Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

Aki tíz évet letölt9 annak nem kell a lista Október l~én avatták Es*-? szeptemberi hajnal. Alacsonyan lógnak a felhők. Az eső szitál, a járda fénylik. Párhuzamos sáv nyújtózkodik rajta. Ahol véget ér, kétkere­kű kiskocsi áll, amolyan gu­ruló táska, hManókkal teli. Egy lépcsőház előtt áll. A kézbesítő kilapozza az „ada­got” és elindul a lépcsőházba, hogy telerakja a levélszekré­nyeket. Negyed hét van. So­kan ilyenkor még csak ébre­deznek, van aki mo6t fordul a másik oldalára. ■ A kézbesítő a kiskocsival tovább indul a szemerkélő esőben. Már nem fiatal asszony. Fején kendő. Vastagon felöltözött. Hűvösek a hajnalok. — Hány újságot hord vki egy nap? — Valamivel több mint há­romszázat. — Mióta csinálja? — Tíz éve- már — büszkén mondja. Üjabb lépcsöház. Megállunk. Huszonkét lépcsőház várja mindennap. Heggel hattól délelőtt tízig járja az utat. Van amikor tovább tart. — Télen be kell állnom a kocsival a lépcsőházba. Ez is időveszteség. Aztán az előfize­tés. Főképp hónap végén. Van ahová háromszor is elmegyek, mire otthon találok valakit. Üjabb lépcsőiház. Kinyílik a vászon tás ka fedele, a kézbesí­tő kezében kis köteggé gyűl­nek a lapok. — Nincs valami lista, hogy hová mit kell vinni? Elmosolyodik. — Van, hogyne volna, az első két-három hétben hasz­náltam Is. Most már minek. Aki tíz évet letölt, annak nem kell lista. Még akkor sem na­gyon, ha valakit helyettesítek. Ismerem már a szomszéd kör­zetet is. — Nem könnyű dolog. — Nem — hagyja rám és már nem mosolyog. — Bele is fáradtam. Sok azért ez a tíz év. Várom már a nyugdíjat. Üjabb lépcsőház, újabb újságcsomó. — Mit olvasnak az embe­rek? — Népszabadságot. Az asz- szonyok leginkább Nők Lap­ját. A Képes Üjságból most kevesebbet... sajnos. Azután helyi viszonylatban a Nógrá- dot. Vagy százat hozok ki naponta, meg vagy öt-hat áraspéldányt is. — Saját maga mit olvas? — Előfizettem a Nógrádot, a férjem meg a Népszabadsá­got rendelte meg. — Olvassa ki ki a magáét, aztán cseré­lünk. — Az újságkihordónak ki hozza az újságot? Én magam. Bájnál Józsefné hirlapkézbesítő — megnyom­ja az utolsó szót. Megy tovább a szemerkélő esőben, azután befordul. Két párhuzamos vonal mutatja az útját a nedves járdán. Hama­rosan az is eltűnik a munká­ba igyekvők lábnyomai alatt. Háromnegyed hét van. — g. — ITE A kerítéseket talán most idézőjelbe kellene tenni, mert nem házakat, portákat elvá­lasztó kerítésekről lesz szó. Embereket egymástól elvá­lasztó kerítésekről. A megye legdélibb csücske Kalló. Az itt lakók 60 száza­léka eljár dolgozni Pestre, Gö­döllőre, Ikladra. Gyakori, hogy a háromtagú család — ahol mindenki dolgozik — csak egy­szer találkozik egymással egy héten. Az egyik hajnalban megy, a másik délután, a har­madik éjszakás. A harminc éven aluli fiatalok 92 százalé­ka utazik el nap mint nap dolgozni, tanulni. Sokan az­tán ottragadnak a fővárosban, vagy a környékén, házat épí­tenek, letelepednek. Kálló, a szülőfalu mér szinte csak úgy tartotta össze az embereket, hogy idáig hozza őket a mun­kásbusz. Ha máshol állna meg a busz, másutt szállnának le. Azért a néhány órai alvásért nem nagyon érdemes Kálióra hazautazni. Hazautazni? A ki­fejezés nem pontosan azt je­lenti, amit általában meg­szoktunk. Nos, ez elég lesújtó véle­mény egy község lakóiról, de nem magunk találtuk ki. Per­sze az emberek szétszóródása komoly szerepet játszik ebben, s egyébként is, az utóbbi idő­ben mintha korhadoznának az emberek közötti kerítések. Kelemen Gyula, a község függetlenített párttitkára: — Amikor 1969-ben ideke­rültem, nagyon fagyos volt a légkör. Nehéz emberek — gon­doltam magamban. Azután megismertem őket. Valamiféle hideg, szavak nélküli ellensé­geskedés volt az iparban dol­gozók, és az itthonmaradt tsz- munkások között. A javarészt építőiparban dolgozó ingázók többet kerestek, mint a tsz- beliek. Ráadásul tájékozottab­bak voltak politikailag, és va­lamelyest modernizálódtak a városban. Tehát amikor ide­kerültem —- ráadásul idegen­ként — nem éppen ideális kö­rülményeket találtam. — És mi változott azóta? Bessenyei Béláné, a tanács vb-titkára válaszol: — Az ingázás nem válto­zott. A környéken nincs mun­ka, annál inkább a főváros­ban. Azoknak az üzemeknek megéri, hogy munkásbuszokat járatnak minden községbe, A segédmunkára ugyanis Pesten mar alig lehet embert kapni. Annál inkább nálunk. Ez sem­miképpen nem nevezhető va­lamiféle „visszaélésnek”, mert a bejárók is bőven megtalál­ják a számításukat. Itthon, a mezőgazdasági munka is leg­alább olyan nehéz, ráadásul a tsz képtelen mindenkinek munkát adni. — Az emberek egymáshoz való viszonya azonban lassan átalakult — mondja a párttit­kár. — Nem is tudom mikor, miként kezdődött. Amikor ta­valy megalakult a Röpülj pá­va kör, az már mindenkinek személyes szívügye volt. Ugyanígy a tanácsválasztások időszaka. Több fiatalt jelölt a Hazafias Népfront tanácstag­nak, s meg is választották őket. Könnyebben megy már egymás segítése is. Amikor nyáridőben sürget a betakarí­tás, összefog az egész község, besegít az Ikaruszban dolgozó fiatalasszony, és az egész itt­honi építőbrigád. Magát a községet sem hanyagolják el, többször részt vettek társadal­mi munkában. — Legutóbb éppen a gázcse­retelephely átépítésénél — szól a titkár —, a tanács csak az építőanyagot adta. Most a járdaépítésben segítenek a helybeliek. A tanács 100 ezer forintot költ erre, de társadal­mi munka nélkül ez az összeg nem lenne elég az öt utca járdáihoz. Két beszélgetőpartnerünk elmondja, hogy a község lakói egy idő óta tömegesen vesznek részt polltkai oktatáson, nagy az aktivtás a különböző ün­nepségeken. Augusztus 5-én — nekik nevezetes dátum — a megszervezett véradónapon 123-an jöttek vért adni. A kellemes csalódás mindenkit szinte elképesztett. Kelemen Gyula párttitkár azt is el­mondta, hogy nagyon sok se­gítséget kapott a járási párt- bizottság munkatársaitól, ez nagyot lendített „összebékítő” munkáján. Kerítések. Kallón változik a világ, a bemázolt faalkotmá­nyokat mindenütt felváltják a cementalapú vaskerítések. Csinosodnak a porták kívül­ről. Ügy látszik, most már be­lül, az emberekben is megvál­tozott sok minden. Orosz Júlia Az ország kertje a Népligetben Egy öregedő, szilkár ember, vállán csákánnyal átballa­gott Nógrádból — nádasak mentén — Győr-Soprom me­gyébe. Az építésvezető hívta — igazítaná meg ezt az út' szélét, vágjon kis me&gyét a gyepen. Nem lehetetlenségről van szó — Nógrádból Győrbe, a Fertő-tavacska mentén halad­ni. Ugyanis öthektárnyi kis birodalomban megépült Pes­ten (egy öreg, álmodé, lassan elfelejtett ligetben) az ország kertje, öt hektáron — így is mondják pontosabban: „Cenitenáriumi Park” —, Pest, Buda, Óbuda egyesítésének századik évfordulójára az or­szág tizenkilenc megyéje el­küldte (elültette) szülőföldjét tükröző képét — füvet, fát, követ, dombot, patakot, me­redélyeinek görgeteg kavicsa­it, szikláit, a szemhatárig sík mezőinek világait, vize­inek zúgó nádasait. Országkert — jobb szó. mint a Centenáriumi Pank —, de az ültetők, az építők, is az ország különböző vidékeiről jöttek. Az ember, aki vállán csákánnyal átballag most Nógrádból Győrbe, hajdúsági. Egyelőről váló, Kovács Fe­rencnek hívják, a Fővárosi Kertészet dolgozója. Egy öreg, álmodó, lassan elfeljetett ligetről beszéltünk. Ide jöttek, ide utaztak Bal-a­nyából, Szabolcsból, Somogy- ból, Csongrádiról a fák, virá­gok, kövek, vizek. Tizenkilenc A nógrádiak kertrészlete megye építette, szépítette, így lett az ország ikertje. Megörgedett a százéves park — homok fújta be a mutatványosutcák bódéit —, elnéptelenedett. Régebben tervek születtek — helytelen tervek —, hogy sportpályák­ra parcellázzák fel ezt a par­kot. Szerencsére ezek nem valósultak meg. Strandot is akarták építeni, termálvizet kerestek itt — nem találtak. Néhány évvel ezelőtt a Fővárosi Tanács városrendezé­si osztályának munkatársa, a kertmémök, a pesti parkok gazdája ezt mondta: örül­jünk annak, hogy van egy ilyen csodálatos parkunk, mint a Népliget, de életet kéül vinni bele. Annál is sürgetőbb ez, mert a szom­szédságában felépült, szinte körbeölelte a parkot az Ül* lői úti lakótelep, egy egész kis város. Másik oldalán pedig — épp, ahol az Ország­kert épült — gyárak, szak­munkásképző intézetek. Kanyarog az út — messzi időkbe, múltba tűnt már a valaha ezeken. a talpfákon zörgő vonat —, fiatal gyö­keret eresztő fák, hársák, fe­nyők közt baranyai, zemplé­ni, bácskai tájakon. Kőbányai György Foglalkozás a szabadban A kertbarátkor újabb akciója Amíg az időjárás engedi, a ba­lassagyarmati kertbarátkor a sza­badban tartja foglalkozásait. Első­sorban a tagság házikertjeiben. Legutóbb Jergyik Imre nyugdíjas kertjében tartottak összejövetelt, ahol megtekintették a szőlőtelepí­tést, a gondosan kezelt gyümöl­csöst és Láng Mihály kertész­technikus irányításával megbeszél­ték az őszi tennivalókat a házi­kertben. Az ott' ismertetett kiváló minőségű szaporítóanyagokat — a szakkör egyik akciójaként —, közösen szerzik be. Ezen a foglal­kozáson. is sokan jelentkeztek, kérték ezt a kezdvezményt a gyü­mölcs- és szőlőtermesztők közül. Megértették, hogy a helyes kert- tervezés, a -telepítés, a szakszerű kertgondozás költségei többszörö­sen megtérülnek. A tapasztalatcserét a házikertben szalonnasütés, a saját termésű bor­kóstoló és sötétbe hajló baráti be­szélgetés zárta. Az asztal mellett ült gyári munkás, nyugdíjas vas­utas, pedagógus, hivatali vezető, ügyvéd és háziasszony. A kertba­rátkor közössége kicsit pótolja a nyugdíjasok klubját is, fejezték ki véleményüket az idősebbek. A kertbarátkör népszerű formája nem csak a szabad idő hasznos és egészséges felhasználásának, ha­nem az új tartalmú társadalmi életnek i­-—e!ekes~ 'ssssssssAssj&sss/fsssssssssAfssssssssssJs/yjw&J’/wvssssjfsssssysssssssssssys, A MI POLITIKÁNK mun­káspolitika. Ebben nincs és nem is lehet vita, magyaráz­kodás, mellébeszélés. A mun­kásokat segíti és támogatja az új lakásépítési forma, az ő érdeküket szolgálták a bér­emelések, s egyéb intézkedé­sek. Sokat kell tenniük a taná­csoknak a munkásokért. Első­sorban azért, mert a tanácsok a tanácstörvény biztosította önállóságuk jegyében terüle­tük felelős gazdái lettek. A tanácsoknak kell törődniük a kommunális fejlesztéssel, a lakásépítésekkel, a szociális, művelődési és egészségügyi körülmények javításával. De rájuk tartozik a szolgáltatás, az áruellátás, az üzletek tele­pítésének és nyitva tartásának gondja. Ma már egyetlen tanács fe­lelős vezetői sem mondhat­ják, ez vagy az az ügy nem ránk vonatkozik, tessék más­hol keresni orvoslást. Az is igaz, hogV elsősorban a mun­kásokat szolgálja a több és jobb lakás. A munkásasszo­nyok, édesanyák második mű­szakját rövidíti meg, ha gyor­san, bosszúság nélkül tudnak bevásárolni. Ha nem kell na­pokig várniuk a kisebb-na­Mai kommentárunk A munkások érdekében gyobb javításokra és egy-ket­tőre megkapják a kitisztított ruhákat. Feladatok bőven akadnak. Ezt állapította meg legutóbbi ülésén a balassagyarmati ta­nács, amikor a város munkás­ságának élet- és munkakö­rülményeit és az ezzel össze­függő, legfontosabb teendőket vitatta meg. Hasonló téma már napirendre került Salgó­tarján városban is. Mindez világosan mutatja, hogy idő­szerű a munkások életkörül­ményeinek vizsgálata és a legfontosabb feladatok szám­ba vétele. Balassagyarmat városa kü­lönleges helyzetben van. Lé­nyegében alig néhány év alatt vált valódi munkásvárossá. Üj, fejlődő üzemek települtek, munkát adva férfiaknak és nőknek egyaránt. Nem gond az elhelyezkedés, mindenki megtalálhatja a számára leg­jobb, legérdekesebb munka­kört. Növekedett a munkások sze­repe és súlya a városban. Az eddiginél jóval többen tevé­kenykednek a tanácsban, nép­frontbizottságban és egyéb testületekben. Szavukra, véle­ményükre szükség van. A gya­korlat bebizonyította, hogy a munkások jól képviselik lakó­helyük, üzemük érdekeit, amelyek lényegében egybees­nek. A tanácsok a tervekben szin­te mindenütt kivétel nélkül szerepeltetik a több és jobb lakásépítést, hozzátéve, hogy azokat elsősorban a sokgyer­mekes, évek óta jól helytálló munkások családjának kell juttatni. Balassagyarmaton például tavaly a kiutalt laká­sok hatvanhét százalékát, eb­ben az évben pedig hetvenhá- rom százalékát munkások kap­ták. Ehhez nem kell külön magyarázat. Fontos döntések születtek ebben a városban a munkások érdekében. A tanács az eddi­ginél jobban foglalkozik a munkások jövedelmi viszo­nyainak, munkakörülményei­nek alakulásával. Többször számoltatja be a vállalatokat a megtett intézkedésekről. Ugyancsak többet törődnek a művelődésügyi és egészség­iig}'! jogszabályok betartásá­val, és fellépnek a szabályok megsértőivel szemben. Ha szükséges — a munká­sok, munkás tanácstagok vé­leménye alapján — módosít­ják a tanács lakáselosztási rendeletét, hogy még több munkás jusson kényelmes ott­honhoz. Az eddiginél nagyobb súlyt kap a kereskedelmi ellá­tás, az üzemi étkeztetés, a zöldség-gyümölcs ellátás, a kényelmes, gyors bevásárlást biztosító üzletek. De ide tar­tozik a felnőttoktatás gondja, a fizikai munkások gyerme­keinek iskoláztatása, a szak­munkásképzés, az egészséges életmódra nevelés is. A HATÁROZATOK, elkép­zelések sokoldalúak és valóban eredményt ígérőek. De akkor használnak igazán, ha meg is valósítják valamennyit. Cs. E. A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatója A diákok sorkatonai szolgálatáról A közvélemény tájékoztatá­sára — az érdeklődők kíván­ságára — a Honvédelmi Mi* nisztérium közzétette a diá­kok sorkatonai szolgálatáról, annak elhalasztásáról, illetve félbeszakításáról eddig meg­jelent jogszabályokat. A középfokú oktatási intéz­mények tanulóira vonatkozó szabályok egyebek között ki­mondják: a gimnáziumok és a szakközépiskolák három na­pon belül kötelesek az állan­dó lakhely szerint illetékes ki­egészítő parancsnokságot szó­ban, vagy írásban értesíteni, amennyiben a hadköteles ta­nuló iskolai viszonya bármi­lyen okból megszűnt és ugyanerre a kötelezettségre fel kell hívniok a tanulók fi­gyelmét is. A gimnáziumok és szakközépiskolák ugyanakkor minden év május 31-ig köte­lesek hirdetmény útján fi­gyelmeztetni azokat a hadkö­teles tanulókat, akik középis­kolai tanulmányaikat a soro­zás évében még nem fejezhe­tik be, hogy kérjenek szolgá­lathalasztást, ugyanígy az Ál­lami Balettintézet és az Ál­lami Artistaképző Iskola is köteles a középiskolai végzett­séggel rendelkező végzős had­köteles diákjait erre hasonló­képpen figyelmeztetni. Ebben a hirdetményben közölni kell, hogy a hadkötelesek sorkato­nai szolgálatuk elhalasztását minden évben legkésőbb szep­tember 20-ig kérhetik az ál­landó lakhelyük szerint ille­tékes katonai kiegészítő pa­rancsnokságtól. Tanulmányuk befejezéséig, de legfeljebb a 20. életévük be­töltéséig. (Mint ismeretes: a sorköteles kor: 18—23 év). A kérelemhez igazolást is mellé­kelni kell, amely a tanulói vi­szony fennállását tanúsítja. Ezt az intézet igazgatója állít­ja ki a katonai igazolvány be­mutatása mellett. A kiegészítő parancsnokságnak a tanulmá­nyi szolgálathalasztás ügyében hozott határozatát a diákok kö­telesek három napon belül be­mutatni igazgatójuknak. A gimnáziumok minden év május 31-ig felhívják a végzős diákok figyelmét arra, hogy — amennyiben szakmunkásképe­sítést kívánnak szerezni — a szakmunkásképzés idejére és az első szakmunkásévre (an­nak befejezéséig, de legfeljebb a 21. életév betöltéséig) kérhe­tő a sorkatonai szolgálatuk el* halasztása. A felsőfokú oktatási intéz­mények hallgatóira vonatko­zó szabályok egyebek között aláhúzzák: a felsőfokú okta­tási intézmények nappali ta­gozatára felvett és katonai szolgálatra, vagy szakszolgá­latra alkalmas hadkötelesek a tanulmányok megkezdése előtt — külön rendelkezések szerint — sorkatonai szolgá­latot teljesítenek. A felsőoktatási intézmények minden év szeptember else­jén hirdetmény útján kötele­sek a nappali tagozatra fel­vett, vagy beiratkozott had­köteleseiket figyelmeztetni ar­ra, hogy a tanulmányi időszak alatt minden évben, legké­sőbb szeptember 20-ig az ál­landó lakhelyük szerint ille­tékes kiegészítő parancsnok­ságtól kérjék sorkatonai szol­gálatuk elhalasztását. A kére­lemhez csatolják — ajánlott levélben küldjék meg, vagy személyesen adják át — a tanulói viszony fennállásáról szóló igazolást, amelyet a dé­káni (főigazgatói, igazgatói) hivatal állít ki szeptember el­seje után. A kiegészítő pa­rancsnokságnak a tanulmányi szolgálathalasztás ügyében hozott határozatát a diákok kötelesek három napon belül bemutatni a dékáni (főigaz­gatói, igazgatói) hivatalnak. A tanulói viszonyról szóló igazolás a felsőoktatási intéz­ményben kizárólag a féléven­kénti beiratkozás, illetve az évkihagyás engedélyezése alapján, valamint a félév megismétlésére szóló utasítás esetén állítható ki. Az évkihagyás engedélye­zése, vagy a félév megismét­lésére szóló utasítás esetén a felsőfokú oktatási intézmény­nek fel kell hívni a hadköte­les hallgatója figyelmét arra. hogy sorkatonai szolgálatának elhalasztását kérnie kell és a kérelméhez csatolnia kell az évkihagyás engedélyezésé­ről, vagy a félév ismétlésére vonatkozó utasításról szóló határozatot is. (MTI) r NÖGRÁD — 1973. október 3., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents