt; nincs több idő a játékra, inkább ők is bekerülnek a felvételbe. — Mindez A város című, Budapest elmúlt száz evét idéző kétrészes dokumentumfilm forgatásán történt. Nagy Zoltán szerkesztő mondta el ezt a kis sztorit hozzáfűzve, hogy a fenti verklisen kívül szerepelnek még poros, de korántsem unalmas levéltári akták, megszólal a főváros legelső szürketáxisa, az utolsó Dreher-söröskocsis; beszélnek városunk kiváló ismerői, a legkülönfélébb szakemberek, de mindenekelőtt a város helyszínei „kapnak szót": bontások és építkezések, múlt es jövendő, ez utóbbit példázza pl. az egyre teljesebben kibontakozó budai Várpalota. A film rendezőié: Eck T. Imre. Operatőr: Várszegi Károly, riporter: Rapcsánji László Bemutató; decemberben. Nádor Tamás Kifogott rajtuk az ellenőrök ébersége Parókákat, filmfelvevő gépet rejtett a táska M. L.-né salgótarjáni lakos a nyáron meglátogatta Kanadába disszidált fiát, s ajándékokkal megrakodva tért haza. Visszatértekor az úgynevezett „zöld folyosón” akarta elhagyni a Ferihegyi repülőteret. Ezt az utat azok vehetik igénybe, akik csak vámmentesen behozható útiholmikkal rendelkeznek. Az asszony a vámőrnek azt mondta, nincs nála 4000 forint értéket meghaladó vámáru, az ellenőrzés azonban mást mutatott; táskájában egy filmfelvevőgép, egy kompresz- sziómérő, egy táskarádió és nyolc paróka lapult, összesen 7460 forint értékben. A Salgótarjáni Járásbíróság M. L.-né háztartásbelit csempészet bűntettéért jogerősen 4000 forint pénzbüntetésre ítélte. Közös „hobbyjuk” a hulladéklopás Horváth Alajos és Gáspár Gábor hulladékvas és alumínium lopásának vádjával került a bíróság elé. Bűnösségüket nem tagadják. — Korábban már kétszer ítéltek el bennünket közös lopásokért — mondta Horváth —, egymás mellett is lakunk. Gáspár Gábor is kezesbárányként bólogat a vádakra: — A járásbíróság azt az egy évi és nyolchónapi szabadság- vesztést, amit most töltök, ugyancsak hulladékvas lopása miatt szabtak ki rám, az ítélet már akkor létezett, amikor az újabb lopást elkövettük. Bűnlajstromuk valóban „csinos”; Horváth Alajos volt már büntetve hivatalos személy elleni erőszakért, garázdaságért és lopásért, összesen hat ízben állt a bíróság előtt. Gáspár Gábort is kétszer ítélték el korábban lopásért. A jóban-rosszban, de különösen a lopásokban közösködő jóbarátok legutóbb a salgótarjáni Ötvözetgyár környékét szemelték ki, ahol sok hulladékvas hever az éppen elkerítés alatt álló telepen. A hulladékokat húsz-huszonöt méterenként elszórták az út mentén, és megállapodtak abban, hogy hajnalban visszatérnek értük. Addigra Horváth szerzett egy lovasfogatot, s felpakoltak a kocsira mintegy négy mázsa kovácsoltvas-hulladékot. A város felé tartva észrevették, hogy a Hőtechnikai Vállalat közelében is hevernek a fűben különböző hulladékok, elsősorban alumínium. Pakolás közben fülelte le őket az Ötvözetgyár rendésze, s az ügy a Salgótarjáni Járásbírőság elé került. A társtetteseket lopás vétségéért és lopás bűntettének kísérletéért vonták felelősségre. A kovácsoltvas-hulladék esetében ugyan is befejezettnek minősül a bűncselekmény, az alumíniumhulladék esetében azonban nem, mert rakodás közben csípték rajta őket. A visszaeső Horváth Alajost tízhónapi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre és két évi közügyektől eltiltásra, a többszörösen visz- szaeső Gáspár Gábort pedig két évi és kéthónapi, fegyház- ban letöltendő szabadságvesztésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélték. A feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből az elítélteket kizárták. Horváth Alajos megnyugodott az ítéletben, Gáspár Gábor azonban enyhítésért fellebbezett. 4 bányavíz tisztítása A szófiai munkavédelmi és munkahigiéniai intézet új automatikus készüléket dolgozott ki a szennyezett bányavíz tisztítására. A tisztított víz felhasználható később a robbantási lyukak fúrásához Is. Ily módon már nincs szükség tisz* ta ivóvízre a bányászatban. A készülék konstrukciója egyszerű, és könnyen kezelhető. Biztosítja a reagens ve- gyületek pontos adagolását, a nyugodt ülepedést és a folyamatosságot Az egyes szektorok feltöltése, majd kiürítése, s az egész tisztítási folyamat teljesen automatizált. A készülék kidolgozása jelentékeny esemény, jelentős higiéniai hatást várnak tőle a bányaipari por elleni küzdelemben, és a termelékenység emelését, a bányavíz tisztítási technikájában. Erzsébet után, Katalin előtt,.. Sorba állunk; egymás sarkát tapossuk, lökdösődünk, zsörtölődünk. Tulajdonképpen nagyon önzőek vagyunk mi, megkésettek, mert azt akarjuk, hogy abból a néhány tucat szegfűiből, ami még a pulton hever, nekünk is jusson. Az előrelátóak, az okosok már a sötét fürdőszobában, vagy a vázában őrzik az Erzsébeteknek 6zánt virágcsodákat... Középkorú hölgy sóhaja a sor közepéről: — Hogy én milyen szamár voltam! Tegnap még tizenkét forint volt egy szál szegfű, ma meg .:. Igen, ma meg tizenöt. Jaj, kérem, a hanyagságért fizetni kell! A maszek virágárus nagy megelégedésére: — Négy szál gyönyörű szegfű, az annyi mint ... hatvan forintot tetszik fizetni. A celofcá nos omag mögül négy szál bimbóba hajló, meghatározhatatlan színű szegfű kandikál ki. — Megér magának ennyit a névnapját ünneplő hölgy? — kérdezem a tulajdonostól, egy fiatalembertől. — Zsóika! A világ legtökéletesebb gépírónője a vállalatnál. Tőlem még a maszek munkát is elvállalja. De mit érdekli ez magát? Gyorsan továbbállok. A virágárusok siránkoznak. Rossznak tartják a felhozatalt. — Háromezer darab szegfűt rendeltem Katalinná, ehelyett csak 1700-at kaptam. A tsz, ahonnan a virágot kapom, először az exportigényeket elégíti ki. Először külföldre szállítanak, s csak aztán nekünk. Erzsébetre is kevésnek bizonyult az ötszáz darab szegfű. Tíz forint volt szálja. — Azt mondják a termelők, hogy meleget tudnak csinálni, de fényt nem — ezért nincs elég virág. Én magam két éjszaka utazgattam, hogy a vevők igényeit kielégíthessem. — Mennyibe kerül egy szál szegfű? — Tizenkét forint. De a vásárlók örülnek, hogy egyáltalán van. A vásárlók valóban örülnek. & szeretteik nevenapján könnyebben nyitják ki a pénztárcáikat. Fogy a virág; öt-hat szál egy csokorban. — Nem tudunk kimenni as ünneplésből. Engem isi, meg a lányomat is Erzsébetnek hívnak. A menyem, a keresztlányom és az unokám a Katalin nevet viseli. Csak a virág több, mint egy százas — mondja egy idősebb asszonyság. •ér Torták; csokoládésak, puncsosak. Habpöttyökkel és krémdíszek' nélkül; kinek-ki- nek tetszése, anyagi helyzete szerint Erzsiké, Kata, Zsóika, Katica — az ünneplett nevekhez tartozó becenevek krém-- bői formálva. Egy komplett torta, „teljes ünnepi díszben* nyolcvan forint. Pöttyök nélkül olcsóbb — ezt a szerényebbek rendelték. Nem tartják-e túl „drágának” a nevüket? Erről kérdeztünk meg néhány Erzsikét és Katalint — Szerény vagyok, megelégszem egy szál virággal is. Lényeg, hogy a férjem el rie feledkezzen rólam. — Nagyon rosszkor van a névnapom. Sajnos, a virágok közül csak a rózsát imádom, Ezt a vőlegényem is tudja. Hát, képzelheti! Szó, ami szó, a hölgy meglehetősen igényes. Novemberben rózsa! Talán a leleményes vőlegénynek sikerül. fis a nevek eredete? A virág mellé, az ünnepeiteknek: Erzsébet a héber Ehséba név nyugati nyelvekbeli Elisabeth alakjából született. Jelentése: isten az én. esküvésem. Katalin, a német Katharina magyar rövidülése és módosulása. A német név pedig a görög Aeikatherine névből rövidült. A név eredeti jelentése; korona. így, november derekán valóban igencsak „királyi” ajándék egy ötvenforintos virágcsokor! ■— k. m. — Orvosi bravúr Rudolf von Virchov, a XIX. század egyik kiemel- kedd orvosprofesszora vizsgáztatott. Jelöltjét az egyik beteg ágyához vezette és ráparancsolt: vizsgáljon, da a betegtől egy szót se kérdezzen. A fiatalember kopogtat, hallgatózik, pulzust mér, mindinkább izzad, láthatóan fogalma sincs róla, mi baja a betegnek. Hirtelen mentő ötlete támad. — Engedje meg, profeszszór úr, hogy felhagyjak a vizsgálattal. Lelkiismeretemmel nem tudom össze- egyezteni, hogy diagnózist adjak, mikor a beteg — súg. —■ Ügy? A beteg súg?l Gratulálok orvosi bravúrjához. A beteg mind ez ideig süketnéma volt. Mai kommentárunk Erzsébet, Jolán, Katalin — nagyon összejöttek a névnapok. S bizony novemberben mar nem nagyon válogathatunk a virágok között. De a városi kertészet övegházaiban most is százszámra nyílik a szegfű, virít a fokfö’di ibolya, csillognak a ciklámenek, szépem fejlődnek a különböző palmaíelék. S ezek a névnapjukat ünneplőkhöz jutnak Az összefogás erejéről Ma már mindenki természetesnek veszi, ha egy-egy városban-községben valamit társadalmi munkában csinálnak meg. Sokat beszélünk a nyílt — és egyre nyíltabbá váló — várospolitikáról, a közös összefogásról, az együttes cselekvés hasznáról.- Azon sem vitázik senki, ha tanács-, vagy népíromtülése» ken őszintén megmondják a tanács vezetői, hogy mindenre sajnos, nem jut-pénz- Ért vagy art- a- tervet anyagiak híján el kell halasztani. Ahogy a családban csak addig nyújtózunk ameddig a takaró ér, ugyanez vonatkozik a tervezésre, a város- vagy községfejlesztésre. Itt kap hangot a társadalmi munka. Amikor az üzemeli, szövetkezetek, vállalatok, szocialista brigádok összefognak és közös erővel, kevés pénzből óvodát bővítenék, orvosi várótermet, rendelőt építenek, avagy parkosítanak. Gyakori az is, hogy a tanácstag megszervezi saját utcájában a társadalmi munkát és az utcabeliek készítenek járdát, tisztítanak árkot, virágosítainak. Jó dolgok ezek. A megye fejlődéséhez, előbbre lépéséhez ma már szorosan, elválaszthatatlanul hozzátartoznak. Nemrégiben arról beszéltek Nagybótony vezetői is, hogy eddig .még 6oha nem tapasztalt társadalmi összefogás jellemzi a nagyközséget. ELég erre egy számot idézni. Az 1973. április 15-ig végzett közös munka értéke forintba átszámolva jóval meghaladja a félmilliót. Ha még tovább boncolgatjuk a számokat, az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke a múlt évi harminchárom forintról hetvenöt forintra emelkedett. Így a nagybátonyiak a járási versenyben második helyezést értek eL Hogyan gyarapodott ezzel Nagybátony? Szebbé, kulturáltabbá váltak parkjai, közterületei, intézményei. A közutak melletti vízelvezető árkok majdnem mindenütt kitisztítva. A nagyközségben két új buszváró, úttörőház és ifjúsági klub szolgálja az itt lakiók kényelmét, művelődését. összefogtak ezért iskolások és munkások, hivatali dolgozók és szocialista brigádok, a nagyközség apraja-nagyja, A társadalmi munka, a közös tevékenység természetesen ezzel nem ér, és nem is érhet véget. Mert itt vannak még a tanácstagi választások alkalma - bél megtartott jelölő gyűléseken felvetett kérések, kívánságok, javaslatok. Legtöbbjük a közösség érdekéiben született és Nagybátony fejlődését szolgálja- Ezért a tanács úgy ha torozott, hogy hosszabb időre — a következő négy esztendő re — versenyt hirdet a társadalmi munkasoknak. Nagy lehetőségek rejlenek ebben a nemes versengésben, Itt van például az „Egy üzem, egy intézmény” — mozgia • lom. Sokat tehetnek az üzemek az óvodákért, iskolákért, a fiatalokért. A legtöbb társadalmi munkát végző vállalat vagy üzem, szövetkezet neve a község dicsőségkönJ^vébe kerül, oklevelet, emlékplakettet kapnak. A verseny feltételeit már részletesen kidolgozták a szakemberek. Az erkölcsi elismerés mellett anyagiakra is gondoltak. Kimondották, hogy az egy emberre eső társadalmi munka értéke ne legyem százharminc forintnál alacsonyabb. De a vállalatoknak, üzemeknek is lesz bőven kiket patronálniuk. A közösség jár jól, együttes munkával meg lehet valósítani az elképzeléseket A Nagybátomyért végzett munkát évenként értékelik, amelyet végül a tanács hagy jóvá. A felhívás máris visszhangra talált; nincs olyan vállalat, üzem, vagy szövetkezet, amely kívül maradt volna, vagy kihúzná magát a feladatok alól. Ez mindenképpen jó, és senki má6, mint a nagyközség lakóinak érdekeit szolgálja. Csata! Erzsébet NÖGRÁP - 1973, november 25=» vasárnap 5 V I
