Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)
1973-10-17 / 243. szám
CaiüIaiRk, omszkiak Két barázda AZ ISTENNEK SEM LEKET MINDIG iGaza I?azi regényhős ül velem szemben. Lihogyid Pjotr Pav- levics. Így szól egy részlet a regényből: „ ... A nyakas véneket a vil ■ lanytelep romjaihoz hajtják. A félig rombadőlt falakat kell lebontaniuk és a teret megtisztítaniuk. Miért is. ne? Lerombolni hajlandók a falakat, csak felépíteni nem. Ide-oda, egyik helyről a másikra rakosgatják a köveket, kárörömmel, kiszámított lassú ■ sággal. A német felügyelő dühöng: az oroszok nem tudnak dolgozni. Az orosz lusta szamár. Tárász elmosolyodik: »Láttad volna csak, német hogy sürgölődött itt a .lusta’ orosz, amikór ő volt itt a gazda, hogy zuhogott itt Pjotr Lihogyid nehéz kalapácsa, micsoda lázas munka folyt itt, hogy csurgóit a veríték a munkászubbonyokra"... Mihelyt a német odébáll, az öregek nyomban abbahagyják a »munkát". Nagyokat nyögve telepednek le a kövekre, rágyújtanak. A legjobb nevű mesterek ülnek itt a romokon. Ok építették ezeket a műhelyeket. Ok is rombolták le. Vajon hányán érik meg a feltámasztását?” Borisz Garbatov Leigázha- tatlanok című könyvének valódi nevén megírt kovácshőse itt ül előttem. Szép szál, derék ember. Garbatov neki és a többi kiváló mesternek állít emléket soraival. Azoknak, akiknek nagy lapátkezétől a nyolctonnás vas is egyszerre megszelídült. Azoknak, akik, ha kellett, fegyverrel vagy fegyver nélkül, de ellenálltak az ellenségnek. Amikor Luhanszkba, Ukrajna egyik városába bevonultak á német fasiszták, Lihogyid Pjotr Pavlevics akkor már gyárával együtt Omszkba evakuált.. Csupán az öregek maradtak otthon, akik életük kockáztatása árán sem állították helyre a mozdony javító üzemet, nem javították meg az összeroncsolit német tankokat. A fasiszták keresték az országszerte ismert Lihogyid Pjotr Pavlevicset és, hogy nem találták, házát gyújtották fel. A regényhős itt ül előttem. Kapkodja tekintetét, mocorog a széken, nem illik hozzá, hogy szemébe dicsérjék. PeAz új lakások építőinek, s a régi lakásukat korszerűsí- töknek nyújt segítséget a fegyver- és gázkészülékgyúr új fűtőkészülékével és vízmelegítőjével, amelyek a szén- hidrogének korszerű felhasználásával oldják meg a lakások fűtését és melegvíz-ellátását. A gáztüzelésű etázsfűtő készülék négy6zobás, kétszintes családi ház fűtésére is alkalmas. A vizet 90 fokra melegíti fel, a cirkulációt apró villanymotor biztosítja. Ezekből fit" 1. A regényhős: Lihogyid Pjotr Pavlevics. dig végig kell hallgatnia kísérőimtől saját élete történetét: Hatvankét évvel ezelőtt egy ukrán faluban született, de már kölyökkorában Luhanszkba került a regényben megírt mozdony javítóba — kovácsnak. Írtak róla az Izvesztyijában. 1935-ben Vorosilov, aki szintén Luhanszk szülötte, fogadta több luhanszki munkással együtt. Lihogyid 1936-ban küldött volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának azon az ülésén, amelyen kidolgozták a szovjet alkotmányt. Omszkban, a határországban, a sztyeppén, a semmiből építették fel a gyárat. Még véget sem ért a háború, Pjotr Pavlevics új megbízatást kapott: újra a semmiből teremtsen gyümölcsöst, kertészetet. A terület, amely ma a híres melegház, . akkor a gyárhoz tartozott Az óriás tenyerű kovács negyvenéves lett, mire elvégezte a mező- gazdasági technikumot. 1953- ban kérte, küldjék vidékre kolhozelnöknek, részese akar lenni a mezőgazdaság nagy fejlesztésének. Nem engedték. ebben az évben 1000-et készít a gyár. Jövőre kezdik gyártani a készülék továbbfejlesztett változatát. Ezen lesz gáz- nyomás-szabályozó, a villany- motor a borító lemezköpeny alá kerül, de legjelentősebb újdonsága az univerzális gázégő lesz. amely lehetővé teszi, hogy a készülék városi-, íöld- és propán-bután gázzal is üzemeljen. A szoba kívánt hőmérséklete beállítható, a szabályozás termosztáttal, automatikusan történik. Omszkban eresztett gyökeret. A rossz, szikes, sós földön teremtett életet. Mondják. — de nevetnek közben — 12 éve nyugdíjba ment. Nemrégen a Pravda Két barázda címmel cikket írt róla. A két barázda jelkép, jelképezi, hogy az iparban és a mezőgazdaságban is kiválót alkotott Szombatonként ott - honában ma is egy asztalnál ül az egész család: Galina Fjodrovna, a felesége, fia, aki mérnök, két lánya és vejei, valamint öt fiúunokája. Előttem albumok, okleve - lek, moszkvai kiállítások sikerei. Egy kép: így kezdték. És a képen a kietlen földön kívül semmi. A másik képen már áll az első műhely. A harmadikon felépült az első üvegház. 1955-ben vették az első gépet. Ma 128 traktor. 85 gépkocsi is vagyonukhoz tartozik. Sok magukalkotta gépet is használnak. A legutolsó egy lángszóró masina, gyomtalanító. Egy ember egy nap alatt száz métert tudott gyomtalanítani. A gép egy óra alatt 1200 méteren tisztítja a földet. Két és fél ezer hektáron gazdálkodnak, ebből másfél ezer a szántóterület, amelyet öntöznek. Uborkát, paradicsomot, sárgarépát, céklát, hagymát, káposztát, burgonyát termelnek, gyümölcseiket maguk konzerválják. Tervükben 4 832 000 tojást ígértek, de ötmillió-háromszázezer biztosan meglesz. 41 900 tonna gyümölcsöt termelnek. Ezerötszáz dolgozó varázsolja a szeszélyes időjárás ellenére, a gyenge talaj- viszonyokat megváltoztatva gazdaggá a földet. 80 ezer négyzetméter üvegház és 60 ezer négyzetméter fólia alatt van. a palántájuk. Sokat közülük végigjártunk. Akkor épp harminc fok melegben fejlődtek, zöldelltek, értek a paradicsomok, uborkák... A szabadban alacsony növésű, majdnem a földet súroló lombokkal — álmafák. Szépen megmunkált talaj várja a gabonavetést. Amott ribizli hatvan hektáron. Elfagyott. Tavaly és tavaly előtt is. És újra telepítik. Nekik kell győzniök. Sági Ágnes (Következik: A baráti kör) Ionoson háziasszonyok harmadik műszakjában nyújtanak nagy segítséget, de az üzemi kézmosóhelyiségekben, hétvégi házakban is használhatók. A kisebb készülék 5, a nagyobb 12 liter vizet melegít percenként. Jelenleg év! 30 000-et bocsát a kereskedelem rendelkezésére a FEG. Jövőre ezeket a készülékeket is felszerelik univerzális égőkkel, sőt, a gyár engedélyeztetni akarja, hogy a propánbután gázpalackokról egyszerre lehessen üzemeltetni a tűzhelyet és a vízmelegítőt is. J övőre a tavasz, a szerelem hónapjában lesz harminc éve, hogy egymáshoz kötötték életüket. Megfogadták, hogy sírig hűek lesznek egymáshoz. A kis alföldi faluban mindenki azt mondta: az isten is egymásnak teremtette őket. És évekig úgy is tűnt, hogy az istennek igaza van. Egymás után jöttek a gyerekek: két fiú, két lány, szépen haladt, gyarapodott a család, gondtalan volt a jelen, és annak látszott' a jövő is. A gyerekek felnőttek. Kettő már túlvan az egyetemen, a hét lány férjhez ment, méghozzá a mai értelemben is jó partit csináltak: mindjárt új lakásban kezdhették az életet. Kell-e nagyobb boldogság, mint amikor a szülők azt látják, gyermekeik sorsa jó sínen van? És immáron ők mégsem azok! A három évtized utolsó éveiben közös életük homokóráján,már rög pergett, és olyan vastagon rakódott le, hogy zátony lett belőle. Házasságuk zátonya. Ki kezdte? Ki tudja ma már. A férfi tanult, dolgozott, közéleti emberré vált, elismerést és tiszteletet váltott ki megyeszerte. Mindent megadott a gyerekeknek — és magának is. Minden évben felkereste az európai hírű szanatóriumot — egyedül, Minden évben üdült — egyedül, és utazott külföldre egyedül. A városban minden jelentősebb kulturális és egyéb rendezvényen egyedül lehetett látni, elegáns, jólöltözött alakját. Az utóbbi tíz évben még moziban sem volt együtt feleségével, nem vitte el a barátai közé, vagy a munkahelyén rendezett összejövetelekre. Az aszony napi nyolc órán át ládát szögeit egy gyárban, rendben tartotta a gyerekeket, a férje elöregedett szüleit, törődött velük, és ha férje olykor-olykor megkívánta, vagy megszánta, ágyba bújt vele. Amíg fiatalabb volt, tanulni akart, de a gyerekek miatt a férje nem engedte. Amikor más munkahelyet akart keresni magának, a férj lebeszélte, ez jó neki, ez alkalmas a képességeihez, és a család érdeke is így kívánja, hogy minden [gy maradjon. Az asszony hallgatott, dolgozott, tűrt és nem ismerte a lázongást. És most itt él, 48 évesen, és évek óta tudja már, a férjének van valakije. Egyszer beszéltek róla: a férfi nem is tagadta. A visszafojtott indulatokból, az egyre mélyebbre rakódó gyűlöletből, a mind gyakrabban felparázsló jelenetekből a gyerekek1 is — akik már felnőtt emberek — rájöttek: bármilyen fájdalmas is, ez a házasság véglegesen zsákutcába jutott. De nem szólnak róla, nem beszélnek róla: a közvélemény, itt már csak ez a kapocs. Ezért is hallgatnak róla. S zokványos és mindennapi történet ez? Minden bizonnyal az. Am ennek a családnak ez soha máskor meg nem élt története és — tragédiája. És ha mindezekből az is tűnik ki, hogy a férj tett elsősorban azért, hogy ide jutottak, most mégis tegyük túl magunkat ezen, jussunk el inkább olyan következtetésre, amelyből mindenki tanulhat. Az is, aki már a házasélet hétköznapi útját járja, de az is, aki még előtte van, és vi- rágszirmos sétánynak látja csak. Azt mondják, az idő múlásával halványul, múlik a szerelem is. Ne keressük, ne kutassuk most az okokat. De egy tanácsot adhatunk: ha a házastársak között — legyen az túl az ezüstlakodalmon, vagy csak a mézesheteken — gyakorivá válnak, sűrűsödnek a viták, a jelenetek, a sértések, a megalázások, ha ajtócsapkodás, asztalverés, szitkozódás és sírás váltja fel a jó szót, a türelmes megértést, a simogató mosolyt, két megoldás ajánlatos: vagy orvoshoz, vagy pszichológushoz kell menni, vagy az ügyvédhez és beadni a válópert. Az orvoshoz, a pszichológushoz akkor célszerű ellátogatni, ha a partnerek úgy érzik, hogy minden vita, jelenet ellenére is egymáshoz tartoznak, ha a két ember kapcsolatában több az összekötő, mint a szétválasztó mozzanat, ha átkozódva is, de sóvárogják, s nem mosolyogva is néha, szeretik, kívánják egymást. A Der Tagesspiegel című német lap egyik számából való a következő idézet: „Jens Corrsen .50 éves müncheni magatartásgyógyász nemrég szemléletesen demonstrálta, miképpen lehet ilyen esetekben megmenteni a házasságot. Amikor ismerősei azzal a panasszal fordultak hozzá, hogy eddig stabilnak bizonyult házasságukban elharapódzott a veszekedés, részletesen kifejtette előttük a veszekedések természetrajzát, azaz rámutatott bizonyos alapvető különbségekre. Az olyan összeszólatkozás — mondotta —, amelynek során a partnerek valamilyen komprortiisz- szum formájában közös nevezőre hozzák ellentétes kívánságaikat, tulajdonképpen konstruktív jellegű és nem fenyegeti felbomlással a partneri viszonyt. Sőt, ahol nem kerül sor az ellentétek „kisülésére”, ott az eleven kapcsolat előbb-utóbb elmerevedik, elhal. Más szóval, ahol szerelem van, ott veszekedés is van, s ahol mindig béke van, ott egy-kettőre úrrá lesz az unalom.” Felszedték a Balaton különböző pontjaira tavasszal kihelyezett műszereket. Ezek a E ddig az idézet, amiben van sok igazság is. Gondoljuk csak végig: összekerül két ember, olykor különböző korban, különböző műveltséggel, ízléssel, vérmérséklettel, sőt előfordul, hogy ellentétes világnézettel is. Ennek a két embernek azon túl, ami vonzza őket egymáshoz, ami összehozta őket, közelebb keli kerülniük egymáshoz, olyan kérdésekben is, amelyek szétválasztják őket. Miért menne ez simán, miért menne ez vita nélkül, különösen, ha mindkét fél jellem, egyéniség? Régi igazság: ahol nem csörren a kanál, ahol abszolút nyugalom van, ott valaki, az egyik uralkodik a másik felett. Ott csak látszólagos a harmónia, ott az egyik fél uralja, bitorolja a másikat, és a másik elfogadta, alárendeli magát ennek. Sokan elmarasztalják a fiatalok „felelőtlen”,' „elhamarkodott” házasságát, s aztán a válást. De mennyivel humánusabb az a házasság, amelyben egynéhány „régi boldogság”-ot valló ember él? Ahol a férj szolgaként tartja feleségét, a feleség pedig ma- gázva „uramozza” élete párját. Mindenben a férj dönt, az asszonynak csak akkor lehet szava, ha ura és parancsoló! a kérdezi. Itt hallgass az asz- szony neve! A fárasztó és kedvtelenítő,' az elhidegülést elősegítő viták, veszekedések természetesen egy csöppet sem kívánatosak. Ott sem, ahol még nincs gyerek, ott pedig különösen nem, ahol az utódok előtt zajlik a „kinek van igaza”, a „majd én megmutatom ki az úr a háznál”, olykor drasztikus vetélkedője. A házasságnak egy bizonyos mértékig nem csak a szerelmi vonzódáson — különösen ha már nem lobog olyan nagy lánggal a szenvedély —,' hanem alkalmazkodáson, a józan mérlegelésen és a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumon is kell nyugodnia. Olyanon, 1 amély nem sértheti, nern csorbítja egyik fél erkölcsét, büszkeségét, em* béri önérzetét sem. V an egy régi, okos, megszívlelendő tanács a házastársnak: ne aludj el haraggal, és akkor nem ébredsz méreggel. S ha a napok megértésben, indokolatlan indulatok nélkül, harmonikusan telnek, ha mindkét partner az együttélést szolgáló örömöket Igyekszik nyújtani a másiknak, tartós pilléreken nyugodhat a házasság. Ugye milyen egyszerű? És lám, milyen bonyolult az egyszerű? regisztrálókészülékek vezették a tó „naplóját”. Számot adtak a tó viselkedéséről, a víztömeg mozgásáról, a szelek irányáról, a lehullott csapadékról, a párolgásról, valamint a víztömeg lengéséről. Az adatok szerint a tó vízmozgása a keleti és a nyugati medence között a legszembetűnőbben kísérhető figyelemmel. A fő egész vízkészletének lengése feltűnően nagy. A magyar tenger vize időnként 24 órás lengési ciklusokat mutató emiatt az egyes térségekben félméteres vlz- szintkülönbségeket is ki lehet mutatni. Ez a tavaknál világ- viszonylatban is rendkívül ritka. A műszerek arra is fényt derítettek, hogy a legmagasabb hullámok felső szintje elérheti a 180 centimétert. A tó leghullámosabb területe a Szigligeti-öböl. A hullámzás Balatonlelle és Balatonszemes között erős parteróziót okoz. A műszerek adatait felhasználják majd az erózió elleni védekezésnél, a feltöltődés okainak vizsgálatánál és a partmenti területek kiképzésénél, az építkezéseknél. A vízmelegítő készülékek kü Nőtincs! utcakép (Kulcsár József felvétele) Uf iakősf ütő berendezések Papp János Védekezés az erózió ellen
