Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

TUDOMÁNY -'TECHNIKA Gammasafáísás g műkincsek védslmébsn H ákríras-mozgósító immunoszupresszió ? Franciaországban 1970 óta folytatnak kísérleteket a nuk­leáris energia alkalmazására — a műkincsek védelmében. A kísérletek a Nemzeti Atom­energia Bizottság laboratóriu­maiban folynak. A kutatók szorosan együttműködnek a múzeumi szakemberekkel Atomfizikus, restaurátor, mű­vészettörténész dolgozik együtt azoknak a művészi emlékek­nek a konzerválásán, amelyek a nemzet számára felbecsül­hetetlen értékeket jelentenek. A kutatók az elmúlt két év­ben kizárólag a gammasugár­zás ilyen irányú hatásának a vizsgálatával foglalkoztak. A gammasugárzás igen kis hul­lámhosszú elektromágneses sugárzás, amely az atommagok természetes és mesterségesen keltett átalakulásai, valamint részecskepárok szétválása, ele­mi részek bomlása esetén su- gárzódikki. A technikában leg­inkább a radioaktív izotópok gammasugárzását használják fel besugárzási, átvilágítási vagy nyomjelzési célokra. A franciák a műkincsvédelmi kutatásokban kobalt 80-as és cézium 137-es izotópokat al­kalmaznak a különféle anya­gokból készült művészeti em­lékek tartósítására. A munka egyelőre kísérleti stádiumban folyik. A francia átlagpolgár, ami­kor a „patrimonie” szót hall­ja, a nemzeti vagyon alatt akaratlanul is monumentális katedrálisokra, épületekre gondol. A mindennapi gyakor- giek során a faanyag rovarta lat azonban a Legváltozatosabb tanítását végezték gammabe- . műkincsek sokaságával állítja sugárzás segítségével. Ezen a ; szembe a kutatókat, hogy területen lehet valószínűleg a megvédjék az utókor számára, jövőben a legjobb eredménye- Ezek a legkülönfélébb mére- két várni. Az eddigi tapaszta- tűek lehetnek és különféle latok szerint 50 000 rád. erős­anyagból készültek. A műkin- ségű, száz alkalommal -végzett eset ezenkívül sokféle káros gammabesugárzás nem vál- hatás érte, amíg a múzeum toztatta meg a kezelt faanya- tulajdonába került. gokat, sem külsőre, som a A fából és más anyagból ké- mechanikai tulajdonságait ti­szült műkincsek nem egy letően. Ezer besugárzás után esetben a föld vagy a víz alól azonban a kísérletnek kitett kerülnek a restaurátor aszta- faanyagban mérhető eLválto- lára. A technika mai állása zást lehetett kimutatni, mellett a föld vagy a víz alól Nem sikerült eddig megol- származó műkincsek' konzer- dani a papír- és szövetanyagok válása jelenti napjainkban a védelmét gammabesugárzás- íegnehezebb feladatot. A kő- sál. Ezeknél az anyagoknál a bői készült műkincsek, Szob- hordozóréteg nagyobb ron- rok stb. esetében is jelentős csolódást szenvedett, mint pusztulással kell számolni és azok az élősködő gombák, nem könnyű e folyamatnak a amelyek a papírba vagy a szö- megállítása. vetbe befészkelték magukat. A kutatás során tanulmá- A francia kutatók nemcsak nyozzák a gammasugárzás gammasugárzással, de más hatását a különféle anyagok- módszerekkel is végeznek kí- ra, elsősorban a faanyagon Bérleteket a vízzel átitatott fa- élősködő gombákra és róva- anyag kezelésére. Jól haladnak rokra. Ez a vizsgálat azonban azok a kísérletek is, amelyek- nem csak a rovarokra és azok nek az a célja, hogy a szabad­lárváira terjed ki, hanem arra ban álló mészkőből, márvány- az esetleges károsító hatásra ból, kerámiából készült mű- is, amelyet a sugárzás magára kincseket megvédjék az idő a faanyagra és a festék- vagy vasfoga, a korom és az időjá- Lakkrétegére kifejt. rás viszontagságai ellen. A kil­A gammasugárzás biológiai lön féle anyagból készült mű­károsítására jellemző, hogy a kincseket csak a mérnök, az halálos dózis emberre 500 rád, atomfizikus, a vegyész és a rovarokra 20 000—50 000 rád. biológus együttes munkája és a baktériumokra, illetve mentheti meg az utókor szá- vírusokra 2—5 millió rád. mára. A francia kutatók az eddi- Endresz István A legújabb kutatások Immár •tikba hagynak kétséget az Iránt, bogy a szervezet védekező rend­szerének mesterséges elnyomása, az immunoszupresszlé megnöveli a leukémia (fehérvérűség, vérr&k) egyébként elenyészően kicsiny veszélyét a szerv- vagy szővetát- ültetésen átesett beteg szervezeté­ben. \r. amerikai Harvard egyetem biológusai mór régebben arra a feltevésre jutottak, hogy az ltn- munoszupresszió valamilyen mó­don aktiválja a szervezetben lap­pangó leukémla-virusokat és ki­váltja féktelen szaporodásukat. Ha ez a felvetés. Igaz, akkor megfe­lelő vírusellenes hatóanyaggal csökkenteni lehet ezt a veszélyt. /V. emberi leukémia-vírus megfog­hatatlan organizmus, csak néhány esetben sikerült észlelni, bár ki­mutatásának hitelében sem egysé­ges a tudományos közvélemény. az egerek leukémia-Vlrusa azon­ban jól megfigyelhető, fényképez­hető, ezért a Harvard-biolőgusok egereket használtak fel modell­ként bizonyító kísérleteikhez. Kísérleteikkel a vírusellenes ha­tóanyag, a Interferon hatását el­lenőrizték, miután átültetett lim- forilákkal aktiválták a leukémia- vírusokat. Ez a beavatkozás ki­váltotta az immunbiológiai véde­kezést, azt az állapotot, amelyben aátültetett Umfoclták megtámad­tuk a befogadó szervezet szöveteit. Tizenhárom egér kapott a limfoid- sejte|t befecskendezésével egyidő- ben interferont Is, a másik 13 vi­szont csak limfoci a-sej eket. Négy­héttel később megvizsgálva vala­mennyi egeret az interferonná cso­portban csak egy pozitív esetet, a másikban viszont tizet észleltek. Mielőtt azonban túlságosan hiú remények ébrednének az interfe­ron hatásáról, még szélesebb kör­ben is meg kell ismételni a kísér­leteket. (A Delta szeptemberi számából.) nemhifoté*,: Vándorolnak-e a kontinensek? Különleges aapteleszkop Tudományos berkekben vál­tozatlanul élénken foglalkoz­tatja a szakembereket a föld­részek vándorlása: dr. Szá- deczky-Kardoss Elemér Kos- suth-díjas akadémikus, egye­temi tanár, az Akadémia föld­es bányászati tudományok osz­tályának elnökét és az MTA geokémiai laboratóriumának igazgatóját kérdezte meg az MTI munkatársa: mi a tudó­sok legújabb álláspontja, elfo­gadja-e a tudományos közvéle­mény a kontinensvándorlás el­méletét? — Az elméletet — tudomá­nyos hipotézis formájában — először 1907-ben az angol Pic­kering, majd 5—10 évvel ké­sőbb részletesen kifejtve, We­gener osztrák geológus-mate­matikus vetette fel — vála­szolta az akadémikus. Az el­méiét kiindulási alapja az Volt, högy Európa és Afrika partvo­nalai igen jól hozzáilleszthetők Észak- és Dél-Amerika part­jaihoz. Ugyanakkor az An­tarktisz, valamint Ausztrália és India Is mutat hasonló, kö­zös jegyeket, ha ezekről egy- egy papírmodellt készítünk. Forró italok — másodpercek alatt A kényelmünket szolgáló az Italok vízben oldódó porai - automaták egyre bonyolultab- ból készített sűrítmények ta- bakká, egyre „okosabbakká” lálhatók, hűtött állapotban válnak. E „mindentudó” szer- (frisseségük megőrzése érde- kezetek sorában az üdítőital- kében.) A gombnyomásos „pa- automaták futották be a leg- rancsra” először forró víz nagyobb karriert az elmúlt csurog a pohárba, majd meg- • ■vtizedek során és természe- felelő adag a kívánt sűrít­ésen a kávéautomaták. Ez ménybőL utóbbiak kétféle módon ké- e kisméretű, asztalra, pult­szí tik el az ízletes főzetet: a ra helyezhető automata-típust kávéőrlemény gyors kilúgozd - önkiszolgáló éttermek és szál- sával, vagy pedig kávékivo- lodák számára alakították ki nat feloldásával. a tervezők. Ahol nincs ál­A képen látható angol Landóan üzemben — például gyártmányú automata ötféle szállodai szobákban — csak forró italt szolgál ki a meg- bekapcsolás után 2-3 perccel felelő gomb megnyomásától szolgáltatja ki a forró italt a számított néhány másodperc gép. Folyamatosan üzemeltet- alatt: kávéi teát. kakaói cső- ve óránként mintegy 400 po­kolidét és erőlevest. A ké- harat tölt be a forró italok- szülék megfelelő tartályaiban kai az összeillesztés nagyjából el is végezhető. — Sok minden emellett a feltételezés mellett szólt. A geofizikusok azonban támad­ták Wegener hipotézisét. Csö­könyösen állították: elképzel­hetetlen olyan fantasztikus erő, amely képes lenne le­győzni a hatalmas kontinensen okozta súrlódást, és amely el tudná mozdítani a földrészek óriás tábláit. Wegener nek vol­tak bizonyítékai, de a geofizi­kusok ellenérveire nem tudott válaszolni. Csak annyi volt biztos, hogy az összeillő föld­részek különböző korú és szerkezetű kőzetvonulatai a partszakaszok mentén — a nagy távolságok ellenére — saját módon éppen a feltétele­zett összeillesztés helyén foly­tatódnak. — Wegener elméletével a hatvanas évek elejéig senki sem bolgodult. Alig tíz éve — egy akkor még új kutatási ág — a paleomágnesség vizsgála­ta erősítette meg a feltétele­zés helyességét. A vulkánkitö­rések alkalmával ugyanis a tengerfenéken felszínre kerülő láva igen sok mágneses ás­ványt (magnetitet) tartalmaz. Ennek elemi mágnesrészecskéi a föld mágneses pólusainak irányába állnak be, még mi­előtt a lehűléskor megdermed­nek. — Amikor az óceán mélyé­ről vett talajmintákat meg­vizsgálták, kiderült az is, hogy a tol.1 mágneses pólusai időn­ként „helyet cserélnek”: a tá­volodó kontinensek közül ki­kerülő talajmintákban ugyanis a mágneses elemi részecskék a? anyag kihűlésével hol északi, hol déli irányba beállva kon­zerválódtak a kőzetekben. A mágneses talajvizsgálatok azt bizonyították, hogy az egymás­tól széthúzódó földrészektől azonos távolságra, teljesen szimmetrikus mágnességű földszeletek helyezkednek el. A tudósok ebből következtet­tek arra, hogy 250—300 millió évvel ezelőtt a világon csupán egyetlen összefüggő őskonti­nens létezett, ez szakadt szét darabokra és ennek részei tá­volodtak el idővel egymástól. — A paleomágneses vizsgá­latok azonban más érdekesség­re is felhívták a kutatók fi­gyelmét. A mágneses rétegek egymáshoz viszonyított elhe­lyezkedéséből arra is követ­keztetni lehetett, hogy amikor a földrészek szétszakadtak, a föld mágneses északi pólusa, a csendes-óceáni Hawaii-szigetek környékén volt, s azóta vándo­rolt mai helyére, az Északi - sarkra. — A kontinenseket mozgató erő magyarázatát egyik 1971- ben készült tanulmányomban dolgoztam ki mondotta Sza- deczky akadémikus. — Ennek a tanulmánynak a geológia akkori legújabb vívmánya, a lemeztektonika képezte az alapját. Sikerült megállapítani azt, hogy a föld szilárd kérge egymástól viszonylag függetle­nül mozgó lemezekből áll és a „lemezek” egybetolódásakor ‘felszíni kőzetek kerülnek a mélybe. A felülről egyre bel­jebb jutó kőzetek kristályszer­kezetéből pedig a föld belsejé­ben uralkodó rendkívül ma­gas nyomás és hőmérséklet hatására különböző illó anya­gok — főleg nagy mennyiségű vízgőz — szabadul fel. Ezek a gőzök nagyjából 100 .kilomé­teres mélységben valóságos gőzpárnát alkotnak a földrészek alatt, amely már előidézheti a kontinensek csúszását, Vándor­lását — Érdekességként említe­ném, hogy a betolódásl elmé­letet még a húszas években Ampferer osztrák kutató ak­kori új tanulmányából ismer­tem meg, de magam sem na­gyon hittem es akkoriban nem is tudtam használni semmire. A feltételezett „gőzpárna” helyén azonban — hozzávető­legesen a jelzett 100 kilométe­res mélységben — a geofizi­kusok is kimutattak egy, a többitől elkülönülő, jól vezető anyagréteget. Ennek helyén nagyjából 35 000 atmoszféra a nyomás. Ezt sajnos — egyelő­re —, nem tudjuk laborató­riumi körülmények között elő­állítani. Három—négy évvel ez­előtt talán ezért is vitatták többen a kontinens-vándorlás tényét A legutóbbi Bratisla- vában megrendezett — nem­zetközi geológiai kongresszu­son áttételesen bár, de ismét szóba került ez a téma. A kongresszus csaknem 600 rész­vevője között egyetlen szak­emberrel sem találkoztam, aki elvetette volna Wegener haj­dani elméletét. Sőt, ma már a geológiának külön tudomány­ágai foglalkoznak a konti­nensek állandó jellegű ván­dorlásának éghajlati és más hatásaival és ezek a kutatási eredmények legalább ilyen meglepő újdonságokat tártak fel. — fejezte be nyilatkozatát Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus. A napkitörések és napfolt­tevékenységek tanulmányozá­sára az utóbbi években egy­re nagyobb súlyt helyez a csillagászat. Részben azért, mert az űrutazásokkal kapcso­latban ismerni kell a napki­törések várható következmé­nyéit, részben pedig pontos felderítésre várnak a naptevé­kenységeknek a Föld élővilá­gára gyakorolt hatásai. A megfigyelésekét a Föld körüli pályán keringő objek­tumokról és földi — speciáli­sain erre a célra épített — ku- tatóállomásokról végzik. Ez utóbbiak sorában az egyik legkorszerűbb az Üj-Mexikó államban (USA) 2804 méteres '.engerszint feletti magasság­ban, az Alamogordo hegység­ben létrehozott napkutatási intézet A napkorongra kb&- gezódó teleszkóp 111 méter hosszú, amiből 42 méter a képein látható föld feletti to­ronyban, 69 méter a föld alat­ti függőleges aknában helyez­kedik el. A teleszkóp külön­legessége, hogy belseje lég­üres. Erre a teleszkópban megjelenített kép stabilitásá­nak fokozása érdekében van szükség. Az optikai rendszer óriási — 11 tonna tömegű — higany-„cseppre” támaszko­dik, hogy rázkódás nélkül kö­vethesse a Nap mozgását. A teleszkópot magába foglaló tornyot kívülről hővisszaverő fehér festékkel vonták be és falaiba vizet cirkuláltató cső­rendszert építettek a belső hőmérséklet szabályozhatósá- ga érdekében. Ismeretlen óriásbolygó Más naprendszerek bolygói után kutatva P. van de Kamp amerikai csillagász különös égitestet fedezett fél. Már 1967-ben megállapították, hogy a Napunktól 10,7 fényévnyire levő Epszilon Eridani csillag nem egyenletesen halad pályá­ján — kisméretű pályahábor­gásait egy kísérőnek kell okoznia. Az akkori adatok azonban nem voltak elegen­dők a pontos elemzéshez. Az elmúlt évben újabb 800 fel­vételt készítettek az Epszilon Eridaniról. E felvételek elem­zéséből és a számításokból ki­derült, hogy a láthatatlan kí­sérő 1,2 milliárd kilométer tá­volságban kering a központi csillag körül és egy fordulat megtételéhez 25 évre van szüksége. Az Ismeretlen égi - test besorolása rendkívül ne­héz, mert tömege nagvon nagy — hatszorosa a Jupiter tömegének. — így túlságosan nehéz, hogy közönséges boly­gó lehetne, ugyanakkor vi­szont tömege nem elegendő ahhoz, hogy a fúziós folyama­tok megindulhatnának belse­jében. Kövér kismama — egészségesebb gyermek A nőgyógyászok egészen a legutóbbi időkig nagyon vi­gyáztak rá, hogy a leendő anya ne hízzon meg túlságo­san — testsúlya ne legyen több, mint amennyi a gyer­mek, a megnövekedett méh, a méhlepény és a magzatvíz sú­lyának megfelel. A terhesség alatti súlygyarapodás eszmé­nyi értékét 7,5, felső határát pedig 10 kilogrammnak tar­tották. Az anya és gyermeke J NÖGRAD - 1973. közötti kapcsolatot tanúimé-' nyozó, 1959-ben megkezdett vizsgálatsorozat most azzal a megállapítással zárult, hogy minél jobban nő a terhesség alatt a kismama testsúlya, an­nál nagyobb testsúlyú, életké­pesebb, egészségesebb és in­telligensebb gyermeket hoz a világra. A terhesség alatti súlygyarapodás optimális mér­tékét most már 11,5—13,5 ki­logrammban szabják meg. október 14., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents