Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-11 / 238. szám
Vezetőség és tájékoztatás Diósjenőn A szövetkezeti demokrácia érvényesülése nyomában Mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Palócz Imre elvtársat A közös gazdaságok általános hatáskörű, választott testületi szerve a vezetőség. Nem kis feladatok hárulnak reá. A jogszabályok és az alapszabály megengedte keretek között — a közgyűlések határozatainak szellemében — teljes felelősséggel és önállóan szervezi a termelőszövetkezet gazdálkodását. Kikből áll, miként működik, mivel foglalkozik a vezetőség az Idén „Kiváló termelőszövetkezet” címmel kitüntetett diósjenői Börzsönyaljában — erre a kérdésre kerestünk a közelmúltban választ. A közös vagyon védelme és gyarapítása elsőrendű feladata a vezetőségnek. A tavalyi kiváló gazdálkodás azt bizonyltja, hogy Diósjenőn nincs baj a testületi vezetéssel, felelősségteljes feladatát körültekintően látja el. Idei termelési tervük nem kevesebb, mint 56 millió forint, és az előjelek azt mutatják, hogy idén sem tesz gond a jövedelmezőséggel. A tagok szorgalmán kívül ebben jelentős érdemei vannak a vezetésnek, a vezetőségnek. A csúcsvezetőség párttitkára Diósjenőn Sinka Sándor. Agrármérnöki képzettséggel rendelkezik, fiatalember, még a harmincon innen. Minden alkalommal részt vesz a termelőszövetkezet vezetőségi ülésein. — Havonta rendszeresen tanácskozik a vezetőség. Ennek tagjai és a meghívott 8—10 vendég már előtte egy héttel írásban megkapja az előterjesztést. Általában három kérdés szokott a napirendben szerepelni. Kik alkotják Diósjenőn a vezetőséget? Természetesen a 11 vezetőségi tag között van az elnök és a főmezőgazdász. De akad közöttük növénytermesztő és tehenész, baromfi- tenyésztő és gépkocsivezető, brigádvezető és segédmunkás. A nők megfelelő képviseletet kaptak a négy évi időtartamra megválasztott vezetőségben: öten vannak. „Vének tanácsának” még rosszindulattal sem lehetne nevezni a vezetőséget. Gyors számolás és máris kiderül, hogy az átlagéletkor nem éri el a negyvenet! Elvégre a termelőszövetkezet tagjainak életkora sem túl magas! A vezetőség legutóbb szeptemberben tanácskozott. A segédüzemek gazdálkodásáról, az építőbrigád munkájáról, a baromfiágazat tevékenységéről esett szó. — Szoktak-e vitatkozni a vezetőségi ülésen? — kérdezzük a csúcsvezetőség titkárától. — Természetesen! Nem azért vagyunk ott, hogy szépeket mondjunk egymásnak. Legutóbb például az egyik vezetőségi tag fölvetette, hogy a tavi csibenevelőnél nem kötötték be a villanyt. A vezetőség határozott, a villanyt bevezették. Döntés nélkül nincs vitai, hiszen akkor üres szó- cséplés lenne a tanácskozás. A döntések megfontoltak, körültekintőek. — Kívánatos, hogy ezek a döntések mielőbb a tagság tudomására jussanak. Hogyan tájékoztatják Diósjenőn a vezetőségi ülés határozatairól a dolgozókat? Munkában a szerelő Az ÉMÁSZ szakemberei rendszeresen ellenőrzik a közutak világítótesteit, a kiégett, megrongálódott lámpákat megjavítják, kicserélik. Képünkön: Hasznoson, a főutcán végzik karbantartó munkájukat a szakemberek — Több csatornán keresztül. A vezetőségi tag egy-egy ágazatban dolgozik, munkatársait szóban tájékoztatja a döntésekről. A szövetkezet vezetői is gyakran megfordulnak a munkahelyeken, örömökről és gondokról érdeklődnek. Harmadsorban megjelentetjük az üzemi híradót. Álljunk csak meg egy pillanatra! A híradó első száma júniusban jelent meg. Azóta hiába várják az újabb számot! A kezdeményezés tehát újszerű, de rendszeressé is kell tenni a megjelenését. A tagság igényli, örömmel «forgatja. A híradó szerkesztője dr. Réczei Róbert jogtanácsos. Remélhetőleg mielőbb napvilágot lát az üzemi híradó legújabb száma is. A vezetőségi tagok között immár „veteránnak” számít Tóth András, az építők brigádvezetője. A vezetőségnek 1963 óta tagja. Miként vélekedik a vezetőség munkájáról? — Az egész évi gazdálkodást befolyásoló dolgokat beszéljük meg a vezetőségi üléseken. Apró-cseprő egyéni panaszoknak más az elintézési formája. Már azelőtt megoldjuk, mielőtt vezetőség elé kerülne. A döntésekről jól tájékozott a tagság, különösen, ha személyi kérdésekről van szó! A vita olykor parázs, de természetesen hajbakapás nélküli. Egy-két apró mulasztás miatt a brigádot legutóbb elmarasztalták. A mulasztást elismerték és a vállalt feladatokat elvégezték. — Miről lesz szó az októberi vezetőségi ülésen? Például arról, hogy miként készültek fel az állatok téli takarmányozására? Foglalkoznak a személyzeti munka fejlesztésének kérdéseivel. A leltározás előkészítése sem kis feladat és egyebeket is megvitatnak. A vezetőség néhány hónappal ezelőtt Diósjenőn újabb négyéves időtartamra bizalmat kapott. A tagság kiáll mellette, mert látja, hogy munkájának eredménye van, óvja, gyarapítja a közös vagyont. A tulajdonosi érzés fejlesztése érdekében a vezetőség több formában tájékoztatja a tagságot. Összehangolt, szorgos munka esetén pedig a siker sem maradhat el! Rozgonyi István Következik: Miként működnek a bizottságok Patakon? (Folytatás az 1. oldalról) Palócz Imre elvtársunk, barátunk személyében alkotó ereje teljében levő, köztiszteletben álló személyiséget, különleges érzékű kommunista vezetőt vesztett el pártunk, szocializmust építő társadalmunk a váratlanul bekövetkezett tragikus baleset következtében. Érzelmeink felett nehéz uralkodni, de az értelem is megbotlik a gondolatban: Palócz Imre elvtársat, a városi pártbizottság első titkárát gyászoljuk, tőle búcsúzunk. A könyörtelen valóság ellenére is nehéz felfogni, tudatosítani, hogy a szokás szerint nagy gonddal előkészített, megtervezett út — amelyre mint mindig, most is az újabb akarás, a tennivágyás belső heve indította — utolsó volt, utolsó a mindössze 43. évében, mégis olyan gazdag életpálya 6orán. Munkásvárosunkban született, munkáscsalád gyermekeként. Életútja a felszabadulás előtt felnőtt kommunista nemzedék sorsának kivételesen szép példája. Gyászbeszédében Szabó Aladár ezután Palócz Imre életútját méltatta. — Életútja, magatartása jelen korunk, a békés építés korszakának forradal- miságát példázza. Bármilyen munkakörben dolgozott is, a legjobb munkások legtiszteletreméltóbb erényeit őrizte meg, mély érzelmi és értelmi kötődés fűzte a munkás- osztályhoz. A következetes tanulás, a szenvedélyes újat-, jobbat akarás volt egyik legfőbb jellemvonása. Mindig tanult, és szüntelenül tanított. Minden alkalmat megragadott, hogy környezetét alakítsa, formálja. A kommunista vezetés elméletére és gyakorlatára tanított másokat, méltán, hiszen a kommunista vezetők nemes egyszerűsége volt jellemző az ő munkavégzésére is. Legnagyobb erénye az volt, hogy a hatalom biztosította eszközökkel, minden erejével a nép javát, a fejlődés ügyét szolgálta. Szocialista társadalmunk kiapadhatatlan tartalék szellemi és anyagi energiáit igyekezett felszabadítani hazánk, népünk, a szocializmus szolgálatára. A politikai meggondolásokat tartotta fő módszerének, az érvek eszközével irányított. Mint igazi kommunista számára a kérdések adminisztratív megközelítése az utolsó volt eszköztárában. A szocialista humanizmus alapelvei szerint élt. így dolgozott, így irányította Salgótarján pártéletét, várospolitikáját is. Gyászbeszédében hangsúlyozta Szabó Atedás elvtárs, hogy Palócz Imre a várospolitikai irányelvek kidolgozásából és végrehajtásából, mint a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja, közvetlenül is részt vállalt. Nemes szenvedélyévé vált a kommunista ifjúsági szövetség és az úttörők munkájának segítése, felismerte a kommunista ifjúság társadalmi küldetését, és e felismerés szellemében tevékenykedett a felnövekvő nemzedék szocialista neveléséért. Saját példáján látta igazolni, és igyekezett környezetében is tudatosítani a tanulás, a tudás, a politikai, az általános és szakműveltség fontosságát, szerepét, jelentőségét a termelőmunkában, a szocialista építés folyamatában. Első titkári funkciója lehetővé és kötelességgé tette számára a társadat* mi kérdések összetett vizsgálatát, a szocialista magatartás, közgondolkodás, a szocialista embertípus alakítását. Gyakorlati példáját adta a lenini tanításnak, hogy a gazdaság a politika koncentrált kifejeződése. Gazdagon élt e lehetőséggel. — Személye, munkája tiszteletet parancsolt, józan, megfontolt tanácsai gondolkodásra késztettek, cselekvésre ösztönöztek. Ahol csak ,megfordult, mindig tekintélyt szerzett meleg embersége, tudása révén. — Példamutató kommunista volt. Elvtársi segítőkészség volt rá jellemző, idegen volt számára az öncélú, jogtalan békétlenség zaja, arra viszont mindig kész volt, hogy alkotó feszültséget teremtsen maga körül. Optimista, a sérelmeket hamar feledő ember volt, mindig tiszteletben tartotta mások véleményét, emberi méltóságát. Mi közvetlen munkatársai, elvtársai nagyon sokat tanultunk tőle. Közvetlen viszonyt alakított ki a munkásokkal, különösen nagy gonddal foglalkozott a munkásőrök életével. Szívügyének tekintette a városban élő műszaki értelmiség összefogását. Sokoldalú érdeklődés, nagyfokú igényesség és következetesség, fegyelem jellemezte úgy is mint vezetőt, úgy is mint párttagot, úgy is mint magánembert. A közügyek szolgálatának, a progresszív érdekekért folyó szenvedélyes küzdelemnek háttere példás családi élete volt. Az otthon melege, a családi élet harmóniája segítette a nehéz munkakör problémáinak, a város gondjainak megoldásáért végzett munkájában. Halála pótolhatatlan veszteség munkában megfáradt idős szüleinek, rajongásig szeretett feleségének, akivel igazi élettársként osztotta meg mindennapi örömeit, szomorúságait, kislányának, akit naponta kísért az iskolába, és akinek kommunista emberré neveléséért oly’ igazi édesapai felelősséget érzett. Távozása örök hiányérzetet teremtett testvérei és a rokonság körében. Palócz Imre elvtárs nem lesz többé köztünk, a jövőben nem számíthatunk munkájára, emberségére. Munkájának napi eredményei, jelentősebb sikerei azonban a dinamikusan fejlődő, a szocialista Salgótarján építőköveivé váltak, és ha névtelenül is, de emlékeztetik az utókort egy forradalmár életútjára. Emlékét akkor tudjuk hozzá méltó kegyelettel őrizni, ha azon az úton haladunk tovább, amelyen ő volt körünkben az egyik élenjáró. Azt a munkamorált, azt a vezetői stílust, azt az emberi magatartást kell példaként tisztelnünk, amit Palócz Imre elvtárs képviselt. Szabó Aladár, a gyászszertartás sorén végső búcsút vett Palócz Imre elvtárstól, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottsága, a salgótarjáni városi pártbizottság, Salgótarján kommunistái,' elvtársai, családja, barátai és tisztelői nevében: Tisztelettel és kegyelettel hajtjuk meg félbeszakadt, de így is példásan gazdag életműved előtt az elismerés zászlaját. Búcsúzunk Tőled, emléked örökre megőrizzük. Az énekkar hangja csendült fel. Munkásőrök emelték vállra a koporsót, és vitték a munkásmozgalom harcosai naiv díszsírhelyére hamvait. Itt Tolnai Gábor, az Üvegipari Művek és a salgótarjáni síküveggyár dolgozói, kommunistái nevében vett búcsút Palócz Imre elvtárstól. A zenekar és az énekkar az Iinternacioná- lét szólaltatta meg, majd a munkásőrség díszsortüze közepette engedték le a koporsót a sírba. A frissen hantolt sírt a pártbizottságok, a pártalap- szervezetek, tanácsok, az intézmények, üzemek, iskolák koszorúinak sokasága, a barátok, az ismerősök és ismeretlenek virágcsokrai borították el. Nagy részvéttel (kísérték utolsó útjára Palócz Imre elv- társat, a forradalmárt, a kommunistát, az embert, a nagyszerű férjet, családapát. Hol kedveltem meg az olvasást?— ismétli a kérdést — aztán lassan, szinte megfontolva minden szót, lakonikus tömörséggel csak annyit mond: azt hiszem otthon... Később kiderült, hogy édesanyjának 300 kötetes könyvtára van, s a könyvszeretet náluk családi vonás. — Ha jól emlékszem. Gárdonyi Géza: Egri csilílagok- iának elolvasása csak fokozta bennem az olvasási kedvet. Nagyon szeretem a könyveket. .. — Válogatás nélkül? — Azt nem mondhatnám. Egy dolog azonban nagyon fontos: a tartalma olyan legyen, hogy megragadja a fantáziámat. Olvasásakor, vagy utána azt mondhassam: na, ez kedvemre való lesz. — Nem szokott csalódni? — Előfordult már. Volt amikor az első oldalak után abbahagytam. Máskor meg a könyv közepe táján még mindig bizakodtam, hátha történik majd olyasmi, ami érdekes lehet a számomra, ezért végigolvastam. Főleg a történelmi tárgyú könyveket, meg az útleírásokat szeretem. Az előbbiek közül azokat, amelyek a régi magyar időkről, életről szólnak. — Miért? — Tudni akarom, hogy ahhoz képest mennyit fejlődtünk, hol tartunk ma, Munkásarcok Szenvedélye: a könyvolvasás — Milyennek ítéli meg a régi világot? — A leírások alapján csak el tudom képzelni az akkori állapotokat. Jóleső érzés, hogy országunk elég gazdag történelmi eseményekben. Gondolom, nemcsak azok, történtek meg, amit leírtak, s amit én elolvastam, hanem még sok más is. — Az útleírások miért ér* deklik? — Mert cselekményesen, érdekfeszítően írják meg. Ilyenkor alig tudom abbahagyni az olvasást. Várom, hogy leteljen a műszak és újra kézbe vehessem a könyvet. — Mennyi időt tölt olvasással naponta? — Nehéz erre pontosan válaszolni. Van amikor egyfolytában egy félnapot — Honnon van rá ideje? — Albérletben lakunk a feleségemmel. Szerencsém, hogy ő is nagy könyvbarát. Együtt járunk a kölcsönzőbe. Amit 6 olvas, arról ő mond véleményt és fordítva. Aztán én gyorsan olvasok. Havonta 4— 5 könyvet szoktam kihozni, egyet-egyet pedig mi is veszünk. Megtörtént már az is, hogy egyszerre 9 könyvet hoztam haza. — S el is olvasta? — Igen, mert jól választottam. Én három műszakba járok, a feleségem pedig két műszakban dolgozik. Hat hétből csak két hét az, amikor együtt vagyunk. Ezért nekem bővebben van szabad időm. Amíg ő dolgozik, addig én olvasok, mivel nincs más elfoglaltságom. / —; Van-e házi könyvtáruk? — Igen szerény, talán száz kötet. Ha lesz lakásunk, s tudjuk hova tenni, akkor biztos több lesz — állítja határozottan Kapanász István, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárának fizikai dolgozója. A 21 éves, vékony testalkatú fiatalember a villanyszerelő szakmát cserélte fel jelenlegi munkakörével. Betanított munkás az egyik sodrógépen. Azért jött ide, mert előző munkahelyén nem érezte jól magát. — Itt jobb a társaság, jobban lehet keresni, 500—700 forinttal több a fizetésem. 1971-ben vezérigazgatói dicséretet kaptam. Ügy érzem, megbecsülnek — mondja... Ezt munkájával és magatartásával vívta ki magának. Ezt erősíti meg Kovács Sándor üzemvezető, aki az előbbiekhez még hozzáfűzi: jó szellemű fiatalember, mint a KISZ termelési versenyfelelőse, példásan végzi munkáját. A fiatalember pedig nem akar megállni a fejlődésben. Beiratkozott a gépkezelői tanfolyamra. Sikeres elvégzése után felvételét kéri a szak- középiskola levelező tagozatára. Reméljük, hogy addigra eldől: mikór. és hol kap majd lakást az ifjú szakmunkás és felesége. S hogy stílusos legyen a befejezés, megkérdem: most milyen könyvet olvas? , — Amit korábban a feleségemnek vettem. Igaz, ez nem történelmi regény, hanem szerelmi kalandleírás, komoly tanulságokkal. Néha Ilyenre is szüksége van az embernek — mondja mosolyogva. Nem magyarázkodásnak szánta. V. K. NÓGRÁD — J973. október 11., csütörtök 3
