Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-31 / 255. szám

Balesetek — tanulságok (t) Vapihír: Jobbágyi és Pásztó kö­zött Pusoma László 35 éves te- hergépkocsi-vezetö, gödöllői la­kos személygépkocsijával nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességei haladt es összeüt­között egy másik autóval. Öten a helyszínen meghaltak. A KÖZLEKEDÉSI balese­tekről szóig hírek mindig meg­döbbenést. sajnálkozást tel­tének az embereikben és ott lebeg a gondolat: nem tör­tént volna meg, ha... Ugyanis az utóbbi hat hó­nap ailatt a Iközúti balesetek­nek 'mindössze két százaléka következett be műszaki, hiba miatt. így azután nem elfo­gadható a védekezés, hogy... .Rossz, volt a fékeim!” Külön­ben is műszakilag hibás gép­járművel a forgalomban részt venni nem siu bad. Ma a liazui utakon közel 400 ezer személygépkocsi, 700 ezer motorkerékpár és 18 ezer autóbusz közlekedik. Ez egymagában is óriási forgal­mai tételez fel útjainkon, pe­dig ehhez jön még a hozzánk étkező autós turisták népes tábora. Egy statisztikai adat szerint csak a múlt eszten­dőben. meghaladta az egymil­liót a hazánkba erkező kül­földi gépjárművek száma, és ezek túlnyomó többsége sze­mélyautó volt. Ehhez a nagy tömegű jár-, műhöz — sajnos — ma még nein rendeXkezü n k megfelelő úthálózattal, bár szégyenkez­nivalónk sincs. Inkább az a hélyizet, hogy a gepkoosipanií gyorsabban, növekedett, mint az útépítés üteme. Ma az or­szágban. a kiépített utak hosz- sza megközelíti a 30 ezer ki­lométert és óbból hatezer , ki­lométer felett van, a főútvonal. Csakhogy az .igazán korszerű es a nemzetközi szabványok­nak is megfelelő autósztráda hossza mindössze 56 kilomé­ter. A közutakon bekövetkezett balesetek mindegyike külön tragédia és külön történet is. Minden balesetnek megvan a maga sajátos motívuma. Ép­pen ezért nagyon nehez ösz- ízefoglaló tanulmányt készí­teni a balesetiekről. Semmiféle reprezentatív felmérés, ha­gyományos statisztika nem se­gít.. Ha például azt mondjuk, hogy fél esztendő alatt a gép- járművezetőik a balesetek 49 százalékában durván meg­sértették a KRESZ előírásait, nagyon, általánosan fogalmaz­tunk. Hiszen ebben, a jelentős .izázalékarányban ott van az a gépkocsivezető, aki sza­bálytalanul kanyarodott, aki nem tartotta be a követési távolságot, aki figyelmen kí­vül hagyta a tiltó táblát, és aki nem tette ki az irányjel­zőt és forgalmi sávot váltott. Ezekem belül is mennyi mo­tívummal találkozunk! Hi­szen az egyik csak figyelmet­len, a másikhoz viszont éppen akkor szólt az útitársai, ami­kor indexelnie kellett volna. Egy Jtyugatnémot közlekedési felmerés szerint a gépjármű­vezetőre percenként hét " ba­lesetveszély leselkedik. Te­liét amíg tízig számolunk, legalább egy veszélyforrással találkozunk. Mindez azt bizo­nyítja, hogy nagyon is helyén teli lennie az eszének, alti a volán mögé ül. Képzeljük el azt az erdőn keresztül haladó motorost, akivé] szemben egy személy­autó közeledik tompított lám­pákkal. Vele azonos irányban egy kerékpáros halad, kivilá­gított járművel. Erős szél van, sodorja az ősszel sűrűn hulló faleveleket. Figyel a személy­autóra, a kerékpáros mozdu­lataira. zavarj;] az ónra előtt kerget őz o levéltömeg és eb­ben, a pillanatban átszalad előtte egy nyúl az úttesten. Fékez a levléktől és az elő­ző esőtől síkos úton. A többi már a szerencse dolga. Ha lassan hajtott, megússza egy csúszással, de ha... Például nemrégiben ez történt egy utast is szállító motorossal. A következmény: bukás, agy­rázkódás, kórház. AZT SZOKTÁK mondani, hogy a volán mögött ülő em­ber sohasem lehet elég óva­tos. Mi azt mondjuk: mindig le­gyünk kellő óvatosak! A bal-’ esetek elkövetőinek elbírálá­sánál sohasem azt vizsgál­ják, hogy az adott esetben és útszakaszon az egyébként előirt sebességet betartotta-e? Mindig azt keresik, hogy csökkentett sebességgel, elke­rülhette voina-e a balesetet? Lakott területen szemölygéP' kocsival hatvan kilométer az óránkénti megengedett legna­gyobb (!) sebesség. A KRESZ nem azt Jnondja. hogy hat­vannál kell haladni, csak megengedi, hogy uhoi lehet, ott megengedett ez a sebesség is. Az egyik személygépkocsi- íulajdomos esőa időben, csú­szós úton ötvea kilométerrel haladt. Egy nyolcéves kisfiú elé futott. Az ütközés első pil­lanatban. elkerülhetetlennek látszott. A kisfiú meghalt, a pillanatnyi vizsgálat azt álla­pította meg, hogy a kisfiú a vétkes... És a szakértő egészem mást mondott. Mérései alapján ki­derült, ha a csúszós úton 35— 40 kilométeres sebességgel ha­lad a kocsi, még koccanás sincs. Megáll a kisfiú előtt, Mert a gépjárművezetőnek — vezetés közben. — a váratlan akadályokra, esetekre is fel kell készülnie. Sohasem sza­bad elintéznie a balesetet az­zal, hogy „Én betartottam a KRESZ előírását!" Mindig ar­ra kell gondolnia, hogy az adott es engedélyezett szabá­lyokon belül miként tudja balesetmentesen vezetni a gép' kocsiját és hogyan kerülheti el váratlan akadályok eseten is a balesetet. Sohasem az a művészet, hogy milyen gyon-san hala' dunk, milyen ügyesen manő­verezünk az országúton a jár­művek között. Az az igazán jó gépkocsivezető, aki időben meg tud állni. Aki még ak­kor is lefarag néhány kilomé­tert a sebességéből, amikor ezt különösebben semmi nem indokolja. Egy idős, félmillió kilométert; megtett gépkocsi­vezető a kitüntető jelvény át­vétele alkalmával mondta: A hosszú utakon azzal „szórako­zott”, hogy figyelte, mennyi­vel lehet „tépni” azon az út­szakaszon és ő mindig le' vett a csúcssebességből tíz kilométert. Nem is volt bal­esete. Talán emlékeznek még ol­vasóink arra az országos vizsgára, amikor azonos út­vonalon, egyszerre indítottak el Írét gépkocsit a Dunántúl távoli sarkába Budapestről. Az egyik szabályosan hajtott, a másik kihasznált minden lehetőséget, belement a leg­veszélyesebb kanyarokba és előzésekbe is. A lóét gépkocsi célba erkeaöe között alig tíz perc különbség volt. Márpedig tíz percért nem érdemes próbára tennünk a magunk és útitársaink egészségét, sőt, nemegyszer az életét is. Mint ahogy mm ért.a cél­ba a sorozatunk elején emlí­tett Pusonm László és négy utasa sem, sőt, a másik gép­kocsiban ülő egyik személy halálát is okozta a gyorshaj­tása. Ha lassabban, az út- és a látási viszonyoknak megfe­lelően közlekedik, akkor a hat áldozat még ma is bol­dogan él. Mindehhez elég volt néhány kilométeres szá­guldás a ködben. AZ ALÁBBIAKBAN néhány jellemző balesetet, példát mondunk el oktatásul, tanul­ságul, és egy kicsit talán, az­ért äs, hogy a még vadul ro­hangáló gépkocsivezetőket el­gondolkodtassuk . Olyan féknek szántuk soro­zatunkat, amelyik a gondol­kodáson és az érzelmeken ke­resztül hat az emberekre, a szívükre. Még egyetlen bale­setet okozó seni mondta, hogy azért száguldott, szabálytalan­kodott. hogy becsukódjon mö­götte a börtönajtó, hogy egy családot megfosszon az édes­apjától. .. —g—a— (Folytatjuk) Szeretettel fogadtak ben... — Nem is oántam meg — mondja nagyon határozot­tan. — Itt szeretettel fogad­tak. Egyelőre a nővérszállá­son lakunk, de hamarosan költözünk a garzon második szárnyába. Hagynak önál­lóan dolgozni. Az első plusz, amit a kórháztól kaptam az, hogy megtanultam altat­ni, s ez nem éppen hátrány annak, aki sebésznek készül. Négy év múlva, ha minden jól megy, meglesz a gyer­meksebészeti szakvizsgám. Ahogyan a saját korosztályo­mat ismerem, sokszor hajla­mosak vagyunk a liibák után kutatni. Amondó vagyok, hogy inkább a kínálkozó le­Dr. Törő Bálint: Hamarosan költözünk a garzonba Ha most kiszámítanánk a salgótarjáni Madzsar József Kórház orvosainak átlag­életkorát, alighanem megle­petést okozna a hirtelen fia­talodó*. — Ilyen még nem volt, hogy egyszerre ennyi fiatal érkezett hozzánk — mondják maguk a „törastagok” is. Valóban, kevés olyan kór­házi osztály van, ahol ne fogadtak volna új, fiatal or­vosokat. Egyik-másik friss diplomát mutatott fel. de a többiek is alig egy-két éve« gyakorlatot tudhatnak ma­guk mögött. Vajon hogyan érzik magú­kat a fiatalok ebben az or­szágosan is legmodernebbek közé tartozó kórházban? Dr. Törő Bálint neve már ismerősen cseng. Ko­runk betegsége, a szívin­farktus címmel egészségne­velési írása jelent meg la­punkban. — Nem is vittem el szára­zon — nevet. Már másn.ap egyre-másra nyitottak rám a betegek: doktor úr, gyó­gyítson meg engem is! Azt gondolták talán, hogy én va­gyok itt a fő-fő szívspecia­lista. Pedig hát ilyesmiről szó sincs, mindössze két éve végeztem. A budapesti mentőkőrház- ban kezdett el dolgozni, ro­hamkocsin, illetve a sebé­szeti osztályon. A mielőbbi szakvizsgára nem sok re­ményt táplálhatott, ráadásul albérletben nyűglődött fele­ségével, s a kis Krisztinával. Miután egy távoli rokona a tarjám kórházról beszélt, nem sokat gondolkodott, gyorsan döntött. Dr. Pdlffy Ágnes: Ahol az ember jól érzi magát, tud türelmesen várni hetőségekkel kell élnünk, s ezekre itt igazán nem pa­naszkodhatunk. Dr. Pálffy Ágnes az ideg­osztályon látott munkához. A váci kórházat cserélte fel a tai-janival. — Szakmai szempontok vezettek, amikor férjemmel így határoztunk. Sok fantáziát látunk ebben a kórházban, lehet tanulni, és segítenek a szakvizsga letételében is. Jómagam például jövőre az Országos Idegsebészeti Tudo­mányos Intézet munkájában vehetek részt, ez főnököm kívánsága is. Ez az egyéni továbbképzési módszer so­kat jelént majd a szakvizs­ga előtt. A tudományos munka iránti érdeklődéséről fagga­tom. — Egyelőre túlzás lenne — válaszol szerényen. — Ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom. Egyébként is, azt hiszem, inkább gyakor­latias szellem vagyok. Az itteni vizsgálat! módszerei« fejlesztésében viszont üröm­mel veszek részt. Ilyen pél­dául az agyi erfeetéses vizs­gálat, ami megyei kórházi szinten még új eljárásnua számít, számomra is újdon ságot, többletet adott. Férjével kórházi albérlet­ben laknak, hamarosan be­adják a lakástereimet. — A lakás az egyetlen problémánk — mondja. — A kollégák befogadtak ma- guk közé, itthon érzem itt magam. És ott, ahol az em­ber jól érzi magát, tud tü­relmesen várni. Dx-. „Tőkey Magda éppen egy cukros beteg vizeletét vizsgálja, amikor megkeres síik. A nővérke várja az eredményt, ettől függ. hogy mit kaphat a beteg ebédre A folyadék megfeketedik u láng fölött. — Régen égért boszor­kánysággal vádoltak volna — nevet. Épphogy megszáradt a tinta a diplomáján, amikor a kórház II-es belgyógyásza­ti osztályára került. — Budapesti születésű va­gyok, ott azonban nem tud­tam elhelyezkedni belgyó­gyászati állásban, túlzsúfolt \ liázeIőtti t“g?s.udTa* Nagy családok 1 1 *41 ^ron rend és tiszta­sag. A kert hosszan lenyúlik a patakig, az ablak előtt vilá­gosiiért. Körbe-körbe a Cser­hát sokszínű vonulatai. Jóle­sik szétnézni, olyan szép az ősz. Mind a hét egyformán kedves... A hátsó kerítésnek támaszt­va két kerékpár, mögöttük imgy csomó autógumi. — Hát ha még a nagyobbak is a behoznák a motorjaikat — mosolyog Tamás Mihályné —, egész kiállítás Cserháthalápon mindenki ismeri Tamásékat. Már csak azért is, mert ebben a család­ban hét gyereket neveltek. Jelenleg csak az édesanya van/itthon. A többiek erre- arra, munkában, iskolában. — Majd várom őket haza. Addig főzök, ellátom az álla­tokat. Tudja, egy ilyen nagy családban mindig akad tenni­való. Bizony, hét gyerek nem kis gond. A legidősebb huszonhat éves, a legkisebb tizenkettő. Aztán jöttek sorba,-.Kétéven­ként. mint az orgonasí pók. Mindegyiket szeretettel vár­ták. — A nagyobbak már kire­pültek. Három gyerek meghá­zasodott. Roz'ka a legidősebb lányom, ő Magyarnándorban lakik. Az apjával naponta ta- j-o’rrwik. olva-ikor mindig megkérdezi, hogy van édesa­nyám? Áz egjlk fiam Vácott lakik a feleségével, a másik itt Terényben. Neki van motor­ja, hetente még háromszor is haza ugrik, hogy megnézzen berniünket. Az édesanyának egyik legna­gyobb öröme, hogy a gyerekei egymást és a szüleiket is sze­retne. — Így volt ez már kicsi ko­rukban is. Ha egyiket netán bántotta egy idegen gyerek, a többi rögtön megvédte. Az is igaz, ide hozzánk nemigen kellett játszópajtás. Mindig elegen voltak az én gyereke­im a focihoz,' bújócskához. Még ma is úgy van, ha a na­gyok hazajönnek, előkerítenek egy labdát és a legkisebbel. Jancsikával nekiállnak rúgni. — Melyik a legkedvesebb? — Valamennyit egyformán szeretem. Mindig azzal törő­dök a legtöbbet, akinek vala­mi baja van, vagy elmegy, se­gítségre szorul. A Laci. aki Terényben lakik, éppen most vonult be katonának. Most őt sajnáltam a legjobban. De azért büszke is vagyok. Azt mondták, Tamásné, a maga fiai mind beválnak katoná­nak. Izmos, lóevö gyerekek voltak mindig. Nálunk nem volt válogatás, finnyáskodás. Ettek jó étvággyal, akár a sás­kák. Ahol kilencen ülnek asz­talhoz, nem i§ lehet másként. — Mennyit szokott főzni? — Az mindig attól függ, hogy mennyien vagyunk itt­hon. Valamikor tizenkét lite­res fazékban főztem a húsle­vest, meg a bablevest. Most már elég az öt—hatliteres. Legfeljebb a nyolc. Persze, amikor családi ünnepre össze­jövünk, mindenki a feleségé­vel, férjével, újra előkerülnek a nagy edények. Én mindig kettesével vágtam a kacsá­kat, tyúkokat, mert egy meg se kottyant, A Tamás családban talán Jancsikának van most a leg­jobb dolga. Ö a legkisebb, őt kényeztetik a bátyjai, nővérei. Neki mindig kijár a csokolá­dé, az ajándék, a forint. Most, amikor a Laci bevonult kato­nának, Jancsika százszor is megígértette vele, hogy okvet­lenül küld egy képeslapot... Több öröm, vagy gond a sok gyerek? Ez is, az is. Mert az ürömök mellett mindig ott Van a bánat, meg a gond is. Tamásné így vall erről: — Amikor egymás után jöt­tek a gyerekek, egyik kicsi volt, a másik pici, bizony né­ha nagyon elfáradtam. Ami­kor betegek voltak, az aggó­dás, az átvirrasztott éjszakák. Ha visszagondolok, ugyaneny- nyi örömet is adtak. Tamásék valamennyi gye­reknek szakmát adtak a kezé­be. Rozika könyvelő, az egyik fiú autószerelő, a másik ka­rosszérialakatos. Anikó most hagyta ]_ott a nyolc általánost, ő a Műdékor szövetkezetben dolgozik, itt Halápon. Nagy tervei vannak, munka mellett a gimnáziumot szeretné elvé­gezni. A pénzt, amit megke­resnek, mindig hazaadják fil­lérig az édesanyjuknak. — Bizony, a pénz az mindig kevés. Ilyen nagy családban, mint a miénk, az embernek gondolkodnia kell, hogyan oszt­ja be a jövedelmet, hogy enni is tudjunk, ruha is jusson. Amikor a legtöbb családi pót­lékot kaptuk, nálunk az ki­lencszázötven forint volt. De a legfontosabbakra mégis ju­tott. Az édesapa, Tamás Mihály megbecsült ember, nem csak a munkahelyén, Balassagyarma­ton, hanem a falujában is. Községi népfrontelnök, tanács­tag, a végrehajtó bizottság­ba is beválasztották. Ahol dol­gozik, szakszervezeti titkár.- Mindig uramat tisztelik, szeretik. Utá­na pedig az egész családun­kat. Minket soha nem néztek le a sok gyerek miatt, sőt megbecsültek. Az uram jól ke­res, a háromezret, három és felet mindig hazahozza. Itt­hon tyúkokat, kacsákat, csir­kéket tartok, minden évben disznót is vágunk. A férjem is, én is nagyon szeretjük a gyerekeket, a családot. Soha nem voltunk nagy igényűek, nekünk a legnagyobb örömün­ket ők jelentették. Jelentik ma is. Persze, ha most lennének kicsik, sokkal könnyebb len­ne. Több családi pótlékot kap­nánk, több lenne a segítség. De így is megvoltunk. Nem bántam meg, hogy hetet hoz­tam a világra. Egyet sem ad­nánk semmiért, mindegyik egyformán kedves nekünk... —csafai— i NÓGRAD - 1973. Dr.Tőkey Magda: Nem érzem áldozatnak. hogy vidékre jöttem a terület. A belgjtógyászatot viszont mindennél jobban szeretem, ezért csöppet sem éreztem áldozatnak, hogy vidékre jöttem. Pályázat út­ján kaptam ezt a lehetősé get, megnéztem a kórházat és nagyon tetszett. Szép a város is, csodálatosak ezek a hegyek körülötte. Most a turista beszél belőlem ... Kapott egy kórtermet hét beteggel, s ezzel módot is az önálló munkára. Az egyete­men kapott elméleti tudás után most a gyakorlatban kell otthon lenni, s az se baj, ha erre a szabad idő egy része is rámegy. — Szeretnék olyan színvo­nalon dolgozni, amely meg­felel adottságaimnak. Ez az első és legfőbb álom. Nem csak az övé. hanem valamennyi fiatalé. Mind bizonyítani, tudást, munka­szeretetét szeretne igazomi. S/.cndi Márfa október 31., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents