Nógrád. 1973. október (29. évfolyam. 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

LÜRiiNCZY ISTVÁN VERSEI: Dékány Kálmáni Szeptemberi vers kialudt a napok szeme melleden fáradt falevél és hajnalban az ősz haján ezüst csíkot rajzol a dér öregasszony holt szemében az elhamvadt régi álmok és szeretőm narancsölén egy ősi csodára várok rt•f­Ősz a Mátrában egy falevél a hajnalra hull kék őz iszik a patakból szemében rőt álmok égnek s egy lövéstől földre fordr’ és a hegyek gömbarcából kiégtek a piros Napok mint női haj úgy száll az ösv s betakar egy régi padot S z i 1 á ' Egy zártkörű angol klub új tagja megkérdi az elnököt: — A klubba nők it jöhet­nek7 — Nem, viszont a tagoknak megengedjük, hogy hetenként egy alkalommal elhozzák a feleségüket. — Csakhogy én agglegény vagyok... Elhozhatom a ba­rátnőmet? — Csak abban az esetben, ha a klub valamelyik tagjá­nak a felesége. X ügy Ízben valaki megkér­dezte Albert Einsteint: — Neked is az a vélemé­nyed, hogy félelmetesen nö­vekszik a bolondok száma a földön? — Minden bizonnyal — vá­laszolta mosolyogva a tudós. — És szerinted mi az oka ennek a jelenségnek? — Erre nagyon pontos vá­laszt adnak a statisztikák: ál­landóan növekszik a születé­sek száma! n k o k Egy vendéglátóipari techni­kum hallgatója iskolai szünet­ben hazalátogat. — Egy kicsit lefogytál fiam — mondja az anyja, — nem jó az ellátásotok? Azt eszitek, amit főztök? —• Igen! Mégpedig kötelező­en. X A szerelmes nő — mondotta Bemard Shaw — olyan rab­szolga, aki az urával viteti a láncokat. X Testes, határozott arckifeje- zésü hölgy tér be egy ruhaüz­letbe, mögötte lépked filgrán termetű, szelíd arcú férje. A hölgy vásárol egy szoknyát és a következő szavak kíséreté­ben adja át a csomagot a fér­jének: — Fogd fiam, tedd a ka­rodra! — Melyik karomra, drágám? nőtt ruháskosarat látja, amit az ura két faállványhoz erősí­tett, hogy szabadon mozoghas­son. A kosárban fia fekszik, éppen ez a fiú, Imre, aki most megütötte, öreg Pálné agyá­ból majdnem kicsússzon a kép, a himbálózó kosár képe. Mégis sikerül visszaidézni a jól be- fütött konyhát, az asztalt, a nagy kockás abrosszal, a meg­szegett kenyér otthonos sza­gát és a lámpát is, amit egész kis lángra csavart, nehogy a fiú szemébe süssön. Este van, az urát várja be vacsorázni, mindjárt itt lesz, csak a jószá­got látja el még éjszakára. Ad­dig ő. Maris, ide ült a székre, a gyereke mellé, foltozni. Jó magas széket választott, hogy belelásson a kosárba. A kis Imre éppen most viszi a rózsa­színű lábujjait a szájacskájá- hoz. — Ügy, úgy kicsi fiam, szépségem, reménységem, bol­dogságom. .. Gondom, bajom, szomorúságom... Tovább!... Tovább!... Az idő fut rohannak az évek... Dübörgést hall, lehulló gö­röngy robaját. Nyitott sír szé­lén áll. most húzzák ki a köte­let a középső fia koporsója alól. Borzadva fordul el a kép­től, a munka vad hajszája fe­lé. Érzi a saját testének verej­tékben fürdő szagát. Siess idő, rohanjatok évek! — Se­bet gyógyít minden elmúló nap... Vagy ne! Mégse. — Alig bárom év, és 'ugyanaz a kép. Kővé dermedve áll a sírgödör fölött. Második fiát vitte el most a rettenetes kór. Tüdő­vész! — Lassan vánszorog az óra, ólomsúlya van a perc­nek. .. 1914—T5—’16—’17—T8. — Háború... Betegség... Sze­génység. .. Halál... Pál Gá­borról semmi hír... De csak ne is! Ne!... Jön a postás! „Pál Gábor hősi halált halt!” Hősi ?... Meghalt ?... Meg­halt!... Munka... Szegénység... Sze­génység. .. Munka... Munka... Végre megjött a gyerek! Az egy, aki megmaradt... Pirul a menyasszony, megcsókolja az aeyondolgozott kezet. Mosoly ömlik szét az elfáradt arcon... Ezek megbecsülik majd. .. A fia meg a menye... Hiszen dolgozni is tud még. De olyan Jó lesz meglassítani a tempót. A könnyebb munkát végezni. Gyereket dajkálni, ágyat vet­ni, főzni. A föld kegyetlen! Nehéz volt belőle kikényszerí­teni asszonykézzel a minden­napit! Itt hirtelen megtorpan a képzelet. Egybefolynak a tör­ténések. Az egyformaság és a közelség homályossá tesz min­dent. További emlékei egv- egy tévelygő gondolatban sű­rűsödnek össze... Orrában a méz és a lej meleg szagát ér­zi: első unokáját tartja a kar­jai között... Hangokat hall, a hazafelé tartó birkanyáj türel­metlen bégetését. Este van. li­laszín felhők úsznak az égen, Séta közben i A fiatal férfi a fémfogan­tyúba kapaszkodik, a kis nő a a férfi kezét fogja. Nézelőd­nek a mozgó villamosban. Minden ülőhely foglalt. A fémvasalásokon napfény vil­log. A kis nő megrántja a fiatal férfi kezét. — Nézd csak, Muki. — Mit? — Ott — mutatja az áliával az irányt a kis nő. — Mit gon­dolsz. férfi, vagy nő? — Melyik? — A piros blúzos mögött kockás kuliban. Kemény arc, kurtára nyírt dús hajzat. Már nem fiatal. — Hát — tűnődik hangosan a férfi, — én nem is tudom. — Muris — mondja a kis nő. , A villamos rángatózva meg­áll. A kis nő tovább nézi a kulikabátost. — Pötyi — szól a férfi —; leszállunk. Félkézzel lesegiti feleségét a lépcsőn; a másikban tömött aktatáskát cipeL A súly húzza a karját. Kézenfogva sétálnak. — Utálok cipekedni — mondja a férfi. — De ma mu­száj hazavinni. Pötyi a kirakatokat vigzagál* ja. — Nézd -csak, Muki — szólal meg. Neked, hogy tetszik az a kockás? A kirakatban szoknyák. Mik­lós szeret női kirakatok előtt időzni, kombinékat, bugyikat, melltartókat nézegetni. — Tetszik — feleli. — Megvegyem? — Ahogy tetszik, szívem. — Nem akarok olyan holmit venni, ami neked nem tet­szik Se szoknyát, se mást. — Igazán tetszik. A kockás illik hozzád. — Örülök — mondja Pötyi. — Megegyeztünk, hogy a fizetésedet magadra költheted — mondja Miklós, majd hom­lokát ráncolva hozzáteszi; — Amíg ilyen kevés lesz a fize­tésed. Jóval kevesebb, minta bankban volt. — Én akartam — mondja Pötyi. — Én akartam a rek­lámosokhoz kerülni. — Persze, hogy te. — Tudom, te mindig megér­tesz engem, okos, megértő férjecském vagy. — Az a fontos, hogy jól érzed magad. — Reklámszervező leszek. Egészen más. mint az irodá­ban. A férfi hallgat. — Sose talállak meg tele­fonon — mondja aztán. — Kirakatrendezők mellett dolgozom, folyton a terepen vaeyunk. —- Te csak cipekedsz — mondja Miklós. — Csak a kis szerszámoslá­dát viszem, az meg nem súly. — Múltkor az állványt is te cipelted. — Az állvány se nehéz. Kü­lönben is. a legtöbbször autón megyünk. — Én utálok cipekedni — mondja Miklós. — Még egy ilyen táskát is. — Én föl se veszem — mondja Pötyi. — Nekem mindegy — von vállat a férfi. — Az a fő, hogy jól érzed magad az új állás­ban. — Továbbmentek. — Ein gém nem érdekel a fizeté­sed, ha jól érzed magad. Pötyi megszorítja a kezét — Egyáltalán nem érdekel, ha jól érzed magad — mond­ja megint Miklós. — A bank­ban több fizetésed volt — Csak átmenetileg lesz ke­vesebb — magyarázza Pötyi, —, amíg tanulom a szakmát. Ha kész leszek, sokkal többel keresek, mint a bankban. Sok­kal, sokkal többet — Elhiszem — mondja a férfi. — Egy év alatt kitanulom — mondja Pötyi. Mindenki azt mondja, hogy van érzékem a reklámhoz. Szótlanul mennek egy ideig. Az utca zajos. Egy nő lelép a járdáról, a rendőr ráfütyül és masához inti. Pötyi oldalra csavarodó fej­jel járás közben is a kirakato­kat nézegeti. — Te. Pötyi — szólal meg Miklós, — nem akarod mégis megvenni a kockás szoknyát? Még visszamehetünk. — Ráér, Muki. — Igazán helyes szoknya. Kár lenne elszalasztani. Ha nincs nálad elég pénz, csak szólj. — Tulajdonképpen nincs is szükségem szoknyára — ma­gyarázza Pötyi. — Inkább pul­csi kellene. — Pulcsi? Pötyi rá villantja szürkéskék szemét; — Ez téged meglep? — Nem. dehogy. Miklós leszegett fejjel kul­log, Pötyi a vállával hoz­zádől. — Muki, ne tagadd — do­rombolja —, láttam, hogy meglepődtél. — Nem lepődtem meg csak úgy tudom, hogy elég pulcsid van. — Szerinted szoknyát kelle­ne vennem? — Újabban mindig más pulcsi van rajtad — mondja gyorsan Miklós. — ^Szinte min­dennap másik. — Az nem lehet, te csacsi — nevet Pötyi. Miklós tenyere átnyirkoso- dik, nagy lélegzettel azt mond­ja: — A bankba mindig ugyan­abban Jártál. — Az más. — A szép holmikat kíméli az ember — mondja Miklós. — Igen, de még azt hiszik, hogy csak egy pulcsim van. — Az előbb azt mondtad, nincs elég pulcsid. — Mukikám, én azt mond­tam, hogy a szoknyához vi­szonyítva nincs elég. Miklós meglóbálja a táská­ját: — Azelőtt se csak a szek­rényben lógtak — dünnyögi. — Csak a hivatalba jártál mindig egyben. — A jó pulcsikat kímélni akartam — feleli Pötyi. — Most már nem akarod kímélni? Pötyi megpillantja a rek­lámoszlopot a járdaszélen. — Dehogynem — mondja a kezénél fogva vonszolva a férjét. — Tudod, hogy én min­dig vigyázok a holmijaimra. — Az előzetes mozijelentést nézegeti a reklámoszlopon. — Kés a vízben — olvassa han­gosan a filmcímet. Az egyik képen szőke nő fekszik bikini­ben a vitorlás fedélzetén, magas, sovány fiú lesi a vi­torla mögül, egy másik férfi pedig csibukozva kormányoz a heverő nő lábánál. — Jövő csütörtökön meg­nézzük, jó? — szólal meg Miklós. — Előre megváltom a jegyet. — Remélem, nem megyünk vidékre. — Intézd el. hogy ne küld­jenek vidékre. — Muki, azt nem lehet, kez­dőnek nem lehetnek kikötései. — Szóval ne vegyem meg a Jegyet? — Nyugodtan megveheted. Legfeljebb eladod valakinek. A járda tele emberrel, a nap eltűnt a háztetők mögött, a házaspár köré árnyék nőtt a reklámoszlop tövében. A férfi hirtelen megemeli a táskáját, mintha a súlvát be- csülgetné, aztán egyszuszra kimondja: — Nézd, Pötyi, távol áll tő­lem beleszólni az öltözködésed­be, tudod, hogy sose szóltam bele. A nők ehhez jobban ér­tenek. — Mit akarsz ezzel monda­ni? — Hogy miről, azt én !s sze­retném tudni. Most csak ezt tudom, hogy azelőtt otthon vetted föl a szép holmikat, mikor hazavártál. Most meg fordítva van. t Pötyi válasza természetesen hangzik: — Mukikám, otthon az em­ber kényelembe teszi magát, olyan ruhába öltözik, amir« nem kell folyton vigyázni. Ez magától értetődő. Nem? Miklós a járdaszegélyt nézi. — Rendben van — dünnyö­gi kínlódva, saját maga előtt megalázónak tűnik a helyzete, mindig nevetségesnek tartotta a féltékeny férfiakat. — Ma­gától értetődő. Cigarettavég pottyan a lába elé. még parazsa van. rátapos, a talpával szétnyom­kodja. — De szerintem az is magá­tól értetődő — találja meg a hangot, — hogy munkába az ember nem hordja el a jó hol­mijait. Te pedig újabban ezt teszed. — Tudom, mit akarsz mon­dani — vág szavába Pötyi. — Nincs igazad, Muki, eleinte a reklámosokhoz is az ócskába jártam. Emlékszel? — De aztán abbahagytad. A szép holmikat gyűröd, kopta­tod. Futkosni, cipekedni a* ócska is jó. Pötvi föl von ja szemöldökét: — Nézd, Muki, nem szeret­ném. ha megszólnának. — Miért szólnának meg? — Hogy csak egy ócska pul­csim van. — Ki szólna meg? — Tulajdonképpen már meg is szóltak. — Kicsoda? — Többen. 1 — De ki? — A ... a portás. — Miféle portás? — A portás, a cégnél. Azt mondta, ha ő volna a férjem, annyi pulcsim lenne, hogy mindennap másikat vehetnék föl. — Hülyeség — mordul Mik­lós. Azt kérdi: — Hány éve* a portás? — Nem tudom. — Mégis. — öregedő férfi. Azt hi­szem, öregedő Miklós Pötyit nézi. Aztán megemeli a táskáját. Újra Pötyit nézi. — Hogy-hogy azt hiszed? Pötyi szája hullámosán megremeg. — Muki, ne kényszeríts — szól elvékonyult hangon. — Mért kényszerítesz hazugság- ra? x — Pötyikém! Én kényszerí- telek? levél se rezdüL .. Ül a lépcsőn, babot pattantgat ki száraz hü­velyéből. Van benne sárga, drapp, barna cirmos, lapos, fe­hér, még fekete is. Se lát, se hall, olyan élvezettel válogat­ja szét őket. A kis unoka az ölébe ül. anyja el akarja tőle venni. Kéri, csalogatja. A gyerek nem megy. Az ő szíve meg csak úgy olvadozik a gyönyörűségtől... Most azért ilyen fénylő per­cei már nincsenek. Különösen amióta a fia olyan keményen bánik vele. Akkor van nyugta csak, amikor mind elmennek otthonról, és egyedül marad­hat. Tesz-vesz, kerül-fordul, fölhúzza a régi órát, megsi­mogatja, örül, hogy az vele látta még-a régi szebb napo­kat. Hiszen minden olyan jó volna most is, csak a fia... Tej, vaj, sajt, gyönge csirke­hús, minden van, amit szeret, vagy amit még szabad ennie. Azelőtt nem is itt aludt. Most kitették azon az ürügyön, hogy kevés a hely, nőnek a gyerekek. De ő még itt is meg­volna. így, ahogy most itt fek­szik, így is jói érzi magát. Annyi szép mindenre tud gon­dolni. Mart minden szép. Va­lahogy úgy van, hogy nem is tud választani. A kis csibék, vagy az unokái, a hajnalka kék virága, vagy a kövek közt bujkáló svik. a fecske, vagy az ezüstös szárnyú repülőgéo, a fényesre dörzsölt. tűzhely, vagy a rajzszeggel fülerősített szőnyegmintás papír; melyik a szebb? Még a mosogatás is szép. Ahogy ragyognak, az edények a jó forró szódás viz- tól! És a tűzrakás is micsoda élvezet! Takaros kalickát rak a vékonyra hasított fából, úgy gyújt alá. Mindjárt megvidá- modik a konyha a tűz pattogó zajától. Szép. Minden szép. Csak a fia ökle eltakarja ezt a szép­séget. Egyre ott tár\col előtte ez az ököl, akármire akar gondolni. De mi ez megint? — Hosz- szú, éles nyilallást érez újra az oldalában. Próbál mozdul­ni, hátha csak rosszul fekszik, az a1 baj. A fájdalom azonban egyre erősödik. Görcsös féle­lem hasít az agyába. — Ha most meghalnék — gondolja, de már bele is nyugszik. — Ezek... örülni fognak... Agya mintha tőle függetlenül mű­ködne. — Én is... Nekem is... jobb... Az utolsó szót látja is leírva, a betűk pirosán lán­golnak, mint a neonreklámok a nagyvárosi éjszakában. És mintha kiáltana is valaki. Hi­degen, semmibeveszőn pendiii a szó... S ellebben*?^: is öreg Pálné szájáról, és szo­morú magányossággal oszlik szét a konyha áporodott leve­gőjében. .. Kemény Erzsébet — Te Is nagyon jól értesz hozzá — válaszol a férfi. Pötyi vékonyan mosolyog a férjére: — Baj? — Azt hittem érted, miről van szó — mormolja Miklós. — Mukikám. miről van szó? A férfi kissé meghökken, habozik. Éppenséggel nem baj, ha Pötyi nem érti, ha csaku­gyan nem érti. Sőt. De a tüs­kétől muszáj megszabadulni. Egyszer muszáj tisztázni ezt a dolgot. Elfogja az idegesség, ugráló hangon felel: — Igen, te! Nem a portás mondta. — Ügy! Szóval... — Senki se mondta. Egyál­talán senki. — Nem? Akkor te miért montad? — Muki — a lányos arcú asszony a férjére néz. — Mu- kikám, értsd meg, utáltam a bankot.. Gyűlöltem. Itt meg szeretek. — Nyitott tenyérrel a reklámoszlop üvegét nyomo­gatja. — Hát olyan komplikált ezt megérteni? (

Next

/
Thumbnails
Contents