Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

Leonyid Brezsnyov

(Folytatás a 2. oldalról)

Ezért bízunk az európai értekezlet végső sikerében es íö",inelmi szerepében, annak ».lenére, hogy még sok nehézség leküzdése vár ennek az egyedülálló fórumnak résztveV Jii'S.

\zt szeretnénk, hogy ezen a fórumon egyöntetűen őszintén — ahogy mondani szokás —, le.jes szívvel, diplomáciai ügyeskedések és nyakatekert fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi résztvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe Jogadja el az európai államok közötti kapásatok meghatározott elveit. Olyan elvekre gondolok példáin, mint valamennyi európai állaim területi sérthetetlensége, határaik sérthetetlensége, r.z erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a belügyekbe való be nem avatkozás, és az ezen az alapon, történő, kölcsönösen előnyös és sokoldalú együttműködés.

A kereskedelem ősidők óta egyesíti a népeket és az országokat. Ez a helyzet ma is. Ma azonban előnytelen és értelmetlen lenne a gazdasági együttműködést kizárólag a kereskedelemre korlátozni. Lépést kell tartani az idővel, fel kell emelkedni a tudományos es műszaki forradalom követelményeinek és lehetőségeinek színvonalára, s ezt csak agy tehetjük meg, ha a széleskörű nemzetközi munkamegosztásra támaszkodunk. Ma ez na úgy tetszik, alapigazság. Ennélfogva szükségszerű a kölcsönösein előnyös, hosszú lejáratú és nagyarányú —mind kétoldalú, mind pedig többoldalú — gazdasági együttműködés. Ez természetesen nem csupán Európára, hanem valamennyi kontinensre, a modern nemzetközi gazdasági kapcsolatok egész rendszerére is vonatkozik. .Mi azért is sürgetjük ezt az együttműködést, mert az államok közötti békés kapcsolatok megbízható anyagi alátámasztásának eszközét látjuk benne.

Reméljük és bízunk benne, hogy az európai értekezlet állal kidolgozott politikai bázist es a mindennapok békás . gyüttiműködését kiegészítik és megszilárdítják a kontinensen katonai enyhülést szolgáló intézkedések. Mint önök tudják, ezzel a kérdéssel foglalkoznak majd az öt nap múlva Becsben kezdődő tárgyalások.

A fegyverzet csökkentése

A Szovjetunió teljes komolysággal és felelősségtudattal építő szellemben és realisztikusain közelíti meg ezeket a tárgyalásokat. Álláspontunk világos és érthető. Ügy véljük, hogy meg kell állapodni Közép-Európa már meghatározott körzeté-re vonatkozóan a külföldi és a tárgyalásokon részvevő államok nemzeti szárazföldi és légierejének csökkentésében. Eközben nem szabad károsodnia egyik fél biztonságának sem, és egyikük sem juthat a másik kárára egyoldalú előnyökhöz. Nyilvánvalóan el kell ismerni azt is, hogy a csökkentésnek vonatkoznia kell a nukleáris fegyverrel felszerelt alakulai- ra is. A csökkentés módjában még meg kell állapodni — mondotta Brezsmyev. Az a fontos, hogy a végrehajtandó csökkentés ne bontsa meg Közép-Európában és általában az európai kontinensen a kialakult erőviszonyokat, ha kísérletet tesznek az elvnek a megsértésére, az egész kérdés Erisv almájává válik és végnélküli viták tárgyát képezi majd.

Hogy milyen gyorsan lehet hozzáfogni magához a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez — erről szintén Bécs.ben kell majd megállapodni. A Szovjetunió már 1975-ben kész lenne ilyen értelemben tényleges lépésekre. A közeljövőben konkrét megállapodást lehetne kötni erre vonatkozólag.

Már nem egyszer mondottuk, hogy az enyhülés és az államközi együttműködés nem lehet a földgolyó egyetlen behatárolt körzetének privilégiuma. A béke valóban oszthatatlan. Meggyőződésünk, hogy a

békés egymás mellett élés és a békés együttműködés normáinak egyaránt kell uralkodnia Európában, Afrikában, Déi- es Észak-Amerikában. Számos konkrét történelmi okból kifolyólag ennek a kérdésnek különös jelentősége van Ázsia szamára.

Ismeretes, hogy a Szovjetunió a béke kollektív erőfeszítésekkel történő megszilárdítása mellett száll síkra az ázsiai kontinensen. Ez, elképzelésünk szerint valamennyi ázsiai állam minden szempontból kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző kapcsolatainak és békés együttműködésének fokozatos fejlődését, valamint az ázsiai államok által jólismert, és általuk még Bandungban meghirdetett békés egymás mellett élés elveinek tartós alkalmazását jelentené minden állam szuverenitásának és függetlenségének szigorú betartása mellett.

Kína elszigetelése dajkamese

Ázsia népeinek kétségtelenül nem kevésbé van szükségük a tartós békére és konstruktív együttműködésre, mint mondjuk Európa népeinek. Valószínűleg nem követünk el hibát, ha azt mondjuk, hogy a tartós béke és nyugodt, békés munka légkörének megteremtésében egyaránt érdekeltek Tokió és Taskent, Hanoi és Teherán, Peking és Rangoon, Delhi és Colombo lakosai — bolygónk legnagyobb kontinensén élő százmilliók, meggyőződésem, hogy valamennyien ebben érdekeltek.

Gyakran hallani olyan állításokat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolásának eszméje Kína ellen irányulna, és alighanem Kína „bekerítésének”, vagy „elszigetelésének” fondorlatos céljait szolgálná. Az ilyen állítások azonban vagy beteges gyanakvásra vallanak, vagy arra, hogy nem akarnak számolni a tényekkel.

A tények szerint viszont a Szovjetunió is és az ázsiai béke és biztonság kollektív szavatolásának feladatához kedvezően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valamennyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt vehet. Soha senki nem vetette föl a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé, hogy Kínát valamilyen módon „elszigeteljék” (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne egy ilyen nagy ország „elszigetelésére” még csak gondolni is.) Ami a Szovjetuniót illeti, üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben.

Természetesen színlelés lennie, ha azt a látszatot keltenénk, hogy Kína jelenlegi nemzetközi cselekményei megfelelnek a béke és az államok közötti békés együttműködés megszilárdítása feladatának. A kínai vezetők valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva nem mondanak le arról a kísérletükről, hogy mérgezzék a nemzetközi légkört, és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Továbbra is képtelen területi igényeket támasztanak a Szovjetunióval szemben, amelyeket mi természetesen kategorikusan visz- szautasítunk. Makacsul ismételgetik a kommunistaellenes propaganda rég lejáratott koholmányát a „szovjet veszélyről”, hogy kardoskodnak az Északról jövő veszély mellett és visszautasítva minden észszerű javaslatot a rendezésre, a meg nem támadási szerződés megkötésére, továbbra is a háborús készülődés mesterségesen teremtett lázas légkörében tartják népüket. És mindezt a Szovjetunió és más országok elleni ostoba rágalmak és vádaskodások terjesztésével, valamint a mi, és nemcsak a mi belügyeinkbe való arcátlan beavatkozási kísérletekkel kötik össze.

Ugyanakkor szembeötlik a kínai vezetők külpolitikájának teljes elvtelensége. Azt állítják, hogy síkraszállnak a szocializmus és a békés egymás mellett élés ügye mellett, valójában pedig mindenképpen gyengíteni igyekeznek a szocialista országok nemzetközi

pozícióit, ösztönözni próbálják az agresszív háborús tömbök és a tőkés államok zárt gazdasági csoportulásainak aktivizálódását.

A szavak elkülönülnek a tettektől

Azt állítják, hogy a leszerelés hívei, a valóságban viszont megakarnak bénítani minden reális lépést a fegyverkezési hajsza korlátozása és csökkentése terén, kihívást intézve a világ közvéleményéhez, tovább fertőzik a Föld légkörét a nukleáris fegyver- kísérletekkel. Szavakban azt hajtogatják, hogy támogatják az arabok igazságos harcát az agresszor által meghódított földek visszaadásáért és a Közel-Kelet igazságos békéjének megteremtéséért, de — ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy befeketítsék azt a reális segítséget, amelyet a leghívebb barátok — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa — nyújtanak az agresszió áldozatainak. Forradalmároknak nevezik magukat, és szívélyesen megszorítják a chilei reakciósok fasiszta juntája képviselőjének kezét, amelyet bemocskolt a forradalom hősei, a munkásosztály fiai és lányai ezreinek, Chile dolgozó népének vére.

Az effajta politika természetesen távolról sem mozdítja elő a béke és a biztonság megszilárdulását. Veszedelmes labilitást visz be a nemzetközi életbe. E politika megváltozr tatásának lehetősége azonban teljes egészében maguktól a kínai vezetőktől függ. Ami a Szovjetuniót illeti, megismétlem, üdvözölnénk, ha Kína építő módon. hozzájárulna a nemzetközi légkör megjavításához és az államok közötti lojális, egyenjogú, békés együttműködés fejlesztéséhez.

Tisztelt kongresszusi küldöttek! A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú feladat — az új világháború elhárítása és az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődése.

Az utóbbi két évben ezeket a kapcsolatokat számos fontos szerződés és megállapodás megkötése jellemezte, köztük a szovjet—amerikai kapcsolatok alapjait rögzítő szerződés, a rakétaelhárító rakétarendszerek és a hadászati támadófegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezmény, illetve megállapodás, valamint a nukleáris háború elhárításáról szóló szovjet—amerikai xnegállapor dás. Mi lelkiismeretesen teljesítjük az e szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeinket, és szándékunk, hogy a jövőben is ezt tegyük. Természetes, hogy ugyánezt varjuk el a másik féltől is.

Nézeteink szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között különböző területeken megvalósuló békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének jók a távlatai, abban az esetben természetesen, ha ezt a kérdést kellő felelősséggel és lojalitással közelítik meg, ha a gyakorlatban betartják a kölcsönös előnyök, a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják meg elferdíteni azokat és beavatkozni a másik fél belügyeibe, feltételeket diktálni neki, amint azt az Egyesült Államok egyes felelőtlen politikusai megkísérlik a saját kormányuk hivatalos politikai irányvonala ellenére.

Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973-ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködés, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára.

Mint ismeretes. 1974-ben varható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjetunióbeli látogatása. Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi helyzet egészségesebbé válásának útján tett új, nagy lépések fémjeleznék.

Nem kis szerepet játszhat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek további korlátozásáról és leheíséges csökkentéséFelavatták az Ajkai

Timfötdgyárat

A miniszterelnök dr. Szekér Gyula nehézipari niszter és dr. Tóth Béla igazgató társaságában

miPémteken felavatták az új Ajkai Timföldgyárait. Alumíniumiparunk történetének e jelentős eseményére a fiatal dunántúli városba érkezett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a Minisztertanács elnöke. A miniszterelnököt Veszprém megye vezetői fogadták, Pap Jánossal, a megyei pártbizottság első titkárával az élükön. Dr. Tóth Béla, az Ajkai Timföldgyár és alumínium-kohó

igazgatója tájékoztatta Fock Jenőt a 240 ezer tonna évi kapacitású új timföldgyár beruházásának történetéről,

majd a Minisztertanács elnökének kérdésére elmondotta, hogy a gépek, berendezésék jelentős hányadát — egynegyedét — a Szovjetunióból szerezték be, többségét pedig a magyar ipar állította elő. Beszélt a KISZ-fiatalok odaadó munkájáról is, amellyel a beruházás sikeréhez hozzájárultak. A tájékoztatót követően Fook Jenő és kisérett,

megtekintette az új timföld- gyárat és bejegyezte nevét az ott dolgozó szocialista brigádok naplójába.

Az üzemlátogatást követően a gyár szerelőcsarnokában nagygyűlést tartottak. Az elnökségben helyet foglalt Focis Jenő, a Minisztertanács elnöke, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára, dr. Gombár József, a KISZ központi bizottságának a titkára, dr. Osztrovszky György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bi- zottág elnökhelyettese, ott volt N. Sz. Oszipov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa.

Dr. Szekér Gyula nehézipar rí miniszter mondott beszédet.

Az ünnepi beszédet követően felszólalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, és kitüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Czigler Károly, az Ajkai Timföldgyár és alumíni- urnkohó nagyüzemi pártbizottságának titkára. Ezt követően dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, dr. Radnóti István, a Veszprém megyei Tanács elnöke és dr. Gombás- József, a KISZ központi bizottságának titkára adott, át kitüntetéseket. (MTI)

Egyiptom kedvezően fogadta a BT döntését

Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti:

Kairóban kedvezően fogadták a Biztonsági Tanács csütörtöki döntését, amely szerint, az ENSZ békefenntartó erőket küld a Közel-Keletre. A békefenntartó erőik első csoportját — finn, osztrák és svéd katonákat — Ciprusról irányítják az arab—izraeli tűzszüneti vonalakra. Az egyiptomi fővárosban azt remélik, hogy ez az intézkedés véget vet az ismétlődő izraeli provokációknak és megnyitja az utat a béketárgyalások felé.

Asraf Ohorbal, Szadat elnök sajtótanácsadója cáfolta a Kairó—Szuez útvonal elvágásáról, valamint a Szuezi-csa- torna keleti partján levő harmadik hadsereg bekerítéséről

és megadásáról szőlő izraeli jelentéseket. Ugyanakkor elismerte, hogy a Szuezi-csatoma nyugati oldalán harcoló izraeli csapatok kísérletet tettek a Szuez—Kairó főútvonal elvágására a 102-es kilométerkőnél. Ohorbal élesen bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy az izraeli agresszor mértéket nem ismerő felfegyverzésével megtagadja Egyiptomtól az önvédelem jogát, azt a jogot, hogy felszabadítsa saját területeit

Az Ai Ahram vezércikke ugyancsak kétségét fejezi ki aziránt, hogy az Egyesült Államok őszintén törekszik a közel-keleti. rendezés előmozdítására. Az Egyesült Államok súlyos kockázatnak tette ki az enyhülés politikáját, amikor

minden egyéb megfontolás eK helyezte Izrael támogatását —• állapította meg a kommentár.

Kairóban általános meglepetést keltett, hogy csütörtökön váratlanul Kairóba érkezett Kadhafi líbiai elnök, továbbá Dzsallud miniszterelnök és Havadi, az Arab Szocialista Unió főtitkára. Kadhafi látogatásának célja, a Szadat— Kadhafi tárgyalások témája egyelőre nem ismeretes.

Csütörtök este véget ért a mohamedánok böjti hónapja, a Ramadán. A harmincnapos böjtöt követő Bajrám ünnepet ebben az évben a háborús viszonyok miatt hivatalosain nem tartják meg. A minisztériu mok és az állami hivatalok megszakítás nélkül folytatják munkájukat (MTI)

riS. folyó tárgyalások űj szakaszának sikeres befejezése. Mint önök tisztában vannak vele., ez nem egyszerű feladat, de megállapodtunk abban, hogy mindent megteszünk megoldása érdekében.

Felelősségünk a békéért

Mi mindnyájan, önökkel együtt, kedves barátaim, szeretjük a békét, tartós békét akarunk, és erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten harcolunk biztosításáért. Örömünkre szolgál a nemzetközi feszültségben végbemenő enyhülés és az államok közötti békés együttműködés fejlődése. Ugyanakkor nincs jogunk elfeledkezni arról, hogy földünk különböző pontjain még mindig háborúi; lángolnak fel, amberek pusztulnak el, városok, üzemek, falvak dőlnek romba. Ezek a háborúk a mai viszonyok között rendszerint ott és akkor keletkeznek, ahol és amikor az imperializmus és a reakció erői megkísérlik erőszakkal elnyomni a népeik felszabadító mozgalmát, megzavarni az államok szabad és független fejlődését.

A Földön élő emberek milliói számára a béke még nem létezik, kénytelenek fegyverrel kezükben harcolni az imperialista agresszorok és csatlósaik ellen, a hódítók önkénye ellen, a szabadságért és függetlenségért, azért az elemi jogért, hogy saját házukban ők legyenek az urak. A béke híveinek ebből le kell vonniuk a következtetéseket.

Nincs jogunk elfeledkezni arról sem, hogy az enyhülés yiszonyai között is foly tatódik,

sőt erősödik a folyamat, amely a világháború materiális előkészítését jelenti.

Az észak-atlanti tömb országaink katonai költségvetései évente 2—3 milliárd dollárral növekednek, és ezek mögött a számok mögött egyre újabb típusú _ tömegpusztító fegyverek állnak. A fegyverzet minőségi tökéletesedése soha nem látott méreteket öltött.

Eközben kísérletek történnek, hogy igazolják mindezt arra való hivatkozással, hogy ezek hozzájárulnak a fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások sikeréhez „alkudozási ütőkártyát” adva ezekhez a tárgyalásokhoz. Teljesen nyilvánvaló, hogy a felfokozott fegyverkezési hajszán kívül ezek az „ütőkártyák” valójában semmi mást nem eredményeznek. Ami a fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalásokat illeti, ezek sikeréhez nem új katonai programokra, hanem a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó őszinte törekvésre van szükség, amelyet kellő önmérséklet támaszt alá.

Még ma is, csaknem három évtizeddel a második világháború befejezése után a földművelő ekéje, az építőmunkás exkavátora nem ritkán ütközik lövedékbe és aknába. A háború hallat magáról, kockáztatva az emberek életét a mai békés napokban is. De vajon nem ezerszer veszélyesebbek-e azok a hatalmas, az emberiség történetében eddig példátlan tömegpusztító fegyverkészletek, amelyek készen állnak a kilövőállásokon, a járőrtevékenységet végző repülőgépek és tengeralattjárók fedélzetén, szerte a Földgolyón

megtöltik a katonai támaszpontok raktárait — most és

ma.

De építhetjük-e biztonságban a hosszú és tartós békét, ha alapja alatt megmaradnak azok a modern lőporos pincék, amelyek akár az egész Földet is felrobbanthatják.

A tőkés államok katonai készülődései a szocialista országokat is arra kényszeríti, hogy a szükséges összegeket fordítsák a védelemre, és elvonják azokat a békés építés céljaitól, holott ezeknek szeretnénk szentelni minden erőnket és minden anyagi erőforrásunkat. A fegyverkezési hajsza röppá- iyájára sodródnak a fiatal független országok tucatjai is, s ezt természetesen elősegíti, hogy az imperializmus, hol a világ egyik, hol pedig a másik térségében fenyegeti a függetlenségüket.

Az imperializmus agresszív körei által szított fegyverkezési hajsza további szélesedése és a nemzetközi feszültség kezdődő enyhülése két, egymással ellentétes irányban haladó folyamat. A végtelenbe fejlődni — úgymond, párhuzamosan — nem képesek. Ha azt akarjuk, hogy az enyhülés és a béke tartós legyen, meg kell állítani a fegyverkezési hajszát

Leonyid Brezsnyev a töbt-n között beszélt a szükségszerű fegyverkorlátozásokról, a chilei tragédia figyelmeztető példájáról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról, arról hogy milyen hatalmas építőmunka folyik a Szovjetunióban. Végül sok sikert kívánt a kongresszus munkájához.

NÓGRÁD — 1973. októbei 27., szombat