Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

LÖRINCZY ISTVÁN:

Krúdy utolsó vacsorája

csillagok lábán jött az este ■ 6 ott ült

egy kiskocsmában tányérján dalolt egy szalonka

fiatalasszony fehér húsával

n

megölelte még a szakácsnőt és megitta vinkós borát búcsúzott

rőt paprikáktól és várta

az álmos halált - *

BÉNYEI JÓZSEF:

E 1

w

e

g i a

Karomra hullámaik az ágak ősz van és sehol sem talállak Szemeim arcom már üres tőled árnyékaim is egyre nőnek Szívemből is lassan kiejtem alkd valaha voltál bennem C6aik dobog dobog üres ágya visszhangját belül nem találja Már elolvadt arcod varázsod Hulló őszben egyedül állok

BOOR ANDRÁS:

LÁNGOK

M-hes

Lehűti a pillanata lángok fénytörése.

Mit ér a csillagon a szikra lomha léte?

Mögötted még a múlt,

előtted már a másik; Szoríts magadhoz így, a végső fulladásigl

PafaJii Edit:

Temetés

Tpnnan márSsszékötőtACrlldr ték és elküldték az utolsó csomag utalványt, fuvarlevelet is. Ma délelőtt Kovács a maradék jeggyel átszaladt a nagyállomásra, most még le kell számolnia a postán. A várótermet, a mázsálót és a raktárt már a hét elején kiürítették. A berendezés nagy részét ő vette meg, olcsón; az irodából a szekrényeket, a kályhát, a két asztalt, a váróból a padokat Hozzá került az apróságok többsége is: öt forintért a kancsó, háromért a laivór, húszért az asztalilámpa. Kovács különösen a rolós szekrénynek örült: átfestik, illik a szobabútorhoz, jó lesz valamelyik lány könyveinek.

A pályamunkások hordják ki az „irodát”, rakodnak. Kovácsaié sepreget le-lehajol a papírdarabokért rongyokért, kisimítja őket, de aztán mindent a szemétkosárba dobál. Nem lát a könnyeitől. Kovács ezért is menekül a postára. Nem bírja elviselni az irodája kifosztását.

Tizenöt évig dolgozott ezen a helyen. Másfél évtizedig az

élete tartozéka volt ez az iroda, ez a váróterem, ez az állomás a két váltójával, két villanyoszlopával, menetrendszerint beérkező és kiinduló kivonatával. Vége. A kávédaráló ideje lejárt

Minden, az utolsó seeg is, a legkisebb fadarab i6- emléket ébreszt benne.

Itt ült, itt dolgozott mindig az asztalnál. Belátta innen a főutcát a vasúti pálya nagy részét — és a piacot. Mindenkit ismert őt is ismerte mindenki. Az emberek nyáron bekiabáltak neki, télen megemelték a sapkájukat. Ha valaki kevés pénzzel jött a faluba, és meglátott valami vá- sáxolnivalót, hozzá jött kölcsönért

Sokan bejáratosak hozzá, hivatalos ügyben vagy csak „úgy”. A lányai is bejöttek mindennap, egy órával azután, hogy ő eljött otthonról. Kiflipénzt kértek tőle itt előtte az anyjuktól otthon. A bélyegzőt kellett átállítaniuk érte. Visz- szafelé is benéztek, beszámoltak a Jegyeikről, elvitték a kenyeret vagy a tejet haza.

Itt újságolta az egyik örömmel, hogy „maga” lett mikor először magázták a városi áruházban, „öregszünk” — gondolta Kovács.

Itt nézték végig a bizonyítványokat is évzáró után. A gyerekek ingyen utazhattak a vonaton, ha jól fejezték be az évet

Tizenöt évig itt telt minden napja a rövid, évi szabadságok kivételével. Több mint tíz évig a vasárnapok is. Aztán, ahogy csökkent a forgalom, ünnepnapra váltás nélkül bezárt. Kirakta a táblát: „Jegykiadás a vonaton”.

Eleinte, a kezdet kezdetén nehezen ment a dolog. Beosztottból lett „főnök úr”. Addig negyedmagával szolgált Mikor ide helyezték, nagy let* a

felelősség, rossz volt megszokni az önállóságot. A váltókezeléstől a jegykiadásig mindent tőle kértek számon. Csomagfelvétel, bárcázás, rakodás, benti takarítás, hÓ6eprés, az a rengeteg javítás — nem boldogult az asszony segítsége nélkül. Éjfélekig dolgoztak együtt, különösen hóvégeken: ,ynem jött ki” a zárlap. Az expressz é6 a poggyász összesítését is mindig a felesége végezte eL

Mennyit veszekedtek! Hogy 6 nem teljes értékű ember, nem tud megállni a saját lábán! Sokszor aludt az irodában az asztalon: az iratokat az ablakba pakolta át, leterítette a zubbonyát, feje alá rakta a székpárnákat. A bundájával meg betakarózott. Furcsa lesz otthon látni ezeket a bútorokat. Mindenütt világit rajtuk fehér betűkkel a MÁV. A kancsón is, a lámpán is, a szekrény rolóján is. Ha itt vesztek össze, hazakfsárte' az asszonyt, ő meg visszajött aludni az irodájába.

Szenvedélye is volt, békés, költségtelen szenvedély: szeretett telefonálni. Ezeknek is vége, ezeknek az éjszakába nyúló mókázásoknak, méhészeti-nyulászati szakvélemény- cserékinek. „Robban” a vonal: Kisst másik megyébe tették, Tóthot a nagyállomásra, Le- hóczkit a városba raktárosnak, Magyar itthagyta a vasutat. Félévenként, ha egyszer találkoztak, de a hangjuk mindennap itt volt. A hallottakból ismerték egymást. Ha valahova nőhelyettest vagy tanulólányt küldtek, azt a többi rögtön kinevezte a Kovács szeretőjének: élvezték, hogy nem érti a tréfát.

Ahogy a postáról Jön, búcsúzik a pálya minden részétől. A talpfák, a sínek, az átjárók! Mennyit küszködött a

hóval! Állította a két árva

váltót, ha hozták a malomból a lisztet, vagy vitték a gyárba a cukorrépát. Itt kapott gyümölcsöt, dinnyét, káposztát a piacosoktól, ha segített nekik a rakodásnál. Hányszor kérték, hogy becsülje meg, mi hány kiló! Máskor meg ugratták a vén tyúkokkal. Ezeknek az embereknek hagyta nyitva a várót nem egyszer éjszakára — persze, szabálytalanul, de így fedél alatt lehettek. Itt rendezték a számtalan hócsatát a bejáró gyerekekkel a vasutasok ellen. A gyerekek a jövö hónapra már a buszra váltottak bérletet

Megjárta hát utoljára a postát is. Alig veszi észre a szembejövőket. Rossz lesz ezután. Tizenöt évig volt a maga gazdája, megszokta. Senki nem dirigált, senki nem is engedelmeskedett neki. Mindig tudta, hogy „ideiglenes” a kisvasút, mégse keresett biztosabb helyet. összenőttek. Váratlanul érte a felszámolás. Sose tudott volna eléggé felkészülni rá.

Az irodát is kiürítették, nem maradt más, csak a csupasz faiak, a függöny nélküli ablakok. Eltűnt a rengeteg szemét is. Kovács benéz még egyszer a raktárba: rendben van. üres. A váróból még leszedi a plakátokat. Ö rakta fel mind. Most le kell szedni határidő előtt.

Nehézkesen veszi fel zubbonyát. Szokásától eltérően be Í6 gombolja, bent. Most nem kell rohannia. A vonat öt-hat perc múlva ér ide. Nincs most elkésett jegyváttó, elgondolkodott árufeladó. Nincs már utas se.

Még egyszer körbetapogatja

szemével az irodát. Ugyan mit kezd majd a hentesüzlet a

pénztárablakkal? Csaknem elmosolyodik ezen a gondolatán. Hát nem mindegy?

Bezárja az irodát, a várótermet is. A mázsáló árván maradt. A mérleget, amelyről mindennap be kellett írni, hogy „érzékeny és állékony”, elvitték. A faajtókat ő vette meg és szerelte le, otthon várják, hogy a méhesbe állítsa őket.

Az utcán nagy tömeg sereg- lett össze. Nemcsak a piacosok vannak itt. nemcsak a sétálók, jövő-menők álltak meg. Idegyűlt a fél falu. Ahogy Kovács kilép, mindenki elnémul.' Tisztelettel adnak utat.

— Tán belebetegszik — mondja valaki.

Kovács mereven, feszesen áll szokott helyén, az állomás sarkánál. Baljában a koszos piros zászlót tartja Az emberek is mereven néznek maguk elé.

— Hát igen. Átlépett rajta a történelem — kedélyeskedik

valaki.

Senki sem nevet. Lefelé

néznek, a sínekre, a „keskeny nyomtávra”, mintha mérlegelnék, mekkorát kellett lépni ehhez.

— Elég nehéz volt — szó! a

tanács embere, effV azok közül, akik elérték, hogv a kis- vasutat a buszközlekedés váltsa feL

És Itt a vonat. A motor és

két kocsi utas nélkül. A vezető nem mer az emberekre nézni.- A kocsik ajtajában ogv- egy kalauz, sapkához emelt kézzel, egyenesen.

fC rwTcina jobbjával tiszterv ov ács le„ dijával té.

tövén felemelj a zászlót. Beesett arcán végiggördül a könny.

A kismotor ismerősen, játékosan zakatol. Nem tudja, hogy utoljára fut itt Ahogy

eléri az állomást, sípolni kezd. Sípol, amíg a pályát el nem hagyja.

• A Tiszatáj novemberi számából.

Ballada a kalóriáról

Szép ez dl nagyon szeretett

enni. Fittyet hányt az orvosi tanácsoknak, úgy érezte, hogy a több kalória több örömet, élvezetet jelent Egy-egy jó falatnál a megelégedettség érzése töltötte el.

Ezen a napon Szepezdi előbb májgombóclevest, utána hizlalt rostélyost, azután káposztás kockát, majd egy szelet kenyeret evett.

— Mindig szeretek ebéd után kenyeret enni — magyarázta.

— Figyelj Ide — mondtam

neki komoran —, amit te csinálsz, az kész öngyilkosság. Nemrég olvastam egy német könyvet, amely előírja, hogy különböző korú emberek mi- .tént táplálkozzanak. Neked a felét sem szabadna enni. .lindaz, amit ettél, rárakódik az erekre.

— Miért? Mit kellene a német könyv szerint ennem?-- Vegyen lottőszelvénytl

A főnyeremény Volga személygépkocsi!

— Azt hiszi, nekem szükségem van arra a személykocsit a?

_ Tökéletesen mindegy, hogy van-e rá szüksége, vagy nincs. Különben is: a lottón sem nyer minden szelvény!

X

Nilson olyan letört ábrázat- tal érkezett be munkahelyére, az ellenőrzési osztályra, hogy munkatársai azonnal észrevették búját. Hogy meg ne sértsék. tapintatosan érdeklődtek bánata iráni:

— Mondd, Nilson! Neked valamiféle kellemetlenséged támadt?

— Igen. Képzeljétek: Hanson tegnap olyan részeg volt, hogy s'került neki eladni a központi vasúti pályaudvart.

Hmmqp a Krokodilból

— Minek izgatod magad ilyen ostoba ügyekkel? Kár a szót is fecsérelni, nem még bánkódni miatta.

— Általában igazatok van, de konkrétan nincs. A pályaudvart ugynis én vettem meg.X

Péter hazaérkezett a vizsgáról. A mamája megkérdezi:

— Mik a benyomásaid a vizsgáztatóról?

— Igen istenhívö ember. Minden egyes alkalommal, amikor én mondtam valamit, égre emelte tekintetét és ezeket hajtogatta: „Szent isten! Szent isten!”

‘ ' ' ■■ X

A vizsgáló orvos igen ostoba szokást vett fel. A vizsgálat egész ideje alatt többesszám első személyben beszélget a beteggel:

— Baj van a gyomrunkkal, igen rossz állapotban t’a- gyunk. Ezenkívül tüszkölünk is. Mit tudunk tenni?

— Ügy gondolom, hogy legjobb lesz, ha együtt elmegyünk

Egy kisflúcska az utcán megszólít egy hölgyet:

— Kérem, legyen szíves adjon nekem tíz frankot, hogy összekerülhessek a szüleimmel.

— Kérlek, parancsolj, fiacskám! És hol tartózkodnak a szüleid?

— A moziban.

egy ideggyógyászhoz — jegyezte meg a beteg.

X

— Zbisek, én olyan szomorú vagyok... Ma van a házassági évfordulónk és te erről teljesen megfeledkeztél.

— Mit? Hogy én megfeledkeztem? Ez egyszerűen nem igaz! Mit gondolsz, miért nem rendeztem jelenet *, ezért az odakozmált tejért;

X

— Ebben a lakásban korábban egy kémikus lakott. És éppen ebben a szobában folytatta a kísérleteit.

— Igen? Akkor valószínű, hogy a mennyezeten a foltok a kísérletezés nyomait tartalmazzák?

— Nem. Magát a kémiknst.

(Fordította: Siger Imre)

— üres levest, ránt&s nélkül. Egy szelet húst, leforrázott főzelékkel és gyümölcsöt. Semmi kenyér, legfeljebb egy negyed zsemle. Krumplit soha!

— Estére kacsa lesz otthon — mondta válaszul. És megnyalta a szája szélét.

— Ne edd meg, ha sokáig

akarsz élni! Egy kis gyömölcs, más semmi!

— És mit csináljak a kacsával? A feleségem háromkor jön meg vidékről. Megírta, hogy kacsát Is hoz, és az lesz a vacsora.

— Ne légyért! Most pedig kérj olajat. Igyál meg két kanállal! Az egyensúlyozza a sok állati zsírt, amit megettél. Kitisztítja egy kicsit az ereket.

Szepezdi intett a pincérnek:

— Láttam a büfépultnál diókrémes tortát. A cvekedli kevés volt. Hozzon kettőt a

diósból!

— Megbolondultál?

— Tudod, hogy mennyivel jobb ebben a vendéglőben a diós torta, mint az olaj?

— Szóval beteg akarsz lenni?

— Dehogy akarok. De olajat

se akarok.

A felszolgáló közben elém tette az üres húslevest. Neki elhozta a tortát.

— Ugyebár hármat tetszett rendelni?

— Kettőt. De ha már elhozta, hagyja itt.

— Hozhatom a leforrázott halat? — fordult felém a pincér.

— Igen. Zöldsalátával. Olajjal, ne cukorral. És persze a külön olajat is.

— Szegény ember — sajnálkozott Szepezdi —, miért nem olvastad inkább az ínyencmester szakácskönyvét. Tudod, milyen remek kolozsvári rakottkáposzta-recept van benne? Káposzta rizzsel

és hússal összekeverve, szelet sülttel és rajta keresztben egy pár debreceni. Persze, sok tejfellel leöntve. Minden héten egyszer van nálunk.

Lenyeltem az olajat, és egy kicsit összerázkódtam. Azután megjegyeztem:

— Ez vezet téged a sírhoz.

— Legfeljebb nem fogják megkérdezni tőlem, hogy mi a hosszú élet titka. Viszont remek falatokat eszem. Te, vasárnap lesz a névnapom. Már megrendeltem a menüt. UríznokecUis leves, karaj debrecenivel töltve, róseibni, túrós és diós rétes. Szereted?

— Nagyon — vallottam be őszintén. Éreztem a rétes ízét a nyelvemen.

— Na látod! Várlak.

— Nem megyek. Elhatároztam, hogy a könyv előírását szerint élek.

Tovább csábított.

— Akkor gyere el Jövö szerdán. Akkor lesz p házassági évfordulónk. Az lesz a menü, ami az esküvői ebéden volt. Raguleves, rántott és töltött csirke, somlói galuska.

Nagyot nyeltem... Kedvenc ételeim... Jött a pincér, és megkérdezte: elviheti-e az. olajat? Gyorsan bólintottam.

— Na, eljössz? Csalogatott Szepezdi.

— Kérlek, én kemény ember vagyok, és..,

Félbeszakított:

— Szóval eljössz.

— Nem ígérhetem meg. A könyvnek igaza van.

Azon a szerdán persze ott voltam. Azt hittem, a nagy ebéd három évvel rövidítette meg az életemet. És tovább haladtam lefelé a lejtőn... Ma sertéscsülköt vacsoráztam, velesült burgonyával. Két év... Elhatároztam, hogy holnap erdélyi fatányérost eszem. Ps barátfülét, amiért rajongok. Most már mindegy. Három vagy négy év ide vagy oda, már nem számít..,

Palást! László

NŰGRÁD — 1973. november 18., vasárnap 9