Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

Miért csak a bálokon... ? Tv-előzeíes Amikor az elmúlt év őszén Szandán jártunk, a tanács dol­gozói, 4e a falubeliek is büsz­kén és őszinte örömmel be­széltek az épülő művelődési házról. A színpadon dolgozó idős asztalos pedig megjegyez­te; — Itt aztán lehet bálokat, mulatságokat rendezni! Mert igaz, hogy már idős ember va­gyok, de azért szívesen elné­zem, hogyan szórakoznak a fiatalok. A művelődési ház átadása, illetve megnyitása óta több mint fél év telt el. Vajon tart-e még a lelkesedés a mű­velődési ház iránt, beváltotta-e az új intézmény a hozzá fű­zött reményeket? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Sza­bó Lajos tiszteletdíjas igazga­tót. ' Arról, hogy most, a nyári hónapokban milyen program várja a szandaiakat nem sok szó esik. A nyári mezőgazda- sági munkák, a házkörüli tény­kedés igénybeveszi az emberek minden percét, szétforgácsolja az energiákat. így aztán a szó­rakozásra, művelődésre na­gyon kevés jut. Szabó Lajos szerint emiatt nincs élet a ház­ban. Ezért nincsenek szerve­zett programok. Ha valaki vé­letlenül mégis bevetődne az épületbe, esetleg a KlSZ-klub- ban, vagy a könyvtárban időz­het. A mozi elég kedvelt; ré­gebben harminc—negyven lá­togató volt, ma 150-en is össze­gyűlnek egy-egy 'vetítésen. — A ház megnyitása után érezhetően fellendült a kultu­rális élet a faluban. A bálo­kon kívül színdarabot is hoz­tunk pesti színészekkel. Telt ház előtt ment az előadás. Is­meretterjesztő rendezvényeink közül megemlíteném a téli pártoktatási évadot, a közérde­kű kérdésekről tartott előadá­sokat. A házban tartottuk a tanácsválasztásokat megelőző beszámolókat, gyakran szere­pelnek itt a helybéli úttörők is. — Melyek azok a rendezvé­nyek, amelyek a legtöbb em­bert vonzzák? — A legnépszerűbbek a bá­lok; még a környező községek fiataljai is megjelennek ilyen­kor nálunk. Az idősebb gene­ráció is szép számmal részt vesz a zenés rendezvényeken, nezik, hogyan táncolnak a fia­talok. Általában a fiatalokon, gyerekeken keresztül mozgat­hatók a legkönnyebben az idő­sebbek. gyón keveset kapunk. Pedig van benne, minden, gmi egy ilyen filmhez kell: lovas vág­ta, illetve üldözés, nyíllal és késsel való öldöklés, vereke­dés, árulás és jogos kémkedés, no meg, már-már túlságosan is megható, kicsorduló lírai- sággal ábrázolt szerelem. Mindezen átsüt azonban a ki­gondol tság, a mesterkéltség, a forgatókönyvírói önkényesség. Mert a film alakjai nem a mű belső öntörvényei szerint mozognak, hanem az alkotók kényekedve szerint, amitől a közönségsikert várják, illetve képzelik. A film mégis minden mű­vészi fogyatékossága ellenére kellemes, gondtalan másfél órát szerez — leginkább — a fiatalabb közönség számára. Ez pedig a szép erdélyi táj, tetszetős fényképzés, a hazá­ja szabadságáért életét is koc­kára tevő rokonszenves hős, a látványos kosztümök és deko­ratív -női szereplők számlájá­ra írandó. (sulyok) 73 filmben szerepelt, a követ­kezőképpen értelmezi a közön­ség magatartását, amely őt vi­lág életében hóditó jelenség­nek tartotta: „Eltekintve két- három filmtől, amelyben pá­lyafutásom alatt a szerető sze­repét alakítottam, 37 év óta élek házasságban ugyanazzal a nővel.’’ * „A legönzőbb, legérdektele­nebb és legnevelellenebb em­ber, akivel szerencsétlensé­gemre munka közben összeho­zott a sors. Minden bizonnyal nem az a nő, aki el tudja csa­varni egy férfi fejét” — hang­zik Jan Mac Shane angol szí­nész vajmi kevéssé hízelgő nyilatkozata Raquel Welch-ről. * Bernardo Bertolucci, az „Utolsó tangó Párizsban” cí­mű film rendezője felajánlotta Marion Brandónak Benito Mussolini szerepét a filmben, amelyben az Olaszország leg- újabbkori történelmét kívánja feldolgozni. * Johny Weissmüller a filmvi­lág feledhetetlen Tarzanja, visszaemlékezéseiben megem­líti, hogy Clark Gable ajánlá­sára bízták meg a dzsungel hősének szerepével. Johny Weissmüller jelenleg Floridá­ban el és 69 éves kora ellenére minden reggel ötkor kel, rend­szeresen úszik és golfozik. Az elmúlt év őszi látogatá­sunkkor a tanács vezetői arról tájékoztattak minket, hogy a művelődési ház függetlenített igazgatóval dolgozik majd. Mi­vel Szanda körzeti központ — Szandaváralja és Terény tar­tozik hozzá —, erre különösen nagy szükség van. Miért nem valósult meg ez a terv? Szabó Lajos elmondja, hogy meghirdették az állást a kö­zelmúltban, s remélik, hogy hamarosan lesz rá jelentkező. A tsz az új igazgató részére évi 15 ezer forintot ajánlott fel. Nagy szükség van erre a pénz­re, mert az évi költségvetést — amely jelenleg 31 ezer forint — még a régi kultúrházra mé­retezték. — Remélem, hogy a függet­lenített igazgató sokkal többet tud majd tenni a falu műve­lődésének fellendítéséért, mint én magam. Engem ugyanis ob­jektív tényezők akadályoznak a munkában. Egyrészt az, hogy a népművelés nem főhivatá- sam, ezért rutinom és tapaszta­latom sincs annyi, mint mond­juk egy hivatásosnak. Másrészt — mivel pedagógus vagyok — az Iskolai ténykedés is nagyon lefoglal. Summázva az eddig hallot- a;tat; nincsenek rendezvé­nyek, mert az emberek nyá­ron elfoglaltak — s az igazga­tó szerint — úgysem látogat­nák azokat. A bálokon — le­gyen az nyáron vagy télen — mindig ott vannak nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is. A mozi szintúgy kedvelt a szan- daiak körében. Vagyis; a rend­szeresen ismétlődő rendezvé­nyek nem zajlanak le érdeklő­dés nélkül. Akkor meg nem lehetne rendszeressé tenni mondjuk az ismeretterjesztő előadásokat, színházi progra­mokat is? Nem a szemléletbe­li fogyatékosság az oka annak, hogy a nyár folyamán a szan- dai művelődési házban olyan kevés ember fordult meg? A beszélgetés során a kis­csoportos foglalkozásokról, a szakköri tevékenységről szó sem esett. De arról beszélt az Igazgató, hogy .milyen nagy ha­gyományai vannak Szandán és környékén a kisze-járás- nak, hogy néhány asszony mennyire szívén viseli a min­den évben ismétlődő népi já­ték felelevenítését. Ez a né­hány asszony — szerintünk — stabil magját képezhetné egy megalakuló Röpülj páva kör­nek. Reméljük, hogy a lassan be­köszöntő hosszú őszi-téli esté­ken több látogatója lesz majd a szandai művelődési háznak, tartalmasabb programok vár­ják az embereket, s a nyári holtidény után valóban pezsgő élet alakul ki a kultúra ottho­nában. — vckiss — (6.) A többit a nagyszámú falmé­lyedés helyettesítette; keleti szokás szerint azokban helyez­nek el minden holmit, amit máshol szekrényben, fiókban, egyéb alkalmatosságban őriz­nek. ,A gazda — egy sovány, pos­tai alkalmazott — zsírpecsétes ruhában, giv-vel2 a lábán, mé­lyen hajlongott a vendég előtt. Szergejev csak ezután né­zett körül, Hodzsa AU pedig közölte a lakás bérét, mintha a hallgatag tulajdonos ott sem lenne közöttük. A lakás nem volt drága, elviselhetőnek is tűnt, Szergejev beleegyezett a feltételekbe. — A bánatot is leveszem a válláról — mondta a gazda, képletesen kifejezve örömét a megkötött üzlet fölött. Hodzsa Ali ugyancsak köz­mondással válaszolt: ^,Csak nehogy búzát árulj és árpát adj el!” — A szemem világára es­küszöm, Hodzsa Ali, minden rendben lesz! — mondta mé­lyen meghajolva a házigazda. Szergejev nem sokáig halo­gatta a költözködést, egy óra alatt át is hozta holmiját a szállodából. Nyomban ezután, két hordár kíséretében ismét megjelent Hodzsa Ali. Egy rádiókészüléket és selyem ágy­takarót hoztak magukkal, ez utóbbit Hodzsa Ali azonnal rá­3iv3 = szövetből készült kéreg nél- kuli lábbeli Filmszínházaink játsszák Ion kapitány nyila A rendkívül vonzó című film, amely Salgótarjánban, de bizonyára máshol is. telt házakat vonzott, egy gyengén sikerült produkciót takar. Pe­dig a román filmesek —gon­doljunk csak az emlékezetes „betyár” filmekre — már több ízben bizonyították, hogy iga­zi értői és színvonalas műve­lői a kosztümös, kalandos fil­mek készítésének. Aurel Miheles filmje azon­ban keserű ízeket hagy a szánkban. Olyannyira komo­lyan veszi önmagát, hogy he­lyenként már mosolyra — sőt hangos nevetésre — késztet, mintsem — nagyon becsüle­tes, nemes szándékai szerint — hősével való együttérzésre és elismerésre. 1 A film alapötlete és gondo­lata kitűnő kalandfilmet ígér: egy hősies havasalföldi kato­na, Ion kapitány szembe­száll hazája védelmében a hó­dító törökökkel. Ez a XV. szá­zadban játszódó történet te­hát valósággal kínálja az iz­galmasabbnál izgalmasabb ka­landokat, amiből azonban ná­Érdek ességek Francois Truffaut a neves francia filmrendező elmondta, hogyan viselkedtek forgatás közben azok a színésznők, akikkel dolgozott. Jeanne Mo­reau például „szabad idejében az egész stáb számára főzött”. Julie Christie: „valóságos jól­nevelt diáklány volt”. Catheri­ne Deneuve: „a fájdalomig gyötörte önmagát munka köz­ben. Arca mindent el tud mon­dani, kifejezésre juttatja a rendező és a néző legtitkosabb álmait is”. f + Josephine Baker valósággal elbűvölte a New York-i közön­séget azzal a műsorával, amelyben saját életének egyes eseményeit eleveníti fel. A 67. éves énekesnő hangja és alak­ja meglepően fiatalos, teste hajlékony, lába szoborszerűen szép. Amikor megkérdezték, mi a titka legendás karcsúsá­gának, így válaszolt: „Sok ét­kezést hagytam ki életemben”. •ér Hatvankét éves korában egy londoni kórházban elhunyt Jack Hawkins, angol színmű­vész. Egészen fiatalon, 1923- ban tűnt fel a színházi világ­ban. Mintegy tíz évvel később pártolt át a filmhez. Leghíre­sebb filmjei: Ben Húr, Híd a Kwai folyón, Lawrence of Ara­bia. •k Charles Boyer, a neves fran­cia színész, aki 73 éves koráig 4 NQGRAD — 1973. szeptember 1„ szombat Jelenet az „Országutak” c. magyarul beszélő NDK tévéfilmsorozat III. részéből. |A Magyar Televízió szeptember 6-i (csütörtöki) 20.00-kor kezdődő adásához.] Páskándi Géza: Vendégség (kedd, 20.00), a háromfelvo- násos dráma közvetítése a Pesti Színház előadásában, felvételről. A fiatal romániai magyar író drámáját 1971. decemberében mutatták be Békéscsabán, és néhány hó­nappal később — 1972 janu­árjában — mát Budapesten is színpadot kapott. A törté­nelmi téma valóságos ese­mény : Dávid Ferenc erdélyi püspök elárultatása. A tudós humanista, teológus író a ki­szemelt áldozat, akit Báthory Isván fejedelem Blaindrata György inspirációjára megfi­gyeltet egy olasz származású unitáriussal, Socinóval, Socino — besúgó. Bár a modell kész, és az események előrevetítik árnyukat, a dráma mégis fe­szült, érdekes, kiszámíthatat­lan. Dávid és Socino csap ösz- sze, s mindkettőiniek igaza is van, és nincs is. Sok mindent megtudhat a néző az árulás lélektanáról, ha megnézi a da­rabot, amelynek főszerepeit Básti Lajos, Darvas Iván, Bárdi György és Szegedi Eri­ka alakítják. Talpalatnyi föld (szerda, 15.45). Magyar film. a „min­den idők legjobb 12 magyar filmje” között is az elsők kö­zött áll Bán. Frigyes rendező alkotása, amely nemcsak a fiatalok számára lesz felis­merhető erejű, hatású, azok a felnőtt nézők is tartalmas másfél órát tölthetnek el a képernyő előtt, akik már lát­ták a szocialista filmgyártá­sunknak ezt az első .termékét. Pontosain 25 év telt el azóta, hogy Szabó Pál regényének alakjai megelevenedtek a filmvásznon: Góz Jóska (Szir­tes Ádám), Juhos Mari (Mé­száros Ági), Zsíros Tóth Mi­hály (Lehotay Árpád), Zsíros Tóthné (Vizvári Mariska), a fiuk (Egri István), Tarcali Ja­ni (Molnár Tibor), Hegyi Imre (Makláry Zoltán), Szilas And­rás (Bánhidi László) és a töb­biek. A műből olyan belső meggyőződés és erő árad, amely elfeledteti, hogy a Talpalatnyi föld negyedszá­zaddal ezelőtt készült. Ez a film ma is szívszorító élmény. Velünk kezdődik minden (péntek, 20.00) tévéfilm Bá­rány Tamás írásából. Az el­múlt nyáron készült el Gaál Albert rendező filmje (a té­vében Bárány Tamás műveit mindig ő rendezi), amelyben egy fiatal pár néhány napos szerelmét láthatjuk. Találkoz­nak, megismerkednek, meg­szeretik egymást, majd elvál­nak. Ennyi az egész, s ez mégis jelentős, mert e néhány napban sok minden történik kettőjükkel és kettőjükben. Bárány Tamás képes tovább- gazdiagitanl a fiataloKxől alko­tott képzeteinket, hiszen mindannyian Antihoz és An­nához — a főszereplőkhöz — hasonló fiúk, lányok. Antit Szegváry Menyhért, Aninát, az akikor még főiskolás hallgató. Szerencsi Éva alakítja, akit legutóbb a Kakufc Marci film­változatában láthatott a kö­zönség. A többi szerepeket Bessenyei Ferenc, Békés Rita, és Bitskey Tibor alakítják. Betörő az albérlőm, (szom­bat. 20.10), magyarul beszélő angol film. Közel húsz éve — 1955-ben — készült Alexander Mackendrtck rendező vígjá* téka, amelyben egy furcsa al­bérlő a főszereplő. A lakás tulajdonosa egy kedves, idős hölgy, akinek fogalma sincs arról, hogy kicsoda is valójá­ban , Marcus professzor — az albérlő. Az idős hölgy naív- sága folytán furcsa helyzetek adódnak elő közötte és albér­lője között, aki barátaival rendszeresen zenés esteket rendez a kiadott szobácská­bán. A főszerepekben Katie Johnsont (magyar hangja: Pártos Erzsi), és Alec Guin- nest (Velenczey István) lát­hatjuk. A, Gy. Y. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította : Havas Ervin terítette az ágyra a régi he­lyest. A tulajdonos egy asztal­kát cipelt be a rádiónak. — Mivel hálálhatom meg a szolgálatát, agai Hodzsa Au? — kérdezte Szergejev. — Miféle szolgálatot? Eze­ket a tárgyakat néhány hónap múlva visszaadja — a köszö­neté lesz az én jutalmam. — Nem, agai Hodzsa Ali, nem fogadhatom el ingyen, így kellemetlen helyzetbe hoz engem. — A jócselekeSefért Allah gazdagon fizet — mondta mo­solyogva Hodzsa Ali. — Ön vendég nálunk. A mi szokása­ink szerint, kötelességem se­gíteni. „Ne fogadd el — meg­sértesz”! Valamikor önök ugyancsak sokat segítettek ne­kem; Éjek a holmik külön­ben is fölöslegesek otthon. Idefelé jövet azokkal a ke­reskedőkkel mértem össze ma­gam, akik kiöntözött olajjal áldoznak „Izmamzagye” krip­tájában — és Hodzsa Ali har­sányan felnevetett. Női kíváncsiság? A kereskedelmi képvisele­tet tatarozták, Szergejev ide­iglenesen egy nagy, asztalok­kal zsúfolt szobában dolgo­zott. A könyvelésen kívül ott helyezkedett el a tervező rész­leg egy csoportja is. Hango­san csattogtak a számológé­pek karjai, egymáshoz koc­cantak a kézi számolók go­lyócskái, az egyik sarokból pedig két írógép fegyverropo­gása hallatszott. Ligyija Alek- szandrovna dolgozószobájába is betettek még egy íróasztalt, beköltözött a tervezőrészleg vezetője, aki azonban kiszál­láson volt. Helyén most egy szeplős, pisze orrú. huszonkét éves lányka ült: Ólja Kuzina közgazdász, Ligyija Alek­szandrovna lakótársa. Ólja váratlanul abbahagyta a számolást: — Lida, érdekes férfi a te új könyvelőd. Sasorr, éles arc­vonások — nekem a patríciu­sokat .juttatja eszembe. Olyan megfontolt, mindenre figyelő, kevésbeszédű... LigjÜja Alakszandrovna fel­nevetett : — Honnan ez a történelmi hasonlat? — Tegnap olvastam a Spar­tacus t. — Altkor értem. Patrícius vagy nem — értelmes az ar­ca, okos-szomorúak a szemei. Azt hiszem nem is olyan zár­kózott, mint gondolod, inkább kissé zavarban lehet ennyi új ember között. Apropó, meg­kérnélek, küldd be őt hozzám, meg akarom tudni, sikerült-e berendezkednie a lakásban ... Ólja arráb tolta az asztalán tornyosuló számlákat. — Lida, elugrom Natasához, meg kell beszélnünk a holna­pi utazást a követség nyara­lójába. Lida beleegyezően bólintott, Ólja kiment a szobából. — Milyen a lakása, Jákov Vasziljevics? — kérdezte Li­gyija Alekszandrovna, a be­lépő Szergejtől. — Foglaljon helyet! — Elviselhető, de van egy bökkenő — válaszolta Szer­gejev. — Esténként a szom­széd szobából órákon át olyan gyermeksírás, visítás hallat­szik. mintha a közeli utcák minden gyerekét összegyűjtöt­ték volna, s éppen nyúznák valamennyit. Később azután elcsöndesedik a ház ... — Megkérdezte a házigaz­dát, miért ez a zsivaj? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents