Nógrád. 1973. szeptember (29. évfolyam. 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

a uilagürben . kozmikus technika egyik tagyobb vívmányának te- thetjük, hogy az utóbbi kben sikerült megoldani az íajók összekapcsolásának íblémáját. E probléma meg- iásán tokozott erővel dol- ztak és dolgoznak továbbra mind a Szovjetunió, mind idig az Egyesült Államok tu- jsai és mérnökei, s most az chajók egyaránt összekap- iolhatók mind a Föld körüli ozmikus térségben, mind a lávoli világűrben, a Hold körü­li pályákon. Orbitális állomások 1969. januárjában, Föld körüli pályán összekapcsolták a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űr­hajót. Ezáltal létrejött az első, ember vezette kísérleti orbitá­lis állomás. 1971. áprilisában Föld körüli pályára vezérelték a világ első orbitális állomá­sát, a Szaljutot, amely huza­mosabb ideig keringett ezen a pályán. Ugyanannak az évnek júniusában a Szojuz—11 szál­lítóűrhajó összekapcsolódott a2 Szaljuttal és az utóbbi fedél­zetére személyzetet szállított. A kozmikus technika nem lehet meg világűrben történő összekapcsolás nélkül akkor sem, amikor az ember a Hold felé repül. Az amerikai Apol- lo-program magába foglalta az összekapcsolás műveleteit a Föld—Hold pályán, valamint •az úgynevezett szelénocentri- *us pályán is, miután az űr- iajó leszálló fokozata startolt * Holdról. A kozmikus repülések to­vábbi fejlődése szorosan kap­csolódik az összeilleszkedés technikájához. Enélkül nem ehet nagyobb orbitális komp­lexumokat létrehozni a külön­féle tudományos és népgazda­sági feladatok megoldására. A. több célt szolgáló, összesze­relhető orbitális állomások ké­pezik azokat a bázisokat, ame­lyekről az ember vezette űr­hajók és az automata készülé­kek indulhatnak például a naprendszer bolygói felé. Az ilyen expedíciók elindí­tásának programjai feltehető­en előirányozzák a Föld körüli pályán létesítendő úgynevezett bázisállomásokat. Ezekről a bázisokról a kiszemelt bolygó felületére elindíthatok mind az automata szondák, mind az embereket szállító űrhajók, i :zek a repülőtestek a prog­ram befejezése után visszatér­nek az orbitális bázisra. Az űrhajósokat szállító hajók az­után erről a bázisról startol­nának a Föld felé. Mindez s mrvesen összefügg az auto­mata és az ember vezette koz­mikus repülőtestek közelítésé­nek és összekapcsolásának v égrehajtásával. Nincs messze az az idő, ami­kor az ember vezette űrhajók és az orbitális állomások Föld körüli kozmikus térségben tör­ténő repülése mind a Szov­jetunió, mind pedig az Egye­sült Államok vonatkozásában, majd pedig más országok vo­natkozásában megszokottá vá­lik. Az ilyen repülésekre egy­re gyakrabban kerül majd sor, a repülésekben mind több em­ber vesz majd részt. Ennek a folyamatnak a fejlődését kö­rülbelül az interkontinentális repüléshez lehetne hasonlíta­ni. Ssorjet —amerikai együttműködés A kozmikus repülések kibő­vítését természetesen a kozmi­kus technika tökéletesedésé­nek, az űrrepülés megbízható­sága növekedésének kell ki" sérnie. A kozmikus repülések tömegessé válásával és inten- zivitásának fokozódásával azonban növekedhet annak valószínűsége, hogy egyes űr­hajók valamiféle technikai hi­ba következtében olyan hely­zetbe juthatnak, amikor a sa­ját eszközök nem bizonyulnak elegendőnek a személyzet megmentésére. Az ilyen ese­tekben csakis a külső segítség mentheti meg a bajba jutott űrhajó személyzetét. Erre a segítségre minden űrhajó kö­teles, függetlenül attól, hogy mely állam illetékességébe tartozik; főképpen az az űrha­jó köteles erre, amely a leg­gyorsabban tud cselekedni. Például egy olyan űrhajó, amely más pályán halad, vagy éppen startra készen áll a Föl­dön. A tengerhajózásban már régóta ez a szokás. A világűrben történő kölcsö­nös segélynyújtás műszaki alapja megteremtésére irá­nyuló törekvés volt az egyik fő oka annak, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kormánya 1972. május 24-én megállapodást írt alá arról, hogy a felek közösen dolgoznak ki eszközöket egy­más űrhajói és állomásai meg­közelítésére és összekapcsolá­sára. Az első kísérleti sza­kaszként a megállapodás elő­irányozza, hogy 1975-ben egy Szojuz típusú szovjet űrhajó és egy Apollo-.típusú amerikai űrhajó végrehajtja a megköze­lítést, az összekapcsolást és a páros repülést. A program a két hajó személyzetének köl­csönös átszállását is előirá­nyozza. E bonyolult műszaki feladat különféle részletei feletti mun­ka céljából, több munkacso­portot hívtak életre, amelyek 1970 óta többször is találkoz­tak, hogy megvitassák, illetve kidolgozzák az összekapcsolást és a kölcsönös átszállást biz­tosító közös rendszerek létre­hozásával kapcsolatos elveket és konkrét javaslatokat. Konsztantyin Busujev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának level' ö tagja Kétéltű Volkswagen A közkedvelt Volkswagen gépkocsiról nemrég bebizonyosodott, hogy nem csak szárazon, hanem „vízen” is megállja a helyét. Egy 23 éves fiatalember, Male Buchanan a Man-szi- get és a St Bees-fok közötti 59 km-es távolságot az ír-tengeren a „tengerbiró”-vá átala­kított Vw-autóján tette meg. A kozmonauták idegei Testi és szellemi teherbírá­suk az űrutazás fontos ténye­zője. Az űrhajózás stresszha­tásainak vizsgálatáról részle­tes beszámolót közöl a Delta Magazin új száma. Az élettan sajátos jelenségeire derül fény azokból a fényjelekből, ame­lyek nagyfrekvenciás mikrosz­kóp látómezejében készülnek, az áram bekapcsolása után élő szövetekről, például növényle­vélről vagy emberi bőrfel- szinről. Számos fotó közlésével boncolgatja a lap a különös jelenségek titkait. Bemutatja „helyiérdekű” repülőgépek különféle típusait, a ruházko­dásban tért hódító antisztati- kus műszálakat, a rák- és ví­rusellenes célra kidolgozott, DNS-gátló Daunomycint, a szervezet létfontosságú fém­ionjainak szerepét és remek­művű festmények röntgen- vizsgálatának meglepő ered­ményét. Számos színes képpel illusztrálva beszámol az új izlandi tűzhányó születéséről és egy új csillagászati problé­máról: arról, hogy helyesen alkalmazzuk-e közeli megfi­gyeléseinket a távoli csillag- rendszerek sebességének és tá­volságának meghatározására. Bemutat protonokkal készült és a röntgennél sok tekintet­ben használhatóbb fényképe­ket, beszámol a több ezer éves Mari, a hajdani északsumér királyság fővárosának feltárá­sáról, s a leleteket fenyegető pusztulásról, valamint a radio­aktivitás, az elemek átalaku­lásának kutatásában elért legújabb eredményekről. Szá­mos hír, információ, képes tu­dósítás, Delta-lexikon és száz­nál több látványos, javarészt színes — fotó teszi teljessé a Delta Magazin most megje­lent új számát. Orvosi tanácsok A gépkocsivezetők, a moto­rosok között is hódít a gyógy­szerszedés divatja. Növeli-e ez a balesetveszélyt? — kérdezte az MTI munkatársa az egész­ségügyi szakemberektől. Feltétlenül — hangzott a vá­lasz. A gyógyszerek rendszeres szedése a gépjárművezetőknél legalább olyan veszélyes, mint az alkoholfogyasztás. Munka­időben, szolgálat közben sem­miféle orvosság, tabletta rendszeres szedése nem taná­csos, sőt: kifejezetten káros. Altatók és nyugtatók egyálta­lán nem fogyaszhatók. A gyógyszer tudnillik úgy befo­lyásolja a központi idegrend­szer működéséh hogy a ref­lexek lelassulnak. Szolgálat közben még Vale­riana sem szedhető. Ha rend­kívüli ok van rá, munka előtt nyolc órával esetleg a legeny­hébb nyugtató, a Sevenaletta A hegyi folyók mcgzabolázása Kirgizia rendkívül gazdag gyors folyású hegyi folyókban. Vannak köztük bővizű „óriá­sok” (mint például a Narin), de szép számmal aprócska pa­takok is. összességükben tete­mes energiát és tekintélyes mennyiségű öntözővizet szol­gáltathatnának a köztársaság­nak, ha sikerülne megzaboláz­ni őket. A Kirgiz Vízgazdálko­dási Kutató Intézet munkatár­sai ezen fáradoznak, amikor a laboratóriumokban arányosa n kicsinyített modellek segítsé­gével keresik a vízszabályozás, a gátépítés legmegfelelőbb módját. E munkájukhoz a legkorszerűbb műszerek áll­nak rendelkezésükre: áram­lásmérők, szintmérők stb. A majdani erőmű- és öntö­zőrendszereket távirányítású automatikáklcal látják el, hogy a távoli vidékeken az ember állandó jelenléte nélkül is el­láthassák feladatukat. megengedhető, de semmikép- pen nem rendszeresen és nem szolgálati idő alatt Ha például egy autóbusz-vezetőt vezetés közben felidegesítenek, s úgy érzi, nem képes nem tud biz­tonságosan vezetni, inkább váltassa le magát egy-két for­dulóra, míg megnyugszik — tanácsolják az orvosok. Ilyen esetben nyugtátokat semmi­képpen nem szabad bevenni. Előfordul, hogy sokan a migrénjellegű, görcsös fejfá­jás alkalmával epilepszia elle­ni gyógyszert vesznek be. Ez szintén tilos. Ugyanez vonat­kozik az allergiás betegségek elleni, úgynevezett antihista- minokra, például a Suprastinra a Sandostenre. Az „utazási be­tegségek” leküzdésére hasz­nált gyógyszerek — például a Daedalon — szintén nem szed­hetők. Szédülést okozhatnak a járművezetőknek. Izgatószerek szedése szintén tilos a gépkocsivezetőnek. Áll ez elsősorban a Centedrinre, vagy a régebbi actedron-szár- mazékokra —*•> mert nyugtalan­ságot erős szívdobogást, fejfá­jást okoznak. A „másnapos­ság” megszüntetésére nem al­kalmasak; hatásúk pedig ve­szedelmes lehet. Az ízületi, illetve reumás betegségek ellen használt, izomgörcs elleni Scutamin-C ez izomműködést, az ideg- rendszer működését zavarja, megnyújtja a reflexidőt — ezért munka közben ezt sem szabad szedni. Meglepetések az intarktiszon Eddig ismeretlen hegyvonulato-j h:.l: In-:as jégmozgásokat és je­lentős térképhibákat fedeztek fel az ÉRTS műholdnak a hatodik kontinensről készített első felvé­telein. Az egyiir eddig ismeretlen hegycsoport a Victoria-föld déli részén, a McMurdo-i amerikai központi kutatóállomástól mind­össze 150 kilométerre húzódik. Ugyancsak ismeretlen hegycsoport észlelhető a Lambert-gleccser vi­dékéről készített felvételeken is* 600 kilométernyire délre az auszt­ráliai Mawson-bázistól — ezek a hegyek sem az amerikai, sem az ausztrál térképeken nem szere­pelnek. Az ÉRTS műhold felvé­telei szerint az Antarktisz partvo­naláról készített térképek legalább kétezer kilométeres szakaszon re­vízióra szorulnak. Kiderül belő­lük, hogy a Ross-Jégself, a Mc- Murdo bázis helye legalább hét kilométerrel északabbra van, mint eddig hitték. A Ronne—Filchner jégself csaknem 15 kilométerrel mozdult el az utóbbi hét évben, az Erebus gleccsernyelv mozgása pe­dig 10 kilométer 1947 óta. Új remény a fej fájósoknak A fejfájósok. migrénben szenvedők számára új re­ményt jelenthetnek F. Sicuteri amerikai kutató és munkatár­sai új vizsgálatai. A fejfájás okait kutatva arra az új fel­tevésre jutottak, hogy á mig­rénrohamokban része van a szerotoninnak, a központi ideg- rendszer neurotranszmitteré- nek, ingerületátvivő anyagá­nak. Normális körülmények között a fájdalom impulzusai az agy perifériáin keletkeznek és a szerotonin gátja követ­keztében nem jutnak az agy mélyebb régióiba. Ha azon­ban a szerotoninszint lezu­han, az impulzusok átjutnak a gáton és folyamatosan észlel­jük a fájdalmat. Ha ez a fel­tevés reális, a szerotonin szin­tézisét gátló hatóanyagoknak növelniök kell a fájdalmat, mert a védő szerotoningát meggyengül. Valóban, 16 sú­lyos migrénben szenvedőt sze- rotonin-szintézist gátló ható­anyaggal kezelve, a fájdalom rendkívüli megerősödését ész­lelték — egyes esetekben a migrén olyan hevessé vált, hogy a beteg hz ágynemű érintését sem bírta elviselni. A migrén, fejfájás nem enyhít­hető oly módon, hogy szero- tonint adnak a szenvedőnek, mert ez a vegyület nem jut át az agy vérgátján. Bizonyos elő- vegyülete azonban átjuttatha­tó az agyvérgáton, így csök­kenthető a fájdalom és az ér­zékenység. A migrén abban különbözik a krónikus napi fejfájástól, hogy migrén ese­tében hirtelen csökken a sze­rotoninszint, krónikus fejfá­jás esetében viszont a csökkenés fokozatos és állandó. A kuta­tások most arra irányulnák, hogy megtalálják a módját, miként lehetne a migrénes be­tegek agyában jelentkező hir­telen szerotonincsökkentést megszüntetni. Világpark? A világ környeceívédclmi szak­értői annak a tervnek a megva­lósítási lehetóségeit vizsgálják, amelyet 15 nemzet terjesztett elő az első természetvédelmi világ­park létrehozására az Antarkti- szon. Ezt a parkot az Egyesült Nemzetek Szervezete Igazgatná, az­zal a célkitűzéssé!, hogy megvéd­je a déli sarkvidék flóráját és faunáját — a vadászok pusztításá­tól. Rákroncsoló mágnes Kaliforniai orvosok és fizi­kusok csoportja legújabban sikerrel alkalmaz különleges szerkesztésű szupravezető mágnest emberek rákos daga­natának elroncsolására. A ku­tatók abból a megfigyelésből indultak ki, hogy az erekbe juttatott vas vérrögöket hoz létre. Kézenfekvőnek ígérke­zett tehát az elképzelés, hogy a daganatot tápláló érbe va­sat fecskendezve, elvághatják a daganat vérellátását, ilyen módon elroncsolódna a daga­nat. De, hogyan lehet a vasat rögzíteni a megfelelő erek­ben? Az emberi testre kívülről ható mágnestérrel. Az elektro­mágnesek azonban nem bizo­nyultak elegendő erősségűek- nek. Stanfordi fizikusok végül is olyan kisméretű, hordoz­ható szupravezető mágnest szerkesztettek, amely húsz­ezerszer nagyobb térerejű, mint a földmágnesség. Az új módszert elsőként a Los An- geles-i egyetemi klinika egyik nyelvdaganatos betegén pró­bálták ki, majd később két agydaganatos betegen is. A kezelés eredményei kitűnőek. NÓGRÁD — 1973. szeptember 30., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents