Nógrád. 1973. november (29. évfolyam. 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

A szécsényi Forgách-kastély Nógrád megye egyik legjelentősebb műemléképülete. A Nóg- rád megyei tanács vb 1970. számú határozata kimondta, hogy az épületegyüttest múzeum céljára kell felhasználni. A kastély felújítási munkálatai — a tervek szerint ez évben be­fejeződnek. A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet már beköltözött az épületbe és megkezdte munkáját Mottó: Minden változik, épp a tévéműsor ne tenné? 1 Személyzet. csupa olyan személyből, akiinek egy kerék­kel kevesebbje van, s egy gróflány, aki nem tud. beszól­ni, csak énekelni-.. így kez­dődik a Jókai Mór művéből irt . zenés bohóság, s hány* féle mulatságos helyzet adó­dik még! „A bolondok gróf­ja” a IV-e« stúdióban készül, Vámos László rendezésiében, Kalocsay Miklós, Egri Márta, Tordy Géza, Körmendi János, Márom András. Suka Sándor, Lázár Kati és mások közre­működésével. Tévémozaik ? kai kiérdemelték a képernyő­nyi! vánoaságot. Ügy hírlik: nem számíthatunk elkápráz­tató technikai bravúrokra, ha­nem a nem kevésbé „látvá­nyos” emberi .gondolkodásé lesz majd a főszerep. S még agy Ifjúsági téma: ahogy a Rádió és Televízió Újságban olvashatjuk: novem­ber 8-án, egykori, ma mér közismert győztesek részvéte­lével a tévében is megalakult a Ki mit tud?-klub. A to­vábbiakban rendszeresen je­lentkező műsorban a KISZ Központi Művészegyüttese mellett már működő hasonló nevű klub tagjai lépnek majd nyilvánosság elé. de szerepel a tervekben Ki mit tud?-cirkusz; lesz egy kis nyomozás is, amelynek során megtudjuk, hogy az egykori Versenyzőik mit csinálnak ma, végül szó van arról, hogy az áprilisi nemzet­közi szolidaritási nap alkal­mából külföldön járt magyar és hazánkban tanuló külföldi fiatalok is bemutatják tudá­sukat. ♦ A Zenés Tv-színház 1973/ 74-as évadjában így alakul a Tasificsi munka Miért módosították? Mi köze a kalpácsnak, a füstölt halnak és a kötélnek a számítástechnikához-? A te­levízió soron következő Ki mi­nek mestere? — vetélkedője szerint: nagyon sok. De a ka­lapács „kézjátékáról”, a füs­tölt hal konzervszerepéről és a kötél kapcsolatteremtő vol­táról többet is megtudhatunk november 18-tol. Ekkor in­dul ugyanis a fenti műsorban „A számítástechnika ifjú al­kalmazóinak vetélkedője”. El­ső alkalommal egy film mu­tatja be e gépek történetét- ki- alaikulását, működési elvét, majd a verseny többi adás­napján megismerkedhetünk azokkal, akik pályaműn! táik­további premierlista: Pergő lesi: Űrhatnám szogláló — vigopera (nov. 30.); Dohná- nyi: A tenor — vígopera (dec 25.); Tahi László—Deák Ta­más: Ejnye. Cecília — zenés játék (1974. feb. 2.); Szatmá­ri—Varga—Hidas: Tökéletes alattvaló — szatirikus opera (márc. 22.); Sullivan: Mikádő — operett (ápr. 14-); Csizmá­nak—Wolf: Nyári kaland — zenés vígjáték (máj. 18.); Szó kolay—Lorca—Illyés; Vérnáő2 — opera. (jún. 15.). Bárány Tamás szánté „házd- saerző" a televízióban. Most is akad kész, félkész é® ké­szülő alkotás a „tarsolyában”. Elkészült „Tizenkettő egy tu­cat” című, három jelenetből álló tévéjátéka. Az egyes ré­szek címe: 12 kilométer, 12 stáció, 12 amatőr kép. A té­ma: a szerelemféltés. Rende­ző: Gaál Albert; szereplők többek között: Benkő Péter. Búj tor István, Kállai Ferenc és Váradi Hédi. — Rövidesen forgatnak egy paródiaestet, melynek írója és műsorvezető­je is Bárány Tamás lesz. — Végül egy készülő munka: egy szociali&a város kereszt- metszetét adja a „Város, est: fényben” című regény alap­ján formálódó forgatókönyv. Sokat beszélünk arról ma­napság, hogy megnőtt a taná­csok .önállósága, intézkedési joga. A városi, nagyközségi, községi tanácsok valóban fe­lelős gazdái lettek területük­nek. Jóformán nincs is intéz­kedés, kezdeményezés, döntés, amely ne a tanácsokra tartoz­na, A tanácstörvény szigorúan szabályozza, és egyúttal bizto­sítja ezt az önállóságot, amelynek fontos dokumentu­ma a tanácsok működési és szervezeti szabályzata. Mond­hatnánk úgy is, hogy az egyre inkább kibontakozó önkor­mányzat „jogosítványa”. Összhang és helyi sajátosságok 1971-ben készültek el leg­elsőként a szervezési és mű­ködési szabályzatok. Vala­mennyi tanács önállóan ter­vezte meg saját szabályzatát. A dokumentum lényegében azokat a szervezési es műkö­dési feladatokat foglalja ma­gába, amelyek a tanácstör­vénnyel összhangban, a helyi sajátosságok figyelembevételé­vel biztosítják a tanács fel­adatainak ellátását. Lényegé­ben ezen alapszik a tanácsi munka. Komoly és nagy feladatot jelentett mindenütt a sza­bályzatok megalkotása. Már csak azért is, mert a taná­csoknak nem volt megfelelő gyakorlatuk, tapasztalatuk ezen a téren. Külön ügyrendi bizottság dolgozott a végre­hajtó bizottság segítségével és közreműködésével, majd a ta­nács rendeletté emelte, amely ezáltal okmánnyá vált. Az idén tavasszal megvá­lasztott tanácsok elrendelték, hogy az ügyrendi bizottságok vizsgálják felül a működési és szervezési szabályzatot, ér­tékeljék és tegyenek javasla­tot — két esztendő tapaszta­latai alapján — a módosítás­ra, amennyiben azt szükséges­nek ítélik. Ez megtörtént. A megyei tanács ügyrendi bi­zottsága összegezte a gyakor- ' ati tapasztalatokat, rendkí­vül sokoldalú és széles körű vtasgátat alapján. Ebben, a munkában az a tö­rekvés vezette az ügyrendi bi­zottságot, hogy a módosított szabályzat — elsősorban a ha­táskörök rendezésével — to­vább erősítse a megyei tanács népképviseleti jellegét, ön­kormányzatát, csökkentse a 'ölösleges formaságokait, lehe­tőleg mellőzze az ismétlése­ket. Mit szabályoz ? A szervezeti szabályzat pon­tosam körülírja, milyen hatás­A lelkesedés nem elegendő Nemrégiben választották meg Ágner Gyulát a nagybá- tonyi nagyközségi KISZ-CSÚcs- vazetőség titkárává. Fiatalem­ber, tele ambícióval és sok­sok lelkesedéssel. Ágner Gyula „civilben” a községgazdálkodási üzem munkaügyi csoportvezetője. Hogy Nagybátonyba került, a véletlennek köszönhető. Mi­nek lehetne másnak nevezni, hogy egy fiatalember, aki Nagylócon Lakik, Balassagyar­maton érettségizett, Nagybá- tonyban kötött ki? — Ha ígv visszanézek, tény­leg van véletlenszerű a dolog­ban. Érettségi után minden­áron orvos szerettem volna lenni. Pécsre jelentkeztem az egyetemre. Ahogy az ilyenkor már lenni szokott, nem vettek tál. Fogtam magam, műtős- segédnek jöttem a salgótarjá­ni kórházba. Egy évig hord­tam a betegeket. Fárasztó, ne­héz munka volt, de csináltam. Zagyvarónán lakott, ott ta­lálkozott az egyik ismerősével. O hívta Nagybátonyba: — Gyere hozzánk, a válla­lathoz, szükségünk van egy le v ék e n v fiatalemberre. Utókalkulátorként kezdte, r ín a munkaügyeket bízták ív.. PlIJanátnyilag felsőfokú m -íkáügyi jár.' szaktanfolyamra Nem könnyű egy örökké mozgó, ezt is, azt is csináló, vezető feladatokat vállaló fia­talember élete. Vannak buk­tatóik, amik időnként bizony nagyon keservesek... Egy viszont biztos, KISZ-es szívvel-lélekkel dolgozik. Olyan, aki már tíz év óta csi­nálja, és még mindig ugyan­olyan lelkesedéssel, akárcsak az elején. — Miért? — Ebben nőttem fel, és ha választás elé kerültem, min­dig ez bizonyult fontosabb­nak. Szeretem a fiatalokat. Az örömeikkel, gondjaikkal, kísebb-nagyobb zűrjeikkel, lelkesedésükkel együtt, A KI3Z-titkár portréjához az is hozzátartozik, hogy vál­lalatánál ő alakította meg a KISZ-szervezetet. Addig nem volt. Aztán hamarosan a járás egyik legjobb KISZ-szervezete lettek. Annyi társadalmi munkát végeztek, hogy a KISZ-es fiúk, lányok kétszer utaztak közös kirándulásra Lengyelországba. Aranykoszo- rús KISZ-jelvényt kapott, és mellé a fiatalok elismerését. Arról is beszélni kell, hogv N^cybátonyban igen jól induló ifjúsági klubja van a fiatalok­nak Közös erővel, tanácsi gittével hoztak létre. A klub­körökkel rendelkezik a tanacs,- melyek a feladatai'. Egyes ha­táskörök gyakorlását a tanács például átruházta a végrehaj­tó bizottságra. Elsősorban olyan esetekben, amikor gyor­san kell dönteni, az intézke­dés nem várhat a tanácsülé­sig. Például szolgáltatásokkal, váratlan gondokkal együttjáró tennivalók. Egyes sürgős ese­tekben, indokoltan, költségve­tésen kívül is pénzt adhat fontos dolgokra a végrehajtó bizottság, ha az nincs is a tervben. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben nem lehet na­pokat, esetleg heteket vára­kozni, amíg a tanács összeül. Fontos részt foglal el a do­kumentumban az a fejezet, amely a nem tanácsi szervek­kel való együttműködést sza­bályozza. szorgalmazza. így a népfronttal, szakszervezettel, KISZ-szel. Itt a közösen meg­oldandó feladatokról esik szó, ahol a tanácsok a lakosság közreműködését, ' segítségét igénylik. A szervezeti és működési szabályzat másik fő területe magának a tanácsnak a mun­kájára vonatkozik. Az okmány pontosan előírja a munkater­vek és -programok készítését, a tanácsülések megfelelő elő­készítését. De szerepelnek benne a tanácstagok jogait meghatározó előírások Is. A tanácstagoknak döntési joguk van. Ugyanakkor a tanácsülé­seken interpelláció® joggal rendelkeznek, melyekre az osztályok vezetői a tanácsülé­sen azonnal, de legkésőbb ti­zenöt napon belül válaszolni kötelesek. vezetéssel Ágner Gyulát bíz­ták meg. — Magának a klubnak a megalakítása csak az első kezdeti lépés volt. Nem elég a helyiség, meg a berendezés. A fiatalokat össze kell fogni. Olyan programokat szervezni, előadásokat tartani, amely ér­dekli a fiúkat és a lányokat. Ami ide vonzza őket. így lesz jó és pezsgő az ifjúsági klub, ez a legfontosabb. A KISZ-titkárnak szívügye a klub. Emellett terveiben bő­ven szerepelnek olyan elgon­dolások, amelyek a KISZ-élet egészére vonatkoznak. — Két dolgot mondanék. Nem könnyű az öt csúcsveze- tőségéi- — harisnyagyár, FÜ- TÖBEB. szakmun­kásképző és a területi fiata­lok — összefogni. összehan- goltabban, egymást jobban se­gítve kell dolgozni. Ügy dön­töttünk, hamarosan össze­ülünk beszélgetni, hogyan to­vább. össaehangoltabban, a mi helyzetünknek még in­kább megfelelően. A másik dolog, a bányavárosban nincs KISZ-alapszerveizet. Ezt akar­juk megalakítani. Mert akár­hogy is nézzük, a fiatalok munka után hazamennek, leg­inkább otthon tartózkodnak, és itt kell programot adni ne­kik. Ennyi a beszélgetés. Orvos már nem lesz Ágner Gyulából, az biztos, de jó KISZ-vezetC az igen... Persze a lelkesedés nem e’egendő. ehhez még so kát kell tenni Csata! Erzsébet Az okmány részletesen tag­lalja ezenkívül is a tanácsta­gok feladatait, illetve jogait és kötelességeit. Külön hang­súlyt. kap az a rész, amely a beszámolási kötelezettségről szól. Vagyis a tanácstagok meghatározott időben számot adnak a tanács, valamint sa­ját munkájukról választóik­nak. Részletes és sokoldalú a szabályzat. Felsorolni vala­mennyi fejezetét szinte lehe­tetlen. De annyit még erdsmes megemlíteni, hogy szabályozza a végrehajtó bizottság műkö­dését, a tisztségviselők fel­adatait, az osztályok tevé­kenységét. Részletesen meg­szabja az ügyfélfogadás rend­jét és az állampolgárok ügyei­nek intézését. Megállapítja a tanács bizottságainak — mint javaslattevő, véleményező és ellenőrző szerveknek — tevé­kenységét. Módosítások Általános volt a megállapí­tás, hogy a tanács az elmúlt két esztendőiben alapjában vé­ve a szabályzat előírásainak megfelelően dolgozott Ennek ellenére szükségesnek mutat­kozott bizonyos módosítás, amelyeket a növekvő önálló­ság és az élet követelt meg. Ezekre került sor az elmúlt hetekben valamennyi helyi tanácsnál. Minden jel arra mutat, hogy az immár módo­sított és véglegesen jóváha­gyott szervezeti és működési szabályzatok még inkább elő­segítik a tanácsok munkáját az állampolgárok érdekében. Adjunk szót a „szónokoknak”! Érdemes odafigyelni arra, amiről az emberek nyíltan/ őszintén beszélnek. Érdemes, de ez önmagában még néni elég. Véleményüket össze kell gyűjteni, s olyan nyilvános fó­rum elé vinni, ahonnan eljut az illetékesek elé is. A fővá­rosban például két évvel ezelőtt a Hazafias Népfront Hétfő esti párbeszéd — Budapestről címmel nyilvános vitafórumot biztosított a közérdekű panaszoknak, kéréseknek, vélemé­nyeknek. Ezeken bárki részt vehetett, az adott témáról véle­ményt mondhatott. így került terítékre a Margitsziget gép­kocsiforgalma, így fogalmazódott meg a kérés: legyen a Vá­rosliget ismét a város ligete. A budapestiek nyilvános vita­fóruma bevált. Miért ne lehetne az ötlet alapján az ország: ban mindenfelé lehetőséget teremteni a nyílt vitára, a min­dennapi életet könnyebbé, a környezetet jobbá tevő beszél­getésekre? Nincs olyan városa, községe az országnak, ahol ne akad ­nának speciális, csakis a helyieket érintő problémák. És ezek többségét délutánonként — esténként az emberek a talponállókban, presszókban is megfogalmazzák. Volt ahol például a városi tömegközlekedést, a füstöt okádó mozdonyo­kat szidták, s ma már a helyzet javítására tett intézkedések­ről beszélnek, máshol a borozókban mindennapos beszédté­ma a közművesítés, ismét más helyen addig szidták az „apák boltjában” a szűkös óvodai helyzetet, míg végül az egész város összefogott, s/gombamódra szaporodtak az óvodai fé­rőhelyek. És van-e városa, községe az országnak, ahol az új lakótelepek hiányzó üzleteiről, szolgáltató helyiségeiről ne esne szó a presszókban, cukrászdákban? Tudom persze, na­gyon sokan azt válaszolják, hogy az ilyesfajta helyek meleg­ágyai a pletykáknak, arra ami itt elhangzik, nem szabad so­kat adni. Nos, azt hiszem, nem ilyen fekete az ördög. Való­ban sok személyes jellegű pletyka, esetleg vádaskodás köz- , pontja a presszó, a talponálló, az is igaz, hogy nem egyszer a tényéktől „elszakadva” a történetek felnagyítva jutnak el újabb és újabb hallgatókhoz, de az is tény, hogy a minden­napi élet ezernyi gondja-baja, jogos panasza is terítékre ke­rül. Olyan tényekről is szó esik, amelyekben sok az igazság, amikre nemcsak hogy érdemes, de oda is kell figyelni. Érdemes az itt elhangzó gondolatoknak nyilvános, de­mokratikus fórumot teremteni. Az is nyilvánvaló, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetei lehetnének a beszélge­tések gazdái, vitavezetői. Hozzájuk fordulhat bárki kérdésé­vel, javaslatával. A népfront egy-egy témának nyilvánossá­got teremthet, „közhírré” teheti a vita lehetőségét, s termé­szetesen biztosíthatja a válaszadásra illetékesek jelenlétét is. Röviden fogalmazva: a Hazafias Népfront fórumain kérdez­het bárki, a kérdésre a legilletékesebbtől, a téma legjobb is­merőjétől kap választ. így kerülhetnek a legfontosabb helyi témákban interpellálók elé a tanács vezetői, a közlekedés­rendészet szakemberei. a város—község vezetői. Az sem baj, ha ezeken az esti beszélgetéseken nem mindig alakul ki „szinkron” a kérdezők és a válaszadók között. Előfordulhat, hogy a szóvá tevők sok olyan körülményt ismernek, amely­ről az ideig az illetékes nem tudott. S ha ezt a fórumot egy- egy fontosabb döntés meghozatala előtt teremtik meg, akkor a nyilvánosság bevonásával, a nyílt, demokratikus várospo­litika megteremtésével szinte biztosra vehető, hogy megala­pozottabb, átgondoltabb határozat születik. Minden hely „szónokait” vigyük szervezett, nyilvános fórum elé? Ha a közösséget érintő ügyekben, az élet kisebb- nagyobb gondjaiban „interpellálnak” öt—tíz ember előtt, miért ne kaphatnának szót a város—község vezetői előtt is” Hasznát mindenképpen a közösség élvezné.’ Erdélyi György NÓGRAO — 1973- november 16., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents