Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-11 / 212. szám

/ Munkásból - oa»túlyvesető Ftí^sieitca: ellenőri ■— Csillésként kezdtem Oroszlányban. Itt nem volt akkor felvétel.' Annyi pénzem volt csak, amennyi odáig kel­lett az útiköltségre. 18 éves voltam. A bányától hívtak el az ÁEK-hoz öthónapos revi­zori iskolára. A mérlegképes könyvelői vizsgát előbb letet­tem, mint érettségiztem. Erre később került sor. Azóta — 1949-től — foglalkozom revi­zori, illetve ellenőrzési mun­kával — mondja Báli Sán­dor, a nógrádi szénbányák ellenőrzési osztályának veze­tője, aki a többszöri Kiváló Dolgozó kitüntetés után leg­utóbb a Bányászat Kiváló Dolgozója címet is elnyerte. Munkájáról érdeklődtünk. — Sajátos feladat a miénk. Az ellenőrzés nem csak a hi­bák feltárását jelenti.1 hanem a valós helyzetnek megfele­lően a tapasztalatok leszűré­sét, és minden esetben a ja­vaslattételt is. Segítést má­sok számára, hogy a hibákat megelőzzük. — A vállalati bizonylati szabályzatot mi dolgoztuk ki. Az ügyvitelszervezéshez is sok segítséget adtunk. Mindez per­sze olyan dolog, ami állandó mozgásban van. Nem hiszem, hogy valahol is lenne olyan tökéletes, amit már ne lehet­ne és kellene finomítani. — A vállalatnál most létre­jött egy szervezési osztály. Végső soron az ügyvitelszerve­zés is odatartozik majd, de nekünk továbbra is segíteni kell ezt a munkát. Viszont a mi feladatunk is bővült. Szer­ződéskötési és árcsoport ke­rült az osztályhoz. Ez azt je­lenti, hogy a szerződéseket nekünk kell először ellenőriz­ni. aláírásra előkészíteni. A belső árellenőrzés is igen fon­tos feladat lett, mert a sok­féle terméknél könnyen el le­hetne csúszni. — A szerződéskötés csak a kezdet, a határidők Számon tartása is a mi feladatunk lesz. Igaz, még a kezdetén va­gyunk. Ha kialakul ez az új rendszer, úgy gondolom, nap­rakészen tudunk majd jelezni a vezetésnek a kapacitások lekötöttségéről is. A végső cél ugyanis ez. Nálunk pedig az egyik feladatból következik a másik. Előkészítés, szerző­déskötés és a végrehajtás el­lenőrzése egy kézbe került. — Ügy tudom, nem minde­nütt szeretik az ellenőröket, revizorokat. Mi a véleménye erről? — Lehet, hogy nem mindig népszerű a mi munkánk, de én szeretem a foglalkozáso­mat. Annak ellenére, hogv sokat kellett tanulni, tapasz­talai. Ma is szeretem forgatni a szakirodalmat. Azután az is előfordul, hogy az eredeti programtól eltérően fordul­nak hozzánk segítségért. Meg­tesszük, ami tőlünk telik. — Február óta például egyéb munkám mellett a gépkocsi-szállítás témaköré­vel is foglalkozom. Sajnos, kevés az adat, és sok mindent először vissza kell számolnom. Az elemzéshez viszont sok mindenre szükség van. Elő­ször ezt kell elvégezni, és csak utána lehet javaslatot ki­dolgozni. Több variáció kell, hogy a legjobb megoldást megtaláljuk. A belső anyag­mozgatásnak egy része a gép­kocsi-szállítás. A szűkös beru­házási lehetőséggel is számol­ni kell. Ügy kell .megoldani a hatékonyság fokozását, hogy az egyik helyen felszabaduló kapacitást másutt tudjuk jól hasznosítani. Végső soron ez sem ellenőrzési kérdés, ha­nem inkább a szervezés elő­készítését szolgáló munka. Bi­zonyára találunk majd a je­lenleginél jobb, hatékonyabb megoldást, ami gazdaságosabb lesz — mondja Báli Sándor. A régi feladatok mellett újak és egy egész osztály irá­nyításának gondjai nyomják a vállát az egykori csillésből lett osztályvezetőnek. Kom­munista módon tud lelkesedni ezekért az új feladatokért, mert mindig a végső célt látja maga előtt, amit néki, illetve osztályának el kell érnie. Olyan ember, aki minden kis sikernek tud örülni. B. i. A teherfuvaroz jö vedeimez&s égéről Ütőképes szállítócsapat — Önelszámoló tehertaxik Szervezettebb munkát Ä megye áruszállítási fela­datainak lebonyolításában az eddiginél nagyobb rész hárul a, 2-es számú Volán Vállalat ezzel foglalkozó dolgozóira. A teherfuvarozással kapcsolatos lehetőségekről, tennivalókról beszélgetett lapunk munkatár­sa Kovács Lajossal, a Volán Tröszt teherforgalmi és keres­kedelmi főosztályvezetőjével. KÉRDÉS: Hogyan látja a vállalat teherfuvarozással kap­csolatos elképzeléseit, a fela­datokat? Képes-e a megnöve­kedett igényeknek eleget ten­ni? VÁLASZ: A korábbi évek­ben a vállalat nem készült fel ez irányú feladatainak jó el­végzésére, holott 1970-től kezdve tehergépkocsi-állomá­nyát fokozatosan feltöltöttük. Tavaly is csak részben váltot­ta be a hozzá fűzött reménye­ket. El kell azonban ismerni, hogy a Csehszlovákiában dol­gozó részleg viszonylag jól megállta a helyét, a közúti igazgatóság is megkapta az ál­tala kért teherkocsikat. Ez az év úgy indult, hogy a vállalat­nak nincs hosszabb távú kon­cepciója. Az azóta bekövetke­zett személyi változás előnyö­sen megváltozotta a korábbi helyzetet. Az új vezetés olyan fejlesztési tervet dolgozott ki, amely reális, hosszabb távon jól látja és szabja meg ennek az ágazatnak a feladatait. Jó végrehajtásával jobban kielé­gítik a fuvaroztatók igényét, és jövedelmezőbbé válik en­nek az ágazatnak a tevé­kenysége. Ehhez persze az is szükséges, hogy a dolgozók sajátjukénak tekintsék ezt a sokat ígérő, mindannyiuk szá­mára előnyös programot. Sze­retném hangsúlyozni: a vál­lalat piaci igényekre alapozott terve egyértelműen bebizo­nyítja, hogy bőven van fuvar­lehetőség, és igény a megyé­ben, csak utána kell járni. A vezetésben bekövetkezett ki­egyensúlyozott, előrelátó mód­szer, a rendelkezésre álló gép­park, a dolgozók szorgalma, igyekezete, akarata, jó garan­cia arra, hogy az idei teher­szállítási feladatokat jól és egyre gazdaságosabban tudjak lebonyolítani. Az esztendő ed­dig eltelt eredményei pedig arra ösztönzik a tröszt veze­tőségét, hogy még több esz­közt adjon a vállalatnak ter­vei megvalósításához. KÉRDÉS: Mire kell felké­szülnie? VÁLASZ: A gépkocsi kapa­citásának jobb kihasználása érdekében szükség van egy olyan ütőképes szállítócsapat megszervezésére, amely éssze­rű távolságon belül, gyorsan, időben és gazdaságosan a kí­vánt helyre tudja szállítani a felkínált alapanyagokat. Mi­vel a megyében a korábbi idő­szakhoz képest megyorsult az úthálózat építése, felújítása, ez újabb lehetőséget teremt a te­herfuvarozás jövedelmezőségé­nek növeléséhez. Ezzel egyidő- ben növelni kell a kereskedel­mi szállítások mennyiségét és a lakossági szolgáltatást. Ez utóbbi elősegítése érdekében több elismerésre méltó kezde­ményezés történt. Ilyen például az önelszámoló tehertaxirend- szer bevezetése. A lakossági szolgáltatások növelése egy­részt jó bevételi forrást jelent, másrészt kedvezően befolyá­solja a politikai hangulatot. KÉRDÉS: Mifyen jellegű, tartalmú lesz a tröszt segítsé­ge, konkrét támogatása a jö­vőben? VÁLASZ: A tehergépkocsi­állományát a tröszt az álló­eszközöknél visszamaradt pénzből és hitelből tudja nö­velni. Ez azt jelenti, hogy te­herkocsit csak akkor tu­dunk vásárolni, ha a hiteleket időben vissza tudjuk fizetni. Mivel a személyközlekedés veszteséges, nyereségre csak a teherfuvarozási ágazatban le­het számítani. Ezért mindig ott fejlesztünk, ahol ezt meg­értik, és ennek szellemében cselekszenek. Kétségtelen, hogy a kapacitásfejlesztésben a sal­gótarjáni vállalat más vállala­tokhoz viszonyítva egy kicsit háttérbe szorult. Ha továbbra is úgy dolgoznak, mint eddig, lesz piacuk, érvényesül a tervszerűség, akkor első he­lyen kell segíteni őket a kö­vetkező években. Indokolt* mert a termelékenység növe­lése, valamint a vállalati gaz­dálkodás egyensúlya érdeké­ben már eddig is több célra­vezető intézkedést tettek. Meg­szervezték a nyújtott műsza­kot, a két műszakot, ehhez igazították a munka- és üzem- szervezési tennivalókat is. Mindezek az intézkedések a gépkocsik kapacitásának jobb kihasználását szolgálják, ami újabb fejlesztésnek veti meg az alapját. KÉRDÉS: Mit vár a Volán Tröszt a salgótarjáni teherfu­varozó részlegtől? VÁLASZ: Azt, hogy a jól kidolgozott, alapos piaci fel­mérésekre épített, tervszerű szállítási elképzeléseit mara­déktalanul végrehajtsa, és en­nek megfelelően szervezze a munkát. Azt várjuk, hogy a részleg részaránya a megye szállítási feladataiban elérje a szakmai átlagot, azaz a jelen­legi 11 százalékról 17—20 szá­zalékra emelkedjék. Megva­lósításához megvan minden előfeltétel. Csupán még szer­vezettebbé kell tenni a mun­kát. A fuvarozások során olyan munkát kell végeznie, hogy a fuvaroztatók körében jó értelemben hírnevet, elisme­rést szerezzen magának. Más szóval, vonzóvá kell tenni en­nek az ágazatnak tevékenysé­gét is. Szükség van a kereske­delmi dolgozóknál az anyagi ösztönzés további differenciá­lására, hogy növekedjék a fu­varigények száma. A jövő ér­dekében az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a közép­káderek utánpótlására, neve­lésére, beiskolázására — fejez­te be nyilatkozatát a főosz­tályvezető. V. K. Páráin ii nka a gyáregiségken AZ IPARBAN végbement koncentrációs fo­lyamat eredményeként összevont nagyvállala­tok alakultak ki. Bizonyos iparágakban pedig a vállalatokat összefogó trösztök jöttek létre. Áz újonnan keletkezett vállalati központok­hoz jelentős számú, más közigazgatási egy­ségben elhelyezkedő gyár 'és üzem tartozik. Ismeretes, hogy több megyénkben ezek a gyáregységek képezik az ipar fejlődésének alapját. A központokhoz tartozó gyáregységek párt- szervezetei az elmúlt években jelentős mun­kát végeztek. Politikai tevékenységükkel elő­segítették a gyáregységek beilleszkedését a nagyvállalat kereteibe. Ugyanakkor előmozdí­tották a törzsgárda kialakulását, a munkaver­seny kiszélesedését is. Ök gondoskodnak a dolgozók tájékoztatásáról az egész vállalatot érintő kérdésekben, szorgalmazzák a szociális ellátás, a munkakörülmények javítását. Több irányú politikai munkájuk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági egységek túlnyomó többségé évről évre nyereségesen dolgozik, sikeresen teljesíti termelési felada­tát. Munkájuk hatékonyságát azonban még fé­kezi az a körülmény, hogy hatáskörüket és felelősségüket nem mindenütt értelmezik pon­tosan és egységesen. Ezért szükséges hangsú­lyozni: a gyáregységi pártszervezeteknek a saját működési területükön mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkez­ni, amelyekkel az önálló gazdasági egységek­ben tevékenykedők! Ugyanakkor a nagyválla­lati szervezetből adódó sajátosságok természe­tesen befolyásolják e jogok és kötelességek érvényesítését. Sajátos feladatokkal jár, hogy a gyáregysé­gek a vállalati központtól kapják tervfelada­taikat. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a döntések kialakításában a pártszerve­zeteknek ne lennének tennivalóik. Részvéte­lük fontos a jelentős gazdasági döntések meg­hozatalában, így a tervjavaslatok kialakításá­ban is. A pártszervezeteknek természetesen nem kell közvetlenül bekapcsolódniuk a ter­vezés sokrétű, bonyolult munkájába, hiszen ez a gazdasági vezetés dolga. Arra azonban helyes ügyelniük, hogy a tervjavaslatokat még a jóváhagyás előtt megvitassák, nem csak a vezetőségi ülésen, hanem taggyűléseken és a dolgozókkal közös tanácskozásokon is. A párt- szervezetek nem csak segíthetik, hanem ellen­őrizhetik is, hogy a gazdasági vezetők terve­ző munkája összhangban álljon a népgazda­sági igényekkel, tükrözze a távlati fejlesztési feladatokból adódó tennivalókat, valamint biz­tosítsa a kooperációs és szállítási szerződések betartását. Egyes gyáregységekben — szubjektív okok miatt — még mindig tapasztalható a nagy- vállalati keretekből való kiválási szándék. Találkozni lehet egyoldalú értékesítési, ár­manőverezési törekvésekkel is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a pártszerveze­teknek fel kell lépni mindennemű megalapo­zatlan „önállósdival” szemben, ugyanakkor ösztönözve a gazdasági vezetést, hogy jól él­jen a meglevő önállósággal. Tudatosítani kell, hogy csak az a gyáregység számíthat ütemes fejlődésre, amelyik saját erőforrásait maxi­málisan kihasználva kezdeményezi gyártmá­nyai korszerűsítését és nagyvállalati piaci kötelezettségeit jó minőségű termékek szállí­tásával elégíti ki. A pártszervezeteknek rá kell mutatniok arra, hogy az olyan lépések, amelyek ellentétbe kerülnek a nagyvállalati célkitűzésekkel, nemcsak a népgazdaság ér­dekeit sértik, de végső soron a gyáregységben dolgozó kollektíva érdekeivel is szembenáll- nak. A vállalati központok és a gyáregységek gazdasági kapcsolatai igen sokrétűek. A párt- szervezeteknek mindennapi munkájukban mindig számításba kell venni, hogy e kap­csolatok mögött, a termelésen túl, emberi vi­szonyok is vannak. Azok a pártszervezetek járnak el helyesen, amelyek erősítik ezeket a kapcsolatokat. Magától értetődik, hogy vala­miféle problémamentes kapcsolatra töreked­ni irreális célkitűzés lenne. Ez lehetetlen is, hiszen a vállalati központok és a gyáregységek között viták adódnak, a többi között a bér- színvonalban meglevő különbségekről, a be­ruházás és a fejlesztés, a nyereségrészesedés felosztásáról, a szociális létesítmények és a munkakörülmények fejlesztése kérdéseiről. A pártszervezetek ezeket a problémákat nem kerülhetik meg, hiszen a dolgozók ilyen és hasonló kérdéseket nap mint nap felvet­nek. De szerepüknél fogva minden esetben és mindig a legteljesebb objektivitásra kell törekedniük. A helyes állásfoglalás kialakítá­sához feltétlenül tájékozottaknak kell lenni­ük a nagyvállalat gazdasági helyzetéről, a ter­melési mutatóinak alakulásáról, a távlati fej­lesztési célkitűzésekről, a bér- és jövedelmi viszonyok vállalati szintű alakulásáról és a dolgozók szociális ellátottságáról. Helytelenül jár el az a pártszervezet, amely véleményelté­rések esetén, a valódi összefüggésekből kisza­kítva ítéli meg a gyáregység helyzetét. A bérkérdésekkel, a jövedelmek alakulásá­val elsősorban a szakszervezet bevonásával célszerű foglalkozni. A pártszervezetnek tá­mogatnia kell minden olyan jellegű törekvést, amely a megfelelő határozatokon és kormány­rendeleteken alapszik. Ugyanakkor szükség esetén szembe kell szállnia a demagógiával. Egyébként is helyes, ha rendszeresen tanács­koznak a vállalati szakszervezeti tanácsba vá­lasztott helyi kommunistákkal, hogy segítsé­get nyújthassanak állásfoglalásukhoz. A rend­szeres konzultáció mindig hasznos, de külö­nösen fontos a kollektív szerződések megköté­sének időszakában! MÉG VISZONYLAG kevés gyáregységi pártszervezet képes élni a pártmunka koor­dinálásban rejlő lehetőségekkel, pedig ez nemcsak a koordinálást végző pártszerv, a vállalati központ pártszervezete számára biz­tosít jogokat. A gyáregységi pártszervezet ezen a módon nem csak a szükséges tájékozta­táshoz juthat hozzá, hanem egyszer s mind javasolhatja a gyáregység számára lényeges kérdések megoldását. Kezdeményezési, javas- lattevő jogával élve tehát előmozdíthatja az összhangot, hogy a vállalat vezetése gyáregy- ségi-összvállalati szempontból kedvező és hasznos döntéseket hozzon. Merbler Károly, az MSZMP KB munkatársa Zobák-aknában három bányász életét vesztette Súlyos üzemi baleset tör­tént vasárnap hajnalban a mecseki szénbányáknál. A komlói Zobák-bánya második szintjén, a 10-es telep egyik fémtámmal biztosított fejté­sében omlasztást végeztek az éjszakai műszakban. Néhány perccel három óra után várat­lanul leszakadt a fedőkőzet. A fejtés mintegy 8—9 méter hosszúságban összeomlott és három bányász az omladék alá került. Nyomban riasztot­ták a bányamentőket, akik az elzárt fejtés mindkét oldalán órákon keresztül megfeszített erővel dolgoztak a szerencsét­lenül járt emberek megmen­téséért. Sajnos, vasárnap dél­után azonban már csak holtan találták meg őket. A baleset következtében Zsíla Gyula 31 éves vájár, Ömböli András 33 éves se­gédvájár és Szilágyi László 30 éves csillés az omlás alatt életüket vesztették. A munka közben hősi halált halt bá­nyászokat a Mecseki Szénbá­nya Vállalat saját halottjai­nak nyilvánította, temetésük­ről később intézkednek. Burjátföld új ipara A kelet-szibériai Burját Autonóm Köztársaságban új iparág születik: a papír- és cellulózegyártás. Üzembe he­lyezték a szelenginszki cellu­lózé- és kartonkombinát első gyáregységét és hamarosan működésbe lép a második is. Ez a kombinát lesz a Szovjet­unió keleti területein az ipar­ág legnagyobb üzeme. A Bur­ját Autonóm Köztársaságban jelenleg 60 nagy iparvállalat található, valamennyi a szov­jethatalom idején létesült. A szelenginszki kombinát­ban már működik a hatékony tisztítóberendezések rendszere, amely teljesen megakadályoz­za, hogy a gyár ipari hulladé­kai beszennyezzék a Bajkál- tavat. amelynek hatalmas me­dencéje a föld édesvízkész­letének ötödrészét foglalja ma­gában. Bíró József vezetésével küldöttség utazott Tokióba Vasárnap dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter ve­zetésével delegáció utazott Tokióba, az Általános Keres­kedelmi és Vámegyezmény (GATT) szeptember 12-én kez­dődő miniszteri értekezletére. Az értekezlet nyitja majd meg a2t az előreláthatóan több évig tartó tárgyalássoro­zatot, amelynek célja a világ­kereskedelem átfogó rendezé­se és a világkereskedelem fej­lődésének útjában álló aka­dályok csökkentése, illetve felszámolása. Az értekezletre a japán fővárosban várják az egyezmény 83 tagállamának magas szintű delegációját, to­vábbá számos olyan ország küldöttségét is, amely nem tagja a GATT-nak. „Éjjeli árusítás"’ Nyugat-Szlovákiát — mely­nek a széles síkságokat fel­váltó hegygerincek zöld kúlisz- szái különleges bájt kölcsö­nöznek — mindig is sokan ke­resték fel azok közül, akik szeretik a hegyeket, folyókat, tavakat és fürdőhelyeket. Itt, ahol valamikor sok kal­márkaraván pihent meg, ma a fontos nemzetközi utak góc­pontja van — gyors, a világ- színvonalnak megfelelő közle­kedéssel. Igen gyakran elő­fordul: az utas nem tud el-, lenállni, hogy meg ne láto­gassa a Bratislavából Brnóba vezető úton 27 kilométerre fekvő Kamenny Mlyn kirán­dulóhelyet. Az itteni vendég-' látó üzem vezetője, Michal Ca­po és helyettese, Marián Hor­váth, nem is titkolt örömmel beszél munkahelyük festői fekvéséről a Kis-Kárpátok lej­tőjén, finn szaunájukról — amelyhez bár is tartozik — a nagy és a kis 6trandról, a mi­nigolfpályáról, az 500 sátorral rendelkező kempingről. Az elmúlt napokban a Jednata fogyasztási szövetkezet egy újdonsággal szélesítette ki szolgáltatásait — éjjeli áru­sítást vezetett be. A vendégek­nek alkoholmentes italokat, főtt és sült kolbászt, szalámit, virslit, sonkát szolgálnak fel. Magyarok, olaszok, az NDK- ból és az NSZK-ból érkező turisták, franciák, mind visz- sza-visszatérő vendégek itt... A Kamenny Mlynen napon­ta áthaladó sok száz turista nem. vétheti el a kiránduló- vendéglő jelzését. Nem szíve­sen mennek el onnan, mert a Jednota dolgozói valóban ké­pesek megvédeni élelmiszer- készítményeik jó hírnevét. A bratislavai Jednota munkahe­lyein Csak a tavalyi évben több mint tizennégyezer ko­rona értékű élelmiszeripari készítményt állított elő. A szö­vetkezet hat gépjárművet igen higiénikus, izotermikus élel­miszer-szállító alkalmatosság­gá alakított át. A fogyasztási szövetkeze­teknek csupán Nyugat-Szlo­vákiában több mint 3100 üz­letük és 1250 vendéglátóipari berendezésük található. NÓGRÁD — 1973. szeptember 11., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents