Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Központ és gyáregység (I.) A Kincs! Kommunista Párt X. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) tékanyságát a kínai nép nem­zeti érdekei, a szocializmus építésiének érdekei szempont­jaiból. A KKP X. kongresE- szusa politikai beszámolójának szerzői ez alkalommal sem tuditak valamiféle érvet fel­hozni a szovjetellenes irány­vonaluk megalapozására» és mindezt szóáradatba, gyanúsí­tásokba és nyílt rágalmakba rejtették. A KKP X. kongresszusán az egyik fő spekuláció a szov­jet részről Kínát érő „várat­lan támadás” fenyegetéséről szóló állítás volt. Ezzel kap­csolatban érdemes néhány tényre emlékeztetni. A kínai vezetők már hosszú évek óta egy „(északiról jövő fenyegetésről” lármáznak* hí­va'. va „a szovjet—kínai ha­tár ntén történt szovjet csa- paiösiizevomósra”. Viszont ép­pen a kínai vezetőség már a hatvanas évek elején paran­csot adott csapatai összevoná­sára és a „népfelkelők” moz­gósítására a Szovjetunió hatá­ra mentén. Azóta a (kínai ve­zetők tudatosan átváltoztatták a szovjet—kínai határt, amely korábban a két hatalmas nép barátságának és testvériségének határa volt, egy olyan határ­rá. melyen ezernyi kisebb és nagyobb provokációt szervez­tek, sőt, fegyveres összetűzé­seket is. ligy fest a dolog a valóságban. Ér ilyen körül­mények között még Pékingben üvöltöznek az „északról jövő fenyegetésről”! Az imperialista propaganda, a különböző rendű és rangú antikommunisták kapva-kap- tak Peking koholmányain, és híreket terjesztenek egy állí­tólag „Kínát fenyegető szovjet nukleáris megelőző csapás­ról.” Bizonyos reakciós, imperia­lista körök nyíltan vagy rejt­ve a maoista vezetőket a szovjetellenesség további fo­kozására ösztökélik, szítják a szenvedélyeket, és a kínai ve­zetőkben megvalósíthatatlan reményeket táplálnak. Világos, hogy az ilyen tevékenység provokatív jellegű, és egyál­talán nem tanúsítja folytatói előrelátását. A Szovjetunió és Kína közötti konfliktushelyzet keletkezése, nem csak e két , ,rszág érdekeinek, hanem más államok érdekeinek iá ár­tana. Pekingben annyira elmerül­lek a hazugság alkalmazásá­ban, hogy saját országuk és a józan ész igazi érdekeivel el­lentétben, elvetik a Szovjetu­nió minden javaslatát, amely a bizalom és a jószomszédság légkörének helyreállítását cé­lozza a szovjet—kínai kapcso­latokban. Csou En-laj nyilván­valóan hallgatói teljes tájéko­zatlanságára számítva a kong­resszuson ezt kérdezte :„Vajon országunk (Kína — a Pravda megjegyz.) át kell, hogy adja a szovjet revizionistáknak a nagy faltól északra eső vala­mennyi területét, hogy meg­mutassa a helyeslését a nem­zetközi helyzet enyhülése iránt es készségét a kínai—szovjet Kapcsolatok megjavítására? (!)” Azonban — mindt mond­ják — a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Az egész világ, köztük e pro­vokatív kérdés feltevői minde­nekelőtt jól tudják, hogy a Szovjetunióban soha senki nem támasztott és nem tá­maszt valamiféle területi kö­veteléseket a Kínai Népköz- társasággal szemben. Erre vo­natkozóan megvannak a szov­jet kormány hivatalos nyilat­kozatai. Ha a kípai vezetők valójá­ban aggódnak országuk biz­tonságáért és jószomszédi kapcsolatok létrehozását ki-' vánnák a Szovjetunióval, ak­kor miért vetették el a leg­magasabb szintű találkozásról szóló javaslatokat, az 1950. évi barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés érvényesítéséről szóló javaslatot, olyan szerző­dés megkötését az erő alkal­mazásáról való lemondásról, amely magában foglalja a ha­gyományos és a rakétanukleá- rís fegyvereket és egy sor más hasonló tartalmú javaslatot? Végül a kínai vezetők miért nem méltóztattak válaszolni arra a fontos szovjet kezdemé­nyezésre, amely június köze­pén azt javasolta Kínának, hogy kössenek megnemtá­madási szerződést a Szovjetu­nió és a KNK között, amely­nek szövege kötelezné a fele­ket, hogy nem támadják meg egymást semmiféle fegyverrel a szárazföldön, a tengeren és a levegőben, és nem is fenye­getőznek ilyen támadással? Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára Alma- Atában és Taskentben mon­dott beszédében a kínai veze­tőkhöz azzal a felhívással for­dult, hogy józanul tekintsenek a szovjet—kínai kapcsolatok helyzetére. Ezek a beszédek ismét meg­erősítették az SZKP változat­lan elvi irányvonalát, amelyet a XXIV. kongresszus határo­zott meg. Ez a maoizmus el­mélete és gyakorlata mint a leninizmussal szemben álló ellenséges áramlattal való ha­tározott küzdelmet, egyesíti a KNK-val fenntartott államközi kapcsolatok normalizálására való készséggel, ezen túlme­nően a szovjet—kínai barátság helyreállítására való készség­gél. Mélységes meggyőződé­sünk szerint ez megfelelne mind a szovjet, mind pedig a kínai nép érdekeinek, a béke még szélesebb érdekeinek, a szocializmus és a haladás ér­dekeinek az egész világon. Leonyid Brezsnyev elvtárs szeptember 24-én Taskentben mondott beszédében hangsú­lyozta: A Szovjetuniónak nincsenek semmiféle területi követelései a KNK-val szemben. És kap­csolatait a szuverenitás, az egyenjogúság tiszteletbentartá- sának, a belügyekbe való be- nem avatkozás elveinek tiszte* létéből kiindulva építi. A KNK vezetői készek tét* tekben is megvalósítani a KKP X. kongresszusának politikai beszámolójában foglalt kije­lentést, amely szerint a Kína és a Szovjetunió közötti né­zeteltéréseknek nem kell za­varniuk a két ország kapcso­latainak normalizálását a bé­kés egymás mellett élés öt el­ve alapján, hogy a Kína és a Szovjetunió közötti határkér­déseket tárgyalásos úton, bé­késen kell rendezni, mindenfé­le fenyegetést kizáró feltéte­lek között” — ez megértésre és készségre talál szovjet rész­ről. De vajon élég realizmus­sal és előrelátással rendelkez­nek-e Kína vezetői? — ez a kérdés. Mint már hangsúlyoztuk, a KKP X. kongresszusa nem nyújt alapot arra, hogy bármi­féle elvi változásra következ­tessünk a kínai vezetés politi­kai irányvonalában. E válto­zások szükségességét azonban a szocializmus objektív érde­kei a Kínai Népköztársaság dolgozóinak érdekei, gazdasá­ga és kultúrája fejlődésének érdekei diktálják. Végsősoron ez. az objektív szükségszerű­ség kétségkívül utat tör magá­nak. Nem szükséges annak bi­zonyítása, hogy minden ilyen jellegű mozgás pozitív vissz­hangra találna a nemzetközi kommunista mozgalomban és az egész forradalmi mozga­lomban. (TASZSZ) „Kabintaxi” — negyven méteren Á Rajna völgyében; Hagen és Wetter között újszerű váro­si tömegközlekedési eszközt próbáltak ki a gyakorlatban, egyelőre egy 40 méter hosszú pályán. A „kabintaxinak” el­nevezett közlekedési eszköz a híres repülőgépgyár, a Messer- schmitt-Bolkow-Blom cég ta­lálmánya, s a kutatásügyi mi­niszter olyan jelentőséget tu­lajdonít az új járműnek, hogy szeptember 6-i felavatásán maga is megjelent. A kabin­taxi magasvasúti pályán füg­gő 2—3 személyes zárt fülke. Az elképzelése szerint a vá­rosi villamos- és autóbuszköz­lekedést tudná helyettesíteni, ha teljesen kiépítik. Az álló-* máson számos ilyen „taxi” he­lyezkedik el: az utas egy elekt­ronikus jegyet vált, amelyet az állomáson egy másik gép „leolvas” és utasítást ad a taxinak, áiogy milyen útirá­nyon vigye az utasokat. A taxi gombnyomásra működő ajtói ezután becsukódnak, s csak a rendeltetés szerinti állomáson nyílnak ki újra. Sebessége óránként 30 kilométer, s a „követési távolságot” elektro­nikus berendezés biztosítja. A kagyló alakú szék teljes biz­tonságot nyújt az utasnak, még a vészfék alkalmazásakor is, amelyre akkor van szükség, ha két taxi esetleg összeütkö­zik. Háztartási gáztöltő Új, nagy kapacitású propán- bután .palacktöltő állomások efűtésének előkészületeit kezd­te meg a Tiszántúli Gázszol­gáltató és -szerelő Vállalat. A tervezett három töltőüzem kö­zül a legjelentősebb a Heves megyei Hort községben épül majd. A horti töltőüzem be­ruházásaira mintegy 200i—250 millió forintot irányoztak elő. A tervezett összegből várha­tóan hatvanmillió forintot köl­tenek a legkorszerűbb hazai és külföldi gépek beszerzésére. A horti üzemben évente . har­mincezer tonna pb.-gázt palac­koznak. E gázmennyiség zöme tizenegy kilós palackokba, ki­sebb része huszonkét, illetve harminchárom kilós közületi palackokba, illetve közúti tar­tálykocsikba kerül. A horti töltőállomás a pró­baüzemelést a tervek szerint 1977. januárjában kezdi. A másik nagy kapacitású pb.-töl- tő állomást Hajdúszoboszlón, a harmadikat pedig Lenínvá- rasiban, vagy Nyíregyházán építik meg. Vegyük eld a salgótarjáni te­lefonkönyvet és annak alap­ján próbáljunk végigmenni a Rákóczi úton. Az út páros ol­dalán induljunk el a fényso­rompótól. Az ezermesterbolt a 30. szám alatt volt. A követ­kező, a városi tanács épülete, a 40. szám. Igaz, a tábla nem olvasható, és lehet, hogy az. 12-est mutatna, dehát az ut- caszámtábla biztosítása az épület tulajdonosának felada­ta (legalábbis magánházak esetében így rendlekezik a jogszabály). A következő szá­mottevő épület a szolgáltató­ház és az OTP, ennek házszá­ma, bár sehol nem látható, de 22. CSALAFINTA HÁZSZÁMOK Most jön a nagy ugrás, ugyanis a megyei tanács épü­lete a 192. számú. A gépipari technikum a 232. számú. A jóval távolabb levő Sütőipari Vállalat házszáma 146. így az­tán nagyon nehéz eligazodni Salgótarjánnak ezen a hosszú utcáján. A másik oldalt már ne is nézzük, hiszen a Patyo­lat-központ a 227-es házszá­mot kapta. Javaslat: az építkezési ter­veket (távlati-fejlesztési el­Salgótarjáni furcsaságok WWWW»^>/WWWWWP' képzelések) figyelembe véve számozzuk újra a Rákóczi utat, v és minden háztulajdo­nos a rendeletekben előírtak­nak megfelelően kötelezendő új számtábla feltűnő helyen való kiszögezésére. Külföldön az este világító utcanév- és házszámtábla sem ritka. NÉVTELEN UTCÁK A strand környéki hétvégi telep lassan a beépítési terv­nek megfelelően beépül, de a kialakult utcáknak neve, a házaknak házszáma nincs. Ez különösen problémát jelent a postának, a vízműveknek és az EMÁSZ-nak, valamint a rokont, ismerőst először kere­ső idegennek. Két név kezd a köztudatba menni, az egyik a Camping út, az alsá strand mellett haladó utca, amely a campingig van kiépítve, de az új SBTC-pályáig tart. A má­sik elnevezés a Gedőc-tetö, ez azonban zavaró, mert a tetőn Nézetazonosság... Megyénk iparának egyik sa­játossága, hogy az üzemek többsége gyáregységi, gyári, vagy telephelyi szinten dolgo­zik, a Budapesten székelő köz­pontok irányításával. A korábbi időkben erőtelje­sebben, az utóbbi hónapokban már jóval kevesebbszer, de időnként fellángol az a kíván­ság, hogy több önállóságot kérnek. Indokoltak ezek a kívánsá­gok? Miben van önállóságuk a Budapestről irányított üze­meknek, hogyan élnek a ka­pott lehetőségekkel, mit tesz­nek, vagy tettek a nagyobb önállóság megszerzéséért, vé­gül hogyan látják fent az ön­állóság növelésének további feltételeit, annak útját, mód­ját, lehetőségeit? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ megyénk egyik legdinamiku­sabban fejlődő új gyárában, ,a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregysé­gében és annak a budapesti központjában. A központ nem gátolja, ha­nem segíti a gyáregység na­gyobb önállóságra irányuló törekvéseit. Ezt kell tennie el­sősorban jól felfogbtt gazdasá­gi okokból, az egész vállalat fejlődésének igényéből. Ugyanis a számítástechnikai programot csak akkor tudják a követelményeknek megfele­lően teljesíteni, ha a buda­pesti gyáregységet teljesen te­hermentesítik a jelenlegi URH rádiótelefonok különböző egy­ségeinek gyártása alól. Jelenleg az előbb említett gyártmány tíz egységéből hár­mat gyártanak Salgótarjánban, egyre jobb minőségben. A bu­dapesti gyáregység vezetője gyakran jár le Salgótarjánba, hozza magával, vagy küldi le a legjobb szakemberéket, hogy a salgótarjáni üzem minél előbb képes tegyen az URH rádióte­lefonok minden egységének előállítására, hogy minél előbb át tudja adni a ma még Bu­dapesten előállított egységek termelését. A központban olyan vezetési elv és gyakorlat érvényesül, amely abból indul ki, hogy a gyáregységek napi termelését Budapestről irányítani, opera­tívan megoldani képtelenség, ezért ahol csak lehet, minden módon növelni kell önállósá­gukat. Ezt csak nagy körülte­kintéssel, megfontoltan, reális helyzetfelmérés és megítélés alapján, az adottságok és le­hetőségek messzemenő figye­lembevételével tehetséges. E tekintetben sem előreszaladni, sem lemaradni nem szabad, de nem is tanácsos. A budapesti központban Stenczinger Sándor vezérigaz­gató elmondta, hogy a salgó­tarjáni gyáregységben meg­van az igyekezet annak bizo­nyítására, hogy az itt dolgozó kollektíva, műszakiak és fizi­kaiak egyaránt képesek na­gyobb feladatok elvégzésére is. Néha vissza kell fogni a gyár­egység vezetését, mert a na­gyobb előrelépésnek bizony átmenetileg nincsenek meg a szubjektív feltételei. Elmond­ta, hogy a kecskeméti gyár­egységnek tíz évre volt szük­sége, míg eljutott a mai szint­re, az önálló elszámolási rend­szer megvalósításához. Ennyi idő nem kell a salgótarjániak­nak, mert a központ jól fogja hasznosítani korábban szerzett tapasztalatait. S, hogy itt nem udvarias gesztusról, hanem valós dolgokról van szó, íme a bizonyíték: a központ' szeret­né, ha az év végére Salgótar­jánban gyártanák le komplett az URH rádiótelefonok min­den egységét, és közvetlenül innen importálnák. Ennek megvalósítása rend­kívül nagy és nehéz feladat. A központ ugyan segít ebben, de a termelésben jelentkező összes napi gondot helyben kell megoldani. S ez bizony nem lesz könnyű. Az URH rá­diótelefonok igen kényes hí­radástechnikai berendezéseid. Előállításuk a munkásoktól az átlagnál nagyobb általános műveltséget, általában érettsé­gizett lányokat, fiúkat, jól kép­zett híradástechnikai szak­munkásokat, technikusokat és villamosmérnököket követel. Ennek megvalósítását tartja egyik legnehezebb feladatnak a gyáregység vezetője, Pálfal- vai László. Ugyanakkor a ma­gas fokú szakmai műveltség megszerzésében látja az ön­állóság .kiterjesztését és a vele járó felelősséget a vállalat ve­zérigazgatója. Ebben, akárcsak a többi alapvető kérdésben, teljes a nézetazonosság az előbb említett két vezető kö­zött. Önként adódik a kérdés: mit -tett eddig a gyáregység a nagyobb önállóság megszer­zéséért? Salgótarjánban villamosipa­ri szakembert szerezni más üzemből, vállalattól nemigen lehet. Akik vannak, azok sem olyan specialistái ennek a szakmának, amilyenek ma már ezzel kapcsolatban szük­ségesek. Látszólag egy gyárt­mányról van szó, ennek elle­nére ahány megrendelés érke­zik a gyárba, annyi változat­ban készül el. A legapróbb változtatás is komoly szakmai, műszaki felkészültséget, intel­ligenciát követel. De azt sem szabad elfeledni, hogy az URH rádiótetefon-igyártás há­romévenként alapjában véve megújul, vagyis ebben az iparágban az előállított gyárt­mányok korábban évülnek el, mint másutt, részben ezzel együtt avulnak el a megszer­zett szakmai ismeretek. V. K. (Folytatjuki fl KGST nyersanyagtartalékai A KGST tagországai jelen­tős ásványi nyersanyagkész­lettel rendelkeznek és a jövő­ben további lelőhelyek felfe­dezése várható, az ásványi kincs megoszlása azonban ko­rántsem egyenletes, gyakran nehezen megközelíthető helye­ken található. Bizonyos ese­tekben hasznos tartalmuk és minőségük elég gyenge, kiak­názásuk jelentős beruházáso­kat igényéi. Jelenleg az érdekelt KGST- tagorsizágok az uráli nikkel és azbeszt, a kazahsztáni réz és sárgiafoszfor közös bányászatá­nak, elsődleges feldolgozásé­nak műszaki-gazdasági felté­telein dolgoznak. Az érdekelt országok meg­vizsgálják a Lengyel Népköz- társaság javaslatát, hogy kö­(az igazin) egy másik hétvégi telep van kialakulóban. Ad­junk tehát nevet a hétvégi te­lep felső útjának is, például legyen Görbe utca, Poros utca, esetleg Salak utca, vagy Kéz­műves utca (utalva, hogy sok kézi munkát végeztünk), és a házakat házszámmal vagy helyrajzi számmal jelöljük meg. ELTŰNT A SZOBOR A Salgótarjánt ismertető ki­adványokban még olvasható, fényképen látható, a strand előtt pedig már csak az áll­ványa van, a híres mozgó ha­lakat ábrázoló szoborkompo­zíciónak. A valóságban azon­ban már két éve nincs a he­lyén. Először arra gondoltunk, hogy hazai kiállításra vitték bemutatni, utána azt. hogy valami tengerentúli kiállításra küldték, most már ennyi idő után csak azt gondolhatjuk, hogy élelmes emberek elvitték a MÉH-nek. Hiányzik ez a kedves kis szoborcsoport a helyéről, jó lenne a Kék Fényben köröztet­ni. hátha valaki Magyarorszá­gon látta valahol, vagy tud róla. Kúti István zösem vegyenek részt terüle­tén energiahordozó és kok­szolható szenek bányáinak lé­tesítésében. Hasonló javaslatot tett a Mongol Népköztársaság energiahordozó és kokszolható szenek, réz, ón, wolfram és molibdién közös kitermelésére. Aktuálissá vált a Kárpátok, Balkán-hegység és a Kaukázus ásványi kincseinek felmérése. Itt a gieológiai viszonyok a kutatókat mangán-, króm-, réz- molibdén-, réz-, sokfémes, arany-, higany- stb.* leletekkel kecsegtetik. Az utóbbi években a tenge­rek és óceánok ásványi kincse­inek tanulmányozása, illetve felderítése népgazdasági és nemzetközi jelentőségre tett szert. A tengerfenék ásvány­kincsének kiaknázása egyik feltétele korunk tudományos- műszaki forradalmának. Nap­jainkban közel száz ország végez a világtengereken geo­lógiai-geofizikai kutatásokat és az összes kitermelt kőolaj 20 százaléka máris a tengerfe­nékről származik. A KGST-tagorsizágok gazda­sági integrációs törekvései felkeltették a figyelmet a nyersanyagellátás problémái iránt, hiszen, megoldásuktól döntő mértékben függ az egyes tagországok népgazda­ságának jövőbeni fejlődése. Az utóbbi években Bulgáriá­ban jelentős lignitlelőhelye­ket kutattak fel, amelyek tar­talékai meghaladják a 3 mil­liárd tonnát. Ezek kíaknázá* sara bányákat, külszíni fejté" sefcet nyitottak, a feltárt lig- ndtvagyon hasznosítására pe­dig briiketfcgyánat építettek, nitrogénműtrágya-igyárat és két hatalmas hőerőművet he­lyeztek üzembe. NDK-ban a geológusok egy új, hatalmas gázmezőt adtaik át, amelynek kiaknázása ré­vén a földgáztermelést 3,5-sze- resére növelhetik. A kutatások eredményeként jelentősen nö­vekedtek a káliumszóda-kész- letek is. Lengyelországban sikeresen növelték a kitermelhető gáz- készleteket. a természetes kén* éis káli umsó-lelőhelyeket. Romániában tovább folyik a földgáz- és olajmezők felkuta­tása, jelentős lignitkészletre bukkantak. Folytatják a ba- uxit és más színesfémek, va­lamint a természetes kén fel­kutatását. A csehszlovák geológusok folyatják az új szénmedence felderítését, amely az eddigi felmérések szerint sok száz­millió tonna készlettel rendel­kezik. Széles körben ismeretesek a szovjet geológusok sikerei. Az utóbbi években a tyumehyi és tomszki területen, Türkméni- ában és Üzbegisztánban, va­lamint az ország európai terü­letein hatalmas kőolaj- és földgáz-, — Szibériában ólom-, cinklelőhelyeket fedeztek fel, Borisz Jerofejev * Javaslat az elhelyezésre Az építendő vásárcsarnok Salgótarjánban máris sok munkát ad a városi tanács osztályainak. A terveket, me­lyek javában készülnek, a bu­dapesti LAKÓTERV Vállalat mérnökei — akik elejétől kezdve részt vesznek Salgó­tarján átépítésében — készí­tik* A vásárcsarnok a volt városi fürdő helyére kerül, az építési terület előkészületi munkái megindultak. A ter­melésellátás-felügyeleti osz­tály pedig már javaslatot kül­dött a tervezőknek a vásár- csarnok üzleteinek legcélsze­rűbb elhelyezésére. Egyébként olyan döntés született, hogy versenytárgyaláson adják majd bérbe a vállalatoknak: az üzlethelyiségeket. NÓGRÁD — 1973. október 17., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents